A szervezeti tudás születése: A szervezetelméletek pozitivista, kritikai realista és posztmodern megközelítése

I A SZERVEZETI TUDÁS SZÜLETÉSE

- A szervezetelméletek pozitivista, kritikai realista és posztmodern megközelítése -

A

cikk a tudományfilozófia szintjén állva kívánja magyarázni a szervezeti tudás születését. Ehhez a pozitiviz­

musból, majd annak kritikájából kiindulva előbb a kritikai realista, majd a posztmodernista megközelítést veszi górcső alá.

A szervezetek kutatása a legtöbb m enedzser szerint nem hasznos, illetve csak azok az elm életek hasznosak, am e­

lyek azonnali segítséget nyújtanak a vezetői munkában, a vezető munkájához. A gyakorló m enedzserek úgy érzik, hogy a kutatók csak önm agukért kutatnak, eredm ényeik nem gyakorlatiasak és nem hasznosak, ráadásul, ha vala­

mi értelm es kijön a kutatásból, akkor azt a m enedzserek a józan eszükkel is kitalálhatták volna. (Orpen, 1996) Ilyen és ehhez hasonló vádak érik a kutatókat, akik a kutató-gyakorló m enedzser ellentétet vagy dichotóm iát látszanak alátám asztani. Ez a cikk erről a problém áról (is) szól. N em ad egyetlen „holnap-hasznosítható” javaslatot sem , azonban rámutat, hogy a szervezeti világ nem olyan egyszerű, hogy bárhol alkalm azható kész javaslatok v o l­

nának m egfogalm azhatók számára. Ez a tulajdonság a sz erv ezetek term észetéb ő l fakad, am i nem csa k a szervezetelm életek sajátja, hanem gyakorlatilag minden társadalom tudom ányé.

A cikk a pozitivizm u sb ól indul ki, ami a v ezetéstu ­ dom ány kialakulásakor a társadalmi és tudom ányos élet leginkább m eghatározó és átfogó tud om án yfilozófia volt.

Majd a p ozitivizm u s kritikájaként bemutatja a kritikai realizm ust és a posztm odernizm ust. A leírni szándéko-

, A k ö z g a z d á s z o l y a n s z a k é r t ő , a k i h o l n a p t u d ja , h o g y a m i t t e g n a p e lő r e j e l z e t t , m i é r t n e m t ö r t é n t m e g m a . ”

(L. J. P eter1) : zott terület a társadalom tudom ány, azzal a kitétellel, hogy : néhol - fő le g a p o zitiv izm u s kapcsán - m egkerül- : hetetlenül alkalm az ném i term észettudom ányos kitekin- i tést. A társadalom tudom ányon belül, term észetesen, a : cikk a közgazdaságtanra és a szervezetelm életre koncent-

; rál. M ivel a kritikai realista és a retorikai m egk özelítés I fő leg a közgazdászoké, ott a hangsúly erre tolódik. A j metaforák elem zésén él és a posztm odernizm usnál pedig : a szervezetek kerülnek egyértelm űen górcső alá.

A cikk a tu d om án yfilozófia szintjén kíván maradni, i M eg g y ő ző d ésem , hogy az ep isztem o ló g ia i (és ontoló- í giai) alapfeltevések ism erete nélkül nincs tisztánlátás sem j a sz e r v e z e te le m z é s b e n , sem a tu d om án yok bárm e- j lyikében. Tisztában kell lennünk azzal, h ogy a tudás i hogyan alakul ki, m iképpen h alm ozódik fel, és így a

; kutatótól csak azt kérhetjük szám on, ami szám onkérhető.

: Ez a gyakorló m enedzserek szám ára éppolyan elenged- i hetetlen lehet, mint a kutatók számára. Ha már tudjuk, : hogy m iből indulunk ki, m ik a leh etőségeink , kezdődhet

; az elm életép ítés. A z elm életek m ég m indig absztraktab- i bak, mint amit eg y m enedzser holnap alkalm azni tud, de I az elm életek ism erete m indenképpen segíti a tisztánlátást i gyakorlati problém ák esetében is.

VEZETÉSTUDOMÁNY

12

Pozitivizmus

A pozitivizm us kifejezést Saint-Sim on használta először.

A titkára, A ugust C om te, akit a sz o c io ló g ia eg y ik alapító atyjának tekintünk, tőle vette át, hogy k ifejezze azt az elgondolást, mi szerint a világ valódi, hasznos, b izonyos, precíz, organikus és relatív jelen ség ek b ő l áll, és tudás csakis ezen dolgok szisztem atikus leírásában keresendő.

(Bhaskar, 1986; 225. old.)

Com te a tudom ány történetét tanulm ányozta, és ezen tanulmányait hat kötetben m eg is jelentette „P ozitív filo zó fia ” cím m el. A tudom ányokat sorrendbe állította:

matematika, csillagászat, fizika, kém ia, p szich ológia, szociológia. C om te tudatosan létrehozott egy tudom ányt, a szociológiát, vagy a „ szo cio fiz ik á t”, ahogy néha hívta.

Ú gy vélte, hogy a tudom ányok kapcsolatban állnak, és egym ásra ép ü ln ek tö rtén elm ileg é s fo g a lm ila g is.

A m ellett tört lándzsát, h ogy a tudom ánynak az a feladata, hogy szabályokat fed ezzen fel a tények között, nem csak maga a tényfeltárás. A zonban C om te nem fogalm azott m eg egy általános elm életi m ódszert. Ú g y gondolta, hogy a jól strukturált társadalmi rendszer bold ogságh oz vezet, és nagy csodálattal adózott a középkori katolikus egyház hatására létrejött társadalmi rendszernek. (O ldroyd, 1986;

1 7 0 -1 7 4 . old.)

A pozitivizm us legnagyobb hatású teoretikusa Kari Popper volt, akit egyébként a tudom ányfilozófia egyik alapítójának is tekinthetünk. Popper tulajdonképpen neopozitivista volt, vagy ahogy ő hívta az irányzatát:

logikai pozitivista. Számára a legfontosabb dolog az volt, hogy egyértelm ű határvonalat húzzon m eg az értelem m el bíró és az értelm etlen tételek között. Ú g y gondolta, hogy a m etafizika értelm etlen, és ezért céljául tűzte ki, hogy leválassza a m etafizikát a tudom ányról. (O ldroyd, 1986;

.299. old.)

P opper szám ára a cá fo lh a ta tla n sá g v o lt a tudom ányosság döntő kritériuma. Ú g y vélte, hogy a tudós csak abban lehet biztos, amit m egcáfol. A verifikációnál jobban értékelte a fa lsz ifik á c ió t, m iv e l szerin te a tudomány folyam atban m űködik és úgy is k ell m űködnie, hogy valam it feltesz és azt m egcáfolja („trial and error”).

Ú gy vélte, hogy ezzel m e g o l d o t t a d indukciónak, az egyik legalapvetőbb filo zó fia i kérdésnek a problémáját.

Ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen csak m egk ­ erülte az indukciót. (O ldroyd, 1986; 3 0 0 -3 0 1 .)

Popper szerint a tudom ányos kutatásnak a követk ező m ódszerrel kell dolgoznia: a tudós m egfogalm azza a problémát, az adott problém ával kapcsolatban adatot gyűjt, aztán m egfogalm azza a hipotézist, ami az adott

VEZETÉSTUDOMÁNY

problém ával foglalk ozik . Ezután a hipotézist szigorúan teszteli. A hipotézist valam ilyen kísérlettel kell teszteni, amiről bebizonyosodhat, hogy nem igaz, azaz a kísérlet m egcáfolta a hipotézist, de az nem derülhet ki, hogy a hipotézis valóban általános igazságot fejez ki. A gyűjtött adatok, és a kísérletileg tesztelt hipotézis újabb problé­

m ához vezetnek, és íg y a tudom ány halad a „felvetések és cáfolatok” végtelen során keresztül. Popper ez által im p­

licite azt feltételezte, hogy a kísérletek m egbízhatóak és fü ggetlen ek a kísérletezőtől. (Ordroyd, 1986; 301. old.)

