1 .
E R T E K E Z E S E K
A N Y E L V - É S S Z É P T U D O M Á N Y O K K Ö R É B Ő L . KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ I. O S Z T Á L Y R E N D E L E T É B Ő L SZBRKESZTI
G Y U L A I P Á L
OSZTÍI.YTITKÁB.
X V . K Ö T E T . V I I I . S Z Á M .
A H A N G S Ú L Y
A S Z L Á V N Y E L V E K B E N
DE ASBOTH OSZKÁRT OL.
f tÁ r a 8 0 br.
B U D A P E S T .
1890.
H i • F
Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből,
I . k . I. Solon adótörvényéről. Télfy Ivántól. 1867. 14 1. Ara 10 kr. —II. Adalé- kok az attikai törvénykönyvhöz Télfy Ivántól. 1868. 16 1. 10 kr. — III. A legújabb magyar Szentírásról. Tarkányi J. Bélától. 1868. 30 1. 20 kr. — IV. A Nibelung- ének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. Szász Károlytól. 1868. 20 1. 10 kr. — V. Tudománybeli bátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása Toldy Ferencztől. 1868. 15 1. 10 kr. — VI. A keleti török nyelvről. Vámbéry Ármintól. 1868. 18 1. 10 kr. — V I I . Geleji Katona István főleg mint nyelvész.
Imre Sándortól. 1889. 98 1. 30 kr. — VIII. A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Bartalus Istvántól. Hangjegyekkel. 1869.
184 1. 60 kr. — IX. Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. (1. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai. 1550—59. — 2. Egy népirodalmi emlék 1550—75-ből. 3. Baldi Magyar olasz Szótárkája 1583-ból. — 4. Báthory István országbíró mint író. — 5. Szenczi Molnár Albert 1574—1633). Toldy Ferencztől 1869. 176 1. — X. A magyar bővített mondat. Brassai Sámueltől. 1870. 46 1.
20 kr. — XI. Jelentés a felső-austriai kolostoroknak Magyarországot illető kéz- iratai- és nyomtatványairól. Bartalus Istvántól. 1870. 43 1. 20 kr. (1807—1869.) IT. k . I. A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvin-codexről. Má'fray
Gábor 1. tagtól. 1870. 16 1. 10 kr. — II. A tragikai felfogásról. Székfoglaló. Szász Károly r. tagtól. 1870. 32 1. 20 kr. — I I I . Adalékok a magyar szóalkotás kérdé- séhez. Joannovits Oy. 1. tagtól 1870. 43. 1. 20 kr. — IV. Adalékok a magyar rokonértelmtt szók értelmezéséhez, Finaly Henrik 1. tagtól. 1870. 47 1. 20 kr. — V. Solomos Dénes költeményei és a hétszigeti görög népnyelv. Télfy Iván lev.
tagtól. 1870. 23 1. 20 kr. — VI. Q. Horatius satirái (Ethikai tanuimány). Szék- loglaló. Zichy Antal 1. tagtól. 1871. 33 1. 20 kr. — V I I . Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (I. Magyar l'ál XIII. századbeli kanonista. I I . Mar- git kir. herczegnő, mint ethikai iró. I I I . Baldi Bernardin magyar-olasz szótárkája 1582-ből. Második közlés IV. Egy XVI. századbeli növénytani' névtár X V I I . és XVII. századbeli párhuzamokkal. V. Akadémiai eszme Magyarországon Bessenyei előtt) Toldy Ferencz r. tagtól. 1871. 124 1. Ára 40 kr. — VIII. A sémi magán- hangzókról és megjelölésök módjairól. Gr. Kuun Géza lev. tagtól. 1872. 59 1.
20 kr. — IX. Magyar szófejtegetések. Szilády Áron 1. tagtól. 1872. 16 1. 10 kr. — X. A latin nyelv és dialektusai. Székfoglaló. Szénássy Sándor 1. tagtól. 1872. 114 1.
30 kr. — XI. A defterekről. Szilády Áron lev. tagtól. 1872. 23 1. 20 kr. — XII. Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. Szvorényi József lev. tagtól. 1872. 13 1.
10 krajczár. (1809—1872.)
I I I . k . I. Commentator commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. Brassai Sámuel r. tagtól. 1872. 109. 1. 40 kr. — II. Apáczai Cséri János Barezai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében Szabó Károly r. tagtól. 1872. 18 1, 10 krajczár. — I I I . Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. Szabó Imre t. tagtól. 1872. 18 1. 10 k r . — IV. Az első magyar társadalmi regény. Székfoglaló Vadnai Károlij 1. tagtól.
1873. 64 1. 20 kr. — V. Emlékbeszéd Engel József felett Finály Henrik 1. tagtól 1873. 16 1. 10 kr. — VI. A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre.
Barna Ferdinand 1. tagtól. 1873. 135 1. 40 kr. — VII. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, külső 1. tag felett. Riedl Szende 1. tagtól. 1873. 16 1. 10 kr. — V I I I . A nemzetiségi kérdés az araboknál. Dr. Goldziher Iynácztól. 1873. 64 1. 30 kr. — IX. Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. Riedl Szende 1. tagtól 1873. 12 1. 10 kr. — X. Adalékok Krim történetéhez. Gr. Kuun Géza 1. tagtól. 1873, 52 1. 20 kr. — XI. Van-e elfogadható alapja az ik-es igék külön ragozásának. Riedl Szende lev.
tagtól 51 1. 20 kr. (1872—1873.)
I V . k . I. szám. Paraleipomena kai diortlioumena. A mit nem mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise I t-ik könyvére, különös tekin- tettel a magyarra. Brassai Sámuel r. tagtól 1874. 151 1. 40 kr. — II. szám Báliuth Gábor jelentése Oroszország- és Ázsiában tett utazásáról és nyelvészeti tanulmá- nyairól. Melléklet öt khálymik dana hangjegye. 1874. 32 1. 20 kr. — I I I . szám A classica philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. Székfoglaló Bartal Antal 1. tagtól 1874. 182 1. 40 kr. — IV. szám.
A határozott és határozatlan mondatról. Barna Ferdinand 1. tagtól 1874. 31 1.
20 kr. — V. szám. Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. Dr. Goldziher Iynácztól.
1874. 42 1. 20 kr. — VI. szám. Jelentések: I. Az orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről, Hunfalvy Pál r. tagtól. — II. A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről Budenz József r. tagtól. 1875. 23 1. 15 kr. — VII. szám. Az u j szókról. Fogwrasi János r. tagtól.
15 kr. — VIII. szám. Az u j magyar ortliolögia. Toldy Ferencz r. tagtól. 1875.
A H A N G S Ú L Y
V S Z L Á V N Y E L V E K B E N .
m ÁSBÓTH OSZKÁRTÓL.
BUDAPEST.
KIADJA A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A .
1891.
F R A N K L I N - T Á R S U L A T N Y O M D Á J A .
A hangsúly a szláv nyelvekben.
(Felolvastatott a m. t. Akadémia 1890. május 5-én tartott ülésében.)
E L Ő S Z Ó .
Már hosszabb ideig foglalkozom az orosz nyelv hangsúlyával.
Az 1889-iki ev nyarát főkép azért töltöttem Oroszországban, hogy ott helyben egészítsem ki és igazítsam helyre adatgyűjtésemet.
E közben foglalkoztam a többi szláv nyelvek hangsúlyával is és kiterjeszkedtem a többi indogermán nyelvek hangsúlyára is. Ez szükséges volt, mert szorosan összefüggött azzal a kérdéssel, meny- nyiben tarthatók az orosz nyelvben észlelhető jelenségek régiek- nek, vagy mennyiben tulajdonítandók az analógia hatásának, tehát mennyiben ú j a b b keltűek. Ha most már e tanulmányaimnak egy kis részét közzé teszem, ezt mintegy bevezetésül lehet tekinteni a készülő félben levő nagyobb müvemhez, mely az orosz nyelv hangsúlyáról fog szólani. Már ebből is önként következik, hogy nem lehetett szándékom e helyt rendszeres egészet adni, csak nagyobb körben akartam a nyelvészek figyelmét az annyira érdekes szláv hangsúlyozásra fölhíni.
M. T. AR. ÉRT. A N Y E L V - KS S Z É P T . KÖRÉBŐL. 1 8 9 0 . XV. 8 . SZ.
B E V E Z E T É S .
Az i n d o g e r m á n nyelveknek egyik jellemző vonása a saját- ságos hangzócsere, melyet egy és ugyanabból a gyökérből eredt a l a k o k b a n , szókban t a l á l u n k . Milyen t a r k a képet n y ú j t gyakran egy úgynevezett «gyökér« a görög n y e l v b e n :
Xsímo: XéiXoiTta: s'Xurov XsúJjavov: Xouróc
XXÍTTTÜ) : xsxXocp a : SXXÁJRRJV
xXérr»]?: xXcaf]
és milyen sajátságos h a n g c s e r é t m u t a t n a k az olyan n é m e t alak- illetőleg szócsoportok, m i n t
binden : b a n d : g e b u n d e n ; Binde : B a n d : Bund.
