alapján elrendelt árverés esetében nincs helye." De nem is volna belátható, miért ne legyen igénylési lehetőség a 2. és 3. alakulat- nál, hiszen az ezen törvényhelyeken nyugvó elzálogosítás is sértheti harmadik személy, az igényperrel fellépő tulajdonos jo- gát. Ezen alapon tehát megállapíthatónak tartom, hogy akár a Kt., akár a Vt., akár az általános magánjog alapján szerzett is a zálogjog, az igénylés lehetősége vagy kizártsága szempontjá- ból a zálogjog közelebbi (magán-, kereskedelmi- és váltójogi) jellege közömbös, hanem ereszben csak az a döntő, hogy a zá- logjogot alapító jogügylet az igénylő tulajdonjogára tekintettel érvényes vagy érvénytelen-e. A Kt. 115. §-a ezen belül csak annyiban tesz különbséget, hogy az utóbbi két alakulatnál a jogérvényesítés gyorsítása érdekében az igénybejelentési felhí- vás kibocsátását és az elsőség iránti eljárást mellőzi.
Dr. Balla Ignác.
Az életbiztosítási szerződés megszűnése.
A biztosítási jog számos vitás problémája közül az utóbbi időben különösiein ráter el ad ött az általános figyelem arra a kérdésre, ihogy a díjfizetés ¡elmulasztása mennyiben okozza az életbiztosítási szerződés megszűnését. A megszűnés időpontja és előfeltételei körül a judikatura ellentétes döntései következtében teljes bizonytalanság uralkodik és ennék ¡elhárítása égető problémája a magyar biztosítási jognak. Miután a közeljövőben a Kúria jogegységi tanácsa e kérdéssel foglalkozni fog és így most már a felmerült vitákat véglegesein el fogja dönteni hatá- rozatával, amely minden bíróságra egyaránt kötelező erővel líog bírni, az alábbiakban rámutatok ¡az eldöntésre váró problémák lényegére.
Az 1927: X. t.-c., a biztosítási novella életbelépése előtt a vizsgá- landó kérdést a Kereskedelmi Törvény 505. §-ának 3. pontja szabá- lyozta, amely szerint a díjfizetés elmulasztása csak ¡akkor okozta a szerződés megszűntét, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejárat után 30 nap alatt, vagy az engedett halasztás leteltéig ki nem fizettetett. Itt tehát a törvény egy 30 napos utólagos (teljesítési határ- időt engedélyezett, amely allatt a biztosító a kockázatot tovább viselte, de ha ¡e határidő eredménytelenül telt le, Vagyis a szerződő fél1 a díjat az alatt nem fizette ki, a biztosító díjkövetelését bírói úton nem érvé- nyesíthette ¡és így erre az időre ¡ingyen viselte a kockázatot. Ez a sza- bály ugyan némi csorbát ejtett a biztosítási szerződés syniallagmatikus voltán, de nagyobb méltánytalanságnak ezt nem lehet tekinteni, miután ezzeil a lelek már ¡a szerződés megkötésének időpontjában számolhattak és az időtartam, amelyre ¡úgyszólván ingyen viselt kockázatot a ¡bizto- sító, határozott és elég rövid volt.
A biztosítási novella, .illetve az lannak alapján kialakult gyakor- lat folytián megváltozott a helyzet. Az 1927: X. t.-c.-t. i. 9. §-ában cs'alk azt mondja, hogy az életbiztosítási szerződés alapján az időszakonként
fizetendő biztosítás' díjaikat bírói úton érvényesíteni mam lehet, kivéve az első biztosítási időszakra járó díjat, valamint azokat a további dí-
jakat, amelyeknek fizetésére a szerződő flél a mindenkori esedékes- ségekre külön-külön írásban kötelezte magát, egyben pedig, csak ez utóbbi díjaikra rendleli alkalmazni a 4. ;§-!t és az 5. i§i. első bekezdését, amelyek a biztosítási .díj bírói érvényesítésének előfeltételeit, illetve a biztosító felhívási .kötelezettségét szabályozzák. A 10. §. viszont ki- mondja, hogy ia szerződő fél taz életbiztosítást bármikor felmondhatja
és a szerződésit ¡felimondattniak kell tekinteni iáikkor is, hla a .szerződő az ellső biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosítótól kiitüzlött 'utólagos teljesítési .határidő .elteltéig — és itt utialllás történik az 5. §. első bekezdésére — meg nem fizeti. A törvény ¡tehát tulajdon- képen úgy rendelkezik, hogy a megszűnés előfeltétele a felszólítás, bíróságaink többsége azonlbian Kúriánk vezetésével kimondta azt, hogy
a biztosító társaságokra nlem hárítható a felszólítás terhe akkor, ha a felszólító levélben engedélyezett határiidő eredménytelen letelte ese- tén nem áll módjukban díjkövetelésüket érvényesíteni, ami .a Kúriára
vonatkoztatva azt jelenti, ihogy felszólítást csak az első évi, valamint a folytatólagos külön kötelezett díjakra, illetőleg díjrészletekre kell
•küldeni. Ez a felfogás ilyen formában nem fellel meg teljeslen a törvény betűjének, de intencióiinak ¡sem, mert a törvény szándéka épen az volt, hogy a biztosított feledékenysége folytán, ha a díjat akár csiak 1—2 nappal iis elmulasztja lefizetni, a szerződés ne szünjiék meg automatb kiusan, a bírói gyakorlat azonban a biztosítottra e kérdésben a novella élőttinél hátrányosabb helyzetet teremtett.