Popper úgy vélte, hogy m inél inkább cáfolható egy k ijelen tés, annál p recízeb b . A k ö n n y en cáfolh ató h ip otézisek precíz előre je lz é st adnak, amit könnyű em pirikusan e llen ő rizn i. P opper szám ára fon tosab b precíz, könnyen cáfolható k ijelentéseket tenni, mint az

„ ig a z s á g á h o z eljutni. A precíz és könnyen cáfolható kije­

lentéseknek nagyobb az em pirikus tartalmuk Popper szavaival élve. A z em pirikus tartalom - szerinte - fo n ­ tosabb, mint az igazság. A zt javasolja, hogy a tudósoknak kis valószín ű ségű és nagy em pirikus tartalomm al bíró kijelentéseket kell tenniük, amiket aztán újra és újra tesztelni és korrigálni kell, és így fokozatosan közelebb kerülünk az igazsághoz. (O ldroyd, 1986; 3 0 4 -3 0 5 .)

Popper a verifikáció helyett bevezetett eg y új k ife­

jezést, a korroborációt, ami - m eghatározása szerint - a cáfolat kudarca. A m ennyiben e g y elm élet nem dőlt m eg szigorú te s z te lé s ered m én y ek ép p en , az korroborált.

H ozzáteszi, hogy a jó l korroborálható kijelentések kis valószínűségűek. A m ellett tör lándzsát, hogy a tudósok­

nak k om oly erőfeszítések et kell tenniük, hogy m egcá­

folják a saját elm életüket, és őszin te próbálkozásokat kell tenniük, h o g y a szigorú te s z te lé s eredm én yek ép p en m egdőljön a hipotézisük, mert íg y kaphatnak jól kor­

roborált elm életeket, ami v ég ső sorban közelebb v isz az

„ ig a z s á g á h o z . (O ldroyd, 1986; 3 0 6 -3 0 7 .)

Popper úgy k épzelte a tudom ányos k ö zö sség munká­

ját, hogy az ideális esetben fokozatosan kisebb v áltoz­

tatásokat vezetnek be a m egcáfolt elm életek alapján, és ezen „trial and error” folyam aton keresztül az em berek tanulnak és tudást h a lm ozn ak fel lép é sr ő l-lé p é sr e . Szerinte ez a fajta tudom ányos m ódszer kizárja a totaliz- must és nyitott társadalom hoz vezet. U gyanakkor azokat a tudósokat, akik nem követik az általa javasolt szabá­

lyokat, azokat a nyitott társadalom ellen ség ein ek hívja.2 N ézzü k m ost, hogy m ilyen dem arkációs vonalat húzott Popper a tudom ány és a m etafizika közé. (1 . á b r a ) Tehát azt állítja, h ogy a tudom ány és a m etafizika között nincs éles határvonal, de m indenesetre a tudom ányos elm életek jó l tesztelhetők, m eg fig y elések en alapulnak és

XXX. évf1999. 06. szám

13

1. á b r a

T ü d om án y és/v a g y m eta fizik a

tud om án y m etafizik a

megfigyelésen alapszik

spekulatív módszeren alapszik induktív módszert

alkalmaz

,mentális anticipációk‘-at alkalmaz a választóvonal

nem teljesen éles jól tesztelhető

elméletek

nehezen tesztelhető

elméletek

nem tesztelhető elméletek

Forrás: Popper, 1985; 225. old.

indukciós m ódszert használnak. U gyanakkor a m etafizika spekulatív m ódszert alkalm az, m entális anticipációkra épít és nem tesztelhető. (Popper, 1985; 255. old.)

V é g ü l e g y érd ek es történet P opperről. O ldryd m egkérdezte egy nyilvános előadása alkalm ával Poppert, hogy a saját elm életét is id eiglen esn ek tekinti-e, ami későbbi tesztelésnek, javításnak és cáfolatnak szolgál ala­

pul. Erre Popper azt válaszolta, hogy a logika nem id eig ­ lenes, nem feltevésen alapul, és nem cáfolható vagy fal- szifikálható. (O ldroyd, 1986; 309. old .) M indenesetre érdekes ezen elgondolkodni. Popper könnyedén k ijelen­

tette bárm elyik e lm é le tr ő l, h o g y tu d o m á n y o s vag y áltudom ányos, azonban a saját elm életet nem tartotta szükségesnek tesztelni és cáfolni.

A pozitivista C om te elm életén ek és a n eo-p ozitivista Popper tudom ányfilozófiájának e rövid áttekintése után vázoljuk fel a p ozitivizm u s általános jellem vonásait.

Bhaskar állítása szerint a pozitivizm u s k iem elkedő jelen ­ tőségre tett szert a 19. század közep étől, azonban manap­

ság szinte ,,károm kodás”-szám ba m egy, m ivel (olyan kifejezésekkel együtt mint „em pirikus”, „tudom ányos”) már nem pozitív értelem ben használjuk, hogy leírjuk és előírjuk a tudom ányos m ódszert, ami autentikus tudáshoz vezet, hanem sokkal inkább negatívan. (M a már g y ak o­

ribb, ha valakit ,lep ozitivistázn ak ‘.) Tehát a p ozitivizm us jellem zői:

A p o zitiv izm u s a x i o m a t i k u s , azaz m inden tudo­

mányterületen v é g e s szám ú axióm a létezik, am elyeknek a jellem zőjük, hogy bizonyítás nélkül elfogadjuk, és a rendszer alapját képezik: segítségü k k el bárm ilyen je le n ­ séget be lehet bizonyítani. A z axióm ák e lv ile g teljes rend­

szert alkotnak, azaz m inden felm erülő jelen ség et be lehet a segítségükkel bizonyítani, ugyanakkor nincs köztük redundancia. A p o z itiv iz m u s elő szeretettel alkalm az

matem atikai m ódszereket. Tudatosan vagy tudat alatt m inden pozitivista K elvin azon szólása szerint d olgozik, m iszerint „ha az em ber nem tudja a m ondanivalóját szám okban k ifejezni, akkor a tudása sovány és elégtelen.

(M cC loskey, 1986; 7. old.)

P ozitivista m eg k ö zelítés szerint a tudom ány feladata az e l ő r e j e l z é s . A tudom ányos törvényszerűségek felfed e­

zésén ek v ég ső célja az előrejelzés, m ivel a pozitivista m egk özelítés szerint szim m etria van a magyarázat és az előrejelzés között; csak az előbbi ex post, az utóbbi ex ante; a m egm agyarázott jelen ség ek , felderített törvény- szerűségek seg ítség év el a tudós már autom atikusan előre is tudja jelezn i a jelen ségek et. (Peters, 1998; 16. old.) A z elm életek hasznosságát a predikciós erejük adja, ezt n evezzü k predikciós instrum entalizm usnak. (L aw son, 1989; 61. old .) A z a p ozitivista elvárás, hogy a prediká- c ió s k é p e ss é g k ü lö n b ö z te sse m eg a tudom ányt az áltudom ánytól az e v o lú c ió s e lm é le t híres példájától k ezdve nem tartható, hiszen az ev o lú c ió s elm élet is remek tudom ányos leírást adott a fajok eredetéről és e v o lú ­ ciójáról, de egyáltalán nem k épes jö v ő b eli fajokat előre jelezn i. (M cC losk ey ötlete, 1986; 15. o ld .)3

A p ozitivizm u s k ö vetk ező jellem v o n á sa az, hogy a m egfigyelt jelen ség ek b ő l általános szabályokat állít fel, azaz az em piricizm ust han gsú lyozza. A z em piricizm us első m eg k ö zelítése az indukció volt, m iszerint a tudósok m egfigyelt tényekből építettek elm életek et, ha ,m egfelelő szám ú ’ m eg fig y elés volt. (Baert, 1996; 516. old.) A z elm életek alapja az objektív és reprodukálható kísérletek voltak. (M cC loskey, 1986; 7. old.) K ésőbb Popper rámu­

tatott, h ogy a tudósok soha nem lehetnek biztosak egy általános szabály egyetem esség éb en , bárm ilyen sok m eg ­ fig y elést is végeztek . C sak abban lehetnek biztosak, ha eg y elm életről b eb izon yosod ik , h ogy ham is. Ez a falszi- fik ációs elv, ami felcserélte az indukciót a dedukcióval.