Korán fölismerték, hogy a hangzók e különböző színezete szorosan összefügg az e r e d e t i hangsúlylyal. Az i n d o g e r m á n össze- hasonlító nyelvészet tehát keletkezése óta ügyet vetett a h a n g - súlyra, m e r t b e n n e látta a f ö l t ű n ő jelenségek egész sorozatának a kulcsát. Az a körülmény, hogy az utolsó két évtizedben az indo- germán nyelvészet teljes átalakuláson m e n t keresztül, hogy épen a hangzók fejlődését m a m á r egészen más kiinduló pontból vizs-
gáljuk, m á s fölfogásra vezetett ugyan a hangsúly hatását illetőleg, de magát a h a n g s ú l y t még csak fokozottabb figyelemmel kisérik, m i n t azelőtt. É s méltán, m e r t n e m csak a hangzók történetére vet világot, h a n e m gyakran m é g a mássalhangzókéra is. így Ver- n e r korszakalkotó czikkében (Kulm Zeitschrift f ü r vergleichende Sprachforschung XXIII. k.) 1877-ben kimutatta, hogy a latin fráter és pater szóknak azért felel meg a n é m e t b e n Bruder d-vel,
de Vater í-vel, mert a hangsúly eredetileg a Bruder szóban a tőre esett (szanszkrit bhrátar-), a Vater szóban pedig a ragra (jcatVjp,
(378)
szkr. pitár-), kimutatta, hogy a m á s s a l h a n g z ó váltakozása olyan esetekben is, m i n t :
z i e h e n : gezogen schneiden: geschnitten w a r : gewesen
azon alapúi, hogy a g e r m á n nyelvekben a hangsúly valaha n e m volt, úgy m i n t később, bizonyos helyhez kötve, h a n e m szabadon állhatott a szónak b á r m e l y t a g j á n .
A véletlennek egy különös játéka, hogy épen a szanszkrit nyelv, melynek vocalismusáról az ú j a b b kutatások kétségkívül k i m u t a t t á k , hogy n a g y o n sokat veszített az eredeti változatosságból, e változatosságnak okát, a régi hangsúlyt leghívebben őrizte m e g . E régi indogermán hangsúly, a m i n t m á r az i m é n t érintettem, n e m volt a szó bizonyos helyéhez kötve, tehát n e m hasonlított s é m a görög, sem a latin, sem a német, olyan szük k ö r b e n mozgó hangsúlyhoz, h a n e m a szónak akármelyik t a g j á n állhatott,*) állhatott például a szó elején, akármilyen hosszú volt is a szó, állhatott a szó legvégén is és m i n d e n közbeeső tagon és elhelyezése n e m volt semmiféle olyan föltételekhez kötve, m i n t a milyeneket a latinban, görögben, n é m e t b e n találunk. De h a a szanszkrit nyelv e régi h a n g s ú l y képét hívebben őrizte is meg m i n t m á s indogermán nyelv, m á r m o s t is ismerjük t ö b b eltérését az eredeti hangsúlyozástól. H a
tehát van más indogermán nyelv is, mely a szabad, helyhez nem kötött hangsúlyozást megőrizte, a hangsúly kiváló fontosságánál fogva megérdemli, hogy vele is b e h a t ó a n foglalkozzunk, hogy így a nyelvek csodás fejlődésének titkába m i n d jobban behatolhas- s u n k . É s ilyen nyelvek igenis v a n n a k , ilyen a litván nyelv és a szláv nyelvek egy része. Ezúttal csak a szláv nyelvek hangsúlyáról kívánok szólani, rá akarok m u t a t n i azokra a problémákra, melyeket nekiink, szlávistáknak, vállvetve kell m e g o l d a n u n k azokkal a nyel- vészekkel, a kik sokkal nagyobb területet, az egész indogermán- ságot teszik kutatásuk tárgyává és ép azért n e m hatolhatnak be m a g u k a n n y i r a az egyes nyelvek titkaiba.
*) Hogy minden félreértésnek elejét vegyem, ki kell jelentenem, hogy mindig csak a tünemények összeségéről szólok, a szanszkritban p. o.
a hangsúly állhat a szónak akármelyik tagján, már t. i. más-más szókban ; egy bizonyos szónak bizonyos alakjában természetesen a szanszkritban ia helyhez van kötve a hangsúly.
I. ÁLTALÁNOS RÉSZ.
1. A h a n g s ú l y a k ü l ö n b ö z ő szláv n y e l v e k b e n . A szláv nyelvek hangsúly dolgában egymástól nagyon elüt- n e k . Yan köztük olyan, mely a magyar m ó d j á r a az első szótagra veti mindig a hangsúlyt, ilyen a cseh, tót, lauzici szorb, van olyan, mely mindig az utolsóelőtti szótagra veti a hangsúlyt (így hang- súlyoz a lengyel); v a n n a k végre olyan szláv nyelvek — az orosz, bolgár, szlovén, szerb —, melyek h a n g s ú l y a szabad, helyhez nincs kötve. Aligha van nyelv, a melyben a szabad hangsúly csak utóla- g o s a n fejlődött volna egy egyszerűbb állapotból, azért a priori
valószínű, hogy ha a szláv nyelvek közül egyáltalában valamelyik többé-kevésbbé híven megőrizte az eredeti hangsúlyt, ez csakis az
orosz, bolgár, szlovén, szerb lehet. K ö n n y ű is megérteni, mikep fej- lődhetett egy eredetileg szabad h a n g s ú l y b ó l az a hangsúly, melyet a cseh, tót, szorh nyelvben t a l á l u n k . A hangsúly ereje, e n e r g i á j a k ü l ö n b ö z ő nyelvekben nagyon különböző és idővel egy és ugyan- a b b a n a nyelvben is nagyon megváltozhatik olyan körülmények h a t á s a alatt, melyeket a kutató t u d ó s inkább csak sejthet — klíma, véralkat, politikai és társadalmi viszonyok, erős idegen befolyás é s sok más faktor a l a k j á b a n . H a m á r m o s t a régi hangsúly idő folytán erőtlen, színtelen lett, erőt vehetett r a j t a egy, a szó első t a g j á r a eső másodrendű hangsúly, mely abból magyarázható, hogy a szó elején a h a n g könnyen az erő bizonyos fokával indul meg.
H o g y a cseh, tót, szorb mai hangsúlyozás keletkezését megmagya- rázzuk, nem kell t e h á t mesterséges t h e o r i a , a milyent egy kiváló orosz tudós, B r a n d t B o m á n fölállított, a ki v a l a m e n n y i szlávista közt legbehatóbban foglalkozott a szláv nyelvek hangsúlyával.*)
*) Brandt Naőertanie Slavjanskoj Akeentologii. Sz.-Pétervár 1880.
158. és k. 1. Egyszer mindenkorra utalok Brandt e művére, melyet (380)
Jóval nehezebb a lengyel hangsúlyozás keletkezését k i m a g y a r á z n i ; az analógiának egy sajátságos h a t á s a alatt kerülhetett csak a hangsúly állandóan a szó utolsóelőtti t a g j á r a . E kórdós feszege- tésébe itt n e m bocsátkozhatom, áttérek inkább azokra a nyelvekre, melyekben egyedül lehet keresni az eredeti i n d o g e r m á n h a n g - súlyozás többé-kevésbbé hü képét.
Mivel a szlovén nyelv hangsúlya a számtalan nyelvjárásban, melyben a szlovén nyelv gazdagabb v a l a m e n n y i szláv nyelvnél, nagyon tarka képet m u t a t ós nagyon sok, a legkisebb részletekbe menő előzetes m a g y a r á z a t o t kellene a d n o m , mely ez értekezés keretébe nem fór, be kell ezúttal azzal érnem, hogy r á m u t a t o k a szlovén nyelvre is, m i n t olyanra, mely a szóban forgó kérdések végleges eldöntésénél szintén latba esik. A bolgár nyelvre is csak helylyel-közzel leszek tekintettel. Ez egészen más okoknál fogva, mint a szlovén, a l k a l m a t l a n arra, hogy e bonyolódott kérdésekben biztos kalauzúl szolgáljon n e k ü n k : a régi alakok részben csak r o m o k b a n maradtak meg e nyelvben, declinatiója j ó f o r m á n nincs, a z u t á n meg nagyon kevés történt még eddig e nyelv pontos meg- ismertetésére. Egy szláv nyelvet, melyben a hangsúly változó volt, még m e g sem említettem, ez a kihalt poláb nyelv, de a h a g y o m á n y oly szegényes, hogy m á r azért sem érdemel itt figyelmet. H á t r a - m a r a d t tehát mindössze két szláv nyelv, az orosz és a szerb, m i n t két olyan nyelv, melyből minden jel u t á n Ítélve, legbiztosabban következtethetünk a r r a a hangsúlyozásra, mely ősrégi időkben kétségen kivül v a l a m e n n y i szláv nyelvben uralkodott.
Valaki talán azt k é r d i : h á t az a nyelv, melyre Cyrillus és Methodus lefordították az egyházi könyveket, az a nyelv, mely valamennyi élő szláv nyelvre annyi fényt derít régi alakjaival, h a n g j a i v a l ? — Ez a nyelv, melynek becsületes nevesincs — híjják ó-szlovénnek, ó-bolgárnak, egyházi szlávnak, ó-szlávnak, — igenis a szláv nyelvész k i a p a d h a t a t l a n kincses b á n y á j a , de a mi kérdé- s ü n k b e n szava nincsen, mert arról ópenséggel semmit sem t u d u n k , hogy milyen hangsúlylyal ejtették szavait.
Akcentologija (illetőleg Accentologia) név alatt fogok idézni, mindenkit, a ki behatóbban kiván a szláv nyelvek hangsúlyával foglalkozni. Ott megtalálja egyúttal a forrásokat is mind, úgy hogy fölmentve érzem magamat sok apró kérdés fejtegetésétől és foglalkozhatom inkább olyan kérdésekkel, melyeket Brandt nem érint.
(453)
8 ÁSBÓTII OSZKÁR.
2 . A z o r o s z é s a s z e r b h a n g s ú l y .
