DR. EDELÉN YI BÉLA főiskolai adjunktus:
ADATOK EGER ÉS HAJDÚSZOBOSZLÓ KÖRNYÉKÉN ÉLŐ BÉKÁK BELSŐ ÉLÖSKÖDŐ FÉRGEINEK ISMERETÉHEZ
1959. év f olyamán kisebb-nagyobb mennyiségben, de szinte folyamato- san sikerült részben az Eger patakbó l (az egri str an d környékén), részben Hajdúszoboszlóról származó Ran a esculenta és R. ridibund a f a jokat belső élősködőik szempontjából vizsgálnom. Ez a körülmén y adt a azt a lehetősé- get, hogy a több min t 15 évvel ezelőtti, a Szeged környéki kétéltűeken vég- zett vizsgálataimat tovább folytassam és az akko r talált endoparazit a f a j o - kat, azok előfordulás i ar ányát vizsgáljam. Vizsgálataimat elsősorban négy osztály tagjaina k előfordulás a szempontjából folytattam. Ez a négy osztály a következő: T rematoda, Cestoda, Nematoda és Acanthocephala.
A vizsgálati any ag Hajdúszoboszlóról és Egerből származott. Szo- boszlóról R a n a e sc ule nta- t és R. ri di b un d a - t ka p t a m . Az Eger és Eger kö rny éké rő l származó vizsgálati a nya g az említe tt k é t f a j o n kívül B u í o viridis és B. bu fo volt. A vizsgált f a j o k számszerinti megoszlása a k ö v e t - kező:
R a n a es cu le nt a R. ridiburwia B u f o vir idi s B. b u f o
Hajdúszoboszló 48 72 — —
Eger 21 17 / 8 3
69 89 8 3
A bé k á k kl o ro fo r mma l tö rté n t e lal tatá sa ut án először a száj ü re g e t vizsgáltam meg, m a j d fe ln yi t ot ta m a te stü re ge t. A belső szervek vizs - gá latá ná l a következ ő s o rre nd be n h a l a d t a m : tüdő, epehólya g, m á j , h ú g y - hólyag, végbé l és vékonybél. A sz ervek et víz al at t viz sgál tam meg. Fel- n yi tá su kr a lehetőség sz erint n e m h a sz n á l ta m ollót, h e ly et te bon ct űkk e l t é pt e m szét pl. a tü dőt, epehólyagot, húg yhólya got . A bélcsatorn a ke z - deti s zakaszát 3—4 m m - e s darabon bevá gva, csipeszekkel a vágás k é t oldalát m e g f o g t a m és hosszában k e t t é t é p t e m . Víz alá helyezve, az e se t- leges élősködők n é h á n y p er c elteltével sé rt e tl e nül k i f o rd u l t a k a b é l re - dők közül. Egye dül az Ac anthocepha la osztálybeli élősködők kisza ba dí - tás a igényelt n ag yo bb tü re l m et . 10—15 pe rc ny i víz alat t ta rtá s u t á n ezek is el távolí thatók volta k sértet len áll apotb an.
A ta lált élősködőket a lehetőség sze rin t élő állapot ban vizsgáltam és ha tá ro z t a m meg. Élő álla potba n n é h á n y f a j t ó l elte kintv e szervez etü k jól á tt e ki n th e t ő és me gfigye lhet ő volt. Különö se n jó szolgálatot t ett a
.343
béltartalom átvizsgálásánál, az egyes f a j o k szétválogatásánál, sőt a na - gyobb te st űe k meghatározásáná l a bi nokuláris sztereomikroszkóp . Nagy kár, hogy t anszékün k n e m rendelkezik sztereofotografáló berendezéssel, mert e nnek birtokába n igen jó és tetszetős felvételek lennének készít- hetők. Enn ek hiányában közönséges mikroszkópon keresztü l volt am kénytelen készíteni fel vételeimet .
Az élősködőknek élő állapotba n tör t én ő fényképezéséhez, t ek i nt e t - tel a hosszabb expozíciós időre, az állat mozdulatlanságá t kell biztosí- tani. A Tr ematod a osztályba tartozó l egtöbb f a j ná l ez nem jelent különö - sebb pr oblémát, ugyanígy a buz ogányf ej ű férgeknél sem. Legfel jeb b a bélcsatorn a t art al má nak előre- hát r a vándorl ásá t és a pet éknek a pete - vezetőben megfigyelhető mozgását kell megszűntetni. Er re a célra 30 százalékos hígitású alkohol t használtam. Az alkoholnak a fedőlemez szé- léhez t ö r t én t cseppentése u t á n 1—2 per c elteltéve l mi nden láthat ó moz - gás megszűnt a vizsgált szervezetben . A Gorgodera és Gorgoderina f a - jok egyedeinek a nyugal omb a hozása volt a legnehezebb. F elt űnő e f ajo knak rendkívüli mozgékonysága és viszonylag nagy, az eml ített hí- gitású alkoholla l szemben tanúsított ellenállóképessége, ami abban nyi l- vánult meg, hogy amíg egy másik Tr emat oda f a j n a k fényképezéshe z történő előkészítésére elegendő volt 1—2 perc, addig ezeknél 6—8 per cre volt szükség.
A T remat odá k rögzítésére 2:1 a r á n yú szublimát-alkoholt használ - tam. A Nematoda és Acanthocephala osztálybelieket megforrósított , 70 százalékos alkoholban rögzített em .
