A fővárosi és a Pest megyei ipar szervezeti megújulása

A FÖVÁROSI ÉS A PEST MEGYEI IPAR SZERVEZETI MEGÚJULÁSA*

DR KISS ÉVA

Az elmúlt évtizedekben a magyar ipart a szervezeti és irányítási túlcentralizáltság jellemezte, amely erőteljes térbeli koncentrációval párosult. Az északkeleti-délnyugati irányban húzódó ipari tengelyen kívül csak néhány nagyobb város rendelkezett számottevő iparral. E sávon belül óriásként emelkedett ki Budapest és ennél egy kicsit kevésbé, tágabb környezetének, Pest megyének az ipara. Ez a térség m— különösen a főváros —— mindig meghatározó szerepet játszott az ország gazdasági életében, amit számos tényező (jó közlekedésföldrajzi fekvés, történelmi gyökerek, innovációs intéz—

mények jelenléte, képzett munkaerő, fogyasztópiac, tőkekoncentráció, kooperációs kapcsolatok stb.) is elősegített. Budapestnek mint központnak a kedvező hatása főleg a megye fővároshoz közelebb levő területén, a megye centrumában volt szembetűnő, és kevésbé a távolabbi területeken, a megye perifériáin.

Az l980—as évtized második felére nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar gazdaság felemelkedésének döntő feltétele az ipar teljes megújulása. Ugyanis az 1948 után kialakított iparszervezeti tipusok, a méretstruktúra, valamint a szervezetek közötti kapcsolatok rendje alapvetően megnehezítik az újdonságok befogadását. Olyan szer—

vezeti formákra van szükség, amelyek az eddigieknél hatékonyabb termelést biztosíta- nak és a termelőerőknek jobban megfelelnek. Tarthatatlan a túlméretezett vállalati struktúra, a nagyfokú centralizáció és térbeli koncentráció, a korszerűtlen ágazati és termékszerkezet.

A tanulmány célja az ipar 1990 és 1992 közötti szervezeti megújulásának a nyomon követése és az abban részt vevő cégek néhány jellemzőjének (alapítás éve, alkalmazot—

tak száma, tőkenagyság, kereskedelmi kapcsolatok) bemutatása a fővárosi és a Pest megyei ipar példáján, összevetve azokat az országos tendenciákkal. Az itteni változá- soknak az ismerete egyfelől azért elengedhetetlen, mert ez a térség kiemelkedő helyet foglal el hazánk gazdasági életében. Csökkenő súlya ellenére is az ország legfontosabb ipari körzete, a legínnovatívabb, kihívásokra leggyorsabban reagáló területe, így kisugárzása alapjaiban befolyásolhatja az ország más részeinek sorsát. Másfelől azért, mert — tágabb értelembe véve —— mint a Kárpát—medence legdinamikusabban fejlődő területe jöhet számításba, s ezáltal hatása az országhatáron túl is érvényesülhet.

* A vizsgálatot az MTA—Sasakawa Alapítvány támogatta. Az Alapítványnak ezúton is köszönetemet fejezem ki.

60 DR. KISS ÉVA

A reprezentativ vizsgálat adatbázisát az Ipari almanaeh l99l. és 1992. évi kötetei szolgáltatták, amelyekben a kutatott terület (Budapest és Pest megye) ipari cégeinek mintegy 40 százalékáról álltak rendelkezésre adatok, (Ez az ország valamennyi ipari cégének közel egyötödét jelentette.) Bár a különböző szervezeti formáknak és a cégek jellemzőinek ismertetésekor általában ennél kisebb (2(P30 százalékos) mintára lehe—

tett támaszkodni az egyes cégek által közölt eltérő mélységű információ miatt, e forrás mégis alkalmasnak bizonyult bizonyos folyamatok felfedezésére és néhány jelenség leírására Az egyszerűbb matematikai módszerek a lkallmazása mellett az adatok feldolgozásának legfontosabb eszköze a grafikus ábrázolás volt.

A MAGYAR [PAR SZERVEZETI FEJLÖDÉSE

A jelenlegi folyamatok teljesebb értelmezése megköveteli az ipar szervezetét alakító eddigi legfontosabb lépések vázlatos áttekintését.

Az első világháború előtt ———- hasonlóan a fejlett nyugati országokhoz —w a magyar ipar legfejlettebb ágazataiban is meghatározóvá váltak a legkorszerűbb vállalati szervezeti formák és vezetési—igazgatási tipusok, de a többi szektorban fennmaradtak a korai kapitalizmusra jellemzök is. A két világháború között ez a felemás helyzet konzerválódott. Majd 1945 után a szervezetkorszerűsités folyamata teljes mértékben elkanyarodott a fejlett országokban megfigyelhetőktól. Ugyanis Magyarországon a vállalatok állami tulajdonba kerültek, így önállóságuk formálissá vált, funkcióik beszűkültek, föleg a termelésre korlátozódtak: a kisipar, a kisüzemek gyakorlatilag eltűntek, a vegyes vállalatok megszüntek.(7)

A második világháború utáni időszakban a magyar ipar szervezetét, a vállalatok struktúráját három nagy szervezeti, illetve szervezeti—területi centralizációs hullám érintette. Az elsö l945 után, amikor az államosítással egyidejűleg radikálisan átszer—

vezett vállalatokat rendkivül centralizált szervezeti egységbe tömörítették. így azok a direkt állami irányításnak váltak a részeivé, miközben átlagos nagyságuk is megket- szerezódött.(10) A második 1962 és l964 között ment végbe, amikor az azonos ágazatú méretű jobbára azonos régióba tartozó vállalatok összevonására a trösztök létrehozására kívülröl és felülrőllérkeztek a rendelkezesek ami a vállalatok átlagos létszámának újabb megkétszerezödését eredményezte. A harmadik nagy centralizá—

eiós hullámra 1972 és l977 között került sor, amikor a nagyvállalatok a kis- és középméretű állami vállalatokat beolvasztották. Egészségtelen, erösen torzult vállala—

ti struktúra jött létre, mert növekedett a felső és csökkent az alsó mérettartományok- ba tartozó vállalatok száma.(3) Ugyanakkor felgyorsult a több telephelyes vállalati formának az elterjedése, ami az iparirányitás centralizációjának erősödését vonta maga után. Bár a ,,fejére állított piramis" talpra állítására történtek kísérletek az l968-as reformok idején és az l980-as évek elején, de látványosabb változások csak az utóbbi években következtek be. Hozzájárult ehhez az l989—töl életbe lépett 1988.

évi VI., a gazdasági társaságokról szóló törvény. amely az elnagyolt, túlméretezett vállalati struktúra ,.lebontásához" megadta a jogi kereteket,

' Mitel a kutitás kezdetekor még a régi Tevéketiysegek Ágazati Osztályozási Rendszere (Tli ÁOR) volt ervenyben és az új TEÁOR nik t beve/etésére csak 1992. január elsejétől került sor ezéit kizárólag azok a cégek vettek részt a felmérésben amelyek az elöbbi ilapján az iparhoz sorolhatók voltak.

