A közösségi mediáció előkészítése

A közösségi mediáció előkészítése:

a közösségi diagnózis

Budapest, 2020.

A közösségi mediáció előkészítése:

a közösségi diagnózis

Pilinszki Attila, Hubainé Muzsnai Márta, Süki-Szijjártó Szilvia, Szabó Tünde, Vidáné Ugrin Erzsébet

A tanulmány az EFOP-3.4.3-16-2016-00007 „A Semmelweis Egyetem tanulói bázisának szélesítése, bekerülést és bennmaradást támogató programok indításán, valamint balassagyarmati telephelyén új szolgáltatások bevezetésén keresztül” pályázat támogatásával készült.

Mindannyiunk élete része a közösséghez való tartozás ennek minden előnyével, ami megtartó erőt jelent a hétköznapokban. A közösségi léthez hozzá tartoznak azonban a konfliktusok is, melyek mentén sikeres megküzdés esetén tovább fejlődik a közösség és a közösséget alkotó egyének is.

Jelenleg hány közösségnek tagja? Milyen szerepeket tölt be ezekben a közösségekben?

Mit kap ezektől a közösségektől? Mit nyújt közössége tagjainak? Milyen meghatározó közösségi élményekben volt része élete korábbi szakaszaiban? Milyen szerepeket töltött be ezekben a közösségekben? Mit tanult ezekben a közösségekben? Mely közösségi élménye, tapasztalata az, ami személyiségét is pozitívan befolyásolta? Mi a véleménye:

mi mindent jelenthet a közösség a tagjai számára? Mi szükséges ahhoz, hogy jól érezzék benne magukat a résztvevők? Mit tehetnek a közösségért a benne résztvevők? Hogyan kezelték a felmerülő konfliktusokat és mi jelentett segítséget a megoldás megtalálásában?

A közösség az identitás, a társadalmi önbesorolás alapja, ebből adódóan a személyiség egyik funkcionális meghatározója, sajátos szerepet tölt be a személy szocializációjában. A közösség referenciacsoportot jelent az egyén számára. Az emberi közösségekről elmondható hogy rendkívül összetettek mind működésmódjukban, mind hatásukban bonyolult kölcsönhatások és folyamatok játszanak szerepet. Ugyanakkor számtalan lehetőséget biztosítanak tagjaik számára, elsősorban azt, hogy közelebbről megismerhetik egymást, lehetőséget nyújtanak a közösségek tagjai számára az együttműködésre, közös problémamegoldásra, gazdagíthatják egymás tudását és életét, valamint támaszt, segítséget nyújthatnak egymás számára.

A közösség pszichológiai jelentőségének nyilvánvaló bizonyítéka, hogy megjelenik a maslow- i szükséglethierarchiában (Gawel, 1996) az ember kapcsolatok, figyelem, elismerés, szeretet iránti vágya, amit társas kapcsolataiból szerez be. A kapcsolatoktól való megfosztás számos negatív következménnyel járhat (pszichés és biológiai hatásokkal egyaránt).

A jól működődő közösségek fontos hozadékai:

 az önismeret fejlődése: a közösséghez tartozás segíti a saját magunktól alkotott képünk alakulását, önmagunk megismerését. A Johari ablak (Halpern, 2009; Luft & Ingham, 1961) egyes területeire gondolva is könnyen belátható, hogy a közösségi élet hozzájárul a) vak területek (melyek mások számára ismertek, de mi nem látunk rá) csökkentéséhez;

b) a mások megismerésével együtt járó bizalom kialakulásával csökken a megosztható tartalmak köre (melyek számunkra ismertek, de mások elől zártak); c) ezek csökkenésével együtt nő nyitott terület, ami nagy segítséget jelent a mindennapi működés során.

 sebek gyógyulása: bár a szüleinkkel való kapcsolat alapjaiban határozza meg párkapcsolatunkat és egyéb társas kapcsolatainkat is (Bowlby, 2009), a korábbi kapcsolatokban, közösségekben (akár a primer családi közösségekben) szerzett sérülések gyógyulhatnak is az elfogadó és megtartó közösség erejével.

