SZEMLE
/
LUGOSI J Ó Z S E F — T E M E S V Á R Y F E R E N C
KARDOK
(Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988. 74 o., 180 kép)
Üjra érdekes k ö t e t t e l lépett a nagyközön
ség elé a Zrínyi K a t o n a i Kiadó. Lugosi József -és Temesváry Ferenc a történelem századait végigkísérő, tárgyi jelentőségében egyedi sze
repet betöltő kard b e m u t a t á s á t t ű z t e ki célul.
Mint a szerzők előszavából is kitűnik, a kard földünk minden részén hol mitikus t á r g y k é n t , hol szimbólumként jelenik meg. Szerepe alig hasonlítható össze m á s fegyverekével. A k ö n y v szerzői célul t ű z t é k ki, hogy elsősorban a m ű vészettörténeti jelentőségű kardokról nyújt
sanak áttekintést, főként a Magyar Nemzeti Múzeum és a H a d t ö r t é n e t i Múzeum fegyve
reire támaszkodva.
A gazdag illusztrációs anyagot megelőzően röviden ismertetik a szablya ós a k a r d ki
alakulását, hangsúlyozva a keleti eredetű szablya és a főként nyugaton elterjedt egye
nes kardok közötti különbségeket. Felhasz
nálják az újabb k u t a t á s o k eredményeit a szablya és a kard eredetének és fejlődósének bemutatásánál. Kitérnek olyan fontos és kü
lönleges figyelmet érdemlő díszkardunkra, m i n t például a reneszánsz ötvösművészetet reprezentáló, I I . Ulászló nevéhez fűződő kard
r a . A továbbiakban értő kézzel vezetik végig az olvasót a pallosok, hegyestőrök különböző típusain, elsősorban a névhez fűződő darabo
k a t ismertetve.
A török veszély növekedésével újra a ma
gyar vitézek jellemző fegyvere lett a szablya.
Használták a nehéz nyugati típusú és a török h a t á s r a kialakult könnyű magyar szablyákat, valamint az arab—török karabellát. A szerzők a legjellemzőbb, legszebb példányokon keresz
t ü l m u t a t j á k be az „új m a g y a r szablya" fej
lődését.
A következő részben a hazai kardgyártást és a díszítéssel kapcsolatos problémákat tag
lalják.
Végül a rendszeresített katonai kardok tí
pusait m u t a t j á k be a X V I I I . századtól nap
jainkig, mikor m á r nem fegyverként, hanem szimbólumként jelenik meg.
A kötet értékes képanyaggal és minden egyes b e m u t a t o t t fegyver részletes ismerteté
sével záródik.
Érdekes és sok szempontból használható, szép kiállítású könyvet foghatunk kezünkben, amely elsősorban a nagyközönségnek szól.
Reméljük, hogy a szerzők egy rendszeres típus
könyvet is terveznek, amely a magyar fegyver
történeti irodalom egyik nagy hiányát pó
tolná.
Végezetül néhány szót a hiányosságokról.
A szép kivitelű könyv mindenképp megérde
melt volna egy-két idegen nyelvű ismertetőt, hiszen így a külföldi érdeklődők csak igen nehézkesen használhatják. Nyomdatechnikai problémák figyelhetők meg elsősorban a szí
nes képeknél. H a különböző köteteket hason
lítunk össze, észrevehető, hogy a színnyomás nem egységes, ugyanakkor a teljes oldalas ós a rószletfotók színei is sok esetben eltérnek, de előfordul az is, hogy teljesen megváltoznak a t á r g y a k eredeti színei. (Mint például K l a p k a György díszszablyájánál, ahol a hüvelyborítás fekete—zöld helyett.) E g y ilyen kivitelű és árú kötetnél mindenképpen figyelmesebben kellett volna eljárni.
Zarnóczki Attila
— 260 —