Általánosságként megállapíthat ó, hogy mind Hajdúszoboszló, mind Eger kör nyékén a fertőzött ség igen nagym ért é k ű a vizekben élő bék a- f aj ok eset ében. Ezzel szemben a B ufo f aj ok, melyek csak időszakosan kerülnek közelebbi kapcsolatb a a vízzel, aránytal anu l kisebb m ér t é k ű fertőzöttség'et mut at nak . Kifejezésre j ut ez az élősködők mennyiségi és minőségi arányába n is. A Rana f a j o k élősködői zömmel a Trematoda, a Bufo f a j o k é a Nematod a osztályba tar toznak . Került elém olyan Rana ridibunda, mel ynek két t üdőzsákj ába n összesen 32 db ki fejl ett és 18 db ivarérettsége t még el n e m ért T r emat odát találtam. Ezzel szemben egy Bufo viridis végbelében 74 db Nematoda élősködött.
A vizsgált
békaí'aj Szá rmazás i
hely I v ar i
me gos zlá s
A vizsgált e g ye d ek
s z a m a
A fe rtőz ötts ég a r á n y a
A líét n em e g yü t t e s fe rt őz ött sé ge
Haj dú - cf 24 21 87,5%
95,8%
Rana ridi-
szoboszló O 48 48 100,0% 95,8%
bunda
Eger cf 4 3 75,0%
94,10/0
Eger 9 13 13 100,0% 94,10/0
Hajdú- cf 17 15 88,23%
95,8%
Rana escu- lenta
szoboszló r\*
31 31 100,0% 95,8%
Rana escu- lenta
Eger
7 6 85,7%
95,2%
Eger 9 14 14 100,0% 95,2%
.344
A vizsgált
b é k a f a j Sz ár maz ási
hely I v a r i
megos zlá s
A vizsgál t e g y e d e k
s z a m a
A fe r tő zö t t sé g a r á n y a
A ké t n e m e g yü t t e s í er tő zö tt s ége
Bufo Egei- ö *
3 1 33,3%
37,5%
viridis Egei-
9 5 2 40,0% 37,5%
Bufo Eger ö *
2 0 00,0%
00,0%
buf o Eger
9 1 0 00,0% 00,0%
A táblázatból kitűnik , hogy a Hajdúszoboszlóról származó Rana-k íertőzöttsége megegyezik. Továbbá, hogy a nőstények mind Haj dúszo- boszlón, mind Egerben kivétel nélkül meg voltak fertőzve. A hímek között is igen magas a fertőzöttségi arány, de köztük elvétve mégis akadt fertőzésmente s példány . Összehasonlítva a fertőzöttségi ar ányt a Szeged környéki , valamin t a Hajdúszoboszló és Eger kör nyékén talál ha- tó és ált alam is vizsgált Rana f ajo k között, a két utóbb i t erül eten jóval magasabb fertőzöttséget találunk , mi nt Szegeden. (Rana rid.: Szeged 76,5%, Hajdúszoboszló 95,8%, Eger 94,1%; Rana esc.: Szeged 65,4%, Hajdúszoboszló 95,8%, Eger 95,2%.) Ennek okát elsősorban abban lá- tom, hogy Szoboszló környékén is, valamin t Egerben is a gyű j tö t t bé- kák melegvizű források vízlevezetőiből kerül tek befogásra. A langyos víz pedig igen előnyösen befolyásolja az élősködők el terjedését, illetőleg a köztesgazda és az egyes alakok közötti kapcsolat kialakul ását .
A négy békaf aj bó l összesen 169 darabo t vizsgáltam meg. A t al ált élősködők három osztályba, névszerint Trematoda , Nematod a és Acan- thocephala osztályokba tartoznak.
Osztály: Trematoda
Az osztály két r e ndj e közül csak a Digenea r endb e tartozó f a j okat találtam.
Család: Amphistomatidae Alcsalád: Diplodiscinae.
Diplodiscus subclavatus Gze.
A megvizsgált 158 Rana ridibunda és R. esculenta közül 117-nek a végbeléből k er ül t elő (74,0%). Általában 1—2, maximálisa n 6 pél- dányt t al ál tam egy-egy gazdaállatban. A közepes t estnagyságú métel y- férgeknél valamivel kisebb, 6—7 m m hosszú, 2—3 m m széles. Al akj a zömök szarv, vagy csiga alak, sima testfelülettel, mel ynek kúpala kú el- végződésén, a test termináli s pólusán, helyezkedik el a szájszívóka, a szájnyílással. Az ellenkező póluson egy hatalmasan f ej l et t szívókorong becblösödésének közepén, egy gyűrűalak ú kiemelkedéssel hat árol t gö- dör látható. Bőrizomtömlője jól fej lett, amit az élő állat élénk mozgása is bizonyít.
A szájnyílás izmos, megnyúlt garat ban folytatódik, ami u t án a nye- lőcső következik. A nyelőcső hossza megegyezik a testhossz eg yhar ma-
.345
dával. A nyelőcső végén a tápcsatorna kettéoszlik és két jól fej lett , sima lefutású ágban folytatódik , melyek t ú l nyúl na k a testhossz második ha r - madának ha t ár án és va ko n végződnek.
1. ábra.
Diplodiscus subclavatus Gze testének elülső vége.
2. ábra.
Diplodiscus subclavatus Gze.
A test középső része.
3. ábra.
Diplodiscus subclavatus Gze.
Hátsó szívókorong.