A FÖVÁROSI 1PAR 61

A társasági törvény megalkotása több szempontból is lényeges. A tőkeáramlás liberalizálása által elősegíti az egyéni megtakarításoknak és a külföldi működőtőké—

nek a gazdaságba való bekapcsolását. Ez egyfelől a gazdálkodó szervezetek számának növekedését és sokféleségét eredményezi, másfelől olyan pótlólagos tőkéhez juttatja a vállalatokat, amely kedvezően befolyásolja az ipar szerkezetváltását, Továbbá hozzájárul a nemzetgazdaság jövedelemtermelő képességének javulásához, a piaci jellegű termelési—értékesítési együttműködés fejlődéséhez, a társadalmi tulajdon haté—

konyabb hasznosításához, a tulajdonviszonyok rendezéséhez is.

1. tábla A gazdasági szervezetek száma és aránya gazdálkodásifúrmák szerint, 1989—1992

Gazdálkodási forma Sláma (gigei) szalma (322121) Sláma (33350 Sima (3231)

1989—ben 1990-ben 1991 —ben 1992—ben

Jogi személyiségű gazdasági szer—

vezet , , , . 15 235 100 29 470 100 52 756 100 69 386 100

Ebből:

vállalat . . . 2400 16 2 363 8 2 233 4 1 733 2

szövetkezet . . 7 644 50 7 706 26 7 828 15 8 290 12

Jogi személyiségű gazdasági társa-

ság . . . . . 5191 34 19401 66 42695 81 59363 86

Ebből:

korlátolt felelős—

ségű társaság 4484 86 18 317 94 41 204 96 57 262 96

részvénytársaság 307 14 646 6 1 072 4 1 712 4

Jogi személyiség nélküli gazdasá-

gi társaság . . 24143 100 34 095 100 52136 100 70 597 100

Ebből:

közkereseti tár—

saság , . . 203 1 418 1 463 1 1 187 2

gazdasági mun—

kaközösség . 15 976 66 20 600 61 19 999 38 17 595 25

betéti társaság 1 162 5 5 789 17 22 977 44 41 218 58

egyéb , . . , 6802 28 7288 21 8697 17 10597 15

Egyéni vállalkozás 320 619 100 393 450 100 510 459 100 606 207 100

Költségvetési, tár—

sadalombiztosi—

tási és egyéb (nem nyereség- érdekeltségű)

szervezet . . .

Forrás: Magyar statisztikai évkönyv, 1992, Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1993. 65. old.

A modern társasági jogokkal összhangban a magyar társasági jog is alkalmazza a társaságiforma-kényszer elvét, azaz csak a törvényben szabályozott formákban jöhet—

62 DR. Kiss ÉVA

nek létre gazdasági társaságok, amelyek 1989. januar elejétől a következők lehetnek:

közkereseti társaság (kkt.). gazdasági munkaközösség (gmk, amely a kkt. alfaja), betéti társaság (bt.), egyesülés, közös vállalat (kv.), korlátolt felelősségű társaság (kft.) és részvénytársaság (rt.).

Az utóbbi néhány évben a gazdasági társaságokkal erőteljesen kibővült a gazdasági szervezetek köre. s megszűnt a korábban domináns két kategóriának —— a vállalatnak és a szövetkezetnek az egyeduralma. 1989 és 1992 között ezeknek ajogi személyisé—

gű gazdasági szervezetekből való részesedése 66 százalékról 14 százalékra esett vissza elsődlegesen a jogi személyiségű gazdasági társaságok előretörése miatt, amelyek jó részét a kft.—k tették ki. Ugyanezen idő alatt a jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek száma majdnem megháromszoroződott, az egyéni vállalkozóké pedig közel kétszeresére növekedett. (Lásd az l. táblát.)

A nemzetgazdaság szervezeti megújulásának folyamatában számottevő különbsé—

gek figyelhetők meg a gazdasági szervezetek gazdasági ágak közötti megoszlását és területi elhelyezkedését tekintve. 1991—ben a jogi személyiségű gazdasági szervezetek 33 százaléka a kereskedelemben, 23 százaléka az iparban, 13 százaléka az építőipar—

ban, 6 százaléka a mezőgazdaságban és a fennmaradó 25 százalék a többi ágban működött. Ez utóbbiak és a kereskedelem kivételével l992-re mindegyik gazdasági ágban csökkent néhány százalékkal a számuk, ami elsődlegesen az ágak eltérő sajá—

tosságaira vezethető vissza. Ugyanis az új típusú, előzmény nélküli cégek főleg a tercier szférában terjedtek gyorsan. Másfelől az iparban még sok olyan nagyvállalati

központ létezik (például Kismotor— és Gépgyár, Úvegipari Művek, Csepel Művek,

Vas— és Acélöntőde. Ganz Villamossági Művek), amelyek a közeljövőben megszűn—

nek és ezáltal tovább apasztják az ipari szervezetek számát.

2. tábla A: ipari gazdasági szervezetek száma és aránya gazdálkodásijiirmák szerint, [990—w 1992

, , Arán a , Arám/a _ , Arán 'a

Gazdálkodási torma Szalma (százalyék) Szama (százalék) Blama (szazalyék)

1990-ben l 99 ! —bcn 1992—ben

Jogi személyiségű gazdasági

szervezet . . . . . . , 7528 26 l2128 23 14393 21

Ebből:

vállalat . . 4 . 4 . . . 1023 43 970 43 7l7 41

szövetkezet 4 . . . . 4 1 558 20 1 562 20 l 563 19

Jogi személyiségű gazdasági

társaság . 4 . . . . . . 4947 25 9 596 22 l2 l IZ 20

Ebből:

korlátolt felelősségű társa—

ság . . . . _ . . . . 4670 25 92l8 22 l152l 20

részvénytársaság . . . . 217 33 325 30 551 32

Egyéb jogi személyiségű gaz-

dasági szervezet . . I 0.7

Gazdasági munkaközösség . 7 64l 37 7 006 35 5 903 34

Egyéni vállalkozás

Forrás: Magyar statisztikai zsebkönyv. 1992, Központi Statisztikai Hivatal Budapest. l993. 133 old.

A FÖVÁROSI IPAR 63

A gazdasági szervezetek legnagyobb hányada Budapestre és környékére koncentrá- lódott: 1990—ben a cégek 43 százaléka a fővárosban, 8 százaléka Pest megyében létesült. A nagyváros elsöprő fölénye mellett Pest megye értéke szinte eltörpül és a megyék szélsőértékeihez (Nógrád 1,6, Heves 1,8, Bács—Kiskun 4,0, Borsod-Abaúj—

Zemplén 4,4 százalék) viszonyítva szintén kiugró. Ugyanez az óriási különbség érvé—

nyesült 1991 végén is. amikor a cégek fele Budapesten és Pest megyében működött, az ország többi részére viszont megyénként csak 1,5——4,1 százalékuk jutott.(17)

Az ipari cégeknek is a legnagyobb hányada a fővárosba és közelébe tömörült.

