nyed formában közvetítetem és példája annak is, hogy az önfegyel- mezés miképpen nemesíti meg a vitatkozás fegyvereit. S nem lehet mondani, hogy akik más világfelfogásból nézik is az erkölcsi kérdé- seket, ne tanulhatnának tőle. Valóban: az eszményi gondolkozás, aa akaraterő, az önmagát féken tartó erkölcsiség mind nagyon fontosak a nemi élet tisztasága érdekében. Csak éppen abban különbözik véle- ményünk az övétől, hogy amit ő elsősorban tart fontosnak, azt mi másodsorban valónak tartjuk, amit ő egész igazságnak vél, azt mi féligazságnak tekintjük és ami ő benne túlzás, azt szükségtelennek gondoljuk. Mert végeredményben nem szenteket kell nevelnünk, ha- nem egészséges, mai embereket. Dr. Nádai Pál.
¥
E d w a r d S t i l g e b a u e r : D i e L ü g n e r d e s L e b e n s . III. B i l d n e r d e r J u g e n d . Román. Erstesbis zwanzigstes Tausend. Berlin, 1909. Verlag von Rich. Bong.
Az ifjúság nevelését különböző, igen elterjedt szépirodalmi munkák, főleg színművek tárgyalják utóbbi időben. Ottó E r n s t : Flachsmann als Erzieher; Max Dreyer: Der Probekandidat; Arno Holz ünd Oskar Jerschke: Traumulus ; Erank Wedekind: Frühlings- erwachen a leghíresebb szerzők és művek e nemben.
Az iskola és a szülői ház, a tanító és tanulók közti kontrover- ziákat tárja fel a regény szélesebb bázisán Edward Stilgebauer műve is.
Egy jómódú kis pfalzi városkában, oLenzdorf»-ban játszik a regény. A városi vendéglő négyszögletű törzsasztala a felette függő, aranykeretbe foglalt fotográfiával, mely a helybeli gimnáziumot a városka főbüszkeségét ábrázolja, az első pedagógiai motívum, mellyel találkozunk. Csak a gimnázium igazgatója Professor Doktor Martín Schröder nem látogatta tizenkét évi működése alatt egyszer sem a törzsasztalt, hanem éjjel-nappal a foliánsokkal és folyóiratokkal túl- terhelt asztala felé hajolva, búvárkodott. Klasszikus filologus, de inkább poéta, műélvező, bölcselő, nem pedig szőrszálhasogató, mint azok a filológusok, kik egész értekezést képesek írni a görög spiritus asper eredetéről s egész nekihevűléssel. Ezeket gyűlölte. Athéné és Róma, hova az anyagiak miatt soha el nem juthatott, nemcsak oly városoknl éltek lelkében, melyekben perfektül beszélnek görögül, illetve latinul.
Kitűnően beszél ő is e két nyelven, de a pc végű igék, Cicero és Livins körmondatai a világ legközönyösebb dolgai számára, ő bele- álmodta magát a ragyogó, klasszikus világba képei, szobrai, könyvei közt lenzdorfi magányában. Az antik világ ember- és életfelfogása, az élet szépségének akarása a zsidó-keresztény szemlélődés szomorú rezignációjával ellentétben, mely a porszülött nyomorát emlegeti, volt
Schröder ideálja. Gondolatban hozzátartozott Plató Symposionjához és Sokratessel vitatkozott az eszme halhatatlanságáról. Lenzdorf szőlő- ültetvényeiben a massikai és falernumi szőlőtőkét látta, Bajna lapá- lyában a tengert, a kék dombokban a mesés sziget hegyét, melyen egykor a Tiberis villája messze fénylett. Csodálta Praxiteles Aphrodité - jót és a Sauroktonost, a Hermaphroditákban a vágytalan boldogság hasonlíthatatlan megoldását látta a két nem egyesítését egy szépség- ittas testben. Horatius szerelmi ódáit is olvastatja növendékeivel, nehogy titokban, ocsmány módon olvassák és interpretálják. Schröder gyűlölte a hamis nevelési methodust, mely az érzékiséget épen azzal burjánoztatta fel az ifjú lelkekben, hogy minden szerelmi mo- tívumot került az olvasmányokban. Az eltussolás systemája ez, hasonló a tendenciózus történettanításhoz", mely a fejedelmeket s a kormány- párti hazafiakat fehérre mossa és a más pártállású genieket farka- soknak és rókáknak tünteti fel. Az ő tanári testületében is volt egy ilyen historikus, az unterprima történettanára: egy bizonyos Süssfeld.