A Kúria álláspontja teljesen 'érvényre juttatja a biztosítási szer- ződés kétoldalú voltának elvét, amely szerint a biztosító attól fogva, hogy díjkövetelését nem érvényesítheti, kockázatot siem viselhet. Ez
« z elv kétségtelenül helyes, sőt azon épül fel a biztosítási szerződés és arra keLl törekedni, hogy ez minden vonatkozásiban érvényre jusson, jelen esetben azonlbian .a Kúria ¡gyakorlata, .az elv túlihajtásának tűnik, amelynek sohasem szabad annyira, érvényesülnie, hogy ezáltal a bizto- sítási, ¡szerződés életfolyamata mintegy megmezevíttessék. A biztosítási Szerződés synallagma'tilkus voltának eilvét. nem ¡érte, volna súlyosabb sérelem ¡akkor siem, ha ¡a folytatólagos évi külön nem kötelezett, díjak- nál ugyanolyan álláspontot foglalt volna el a Kúria, mint a kárbiz- tosítási díjaknál, amelyekre vonatkozólag kimondta azt, hogy amany- nyiilben ¡a biztosító a biztosított felet a díjfizetésre a 60. sz, jogegységi döntvény értelmében az esedékességtől, ¡illetve az esetleges halasztás leteltétől számított 30 napon ibelül fel nem hívja, úgy a. biztosítás e ;30 napos határidő leteltévé! ¡megszűnik. Ennek ¡a gyakorlatnak-: aiz élet- biztosítási szerződésekre való ¡alkalmazása esetén, a biztosító részéről ingyen viselendő kockázat ellenértéke ¡megtérülhet azzal, hogy a . biz- tosítónak ¡jogában van ¡a novella 9. §-a értelmében arra az esetre, ha a 'Szerződő előzetes 30 napi 'felmondás nélkül szünteti meg a szerző- dést, bírságot kikötni, ¡amely az ellső évi díj % részéig .terjedhet. Eb- ben a bírságban a biztosító kellően megtalálhatja 'kárpótlását az-in-
gyen viselt kockázatért és a felszólítás által okozott költségért, úgy hogy nem éri sérelem a biztosítót, ha a szerződés megszűnésének elő- feltételéül a felszólítást tesszük.
Megjegyzem, hogy a biztosítási novella életbelépésekor a bizto- sítási szakembereknek kivétel nélkül az volt az álláspontja, hogy a törvény szerint az életbiztosításnál ¡minden esetben a díjfizetésre való felhívás a szerződés megszűntének előfeltétele. Ezt a nézetet hangsú- lyozza dr. Kutasi Elemér is az 1927: X. t.-c.-hez közvetlenül annak életbelépésekor írt és a biztosítási jogi irodalomban standard-munkává vált kitűnő kommentárjában.
A bírói gyakorlat tehát a biztosítási szerződés kétoldaluságának védelmiében túlságosan ¡messze ment, sőt addig haladt, hogy folytató- lagos évi díjaknál! külön kötelezés nélkül ¡még a biztosító részéről a kötvényben adott halasztást sem vette figyelembe, azzal érvelve, hogy a halasztás is csak a külön kötelezett díjakra vonatkozhatik, mert el- lenkező esetben a díj neim ¡lévén perelhető, a biztosító ¡ingyen viselné a kockázatot.
Ezen a szigorú álláspontján aiz elmúlt évben azonban a Kúria lé- nyegesen enyhített. A múlt év áprilisában a Kúriának VII. sz. tanácsa kimondta a kötvényben adott ily 30 napi halasztás érvényességét és.
elejtette aizlt az Andoikolatilian feltevést, hogy ez csialk a külön kötele- zett díjakra vonatkozik, ¡miután helyesen szegezi le, hogy az 1927: X.
t.-c. nem ¡érinti a felek azon ¡jogát, hogy a díjfizetés lejáratát szerző- désileg megállapítsák és csak a díjfizetésnek a lejáratkor, vagy az adott ¡halasztás ideje alatt való elmulasztása esetére tartalmaz rendel- kezést, ¡illetve álláptt meg jogkövetkezményeket. .Ez utóbbiakra vonat- kozólag azonban a Kúria még ¡fentartotta álláspontját:.
