K Ö R U T A Z Á S A K Ö Z L E K E D É S K Ö R Ü L Vázlat
Bevezetés:
1. Lónyai és Malonyai kocsisa.
2. Szembetalálkozósdi játék.
Célkitűzés: „ 1. Mert nem volt szabály. De most van.
Ismerjük meg a szabályokat.
Tárgyalás:
1. a) Amit a hallgatóság tud a közlekedésről.
b) Amit a hallgatóság elhallgat a közlekedésről.
2. A viharlámpa szerepe.
3. Vigyázz, ha jön a vonatl
4. Mi kell a kerékpárra? %
5. Mivel tartozik az autó reflektora a szembejövőnek?
6. Mivel tartozunk mindnyájan az autóbusznak?
8. Andris bácsi, meg a lacikonyha.
7. Az előzés többi szabályai. (A jobbraelőzésen kívül.) ^ 9. Alvó kocsis, meg a karambol.
10. Egy kis komázás az úton.
11. a) Amerikai statisztika a közlekedési balesetekről.
b) Négy újsághír közlekedési szerencsétlenségekről.
12. Tizenkét kérdés és felelet a közlekedésről.
|Befejezés:
1. Forgalom keresztutcánál. (Játék.) 2. Az angol bérkocsisok mulatságos esete.
Kedves vendégeink!
Bevezetés 1. Régen történt, de hiszem, hogy megesett az eset Két csillogó-villogó parádéskocsis, gyönyörű négylovas hintó vágtat egymással szemben. Már-már összefutnak a lovak, de úgy látszik, kitérni egyik sem szándékozik No, mindjárt szerencsétlenség esik! . . . De nem —, az utolsó pillanatban mindkét kocsis megrántja a gyeplőt és a nyolc nemes állat prüszkölve, kapálva megáll egymással szemben. Az út jobbról-balról fene- ketlen s á r . . .
Egy darabig nézi-méri egymást szemmel-méreggel a két parades- kocsis . .. , aztán megszólal az egyik:
— T é r j ki, hallod-e!
— T é r j ki te!
— De bizony te térj ki, mert én Malonyai uraság kocsisa vagyok!
— N o akkor mégis te térj ki, mert ha a te gazdád csak ma Lónyai, az enyémet meg nemcsak ma, tegnap is, tegnapelőtt, holnap is, holnapután is Lónyainak hívják.
Melyiknek volt igaza?
Bevezetés 2. Hát ez hogy történhetett? Hát a véletlenre volt bízva, melyik térjen ki?... Bizony, olyanformán, mint ahogy ez a két gyermek most bemutatja. (Két tanuló bemutatja azt a mindennapi életben gyakran előforduló kis jelenetet, mikor két gyalogos szembetalálkozván egymással, mindkettő egy irányban akar kitérni. Így billegnek jobbra-balra egy dara- big, végre összeütköznek. Akkor: „Bocsánat! — Bocsánat!" megint indul- nak, megint összeütköznek.)
Célkitűzés. Miért történhetett ez a parádé Lónyai és Malonvai parádés- kocsijával? És miért történhetik meg még ma is az a kitérőjáték, melyet előbb láttunk? -
Mert régente nem voltak szabályok. És gyalogosokra még ma sincse- nek. csak a járművekre. Ezekről a szabályokról fogunk ma beszélgetni apró példákkal, mert bizony még ma is sokszor előfordulnak balesetek a szabá- lyok nem tudása, vagy félremagyarázása miatt. (Egy-két újsághír fel- olvasása.)
•
Tárgyalás. 1. a) Tudom, hogy hallgatóim ismerik a közlekedési szabá- lyokat. Legyenek szívesek elmondani egypárat!
* — Jobbra hajts! Balra előzz!
.(Régebben fordítva.)
— Még mondjanak!
(Sokkal többet nem tudnak ennél a kettőnél.)
b) — Nagyon jól van. Csakugyan ezek a legfontosabb szabályok. (Va- lóban a leglényegesebbet fogják mondani.) Van ugyan még egy-kettő, pl.
előző kocsi előzése, teherkocsi és üres jármű rangviszonya, kerékpár és négykerekű elsőszülöttségi joga, a lejtő, az alagút, a híd szabályai, a be- hajtás, fordulás, keresztezés esetei, a világítás szabályai; hol szabad meg- állni stb., stb., de ne rettenjenek meg, nem akarok mindegyikről tárgyalni, mert hiszen akkor kész gépkocsivezetők lennének a forgalmi anyagból. Az se lenne ugyan hiba, mert amennyivel többet tudunk, annyival többet érünk.