Egy hospitálása alkalmával azt a benyomást vitte magával e tanára órájáról, hogy I. Napoleon csak azért jött a világra, hogy a porosz király előtt baptákot álljon. Ugyanez a Süssfeld tanította az Ober- primában a német stílust. A minap nézte át a dolgozati füzeteket Schröder s megdöbbenéssel konstatálta, hogy a fiatalemberek egy- formán írnak, megszabott dispozició szerint, melyre Süssfeld bizo- nyára valamely hivatalos tankönyvben bukkant rá és lediktált. így hajszolja agyon a tanár a fiatalemberek saját önálló gondolatait.
S micsoda témák? «Vér nem válik vízzé®, «Az orleansi Szűz tragi- kus bűne®, oTell okai igazolják-e az orgyilkosságot?®, «Párhuzam Julius Caesar és Nagy Frigyes közt®. «Rettenetes; rettenetes® fakadt ki Schröder, ő kitűnő professzor. Ahogy lelkében Horatius I. könyvé- nek 5. ódáját interpretálja tanítás előtt, az maga egy gyönyörű köl- temény. E nemes mámorában a gazdag Halldorfer lép be és bepa- naszolja az oberprima egyik növendékét, Hübner Róbertet, a direktor kosztosát, hogy bemászott kastélya kertjébe és megdézsmálta a körte- fát. A direktor sejti, hogy a fiatalember nem körtelopás kedvéért tette ozt a csinyt. Nagyon szerette a gyönyörű ós tehetséges, klasz- szikus hajlamú fiút. Féltette a berlini kicsapott már 21 éves diák, Kuliké rontó hatásától, kit a protekció hatása alatt volt kénytelen rendes tanulónak befogadni. Hübner bevallja, hogy nem gyümölcsért mászott be este 9 óra után a kastély kerítésén. A direktor nem kérdi a lovagias érzületű, piruló ifjútól az igazi okot, melyet jól sejt.
Egyéni bánásmód volt paedagogiai jelszava. De megfogadtatja a fiú- val, hogy a még hátralévő néhány heti iskolaidőben nem követi el többé ezt a kihágást. aAequam mementó servare mentem® bármily
gyönyört igérő kísértésben — kiáltja utána. Az antik görög római szépség ideális képét az ifjú áldásáúl s azok számára, kik vele az életben érintkezni fognak, eltörölhetetlenül akarta szívébe bevésni.
A regény írója úgy tűnik fel, mint Anatole Francé, mint a klasszikus tanulmányok szükségességének nemes harcosa; főleg Schröder jelle- mének rajzában, ki a görög-római hedonismus ideáljával s így el- veszthetetlen birtokával szépségtől ittas szívében képes volt keresz- tényi önmegtagadással éveken át éhezni, felnevelni nagyszámú csa- ládját és visszautasítani felesége gazdag rokonainak ajándékait. Hüb- ner Róbert, ki már nem Bőrharisnya történetét, hanem az Ármány és szerelmet olvassa és Halldorfer, a gazdag gyáros lányába szerel- mes, elhagyja a direktor szobáját. Jó barátjával, Gvinnerrel, aki vézna fejfájós fiú, s így rászorul Róbert oltalmára, kisétál az erdőbe. Gvin- ner felsorolja, hogy a még rendelkezésére álló hat hét alatt mit akar
átvenni az érettségi vizsgálatra: egész Gorgiast., ötezer verset az Iliasból, az egész Germániát, az Annales első könyvét, mely szerinte biztosan sorra kerül, mert egy éve Cicero, két éve Livius szerepelt a matúrán, Bedecker évszámait, a nagy Plötz legfontosabb fejezeteit, a Fösvényt, Európát, Ázsiát, Amerikát, Németországot. Csak a mathé- zisben fatalista, azt sohsem fogja érteni. A túlterheltetés problémáját e fiú történetében viszi bele művébe az író. Hübner elmerül a ter- mészet szépségeibe és felejti a könyveket. Tolsztoj hatása érzik a re- gény kultúraellenes kifakadásain, de Ibsen hatása is, a szimbolikus
Vadkacsára kell gondolnunk, mikor a két fiú a pisztrángos tóról be- szélget, melynek kúszónövényei fogva tartják azt, aki nem tud úszni.
