Teljes szövegt
48 tiszatáj S el, már elúszik a költők utolsó hajója…,
siratlak, s búcsúzom Tőled a Magyar Írószövetség nevében, a drága holtak és még élő hűségesek,
egykori szerzőid nevében.
Látod,
végül már fölszáradt a könnyem, szíved fölött
e föld, melyből vétettél, legyen immár könnyebb!
(Elhangzott a mélykúti Kálvária temetőben, 2005. október 8-án)
KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK
voltam, miért ne lettem volna jogosult arra a holmira, amit a magyar állam tör- vényes úton elkülönített, elidegenített, idegennek nyilvánítva azt, aki addig is idegen
(Az én-elbeszélések módszeresen követik egymást a hagyaték- ban: pl. A humánum nevében című regény történetéhez folytatólagosan kapcsolódik a Fekete mozivászon
Akkor már tudtam, mit takart el előlem a kolostor évtizedeken keresztül, mit takart el mesterem és mit takart el maga a főapát, nem csupán előlem, hanem szerzetem tagjai elől
Több versben is előkerül az a gondolat, hogy az igazi határvonal nem is az élők és a holtak, hanem az élők és a halálra készülők között van: „Nem az élő és a halott
Franz Kafka esetében pedig – akinek A fűtő című elbeszélése 6 szintén tekinthető egyfajta Kleist-parafr|zisnak, s így kitüntetett darabja annak az „izgalmas
Amikor drága Nellike, életed hű párja valamikor szeptember elején fölhívott, hangja bizony fájdalmasan szomorú volt, amint mondotta: hogy aligha lesz ki- vitelezhető mostanában
Nem csak azért, mert Nagy Gáspár egyik példaképe, s mesternek sem nevezhető kicsinek, s valójában nem is volt apolitikus kevés számú verseiben, hanem azért, mert egy
csendesen, és ahogy a karját nyújtotta, az elernyedt, hosszú ujjai a szomorúfûz lombjára hasonlítottak egy pillanatra, az elég furcsa volt, a bõrét viszont finom- nak,