N e m igaz?
Igen, de mi mégis maradjunk a mivelünk leggyakrabban előforduló eseteknél.
• ^ ' ,
2. Andris ba készült a -i országos vásárra. Kocsit ki, lovakat elő, egy kis gyomormelegítőt be, no asszony, föl, aztán gyeplőt a k é z b e , . . . gyi sárga, gyi s z ü r k e . . . Hijnye, de sötét hajnal van, oszt biztos, éccaka is térünk vissza,... héjj, Pista! Hozd csak ki a viharlámpát az istállóból!
— Ugyan minek a' — véli az okos fehérnép a bakon —, iszen elsitétí- tést dobótak bent a faluban, itt a tanyákon meg úgyis tudják a lovak a járást.
— N e okoskodj, asszony, nem is azért kell a lámpa, hogy mi lássunk, hanem hogy minket vegyenek észre és belénk ne bomoljon valami fránya autó ebben a nagy ködben. Azt is vésd eszödbe, hogy nem vaksitétséget parancsot a dobolás, hanem csökkentett világítást.
Az asszony még egy fertályóra múlva is duzzogott, hogy így leszavazta az embör, de akkorra mégis igazat adott neki. Azt se jószántából. Ügy volt, hogy egyszer csak nagyot horkan a sárga, oszt el akarja ám rántani oldalt a rudat.
— Ne-te-ne! ne bomolj! — rántja vissza a gazda a riadt állatokat —, hát mi a baj?
— Az a baj, hogy beleszaladtam egy szekérbe, oszt összetört a bicik- lim — feleli egy bús hang a sötétből. Persze nem a sárga felelt, hanem akitől megijedt, az a sötét árnyék, amelyik ott ült a kőkupacon. Mellette meg ott kesergett egy divatbólment kerékpár. Az első kerék, mint a fla- mingó nyaka, vagy a karácsonyi (húsvéti) fonott kalács, úgy összetekere- dett saját magával, no de legalább egybemaradt, nem úgv," mint szegény
kormány. Annak egyik fele az utas kezében szomorkodott, a másik darab meg úgy konyult lefele a vázra, mint a kajlaszarvú svájci tehén dísze.
—• Ej, ej! — csóválja fejét Andris gazda, — hogy lehetett ez?
— Ügy, hogy nem volt lámpája a szekérnek — így a kárvallott.
— Hallod, asszony? N e m volt lámpája! — mondja jó nyomósán az ember.
— De a biciklinek biztos vót — nyelvel vissza az asszony.
— N e k e m volt, de csak olyan takartfényű. Ha annak is lett volna, akkor nem lennék most szakadt ruhában, meg törött géppel itt az úton;
n o de felírtam annak a gazembernek a nevét!
— Hát névtáblája volt? — kérdi most már békésebb hangon az asszony.
— A z volt, de alig t u d t a m kibetűzni azt is. v
— N o akkor tán még se „g a z e m b e r" lehetett, hanem csak amolyan nemtörődöm ember — zárja le az eszmecserét a gazda.
— Akár gazember, akár nemtörődöm ember volt — fűzi tovább a biciklis —, mégis a rendes ember törik össze miatta ...
Kinek volt igaza?
(Hallgatóság félperces véleménynyilvánítása.)
*
Tárgyalás. 3. Megmondta a csendőrtörzsőrmester, hogy kinek volt igaza.
A vasúti átjárónál találkoztak vele. N a g y csomó ember kíváncsiskodott ott. No, volt is mit látni! Egy töröttlábú embert a vasúti síntől nem messze, két vérzőtestű lovat egy eperfához kötve, és szekér lehetett valamikor az a nagycsomó fadarab, meg vas, meg miegymás, ami ott hevert szanaszét a sínek körül. (Az Alföldön nincs mindenütt sorompó.) Hogy mi történt?