A falszifik ációs elv elv ez et a p ozitivizm u s követk ező m érföldkövéhez: a dem arkációs von alh oz a tudom ány és az áltudom ány között. A popperi fa lszifik á ció s elm életre alapozva a p ozitivisták m egpróbálták a tudom ányt le ­ választani az áltudom ányról. Ha Popper normatív leírását követjük, akkor am ennyiben van eg y k ivétel az általános szabály alól, akkor az elm életet m eg k ell változtatni vagy javítani, annak m eg felelő en , hogy az újonnan felfedezett kivétel b eleilleszk ed jen az elm életb e. E zzel a próbálgatá- so s m ódszerrel az elm életek n ek m indig jobbnak kell lenniük. E zen felü l P opper azt állította, h o g y az elm életeket úgy kell felép íteni, hogy azt m eg lehessen cáfolni, és a m egcáfolh atóság vált a tudom ányosság kritériumává. Ha eg y elm élet nem cáfolható m eg, akkor

VEZETÉSTUDOMÁNY

14

az elm élet nem tudom ányos Popper szerint. Erről a m egkülönböztetésről M cC losk ey azt állítja, hogy a v ilá ­ got két teljesen különálló részre bontotta, ahogy azt az 2.

á b r a mutatja.

T u d om án yos és h u m án szféra

2. ábra

tud o m á n y o s

tény igazság objektív pozitív merev precíz dolgok tudatosság keménység

yang férfi

Demarkációs vonal

h u m án

érték vélemény szubjektív normatív

intuitív határozatlan

szavak érzések puhaság

yin nő

F o r r á s : McCloskey, 1986; 42. old., Booth (1974)-tól idézve

A pozitivizm us nem k evesebbet ígér, mint az objektív valóság m egism erését, ha a tudós pontosan követi az előírt eljárásokat; az objektív valóság pedig m entes a két­

ségektől, m etafizikától, erkölcstől és a szem ély es m e g ­ győzéstől. (M cC loskey, 1986; 16. old.) Bhaskar szerint a p o zitiv izm u s m agát m in d en h ez értőnek, tudom ányt egyesítőnek, és a valódi tudás kizárólagos letétem én ye­

sének tartja. (Bhaskar, 1986; 226. old.) A pozitivizm us végső célja az „objektív” tudás m egism erése, am ely független a m egfigyelőtől, a m ódszertől és m indenféle körülm énytől.

A pozitivizmus realista kritikája

A pozitivizm us előbb felsorolt tulajdonságainak k étség­

bevonása az alapja a kritikai realizm usnak. A realisták szerint létezik objektív valóság, ami független a kutatótól és minden más egyén től, és igaz elm életeket a valós d o l­

gokról m eg lehet tudni. (L aw son, 1989; 61. old.) Más szavakkal a tárgyi és társadalmi világ független tőlünk, és m egism erhető, és pontosan ez az ism eretkeresés a kutatók feladata.

A realisták a p ozitivizm us eg y ik legnagyobb tév ed é­

sén ek az em p iricizm u st találják, m iv el szerintük a valóságnak különböző szintjei vannak: a tén yleges, az empirikus, és a m ély. A tén yleges szinthez tartoznak az esem ények és a dolgok állásai. A z em pirikus szintet tudjuk m egfigyelni a fent em lített tén yleges szintről. A

realisták szerint a p ozitivisták abban tévedtek, hogy csak ezt a tén yleges szintet ism erték fel. A m élyben húzódnak m eg a struktúrák, m echanizm usok, erők és tendenciák, am ik irányítják az esem én yek et. (Baert, 1996; 515. old.) Ezért, a m élyben húzódó háttérből irányító erők ism erete nélkül a m eg fig y elések félrevezetők lehetnek. A tudo­

m ányos vizsgálód ás célja a m élyben húzódó m echaniz­

m u sok m agyarázata, m iv e l e z e k a m ech a n izm u so k irányítják a m egfigyelh ető jelen ségek et. (L aw son, 1989;

62. old.) A realisták szerint a mélystruktúra és a m eg fi­

gyelh ető tények között nincs szinkron, és éppen ezért az em piricizm us ham is követk eztetések h ez vezethet.

M iv el a tudom ányos m agyarázatoknak az a céljuk, hogy hidat k ép ezzenek a tén yleges szint és a m élystruk­

túrát elválasztó szakadék felett, ezért sem a deduktiviz- mus, sem az induktivizm us nem teljesen m eg felelő erre.

E helyett a realisták b evezetik a retrodukciót (vagy ahogy néha hívják: az abdukciót). A retrodukció lén y eg e az, hogy az újonnan m egfigyelt jelen ség n ek úgy próbálnak értelm et adni, hogy olyan m etaforákat, analógiákat á llí­

tanak fel a m echanizm usra, am ellyel mutat valam i rokon vonást. A zonosítani kell a mélystruktúrát, am ely irányít­

ja a felszín en m egfigyelh ető jelen ségek et. A kritikai rea­

listák szerint éppen ez a kreatív folyam at a tudom ányos tevékenység: a retrodukció. (Baert, 1996; 516. old.) Ez azt jelenti, hogy az újonnan m eg fig y elt jelenségről az elm életép ítés intuícióval kezdődik, ami tulajdonképpen a mélystruktúra m egértése, azaz hogy m ilyen m echanizm u­

sok irányítják a valóság tén yleges szintjét, és az érvelés analógiákra és metaforákra épül, leh etőleg olyanokra, am elyek a hallgatóság (vagy olvasók ) szám ára ism erősek.

(Peters, 1997; 1 5 -1 6 . old.)

M ivel az érvelés a p ozitivizm u ssal ellentétben nem épül indukcióra vagy dedukcióra, a magyarázat és a predikció közötti szim m etria Tony L aw son szavaival élve

„eltörött”. (Peters [1997], old. 16.) A m agyarázatokat nem lehet ugyanúgy használni, mint a predikciót, m ivel a mélystruktúra m egértése nem teszi leh etővé a kutató számára a jö v ő b eli esem én yek előrejelzését. A realisták szerint a (társadalm i) valóság nem determ inált, így a m a­

gyarázatok nem feltétlenül viszn ek m inket közelebb az előrejelzéshez, m ivel az em bereknek hatalmas számú választási lehetőségük van, és ez teszi a rendszert nyitot­

tá. (Peters, 1997; 16. old.)

Ez vezet a realizm us k ö vetk ező jellem vonásáh oz, és ugyanakkor a p ozitivizm u s további kritikájához: nyílt, illetve zárt rendszerekhez. A realisták szerint a nyílt rend­

szerek azok, ahol a mélystruktúra erői és m echanizm usai - am elyek a m egfigyelt jelen ség ek et irányítják - egy

VEZETÉSTUDOMÁNY

XXX. ÉVF 1999. 06. SZÁM

15

időben hatnak, és így egym ást erősíthetik, gyengíthetik, sőt ki is olthatják egym ást. Szem b en a zárt rendszerekkel, amiben a pozitivisták gondolkodtak: axiom atikus rend­

szerek vagy laboratóriumi körülm ények között ellen ­ őrzött kísérletek. (Baert, 1996; 5 1 5 -5 1 6 ) A h ogy L aw son rámutat: sok fontos tudom ányos eredm ény csak kísérleti körülm ények között valósul m eg, spontán nem történik m eg, ugyanakkor vannak olyan törvényszerűségek, am e­

lyeket em pirikus kutatások alapján állítottak fel, gyakran alkalm azhatók a laboratóriumon kívül is. (L aw son, 1989;

63. old.) Ezért a kísérlet szerepe eltérő eg y realista és egy pozitivista számára: az oksági m echanizm usokat el lehet különíteni és azonosítani zárt kísérleti szituációkkal más leh etséges okok kizárásával. (L aw son, 1989; 64. old.)