Gvinner haza siet, Hübner találkozik szerelmesével. Walter von der Vogelweide hársdala és ösztönszerű, ki nem elégített érzékiség az alapmotívuma ábrándozásuknak. Más tiltottabb dolgokat is mű-
velnek a diákok, Klingenthalnál, Kuliké házigazdájánál nagy áldomást tartanak a hét oly napján, mikor tudják, hogy Süssfeld tanár, aki az inspekción soros, a székvárosba rándult ki — mulatni. Egy ízben korábban tér vissza és meglepi őket mikor gúnydalokat is énekelnek az ő kirándulásairól. Megmutatja a gúnyverset a direktornak és na-
gyon csodálkozik, hogy ez őt is okolja a rossz példaadásért és azért, hogy a dolgot a városban kifecsegte mielőtt az ügyet hivatalosan be- jelentette volna. A konferencia összeül és nem sújtja oly nagy bün- tetésekkel a tanulókat, mint Süssfeld szerette volna. Enyhítő körül- mények, hogy a direktor kék szemének varázsa őszinte vallomásra birta a fiúkat és a legszigorúbb, azaz a leginkább fegyelmezni tudó professzor, Dr. Frohnhausen védelmükre kelt. Megismertet az író Schröder házibajaival, tisztes és mégsem boldog családi életével, me- lyet anyagi és hivatalos gondok elkeserítenek. A paedagogus pálya
materiális oldalát is élethűen tárgyalja e regény. Megismertet Süss- feld tanár irodalmi működésével: denunciálja az igazgatóját a vidéki, hírlapban és rossz verseket ír bele; de a törzsasztal el van tőlük ra- gadtatva. Két, nagy művészettel megírt fejezet következik : Schrödernó halála, a férj lelki állapotának rajza s a temetésé, melyen az igazgató összerogy az átszenvedett izgalmaktól és súlyos betegségbe esik. Süss- feld lesz igazgatóhelyettes; ő, mert néhány pohár sör mellett találta egy"
privát lakásban a tanulókat, kicsapást emlegetett és direktorát egy förmedvény megjelentetésével súlyos ideglázba döntötte, de mihelyt helyébe kerül, eltitkolja, hogy az egyik diákja, Kulika ellen apasági keresetet akarnak indítani, maga hajtja be a fiú vagyonos apján ti- tokban a tartásdíjat, hogy az illető cselédleányt elhallgattassa és a- diákját természetesen nem bünteti meg: nem akar botrányt. A hiva- talos szoba asztalfiókjában, hol az érettségi írásbeliek fogalmazványai voltak, benn felejti a kulcsokat s így a pedellus húgának közvetíté- sével Kuliké lemásolja a feladatokat s mint legjobb jelöltet felmentik, a szóbeli vizsgálattól. Ellenben a szegény Gvinner, aki az új, rossz- indulatú igazgatótól való félelmében még inkább agyongyötörte ide- geit a tanulással, a sötétzöld mély pisztrángos tóba öli magát, mikor- megtudja, hogy az írásbelieken két tárgyból megbukott. Hübner Róbert felfedezi sírját, de nem árulja el övéinek ; az a három leszakított liliom a parton az indiánus históriák romantikájának e fogadalmi jele tiltja. De a szerelem erősebb az eskünél, erősebb a becsületszónál. Nagy lelki iz- galmában átmászik Halldorfer rácsán Linkához s elárulja neki a titkot s azt, hogy ő maga világgá megy még a szóbeli vizsgálat előtt, mert máskülönben beteljesülne rajta az is, hogy a szerelem erősebb az erkölcs- nél is. A kertész ott találja a kertben a gyümölcstolvajt, elnáspángolja, s a megszégyenített ifjú csakugyan sohasem tér vissza Lenzdorfba.