 egyéni és közösségi lelki egészség: „A lelki egészség pozitív életérzéssel járó belső folyamategyensúly és ebből következő viselkedés, mely jelentősen hozzájárul az egyén belső stabilitásának a biztosításához. A lelki egészség segítséget ad ahhoz, hogy az egyén – nehézségek, zavarok, terhelések, betegségek, fenyegetettség közepette is – megtalálja a helyét a társadalomban, és megfelelően tudja kezelni azokat a nehézségeket és változásokat, amelyeknek ki van téve” (Tomcsányi, 2002, pp. 8-9).

 társas támogatás: a közösséghez tartozás támaszt nyújt az egyén számára a mindennapi megküzdéshez, így a társas támogatás összefüggést mutat összefüggést mutat a fizikai és lelki egészség mutatóival (Ocsovszky et al., 2020; Papp-Zipernovszky, Kékesi Márk,

& Jámbori, 2017).

A különböző gondolkodás, értékrend és érdekképviselet miatt, azonban a közösségekben nem csak lehetőségek, hanem nehézségek is megjelennek. A közösségen belül gyakran indirekt módon zavarják egymást a tagok vagy korlátozzák a másik szabadságát, lehetőségeit. A közösségeken belül épp ezért mindennaposak a vélemény- és érdekütközések és így a közösségi lét millió konfliktus forrása lehet. A közösségi konfliktusok azonban soha sem csak közvetlen személyes érdekellentétekből adódnak.

A közösségi konfliktusok mögötti okként megjelenhetnek, hogy ki-ki mit hoz magával a korábbi közösségi tapasztalataiból, hogyan működtek együtt azokban a közösségekben. Kinek- kinek mást jelenthet az adott közösség, s ez széles skálán mozoghat a semmit vagy mindent között. Kár lenne a nehézségek miatt lemondani a közösség előnyeiről, ezért inkább a konfliktusok megoldását érdemes szorgalmazni. Ha a közösség tagjai között egy vitás helyzet kapcsán megakad a kommunikáció, a konfliktusok intenzitásától és eszkalációjának szintjétől függően segítséget jelenthet egy semleges, harmadik fél (a mediátor) behívása a konfliktus kezelésébe. A mediáció adekvát eszközt nyújthat, hogy a közösségben újra meginduljon a

közösségben az egymás iránti érdeklődés, nyitottság, a kreatív együttműködés. De, hogy az adott közösségben éppen mi okozza a gondot, azt fel kell tárni. A mediátornak készítenie kell egy térképet, hogy együtt tudjon mozogni a közösség tagjaival. Ezért alapvető, hogy megismerje a területet, feltárja az erőforrásokat, stb.

A mediáció, mint alternatív konfliktuskezelő módszer minden esetben előkészítést igényel. A vita témájától, komplexitásától és az érintettek számától is függ, hogy az előkészítés milyen mélyreható és mennyi időt vesz igénybe. Vannak esetek, amikor csak technikai jellegű előkészítésre van szükség és rögtön közös találkozással lehet kezdeni a mediációs folyamatot – ilyen jellemzően a kamasz-szülő mediáció- és vannak olyanok amelyeknél hosszabb az előkészítés fázisa.

A nagyobb közösségeket érintő konfliktusok rendezése mindenképp hosszabb és részletesebb előkészítést igényel. Mivel minden közösségi konfliktus – legyen az munkahelyi, iskolai, települési vagy egyéb fajtája a közösségi konfliktusoknak - egyedi, és az adott közösségre jellemző, ezért gondos tervezést, előkészítést igényel, hogy feltérképezzük azt a maga komplexitásában és hogy meg tudjuk határozni azokat az irányokat, ami módon megkísérelhetjük a konfliktus kezelésének segítését. Az előkészítő munka hiányában nehéz helyzetbe kerülhet a mediátor, azzal, hogy információ hiányában nem ismeri fel a hozott játszmákat, nem tudja értelmezni a kialakult dinamikákat, amiket a helyszínen kezelnie kellene, ez a mediátori folyamatra is veszélyt jelenthet. Továbbá nem tud kedvet ébreszteni a résztvevőkben a konfliktus rendezéséhez, a megbomlott – vagy sosem volt – békesség helyreállításhoz, kialakításához. A mediátorban kell először, hogy megszülessen a kép az újraműködő közösségről, s ide csalogatja a résztvevőket.