1991—ben hazánk valamennyi ipari cégének 38 százalékát a budapestiek tették ki, a pest megyeiek pedig a 12 százalékát, egy év múlva viszont már ,,csak" 37, illetve 10 százalékát adták.

A szervezeti átalakulás általában az innovációra fogékonyabb, az újra érzékenyeb- ben reagáló térségekben, jobbára a nagyobb városokban és környezetükben követke- zett be gyorsabban, míg a távoli, kevésbé fejlett perifériákon nemcsak később indult meg, hanem szerényebb mértékű is volt.

A BUDAPESTI ÉS A PEST MEGYEI IPAR SZERVEZETI ÁTALAKULÁSA

A vizsgált terület ipara szervezeti átalakulása térbeli folyamatának és főbb sajátos- ságainak bemutatásánál alapvetően a jogi személyiségű gazdasági szervezetekre tá—

maszkodtam, mivel a rendelkezésre álló adatok döntően ezekre vonatkoztak, A legnagyobb hányaduk négy fő szervezeti típusba (kft.. rt., vállalat, szövetkezet) tartozott, míg a fennmaradó néhány más jogi személyiségű szervezet az ötödik csoportba, az egyébhez került besorolásra, amelynek döntő többségét a jogi személyi- séggel nem rendelkező szervezetek alkották. Ezt a könnyebb áttekinthetőség, nagyon csekély egyedszámuk és az összesenből való szerény részesedésük indokolta,

3. tábla A vizsgált ipari cégek szervezeti forma szerint Budapesten és Pest megyében, ]99()——_I992

Budapesten Pest megyében

Gazdálkodási forma

1990—ben 1991—ben 1992-ben 1990—ben 199 1 -ben 1 5192—ben

Korlátolt felelősségű társaság 504 1 126 1 220 137 297 399

Részvénytársaság . , . . . 61 108 140 10 13 20

Vállalat ... 186 233 115 18 9 19

Szövetkezet ... 165 281 228 26 76 90

Egyéb ... . 179 144 197 51 56 42

Ebből:

gazdasági munkaközösség 83 47 24 20 4 4

betéti társaság iiiii 27 12 100 9 5 18

Összesen 1 095 I 892 I 900 242 451 5 70

Forrás: Ipari almanach (Comp Almanach Kiadói Kft. Budapest.) 1991., 19924, 1993. évi kötetei.

A kilencvenes évtized elején az új jogi személyiségű gazdasági társaságok közül a korlátolt felelősségű társaságok száma gyarapodott a legnagyobb mértékben, nem—

64 DR. Kiss teVA

csak az ország egészében. hanem a fővárosban és Pest megyében is. s arányuk 1992—ben már mindenhol elérte a 80 százalékot. A kft. nagy népszerüsége, gyors elszaporodása elsösorban legfőbb előnyének, a korlátolt felelősségnek köszönhető, mert a többi társasági formával ellentétben lehetővé teszi, hogy a tagok üzleti kocká—

zatukat a befektetett tőkéjükre korlátozzák, továbbá annak, hogy a törzstőkének mindössze egymillió forintnak kell lennie, s egyetlen személy is alapíthatja. Beleját—

szott még ebbe a társadalom tudatában, szemléletében végbement átalakulás is, amely egyrészt a vállalkozókat is mindinkább elismeri és elfogadja, másrészt az a felismerés, hogy a piacgazdaság körülményei közepette nagyobb szerepe van az egyénnek saját sorsa irányításában, és csak azok tudnak ,,fennmaradni", akik bátran mernek vállal—

kozní. kockáztatni. Ugyanakkor napjainkra az is nyilvánvalóvá lett. hogy nem lehet mindenkiből vállalkozó. A rátermettség, a felkészültség szempontjából vállalkozásra képesek körének és a rendelkezésre álló tőke mennyiségének beszűkülése miatt a kft.—k számában a közeljövőben nem várható lényeges emelkedés.

A jogi személyiségű gazdasági társaságok másik leggyakoribb. de jóval kevésbé elterjedt típusa a részvénytársaság. Számuk és arányuk is nagyon alacsony a kft.-khez viszonyitva. bár növekedési ütemük szintén erőteljes volt. Kisebb számuk többek között azzal indokolható, hogy a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társasá—

goknak szervezetileg és müködésileg is ez a legösszetettebb formája. és hogy nagyon elenyésző körükben a magánkezdeményezésű és/vagy előzmény nélküli rt.. amibe a minimális törzstőke (10 millió forint) magas értéke is belejátszik.

Az rt.—k legnagyobb része isa fővárosba tömörült. itt volt 1991—ben az ország ipari részvénytársaságainak egyharmada, 1992—ben 36 százaléka. Ugyanakkor Pest megyé—

ben ,,_ csakúgy, mint az ország más térségeiben —vjóval kisebb volt a részvénytársasá—

gok száma amit a vizsgálat adatai is alátámasztanak. Mindez elsősorban annak a következménye, hogy sok nagyvállalat központja található a fővárosban, így ha az átszervcződés végbement, akkor az elsődlegesen ott jelentkezett. Másodsorban pedig annak, hogy az rt.-k létrehozásához szükséges tőkével rendelkezők is valószínűleg nagyobb arányban fordulnak elő Budapesten.

A szervezeti decentralizáció előrehaladása következtében számottevően visszaesett a hagyományos szervezeti formák aránya. 1990 és 1992 között az iparban 30 százalék—

kal esökkcnt a vállalatok száma, így arányuk 14—ről 5 százalékra zuhant le.

Ezzel egyidejűleg a kutatott térségben mintegy 34 százalékkal lettek kevesebben a vállalatok, de részesedésük itt is az országoshoz hasonlóan alakultt lS—ről 5 százalékra mérséklődött. Gyorsította, illetve ösztönözte ezt a folyamatot az 1992. évi LIII. es az LXV. törvény is, amelyek értelmében az állami vállalatoknak 1993. június 30—ig a társasági szervezeti formákra történő átalakulást meg kellett kezdeniök,

Bár az elmúlt években a szövetkezetek aránya is zsugorodott, a szervezeti megúju—

lás e területet nem érintette markánsan. Számuk csak a fővárosban csökkent erőtelje- sebben, 1991 és 1992 között 13 százalékkal, az ország egészében nem változott lényegében, mig Pest megyében néhány százalékkal nőtt.

Az előbbi négy szervezeti típuson kívüli összes többi gazdasági szervezet az ötödik csoportba, az egyébhez került. 1990 és 1992 között arányuk l7—ről 10 százalékra redukálódott, más kategóriák intenzívebb gyarapodása. illetve a gazdasági munkakö—

zösségek megszünése. átszerveződése miatt. A gmk-k alkották ugyanis még az évtized

A FÖVÁROSI [PAR 65

elején a kategória legnagyobb részét, de két évvel később már a betéti társaságok vették át a helyüket, Mind a gmk—k, mind a bt.—k száma a gépiparban volt a legmaga—

sabb Budapesten és Pest megyében is.