A kiválasztórendszer főcsator- nái a test két oldalán helyezked - nek el. A jól követ hető ka nyar ul a- tos csatornák a gar at magasságáig nyúl nak fel. A bélágak mellett e l - haladva, több kanyar ul ato t képez- nek, s a testvég közelében a kö- zépvonalban elhelyezkedő gy űj t ő - hólyagba t orkollanak, ahonnan a kiválasztott anyag a külvilágba kerül.
Az ivarnyílások közvetlenül a tápcsatorna elágazása fölött figyel - hetők meg. A meglehetősen nagy, kerekded herébő l két vas ef fe re n s ered, melyek a kört ealakúa n me g- nyúlt , izmos falú cirruszsákba szá- jadzanak . Ennek proximális végén van a hím ivarnyílás. Az ovari um a here alatt helyezkedik el, a h er é - nél kisebb, legömbölyített felület ű,
.346
a középvonaltól kissé lateralis irányban . Kivezetője az ovariumtól a garat közepéig nagyon sok kanyarul ato t képez és tele van sötét barna színű, viszonylag na gymér et ű petével. Az oviductusb a ad já k váladékukat a szikmirigyek, melyek a test két oldalán ívalakban helyezkedne k el.
Család: Distomatidae.
Opisthyoglyphe ranae Fröl.
A kisebb tes t ű mét el yf érge k közé tartozik. Testalakja megnyúl t ovális, elől kissé elvékonyodik. A hátsó testvég t ompán lekerekí tett, a test középvonalában kis beöblösödéssel. Testhossza 2,5—3 mm, széles- sége 1—1,5 mm .
A kecskebéka és kacagóbéka vékonybel éne k középső szakaszában tí.lálta m 37 esetben (23,4%). Egy-egy gazdaállatban átlagosan 2—3, maximálisa n 8 f or dul t elő.
Cuticuláia finoman pikkelyezett, a pikkelyek szabályos sorokba rendeződve, hátsó végük-
kel a testfelszín fölé emel - kednek. Szájszívókája a terminális vég előtt a bas- oldalon helyezkedik el. Át - mérőj e 0,15—0,20 m m . Ha- si szívókorongja valamivel kisebb, 0,10—0,15 m m, közvetlenül a test első ha r- mada utá n látható. Bőr- izomtömlője közepesen f e j - lett, mozgása lassú, legna- gyobb megnyúlásako r sem hal a dja meg normális test- hosszának másfélszeresét.
Tápcsatornája a száj - szívókorongban lévő szá j- nyílással kezdődik, m a j d egy rövid, keskeny, cső- szerű szakasz ut án a köze- pes fejlettségű , de élesen elkülönülő garat ban foly - tatódik. A nyelőcső hossza 0,2—0,3 m m. A bélszár- nyak szétágazása ut án az átmérő növekedik. A sima l efut ású bélszárnyak a testvéget megközelítik.
A kiválasztórendsze r raktározó szerve egy meg- n yú j t o t t hólyag, melyből két, villaszerűé n szétnyíló
3 4 ?
4. ábra.
Opisthyoglyphe ranae Fröl..
ág halad a test eleje irányába, de a herék magasságát n e m hal adj á k meg.
A herék a test második fel ének közepén, jóval a bélágak elvégző- dése előtt, szorosan egymás mögött fekszenek. A lakj u k kissé lapított el- lipszoid, mel yek nek főtengelye a test hossztengelyére merőlegesen áll.
A vas ef fer ense k az izmosfalú cirruszsákban egyesülnek, s ennek végén van a genitalis pórus, közvetlenül a bélcsatorn a elágazása fölött, jóval a hasi szívókorong előtt. A cirruszsák hossza megegyezik a hasi szívó- koror.g átmérőj ével . Az ovar ium a hasi szívókorong mellett, annak közép- vonalánál h á t r á bb helyezkedik el. Nagysága megegyezik a hasi szívóko- rong nagyságával. Az oviductusho z csatlakozik a szikcsatorna. A late- ralis helyzet ű szikmirigyek há tul a bélágakat, elől pedig a bélcsatorn a szétágazását csak kis mé rt ék ben ha ladj ák túl. A petevezet ő későbbi szakaszát a ki al akuló peték uterussá t ágí tj ák , mely számos kany ar ul at o t és ívet f ormáló gomolyalakban, a test középső részén az ovar ium és az első here közötti te ret tölti ki. Kivezetője közvetlenül a hím ivarnyílás mel lett van. A pe t ék közepes nagyságúak, világos okkerbarnák .
Gorqodera cyqnoides Zed.
87 Rana húgyhól ya gj ába n tal ált am (55,0%), rendszerint 2—3, ma xi - málisan 13 pél dá nyt egy békában. A közepes nagyságú mét el yfér gek közé tartozik. A l a k j a megnyúl t f űzfal evélr e emlékeztet, hossza 8—11 m m , szélessége 1—1,5 mm. Legszélesebb a test hátsó része, közvetlenü l a kissé kicsúcsosodó elvégződés előtt. Testének elülső része jóval k ar - csúbb és mozgékonyabb, mi nt a hátsó. Tartózkodási helyén meglehető- sen erősen rögzíti magát. Kikerül ve a húgyhólyagból, a két szívókorong közötti testrészé t szinte cérnavékonyságúra k i n yú j t j a, s szájszívóko- rongjával gyak ra n saj át testére szívja rá magát . Testfelülete sima. Hasi- szívókorongja mé g a test elülső har m adá nak a területé n helyezkedik el. A két szívókorong közül a hasi m a j d n e m kétszer akkora átmér őjű , mi nt az első, de a test szélességi kit erj edésé t nem hal adj a meg.