Az oroszban a hangsúly eshetik, csak úgy, m i n t a szanszkrit- ban, a szó akármelyik t a g j á r a : találjuk a hangsúlyt 5, 6, 7, sőt n é h a 8 t a g ú szóban is a szó első tagján, de t a l á l j u k csaknem ép oly távol is a szó kezdetétől. A 6 tagú peregovorenó pl. a h a n g s ú l y t a szó legvégén viseli. M o n d a n o m sem kell, hogy a h a n g s ú l y minden közbeeső szótagra is eshetik. De n e m ez az orosz h a n g s ú l y legjel- lemzőbb vonása, h a n e m föltűnő mozgékonysága, mely a b b a n nyil- vánúl, hogy az egy és ugyanabból a tőből képzett szók, sőt egy és
u g y a n a n n a k a szónak az alakjai is más-más h e l y e n viselhetik a hangsúlyt. «A rét zöld», azt az orosz úgy m o n d j a :
lug zélen,
«a zöld rét »-et m e g úgy híjjá, hogy : zelényj lug,
«a fűzfa zöld» megint m á s hangsúlylyal így h a n g z i k : íva zelená.
«Hideg van», azt oroszúl úgy m o n d j á k : chólodno,
«a hideg víz»-et úgy híjják, h o g y :
cholódnaja vodá,
«a víz hideg» :
vodá cholodná.
Póchorony temetést j e l e n t , genitivusa pocliorón, dativusa poclioronám.
Különösen érdekes ezt a változást egy és u g y a n a n n a k a szó- nak az a l a k j a i n belül észlelni. E tekintetben az orosz messze túl- h a l a d j a még a szanszkritot is, a n e m szláv nyelvek közül csakis a litváu nyelv vetekedhetik vele ezen a téren.
Áttérek a szerb nyelv hangsúlyára. Nem olyan egyszerű dolog a szerb hangsúlyt jellemezni, m i n t az oroszt.
Az orosz nyelvben a h a n g s ú l y mindig egyforma, a szerbben nagyon különböző. R e n d e s e n 4-féle h a n g s ú l y t különböztetuek meg a szerb nyelvben, a melynek jelzésére gravist ("), kettős gra- vist ( " ) , acutust ( ' ) , és circumflexust (~) h a s z n á l n a k . E négy hang- súlyt sikerűit ugyan beható megfigyelés u t á n 2 főpont alá fogni.
E szerint van emelkedő és ereszkedő hangsúly a szerb nyelvben és mindkettő rövid vagy hosszú hangzóval lehet összekötve, de
(382)
v a l a m e n n y i tudós, ki e kérdéssel foglalkozik, egyetért abban, hogy a h a n g emelkedését vagy ereszkedését csak hosszú hangzón l e h e t tisztán észrevenni, rövid hangzón n e m , úgy, hogy a fül határo- zottan 4-féle hangsúlyozást különböztet meg.
A tlieoria szerint emelkedő a h a n g s ú l y olyan szókban, m i n t voda víz, rúka kéz, csak hogy vőda-han rövid a hangzó, az emel- kedés t e h á t alig vehető észre, mig rúka-ban tisztán észrevenni a h a n g emelkedését; az ú úgy hangzik körűlbelől, mint m i n á l u n k a csodálkozással párosult k é r d é s b e n : rút ?! H a a szerb emelkedő h a n g s ú l y l y a l ejt valamely szótagot, a következő szótagban a hangzó csaknem é p p olyan m a g a s a n hangzik, a h a n g s ú l y mintegy lebeg a két szótag között,*) a mi különösen észrevehető, ha az emelkedő hangsúlylyal ejtett hangzó rövid, a rákövetkező szótag h a n g z ó j a pedig hosszú, pl. voda g e n i t i v u s á b a n : vödé. E sajátságos lebegés két szótag között magyarázatát az emelkedő hangsúly keletkezé- sében t a l á l j a . H a összehasonlítjuk a szerb voda szót az orosz- bolgár vodá-\al, a rúka szót az orosz ruká, bolgár ruká-val és l a t b a vetjük azt a körülményt is, hogy a szerbben a hangsúly mintegy eloszlik a két szótagon, h a j l a n d ó k leszünk a szerb emelkedő hang- súlyt egy későbbi fejlődés eredményének t a r t a n i . E fejlődés egyes stádiumai részben még m a is megfigyelhetők (1. Jagics megjegyzését a jegyzetben), az eredmény a z o n b a n teljesen tisztán áll előttünk : a szerb nyelvben a h a n g s ú l y , h a lehetséges, mindig egy szótaggal h á t r á b b m e n t a szó kezdete felé, a hangsúly régi helyén azonban mintegy gyenge nyomot hagyott magáról. H o g y a fejlődés menete tényleg ez volt, hogy az orosz, bolgár vodá megőrizte a h a n g s ú l y t az eredeti helyén, a szerb voda pedig csak később vonta vissza a
*) V. ö. Jagics érdekes megjegyzését az Archiv für Slavische Philo- logie VII. kötetében (488. 1.): Man muss nämlich entschieden von vodá, ausgehen, dieses wurde nach und nach zu vodá dann vodá u. zuletzt voda.
Je nach den Dialecten mögen an der Ultima mehr oder weniger Spuren der einstigen Betonung geblieben sein. Nirgends merkt man diese Spuren so stark, wie in dem Dialecte der Montenegriner, wo bekanntlich in solchen Formen wie «f/ovorio» [a rendes hangsúly: govvrio] die Betonung der Silbe ri geradezu das Uebergewiclit hat vor der ebenfalls betonten Silbe to.
Es findet gleichsam ein stetiger Kampf zwischen dem alten u. neuen Betonungsprincip statt. Ich empfehle gerade deshalb die Aussprache der Montenegriner einer besondern Studie.
(453)
1 0 ÁSBÓTíI OSZKÁR.
hangsúlyt az első szótagra, azt m a g a a szerb nyelv is bizonyítja.
H a a «szerb» nyelvről beszélünk, m i n d i g az úgynevezett sto-dia- lectust é r t j ü k alatta, m e r t ez az u r a l k o d ó nyelvjárás, ez képezi a szerb-horvát irodalmi nyelv alapját. De vau olyan szerb nyelvjárás is — a szerbség legnyugatibb részében, a tengerparton és a szige- teken — , melyben a hangsúly ugyanazon a helyen áll, m i n t az
oroszban, bolgárban. Ez az úgynevezett ca-dialectus.*) A ca-dia- lectusban a fönt említett szerb voda, rúka szóknak vodd, rül, d felel meg, a n y o m a t é k tehát úgy, m i n t az orosz-bolgár vodá, ruká- r«Áá-ban az utolsó szótagra esik, n e m az utolsóelőttire, m i n t a sto-dialectusban. A m o n d o t t a k b ó l önként folyik, hogy a közön- séges szerb nyelvben a hangsúly többtagú szóban egyáltalában n e m eshetik az utolsó szótagra.**) E tekintetben a szerb hangsúly mái- nem egészen szabad, n e m olyan szabad, m i n t az orosz, bolgár, szlovén.
Áttérek az ereszkedő hangsúlyra. Ereszkedőnek nevezik a h a n g s ú l y t olyan szókban, m i n t Ulti lenni, sünce n a p ; a kettős gravis (") jelöli a rövid, a circumflexus (~) a hosszú hangzón álló hangsúlyt. A h a n g teljes erővel indul és még a hangsúlyozott szó- tagon belül száll le, a mit megint könnyű megfigyelni a hosszú hangzókon, míg a rövid hangzó megfigyelése itt is rendkívüli nehézségekbe ütközik, mert gyors ejtése nem enged a megfigye- lőnek időt arra, hogy a h a n g h u l l á m z á s á t megállapítsa. H a az emelkedő hangsúlyon észrevettük, hogy a h a n g mintegy két szótag között lebeg, hogy csekély a különbség a két egymásra következő szótag energiájában, úgy itt a hangsúlyozott szótag határozottan kirí. Már az előbb mondottakból következik, hogy ez az ereszkedő
*) E nyelvjárások elnevezései a kérdőnévmás sto, illetőleg ca, «mi?»
használatából keletkeztek, tehát hasonló elnevezések, mint a német ila.i- és dat- dialectusokéi.
**) Miklosich (Vergleichende Grammatik der slavischen Sprachen.
I2. 406. 1.) azt állítja, hogy a hangsúly a szerbben a többtagú szók minden tagján állhat. Ez a téves állítás onnét ered, hogy Miklosich olyan alakok- ban, mint ovdca az utolsó szótagot is hangsúlyozottnak tekinti, mert a rendes jelzés szerint a hosszú szótagokat akkor is circumflexussal látják el, ha nincs is rajta hangsúly. En minden félreértés kikerülése végett e hangsúlytalan hosszú szótagokat máskép irom (ovdcä),
(456)
hangsúly csakis a szó elején állhat, másrészt egytagú szó n e m is e j t h e t ő más hangsúlylyal.
A föntemlített Inti a ca-nyelvjárásban is étíi-nek hangzik, az oroszban bytj (kisoroszban byti); a swnce-nak megfelel orosz sólnce, bolgár slünce. Érdekes világot vet az ereszkedő és emelkedő hangsúly természetére a déli nyelvjárás egy t ü n e m é n y e . H a a ke- leti nyelvjárásban hosszú é-n ereszkedő hangsúly van, a déli nyelv- j á r á s b a n ije felel neki meg, ha pedig emelkedő hangsúly van r a j t a , a keleti nyelvjárásban, a déli vidékeken ije h a n g z i k : sneg hó, genitivus snéga ( = orosz sneg, snega), a déli nyelvjárásban smjeg, sriijega, míg e szó locativusa snégu (= orosz snégú) a déli nyelv- j á r á s b a n snijegu-nak hangzik.