A budapesti Ítélőtábla, ¡amely a Kúria gyakorlatához alkalmaz- kodik, miéig egy esetben enyhített az ismertetett elvek szigorú alkalma- zásán. A mulllt év júniusában ugyanis kimondta egy ítéletében azt, hogy ¡ha a társaság és a felek közt ¡hosszabb időn keresztül az volt az eljárás, ¡hogy a társaság a díjnyugtát pénzbeszedője útján a biztosított- nak kifizetés Végett bemutatta, ezzel a ¡társaság és a ¡fél között hallga- tólag ¡az a megállapodás létesült, hogy a díj esedékessége a nyugta bemutatásával áll be. A nyugta tehát e szerint bemutatása napján vált esedékessé és ha ¡ezen a niapon a szerződő nem fizet, mondja a Tábla, a biztosítás megszűnik és ¡a későbbi fizetésnek csak ¡a szerződést revald- deáló hátása van.
E kiét ítéletben ielsőibíróságaimk már lényegesen enyhítettek elveik szigorán tdlsztán gyakorlati megfontolások folytán, ment belátták azt, hogy a konkrét esetekben méltánytalan lett vollna kimondani, hogy a szerződés a díjfizetés elmulasztásának napján megszűnt. Ennek meg- indokolására hivatkoztak az ¡ismertetett ítéletékiben ¡felhozott okokra, amelyek talián nem mindenben helytállóak, de az egyetlen kiutat en- gedték a Kúriának, illetve a Táblának olymódon, 'hogy az általuk han- goztatott alaptételleken ne essék csorba. Mindenesetre felmerülhet azonban az a kérdés, hogy nem lenne-e helyesebb, ha a Kúria egy-
szerűen iá törvény szövegére támaszkodva azt mondaná, hogy ia szerző- dés a felszólításban megszabott haitáridő eredménytelen leteltével, szűnik meg.
Nem szabad azonban az elllenikező végletbe sem esni és azt mon- dani, hogy a szerződés csakis a felszólításban megjelölt batáridő ered- ménytelen leteltével szűnik meg. A 60. sz. jogegységi döntvény az élet- biztosításokra. .is kiterjed és így a felszólítás 30 nap alatt kiküldendő,..
ennek elmulasztása esetén azonban a 30 nap elteltével a biztosításnak meg kelll szűnnie. Ez a gyakorlat allakult ki, amint már jeleztem, a.
k'ánbiztosításokra és semmi sem indokolja azt, hogy ettől az életbiz- tosításoknál el kelljen térni. A helyes elv tehát, amit a Kúria mosit már tisztán törvény magyarázattal kimondhat, az volna, hogy a,z élet- biztosításoknál minden esedékességkor, tehát nemcsak az első évi és.
a külön kötelezett díjakra vonatkozólag, fel kell szólítani a feléket, de ha ¡ez a felszólítás az esedékességitől vagy halasztástól számított 30- nap alatt nem küldetik ki, úgy a szerződé® a 30. nap leteltével, meg- szűnt. Ez a magyarázat kellően védené a felek érdekeit is, viszont' a biztosítókat sem terhelnie túlzottan a felszólítások elküldésével, ille- tőleg nem róna rájuk elviselhetetlen joghátrányt a felszólítás elkül- désének elmulasztása esetén, ami pedig könnyen előfordulhat egyes esetekben a legpontosabb adminisztráció melllett ¡is, tekintettel a biz- tosítások nagy számára, valamint arra, hogy az életbiztosítások díjai többnyire nem évenként, hanem Yt évenként, sőt havonként fizetendők, A felek érdekei egyébként már megvédettek azáltal, ha a Kúria ki- mondja azt, hogy a felszólítás elküldésiének elmulasztása esetén csak az esedékességtől számított 30 nap múlva szűnik meg a biztosítás, miután az megkívánható a feléktől is, hogy legfeljebb 30 nap alatt eszükbe jusson az, hogy ¡biztosítási díjjal tartoznak, viszont súlyos- csorba esnék a biztosítási szerződés symaUagmatikus voltának elvén, ha a biztosító továbbra iis öbligóban. maradna a 30 napon túl, bár díj- követeléslót nem érvényesítheti.