V ég ü l a realista isk o la m e g k érd ő jelezi a ter­

m észettudom ányok és a társadalom tudom ányok e g y s é ­ gét. A kritikai realisták szerint a term észettudom ányok és társadalom tudom ányok három dologban különböznek.

Bár mind a term észettudom ányokra mind a társadalom tu­

dományokra jellem ző az em lített három szint, azonban a term észettudom ányoktól eltérően a társadalm i struk­

túrákra jellem ző , hogy a létezésü k attól függ, hogy az em berek azt gyakorolják, illetve használják. (Példájuk az angol nyelvtanra vonatkozik: az angolul b eszélők követik a nyelvtan szabályait, nem hagyják figyelm en kívül a nyelv struktúráját, azonban az angol nyelvtan m egszűnne, ha az em b erek nem b e sz é ln é k többet a n y e lv e t.) U gyanakkor a társadalm i struktúrák nem létezn ek egyének kon cep cióitól és d efin ícióitól függetlenül, m íg a term észeti struktúrák igen. V égül a társadalmi struktúrák v éges ideig tartanak, mert az em berek képesek a felépítést m egváltoztatni, és ez teszi a társadalmi rendszereket dinam ikussá.

P o s z t m o d e r n iz m u s

M ielőtt tén ylegesen rátérnénk a posztm odernizm usra, a közgazdaságtan retorikai irányzatát és a metaforákat v iz s ­ gáljuk m eg. A retorikai irányzat az az elm élet a k ö zg a z­

dasági elm életeken belül, am ely a pozitivista go n d o l­

kodással leginkább szakított, és a posztm odern g o n d o l­

kodás szám os elem ét m agában foglalja, így a használt nyelv szerepét előtérbe h elyezi. Ez vezet el a metaforák vizsgálatához, am elynek szerepét, jelen tő ség ét a p o z i­

tivista kutatók m egkérdőjelezik, de - mint ahogy a retorikai irányzat rámutat - m égis gyakran élnek vele. A metaforák használatát már a kritikai realisták is fe lis­

m erték és é p ítő je lle g ű n e k tartották, azonban az ő értelm ezésükben nem a m etaforák képezik a tudom ányos

vizsgálat központi kérdését. A m etaforák vizsgálata után a szervezetelm életek p o sztm od em m eg k ö zelítése kerül sorra.

Retorika

A retorikai m eg k ö zelítés központi javaslata az, h ogy a tu d om án yos d isk u rzu sok n ak fo ly n iu k k ell. A p o z i­

tivistákat éppen ezért kritizálják, mert a tudom ányos m ódszereket m egpróbálták leszűkíteni, és b izon yos m ód­

szereket áltudom ányosnak tartottak, holott a pozitivisták által áltudom ányosnak tekintett m ódszerek seg ítség év el létrejött eredm ények - a retorikai m egk özelítés hívei szerint - ugyanúgy hozzájárultak a tudom ányos ism ere­

teikhez. B izo n y o s m ódszerek kizárásával és más m ó d sze­

rek előtérbe h ely ezé sév el a tudom ányos m egism erést gátolják, és a tudom ányos diskurzusok szabad folyását szakítják m eg. (Peters, 1997; 17. old.)

M cC losk ey szerint ha eg y kutató betartja a következő szabályokat, amit Haberm as alapján Sprachetik4-nek hív, akkor a tudom ányos eszm ecserék nem szen ved n ek csor­

bát: „N e hazudj; figyelj a másikra; ne n ézz le másokat;

működj együtt; ne kiabálj; hagyd a m ásikat beszélni; légy nyitott; m agyarázd el a n ézeteidet, ha kérdeznek; ne nyúlj erőszakhoz vagy konspirációhoz a gondolataid érdeké­

b en.” (M cC loskey, 1986; 24. old .) Szerinte nincs jó eszm ecsere és jó intellektuális élet ezek nélkül.

M cC losk ey érvelése szerint nem a különböző m ód ­ szerek között kellene m eghúzni a dem arkációs vonalat, hanem , hogy a tudósok hozzájárulnak-e a tudom ányos eszm ecseréh ez vagy nem . A tudás akkum uláció nem zárhat ki eg y e s m ódszereket és nem favorizálhat másokat.

A p o z itiv is ta ’ m ódszerek kritikáját nem úgy kell érteni, hogy az m egen ged i a logikátlan és téves inform ációkra építő érveléseket. T ávolról sem . Sokkal inkább a más m ódszereket használók len ézését szeretné elkerülni a tu d o m á n y o s e sz m e c se r é k b e n . (M c C lo sk e y , 1986;

2 5 -2 8 .)

M cC losk ey han gsú lyozza, h o g y a retorikai m eg k ö ­ z e líté s eg y á lta lá n nem akarja fe lc se r é ln i az alapos elem zést retorikával, vagy a m atem atikai m ódszereket nem akarja k ö lté sz e tte l felv á lta n i a tu d om án yos elem zések b en . A jó retorikus szereti az alapos, pontos e x p lic it e le m z é st, és nem cé lja az irracionalitás b ev ezetése a tudom ányos érvek közé. (ibid. 36. old.) A z egyetlen döntő kritérium, h ogy az érvelés m eg g y ő ző vagy sem . Ez a dem okratikus lép és szám os eddig nem nagyon alkalm azott m ód szer szám ára utat nyit. M cC lo sk ey szerint a m atem atika, a statisztika, a jó l kiválasztott

VEZETÉSTUDOMÁNY

16

analógiák és a metaforák m ind elősegíth etik a tudo­

m ányos eszm ecserét, és íg y a tudás akkum ulációt.

M etaforák

M cC loskey rámutat, hogy a m etaforák használata nem annyira idegen a „m ainstream ” k özgazd ászok között, mint am ennyire érvelnek ellen e. M inden e g y e s alkalom ­ mal, amikor egy bonyolult rendszert eg y ism ertebb kon­

cep ció v a l írnak le és azt m ondják, „valam i olyan , m in t...”, akkor tulajdonképpen m etaforát alkalmaznak.

Olyan esetekben, amikor, piaci görbéről’ vagy ,em beri tőkéről’ beszélünk, akkor azt m etaforikus gondolkodás nélkül nem érthetjük m eg. (M cC loskey, 1986; 7 5 -7 6 .) Sok tudós h asznál m etaforákat, de an élk ü l, h o g y tudatában lenne: érvelésük m etaforikus elem eket is tartal­

maz. Ha tudatosabbak lennének a tudósok a m etaforákkal kapcsolatban, akkor talán nem érv eln é n e k ellen ü k . (M cC loskey, 1986; 81. old.)

M ind Jayness és M cC losk ey h angsúlyozza, hogy a metaforák nem csak egyszerű n y elv i trükkök vagy n yelvi díszek, mint ahogy azt általában tartják róluk. (Jaynes, 1976; 48. old., M cC loskey, 1986; 76. old.) M indketten úgy tartják, hogy a m etaforák a n yelv alapját képezik, és m iv el a g o n d o lk o d á su n k m etaforik u s, a m etaforák eltávolításával a gondolatot is eltávolítanánk. M inden újonnan felfedezett jelen ség et valam ilyen ismert term i­

nussal vagy kon cep cióval nevezünk m eg, ,ez olyan, mint a z ’, sőt ném ely ismert jelen ség új jelentést kaphat, vagy legalábbis új aspektusokat, ha új m etaforával nevezzük m eg. A metaforák új gondolatot hoznak. (M cC loskey, 1986; 76. old.) M ik akkor a metaforák, ha nem n yelvi trükkök vagy n yelvi díszek?