H a összefoglaljuk a m o n d o t t a k a t , világosan kitűnik, hogy a szerb hangsúly lényegében m á s , m i n t az orosz. H a az orosz nyelvet h a n g s ú l y dolgában összehasonlítjuk a bolgárral vagy akár a szlo- vénnel is, közelről sem t a l á l u n k olyan eltérést, m i n t h a az orosz nyelvet a szerbhez mérjük. De az az eltérés, melyet a szerb nyelv m u t a t , n e m egyes esetekben mutatkozik, h a n e m egyetlenegy nagy törvényen alapúi, melynek h a t á s a végig vonúl az egész nyelven.
A ki ismeri ezt a törvényt, ezer meg ezer szerb szóból, a mely egytől-egyig m á s hangsúlyt t ü n t e t föl, m i n t a megfelelő orosz szó,
k i o l v a s h a t j a az orosz hangsúlyt. É n tehát a következő fejezetekben az orosz szók mellett első s o r b a n a megfelelő szerb szókat fogom említeni, ha meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy az illető szók melyik helyen viselhették a közös szlávságban a hangsúlyt. Ez, igaz, n é m i kényelmetlenséggel j á r : folytonosan bizonyos müveletet kell végez- n ü n k , vissza kell vezetnünk a szerb szók hangsúlyát eredeti érté- kére, h a t. i. emelkedő a hangsúly, egy szótaggal odább, a szó vége felé kell képzelnünk a hangsúly eredeti helyét. De így is r e n d - kívül becses a szerb nyelv t a n ú b i z o n y s á g a és semmivel sem pótol- ható. De hát a ca-dialectus? Hiszen ott m e g m a r a d t a h a n g s ú l y a régi helyén. Nem egyszerűbb, n e m természetesebb az orosz szóval szembeállítani a ca-dialectus a l a k j á t ? Minden bizonynyal egy- szerűbb is volna, természetesebb is. De ha közelebbről s z e m ü g y r e
veszszük a dolgot, le kell arról m o n d a n u n k , hogy a közönséges szerb nyelvet a ca-dialectussal helyettesítsük. A ca-dialectus m i n d j o b b a n tért veszít, a sto-dialectus e l n y o m j a , lépten-nyomon kiszo-
r í t j a . A közönséges szerb nyelv hangsúlyozását azonkívül p o n -
(385) 25
12 ÁSBÓTH OSZKÁR.
tosan i s m e r j ü k , jobban, mint akármely n y e l v é t : ha egy szó hang- súlyát keressük, rányitunk a lángelmű Karadzsics szótárára, ha egy-egy szó különböző alakjaiban változik a hangsúly, útbaigazí- tást találunk a hangyaszorgalmú Danicsics értekezéseiben. A ca-dia- lectusról ellenben jóformán semmit sem t u d u n k : a Mazsu- ranicstól származó kevés adat, úgy látszik, meg nem bízható.*) Nemanics adatai is csak kis körre terjednek,**) és azonkívül azt bizonyítják, hogy a ca-dialectusban nagy az ingadozás, a régi hangsúly mellett új keletkezett, a ca-dialectus tehát, a mint azt Nemanics világításában látjuk, épenséggel nem alkalmas arra, hogy helyes fogalmat adjon a régi hangsúly elhelyezéséről. Mind- ebből nyilvánvaló, hogy a ca-dialectus ismerete később is, ha majdan többet fogunk róla tudni, mint ma, aligha lesz olyan fontos az eredeti hangsúlyozás megítélésére, mint a közönséges szerb nyelvé. De mindenesetre fölötte kívánatos, hogy végre-valahára pontosabb és teljesebb adatok álljanak rendelkezésünkre a ca-dia- lectus köréből, mint eddig.
*) Antun Mazuranié Slovnica Hérvatska. 4-ik kiadás. Zágráb, 1809.
10—26. 1. (L. Danicsics ítéletét Bad Jugoslov. Akad. XX. 152. 1.)
**) Nemanic Oakavisch-kroatische Studien a bécsi akadémia Sitzungs- berichte der phil. hist. Classe cz. kiadványának 104, 105. és 108-ik kötetében.
(380)
II. KÜLÖNLEGES RÉSZ.
1. A k ö z n e m ű f ő n e v e k t ö b b e s száma.
Áttérek most m á r egy specialis esetre, hogy közelebbről lás- suk, mikép nyilvánul az orosz hangsúly nagy mozgékonysága, m e n n y i b e n bizonyítja a szerb és bolgár nyelv, hogy ez a mozgé- konyság a szláv nyelvek régi t u l a j d o n a volt, és megtalálható-e e hangsúlycserének n y o m a a többi i n d o g e r m á n nyelvekben.
Fölsorolom mindenek előtt két orosz köznemű főnév összes a l a k j a i t :
slóvo szó.
Egyes szám.
Nominativus.
Accusativus.
Genitivu8.
Dativus.
Instrumentalis, slóvom Locativus. slóvé
slóvo sióra sióvá
Többes szám.
slová slóv slovám slovámi slovách oknó ablak.
Nom. 1 Acc. J Gen.
oknó ókna Nom. 1
Acc. J
Gen. okná ókon D a t . oknú óknam Instr. oknóm őknami Loc. okné óknach
E két m i n t á n azt látjuk, hogy az egész egyes szám m á s hang- súlyt visel, m i n t az egész többes szám. Azt a viszonyt röviden így jelölhetjük, hogy szembe állitjuk az egyes szám nominativusával a
többes szám nominativusát. Ezentúl tehát ezt a t ü n e m é n y t röviden úgy fogom kifejezni:
(387) 25*
14 ÁSBÓTII OSZKÁR.
slóvo : slová oknó : ókna
E g y olyan proportio m i n t slóvo : slová tehát azt fogja ezen- túl j e l e n t e n i , hogy az egész egyes szám a tőn, az egész többes szám a ragokon viseli a hangsúlyt. A többes szám genitivusának (slov) nincs m á r r a g j a , tehát h a n g s ú l y á t nem viselheti a ragon, de m e r t ez a casus különben is, hol képzése, hol hangsúlyozása miatt, sok megjegyzésre adna okot, mely az összefüggést zavarná, a nélkül, hogy az itt szóban levő kérdésre világot vetne, v a l a m e n n y i ezentúl fölemlítendő esetekben tekinteten kívül hagyom ezt a c a s u s t . A többes szám h a n g s ú l y a tehát csakis a többi casusokra nézve, de azokra nézve a legnagyobb biztossággal következtethető a m i n t á u l szolgáló többes számú n o m i n a t i v u s alakjából.
A slóvo : slová-féle viszonyt találjuk egyebek közt még a kö- vetkező orosz szóknál i s :
délo d o l o g : délá leto n y á r , év : letá móré t e n g e r : morjá pívo s ö r : pivá (sörfajták) póle m e z ő : poljá
právo j o g : pravá sérdee szív: serdcá télo t e s t : telá.
Az oknó : ókna-féle viszonyt t a l á l j u k pl. a következő orosz s z ó k b a n :
gnézdó fészek: gnezda grebló evező: grébla jajcó t o j á s : jájca
koljcó g y ű r ű ; kóljca licó arcz, s z e m é l y : líca pisjmó l e v é l : písjma
rebró o l d a l b o r d a : rébra sédló n y e r e g : sedla stegnó csípő : stégna vedró v e d e r : védra vinó b o r : vína.
(388)
Az eddig idézett szók egytől-egyig kéttagúak. Kéttagú szót alig is találni, melyben a h a n g s ú l y nem cserélne ilyen módon helyet, úgy hogy B r a n d t az ö Accentologiájában n e m nagy hibát követ el, mikor (a 29.1.) egyenesen azt állítja, hogy kéttagú köznemü szóban a többes szám kivétel n é l k ü l más helyen viseli a hangsúlyt, m i n t az egyes szám. De van egy p á r 3-tagú szó is, m e l y b e n ugyanazt a t ü n e m é n y t észlelhetjük. I l y e n e k :
dérevo f a : derevá krúievo csipke: kruíevá óblako f e l h ő : oblaká ózero t ó : ozerá zérkalo t ü k ö r : zerkalá
és
lezvejé p e n g e : lézveja
Csak látszólag más a mozgás a következő h á r o m s z ó b a n : dolotó véső: dolóta
polotnó vászon : polótna voloknó rost, szál: volókna.
Az orosz olo e szókban csak később fejlődött régibb (a-ból; a szók t e h á t eredetileg kéttagúak voltak és a hangsúly csak úgy cse- rélt helyet, mint a többi kéttagú szóban. Bizonyítja ezt igen szépen a szerb ca-dialectus:
Egy. sz. orosz polotnó = ca plätno Több. sz. orosz polótna = ca plátna.
Hogy egy a nyelvben törvényesen fejlődött t ü n e m é n y mikép lépheti át természetes h a t á r á t és szülhet a m a g a m i n t á j á r a ú j meg ú j alakokat, azt m u t a t j á k a következő esetek:
kolesó k e r é k : kolésa
pomeló k á l y h a s e p r ő : poméla remesió mesterség: remésla tenetó hurok, t ő r : tenéta.
Semmi sem szól a mellett, hogy e hangsúlyváltozás eredeti lehetne, minden a mellett bizonyít, hogy ezek csak a polotnó : po- lótna-féle esetek után indultak, a melyekben k ö n n y ű e h a n g s ú l y -
(389)
16 ÁSBÓTII OSZKÁR.
mozgás keletkezését k i m u t a t n i . így a z u t á n érthető az is, hogy ózero tó : ozerá m e l l e t t találunk egy később fejlődött ozéra többes számot is.