Ilyesfajta szerencsétlenség, mint amit most felolvas X Y, akit megkértem, hogy helyettem legyen mai előadásunkon az' újságolvasó.
„Karambol a vasúti átjárónál."
Az „Üj N e m z e d é k " 1936. II. 27. számából. (Frissebb hír jobb.) Karambol a vasúti átjárónál. A Mit szólnak hozzá?
ráikospalotai H o r t h y Miklós vasúti ( ... )
átjárónál súlyos szerencsétlenség gn e g y m o nd a t o t emelek ki az történt ma reggel. Az átjárón akart újsághírből: „Nem vette észre, hogy keresztül hajtani szekerével Angye- folatómozdony közeledik."
lov Tódor bulgár kertészi. Nem „ vette észre, hogy egy tolatómoz- N o es miért nem vette eszre?
dony közeledik. A mozdony elkapta M e r t n e m f l^e l t e"
a szekeret és darabokra törte. A tanulság: Vasúti átjárónál, még Angyelov a lovak közé esett. ha sorompós is, figyelni kell. Jobbra
Különös véletlen folytán azonban is nézni, meg balra is. Mert nem megmenekült a haláltól, mert a lo- lesz mindenkinek olyan különös vak kirántották estükben a moz- szerencséje, mint Angyelovnak, hogy dony elől s így Angyelov csupán a ló is, ember is megmarad és csak a lábát törte el. A lovak is csak kisebb kocsiból lesz apróra szecskázott sérülést szenvedtek. Angyelov Tó- tűzifa,
dort a rákospalotai mentők a Ká- rolyi-kórházba szállították.
„Vigyázz, ha jön a vonat!"
„Vigyázat!"
Tárgyalás. 4. Ezt mondta a csendőrtörzsőrmester. Erre bólintott egy na- gydt Andris gazda, de még a töröttbiciklis kárvallott is az Andris gazda kocsiján, mert hiszen persze, hogy felvette a kocsijára. Jószívű a magyar ember, bajbakeveredett embertársain mindig segít.
Hanem ez a kerékpáros még jobban belekeveredett a bajba, mikor elő- adta a panaszát a c s e n d ő r n e k. . . Az szépen meghallgatta, jegyzőkönyvet is irt mindjárt, végül azt mondta:
— Hadd lássam azt a kerékpárt!
— Tessék! — emeli le az a kocsiról.
— Hm — morfondíroz a törzsőrmester és jegyez is mindjárt —, a kár körülbelül 50 pengő . . . , de mondja csak, miért nincs a sárhányóján macska- szem?
— Milyen szem?
— Macskaszem.
— Nem értem, kérem.
— Miért nincs a kerékpárján piros üvegprizma és miért nincs befestve a hátsó sárhányó vége 20 cm-re fehérre?
— Nem tudtam, kérem, hogy az kötelező!
— Nem tudtam, nem tudtam, dehogy nem tudtam, hiszen minden ú j - ságban benne volt! — Azzal csak jegyez, jegyez a szigorú csendőr, közben a kerékpáros vakargatja a tarkóját, hogy ebből, úgy látszik, baj lesz a b a j tetejibe.
— És első fékje miért nincs, mondja csak, fiatalember? — kérdi a szi- gorúszemű törzsőrmester, — azt se tudja, hogy kötelező, mi?
— Azt tudom, de elromlott.
— N o látja, talán bele k m szalad abba a szekérbe, ha első fékkel is fékezhetett volna. Mind a ketten hibásak, mind a kettőjüket megbüntetik.
— Látod-e, asszony, milyen kemény a törvény! — csap a lovak közé a gazda —, no gyerünk, mert így sohse érünk a vásárba, pedig már egész világos van!
Tárgyalás 5. — No, no, hol van még a reggel; nézze csak kend, amott jön az autóbusz, oszt, hogy világít, még mcgbolondíjja a lovakat! — mondja
a feleség. v
— Dehogy bolondíjja — feleli az1 ember —, nem ojjan ijedősek ezök, de azér magagi se bánnám, ha kisebb fényösségöt erigetne, mer m a j mög- vakulok, oszt asse tom, merre térjek — takargatja a szemét András gazda.