T ápcsat ornája a száj szívókorongban lévő szájnyílással kezdődik és a nyelőcsőben fol ytatódi k. Izmos gar at ja nincs. A nyelőcső közel a hasi - szívókoronghoz kettéágazik. A bélágak a test oldalszegélye mellett eny- he hull ámoka t alkotva m a j d n e m a test végéig nyúl nak.
Kiválasztószervük egyszerű cső al a kj áb a n látható a testvég köze- lében.
Az ivarnyíl ások a hasi szívókorong előtt, de hozzá közel helyezked- nek el. A cirruszsák gyengén fej l ett , kör te alakú szerv, benne a vas e f - fer ensek egyesülnek . A her ék m á r a cerkária stádiumban gyöngyfűzér - szerűen feldarabolódna k és a test két oldalán, de a bélcsatornán belü l egymás mögött szabályos sorba rendeződnek. A jobboldali sorban öt, a baloldaliban négy, változatos alakú her e látható . Az ovari um közvet- lenül a herék előtt fekszik. A l akj a bab-, vagy vesealak, egy-eg y kis he- r énél 3—4-szer hosszabb. A szikmirigyek közel az ovariumhoz, két sző- lőfürt hö z hasonló lebenyezett szerv al ak j á ba n láthatók. A petefészek - ből kiinduló petevezető rendkí vü l bonyolult lefutású, a test tel je s hátsó részét kitölti. Idősebb példányokban az ut e rus annyir a tele lehet p et ék -
.348
kel és a s űr ű n egy- más mellett íekvő hajl ato k annyi ra kö- zel f u t n a k egymás- hoz, hogy a heréket szinte teljesen el ta- ka r j ák. A peték vilá- gos barnás-sár ga szí- nűek. Ér et t állapot- ban 0,047—0:048 m m hosszúak.
Gorgoderina vitelliloba Olss.
Meglehetősen ri t kán előforduló élősködője a Rana f a - joknak . Mindössze két esetben tal ált am (1,26%), két R. ridi- bunda húgyhól yagj á- ban. Az egyikben egyet, a másikban hár ma t . A közepes métely nagyságot alig érik el, mert hosszuk 6—8 mm, legnagyobb szélességük 1 mm.
Al a kj uk hosszan megnyúlt fűzlevélr e emlékeztet, mel ynek hátsó vége kicsúcso- sodik. Testfelülete sima. Szívókorongjai közül a hasi szívóko-
rong átm érőj e a száj szívókorongénak közel háromszorosa és a tes t oldal- vonalán mindké t oldalon túlnyúlik. Ennek megfelelően izomzata is igen fej lett és a test színtjéből magasan kiemelkedik. Bőrizomtömlője jól fejl ett, mozgása élénk és változatos.
Tápcsatornája a szájszívókorongban kezdődik. Jól elkülönülő pha- l y n xa nincs, oesophagusa egészen közel a szájszívókoronghoz má r ket - té oszlik. A bélágak az oldalvonallal párhuzamosan , de kissé mediálisan haladnak a testvég felé. A testvég kicsúcsosodó szakaszába nem hatolnak be. L ef ut ás u k egyhén hullámos.
A genitalis pórus és mellette a női ivarnyílás közvetlenül a hasi szí- vókorong előtt helyezkedik el. A cirruszsák gyengén fejlett. A her é k a test középső részében láthatók, rendszerint teljesen el takarják az uter us kanyar ul at ai. Al a kj u k megnyúlt ovális. Az ovari um az első he r e előtt
349 5. ábra.
Goryodera cygnoádes Zed.
Szikmirigyek az ováriummal.
fekszik közvetlenül. Alakja m a j d n e m szabályos gömb, átmér őj e a herék szélességét nem éri el. A szikmirigye k az ova ri u m előtt, a hasi szívóko- rong irányában, egy-eg y vesealak ú test f o r má j áb a n láthatók. Az ova- ri umbó l kiinduló pet e vezető, m a j d ennek később i folytatásában az ut e- rus oly tömötten kanyarog és tölti ki a test t el j es második és nagyobbik szakaszát, hogy egyéb szervet szinte alig lehet látni tőle. A peték világos barnás-sárg a színűek , tompán lekerekített, zömök ovális al akúak. Még a test vég kicsúcsosodó elvégződése is petével tömötten látható . A ki f ej- lett pet e hossza 0,035 mm, szélessége 0,025 m m.
Pneumonoeces varieqatus Rud.
A békák egyik legnagyobb és egyben leggyakoribb tüdőben élőskö- dő'mét el yférge . A megvizsgált 158 Rana rid. és R. esculenta közül 107- nek a tüdejéből k er ül t elő (67,7%). Átlagosan 3—4, de elég gyakran 10
—15, sőt egy eset ben 50 darabot tal ál tam egy gazdaállatban. Hosszúsá- ga a 18 m m - t is elérheti, legnagyobb szélessége 1,5—2 mm. A lakja megnyúl t, tömlőszerű. A test hát-hasi irányban kissé lapított, a test eleje felé kismért ék - ben elvékonyodik. Testfelülete sima. Az ivarérett példányokon a két szívóko- rong a test elülső felén, egymásho z kö- zel figyelhető meg. Egészen f iat al példá- nyokon viszont a hasi szívókorong a testvéghez esik közelebb. Ebből az kö- vetkezik, hogy fejlődése és növekedése folyamán a hátsó testvég erőteljesebb üt embe n növekedik , mi nt az első. A két szívókorong közül a szájszívókorong a fejl ett ebb , m a j d másfélszerese a hasi szívókorongnak. A hasi szívókorong izomzata gyengén fejlett. A t estfelület szintjéből éppe n csak, hogy kiemelkedik.