Hogy nincs több 3-tagú köznemű főnév, a melyben a hang- súly helyet cserél, a n n a k magyarázata a b b a n keresendő, hogy a többtagú köznemü főnevek közt egyáltalában a r á n y l a g kevés a m i n d e n n a p használt szó, legtöbb közte az abstract fogalmat je- lentő, a mely t ö b b e s s z á m b a n rendesen n e m is használatos. Tehát a dolog természeténél fogva sem v á r h a t u n k a n n y i h á r o m - vagy éppenséggel m é g t ö b b t a g ú szót, a mely u g y a n azt a t ü n e m é n y t m u t a t n á , mint a k é t t a g u a k . Elvi ellentét nincs a 2- és 3-tagú szók közt, ezt fényesen b i z o n y í t j a egy szócsoport, mely az egyes nomi- nativus-accusativusban 2-tagú, a többi esetekben 3-tagú alakot tüntet föl. Hadd szolgáljanak mintául lmja név a l a k j a i :
Egyes s z á m . Többes szám.
Nom. I , . . 1 rmja ímena Acc. )
Gen. ímeni imén Dat. ímeni imenám I n s t r . ímenem imenámi Loc. ímeni imenách.
É p így viszonylanak egymáshoz : brémja t e h e r : bremená plémja n e m z e t s é g : plemená
sémja m a g : seinená
strémja kengyelvas: stremená témja f e j t e t ő : temená
vrémja i d ő : vrémená vymja t ő g y : vymená známja zászló: znamená.
Az utolsó szónál hasonló m e l l é k h a j t á s t t a l á l u n k , m i n t a milyent az ózero-nál találtunk, a többes s z á m b a n t. i. használatos znamená mellett znaména is.
A régi -s tők eredeti declinatiójának az oroszban csak ke- vés nyoma m a r a d t , az is inkább csak a többes s z á m b a n : n'ebo ég
(390)
genitivusa néha, de többes nominativus-accusativusa nebesá, cúdo csoda genitivusa éúda, de többes n o m . acc. cudesá.
De e kevés töredék is m u t a t j a , liogy a hangsúly szakasztott úgy változott itt is, m i n t az imént tárgyalt -n t ő k n é l :
nébo : nebesá=ímja : imená
H a végig n é z ü n k az itt fölsorolt a d a t o k o n és tekintetbe vesz- szük az itt hely szűke miatt nem említett eseteket is, általános törvényül állíthatjuk föl, hogy az orosz nyelvben a köznemü szók a többes számban m á s helyen viselik a hangsúlyt, m i n t az egyes s z á m b a n . A többtagú szók közül van u g y a n olyan is, melynek h a n g s ú l y a helyet n e m cserél, de az ilyenek merevsége k ö n n y e n magyarázható. Magyarázható vagy a szó ritka használatából, vagy abból a körülményből, hogy a képzők, melyeket bennök találunk, rendesen csak többes s z á m m a l nem bíró abstract fogalmat jelentő szókat képeznek. H a azután egy-egy szó az abstracták sorából ki- lép is és concret jelentést ölt, a hangsúly mégis megmarad mindig egy és ugyanazon a helyen. így pl. még a Aéítagú srédstvo eszköz, cárstvo birodalom sem változtatják hangsúlyokat, mert stvo rende- sen abstractákat képez (bogátstvo gazdagság, rábstvo rabszolga- ság stb.).
Áttérek az orosz nyelvtől a bolgár nyelvre, m e r t e b b e n köny- n y e b b a t ü n e m é n y e k e t egy pillantással áttekinteni, m i n t a szerb nyelvben. A bolgár nyelvben a mozgás csak egy i r á n y b a n észlel- hető. H a kéttagú köznemü főnév az egyes számban a tőn viseli a h a n g s ú l y t , a többes számban, ha szintén kéttagú, a nyomaték a r a g r a esik. Ilyen főnevek :
bláto mocsár: blatá bur do t a k á c s b o r d a : bürdá célo h o m l o k : celá
gnézdo fészek: gnézdá perce tollacska: percá
sélce f a l u c s k a : selcá sélo falú : selá slünce n a p : sluncá lélo t e s t : telá ííto g a b o n a : £itá zürno m a g : zárná.
M . T . AK. É R T . A N Y E L V - ÉS 8 Z É P T . KÖRÉBŐL. 1 8 9 0 . X V . K . 8 . 8 Z .
18 ÁSBÓTII OSZKÁR.
Ez teljesen megfelel az orosz nyelvben talált t ü n e m é n y e k n e k : bolg. telo : tclá = or. télo : télá.
Az ellenkező mozgást a bolgár nyelvben m á r n e m találni.
H a a h a n g s ú l y az egyes s z á m b a n a r a g o n van, ott találjuk a többes s z á m b a n i s :
rebró o l d a l b o r d a : rebrá.
A b o l g á r nyelv, igaz, bizonyos előszeretettel viseltetik az utolsó szótag hangsúlyozása i r á n t , mégis az előttünk álló t ü n e m é n y ki- elégítő m a g y a r á z a t a csakis az egész bolgár hangsúlyt megvilágító összefoglaló nagyobb t a n u l m á n y t ó l várható. Azt sem szabad el- f e l e j t e n ü n k , hogy a bolgár nyelvben már nincs declinatio, hogy a k ö z n e m ű szóknak mindössze csak két alakjok v a n : az egyik az egyes szám, a másik a többes szám kifejezője. Az orosz nyelvben az egyes s z á m n a k ép úgy m i n t a többes számnak 5 egymástól különböző a l a k j a van és az egyes szám genitivusa a többes szám nominativus-accusativusától csakis a hangsúlyban különbözik. Az oroszban az egyik alak t á m o g a t h a t t a a másikat, de bizonyos czél- szerűseg is azt követelte, hogy pl. a slóvo szónak többes számú n o m i n a t i v u s a m a r a d j o n m e g slová, mert slóva az egyes szám geni- tivusa. A bolgár nyelvben egyetlen egy alak állt szemben egyetlen egy alakkal
* slóvo : slová,
a két alak r a g j á n á l fogva különbözik egymástól, semmi zavart sem okozott az, ha az egyes szám, követve a többes szám hang- súlyát, szintén a ragra vetette a hangsúlyt. É s a bolgár tényleg az egyes számban is a szó végére veti a nyomatékot, azt m o n d j a , hogy slovú, pedig bizonyítják a többi szláv nyelvek, hogy ez nem lehe- tett az eredeti hangsúlyozás. Találkozunk ezzel épen ellenkező t ü n e m é n y n y e l is. Az orosz seló f a l u : séfa-val szemben, a melynek eredeti voltát bizonyítja a szerb nyelv, a bolgár épen ellenkezőleg azt m o n d j a :
sélo : selá.
Nem bocsátkozhatom további részletekbe, elég h a ismétlem,, hogy a bolgár nyelvben az eredeti mozgásnak legalább n y o m a m a - radt, n y o m a m a r a d t pedig n e m c s a k olyan példákban, m i n t a m i -
(392)
lyeneket fönt idéztem, h a n e m még m á s esetekben is, melyeket egy- szerűen f ö l s o r o l o k :
koleno t é r d : koléná ogledálo t ü k ö r : ogledalá nosílo gyalogszék: nosilá ognílo aczél (tüzütésre): ognilá tocílo köszörűkö: tocilá
rámo váll: ramená íme n é v : imená cúdo c s o d a : cudesá
Mind (ebből valószínű, hogy az orosz nyelvben észlelhető t ü n e m é n y n e k legalább egyik része, az t. i., hogy a többes számban a hangsúly a töröl a ragra megy át, ősrégi. Az olyan hangsúlycsere, m i n t telo : teld a bolgár nyelv t a n ú s á g a szerint is a szláv nyelvek régi tulajdonságai közé tartozott. Az ellenkező mozgásra (seló : séln) a bolgár nyelvben nincs egyenes bizonyíték, de tekintve azt a körülményt, hogy a bolgár nyelv h a t á r o z o t t a n hajlik az oxytonálá- sra, k ö n n y e n kimagyarázható az a t ü n e m é n y , hogy az egyes szám- b a n oxytonált szó a többes számban is a ragon viseli a h a n g s ú l y t . Másrészt a bolgár sélo falú, lice arcz, gnezclo fészek alig magyaráz- h a t ó k máskép, m i n t úgy, ha fölteszszük, hogy e szók t u l a j d o n - kép a többes szám eredeti hangsúlyét tükröztetik vissza az egyes s z á m b a n , mert az orosz és szerb közös t a n ú s á g a szerint e szók eredetileg az egyes s z á m b a n a ragon viselték a hangsúlyt.
Áttérek a szerb nyelvre, melyben u g y a n a mozgás egyik ne- mére sem t a l á l u n k olyan tömeges bizonyítékot, m i n t a bolgárban a telo : íéZú-félére, de a melyben töredékekben m e g m a r a d t m i n d a két i r á n y b a n a mozgás, úgy hogy a szerb nyelv adatai csak meg- erősítik azt a sejtelmünket, hogy tényleg ősrégi t ü n e m é n y n y e l ál- lunk szemben, mikor azt veszszük észre az orosz nyelvben, hogy a hangsúly a k ö z n e m ü szóknál a többes s z á m b a n rendszerint m á s helyen áll, m i n t az egyes számban. — Mielőtt áttérek az egyes té- nyekre, ismétlem még egyszer, hogy a s z e r b nyelvben a hangsúly mindig egy szótaggal hátrább m e n t a szó kezdete felé és hogy en- nek a vándor h a n g s ú l y n a k a j e l e ' rövid, ' hosszú szótagon, mig
és a n n a k a hangsúlynak a jelei, m e l y kezdettől fogva a szó első tagján állt.