A 'biztsoításnaik a 30 napos határidő leteltével váló megszűnését már annál is inkább okvetlenül ki .kellene mondania a Kúriának, ha a döntvényben eddigi gyakorlatát megváltoztatja, merít a jelenlegi hely- zet szerint oly díjaknál, amelyekre a felszólításnak meg kell történnie, vagyis az első évi díjrészleteknél .és a további külön kötelezett díjak- nál a gyakorlat úgy alakult, hogy a felszólítás elmulasztása esetién a biztosítás az esedékességtől számított 30. nap elteltével megszűnik.
Ha már most ,a biztosítónak a folytatólagos évi külön nem kötelezett, tehát egyébként nem perelhető díjakra ,is fennáll a felszólítási kötele- zettsége, úgy semmivel sem indókolihaitó, sőt visszás helyzetet terem- tene oly álláspont, amely szerint a biztosítás mindaddig nem szűnik meg, amd'g a felszólítás meg niem. történt, illetőleg az abban megszabott utólagos teljesítési határidő le nem telt, vagyis amely szerint a bizto- sító oly esetben, midőn díjköveteléséit per útján nem érvényesítheti, esetleg sokkal tovább .marad kötelezve, mint miikor siaját akaratán- múilik, hogy díjkövetelését érvényesítse. Miután azonban még a klár—
biztosításokra vonatkozólag sincs oly írotlt jogszabály, amely az ese- dékességtől számított 30. nappal a biztosítást megszüntetné az eset- ben, ha a felszólítás ki nem küldetett, a Kúria mostani gyakorlata pedig egyrészt bíróságainkra nem kötelező, másrészt pedig bármikor megváltozhatik, igen célszerű volna, ha a Kúria most hozandó döntvé- nyében e kérdésben is tisztán leszögezné álláspontját, ami azután minden bíróságra nézve kötelező erővel bánna. Amennyiben ily irányú állásfoglalás az új döntvényben nem történnék, úgy a mostani állapot- tal szemben visszaesés mutatkozhatnék, különösen akkor, ha egyes bíróságok az új szabályt visszabatólag is alkalmaznák, ami tulajdon- képen a biztosítási szerződés kétöldaLus ágának teljes tagadása lenne.
Mindenesetre ¡örvendetesnek kell azonban tartani, hogy a Kúria az itt ismertetett kérdésben rövidesen ¡végleges döntésit fog hozni és így véget ifog vetni a mostani kínos jogbizonytalanságnak. Remélnünk kell azt is, hogy Kúriánk bölcsessége meg fogja találni azt az úbat, amelynek követése egyaránt meg fogja óvni a biztosító intézetek és a
"biztosítottak érdekeit Dr. Haraszti György.
Egyetemleges kötelezettség megszűnésére befolyással biró körülmények.
Több örökös egyetemlegesen ¡köteles tartásdíjat (fizetni. A köte- lezettek egyike a ¡Pp. 413. §-a alapján keresetet indít a tartásdíj' ösz-.
r szegének mérséklése iránt. A Kúria 2133/1936. sz. ítéletéivel felperest
•keresetével elutasítja.
Az indokolásban ¡többek (között ¡a Kúria az alábbi jogelvre is hivatkozik:
,,... iaz örökösök a ¡tartásdíj fizetésére egyetemlegesen vannak kötelezve. Az egységes jogi alapon álló örökösök azonos tartalmú egységes • szolgáltatásra ¡irányuló kötelezettsége pedig kizárja azt, hogy valamelyikük a ¡jogi kötés alllól a tartásra jogosítottal szemben csak azért szabaduljon, vagy annak enyhítését csak azért követelje, ¡mert a 'kötelezettség teljesítésére ezúttal anyagi ereje nincs. Az egyetemlege-
sen kötelezettek egyikének a kötelem teljesítésében mutatkozó ez az egyéni tehetetlensége az egyetemleges viszonyon mindaddig nem változ- tat, amig a kötelezettek közül csak egy is teljesíteni t u d " .
Ha a ¡tartásdíj fizetésére egyetemlegesem kötelezettek egyike által támasztott kereset ¡sikere, vagyis kötelezettségének bírói mérséklése ténylegesen azzal a kihatással járna, hogy most már a többi adóstárs
"kötelezettsége is ugyanolyan mértékben automatikusan lecsökken, s egyik adóstárs sem tartoznék a lemérsékelt összegűéi nagyobb tartás- díj fizetésével, úgy az egyetemlegesség ebben az esetben saját alap- eszméjével szöges ellentétben nem a ¡hitelező nagyobb biztosítására, egyszóval javára, hanem vesztére szolgálna, aminél abszurdabb ered- mény valóban nehezen llenne elképzelhető. Kérdés azonban, hogy. csak-