A vizsgált térségben az egyes iparágak közül a legtöbb, 10—12-féle szervezeti típus a gépiparban, a vegyiparban, a villamosgépiparban, a textiliparban és az élelmiszer—

iparban fordult elő. S csaknem ugyanezen ágak tömörítették az ipari szervezetek legnagyobb részét is. Körükből is kiemelkedő a gépipar, amelyhez 1990—ben a fővá—

rosban a cégek 44, Pest megyében 52 százaléka, két év múlva 38, illetve 42 százaléka tartozott.

A cégek ipari ágazatok szerinti megoszlásából sejteni lehet az iparszerkezet átalaku- lásának tendenciáit is. Az alapján a nehézipar súlyának a csökkenése és a többi ágazatnak a stagnálása vagy lassú növekedése valószínűsíthető.

4 tábla A gazdasági szervezetek száma/"őhb ipari ágazatok szerint 1 9910-ben és 1992-ben

Budapesten és Pest megyében

, .. ,, Élelmi- . , .t Élelmi-

Nehez- Konnyu- _, Egyeb Nehéz- Konnyü— _ Egyéb

Gazdálkodási forma """ szer-

ipar 1990—ben ipar 1992—ben

Budapest Korlátolt felelősségű tár—

saság . . . . . . . 361 105 7 31 793 317 60 50

Részvénytársaság i , . 47 10 3 1 98 27 13 2

Vállalat . . . . , , . 136 29 15 6 73 22 16 4

Szövetkezet . . , . . 101 56 2 6 124 91 5 8

Egyéb , . . . . . . . 131 38 8 2 113 67 9 8

Összesen:

szám szerint . . , 776 238 35 46 ] 201 524 103 72

százalék , , . . , 71 22 3 4 63 28 5 4

Pest megye Korlátolt felelősségű tár—

saság , , . 4 , . . 104 23 7 3 276 86 25 12

Részvénytársaság . . . 7 - w 3 12 2 4 2

Vállalat . . . . i i . 14 2 2 — 9 4 4 2

Szövetkezet , , , , . 20 4 __, 2 60 20 l 9

Egyéb . . , . . i . . 36 10 1 4 28 9 3 2

Összesen.-

szám szerint . . . 181 39 13 9 385 12] 37 27

százalék . . i i .

Forrás: Ipari almanach 1990. és 1992. évi kötetei.

Az ipar egyes ágait a szervezeti megújulás differenciáltan érintette, habár a gazdasá- gi társaságok révén a gazdasági szervezetek köre mindegyik iparágban és az ország egészében kiszélesedett. 1992—ben Budapesten a kohászatban (55%), a bőr— és cipő—

iparban, valamint a textiliparban (61%) volt a legkisebb az új tipusú cégek aránya,

66 DR. Kiss ÉVA

a bányászatban (90%), a villamosgépiparban (82%), a gépiparban (8090) és a vegyi—/

parban (79%) a legmagasabb. Néhány százaléknyi eltéréssel ehhez hasonlóan alakult Pest megyében is a gazdasági társaságok részesedése. Az elmúlt két évben az új szervezeti formák aránya tovább emelkedett s ma már valamennyi iparágban túlsúly—

ban vannak.

Az egyes iparágak eltérő mértékű szervezeti megújulásába feltehetően egyfelől az is belejátszott, hogy az iparágak természete különböző. Azok, amelyek több telephelyes formában működtek és korábban is bizonyos fokú (önállósággal rendelkeztek, gyor- sabban reagáltak a változásokra, Másfelől, nem is biztos, hogy mindegyik iparágban szükséges a nagyvállalatok átszervezése, lebontása, néhány esetben — főleg az alapanyaggyártó ágazatokban w- szükségszerű a továbbélésük.

Az iparágak nagy részében a hagyományos szervezeti formák megszűnése, átszer—

veződése vagy további fennmaradása mellett jöttek létre az újak. Ezért a kilencvenes évek elején még mindig viszonylag magas volt a régi típusú szervezetek száma, habár arányuk mindinkább eltörpült az előbbiekhez képest. A kft-k, valamint a vállalatok és a szövetkezetek száma is a gépiparban volta legmagasabb. 1992-ben a kft.—k és rt.—k együttes száma a fővárosi és a Pest megyei gépiparban 538, illetve l7l volt, míg a vállalatoké 42 és 5, a szövetkezeteké pedig 77 és 49.

1990-ben még viszonylag alacsony volt a régi és az új tipusú szervezetek száma közötti különbség, ám azután erőteljesen megnőtt az előbbiek rovására. A vizsgált területen három év alatt az új tipusú cégek száma jóval erőteljesebben (két és félszere- sére) gyarapodott, mint a hagyományosoké (LI—szeres), amit a szövetkezetek számá—

nak az emelkedése és a vállalatokénak a fogyatkozása idézett elő. Budapesten 1991 és 1992 között az újak részesedése 80—ról 85 százalékra nőtt. mig a régi típusúaké 20 százalékról 15 százalékra mérséklődött. Pest megyében 1990 és 1992 között szintén hasonló tendencia érvényesült. Az előbbiek aránya 72—ről 84 százalékra szökött fel, ellenben az utóbbiaké 28 százalékról l6 százalékra zuhant le. (Ugyanezt az irányzatot jelezték a felmérés tapasztalatai is.)

A budapesti cégek térbeli megoszlásának legfőbb sajátossága a város központi részében, a belső kerületekben történő koncentrálódás. Kirivóan magas a XI., a XIII., a XIV., a II. és az V. kerületek részesedése, ami — többek között — a centrális fekvéssel, a jó közlekedési, kommunikációs lehetőségekkel, a fontos irányítási, pénz- ügyi, innovációs központokhoz való közelséggel magyarázható. A cégek XI., XIII. és XIV. kerületekbe tömörüle'sét a korábban kialakult termelési kapcsolatok sokszínűsé—

ge is elősegítette, ami abból fakad, hogy ezek a városrészek a megelőző évtizedekben is jelentős iparral rendelkező területek voltak. A szervezeti átalakulás miatt tehát lényeges elhelyezkedésbeli változás nem következett be (és a jövőben sem várható), mert egyfelől az átszerveződések a hagyományos ipari övezetekhez kapcsolódtak, másfelől az új cégek is ezeket részesítik előnyben. Ez egyébként összhangban van a termelőszférába irányuló beruházások területi elhelyezkedésével is. 1991—ben a fővá- rosban beruházók 28 százaléka termelőszférába (az iparba) ruházott be. A beruházá—

soknak valamelyest tőbb mint a fele közvetlenül, mig a többi (üzemek, csarnokok,

egyéb épületek létesítése, illetve rekonstrukciója) csak közvetve szolgálja az ipari termelést. habár az utóbbiak erőteljesebben hatnak az ipari körzet, illetve az adott városrész külső megjelenésére.