Mikor a beteg Schröder igazgató kedves növendéke eltűntéről értesül, szélütés éri. Azt hiszi, hogy húsz évi psedagogiai működése- mondott csődöt. De nem így volt. Néhány hét múlva levelet kap Róberttől — Braziliából, melyben megírja, hogy kereskedői pályára lépett az újvilágban. A levelben gyermeksége második atyjának és ifjúkora egyetlen nevelőjének nevezi Schrödert. Az igazgató ekkor ép jobb kezével megírja nyugdíjaztatási kérvényét, melyet így fejez be :
• Elégedett szívvel, boldog hangulatban írom ezt, mert tanítványaim közt akadt egy, ki megértett, kinek lelkében a vetésem termékeny talajra talált, az őszinteség és szabadság vetése, melyből egyesegyedül fakad áldás az ifjúság nevelőjére.® E sorokkal végződik a 463 oldalra terjedő regény. Mindenesetre hamar el fog kelni az első 20.000 pél- dánya. írója nem karrikatúrákat vet papírra, hanem hű fotográfiákat s néhol művészi képeket. Főleg szép tájképeket.
Két nagy kifogást emelhetni azonban műve ellen. Az egyik a hazafias iskolai ünepélyek elleni gyűlöletét éri. Ezt az író szociál- demokrata álláspontja involválja, de megokolni nem tudja, nem is igyekszik.
Ép így kihívja a kritikát a «keresztény neveléssel® szemben elfoglalt álláspontja, melyet művébe becsempészett, hiszen a keresz- tény nevelésnek semmi köze sincs a regény egyes mozzanataival.
Schrödert személyes differenciák buktatják meg. A gyermekpalántá- kat erősgyökerű fákká úgy is nevelhetni, hogy koronájukat az ég felé terjesszék ki. A vallás, a hazafiság, a monarchikus érzés, a politikai okosság nem tekinthetők ollóknak, melyek e fákat megnyirbálják.
A nevelés rendszere tényleg hazug, ha a természetes érzéseket bűn- nek és az álszenteskedést erénynek deklarálja. De ezt mint a ke- resztény nevelés rendszerét és ideálját beállítani a szerzőnek sem sikerül, őszinteség és önzetlenség minden nemes paedagogiának, a kereszténynek és a Schröderének is a jelszava. Az meg épen nem a ókeresztény psedagogia® hibája, hogy tilalmakat bocsát ki, amivel az író felfogása szerint az ifjúságot a tilalmak áthágására ingerli.
Fegyelemnek, szigornak lenni kell I Mindenképen megszívlelendő ma is Comenius mondása: Az iskola fegyelem nélkül olyan, mint egy malom víz nélkül. Dr. Harmos Sándor.
X
Alíred Ziechner: Herbarts Ásthetik. Leipzig, 1908.189.1.
A szerző először megrajzolja azt a környezetet, melyből Herbart eszthetikai világnézete sarjadzott s melybe Herbartot bele kell állí- tani, hogy gondolatait igazán megérthessük és történeti szempontból méltathassuk. A szerző fölfejti azokat a szálakat, melyek Herbart filozófiáját összekötik a XVHI. század második felének nagy szellemi áramlataival. A régi intellektuális és spekulatív szellemet ugyanis más kezdi felváltani, mely szabadulni akar az addig uralkodott rationa- lizmus békóitól s azt hirdeti, hogy a szépet csak megérzés útján lehet átélni. Herbartban megvolt az a képesség, hogy eszthetikailag tudjon érezni. Hivatva volt rá, hogy őszinte hévvel eszthetikai kérdések tanulmányozására szentelje magát, mert benső viszonyban állott a művészetekkel. Nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is foglal- kozott velük. Már gyermekkorában kitűnt nem mindennapi zenei tehetsége. Szülei hegedűre, cellóra, hárfára és zongorára taníttatták.
De fölülemelkedett a szép élvezetének, az eszthetikai képzettségnek átlagos mértékén, mert a művészi alkotással is megpróbálkozott.
A zene és költészet terén nem csekély művészi kifejezőképességgel