Hát alighogy ezt kimondja, lám épp csakhogy vereslik az autóbusz
két szeme. •
— Városi világításra kapcsolt — jegyzi meg a kárvallott biciklis, aki még mindig Andris gazda saroglyájában kuporgott; — az a szabály, hogy ha szembejön egy jármű, le kell kapcsolni gyengére az erős világítást.
— Hát ez jó szabály — állapítja meg a tanyai magyar és már húzza is a gyeplőt erősen jobbra, szinte már az árokig menve.
Tárgyalás 6. — Hová a csudába hajt kend, iszen maj befordít az árokba!
— hüledezik az asszony —, iszen elférne már két ojjan bolond nagy autó is mellettünk.
— Asszony dóga a rántáskeverés! — ingerkedik a tudós András —, mit értől te a közlekedési huncuccságokhoz? Az az autóbusz is tudta velem
szembe a kötelessígit, de én is megadom, ami neki jár. Mer tudd meg, hogy az az autóbusz nem autóbusz.
— Nem? Hát mi a nejiésség? — csúfolódik az asszony, mikor az uta- sokkal megrakott autóbusz elkerülte őket.
— Jól mondtad, feleség. Nagy nehézség az az autó és ládd-e, ha most az mi miattunk letér arra a csúszós-sáros oldalra, akkor esetleg megcsúszik és az egész száz mázsás teher, az a sok utas mind belelódul az árokba, vagy a fákhon vágódik, h á t . . . — Juj, ne is mondja kend tovább, nem is jó rája gondóni— ijedezik a néne.
— No látod, látod, a szív is úgy akarja, ahogy én csináltam, meg az ész is úgy véli jónak, na meg a Törvény is úgy parancsolja, mert hát az autóbusz nem autóbusz, hanem országúti vonat, amelynek ki kell térni, övé a kövesút, én meg elférek ezzel a kis könnyű szekérrel itt oldalt.
— Bizony annak ki kell térni, akár elölről dudál, akár hátulról — szól közbe a bús kerékpáros —, még nekünk gumihuszároknak is le kell térnünk előle. Meg aztán a szabály azt mondja, hogy mindig a könnyebb jármű adjon helyet a nehezebbnek. Üres a rakottnak stb. Egyenlőek félnyomra térnek ki egymásnak.
— Hát halad az emberiség! — szögezi le a tudós András gazda.
— De mi is haladtunk jól, mert nézze kend, nemsokára beérünk.
Csakugyan mindig több és több szekérrel találkoztak. Itt is, ott is fel- bukkant egy-egy mellékútnál két-három alkalmatosság. Kerékpárosok, de még autósok is jöttek, na meg gyalogosok, akik állatokat h a j t o t t a k . . . hát elég szép vásár ígérkezik... N o csak beérjünk ebben a nagy kavarodásban!
— seppegett Kati néne megjámborodva az ülésen.
Hát beértek. Nyugodt ember volt Andris gazda. Volt ő már ettől nagyobb kavarodású hajcihőben is a Doberdón. Ha ott nem hagyta el a jó esze, pedig szakaszvezető volt negyvenegynéhány emberrel, hát itt is ke- resztülkormányozza magát a néptengeren azzal a két jó lóval.
Csakugyan nem is lett semmi baj. Nekik nem.
Tárgyalás 7. De egy helyen mégis meg kellett állni. Nagy marakodásra értek oda. Két gazda veszekedett, meg egy biciklis. „Erre-arra, erre- amarra", . .. szóval hát nem a legszebben beszélgettek.
— De a keservit kendnek, várhatott volna kend egy pillanatig!
— Hogy várhattam volna! — felel a biciklista pattogására az egyik sze- keres —, mikor úgy mentek, mint a tetű.
— Maga sem késik le a temetésirül, hát hova akart szaladni? — pró- bálja tréfával elütni a dolgot a másik szekeres-
Lassan-lassan András gazdáék is megértették a tényállást. Az egyik szekér ment szép lassan, ezt akarta megelőzni a kerékpáros és közben mind a kettőt el akarta hagyni a másik szekeres. A két szekér közé aztán majd beszorult az árva kerékpáros, mert az első szekér beljebb került egy nagy kő miatt.