Jaynes d e fin íc ió ja szerint: ,e g y d o lo g leírására használt kifejezés b izon yos hasonlóságok miatt vagy más dolgokkal való kapcsolatuk hasonlósága m iatt’. (Jaynes, 1976; 4 8 . o ld .) A zt is állítja, h o g y e z a n y e lv növekedésének forrása, m ivel m inden e g y e s alkalom m al, amikor azt kérdezi valaki, hogy ,m i e z ’, és erre nehéz válaszolni, ezért azt válaszolják, hogy ,ez olyan, m in t ...’

K ülönösen olyan tudom ányos fe lfe d e z é se k esetéb en , amikor nevet kell adni eg y új jelen ségn ek , akkor e g y -eg y koncepció vagy k ifejezés új típusú használata esetén a nyelv fejlődik, n övek szik az új m etafora által. A m eta­

forák tulajdonképpen konkrét k ifejezések , koncepciók vagy gondolatok alkalm azása eg y absztrakt kifejezésre, koncepcióra vagy gondolatra, így valam it magyaráznak egy más valam ivel, amire hasonlít. Jaynes szerint a tudomány alapja ez: absztrakt k on cep ciók k eletk ezése konkrét m etaforákból. (Jaynes, 1976; 50. old.)

VEZETÉSTUDOMÁNY

Inns és Jones m egvizsgálta, hogy m ilyen hasonlósá­

gok és különbségek vannak a k öltészet által alkalm azott és a tudom ány által alkalm azott m etaforák között. A zt állítják a m etaforák szerepéről a költészetb en , hogy g e s ta lto X terem tenek, a tárgy érzelem k eltő (em otív) és holisztikus m egértésére szo lg á l. A szervezetelm életben azonban m ás célla l használjuk a m etaforákat: k iin ­ dulásképpen lehet, h o g y g estalt terem tő, em otív és holisztikus a használatuk, azonban a cél, hogy a szerveket racion álisan és reduktív m ód on e le m e z z e , azaz a szervezeti élet b izon yos aspektusaira koncentráljon más aspektusok figyelm en kívül hagyásával. A zt is kiem eli a szerzőpáros, hogy m íg a költészetben jo gosan funkcionál esztétikai eszközként a metafora, azaz lehet a metafora öncélú, csak a szépségért magáért levő, addig a szerv e­

z e te le m z é sb e n a m etaforákat e g y c é l e lér ésén ek e sz k ö z e k é n t h aszn álju k , azaz a m etaforák m a g y a ­ rázataként szolgálnak, így hasznosak és nem öncélúak.

(Inns, Jones, 1996; 113. old.)

Tehát a metaforákat a k öltészet elsősorban gestalt terem tésre használja a szervezetelm élet pedig alapvetően racionális redukcionista elem zésre. A zonban a szerző­

páros igyek szik elkerülni a ham is dichotóm iát a m űvészet és a tudomány, a tudatosság és az érzelem , a kreatív és a fegyelm ezett elem zés között, ezért inkább a hasonlósá­

gokra hívják fel a figyelm et, (ibid. 115). A kreativitás és az új gondolatok m indkét területen a középpontban állnak m etaforák használata esetén. A m etaforák elősegítik , hogy a beidegződött gondolatokat feladjuk, m egkérdő­

jelezzü k , és az elem zett jelen ség n ek új értelm et találjunk.

A metaforák az objektív v alóságot kötik ö ssze a szubjek­

tív m eg fig y elő v el. A m etaforák ráirányítják a figyelm et az egyén és a fizikai valóság, illetve társadalmi struktúrák közötti interakcióra, (ibid. 117.)

További érveik szerint a hasonlóság / különbség fe ­ szü ltsége fontos jellem von ás a m etaforáknál. A zaz akkor hatékony eg y metafora, ha elé g g é hasonlít a tárgy a for­

rásra, hogy az összeh ason lítás alapját képezze, azonban elé g g é különböző ahhoz, hogy újdonság ereje legyen , és új betekintést nyújtson, (ibid. 122. old .) M egem lítik az álgestalt problémáját is, ami a felszín es vagy félreérthető metaforákra vonatkozik. Fontos az, hogy m ind a m etafo­

rateremtő mind a hallgatóság (vagy olvasók ) ugyanúgy értsék a m etafora által leírt jelen ség et, különben a m etafo­

ra értelm etlen. N aiv feltételezés, hogy m inden metafora betekintést nyújt, azaz újabb dolgokat érhetünk m eg m in­

den m etaforával, illetve m inden metaforát ugyanúgy értelm ez a hallgatóság és a kutató, (ibid. 1 2 2 -1 2 3 .) H ogy a metaforákat ezek után korlátnak vagy felszabadító

XXX. évf1999. 06. szám

17

eszközöknek tekintjük, abban A lv en sso n e ls ő s z in t ű ’ és ,m ásod szin tű ’ jelen tés fogalom párja segít. A lv en sso n szerint az e ls ő s z in t ű ’ jelen tés nyom ban m egnyilvánul. A .m ásodszintű’ jelen tés azonban csak a m élyebb ö ssz e fü g ­ gések feltárásakor derül ki. A ,m ásod szin tű ’ jelentés feltárásakor a kutató alap feltevései, .világlátása’ vagy paradigmája kiderül, így a .m ásodszintű’ jelen tés v iz s ­ gálatakor az on tológiai elő feltev ések , amik eredetileg im plicitek voltak, explicitté válnak, (ibid. 123.)

A z ,első- és m ásod szin tű ’ jelen tések elvezetn ek m in­

ket a m etaforák tipologizálásáh oz. O sw ick és Grant szerint vannak .fe ls z ín e s ’, .k ö z te s’ és .m ély értelm ű ’ metaforák. A m íg a .fe lsz ín e s’ m etaforák csak felvillan ás­

nyi betekintést nyújtanak, m ivel m inim ális a forrás- és a célterület közti átfedés, és a kapcsolat term észete is gyakran absztrakt, esetleg nem v ilá g o s, addig a .k ö z te s’

metaforáknak tipikusan van .m ásodrendű’ hasonlóságuk.

A .fe lsz ín e s’ metaforák csak a szö v eg et csinosítják, so k ­ szor egyszerűbb - sőt leegyszerű sítő - jelentésük van a kom plex je le n sé g g e l kapcsolatban. A z ilyen je lle g ű metaforákat jogosan kritizálják. U gyanakkor a .k ö ztes’

metaforák, ha a másodrendű összehasonlítást tekintjük, elősegítik a további m egértést, erősítik a kreativitást, és segítenek abban, hogy a világot új szem szö g b ő l lássuk és gondolkodjunk róla. M indezeken túl a .m élyértelm ű’

metaforákat inkább felfed ezik , mint létrehozzák. Olyan hasonlóságon alapulnak, am ik a jelen ség ek et és a külső koncepciót erősen összek ötik , hogy szinte nem is lehet szétv á la szta n i a k ettőt. (O sw ic k és Grant, 1996;

2 1 6 -2 1 7 .)

A m etaforák további tipológiája, hogy „erős” vagy

„ g y en g e” a metafora. A z erős m etaforának két fontos tulajdonsága van: az első a „h an gsú ly”, azaz a használt szavak hatékonyak abban az értelem ben, hogy olyan .kom pakt’, ,é lő ’, .v a ló sá g szerű ’ képet adnak valam i kife- jezhetetlenről, h ogy nehéz felcserélni azt. A másik tulaj­

donság a .rezonancia’, ami azt jelenti, hogy ha a m eta­

forát m egértették, akkor további gondolatok nyílnak m eg a metaforával kapcsolatban, így gazdag alapot terem tenek a további im plikációknak. A „ g y e n g e ” metaforáknak nincs hangsúlyuk és rezonanciájuk, (ibid. 7. old.)