Az előkészítés a közösségi mediációnál többszörös célt szolgál:

1. a pozitív atmoszféra megteremtését, a nyílt kommunikáció megalapozását, a felek és a mediátorok közötti munkakapcsolat kialakítását. A konfliktusban álló felek kommunikációja és egymás iránti bizalma is sérült, ezért elsődleges fontosságú, hogy a résztvevőknél kialakuljon egy kezdeti bizalom a módszer és az azt képviselő szakemberek felé. Már ebben az előkészítő szakaszban megélik a felek, hogy fontosak az ő szempontjaik, kifejezhetik igényeiket, szükségleteiket, aggodalmaikat.

2. a mediátorok szerepének és a konfliktuskezelési folyamat elveinek tisztázását. A konfliktusban álló felek különböző elvárásokkal érkeznek a mediációba, ezért szükséges tisztázni a folyamattal és a mediátorokkal kapcsolatos elvárásokat is. Még abban az esetben

is, ha a felek tájékozottak a mediáció módszerével kapcsolatban, szükséges a legfontosabb alapelvek említése, hiszen ezek a keretek adnak biztonságot a feleknek és a mediátoroknak is. Különösen fontos szót ejteni a semlegességről és pártatlanságról, az önkéntességről, a folyamat jövőirányultságáról és arról, hogy a mediációban a döntés a tartalmikérdésekben végig a felek kezében marad.

3. Fontos ezen kívül a folyamat várható lépéseiről is információt nyújtani, azonban erről egy közösségi konfliktuskezelés esetén sokszor kevesebbet tudunk mondani az előkészítő szakaszban, hiszem a beavatkozási terv ezt követően készül el. Mindenesetre folyamatosan tájékoztatni szükséges a közösséget, és az adott interjúalanyt, hogy velük történő beszélgetéskor a folyamat melyik pontján tartunk és mikor, hogyan fogjuk őket keresni a továbbiakban.

4. a konfliktushelyzet feltérképezését, az egyes személyek, csoportok véleményének, szükségleteinek megismerését; információk begyűjtését ahhoz a döntéshez, hogy a konfliktus milyen eszközökkel, módszerrel kezelhető. Ezen információk a mediátorok segítségére lesznek a tárgyalási folyamat megtervezésében és annak facilitálásában is. A továbbiakban elsősorban erről a pontról írunk részletesebben.

5. a közösségi konfliktust kezelését segítő mediátor team összecsiszolódását és a feladatok kompetencia alapú szétosztásának megtervezését. A közösségi konfliktusok kezelése komplex folyamat, ezért általában teamben dolgozunk. A hitelesség egyik alapja, hogy a team működésére is időt fordítunk az előkészítő fázisban, hiszen a team megjelenése, kommunikációja minta lehet a közösség számára a problémáik kezelésében.

A közösségi konfliktuskezelés során sokkal hangsúlyosabb a háttérinformációk gyűjtése és elemzése is. Ez az adatgyűjtési szakasz sok hasonlóságot mutat a társadalomtudományi kutatásokkal, hiszen azok módszereit (is) használjuk. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ebben az esetben az elsődleges cél a konfliktusok rendezése.