Rögzítésre n e m nagyon alkalmas, de ne m is igen használ ja. A száj korong t e r - minális helyzet ű, közepes f ej lett ségű , benne foglal helyet a szájnyílás. Ezek az élősködők a béka tüdejében úgy helyez- kednek el, hogy f eji végüket bedugj ák a tüdő belső fel ül et ét nagyobbító geren - dák közé, ott rögzítik magu kat , hátsó testrészük pedig szabadon benyúlik a t ü - dő lumenébe. A tüdőzsák felnyi tásakor legtöbbször ki is esnek a tüdőből. Bőr- izomtömlője gyengén f ej l et t . A test elülső részét kisebb mér t ékbe n t u d j a ugyan mozgatni, de a hátsó rész szinte mozdulatlan.
3 5 0
6. ábra.
Pneumonoeces variegatus Rud.
Fiatal példány.
Tápcsator nájába n a szájnyílás után rövidesen az izmos garat, m aj d az aránylag rövid nyelőcső következik. A bélágak szimmetr iku s l ef u t á- súak, kissé medialis fekvésűek . L umenuk feltűnően tág, a mi egyszerre nagymennyi ség ű táplálék befogadását teszi lehetővé.
Kiválasztó hólyagju k V-alakban elhelyezkedő szárai m aj dn em a testhossz feléig érnek.
Az ivarnyílások közvetlenül egymás mellett, a garat j obb oldalán helyezkednek eló A cirruszsák hosszan elnyúló, kanyarulatos, gyengén izmolt, tömlő alak ú szerv, amel y valamivel a hasi szívókorong előtt el- végződik. A heré k hosszúkás ovális alakúak és egymás mögött helyez- kednek el a test hátsó részében. A petefészek közvetlenül a hasiszívó- korong mögött látható , szabályos gömb al akú. A petevezető és az ute- rus számos hosszanti és har ánt i rá nyú hajlása következtében a szervek nagy részét el t akarj a. A peték viszonylag kicsinyek, 0,025—0,032 mm hosszúak és 0,012—0,018 m m szélesek, mennyiségük r endkí vül nagy.
Színük sötétbarna. A szikmirigye k a bélcsatorna elágazásától a test vé- géig f ür t ö kbe rendeződve helyezkedne k el, nemcsak a test oldalán, ha- nem a bélágak közötti t erül eten is. Általában 14—18 szikmirigy f ü r t fi - gyelhető meg, melyek mindegyikébe n 6—7 gömbalak ú mi ri gy van. A f ür t ö ket egy hosszanti csatorna kötit össze és vezeti t e r mék üke t a pete- vezetőbe.
Ké t alkalommal az i smer tetet t férget nem a megszokott tartózko- dási helyén találtam, ha ne m a száj üregben. Az egyik alkalommal há- rom, a másik esetben öt teljese n ki fejl et t Pneumonoeces variegatu s volt a s zájüre g hátsó zugában. A békák a nevezett métely fér geknek valami- lyen rovar testében betokozódott ki fejl etl e n példányaival fertőződnek.
A gyomorban szabaddá váló fi at al f érgek a nyelőcsövön és a trachean keresztül, több óráig tartó vándorlással j ut na k el a tüdőbe, (Brauer:
Süsswasserfaun a Deutschlands, H ef t 17, 103. old.) Ennek a megállapí- tásnak azonban ellentmond mind a fiatal, mind a ki fej lett fér gek igen korlátozott mozgásképessége, vala min t a hasi szívókorong fejletlensége.
Pleuroqenes medians (Olss.)
A rit kábban előforduló bélélősködők közé tartozik. Mindössze 27 békából ker ül t elő (17,0%). Ált alában 2—3, maximálisan 8 db volt egy gazdaállat vékonybelében. Al akja ovális, me lyne k két vége, de különö- sen a hátsó testvég kissé kihegyezett. Hosszúsága 1,5—2 mm, szélessége kb. ennek fele. Testfelülete szabályos, s űrű sorokba rendezett pikkelyek - kel van borítva. A szívókorongok közepes fejlettségűek, a száj szívóko- rong az elülső testvég hasi oldalán van.
Tápcsatornájában a garat gyengén fej l et t, a rövid nyelőcső-szakasz ut án a megnyúl t hólyaghoz hasonló bélágak következnek. A bélágak nem érik el a hasi szívókorongot. Ki választórendszere Y-al akú , melynek szétágazó villás szárai a cirruszsák közepéig jól követhetők.
Az ivarnyílások egymás mellett lateralisan helyezkednek el. A cir- ruszsák jól fe jl et t , megnyúlt orsóalakú és egészen a hasi szívókorongig nyúlik ferdén hát rafelé. A herék a hasi szívókorong két oldalán, a bél- ágak elvégződése után, szimmetrikusan helyezkednek el. Az ovarium
.351
a cirruszsákkal ellentétes oldalon az egyik bélág mellett látható. A pete- vezeték és az uterus a test hátsó részében számos hosszanti és h arán t hajlatot alkot, s azt m a j d n e m kitölti. A peték világos barnás-sárga szí- nűek, hosszuk 0,03 m m, legnagyobb szélességük 0,016 mm. A szikmiri- gyek a bélcsatorna elágazása és a szá j szívókorong között kétoldalt cso- portosulnak.