Hát itt Andris bá' leit a bíróság. Ráreccsentett mind a háromra:
— Aki bejjebb kerül, mégha kő miatt is, nézzen hátra, nem botlik e bele valaki ebben a nagy sokadalomban, — ez egy. A másik meg az, hogy ha valaki előzni akar, tessék neki csengetni, vagy dudálni, vagy szólni.
— Hát hiszen én szóltam! — szól diadalmasan a hátsó szekeres.
--_Neked meg nem volt jogod szólni, öcsém! — torkolja le András mester a fiatal gazdát. — Mert előző jármüvet tilos előzni, de még hozzá ekkora sokadalomban. Különben jobb lesz, ha szétmegyünk, mert amott már jön is két csendőr.
N o a nagy igazságra, meg a csendőrök hallatára elszelelt a népség.
Ideje is volt, mert már vagy tíz kocsi álldogált a kavarodás miatt. Így lesz a kis bajból nagy.
Hanem a vásár kegyetlen jól sikerült.
Tárgyalás 8. Igaz, hogy drága volt minden, de hát háborúban így van ez.
Máskor is azt szeretnénk, hogy venni olcsón, adni drágán, de ilyenkor aztán duplán így van. Szó ami szó, minden drága volt. Kegyetlen drága. D e And- rás gazdának mégis olyan kedve kerekedett, hogy verebet lehetett volna vele fogatni. 400 pengőt adott ugyan a csikóért, a magáét meg csak 350-ért adta el, de mondom, verebet lehetett volna vele fogatni, annyira meg volt elégedve a vásárral. Mivel azonban verebet nem igen látott, ellenben a laci- konyha közel volt és nagyon tisztességes bort mértek benne, hát a verebek helyett inkább o d a p á r t o l t . . .
— Micsoda ló lesz ebbül, hijnye, micsoda egy ló lesz ebbül! — hajtogatta folyton ezt az egy mondatot, no de a poharat is, illetve a bennevalókat.
Volt ideje hajtogatni, mert Kati néne átnézett a kirakodóvásárba, az pedig nem éppen egy lélekzetre való feladat, mikor annyi minden van. Hát szó- val sok lélekzet lement, Kati néninél csak úgy csupaszon, de Andris bátyá- nál annál nedvesebben . . . és egyre sebesebben . . .
— Hi-ijnyee, miccso-csoda loó lesz eb-ből! — újságolta az asszonynak, mikor az betoppant.
— De micsoda szamár lett kendből ilyen rövid idő alatt, hiszen kend tisztára berúgott! — robbant ki az asszonyból a nagy természet a szomorú igazság láttán. — Hogy fogunk így hazamenni? Még valami bajunk esik az úton!
— A-a-ddig neféjjj, míg e-e-engem llláccc . . .cc!
— Én látok, de kend nem lát már egy arasznyira se, a teremtésit annale a büdös italnak! — nyelvel elkeseredve az asszony és úgy érzi, hogy nagyon igaza van.
— Micsoda lll-lloóóó llesz e-eb-ebbb-bből! — tér vissza az ember a fő- ügyhöz. — Miccso-csoda loóóó! No, gggye-gyerünkk, asszony!
— Én pedig nem mék kenddel haza, felülök a Mezei Roziék kocsijára.
Azzal az asszony eldohog.
— Te mégy jobbra, hűtlen babám, én meg megyek balra! — dúdolja a gazda, miközben az istrángot akasztja a kiscfára. — Miccsoda ll-oó lesz ebb-bbőll!
Tárgyalás 9. Hát ebből az lett, ami szokott lenni. Vagyishogy Andris bátyánkat elnyomta a buzgóság a bakon. N o nem nagy eset, előfordul ez mással is. Fő az, hogy a lovaknak legven eszük, azok majd eligazítják a többit.
El is igazították.
Tudták az utat. Mentek a fejük után. És pedig szépen a jobboldalon, ahogy i l l i k . . . Andris bátya csak akkor-akkor rezzent fel, mikor egy-egy autó viharzott el mellette, vagy néhány nevető szekeres hagyta el vágtatva.
— Jó lovak ezek, tudják a szabályt! — dünnyögte ilyenkor és jobban belebújt a bekecsbe, mivelhogy erősen esteledett már. Tudták a szabályt a
jó lovak, azonban nem ismerte a saroglyához kötött új c s i k ó . . . Így tör- tént aztán, hogy Andris mester egyszercsak valami mennykő nagy csat- tanásra ébredt fel, meghogy nagyon, de nagyon himbálódzik alatta a világ, igaz, eddig is hintázott vele minden, de ez valami más. H o p p . . . no mi ez?