Azért és olyan módon gyűjtünk információkat, hogy hozzájáruljunk a kialakult konfliktushelyzet konszenzusos megoldásához. Egy közösség számos aspektusa érdekes lehet egy kutató számára, a konfliktuskezelési folyamat előkészítéseképpen végzett kutatómunka ennél célirányosabb, területe lehatároltabb. Nincs szükség a közösség mindenre kiterjedő

„átvilágításához”, azonban fontos megismerni a konfliktusos feleket feszítő kérdéseket. Az adatgyűjtés során a fókusz a közösségi érdekcsoportok, a közösségen belüli kommunikáció sémák azonosításán és a törésvonalak feltérképezésén van. A közösség diagnózisa a közösséget

körülvevő dinamikai tér miatt komplex. A külső környezet, például a fizikai- és anyagi keretek, tartalmi célok, feladat és felelősségelosztás éppúgy hatással van a közösség nem kívánt változásaira, mint a belső környezet, azaz a tagok tudatos vagy tudattalan érzelmei, elvárási, értékképzetei, észlelései, magatartásmódjai, nézetei.

Fontos szempontok és tartalmi elemek a közösségi mediáció előkészítése során:

Egy közösségi konfliktuskezelés során sokat segíthet a pontos információs bázis kialakítása, hiszen így megelőzhetőek a téves kommunikációból, félreértésekből adódó további konfliktusok, illetve könnyebben rendezhetőek a már kialakult információ/adat-jellegű konfliktusok.

A közösség kommunikációs hálózatának torzulásai folytán a konfliktusok jelentős része az információs csatornák beszűköléséből, az információk hiányából, a túl sok információból, azok eltérő értelmezéséből fakad. A mediációs folyamatban résztvevők már az előkészítő fázisban megtapasztalhatják, hogy feszültségkeltő helyzetekben a körültekintően megfogalmazott, tisztázó kérdések teret nyitnak a kölcsönös megértés irányába, s csökkenthetik a meglévő feszültséget.

Az előkészítés során kiemelt fontosságú a vitában érintett kulcsszereplők meghatározása és a kapcsolatuk történetének, dinamikájának megismerése, valamint a csoportban betöltött szerepük azonosítása. Más területeken, ahol mediációt alkalmazunk, a konfliktusban érintettek köre egyértelműen definiált. Komplex közösségi konfliktusok esetén nem ennyire egyértelmű a helyzet. A mediátorok itt különböző érdekcsoportokkal dolgoznak és fontos meghatározni, hogy ki tudja/kik tudják reprezentálni a csoportot. A különböző csoportok (pl: frissen betelepültek, törzsgyökeres lakosok, helyi szolgáltatók, csoportok, kulcsszereplők, hatalmi szereplők) azonosítását követően kerül sor annak eldöntésére, hogy kik vegyenek részt a tárgyalási folyamatban. Ezért az előkészítő interjúk során a mediátorok mindenkit megkérnek arra, hogy azonosítsák az érintetteket és az általuk ismert konfliktusokat a közösségen belül.

Fontos, hogy ez jelenti azokat is, akik érintettnek érzik magukat, befolyással lehetnek a tárgyalás kimenetelére és azokat is, akik hatást tudnak gyakorolni a megvalósításra. A személyek kijelölése történhet a mediátorok ajánlása alapján, vagy más esetben a mediátorok megkérik a különböző csoportokat, hogy válasszák ki azt a személyt, aki reprezentálni fogja az érdekeiket, vagy pedig az interjúalanyok neveznek meg olyan személyt, akit fontosnak tartanak az adatgyűjtésben (Moore, 2014).

A személyek kiválasztásánál az egyik leggyakoribb dilemma, hogy egy adott szervezetet a hivatalos képviselője (elnök, igazgató, ügyvezető) képviseljen, vagy a szervezet más munkatársai, aki több részletét ismerik a problémának és a konfliktusban is jobban érintettek.

Gyakori jelenség, hogy az érintettek körében az ellenállás különböző típusaival találkozunk.