A rövA ROSI IPAR 67

Közismert a vállalati központok V. kerületi gyakoribb előfordulása. Ha a szerveze- ti decentralizáció bekövetkezik, akkor az helyileg M, döntően névváltozás formájában w— ebben a kerületben jelentkezik. Mivel azonban a tényleges termelőtevékenységet folytató egységeik rendszerint vagy más kerületekben vagy vidéken vannak, ezért az ipari termelésre, hatékonyságra, szerkezeti átalakulásra kifejtett hatása csak a kerüle—

ten kivül mutatkozik meg.

Az uralkodó szervezeti forma mindegyik ágazatban a vizsgált térségben és az ország egészében is a kft. Arányuk 1990—ben még csaknem minden fővárosi kerület- ben elmaradt az 1992. évitől, amikor a cégek közel kétharmadát tették ki. A legtöbb korlátolt felelősségű társaságot a II. (74%) és a XII. (76%) kerület mondhatta magáénak. Ez lehet egyrészt annak a következménye, hogy az itt lakók köztudottan magasabb iskolázottsági szintjükből fakadóan innovatívabbak, vállalkozóbb szelle—

műek, amit az is ösztönözhetett, hogy az előző rendszerben elfoglalt kedvezőbb társadalmi pozíciójuk révén jelentős vagyonra is szert tettek, másrészt annak, hogy ezekben a kerületekben igen magas a tehetősebb, jobb társadalmi helyzetben levő, mobilizálható tőkével rendelkezők aránya, akik különböző okokból eredően feltehe—

tően fiktiv vállalkozásokat is létrehoztak.

Az egyes iparágakhoz tartozó cégeknek nincs elkülönült térbeli csoportosulása, azaz egyik iparág sem köthető szorosan egy-egy kerülethez. A szervezeti megújulás az iparágak területi elhelyezkedésére nem fejtett ki különösebb hatást. A legelterjedteb- bek a gépipari cégek, amelyeknek legnagyobb része mindig ugyanazokban a kerüle- tekben (XI., XIII., XIV.) található. Ezeknél jóval kevesebb a számuk, de szintén tetemesebb az előfordulásuk a város bizonyos részeiben a villamosenergia—, villamos- gépiparhoz (II., XI., XIII.), a vegyiparhoz (XI., XIV.), a fafeldolgozó, a papíriparhoz (XI., XIII., XIV.), az élelmiszeriparhoz ((IX., XI.) tartozó cégeknek. A textilipari szervezetek egyenletesebben, a bőr- és cipőipariak elszórtabban lelhetők fel a város—

ban.

Pest megyében sem tapasztalható lényeges módosulás az ipari cégek térbeli megosz—

lásában 1990 és 1992 között, bár az iparral rendelkező települések aránya 39-ről 53 százalékra nőtt. Közöttük sok (körülbelül 33 százalék) olyan község is előfordult, amelyek csak egyetlen, többnyire jelentéktelen ipari céggel rendelkeztek, ezért azok- ban iparról lényegében nem is lehet beszélni.

A pest megyei ipari cégek 34 százalékát a térség hat nagyobb városa (Budaörs, Gödöllő, Vác, Szentendre, Szigetszentmiklós, Érd) tömöríti, amelyek korábban is fontos, sokoldalú ipari központok voltak, Az ipari cégek a legsűrűbben a főváros közelében, mintegy gyűrűt alkotva az agglomerációs övezetben foglalnak helyet. E eentrumtól távolodva azonban már csak foltokban található egy-egy nagyobb számú ipari céggel rendelkező település. Az iparhiányos térségek jobbára a megye peremén vagy a népesebb települések (városok) közelében találhatók.

A szervezeti megújulással egyidejűleg Pest megyében sem következett be figyelem- reméltó változás az iparágak területi elhelyezkedésében. Az egy vagy két céggel rendelkező településeken döntően a gépipariak és a vegyipariak képviseltették magu- kat mintegy kétharmad arányban, mig a feldolgozóipariak és a textilipariak durván egyharmadban. Bár a több ipari céges településeken az ipar szerkezete ennél változa- tosabban alakult, a nehézipar (gépipar) dominanciája azokban is kimutatható.

68 DR, KISS ÉVA

Az ipar szervezeti átalakulása a magyar iparban igen elterjedt központ—telephely rendszer továbbélését nem korlátozta. Továbbra is jellemző, hogy a központban általában az irányítást, szervezést végzik, a telephelyen vagy telephelyeken pedig a tényleges termelést. 1990 és 1992 között a telephelyes cégek aránya a fővárosban 25—ről 12, Pest megyében lS—ról 8 százalékra csökkent, annak ellenére, hogy számuk csak kismértékben fogyott. Ugyanakkor a telephelyek száma lényegében nem, térbeli megoszlásuk viszont jelentősebben változott. A fővárosi cégek helyben és Pest megyé- ben levő telephelyeinek száma nagyobb mértékben ( 14 százalékkal) apadt, míg a Pest megyén kívül létesítetteké szerényebben (3 százalékkal), a külföldön elöfordulóké pedig a legintenzívebben (250 százalékkal) gyarapodott. Ez a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősödéseként is értékelhető. A Pest megyei cégek telephelyei közül azok fogytak, amelyeket Budapesten vagy a megyén kívül hoztak létre, ám a megyén belül települtek száma növekedett.

A több telephelyes cégforma fennmaradásába és a telephelyek számának változat—

lanságába az is belejátszott, hogy az új szervezeti formák is előnyben részesítették az ilyen típusú területi munkamegosztást. Budapesten 1990 és 1992 között a telephely/"es kft.-k aránya 27—ről 46-ra, Pest megyében 40-ről 66 százalékra, a telephelyekből való részesedésük pedig 21-ről 33 százalékra, illetve 3l—ről 69 százalékra emelkedett,

A kilencvenes évek elején a telephelyek nagy részét a hagyományos, két év múlva azonban már többnyire az új tipusú szervezeti formák működtették. Az előbbieknek a korábbi munkakapcsolatok megőrződéséből fakadóan jobbára vidéken volt a telephelye, mig az utóbbiaknak inkább az adott településen belül. A telephelyek gyakorisága szorosan összefügg az iparágak jellegével, a kiterjedt termelési, kereske- delmi, javító-szolgáltató hálózattal rendelkező ágazatokban nagyobb az előfordulá—

suk. A kutatott térségben 1992—ben a telephelyeknek közel egyharmada a gépiparhoz, 18 százaléka a fa— és papíriparhoz, 17 százaléka a vegyiparhoz és 9 százaléka a textiliparhoz tartozott.

Különösen a fővárosi cégekre jellemző, hogy a kisebb helyigényű, a fogyasztóval közvetlenebb kapcsolatot kívánó kereskedelmi, javító—szolgáltató tevékenységeket folytató irodákat, üzleteket, mintaboltokat a városközpontba, a belső kerületekbe telepítik, a raktározás, a termelés telephelyeit pedig a külső kerületekbe vagy vidékre.

Budapesten 1990 és 1992 között csaknem megkétszereződött, 7l—ről l35—re nőtt a száma a közvetlenül nem termeléssel foglalkozó részlegeknek, s feltételezhető, hogy a jövőben tovább gyarapodnak, hiszen a piacgazdaság körülményei között nagyon fontos, hogy a termékek, a szolgáltatások a vásárló számára mindenhol hozzáfér—

hetővé váljanak.