Cephalogonimus retusus (Duj.)
A közepesnél kis ebb méretű, aránylag gya kran található békaélős- ködő. A megvizsgált 158 Rana rid. és R. esculenta közül 48-nak a bél- csatornájában talá lta m (30,3%). Négy esetben a bélcsatornán kívül, az epehólyagból és az epejáratokból is előkerült. Testalakja megnyúlt tömlőhöz hasonlítható, melynek elülső vége kúposán lekerekített, hátsó végén a középvonalban kis homorula t látható. Átlagos hosszúsága 3—4 mm, legnagyobb szélessége 1 mm. Testfelülete s űrűn egymás mellett lévő és szabályos sorokba rendezet t megnyúlt karcsú pikkelyekkel van borítva.
Tápcsatornájának hossza alig haladja meg a test- hossz felét. A garat jól fe jlett, a nyelőcső egészen rövid.
Az ivarnyílások a száj- szívókorong tövén, egymás mellett láthatók. A cirrus - zsák megnyúlt tülök fo r- m á j ú , kissé meggörbült, gyengén izmolt. A he rék a bélágak között, azok el- végződése előtt, a hasi szí- vókorong mögött, egymás u tá n helyezkednek el. Az ovarium lekerekített, a he- rékné l valamivel kisebb a hasi szívókoronggal azonos magasságban van. A pete- vezeték és az uterus a test második felében számos h ará n t irányú h urk ot ké- pez, s azt szinte teljesen kitölti. A szikmirigyek kétoldalt a bélcsatorna el- ágazásától a második herét kissé meghaladóan helyez- ked nek el.
Kiválasztórendsz eré- nek jól fe jlett és nagy be -
352
7. ábra.
Cephalogonimus retusus Duj.
fogadóképességű gyűj tő hóly agj a van.
A bevezető csatornák torkolat uk előt.t kiöblösödnek, úgyhogy valóságos hó- lyagrendsze r alakul ki. A kivezető pórus könnyen megt al álható a testvég beöblösödésében.
Szívókorongjai közül a száj szívó- korong a f ej le tt ebb , izmosabb, sza- bályos kör alakot m ut a t . A hasi szí- vókorong csak kissé emelkedik ki a testfelüle t szi ntjébő l és kisebb.
Prosotocus confusus Lss.
A legkiseb b és legjellegzetesebb alakú élősködője a békák bél csatorná- jának. Nyugalmi állapotban m a j d- nem szabályos kör alakot m ut a t fe- lülnézetben. Hossza 1,3 mm, szélessé- ge kb. 1 mm. A békák aránylag elég gyakori élősködője, amennyiben a megvizsgált 158 közül 32-ben talál- t am (20,0%), t ehá t mi nden ötödik- ben. Rendszerint más élősködők, ne- vezetesen az Opisthyoglyph e rana e és a Pleurogene s medians társaságában . Testének elülső fele, különösen moz-
gás közben kúpszerűen me g n y úl t egyébként nagyon r it kán és lassan vál toztatj a helyét. A bélcsatornából ki kerülve, rendszerin t mozdulat- lanul fekszik az edény fenekén . Szívókorongjai közepes fejlettségűek. A szájszívókorong a terminális vég előtt, a hasoldalon, a hasi szívókorong kb. a testhossz f el ében mediálisan helyezkedik el. A testfelülete t r end- kívül s űrűn bor í t ják az alig kiemelkedő pikkelyek .
Tápcsatornája hosszirányban még a hasi szívókorongot sem éri el.
A szájnyílás u t á n a gyengén f ejl et t garat, m a j d a rövid nyelőcsővi sza- kasz, s utána a bélágak következnek. A bélágak nem hát r a felé, hanem inkább lateralis ir ányba fe jl ődt ek ki.
Kiválasztó csatornái közvetlenül az excretiós pórus előtt egyesül- nek. Maguk a csatornák meglehetősen tág nyílású szögben hajolva ha- ladnak a test eleje felé.
Az ivarnyíláso k a tápcsatorn a elágazásával egymagasságban late- rálisán helyezkednek el. A cirruszsák jól fej l et t , erősen megnyúlt kört é- re hasonlít. A vas eff erensek a cirruszsákban egyesülnek vas deferensé.
A vas deferens végső szakasza a ductus ejaculatorius, melynek kiölt - hető vége a cirrus, vagy penis. Ennél a mé tel yféregné l a cirru s m a j d - ne m minden példánynál kioltott állapotban látható. A her ék a test ele- jén, a bélágak előtt két oldalon és szi mmet rikusan elrendeződve lát ha- tók. A szabálytalan alakú ovarium, nagyj ábó l a test középvonalában fekszik1, a hasi szívókorong előtt közvetlenül. A petevezeték, maj d ké- :#: Ü l
8. ábra.
Cephalogonimus retusus Duj.
Testvég a kiválasztórendszer gyűjtőhólyagjával és a bevezető
csatornákkal.