Rudas a következő ellenállás-típusokat említi: hallgatás, intellektualizálás, általánosító távolítás, verbális agresszió, függőség a csoport vezetőjétől, megmentegetősdi, bűnbakképzés, alcsoport alakítás, komédiázás, technikai ellenállás (Rudas, 2007). A mediáció teljes folyamatában, így az előkészítő szakaszban is elengedhetetlen jellemző a kiegyensúlyozottság és pártatlanság, ezért az előkészítésben résztvevő személyek tekintetében fontos kérdés, hogy az ellenállók is meg legyenek szólítva. Fontos, hogy minden markáns vélemény megjelenjen ebben a szakaszban, másrészt az ellenállók későbbi együttműködése érdekében is kiemelt kérdés a minél előbbi bevonásuk.

Az interjúk időbeli sorrendjének és számának meghatározása is hangsúlyos kérdés a mediátorok számára. Először a referáló személlyel készül egy interjú, aki sok esetben – de nem feltétlenül – a közösség vezetője. Amennyiben a közösségen belül jól kirajzolódó csoportok vannak, figyelni kell arra, hogy a sorrendben is megjelenjen a kiegyensúlyozottság és egyik csoport se érezze mellőzve magát. Egy nagyobb közösségnél nem tudunk mindenkivel beszélni, ezért a résztvevők kiválasztásánál az egyes csoportok képviselőit meg kell szólaltatni.

Általában érezhető az interjúk folytatásával, hogy az újabb beszélgetésekben már nem jelenik meg jelentősen új információ. Ilyenkor már csak a résztvevők involváltságának növelése a cél, különös tekintettel az ellenállókra.

A legfontosabb témák és érdekek tisztázása

Az előkészítő beszélgetések, interjúk, fókuszcsoportok során kirajzolódnak a közösség fontos témái és személyközi viszonyai is, beleértve a szükségleteket és érdekeket is. Ezeknek listázását követően lehet döntést hozni arról, hogy ezek közül melyekkel lehet dolgozni a további munka során.

Az adatgyűjtés után történik meg az adatok elemzése, összegzése, a lehetséges irányok meghatározása, azaz a közösségi diagnózis elkészítése

A közösségi diagnózis egy mérföldkő a folyamatban, ami segít abban is, hogy később visszatekintsünk (mi az, amit a kezdetben talált problémák közül esetleg elhanyagoltunk, vagy nem adekvát módon kezeltünk), s ha szükséges, visszatérjünk és újratervezzünk. A diagnózis

lehetőséget ad a közösséggel kapcsolatos párbeszéd kialakítására és a képessé teszi őket a folyamatban való aktív részvételre. A közösségi diagnózist egy beszámoló keretében ismertetjük a közösséggel, hogy a főbb irányvonalak kialakításába ők is részt vegyenek.

A beszámoló kiindulópontjaként meg kell indokolnunk, miért és hogyan indult el a folyamat.

Általában az alábbi témákkal fontos foglalkozni a beszámolóban (kontakt populációként egy kisebb területet, nem speciális érdeklődésű csoportot vagy szervezetek csoportját feltételezve):

a) a közösség struktúrája, felépítése, csoportjai;

b) a közösségen belüli viszonyok bemutatása;

c) főbb törésvonalak bemutatása;

d) lehetséges beavatkozási pontok és módszerek ismertetése;

e) mérföldkövek és lehetséges időkeretek meghatározása.

A beszámoló során célszerű azokat a kommunikációs szabályokat alkalmazni, amelyek a mediáció alapját képviselik, így a team kvázi bemutathatja, milyen módszerekkel fog a jövőben a közösségen belül dolgozni és betekintést adhat a mediáció, és facilitált kör technika sajátosságaiba. A beszámolón többek között lehetőség nyílik az eddigi együttműködésre reflektálni és kihangsúlyozni azt, valamint a közösség számára fontos irányok pontosítására és ezáltal a felkérés megerősítésére is.

A mediáció során az egyik legfőbb feladata a mediátornak, a keretek és folyamat biztosítása, amely megteremti azt a teret ahol a felek biztonságba, nyíltan kommunikálhatnak. A közösségi mediáció esetében sincs másképp, sőt mint ahogy a leírtakból látjuk a folyamat maga jóval komplexebb és több fókuszú, így nagyobb figyelmet és fegyelmet kíván. Ha a folyamatban az előkészítő szakaszra és a diagnózis készítésre megfelelő időt és energiát szánunk, megteremthetjük a közösségi konfliktuskezelés azon terét, ahol az konfliktusokat, problémákat a közösség tagjai alternatív módszerekkel biztonságban kezelhetik.