A MEGÚJULÓ IPAR NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA

A cégek szervezeti típusa és néhány jellemzője (az alapítás éve, az alkalmazottak száma, az alaptőke-, illetve vagyonnagyság, a külkereskedelem iránya) között igen szoros összefüggés mutatható ki.

Az ipari cégek alapításának két fő időszaka különíthető el. Az egyik az 1950—es évektől az l960-as évek elejéig tartott. Ekkor vállalatok, szövetkezetek sora létesült.

A másik az 1989—4199O—es év, amikor az új típusú szervezetek —— döntően kft.-k

A FÖVÁROSI IPAR 69

_ alakultak. Az új szervezetek csírái, első elemei már a nyolcvanas évtized elején megjelentek, de ugrásszerű növekedésük csak a társasági törvény életbelépése után következett be. Budapesten a cégek 39, Pest megyében 57 százaléka alakult 1989——

1990—ben. E cégalapítási ,,boom" után mintegy törvényszerűen mérséklődött a cég- alapítási láz. Erre utal az is, hogy a fővárosban a cégeknek már csak 17, Pest megyében 12 százalékát létesítették l991—1992-ben. Ez viszont egyben azt is jelzi, hogy a jövőben a cégeknek csak szerény mértékű gyarapodásával lehet számolni.

A nyolcvanas évtized végi és a kilencvenes évtized eleji tömeges cégalapítás azt eredményezte, hogy az 1980 előtt létesített hagyományos szervezeti formák aránya mindinkább visszaszorult Budapesten 39-ről 23 százalékra, Pest megyében 25-ről 10 százalékra.

A cégek életképessége'ről, működésük időtartamáról nincsenek területi bontású adatok. Az országos tapasztalatok viszont adhatnak némi támpontot. A felszámolá- soknak 1988--——l989-ben körülbelül egyötöde, 1991—ben már közel felejutott az iparra.

Az iparon belül a kohászatban, a gépíparban, valamint a könnyűiparban volt az átlagosnál (11————12%) nagyobb az arány, és 1991—ben a megszűnés háromnegyede e két utóbbi ágazatra koncentrálódott.(l3) A textiliparban az elmúlt két év során a gyárak 65—70 százaléka csődöt jelentett, s jó részüknél felszámolással végződött az eljárás.(12) A statisztikai adatok szerint az iparban 1990-ben a cégek 5, 1991-ben 6 százaléka, ezek kétharmada a gép- és az építőiparban szűnt meg még az alapítás évében. Csakúgy, mint külföldön, idehaza is a megszűnési arány a kisszervezeteknél nagyobb, minta nagycégeknél. (13) Azaz a rövid időn belül megszűnő cégek többsé- ge a kisméretű vállalkozásokból kerül ki, amelyek rendszerint még az alapítás évében ,,halnak el". 1992—ben a csődöt jelentett jogi személyiségű gazdasági szervezetek 42 százalékát tették ki a 20 vagy annál kevesebb fővel rendelkező cégek, amelyeknek több mint 90 százalékát gazdasági társaságok alkották. Ez is arra utal, hogy a kisszervezeteknek a gazdaságban betöltött (betöltendő) pozitív szerepük mellett ma még számottevő az instabilitásuk, nagyfokú a mobilitásuk is.

Még a fejlett piacgazdaságokban is sokszor találkozni a napjainkban oly gyakori cégmegszűnésekkel, amelyek mintegy szükséges velejárói a szervezeti megújulásnak, az átalakuló gazdaságnak, de a vállalkozóvá válás, a tanulás folyamatának is szerves részét képezik. Ugyanis — s ezt mutatják a nemzetközi tapasztalatok —-— a kezdő vállalkozások többsége rövid időn belül megszűnik. Ez viszontjó kiindulási alapot ad egy új beindításhoz, mert az alapító sok tapasztalatot, ismeretet is összegyűjtött, sokkal megfontoltabb, óvatosabb lesz, ezért a második vállalkozása általában már életképesebb, sikeresebb.(6)

Az Ipari almanach 1990. kötetének a vizsgált térségre vonatkozó cégnévsorát összevetve az 1992. évivel, szintén további, tájékoztató jellegű információhoz jutha—

tunk a cégek életképességéről. Ez idő alatt a cégek 14 százaléka (266) szűnt meg, 97 százalékban kft.—k és 86 százalékban fővárosiak. 23 százaléknak (437) a szervezeti formájában nem következett be változás, csak l2-nek az elnevezése lett más. Ezek nagy része korlátolt felelősségű társaság volt, és Budapesten működött. 79 cégnek (4%) módosult a szervezeti formája, elsősorban nagyvállalatok részvénytársasággá szerveződése folytán. Ugyanakkor több mint ezer új céget hoztak létre, jórészt kft.—

ként és a fővárosban.

70 DR KISS ÉVA

Magyarországon nem történelmi örökség az aránytalanul sok nagyvállalat, a má- sodik világháború előtt az átlagnagyság 74 fő volt.(10) Ám a világháború utáni évtizedekben egyre több nagy létszámú vállalat jött létre a centralizáció erősödése folytán. A rendszerváltozás óta azonban a szervezeti megújhodással párhuzamosan a méretstruktúra is átalakult. A gazdálkodó szervezetek nagyság szerinti megoszlásá- ban jelentős eltolódás következett be a kis— és középméretű szervezetek javára, mivel az újonnan létesített és a nagyvállalatok ,,1ebontása" során létrejött cégek nagyrészt ilyenek.

Az iparban a 300 főnél kisebb jogi személyiségű gazdasági szervezetek részesedése 1990 és 1992 között 87—ről 94 százalékra nőtt, mig a 300 főnél nagyobb létszámú ee'geké 13—ró1 6 százalékra csökkent. Hasonló folyamat ment végbe a vizsgált területen is, melynek eredményeképpen 1992—ben a fővárosban már csak 6, Pest megyében 3 százalékot tettek ki a 300 főnél több főt alkalmazó cégek.

A reprezentatív mintából nyert tapasztalatok szerint a kilencvenes évek elején a leggyorsabb ütemben az 50 főnél kisebb szervezetek gyarapodtak (Budapesten 82, Pest megyében 86 százalékkal). Ennél szerényebb mértékű (32, illetve 26 százalékos) növekedés figyelhető meg viszont az 51"--- 300 fős cégek esetében. Ugyanakkor 37, illetve 67 százalékkal esett vissza a 300 fősnél nagyobb Cégek száma.

1990-ben ———— a minden gazdálkodási formán belül előforduló szélsőségek ellené—

re —-A— az 50 fősnél kisebb szervezetek körében a kft.-k, az 51—300 fős közöttieknél a kisszövetkezetck. szövetkezetek, a 300 fősnél nagyobbak táborában a vállalatok alkottak túlsúlyt. A kis— és középméretű szervezetek szinte mindegyik ágazatban megtalálhatók, ellenben a nagyméretűek néhány ágazatba (gépipar, vegyipar, élelmi—

szeripar) koncentrálódtak. Mivel 1992—re megerősödött az új tipusú cégek pozíciója.

ezért a 300 fősnél kisebb cégeknek mintegy 60 százaléka már kft, a 300 főnél több munkást foglalkoztató cégeknek pedig 55 százaléka már rt. formában működött.