(453)
20 ÁSBÓTII OSZKÁR.
E m l í t e t t e m már, hogy a szerb nyelvben a hangsúlycsere a k ö z n e m ű szóknál n e m olyan élénk, m i n t az orosz nyelvben.
E n n e k okát is k ö n n y ű megtalálni.
A leggyakrabban használt k ö z n e m ü szók nagyobbára két- tagúak. A szerb nyelvben az utolsó szótagon egyáltalában n e m lehet h a n g s ú l y , t e h á t az ellentét az egyes szám és a többes szám h a n g s ú l y a közt nem lehet olyan nagy, m i n t az oroszban, m e r t míg az orosz nyelvben a hangsúlyt a szónak más-más helyén ta- láljuk ilyenkor, a szerbben a k ü l ö n b s é g csak is a hangsúly minő- ségében á l l h a t :
orosz seló : séla = szerb seb : sela orosz pólje :pöljá = szerb polje :polja.
Mindamellett elég g y a k r a n t a l á l j u k a régi helycserének a n y o m á t a szerbben, még pedig m i n d a két irányban, úgy hogy az a lehetőség ki van zárva, m i n t ha a találkozás az orosz nyelv- vel csak véletlenség műve volna. Danicsics a következő eseteket jegyzi f ö l :
bedro c z o m b : bedra
jiero ( = or. peró) a b u z o g á n y «tolla» : pera rebro ( = o r . rebró) o l d a l b o r d a : rebra sedlo {—or. sédló) n y e r e g : sedla selo ( = or. seló) f a l ú : sela
stegno ( = o r . stegnó) c z o m b : stegna.
Tíz idetartozó szóról Danicsics n e m t u d j a , milyen hangsúly- lyal ejtendő a többes s z á m b a n , nyilván mert n e m volt a l k a l m a e szók többes számát a nép a j k á r ó l hallani. Pavics, a ki jóval D a n i - csics u t á n tárgyalta a szerb főnevek h a n g s ú l y á t (Had. 59. köt.), eltér e p o n t b a n (1. a l l . 1.) Danicsicstól, csak úgy m i n t Karadzsicstól, de összeállításainak alig van m á s értéke, m i n t az, hogy egy érteke- zésbe foglalta össze azt, a mit Danicsics h á r o m folyóirat különböző köteteiben tárgyalt és a mit Karadzsics szótárában szétszórva ta- lálunk az egyes szók alatt.
Az ellenkező i r á n y b a n t ö r t é n t hangsúlycserére is fölhoz Danicsics több példát, de a fönt említett polje : polja hiányzik n á l a : é n ezt m á s forrásokból vettem föl (Novakovics G r a m a t i k a III. IG.
1. és P a v i c s i. h. 8. 1.). Danicsics a következő eseteket hozza f ö l : (394)
Vrdo h e g y : bhla drvo f a : drva
klupko gombolyag: klúpka mdslo ( = o r . máslo) vaj : masla
£ito ( = o r . Zíto) g a b o n a : itta zvbno h a r a n g : zvona
meso ( = or. mjáso) h ú s : mésa «nates»
seno ( = or. seno) s z é n a : séna «metae foeni».
F ö l t ű n ő , hogy alig találni az eddig fölhozott példák közt szót, a melyben a tőhangzó hosszú. A meso és seno m e l l e t t említ u g y a n Danicsics még egy szót, a melyben hasonló változást észlel- h e t ü n k , de a többes s z á m b a n rövid a hangzó, (gvüídjc vas : gvbidja kelepcze, puskalakat), de egyetlen egy szót sem említ a változók közül, melyben az egyes számban emelkedő hangsúly esnék hosszú h a n g z ó r a : az orosz licó : líca, gnézdó : gnézda stb.-nek a szerbben líce : líca, gnézdo : gnézda stb. felel m e g változatlan h a n g s ú l y l y a l , H o g y ennek h a n g t a n i oka van, hogy egyáltalában a mozgás csök- kenését h a n g t a n i okokban kell k e r e s n ü n k , azt bizonyítják olyan esetek, a melyekben a többes szám a l a k j a i egy szótaggal hosszab- bak. Ezekben m e g m a r a d t a szerb nyelvben is a hangsúlycserének egész energiája, m e r t n e m finomúlt, m i n t a fönt idézett esetekben egyszerű különbséggé a hangsúly minőségében, h a n e m m e g m a r a d t , a mi eredetileg volt, egy könnyen a fülbe csengő helycsere. Az orosz ínija : imená-nak szorosan megfelel a szerb íme : iména és épp így viszonylanak e g y m á s h o z :
o. brémja t e h e r : bremená = sz. brhne : breména o. plémja n e m z e t s é g : plemená = sz. pleme : plemena o. rámo v á l l : ramená = sz. rame : raména
o. sémja m a g : sémená = sz. seme : seména o. vymja t ő g y : vymená — sz. time : viména.
Némi eltérést találunk az egyes szám n o m i n a t i v u s á b a n az orosz vrémja idő-nek megfelelő szóban : a szerb vréme t. i. h a n g s ú l y b a n nem felel meg az orosz vrémja-nak, h a n e m a bolgár vremé-nek,*)
*) V. ö. Hamisz megjegyzését az Archiv für slavische Philologie cz.
folyóirat VII. köt, 2-28. 1.
(453)
22 ÁSBÓTII OSZKÁR.
de m á r az egyes szám többi eseteiben találkozik a szerb nyelv az oroszszal, azért liadd szolgáljon itt kivételesen a genitivus az egyes szám képviselőjéül :
or. vrémeni : vremená = sz. vremena : vremena.
Ugyanazt az összhangot találjuk az -s t ö k n é l is : or. endo c s o d a : cudesá = sz. cudo : cudésa or. nébo é g : nebesá = sz. nebo : nebesa.
T u d j u k már, hogy v a n olyan szerb nyelvjárás, a ca-nyelv- járás, m e l y b e n a hangsúly eredeti helyén m e g m a r a d t . Ebben a
nyelvjárásban tehát a n n a k egyenes bizonyítékait is kell találnunk, hogy a közönséges szerb hangsúlyozás, mely m a i n a p a legtöbb esetben m á r csak a hangsúly minőségében m u t a t föl különbséget, csak fölváltott egy régibb hangsúlyozást, melyben a köznemü szók csak úgy m á s helyen viselték a többes számban a hangsúlyt, m i n t az oroszban. E r r e csakugyan találunk bizonyítékot, h a nem is va- lami nagy számban, m e r t a ca-dialectus, a m i n t N e m a n i c s érteke- zéseiből i s m e r j ü k , hangsúly dolgában nagyon s o k a t veszített ere- detiségéből. Megjegyzendő különben, hogy N e m a n i c s ezt a nyelv- járást csak kis területen figyelte meg, és hogy m á s megbízható adataink a ca-dialectusról eddig fájdalom egyáltalában nincsenek.
A ca-nyelvjárásból m á r idéztem egy idevágó esetet az orosz polotnó : polótna magyarázatához. Mondtam, hogy az orosz szó eredetileg csak kéttagú volt és hogy a hangsúlycsere semmi foltü- nöt sem m u t a t , mihelyt a szót visszavezetjükleredeti alakjára, mely a ca-nyelvjárásban található, a hol plätnb : piálna felel meg neki.
H a most m á r a ca-dialectust a köz szerbséghez m é r j ü k , nem egy kérdésben igazolja föltevésünket. A szerb h a n g s ú l y egész termé- szetéből folyik, hogy p. o. sedlo nyereg : sedla-\al szemben az orosz sédló : sedla-ban kell az eredeti h a n g s ú l y t k e r e s n ü n k , és az utóbbi hangsúlyozást megtaláljuk tényleg a ca sedlo : sedla-ban. É p p úgy találkozik h a n g s ú l y b a n az orosz stegnó csípő : stégna és a ca stegno : súgna, szemben a szerb stegna : stegna-val. De fontosabb, hogy a ca-nyelvjárás éppen olyan p o n t r a vet világosságot, mely a szerbben leghomályosabb. A szerbben azt találtuk, hogv olyan szók m i n t líce arcz sohasem változtatják m e g hangsúlyokat a többes számban.
E n n e k oka tisztán h a n g t a n i lehet, de mégis n a g y o n kívánatos, hogy (396)
•egyenes bizonyítókot is találjunk a r r a , bogy a líce : líca-féle cso- p o r t b a n csak is a szerb nyelv területén mosódott el a hangsúly- csere n y o m a . É s erre a ca-nyelvjárás elég bizonyítókot szolgáltat.
A szerb krílo szárnyat és ölt (sinust) jelent, többes száma, mint v a l a m e n n y i h a s o n l ó szóé, az egyes s z á m hangsúlyát t ü n t e t i föl {kríla). A ca-nyelvjárásban, Nemanics közlése szerint, e szónak két különbözö h a n g z á s ú szó felel meg, a szárny jelentésben krelo, az öl jelentésben krllo, de mind a két szó a többes s z á m b a n más helyen m u t a t j a a h a n g s ú l y t : kréla, kríla *)
Nemanics az épen említett két példát és a m á r fönt idézett platnb : plátna-t kivéve, még a következő ide tartozó eseteket
hozza f ö l :
dello fatörzs: débla pismo levél: písma pleno ö v : pléna räkno t a p é t a : rákna 8täblo fatörzs, f a : stábla
így tehát a ca-nyelvjárás, a melyben különben Nemanics a d a t a i szerint itólve, sok régi különbség kiegyenledett már, éppen ott szolgál fölvilágosítással, a hol a szerb nyelv cserben hagy ós csak kiegészíti még az általános képet, melyet már eddig is a szláv nyelvek eredeti hangsúlyozásáról n y e r t ü n k .