V égül van a m etaforának eg y nem hierarchikus tipológiájuk: az élő, a holt és az alvó metaforák. E zek mind különböző szerepet játszanak a szerv ezetelem zés­

ben. A holt m etaforák azok, am iket olyan hétköznapi értelem ben használunk, h ogy gyakran nem is vagyunk tudatában az ilyen k ifejezések m etaforikus alapjának.

Ilyen pl. a szervezet angol m eg felelő je az „organization”, am ely a görög ,,organon”, azaz eszk ö z szób ól ered. Vagy

a kultúra, am ely a latin m egm ű veln i k ifejezésb ől ered. A z eredeti párhuzam a föld m ű velés és a szellem m ű velése között azon alapul, hogy a föld is term éketlen, ha nem m űvelik, és a szellem sem képes új gondolatokra m űvelt­

ség nélkül. A holt metaforákra az jellem ző , hogy nem b iz­

tosíthatnak további betekintést a jelen ség b e a szervezet­

elem zéskor, hanem szó szerint használjuk ezeket. E zzel szem ben az élő m etaforák az elem zett jelen ség n ek új betekintését teszik leh etővé, m ivel a kontextus ism erete n élk ü l értelm etlen ek m aradnak, é s s z ü k s é g e s ném i k reativitás, h o g y m e g fe le lő e n értelm ezzü k . A z élő metaforák a szerv ezetelem zés fejlőd ésén ek új gon d ola­

tai. A z alvó metaforák e kettő között vannak. S zó szerint használjuk őket, de tulajdonképpen csak fé lig szószerin ­ tiek, m ivel m etaforikus gyökerük könnyen m egtalálható, m ég ha elsőre nem is egyértelm ű, (ibid. 9 -1 0 .)

Ebből fakadhat a m etaforák p ozitív és negatív stá­

tusa. N ézzü k előbb a negatív státust. A legfőbb kritika a metaforákkal szem ben, hogy azok félrevezetők lehetnek.

Ez valóban íg y van. E gy gyakran em lített kritika szerint a metaforák nem biztosítanak elm életi definíciókat a v iz s­

gált jelen ségre, így azok pontatlanok. U gyan id e kap­

c so ló d ó kritika, hogy a metaforákat nem lehet mérni, hogy m ennyire adekvátak az adott jelen ségre. Tulajdon­

képpen a m etaforák nem igazán illeszk ed n ek a kvalitatív m ódszerek elvárásaihoz. A harmadik kritika, hogy a m etaforákkal „túl m essze m ehet” a m etafora készítő. Ez különösen akkor történhet m eg, ha a m etaforaalkotó nem különösen jól tájékozott azon a területen, ahonnan a m etaforát veszi, és ahonnan építkezik, azaz a forrás területen. V égü l az eg y ik gyakran em lített kritika, h ogy a metaforák a kutató ideológiáját is magukban foglalják, így azok id eológiailag torzítottak. Ez kétségtelenül igaz.

A m etaforák írói nem is állítják m agukról, h ogy id eo ló ­ giam entesek lennének, de az segíthet, hogy nyíltan k ife­

jezik az id eológiai álláspontjukat, (ibid. 4 - 6 .)

M i a pozitív státus akkor? A w ittgensteini n yelvi for­

dulat után a tudósoknak tudatosabban kell a n yelvet használniuk. A n y e lv a g o n d o la t-k ife je z é s k özp on ti elem e, nem csak sem leg es közvetítő e szk ö z a létező világ és az em beri gondolat között, hanem inkább olyan, mint eg y lencse. W ittgenstein első m egk özelítésb en a nyelvet mint a valóság pontos tükörképét akarta leírni, de eljutott arra a konklúzióra, h ogy a „ N y elv em határai a világom határát jelen tik ”. (W ittgenstein [19 8 9 ] 5 - 6 .) Gyakorlat­

ban a metaforák leh etővé teszik a n yelv és a gondolat kom binációját, úgy hogy nem szó szerinti értelmű k ife­

jezések k el írják le a valóságot. A z újonnan m egism ert jelen ség eln ev ez ése és m etaforával történő leírása nem a

VEZETÉSTUDOMÁNY

18

valóság „ lek eze lése”, hanem sokkal inkább a valóság nagyra értékelése és m egism erése érdekében végzett kreatív és konstruktív folyam at. Ez az alapja a m etaforák pozitív státusának. A m etaforák érdem e legalább három előnyükben nyilvánul meg: (1) a m etaforák „invitáció eg y új világlátásra”, „ e lő s e g ítik a m ásként g o n d o l­

kodást”, (2) „segítik az új ism eret elsajátítását” és (3) „a szerv ezeti m agatartás és e le m z é s k o m p lexitásán ak m egold ók u lcsai”, (ibid. 3 - 4 .)

M indezek miatt a m etaforákat legalább három külön­

böző m ódon közelítik m eg a kutatók: vannak a becsm ér­

lők, a m éltányolok, és a m etaforakészítők. A becsm érlők szerint a m etaforák n y elv i aberrációk, am elyek csak zavaros kom m unikációra szolgálnak, és a hom ályos g o n ­ dolkodást segítik elő. N em hisznek a filo zó fia i és a tudom ányos k o m o ly sá g b a n , lo g ik a ila g perverzn ek tartják, és kételkednek abban, hogy a m etaforák képesek lennének hasznos tudást közvetíteni a világról. A nyelv pontos és szó szerinti használata m ellett törnek lándzsát, mert az v e z e t in tellek tu á lis fe g y e lm e z e tts é g h e z . A m éltányolok nagyobb hangsúlyt fektetnek az interpretá­

ciókra, és szám ukra a m etaforák gyakran haszn ált eszközök, am ik a n yelv kreativitásának alapvető je lle m ­ zői. A m éltányolok tudatosan keverik ö ssz e az értékeket a tényekkel, a tudom ányt a m ű vészettel. A m etafora­

készítők m ég tovább mennek: új metaforákat vezetnek be a szervezetelem zés területén. A zt vallják, hogy amit mi

„szó szerinti”-nek hívunk, az tulajdoképpen a kezdetben metaforaként használt k ifejezések , m eg szelíd ítése”, stabi­

lizálása. A zt a m eggyőződ ést tám ogatják, hogy a m eta­

forák eszk özök et adnak a kezünkbe (szánkba, toliunkba, klaviatúránkra), h o g y leírjuk azokat a je le n sé g e k e t, amiket a szavak és a nyelvtan korlátái miatt egyébként nem tudnánk. (Chia, 1996; 1 2 2 -1 3 6 .)

A z eddigieket ö ss z e g e z v e és a további gondolatokat m egalapozandó elm ondhatjuk, hogy a m etaforák nem helyettesítik a tudom ányos magyarázatokat. A jó m eta­

forákat könnyű m egérteni, könnyű kezelni, és a tár­

sadalom tudom ányos jelen ség ek b izon yos k övetk ezm é­

nyeire felhívják a figyelm et. M egérteni valam it olyan, m int eg y m etaforáh oz elér k e zn i, am i felv á ltja az ism eretlent egy ismert d ologgal. A z az érzés, hogy vala­

mi ism erős egyen lő azzal az érzéssel, hogy értjük azt a valam it.” Jaynes, 1986; 56. old.) „A z elm élet ezek szerint metafora a m odell és az adat között. A tudom ányos m egértés, ezek szerint, a hasonlóság érzése a bonyolult adatok és az ism erős m odell között.” (ibid. 53. old.)

A h ogy M organ, a szerv ezetelm élet fő m etafora­

készítője m ondja „a metafora használata eg y g o n d o l -

VEZETÉSTUDOMÁNY

k o d á s m ó d , eg y l á t á s m ó d , ami az általános világlátásunkat teljesen átszö v i.” (M organ, 1997; 4. old.) T erm észetesen a m etaforáknak vannak korlátái, bár segítik a m egértést.