Irodalomjegyzék

Bowlby, J. (2009). A biztos bázis: a kötődés-elmélet klinikai alkalmazásai. Budapest: Animula.

Gawel, J. E. (1996). Herzberg's theory of motivation and Maslow's hierarchy of needs.

Practical Assessment, Research, Evaluation 5(1).

Halpern, H. (2009). Supervision and the Johari Window: A Framework for Asking Questions.

Education for Primary Care, 20(1), 10-14. doi:10.1080/14739879.2009.11493757

Luft, J., & Ingham, H. (1961). The johari window. Human relations training news, 5(1), 6-7.

Moore, C. W. (2014). The mediation process: practical strategies for resolving conflict. San Francisco: Jossey-Bass Publishers.

Ocsovszky, Z., Rafael, B., Martos, T., Csabai, M., Bagyura, Z., Sallay, V., & Merkely, B.

(2020). A társas támogatás és az egészséges életmód összefüggései. Orvosi Hetilap, 161(4), 129-138. doi:10.1556/650.2020.31625

Papp-Zipernovszky, O., Kékesi Márk, Z., & Jámbori, S. (2017). A Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív magyar nyelvű validálása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 18(3), 230-262. doi:10.1556/0406.18.2017.011

Rudas, J. (2007). Delfi örökösei. Önismereti csoportok- elmélet, módszer, gyakorlat. Budapest:

Lélekben Otthon Kiadó.

Tomcsányi, T. (2002). Mentálhigiénés képzés a Semmelweis Egyetemen. Egy sokoldalú, tudományközi program elmélete, gyakorlata és eredményessége. Budapest: Animula.

I. számú melléklet: Javasolt folyamat- és tématerv a közösségi diagnózis elkészítéséhez 1. team-alakulás (megalakul a közösségi diagnózist készítő team)

 team-koordinátor választása

 az információáramlás kereteinek kialakítása (milyen összefoglalók készülnek, ki összesíti ezeket,vállalások stb.)

 terepnapló

2. team-kommunikációhoz szükséges keretek megteremtéseés

 email/facebook-csoport létrehozása

közvetett információszerzés a terepről(a vizsgált intézményről)

 facebook

 honlap

 google-térkép

 újságcikkek

 A megszerzett közvetett információk átadása egymásnak, összesítés, megosztás

3.„keretrendezés”, előkészítés

készülés az első interjúra a felkérő személlyel

 a folyamat megtervezése, feladatok tervezése, információ szerzés, feldolgozás és megosztás folyamatának átbeszélése

 a megosztott információ szempontjainak meghatározása

 szervezési kérdések: ki keresi fel a vezetőt/referáló személyt, hogyan, kik készítik az interjút?

 az interjú vezérfonal kialakítása, az első interjú fontos kérdéseinek átbeszélése

4. első interjú elkészítése a felkérő személlyel az előkészítési folyamat megtervezése

 az első interjú lebonyolítása a felkérő személlyel

 intézménylátogatás

 az interjú megosztása és megbeszélése a team-tagok között

 a team-tagok készítenek egy vázlatot (az interjú alapján) arról, szerintük kiket lenne érdemes bevonni a feltérképezésbe és milyen módszerekkel dolgoznának

5. feltérképezési terv készítése

a módszerek (interjú, fókuszcsoport, kérdőív) keretezése

 a végleges feltérképezési terv kialakítása

 az első interjú alapján a team-tagok terveinek összefésülésével elkészül egy menetrend:

kik azok a személyek, akiket be fognak bevonni a feltérképezésbe és milyen módszerekkel fognak dolgozni

 konkrét személyek és módszerek, felelősségek megnevezése (ki(k)? kiket? mikor? hogyan?)