Felnyitja a szemét.
No, kiment belőle az a borgőz rögtön.
ö a földön, a kocsi keresztbe az úton, a hátsó jobblőcs és a kerék el- törve és az új csikó, a drága ú j csikó az esti autóbusz kerekei alatt épp az utolsókat rúgja ezen az árnyékvilágon.
Hogy történt?
Hát ahogy a káromkodó soffőr elmondta, rádudált a szembejövő ko- csira. Az félrehúzódott jobbra tisztességesen. Hiába, a lovak tudták a sza- bályt — motyogja A n d r i s . . . N o aztán, hogy közelebb ért az autó, a lovak épp akkor akartak letérni a mellékútra és így az autó elé fordultak. Kitérésre már nem volt idő. „Csak akkor lehetett látni, hogy kend alszik, a teremté- sit kendnek, de a lámpája nem égett. No, fizethet, kár is van."
Tiszta színjózanon rakta fel egy-két utas segítségével a dögöt Andris gazda a szekérre.
— Micsoda ló lett volna ebből, ha én nem vagyok olyan ökör! — mon- dogatta, mikor lassan kocogtatott hazafelé a kölcsönkért kerékkel.
— Micsoda ló lett volna ebből, ha én nem vagyok olyan ökör! — mondta a szomszéd falu kovácsának, akivel éppen szembetalálkozott rá egy pár percre. Megálltak egy kicsit megtárgyalni a szerencsétlenséget. A kovács józan ember hírében állott. Meg is mondta kereken:
—• Nézd, András, italos ember nem való a bakra!
— N e m az volt a baj, hanemhogy elaludtam! — mentegeti magát amaz.
— Alvó ember sem való a bakra, akár bortól alszik, akár fáradságtól.
Nézd az én lovamat, ez is elvisz bárhova, mégse mernék aludni.
— Hát színigaz, Márton, színigaz!
Tárgyalás 10. Így beszélgettek szépen, mikor egyszercsak rájuk kiabál valaki a sötétben:
— N e állják el az utat!
Csendőr volt.
És csakugyan: Márton és Andris szekere egymás mellett álltak az úton.
Ott ugyan el nem fért volna köztük tán még egy biciklista sem, nem- hogy autó.
— Nem tudják, hogy tilos így elállni az utat?!
— Tudjuk, kérem, csak egy nagy bajt tárgyaltunk!
— És ha most hirtelen autó jönne, hol menne el? Meglenne a másik baj. N o csak oszoljanak szépen! Hát az meg miféle állat a kocsin?
— Hm, no, jöhet a jegyzőkönyv! — morogta Andris gazda.
Jött is és utána búsabban ballagott a tudós ember hazafelé, mint ahogy eddig m e n t . . . Egyre csak azt hajtogatta:
— Micsoda ló lett vóna belőle? Micsoda ló!
Márton meg azt gondolta, mikor elhagyta András gazdát:
— Micsoda égiháború lesz, ha ez1 hazaér! Micsoda háború!
Jobb arra nem gondolni.
Hagyjuk is őket magukra. Kati néni majd elintézi a nyelve hegyivel a fejmosást. Tudom, a szakaszvezető úr nem teszi zsebre. Olyat még a Dober- dón sem hallott. Nem kívánom még az ellenségemnek sem.
De azt a sok keserűséget sem és bajt sem, amit a közlekedési szeren- csétlenségek zúdítanak az emberek nyakába.
Mi ennek az oka?
. Tárgyalás 11. Próbáljuk megkeresni.
a) Amerikai újsághírből egy adat. X évben államban 24.800 em- ber halt meg közlekedési balesetek következtében. Az „Üj Idők" 1943.
január 16-i számában, a 86. lapon olvassuk: 5 év alatt 167.000 közlekedési baleset, halott 167.000 : 5 = évi 33.000.
Miért?
Mert nem vigyáznak.
Miért kell ennyi embernek meghalni?
Mert nem vigyáznak.
Mekkora veszteség ez?