23 353
sőbb az uterus a test belsejének jelentős részét foglalja le. A peték sá r- gás-barna színűek, hosszuk 0,034 mm, szélességük 0,013 mm. A szikmi- rigyek a test elején, a szájszívókorong két oldalán és a herék között foglalnak helyet.
Osztály: Nematoda Rhabdias bufonis Schrank.
A Rana fa jok ban ritkán, a Buf o fajok ban gyakrabban található élős- ködő. A 158 vizsgált Ran a rid. és R. esculenta közül mindössze háromban találtam (1,8%), míg a 11 Bufo közül is háromnak a tüdejéből kerül t elő (27,2%).
Hossza 8—12 mm, szélessége 0,2—0,3 mm. Szájnyílása egy kis be- mélyedés fenekén van, az oesophagus rövid. Vulváj a a test közepe előtt.
Fark a kihegyezett, rövid.
Gazdánként 2—3, maximálisan 8 darabot találtam egy-egy Bufo viridisben.
Strcngylus
auricnlaris Zed.
Egy bufo viridis bé lc satorná já ba n talál- tam, egy példányban.
Hossza 18 mm, szélessé- ge 0,4 mm. A talált pél- dán y hím volt. Fa rki vé- gén a bursa copulatrixon, mindkét oldalt 4—4 bor- da látható.
Oxysoma brevicaudatum Zed.
Két Bufo viridis végbelében találtam.
Az egyikben 8, a má- sikban 74 darabot .
Hossza 5—7 mm.
A hím fark i végén 16 papilla látható. A vulva a testhossz kö- zepénél h átrá b b he- lyezkedik el. A kifej- lett nőstény uterusá- ba n lévő petékben jól láthatók az embryók.
Szétnyomva a nős- tény testét, a kisza- baduló embryók élénk kígyózó mozgása fi- gyelhető meg.
Я 54
9. ábra.
Oxysoma brevicaudatum Zed. Embryók.
Osztály: Acanthocephala Acanthocephalus ranae Schrank
Az egyetlen buzogányf ejű féreg élősködője a megvizsgált békáknak az Acanthocephalu s ranae volt. Meglehetősen ritkán talált am, a meg- vizsgált 158 béka kö-
zül mindössze 4-ben s
(2,5%). Minden alka-
lommal nagyobb
számban, rendszerint 10-en felül volt tal ál - ható egy-egy vékony- bélben. A hímek test- al akj a hozzávetőlege- sen hengeres, de a testvég felé fokozato- san vastagodik. A nőstényeknél ezzel szemben a test eleie vastagabb és fokoza- tosan vékonyodik a test elvégződése felé.
A nőstények nagyobb testűek, elérhetik az 50—60 mm-es test- hosszúságot, és a 2—3 mm- es maximális vastagságot. A hímek maximálisa n 15 mm hosszúak és 1 mm vastagok. Jellegzetes rögzítőszervü k az or- mányuk, hengeralakú 0,4—0,5 m m hosszú, a vége legömbölyített.
A horgok Í4—16 hosszanti sorba ren- deződtek. Az ormány- táska hossza 0,6—0,9 mm. A herék oválisak és a második har - test madban feksze-
nek. Mögöttük a meglehetősen összeszorított ragasztómirigyek csoport- ja látható. A peték 0,11 mm hosszúak és 0,013 mm vastagok.
* * *
A vizsgálatok eredményekén t megállapítható, hogy a Haj dú- B ih a r és Heves megyék terület én élő Rana f aj ok ba n a következő élősködő f ér- gek tal ál hatók:
10. ábra,
Acanthocephalus ranae Schrank, cf Teljesen kinyújtott állapotban lévő orrmány.
2 3 * 3 5 5
Trematoda: P n e - umonoeces va rie ga tus R ud. Tü dőben élős- ködik. A fe rt őz öt t- ség a rá n y a 67,7%.
Gyakorisága me l l e t t az e gy é ne nk é nti f e r - tőzöttség m é r t é ke t á g h a tá r ok között mozog, 1—2-től 50 is le het egyetlen ga zda álla t- b an .
Gorgodera c yg- noides Zed. A h ú g y - hólyagban g y a k ra n ta lá lh at ó élősködő (55,0%). Egy-egy f e r - tőzött hú gy hól ya gb an 1—13 db fo rd ul t elő.
Gorgoderina vitel- liloba Olss. Mindösz- sze k é t al ka lo mma l és kis sz ámba n vol t ta lálha tó.
Cepha logonimus re tu sus D uj . A bélc sa- t o r n á n a k közepe se n gyak ori (30,3%), az e p e já ra t ok na k meg le -
hetősen ritk a élőskö- dője (2,53%). R e n d - s z eri nt má s T r e m a - todák (Opisthyoglyphe, Prosotocus) t á rsasá gá ba n, ma ximálisan 6 p él- dány egy gazdában, f o r d u l t elő.
Opisthyoglyp he r a n a e Fröl. Közepes gyak oriságú (23,4%), bélélős- ködő. Egy bé lc sa tor ná ba n ma x imá li sa n 8 db volt.
Pleu ro genes m e d i a n s Olss. A r it ká bb bélélősködők közé tartozik 17,0%-os e lőfordul ásáva l. Maximálisan 8 db volt eg y b élcsatorná ban.
Pros otocus c o n f u su s Lss. Előfordulási a r á n y a 20,2%, te há t mi n d e n ötödik Ra na ba n me g t a lá l h a tó volt. Egy ga zdában 2—3, ma xi mál isan 6 darab .