 feladatok és határidők meghatározása, vállalások

 a konkrét választott módszerek tisztázása

 a módszerkeretek, mérőeszközök (interjúvázlat, fókuszcsoport vezérvonal) kialakítása

6. érintett személyek megkeresése

a feltérképezés lefolytatása információmegosztás

 a feltérképezés gyakorlati megvalósulása (interjúk, kérdőívek, megfigyelés, , dokumentumelemzés, fókuszcsoportok stb.)

 az anyagok egyenkénti összesítése (szempontok alapján), megosztása

 a felmerülő kérdések (más személyek bevonása, új módszer szükségszerűsége stb.) megosztása és az arra való gyors, érdemi reagálás

7. törésvonalak, töréspontok azonosítása

diagnózis elkészítése a tanult eszközökkel

 szerepek, kapcsolatok, konfliktusok azonosítása

 elakadások, törésvonalak meghatározása

 témák, szükségletek konkrét meghatározása

 erőforrások meghatározása

 diagnóziskészítés a tanult eszközökkel (konfliktustérkép, konfliktusfa, szociometria, konfliktuskerék, szükségletek-félelmek térkép)

 esetleges kiegészítő tevékenységek (újabb interjú stb.) megbeszélése, ha szükséges

 a diagnózis véglegesítése

8. személyes (csoportos) referálás a meghívott személyeknek

II. számú melléklet - Egyes szakaszok módszertana, kérdései, dilemmái

Eszközök Kutatómunka: szekunder adatforrások: internet, tájékoztatók, egyéb források primer források: - interjú a referáló személlyel - interjú, fókuszcsoport, megfigyelés, kérdőív a közösség többi tagjával

Tartalmi elemek Rövid előtörténet és jellemzők: kialakulás, működés, formális és informális, a konfliktuskezelést befolyásoló normák, hagyományok, gyakorlatok, közösség tagjainak száma

Segítő kérdés Miért ez a közösség? Milyen módszereket alkalmaztatok a diagnózis készítése során? Milyen közösségről beszélünk? Milyen előzmények vannak? Milyen elakadásokat lát a referáló személy?

Diagnózis elemei Bevezetés Módszerek A közösség jelenlegi állapotának bemutatása

Kutatómunka: - interjú a referáló személlyel - interjú, fókuszcsoport, megfigyelés, kérdőív a közösség többi tagjával - Szociometriák, kapcsolati háló A felmérés eredményeinek az értékelését segítheti a konfliktustérkép, szükségletek- félelmek térkép, stb

1. hatalmi szerkezet 2. belső kapcsolati háló (csoportok a közösségen belül) 3. külső kapcsolati háló 4. közösségimag (aktív közösségi tagok) feltérképezése 1.Szemben álló csoportok azonosítása 2. megjelenő szükségletek azonosítása 3. elakadások azonosítása 4. Konfliktus típusának azonosítása

Kik alkotják és hogyan épül fel a közösség? Milyen törések, összeütközések figyelhetők meg a közösségen belül (csoportos szinten)? Milyen konfliktustípusok jelennek meg többször a konfliktuson belül? Milyen konfliktuskezelés jellemzi a közösséget?

A közösség szerkezetének bemutatása Törésvonalak leírása

team-megbeszélés team-megbeszélés team-megbeszélés

Mediálható, vagy facilitálható konfliktusok listázása, Közösségi mediáció Resztoratív körök

Mely töréspontoknál szükséges és tudunk beavatkozni alternatív vitarendezési eszközökkel? Vannak-e olyan konfliktusok, amelyeknek a feloldása segítené a közösségen belüli szembenállások megszüntetését? Milyen erőforrással rendelkezik a team? Milyen erőforrásokkal rendelkezik a közösség? Mennyi időnk van a beavatkozásra? Hol, milyen módszerrel és miért avatkozunk be?

Konkrét irányok megjelölése Erőforrások azonosítása Beavatkozási terv elkészítése