Mindkét csoporton belül nagyobb lett azon cégek száma amelyek a szervezeti decent—

ralizáeió következtében valamely hagyományos szervezeti típusból jöttek létre. Ezzel magyarázható a 300 fősnél nagyobb kft.-k számának mintegy négyszeres és az rt.—

kének háromszoros gyarapodása.

Az ipar szervezeti megújhodása ösztönzőleg hatott a lakossági megtakarítások mobilizálására is, amelyeket többnyire új alapítású vállalkozásokba __ főleg kft.-kbe

% invesztáltak. A vizsgált Cégek alaptőke, illetve vagyonnagyság szerinti tagolódása alapján a magánszemélyek megtakarításai átlagosan néhány millió forintra becsülhe—

tők, amit a kezdeti fenntartások enyhülése, a társadalom szemléletének, hozzáállásá—

nak, illetve az egyén gondolkodásának megváltozása után egyre többen fordítottak cégek létesítésére. így az újonnan alapított, előzmény nélküli cégek nagy része 1—M5 millió forintos tőkével rendelkezik. Arányuk 1992-ben a fővárosban és Pest megyében egyaránt 38 százalékot ért el. Szintén tekintélyes hányadot képeztek az 50 millió forint feletti tőkével induló cégek. A fővárosban a cégek 33, Pest megyében 27 százaléka mondhatott magáénak ekkora vagyont. Az, hogy az új tipusú szervezetek körében megszaporodtak a jelentősebb tőkével rendelkezők, a szervezeti deeentralizáeiónak tulajdonítható. Budapesten 1990 és 1992 között az 50 millió forint feletti tőkéjű kft.—k száma 20-ról 82-re (7-ről 10 százalékra) szökött fel, míg az rt.-ké 18—ról 65—re (42—ről 71 százalékra).

A FövARosi IPAR 71

A gépipart, a vegyipart és a fafeldolgozó és papíripart képviselő cégek oszlottak meg a legjobban tókenagyság—kategória szerint. A tőke, illetve az indulóvagyon nagysága mindkét időpontban a nehéziparhoz tartozó cégeknél volt a legnagyobb.

Az 1—5 millió forint közötti tőkével rendelkező kft.-k száma Budapesten 250 volt 1992—ben, ezzel szemben Pest megyében csak 42. E számottevő eltérésnek feltehetően nemcsak a reprezentatív minta az oka, hanem valószínűleg az is, hogy a megyében, különösen annak falusi településein sokkal szerényebbek a lakossági megtakarítások, kevesebb a ,,szabad", befektethető pénzösszeg, továbbá hozzájárulhat még a helyi társadalom milyensége is, hogy kevésbé innovatív, vállalkozó szellemű.

Hazánkban 1972 óta van jogi lehetőség külföldi részvétellel működő cégek létrehozá—

sára, számuk azonban csak a társasági törvény életbe lépése után indult ugrássszerű gyarapodásnak. 1987—ben 139, 1990-ben 2044 és 1991 decemberében már 2982 ipari vegyes vállalat működött az országban. A legtöbb vegyes vállalatot a gépiparban és a könnyűiparban s döntően a fővárosban (V., XIII., II., XI. kerületben) hozták létre.(8) A vegyes vállalatok alapítói vagyonában növekszik a külföldi fél részesedése, és egyre több a teljes egészében külföldi tulajdonú szervezet. 1989 és 1991 között a külföldi érdekeltségű vállalkozások száma közel hétszeresére, az alapítói vagyonból a külföldi befektetések hányada pedig 24-ről 45 százalékra emelkedett. 1990 és 1991 decembere között az iparban alapított gazdasági szervezetek közül a külföldi érde—

keltségűek törzstőkéje szintén nött (57-ről 62 százalékra). 1991—ben az egy vállalatra jutó alapítói vagyon, illetve ennek devizában levö része az iparvállalatoknál nagyobb (84,4, illetve 34 millió forint), mint a kereskedelmi vállalatoknál (6, illetve 2,4 millió forint), habár a külföldi érdekeltségű vállalatok a legnagyobb számban a kereskede- lemben tevékenykedtek.( 17)

Az, hogy az aktivizált külföldi tőke mind elaprózottabb formában érkezik, és egyre kisebb tőkéjű cégeket alapit, azzal is magyarázható, hogy látva a politikai, jogi, gazdasági garanciákat a zavartalan működéshez, a nagy cégeket mind több kis cég követi. Az új külföldi érdekeltségű vegyes vállalatok 64 százalékának alapítói vagyo- na 1 millió forint körül volt, 27 százaléké nem haladta meg a 10 millió forintot, lO,1—SO millió forintos tőkével alakult a társaságoknak mintegy 5 százaléka, 50,l—

100 millió közöttivel közel 2 százaléka, és csupán 23 százalékának alapítói vagyona haladta meg a 100 millió forintot.(l7)

Kelet—Európában elsődlegesen nem az ipar szervezeti átalakulása idézte elő a cégek értékesítési, kereskedési irányai súlypontjainak az áthelyezódését, hanem magának a politikai—társadalmi rendszernek a megváltozása. Mivel az itteni országok gazdasága többé—kevésbé hasonló változásokon megy át, hasonló nehézségekkel küzd, ezért érthető, hogy mindegyik igyekszik a piac- és versenyképes termékeit fizetőképes vevőknek eladni, akik viszont jobbára csak Európa nyugati felében találhatók a kontinensen belül. így a kelet—európai cégek — a KGST Összeomlása után, amelyben az egymás közötti kereskedelemre ősszpontositottak —— külkereskedelmi relációikban újabban ezt a térséget törekednek meghódítani. Ám ennek elengedhetetlen feltétele termékeik minőségi színvonalának további javítása (a külföldi piac mellett már a hazai is mind szigorúbb követelményeket támaszt velük szemben). Fontos ez azért is, mert az éleződö versenyhelyzetben a termékek piacképessége nemcsak az értékesítést, a piaci kapcsolatok alakulását hanem a vállalkozás sorsát is befolyásolja.

72 DR. KISS ÉVA

A különböző nagyságú és tipusú gazdasági szervezetek értékesitése igen differenci—

ált. Általában a kis- és középméretű vállalkozásoké erőteljesebben nőtt, mert gyor—

sabban, rugalmasabban alkalmazkodnak a piac igényeihez, és mert kisebbek az adminisztrációs költségeik, de az ipari értékesítés jelentős hányadát ——-—4 ha csökkenő ütemben is —— még mindig a nagyvállalatok értékesitése teszi ki.