Diplodiscus su b c l a v a t u s Gze. A R an a-k legg yakori bb élősködője, 74,0%-os e lőford ulással. A végbélben tal álha tó egyedüli mételjiféreg.
Egy gazdában m a x i má l is a n 6, á lta lá ba n 1—2 pé l dá n y ba n .
Nematoda: R h a b d i a s bufonis Sc hr an k. A R a n a - k r itk á n (1,8%), a B uf o-k gyakoribb tü dőélős ködője . A R a n a - k b a n mi n d h á r o m e se tb e n Pneumonoe ces ek t á r sa sá g á b a n ta lá l ta m. Ál t al á ba n 1—2 pé ldá ny t a lá l - ható e gy-egy ga z da ál la tb an .
356
11. ábra.
Acanthocephalus ranae Sshrank.
A test elülső része, félig behúzott orrmánnyal.
Strongylu s auriculari s Zed.
Egyetlen példányban fordul t elő, egy B. viridis bélcsat ornáj ában.
Oxysoma brevi caudat u m Zed.
A végbélben tartózkodik , ritkán , de néha igen nagy számban. Egy B. vi - ridis végbelébe n pl. 74 db volt.
Acanthocephala: Acanthocepha - lus ranae Schrank. A R ana- k egyet- len buzogányf ej ű féreg élősködője, előfordulási ar ánya 2,5%. Más élős- ködővel együtt, meglehetősen nagy számban talál ható egy-egy bélcsa- tornában.
A f enti ek alapj án megállapít- ható, hogy a fertőzöttségi ará ny igen magas, ami a békák származási he- lyén tal álhat ó langyos vizekkel áll szoros kapcsolatban. Ezzel magyar á- zom azt a jelenséget is, hogy a Sze- ged környéki Rana-k fertőzösségét a vizsgált t erül e t Rana-inak fertőzött- sége oly jelentős mért ékben múl ja felül.
12. ábra.
Acanthocephalus ranae Schrank. cT Testvég a ragasztómirigyekkel
és az egyik herével.
I R O D A L O M :
Babos Sándor Dr.: Élősködő fonálférgek III. Fauna Hungáriáé, III. köt., Bp, 1958.
Brauer A.: Die Stisswasserfauna Deutschlands. Hef t: 15, 16, 17. Jena, 19Q9.
Edelényi Béla Dr.: A Szeged környéki békák belső élősködő férgei. Állattani Köz- lemények, X XX IX . köt., Bp. 1942.
Hovorka J an : Helmintologická diagnostika. Bratislava, 1954.
Kotlán Sándor: Parasitológia. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1953.
Reichenow—Vogel—Weyer: Leitfaden zur Unter suchung der tierischen Parasiten des Menschen und der Haustiere. Dr itte Auflage. Leipzig, 1952.
.357
EDELÉNYI BÉLA DR:
ZUR KE UN TNI ä DER INT ERAEN PARASITEN VON FRÖSCHEN AUS DER UMGEBUNG VON EGER UND HAJDÚSZOBOSZLÓ
Als Erfolg der Untersuchungen wird festgestellt, dass in den Gebieten der Komitate H a jdu- Bi har und Heves folgende parasitische Wür mer in Arten von Ran a und Bufo vorkomme n.
Trematoda:
Pneumonoeces variegatus Rud. Das Verhältni s der Infektion ist 67,7%. Das Mass der Infektio n nach I ndi vi duu m bewegt sich in weiten Grenzen, von 1—2 bis 50.
Gorgodera cygnoides Zed. Der Parasit der Harnblase. Das Infektions - mass ist 55,0%.
Gorgoderina vitelliloba Olss. Insgesammt bei zwei Gelegenheiten und nu r in kleiner Zahl vorgekommen.
Cephalogonimus retusus Duj . Der Schmarotzer des Darmkanals. Das Inf ekti- onsmass ist 30,3%. Er ist selten auch in den Gallengängen vor gekommen (2,53%).
Opishyoglyphe r ana e Fröl. Mittelmässig vor kommende Schmarotze r der Ge- där me (23,4%).
Pleurogenes median s Olss. Seltner vor kommende r Darmschmarotzer (17,0%).
Prosotocus confusus Lss. Das Prozent des Vorkommens ist 20,2%. In einem Wirt höchstens 6. Stücke w u r d e n gefunden.
Diplodiscus subclavatus Gze. Der häufigste Schmarotzer der Rana-s. Mit Vor- kommen 74,0%. Er hält sich in Mastdarm auf.
Nematode,.
Rhabdia s bufonis Schrank. Selten vorkommender Lungenschmarotzer der Rana-s.
Insgesammt nu r in einem Exfemplar ist aus einem Darmkana l eines Bufo-s vor- gekommen.
Oxysoma br evicaudatu m Zed. Im Ma stdar m hält sich auf. Manchmal in sehr grosser Anzahl. Aus einem E xe mpla r wur de n 74 Stück gefunden.
Acanthocephala.
Acanthocephalus r anae Sc hr ank . Die einzige Acanthocephala-Art von Rana-s.
Das vorkommend e Verhältnis 2,5%. Samt mit anderen. Parasiten un d in grosser Anzahl kommt vor, in de m Darmkanal.
Nach den obigen ist festzustellen, dass das Verhältnis der Infektio n seh r hoch ist. Die Ursache dieser Erscheinung ist das Warmwasser, wo die Frösche leben.
.358