Mikor most már ilyen széles a l a p o n állva azt állítjuk, hogy a szláv nyelvekben a köznemü főnevek eredetileg a többes s z á m b a n m á s helyen viselték a hangsúlyt, mint az egyes számban, fokozott érdeklődéssel f o r d u l u n k a többi indogermán nyelvekhez, vájjon megtaláljuk-e ott is e hangsúlycsere n y o m á t .
H a az i n d o g e r m á n nyelvek régi hangsúlyáról van szó, a szláv nyelveken kívül tekintetbe jön első sorban a szanszkrit nyelv, bi- zonyos megszorítással a görög és n e m utolsó sorban a litván nyelv. Más i n d o g e r m á n nyelvek, így pl. a germán nyelvek, csak
*) Megjegyzem egyszer mindenkorra, hogy Nemanicsnál az acutus (') hosszú hangzóra eső hangsúlyt jelent; hogy ez a hangsúly mikor emel- kedő és mikor ereszkedő, arra nem ad fölvilágosítást. A rövid hangzóra eső hangsúly mindig egyféle, ezt Mazsuranicscsal és Brandttal kettős gravissal Á") jelölöm; e tekintetben tehát eltérek Nemanicstól, a ki egyszerű gravis- .sal (') jelöli.
(453)
24 ÁSBÓTíI OSZKÁR.
bizonyos esetekben vetnek világot e kérdésre. Abban az esetben,, mely b e n n ü n k e t itt foglalkoztat, cserben hagy úgy látszik vala- m e n n y i nyelv, mely k ü l ö n b e n ú t m u t a t á s t a d h a t a régi h a n g s ú l y r a nézve. A litván nyelvben k ö z n e m ű főnév nincs is, a görögben és szanszkritban van ugyan, sőt a többes szám n o m i n a t i v u s á b a n szakasztott ugyanazt a r a g o t is találjuk, m i n t a szláv nyelvek- ben*), de a hangsúly helyet n e m cserél:
gör. ;j.=Tpov : p i t p a Cofóv : Cofá szkr. vánam f a : váná
jugám i g a : jugá.
A m i a szláv nyelvekben oly a n n y i r a nyilván való, a n n a k , úgy látszik, n y o m á t sem t a l á l j u k a rokon nyelvekben, á m b á r a képzés teljesen megfelel. H a mégis sikerült a rejtett szálakat ki- nyomozni, az első sorban a szláv nyelveknek köszönhető, a me- lyekben m é g napvilágon fekszik az egész t ü n e m é n y . J o h a n n e s Schmidt legújabb nagy m u n k á j á b a n (Die P l u r a l b i l d u n g e n der indo- germanischen Neutra 1889) behatóan foglalkozik a mi kérdésünkkel i s ; az ő nyomán baladva meglepő eredményekhez j u t u n k .
S c h m i d t abból a t é n y b ő l indúl ki, hogy több nyelvben talá- lunk látszólag köznemű többes számot h í m n e m ű egyes szám mel- lett. Ismeretesek az ilyen esetek a görög és latin n y e l v b ő l :
ó afro? : t ä acta ó aTaű[j.ót; : ra atailp-á locus : loca
jocus : joca stb.
Nagyon gyakran találjuk az ilyen alakokat a zend nyelvben.
De k ü l ö n ö s e n érdekesek ránk nézve a szláv nyelvekben t a l á l h a t ó példák, m e r t az egész kérdésre, a melylyel itt foglalkozunk,-világot vetnek. Minthogy ez a t ü n e m é n y egy szláv nyelvben sem fejlődött ki olyan n a g y terjedelemben, m i n t az oroszban, a példákat ebből a nyelvből fogom meríteni.
*) A «szanszkrit» kifejezést mindig a tágabb értelemben használom, beleértve a védák nyelvét is. A köznemű szók többes nominativusa csak a védákban végződik a-ra, a classicus szanszkritban az újabb keltű äni a rag.
(456)
A h í m n e m ű főnevek többes s z á m ú n o m i n a t i v u s a az o r o s z b a n r e n d e s e n -y, illetőleg -i-re végződik, de van egész rakás h í m n e m ű főnév, mely nemcsak ezt a rendes ragot veheti föl, h a n e m h a n g - súlyozott «-rá is végződhetik a t ö b b t s szám n o m i n a t i v u s á b a n . Ilye- nek p. o. :
béreg p a r t : beregi és beregá evet: cvély virágok, cvétá színek clom h á z : dómy és domá
óbraz : óbrazy alakok, képek, obrazá szentkép pójas ö v : pójasy és pojasá
rog s z a r v : rógi és rogá vólos h a j : vólosy és volosá.
V a n n a k olyan h í m n e m ű főnevek is, melyek csak is <í-ra vég- z ő d h e t n e k a többes szám n o m i n a t i v u s á b a n . Ilyenek p l . :
bok o l d a l : boká glaz s z e m : glazá gólos h a n g : golosá górod v á r o s : gorodá lés e r d ő : lései lug r é t : lugá
2>ógreb pincze: pogrebá.
Nagyon közel fekszik az a föltevés, hogy ez az -a r a g ugyanaz, mely a k ö z n e m ű főneveknél a többes szám nominativusának r e n d e s r a g j a . De meg kell legalább egy pár szóval említenem, hogy egyes szókra nézve más m a g y a r á z a t is kínálkozik. Az -a r a g v a l a h a a hímnevű főnevek kettős számú nominativusábán hangzott és ennek a n y o m a m e g m a r a d t az orosz nyelvben olyan f o r d u l a t o k b a n , mint dva dóma két ház, dva góroda két város stb. A mai nyelvérzék a dóma, góroda-féle alakokban ilyenkor egyes számú genitivust lát, mert dva u t á n mindig szakasztott u g y a n a z t az alakot ölti a főnév, mint a m i l y e n t az egyes szám genitivusa m u t a t , nemcsak ragra, h a n e m hangsúlyra nézve is. De a b b a n kételkedni n e m lehet, hogy valaha az a - r a végződő duális alak az oroszban is csak úgy élt, mint az ószlovénben. V a l a m i n t az oroszban a régi duális töredékei különben is élnek még egyes, most többes számnak érzett alakban (óko szem : óci, úcho f ü l : úsi, plecó : [ plééa és / pléci, koleno t é r d :
(399)
26 ÁSBÓTII OSZKÁR.
/koléna é s / k o l é n i ) , ép úgy kereshetjük a többes szám u-jában a régi d u á l i s nyomát olyan szóknál, melyek g y a k r a n párosan említ- t e t n e k . Béreg p a r t - n a k az ószlovónban bréga felel meg, ennek duális n o m i n a t i v u s a bréga. Az oroszban m a azt m o n d j á k : dva bérega két p a r t , számnév nélkül a többes szám hol beregi hol beregá, Az a kérdés m e r ü l föl, nem a régi duális hatása alatt vég- zödik-e a többes szám n o m i n a t i v u s a a - r a ? Tisztán a szók jelentése, illetőleg használatuk u t á n indulva, nagyon h a j l a n d ó k lehetnénk a régi duális n y o m á t keresni a következő szók többes nominati- v u s á b a n :
bok o l d a l : boká glaz s z e m : glazá rog szarv: rogá
rukáv r u h a ú j j : rukavá íérnov m a l o m k ő : íernová.
De aránylag mégis kevés ilyen szó van, sokkal több van olyan, melynek jelentése semmikép sem teszi valószínűvé, hogy a régi duális alak benne m e g m a r a d h a t o t t volna. Górod város töb- bes számú n o m i n a t i v u s a mindig gorodá, pedig ugyancsak ritkán nyílhatott alkalom d u a l i s á n a k h a s z n á l a t á r a . Vólos haj-ból, mely- nek többes számú n o m i n a t i v u s a hol vólosy, hol volosá, bizonyosan soha sem képződött duális. H a s o n l ó szempont alá esik az ide tar- tozó szók n a g y o b b része. De van m á s alapos o k u n k is az ú-s ala- kokban n e m a kettős számú n o m i n a t i v u s egyenes örököseit keres- n ü n k , s ez : a föltűnő h a n g s ú l y ! H a «két p a r t r ó l « , «két városról»
beszól az orosz, azt m o n d j a , hogy dva bérega, dva góroda, ha «par- tokról», «városokról» beszél, azt m o n d j a , hogy beregá, gorodá.
Mi az ószlovén nyelv hangsúlyáról n e m t u d u n k semmit, nem tudjuk t e h á t azt sem, hogy a duális nominativusa melyik helyen viselte a h a n g s ú l y t , de sem a szanszkrit, sem a görög nyelv nem őrizték m e g a legkisebb n y o m á t sem a n n a k , hogy a duális nomi- nativusa v a l a h a ellentétben az egyes és többes szám nominativu- sával a r a g o n viselte volna a hangsúlyt. M u t a t j a ezt az egytagú főnevek r a g o z á s a : itt a duális nominativu3-aceusativusa a tőn vi- viseli a h a n g s ú l y t , jóllehet a duális többi eseteiben a hangsúly a ragra esik. A görög ßoöc d u a l i s a :
ßos : ßooiv (400)
a szanszkrit blius föld dualisa :
Nom. Acc. bliüväu: Dat. Instr. Abl. bhübhyám Gen. Loc. bhuvós.
A dualisban t e h á t szakasztott ugyanazt az ellentétet találjuk h a n g s ú l y dolgában a nominativus-accusativus és a többi esetek- közt, m i n t a többes s z á m b a n :
ßosz : [iowv, ßoü?E N. A. bliúvas: Gen. bhurdtn
Dat. Abl. bhübhyás Loc. bhüsá
Instr. bhübhís.