A mi kis falunk összes lakóinak húszszorosa. Húsz Egyedutát ölt meg egyrészt a tudatlanság, másrészt a közlekedési gondatlanság.
Keressük a hibákat a következő újsághírekben:
b) (Legyen szíves X Y felolvasni. „Üj Nemzedék" 1941. IV. 13. szám.) Sz... Lajos nagykanizsai szíkvíz-
gyáros kis teherautóján belefutott egy nagy teherautóba, amelynek ve- zetője félrevágta a kormánykereket, de fékezni nem tudott és kocsija
belerohant P . . . Péter vegyeske- reskedő házába, ahol a hozzáépített konyha teljesen összeomlott, a ke- reskedés egyik fala is bedűlt és az árukban nagy kárt okozott. A kis autóban ülők közül S z . . . Lajosné fején súlyosan, Sz.._ Lajos karján könnyen megsebesült. Mentők szál- lították kórházba.
Hogy történhetett ez?
Megbeszélés:
Biztosan nagyon sietős volt a dolga mind a kettőnek.
Miérf rohannak annyira az embe- rek?
Rohannak a halálba.
(Mulatságos benne a ház bedőlése.) Lakott területen lassan hajts!
Árokba fordult gépkocsijával a Itt mi lehetett a baj oka?
budapesti műúton, Acs község hatá- Megcsúszás, stb.
rában B. . Ottó. a Shell Kőolaj Előzés közben kisebb sebesség és Rt. cégvezetője. A cégvezető egy nagyobb vigyázat kellett volna, teherautót akart kikerülni s e köz- Még jó, hogy emberhalál nem ben történt a szerencsétlenség, esett.
B .. . , akinek gépkocsija összetört, könnyebb sérülésekkel úszta meg a balesetet.
Kerékpárján haladt Győr felé, a Az előbbi példákban az autós volt bécsi vám közelében Z s. . . István a hibás.
27 éves gépészkovács. Szabálytala- Hát itt?
nul hajtott s egy hatalmas tehergép- Szegény ember! Kár érte. A ke- kocsi elütötte. Z s ... oly súlyos sé- rékpáros nagyon vigyázzon. Köny- rüléseket szenvedett, hogy néhány nven felborulhat. Autó alá is.
óra múlva a kórházban meghalt.
A „Reggel" e. újság egy régebbi számából:
Halálra gázolt egy kislányt az autó. Sopronból jelenti A Reggel tudósítója: Borzalmas autógázolás történt az este Sopronban. F . . .
Edit Mária 12 éves kislány át akart szaladni az úttesten, közben azon- ban megcsúszott és egy autó kere- kei alá került. Koponyatöréssel vit- ték kórházba, ahol rövid idő múlva meghalt.
Tárgyalás 12. Halál, halál. Sokszor fölösleges halál. Mit tegyünk, hogy elkerüljük?
Azt a pár szabályt tartsuk szem előtt, amelyekről már volt szó, de azo- kat is jegyezzük meg, amelyeket most röviden kérdés és felelet alakjában elmond ez a két tanuló:
1. — Szabad-e az út közepén haladni járművel?
-<— Szabad, de a jobbszélre kell húzódnunk, ha szembejövő jármű jön, vagy hátulról előzni akaró jármű jelzést ad.
2. — Mit kell csinálni, ha be akarunk fordulni valamerre?
— Arrafelé ki kell nyújtani a karunkat, vagy az ostort.
3. — Miért kell ezt tenni?
— Azért, hogy a hátunk mögött jövő jármű lássa, hogy fordulni akarunk és nehogy belénk szaladjon.
4. — Honnan tudjuk meg, hogy az előttünk haladó jármű be akar fordulni?
— Arról, amit az előbb mondtam.
5. — Hátha autó akar fordulni, azt honnan tudjuk?
— Egy kis piros kar nyúlik ki a vezetőülés mellett. Ez este világít is.
6. — Mehet-e két kerékpáros egymás mellett?
— Nem szabad, i
— Országúton sem?
— Ott igen.
— És ha jármű közeledik?
— Akkor csak egymás mögött szabad menni. Városban meg csak így szabad (oszlopban).
7. — Gyalogos kitérjen-e a kerékpárosnak?