1990 és 1992 között a vizsgált terület cégeinek külkereskedelmi kapcsolatában is jelentős eltolódás következett be a fejlett európai tőkés országok javára, 1992—ben a kutatott terület cégei mintegy 90 százalékának volt velük (is) külkereskedelmi kapcso—

lata. Közülük az első helyen Németország, a másodikon Ausztria állt, mint legfonto—

sabb kereskedelmi partnerek. A hozzájuk fűződő kötelék a megelőző évtizedekhez képest még szorosabbá vált. A behozatalban és a kivitelben is az európai tőkés országok csoportja után —— amelyek közel azonos mértékben vettek részt a cégek exportjában, illetve importjában —— a kelet—európai országok következtek, amelyek az importból szerényebben (20%) részesedtek, mint az exportból (320/0). Körükböl a Független Államok Közössége a legfőbb piaci kapcsolat. A fővárosi és a Pest megyei ipari cégek külkereskedelmi kapcsolataiban a legkisebb — bár a korábbiakhoz képest nagyobb —a szerepet az Európán kívüli országok játsszák, amelyekből kevesebben (160/0) importálnak, de amelyekbe többen (25%) exportálnak. A tengerentúli orszá—

gok közül az Egyesült Államok, Japán és a ,,kis tigrisek" jelentik a lényegesebb üzletfeleket,

A cégek szervezeti típusa és külkereskedelmének irányai között szintén összefüggés mutatható ki. 1990—ben még a hagyományos szervezeti formák, a nagyvállalatok domináltak, amelyek főleg a KGST—országokkal kereskedtek. így a KGST felbomlá—

sa elsődlegesen a nagyvállalatokat sújtotta, hiszen a kisebb méretű és új tipusú cégek általában később alakultak, s éppen ezért döntően a tőkés országokkal kíséreltek meg minél kedvezőbb kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni. Ezáltal az új típusú szerveze—

tek túlnyomóan ezen országokkal bonyolítják le külkereskedelmüket. 1992—ben a kutatott terület kft.-inek külkereskedelmében az egykori szocialista országoknak volt a legkisebb szerepe, míg az rt.—kében valamivel nagyobb, ugyanis a szervezeti decent—

ralizáció folytán örökölték a korábbi kapcsolatokat is, mivel a szervezeti megújhodás nem járt együtt a kereskedelmi kapcsolatok gyors és gyökeres megváltoztatásával.

Továbbra is nagyobb a vállalatok, szövetkezetek külkereskedelmében a kelet-európai országok részesedése, mint más térségeké, habár 1990 és 1992 között számottevően mérséklődött.

*

A társasági törvény életbe lépése után a magyar ipar szervezetében igen kedvező változások következtek be, különösen annak hazai fellegvárában, a fővárosban és tágabb térségében. Egyrészt nagyon sok új cég, túlnyomóan korlátolt felelősségű társaság alakult, másrészt megkezdődött a túlméretezett nagyvállalatok ,,lebontása".

Az elmúlt néhány év alatt e folyamatok eredményeként lényegesen visszaszorult a tradicionális szervezetek részesedése, és ma már az új típusú szervezeti formák domi—

nálnak mindegyik ipari ágazatban. Nagy részük 1989 után jött létre, teljesen újonnan alapított, kisméretű, néhány millió forintos indulótőkével rendelkezik, és elsősorban a fejlett tőkés európai országokkal kereskedik.

A FÓVÁROSI lPAR 73

A szervezeti megújulás az ipar szerkezetében, térbeli elhelyezkedésében és a köz—

pont—telephely rendszerben nem idézett elő lényeges változást.

A vizsgált térségen belül az ipar szervezeti átalakulása Budapesten gyorsabban és sokkal látványosabban ment végbe, mint Pest megyében, ahol ez a folyamat késve indult, lassabban bontakozott ki, és amelynek ipara méreteiben is elmarad a fővárosi- tól. Ugyanakkor, mivel az átszervezödés nem zökkenőmentes, nehézségek nélküli, ezért számos —— további kutatások tárgyát képezhető —— társadalmi, szociális, privati—

zációs stb. problémát is felvet, amelyek messze túlmutatnak az ipar keretein és a főváros, illetve tágabb térségének határán.

IRODALOM

(l) Herend Ti Iván; A magyar gazdasági reform útja. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest; 1988, 448 old.

(2) Berend T. lván————Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdése.

Megjelent: Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. köt. Budapest. 1966. 535,,..573_ old.

(3) Bokor Péterné: A termelő tevékenység területi-települési összefüggései. A terület- és települesfejlőde's társadalmi—

gazdasági folyamatai Magyarorszagon e, program l.l.24 téma Ts-2/2 Program Iroda. (Kézirat)

(4) Csanádi Péter——— Fényes László: Gazdasági társaságok jogszabály gyűjteménye. Cégek alapítása, bejegyzése, átalakulása, müködése. Pallas Közlöny- és Kiadványszerkesztő Igazgatóság. Budapest. 1990. 448 old.

(5) Fazekas Richárd —Nagy Csaba: Nagyok vagytok, kicsik. Figyelő. l992. február 13. 25. old.

(6) Fehér Ágnes; Nem lehet mindenkiből vállalkozó, Figyelő. 1992, április 16. 31. old.

(7) Inzelt Annamária: Rendellenességek az ipar szervezetében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1988.

261 old.

(8) Iván László: Külföldi érdekeltségű vegyesvállalatok területi vonatkozásai. Földrajzi Értesítő. l992. e'vi l 2. sz.

67———79. old.

(9) A kisszervezetek l990. évi tevékenysége az iparban. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. l99l. 7 old.

(lO) Kopátsy Sándor: Hiánycikk: a vállalkozás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1983, 280 old.

(ll) A külföldi érdekeltségű vállalkozások működéséről. Központi Statisztikai Hivatal. Budapesti 1991, 2l old.

(l2) Mink Mária: Egy egészen könnyű ágazat. Figyelő. l993, szeptember 30. 26—27. old.

(13) Pető Márton: Pénzt vagy életet. [figye/ői l992. május 7. 7. old.

(14) Sárközi Tamás; Egy gazdasági szervezeti reform sodrában. Magvető Kiadó. Budapest. l986. 431 old.

(15) Tájékoztató az l99l. év főbb gazdasági és társadalmi eseményeiről. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1992. 64 old.

(ló) Ungvárszkí Ágnes: Gazdaságpolitikai ciklusok Magyarországon (1948—1988). Közgazdasági és Jogi Könyvkia—

dó. Budapesti l989. 192 old.

(l7) Vállalatok, változatok, valtozasok. Figyelő. l992. március 5. 24. old.

(18) Vutvzka Éva: Oszd meg és visszakozzi Figyelő. 1992, február 6. l3. old.

TÁRGYSZÓ: lparszerkezeti

SUMMARY

The study follows up the organizational renewal of the industry in the capital and in county Pest between 1990 and l992, and it shows some characteristics (the year of foundation, the number of employees, the size of capital, trade relations) of the firms which played role in the process, comparing all these with national tendencies.

The data have been provided mainly by l99l—l993 volumes of the Industry Almanach, in which data are available for some 40 per cent of the industrial firms in the investigated area.