M indazonáltal a m etaforák önm agukban nem jók vagy rosszak, pontosabban segítenek, de nem bizonyítanak; és hordozzák magukban azt a v eszély t, h o g y félrevezetők leh etn ek é s ro ssz a ss z o c iá c ió k a t k elten ek . M inden m etafora m agán v is e li az író filozófiáját, és ennek következm ényeképpen m indig egyoldalúak. N em lehet teljes párhuzamot vonni két k on cep ció között, m ivel nincs két teljesen egyform a k on cep ció a világon.

A h ogy M organ fogalm az: „a m etaforák m indig e g y ­ oldalú betekintést nyújtanak”, m ivel kiem eln ek egy inter­

pretációt, és más interpretációt a háttérbe szorítanak. íg y m indig ferdítenek, amit M organ „kreatív ham isság”-nak hív, mert ha szó szerint értelm eznének vagy a v égletek ig elm ennének a m etaforával, az abszurd lenne. (ibid. 4.

old.) íg y a metaforák elő n y ei egyrészt, hogy értékes betekintést nyújtanak eg y új jelen ség b e, m ásrészt új g o n ­ d olkodás csatornáit nyitják m eg; harm adrészt pedig segítik a m egértést. U gyanakkor csak részlegesen igazak, éppen ezért a m agyarázó erejük csak részleges, m ivel ugyanazon a vizsgálaton belül vannak olyan tények és jelen ségek , amit nem lehet ugyanazzal a metaforával magyarázni.

Ha elfogadjuk, hogy bárm elyik elm élet im plicite vagy exp licite metaforára épül, akkor ennek kom oly következm ényei vannak: m ég ha kreatív betekintést is nyújt egy metafora, de ez szü kségszerűen nem teljes, fer­

dített és potenciálisan félrevezető. A m etaforák igazi ereje éppen ebben rejtőzik: n in cs olyan m etafora, am ely om nikom petens, nincs elm élet, am ely tökéletes és m in­

den célnak m eg felelő , (ibid. 5. old.)

Posztmodern szervezetelemzés

A m etaforák elem zése után nagy ugrásnak tűnhet a cikkben a szervezeti élet jellem ző in ek leírása és az erre adott p osztm odem válasz, azonban a fejezet végére pont eg y m etaforához fogunk eljutni, eg y olyan m etaforához, am ely a posztm odern gondolkodásnak leginkább m eg ­ felel. Martin leírása szerint „a szervezeti és a szervezeten kívüli életet a kétértelm űség5 hatja át. Ez a kétértelm űség egyrészt a társadalmi problém ákból fakad, amiket nem értünk teljesen, és úgy tűnik nem is tudunk m egold an i.”

E llentétek és elletm ondások szö v ik át a szervezeti élet m inden aspektusát: az em bereket, a cselek véseik et, a gondolataikat, a központi rendelkezéseket, és ezeket soha

XXX. évf1999. 06. szám 1 9

nem érthetjük m eg teljesen, talán csak néhányat v életlen ­ szerűen. (Martin, 1992; 131. old.) Ú g y tűnik, ez elkerül­

hetetlen. Talán valóban létezik objektív valóság, azonban a kutatók ezt különbözőképpen értelm ezik, különböző analógiákkal és metaforákkal írják le, am ik - úgy tűnik - a kutató saját érdekeitől, érdeklődésétől, tudásától és valóságtapasztalatától függenek, így teljesen szubjektív.

K ü lön b öző társadalom tudósok ugyanazt a tényt, esem ényt vagy cselek v ést ugyanolyan körültekintéssel, képességekkel és ő szin teség g el különbözőképpen írnak le, m ivel minden kutatónak m egvannak a saját prekon­

cepciói, érzék en ysége, és elő ze tes tudása. A szubjekti­

vitás miatt vannak k ülönbségek és interpretációban, m a­

gyarázatban és a koncep cióép ítésb en , így úgy tűnik a tár­

sadalmi világ konstruált, (ibid, 13. old .) A z interpretációk központi szerepűvé válnak. A posztm odernizm us nem akar totalizálni, mert ez értelm etlen vállalkozás. (Parker,

1992; 5. old.)

A posztm odern gondolkodás az építészetben k ezd ő­

dött6, amikor a m onolotikus, funkcionális struktúrát fe l­

váltották a játékosabb, eklektikus, ugyanakkor ironikus, anarchikus, véletlenszerű és fregm entált kivitelezések , (ibid. 2. old.) Ezt a m egk özelítést hamar átvették a tár­

sadalom tudósok, m ivel a társadalmi valósággal kap cso­

latos tapasztalatokat jobban alátám asztotta, mint a p o z i­

tivista (m odern) m egk özelítés. A modern gondolkodás feltételezi, hogy a történelem halad valahová, fejlődik, és a társadalmi valóság egyre jobb lesz, a világot emberi ellenőrzés alá lehet vonni, és a tudásunk egyre inkább halad a világ teljes m egism erése felé. A posztm oderniz­

mus szerint ez intellektuális im perializm us, ami fig y e l­

men kívül hagyja a jelen tés (m eaning) alapvető kontrol- lálhatatlanságát. ( . . . ) A kutatók azon fáradoznak, hogy az érzékelt valóságnak értelm et, jelentést találjanak, és az a feladatuk, hogy ezt rendszerezzék, és a n yelv szerepe a valóság konstruálása, íg y az ,objektív igazság k eresése’ a tudom ányos diskurzus maga. (Parker, 1992; 3. old.) A posztm odernizm us szerint a világ alapvetően önmagára vonatkozik, se pro-hum án, se anti-humán, csak van.

(C ooper és Burell, 1988; 94. old)

Parker szerint ,,egy elm élet elbírálásának egyetlen kritériuma, hogy az a társadalmi minta, amit nyújt tetszik vagy nem tetszik; pozitív vagy negatív hatásait érezzük”.

N incs abszolút kritérium az objektív igazságra és b ö l­

csességre, minden elm élet m egpróbálja az esem ényeket és a tényeket rendszerezni, értelm ezni és leírni, ami fo lyam atosan m ások által történő újratárgyalás és újraértelm ezés alapját képezi. (Parker, 1992, 8. old.) N incs sem leges pont. (Martin, 1992; 194. old.)

A z a m odernista próbálkozás, hogy a társadalom- elm életek b ől elim inálják a m isztérium ot és a kétértelm ű­

séget, s helyettük eg y etem es és tudom ányos elveket próbáljanak m egfogalm azn i, úgy tűnik, zárt rendszert feltételezett. A fregm entációs perspektíva,7 mint a p oszt­

m odernizm us, üdvözli az indeterm inizm ust, a h eteroge­

nitást és az am bivalenciát. (Martin, 1992; 192. old.) A zárt rendszereket hívhatjuk úgy is, ahogy Lyotard hívta, hogy meta-narratívák vagy nagy narratívák. A meta-narratívák v a g y nagy narratívák, tu lajd on k ép p en totalitárius próbálkozások a világ om nikom petens válaszokkal való leírására. A posztm od em averzió a meta-narratívákkal szem ben azon alapul, hogy ezek tagadják a diverzitást és a sok féleséget. (Martin, 1992; 193. old; K nights, 1997; 5.

o ld .) A p osztm od ern teo retik u so k szerin t a m eta- elm életek létrehozása céltalan és felesle g es; a diverzitás é s a so k fé le s é g fo g v ir á g o z n i, m ég ha vannak is tö rek v ések b iz o n y o s m e ta e lm é le te k dom inanciájára.

(Martin, 1992; 193. old.)