— Ki bizony. De ennél a kérdésnél jó arra gondolni, hogy melyiknek könnyebb. Pl. nem kívánhatom meg a kerékpárostól, hogy bele- szaladjon a vastag sárba, vagy leszálljon a gépről, mikor én egy fél- lépéssel kisegíthetem őt.
8. — Melyik a nagyobb úr: aki a főúton halad, vagy aki a mellékúton?
— Aki a főúton megy.
— Hogy kell ezt érteni? /
— Ügy, hogy meg kell várnom, míg a főúton lévő jármű elhalad és én csak aztán hajthatok be a főútra.
9. — N o most egy-két csavaros kérdést! Szabad-e járdán menni kerék- párral?
— Nem szabad.
— Akkor sem, ha sár van?
— Akkor s e m . '
35
Itt ki a hibás?
A szegény kis Edit?
ö is. Talán a szülei is. Talán az autós is. Ütőn vigyázni kell. Lakott területen lassan kell hajtani.
— Mégsem kergetitek le a járdáról a kerékpárost.
— Nem, mert sokszor látjuk, hogy az úton nem bírna menni.
— Milyen büntetés jár ezért?
— 30 pengő.
10. — Mikor szabad baloldalt menni?
— Soha.
— No, én tudok egy esetet: ha jobboldalt szakadék van és én lovas kocsival megyek és szembejön egy autó. Az autó nem ijed meg az én lovaimtól és nem ugrik le a szakadékba. Ezért ilyenkor kivéte- lesen vigyázva és szembejövő járműnek integetve, mehetek fordított helyen.
11. — No, most akkor én kérdek valamit: Mikor mehet az autó a j á r d á n ?
— Hm, mikor behajt az udvarra?
12. — Kitaláltad. Hát még azt mondd meg, hogy mit csináljunk, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy nem tudunk rá szabályt?
— Akkor a józan eszünkre hallgatunk, vagy megértéssel gondolunk arra a másik járműre, amelyikkel szembetalálkozunk.
— Ügy van, sokszor nem a jog fogja megmondani, hogy mit tegyünk, hanem a szív és az ész.
Befejezés 1. Most nézzük meg, hogy ezt a sok szabályt hogyan alkal- mazzák a városi forgalomban.
(Egy ügyes tanuló a forgalmi rendőr szerepét játssza, 8—10 tanuló pedig járműként kavarog körülötte, előz, dudál, megáll az intésre, kerüli a for- galmi rendőrt stb. Gyalogos is áll a padsorok között és átmegy a járművek előtt. A keresztutca, illetve az utcakereszteződés a dobogó előtti térség, utcák a padközök. Könnyű betanítani.)
Befejezés 2. Befejezésül egy mulatságos esetet említek, mikor egy sza- bályt sem lehetett alkalmazni.
Londonnak egyik szűk utcáján összetalálkozik két bérkocsis. Kitérni nem lehet, annyira szűk az utca. Melyik fogjon ki és húzassa hátra a kocsi- ját? Egyik sem akar. Megfordulni sem lehet.
Hát csak állnak, állnak.
Várnak.
Mindegyik a másiktól várja az „Okos enged ... " megvalósítását.
No, nem mozdul egyik sem.
Akkor végre az egyik nagy kényelmesen előveszi a pipáját. Szép las- san megtömi. T ö m i . . . t ö m i . . . aztán rágyújt és pöfékel. No, ez már k i b í r j a . . .
A másik nézi egy d a r a b i g .. . akkor benyúl a zsebébe, kivesz egy ménkű nagy újságot, kiteregeti és olvas, olvas, olvas.
No, ez is kibírja egy darabig.
És mit csinált az első? Talán észretért?
Nem. Hanem megszólalt és azt mondta:
— Kedves kolléga! Ha kiolvasta, legyen szíves kölcsönadni nekem isf Kedves hallgatóim! N e így nézzük a szabályokat. Tartsuk meg őket, de ha ilyen szűk helyre vagy bármilyen más nehéz helyzetbe jutunk, vegyük elő — nem a lőcsöt a verekedéshez vagy az újságot, hanem — az eszünket, a szívünket és ez a kettő kisegít minden bajból.
Kívánom, hogy sohse kerüljenek bajba, sohse járjanak úgy mint
András bá\ .. Vértes Imre