H a tehát az oroszban a régi duális alak m e g m a r a d t , azt alig lehet m á s b a n keresni, m i n t a dva bérega két p a r t , dva gőroda két város féle szólásokban, m e r t csakis ezt a hangsúlyozást szabad a duális n o m i n a t i v u s á b a n föltennünk, beregá partok, gorodá városok m á r hangsúlyoknál fogva sem köszönhették tisztán a régi dualis- a l a k n a k eredetöket.*) H a t e h á t a régi dualisnak volt hatása a b b a n , hogy rendesen p á r o s a n meglevő tárgyakat jelentő szók többes szá- m á b a n az -a rag részben vagy egészen kiszorította a nominativus- b a n a rendes -y (-i) ragot, a mai á-s alakok még sem köszönhették eredetöket csak is a duális alak h a t á s á n a k , sőt csak kisebb részben köszönhették a n n a k ; bizonyítja ezt a legtöbb szó jelentése ós vala- m e n n y i ú-s alak h a n g s ú l y a .
Visszatérek e szükséges kitérés u t á n az első föltevésre, hogy a h í m n e m ű főnevek többes nominativusában a rendes -y (-i) rag helyén gyakran m u t a t k o z ó -a rag valószínűleg ugyanaz a rag, mely a k ö z n e m ű főneveknél rendes ragúl szolgál e casus kifejezésére.
Hogyan j á r ú l h a t egyes esetekben a köznemü főnevek e r a g j a h í m - n e m ű főnevekhez? E kérdésre talán világot vet egy r i t k á b b a n hasz- n á l t alak története, mely tekintet nélkül arra, hogy a főnév h í m - vagy köznemű, a többes szám n o m i n a t i v u s á b a n található — ez az
*) Hangsúlyra nézve is duális alak lehet rukavd ruhaújjak, mert a rukdv szó valamennyi alakja a ragon viseli a hangsúlyt, a dva rukavd-féle szólásban tehát a rukavd szakasztott ugyauaz az alak lehet, mint a töb- bes rukavd.
(401) 2fi
28 ÁSBÓTII OSZKÁR.
íja-ra végződő alak. E z alak mellett r e n d e s e n használatos a közön- séges alak is, találjuk pedig p. o. a következő köznemű s z ó k n á l :
clérevo fa ( B a u m ) : derévíja (és derevá) kryló s z á r n y : kryltja (és kryla) peró t o l l : périja
zvenó l á n e z s z á m : zvérzíja.
Ugyan azt az a l a k o t találjuk a következő h í m n e m ű szók töb- bes számú n o m i n a t i v u s á b a n :
kámenj k ő : kaménXja (és kámni) kórenj gyökér : koreaija (és kórni) list l e v é l : lístXja (és listy)
zub f o g : zúblja (és zúby) stb.
Hogy itt n e m egyszerű ragozásról, h a n e m új képzésről van szó, azt m u t a t j a m á r az a körülmény is, hogy a különbség végig megy az egész többes számon, a mi az előbb tárgyalt h í m n e m ű főneveknél talált ú-s alakoknál nincs úgy. Dom ház többes nomi- n a t i v u s a lehet dómy vagy domá, de genitivusa csak is domóv lehet, dativusa csak is domám stb. A doni szónak tehát csak is többes n o m i n a t i v u s a kétféle, de m á r pl. list levél szónak egész többes s z á m a kettős alakot m u t a t :
Nom. listy : lísfíja Gen. listóv: lísfíjev Dat. listám : lísfíjam stb.
Nem nehéz bebizonyítani, hogy a íja-féle többes számú alakok egyes számú gyűjtőnevekből lettek, és a z u t á n k ö n n y ű megérteni, miért találjuk ezeket az alakokat épp úgy h í m n e m ű , m i n t k ö z n e m ü szók mellett. Nem is csodálkozhatunk a z u t á n azon sem, hogy elvétve n ő n e m ű szók mellett is t a l á l j u k ezt a k é p z é s t :
dyrá lyuk : dynja (és dyry) scelj nyílás : scélija (és scéli)
Az egyes számú alak a nép a j k á n még mai n a p is él és Schmidt (i. h. 28. 1.) n e m t ü n t e t i föl helyesen a tényállást, mikor azt m o n d j a , hogy Buszlajev régibb orosz forrásokból sok ilyen többes számhoz k i m u t a t t a az egyes számií alakot és hogy más ide
(402)
tartozó többes számhoz megtaláljuk az eredeti egyes számú collec- tivum-képzést a többi szláv nyelvekben. Buszlajev az orosz nyelv történeti nyelvtana cz. müvében*) k o r á n t s e m idéz csak régi forráso- kat, h a n e m idézi Krylovot is és az élő n é p n y e l v e t ; n e m csak a régi nyelvemlékekből m u t a t j a ki, hogy pórija tollak eredetileg egyes számú gvüjtő szó volt és perije-nek hangzott, tehát t u l a j d o n k é p annyi m i n t «tollazat», h a n e m idéz Krylov meséiből is két helyet, a m e l y b e n még az egyes számú alak van h a s z n á l v a a n n a k jeléül, hogy ez m é g ma is élő alak. Ugyancsak Krylov meséiből és csak is onnét idézi Buszlajev a lístije alakot, melyet később a többes számú lístija váltott föl. Hogy melyik alak itt a régi, azt m á r a jelentés is sejteti: list levél r e n d e s többes száma listy egyes leveleket, p a p í r - lapokat stb. jelent, lístija ellenben lombot jelent, tehát m i n t e g y
«levelezetet». Az orosz n é p még több esetben használja az egyes számot, a hol Schmidt ezt csak is a rokon szláv nyelvekben véli f ö l t a l á l h a t n i ; a n é p azt m o n d j a : kaménije kövek ( = kaménija), kólije r u d a k ( = kálija, Schmidt hangsúlyozása hibás), cerépije cse- repek ( = cerépija), úgolije szén, v. ö n é m . Kohlen, {— úgolija).
Hogy a kétségnek m é g árnyéka se m a r a d j o n , m i n t h a a nép a j k á n használt egyes számú alak talán n e m volna a régibb, utalok arra, hogy a régibb orosz forrásokban sokkal s ű r ű b b e n találni az egyes számot, hogy továbbá a rokon szláv nyelvekben is rendesen az egyes s z á m ú alakot találjuk. Különösen g y a k r a n találkozunk e collectivum-kópzéssel a szerb nyelvben, a melylyel az összehason- lítás azért is igen tanulságos, m e r t a két nyelvben a h a n g s ú l y is teljesen ugyanaz e képzésben, természetesen mindig tekintetbe véve azt, hogy a szerb nyelvben a hangsúly, a hod csak lehet, egy szótaggal h á t r á b b m e n t :
or. kámenj kő : kaménija = sz. kämenje or. kólos kalász : kolósija = sz. kläsje or. kórenj g y ö k é r : koreaija = sz. korenje or. list l e v é l : lístija = sz. lisóe
or. peró t o l l : pórija = sz. perje or. prut vessző: prútija = sz. prüce.
*) Istoriéeslcaja Grammatika russkago jazyka. Schmidt a 3-ik kiadást idézi, a 4-ik kiadásban a főhely a 233. 1. található.
(403) 26*
30 ÁSBÓTII OSZKÁR.
Sclimidtnél találhatók még adatok az ószlovénből, lengyelből, újszlovénből, kisoroszból, melyeket k ö n n y ű volna még meg is tol- dani. Mind ebből egészen világos, hogy az oroszban eredetileg a szóban levő alakok n e m voltak többes számok, nem is íja-ra vég- ződtek, h a n e m voltak ije-ie végződő egyes számú köznemü főne- vek, melyek csak jelentésöknél fogva álltak közel a többes számhoz.
Mivel a z o n b a n idővel egyes főnevek elvesztették a rendes többes számot, vagy mivel a r e n d e s többes s z á m m a l fölváltva használták az egyjelentésü gyűjtőnevet, a régi g y ű j t ő n é v e n alakilag is kifeje- zést n y e r t a többes szám és ije helyett kezdtek használni egy h o z z á képzett többes számú íja a l a k o t :
' i n péríje tollazat ' - - . n i pero toll: penja tollak.
*péra tollak
Nagy ritkán találni i l y e s m i t a szerb nyelvben is : Spusti tvoja zlatna per ja (Zivanovic S r p s k a Sintaksa 12. 1.).
Az é p e n említett íja-ra végződő többes nominativust n e m szabad egy m á s eredetű íja-yégű alakkal összetéveszteni, mely csak h í m n e m ű főneveknél t a l á l h a t ó és az egy brátija fivérek szót kivéve, m á s hangsúlylyal is j á r . Ilyen többes számot t a l á l u n k a következő szóknál :
brat fivér: brátija drug b a r á t ; druzijá knjazj h erez eg: knjazijá muz f é r j : muííjá zjatj v ő : zjatijá.
Kégi -u tőknél vagy az -u tők hatása a l a t t néha még oa-ot találunk íja előtt, a képzés a z o n b a n egy és u g y a n a z :
syn fiú (filius): synovijá kum k o m a : kumovijá.
A t ö b b i szláv nyelvekkel való összehasonlítás, de m a g a az orosz nyelv régibb emlékei, részben még a m a i orosz népnyelv is arra t a n í t a n a k , hogy ezek az alakok egytől-egyig szintén eredetileg egyes számú gyűjtőnevek v o l t a k , csak hogy n e m köznemű, h a n e m nőnemű gyűjtőnevek, melyek m á r kezdettől fogva íja-ra végződtek.
A régi gyűjtőnévnek egyes n o m i n a t i v u s a t e h á t változatlanéi meg- (4Ű4)