H atch8 szerint eg észen a k özelm ú ltig a szervezet­

elm életek arra a törekvésére épültek, hogy azok az igazságot k ép viselik, néhány jobban, m ások k evésb é, és a tudom ány feladata, h o g y m egh atározza, h o g y m ely elm életek a leghiteleseb b ek . A m odernista m egk özelítés szerint az elm életek igazságtartalm a az összegyűjtött ada­

tokon alapuló előrejelzés em pirikus összehasonlításán m úlik. (Hatch, 1997; 6. old .) A m odernista látásm ód azon az elő feltev ésen alapul, hogy van eg y objektív fizikai valóság, és így bárm ilyen perspektíva - m ég ha külön­

bözőképpen is - ugyanarról b eszél. E zzel szem ben sok szim b o lik u s-in terp reta tiv ista és p osztm od ern kutató am ellett tör lándzsát, hogy a tudást nem lehet a való v ilá ­ gon tesztelni, m ivel a v aló vilá g a tapasztalatainkból, gondolatainkból, állításainkból (pl. a világról alkotott elm életein k b ől) konstruált. Eszerint a való világ szubjek­

tívan m eghatározott, különböző n ézőpontok különböző valóságot konstruálnak, és ezek a valóságok lehetnek kom plem enterek, ellentétben és ellentm ondásban állók. A többféle perspektíva külön féle leh etőségek et biztosít a világ konstruálására, és m ások konstruációinak m egérté­

sére, de nincs garancia a nagyobb és jobb tudás m egszer­

zésére, mert nincs univertális m érce, ami alapján a na­

gyobb és a jobb m érhető lenne. (ibid. 8. old.)

Bár a p osztm odem isták ü d vözlik a so k féleség et, ami ugyan ellentm ondásban van a perspektívák eg y mindenre alkalm as m agyarázattá történő eg y e síté sé v e l, azonban ez nem jelen ti azt, hogy a posztm od em b en m inden éppen olyan jó, mint más. A posztm od em gondolkodás rela­

tivista olyan mértékben, h ogy az igazságra és kiválóságra

VEZETÉSTUDOMÁNY

20

vonatkozó univertális kritérium ok létét is elveti, azonban a posztm odem gondolkodás is értékeli a dolgokat, hogy azok jók vagy rosszak, helyesek vagy tévesek. Ez azon­

ban önreflexió kérdése. A posztm odern gondolkodásra nagyon jellem ző az ellentétek egym áshoz rendelése, a beidegződött m egoldások m egkérdőjelezése, a hum or használata, főleg ironikus form ában, (ibid. 43. old.)

Ez az oka annak is, hogy a posztm odernizm us szeret tudom ányfilozófiával foglalkozni. A tudom ányfilozófia feltárja az elm életek alapfeltevéseit, arra koncentrál, hogy a tudás hogy alakul ki, hogy gyűlik össze. A posztm odem lemegy az alapfeltevésekig, m egkérdőjelezi azt, és felépít valam it az alapfeltevések teljes kicserélésével. A tár­

sa dalom tudom ányokban gyakran m eg k ü lö n b ö ztetü n k objektivista és szubjektivista pozíciót. A z objektivista episztem ológia arra a hiedelem re épül, hogy a kutató csak úgy tudhat meg valam it, ha független m egfigyelést végez, ami term észetesen feltételezi azt, hogy a világ a tudá­

sunktól függetlenül létezik. U gyanakkor a szubjektivista szerint a világról alkotott m inden tudásunkat az egyén (a tudó) m egszűri és így kognitív és/vagy társadalm i és kul­

turális erők alaposan átalakítják, azaz más szavakkal a tudás szubjektív egyénenként, (ibid. 47. old.)

Ha metaforákra gondolunk, akkor a posztm odem pers­

pektíva a „kollázs” m etaforát tám ogatja a szervezet­

elem zésben. A posztm odernisták soha nem egyeznének m eg egyetlen m etafo ráb an , am i te lje sen le írn á a szervezetet, m ivel ez egy nagy narratíva elfogadása lenne, ami ellen egységesen fellépnek. Inkább elfogadják az elm életek többoldalú m egközelítését, és m egpróbálják összeegyeztetni a szervezetek ellentm ondásait, kétér­

telm űségeit és paradoxait. N yitottak különböző (akár ellentm ondó) perspektívákra, egész addig, am íg nem akarja valaki azokat egyesíteni egyetlen perspektívába.

U gyanakkor a posztm odem istáknak, úgy tűnik van egy közös pontjuk: nagy hangsúlyt fektetnek az esztétikára, és a szervezetek m űvészi asp ek tu sa it em elik ki. A m enedzserek teoristák, a teoristák m űvészek a poszt­

modern m egközelítés szerint, (ibid, 54. old.)

Lábjegyzet

* McClovskey idézte, (1986: XIX old.)

Popper komoly ellenszenvvel viseltetett a marxistákkal és a freudistákkal szemben, a marxi és a freudi elméletet gyakran említi, mint a tudományos módszert nem megfelelően alkal­

mazó elméletet. Az egyik ilyen példája a küszöbönálló tár­

sadalmi forradalom. Úgy véli, hogy a marxizmus azért nem tudományos ezen a ponton (sem), mert a küszöbönálló tár­

sadalmi forradalom előre jelzéséből nem lehet tudni, hogy

VEZETÉSTUDOMÁNY

eddig azért nem volt kommunista forradalom, mert még nem jött el az ideje, vagy mert egyszerűen rossz az előrejelzés; így ez a kijelentés nem cáfolható. Popper szerint az ilyen kijelen­

tések nagyon vonzóak, de nem tudományosak. Az „előrejelzés”

helyett itt Popper a „jóslat” kifejezéssel szeret élni, hogy ezzel is kifejezze, hogy bár megtörténhet, de ez nincs tudományosan alátámasztva. Azonban azt is hozzáfűzi, hogy a freudista és marxista elméletek nem értelmetlenek wittgensteini értelem­

ben, csak nem tudományosak.

3 McCloskey rámutat, hogy a közgazdászok meglehetősen rosszul jeleznek előre, azonban a múltat kifejezetten jól meg tudják magyarázni. McCloskey szavaival élve: a közgazdá­

szoknak neurózisuk van, a modernizmus neurózisa, amit a közgazdasági ismeretszerzés retorikája racionális vizsgálódás­

nak hív. A retorika kritika, mint a pszichoanalízis, a köz­

gazdászokat nagyobb önismerethez vezeti, és ezáltal szeré­

nyebbé, toleránsabbá tenné őket, jobb emberré és jobb szak­

emberré. (McCloskey [1986] 175. old.) 4 Habermas (1988) 110. old.

^ Az igazság az, hogy Martin az „ambiguity” szót használja, ami a magyar egyértelműség ellentéte, és talán a szövegössze­

függésből a többértelműség jobban következne, jobban beleil- lene, de ez a magyar szó itt egy kissé nehézkes.

6 Charles Jencks szerint, aki a legismertebb periodizálója a modem építészet agóniájának és a posztmodem építészet szószólója, a modem építészet szimbolikus összeomlása 1972.

július 15.-re délután 3 óra 32 percre tehető, amikor az 1950-es években a Minoru Yamaski által tervezett St. Louis-i Puitt-Igoe Housing jó néhány tömbjét felrobbantották, és az összeomlást drámai körítéssel mutatták este a TV Híradóban. (Huyssen [1990] 359. old.)

7 Martin egy szervezet kultúráját írja le három különböző pers­

pektívából: integráló, differenciáló és fregmentáló. Szerinte mindhárom perspektíva értelmes betekintést nyújt a szerve­

zetről. Végül azt állítja, hogy a három perspektíva megkö­

zelítés egy zárt rendszert képez, mert nem lehet egy negyedik perspektívát hozzátenni az egészhez anélkül, hogy az alapdefiníciókat ne változtatnánk meg. (Martin [1992] 190.

old.)

8 Mary Jo Hatch három perspektívából írja le a szervezet­

elméleteket: modem, szimbolikus-interpretativista és poszt­

modem. Hatch nyíltan a szimbolikus-interpretativista nézet szószólója, azonban a posztmodem értelmezéseknek is nagy hasznot tulajdonít az alapfeltevések megkérdőjelezése miatt.

Idézett irodalom

Baert, P. (1996): Realist philosophy of the social sciences and economics: a critique, Cambridge Journal of Economics, 20, pp. 513-522.

Bhaskar, R. (1986): Scientific Realism and Human Emanci­

pation, Verso, London

XXX. évf1999. 06. SZÁM

21