216
nem rendelkezik. Egyébként a függvény va—
lameninyi paramétere alátámasztja az op- riori feltevéseket. A társadalmi termék 1 szá- zalékos növelése az importot 1.5—2 százalék- kal emeli. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a Német Szövetségi Köztársaság az importkvő- ta további emelkedésével számolhat. Egyik további megállapítása az eredmények alap- ján az, hogy a konjunkturális ingadozások- nak is sokkal erősebb az importra gyakorolt hatása, mint a valuta fel— és leértékelésé- nek. Az importnak az importáraktól való viszonylag nem nagy függőségét mutató ne- gatív paraméter számszerűségét egyébként más szakértői becslések is alátámasztják. A különböző összefüggések a konjunktúrapoli—
tikust mindenesetre gyakran nehéz helyzet elé állítják. ami a növekvő importra való tekintettel elsősorban (: külkereskedelmimér- leg-egyensúly biztositása legmegfelelőbb esz- közeinek a megtalálását és az ,,importált infláció" elleni védekezést sürgeti. A valuta- felértékelés várható hatásáról egyébként csak akkor lehetne hitelt érdemlő megálla- pításokat tenni, ha az importhoz hasonlóan az export—függvényt is meg lehetne becsül- ni.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
ROTHSCHILD, K. W.:
EXPORTSTRUKTÚRA, EXPORTRUGALMASSAG ES VERSENYKÉPESSEG
export flexibility and compe—
1975. 2.
(Export structure.
titiveness.) — Weltwlrtschaftliches Archiv.
sz. 222—242. p.
A kapitalista közgazdaságtan a klasszikus külkereskedelmi elmélet feltételezései alap- ján elemzi a külkereskedelem alakulását, az- az azt vizsgálja, hogy a versenyben álló cégek miként törekszenek a piaci kereslet kielégítésére. Ennek megfelelően az export- egyenletek'ben egyrészt a kereslet szerepel változólként — az import, a termelés, vagy a GNP alakjában — másrészt az exportban részt vevő országok relatív árai, a verseny erősségének mutatójakénit. Zavaró tényező- ként a tarifa, vagy a kereskedelempolitika jellemzői is helyet foglalnak a makroöko—
nómiai egyenletekben.
Az ötvenes években, főként Modiglianí, Kindleberger, o ,,Manchesteri iskola" és még sokan mások, úgy finomították az előbb kör—
vonalazott egyenletrendszereket, hogy a kút- kereskedelem fejlődését a kereslet növeke—
désének és struktúrájának tényezőire bon- tották. A struktúra változásának megfelelően kiigazított modellekben természetesen ismét szerepelt egy reziduális tényező, amely a küikereskedelem korlátait, vagy ösztönzőit volt hivatott kifejezni. Megjegyzendő, hogy
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
ezekben az újabb külkereskedelmi madei—
lekben a strukturális tényező -— azaz az egyes árucsoportok exportjának eltérő aia- kulása — exogén változókévnt szerepelt, a—
melyet az adott kereslet határozott meg.
Szerző a továbbiakban azt emeli ki, hogy a klasszikus külkereskedelmi elmélet — a je- lenlegi közgazdasági viszonyok közt —'leg- feljebb a nyersanyagok és félkész—termékek tekintetében érvényesül. Az ipari onszágok kültkereskedelméne'k keresleti oldalát — szá—
mottevő mértékben — ugyanis az új termé—
kek, :: termékek átalakítása, a reklám és a marketing-operáciők befolyásolják. Szerző megemlíti, hogy a közelmúltban végzett vizs- gálatok — 500 dániai és hollandiai cég kí—
kéndezése — is azt igazolták. hogy az élel- miszer, a vegyianyagok, a textíliák, a gépek, a villamos és elektronikus berendezések kül- kereskedelme akkor volt a legeredménye- sebb, amikor meghatározott elképzeléseket, új termékeket vezettek be, marketing-straté- giákat hajtottak végre, vagy vettek tekintet- be. lgy tehát a konkurrencia-harcban a nem ártényezők jelentkeztek legfontosabb ténye- zők'ként. Nem hanyagolható el azonban. hogy második tényezőként mindig az ár szerepelt és az eredménytelenséget, vagy a sikertelen külkereskedelmi manővert. mindig az árté—
nyezővel indokolták.
A továbbiakban tizenegy nyugat-európai ország külkereskedelmének —- 28 ipari csoport szerint részletezett — adataival kívánja a szer- ző igazolni, hogy a nemzetközi kereslet szer—
kezete és az egyes országok exportjának struktúrája egymástól eltérő módon alakult, amiből az következik, hogy a kereslet szer- kezete legfeljebb csak eredménye, nem pe- dig oka az egyes államok exportten—denciái- naik.
Az OECD-országok importja az OECD—or- szágokból 1962—1972 között a kiemelt 28 ipari árucsoportban évenként nagyobb (13.8
%) mértékben növekedett, mint az ugyan- ilyen vonatkozású összes import (12.90/0). Az egyes országok ipari és összes importja -—
a jelzett vonatkozásban -— nem tért el na—
gyobb mértékben az OECD átlagos eredmé- nyeitől. Bizonyos különbségek azonban még- is jelentkeztek a Közös Piac és az EFTA—
országok tekintetében. Szembetűnő, hogy a 28 ipari árucsoport exportjának növekedési együtthatója csak öt ország esetében mu—
tatott —— Kendall rangikorrelációs koeffi- ciense szerint — viszonylag szoros összefüg—
gést az OECD importjának növekedési ará- nyával. A másik öt ország esetében az együtthatók —- 5 százalékos szinten — nem különböztek szignifikáns mértékben a nullá- tól. Az együtthatók pozitív értéke azt jelzi.
hogy a kereslet természetesen befolyásolja az export strukturális változását, az alacsony értékek viszont azt, hogy eza lhatás gyenge
STATlSZTlKAl iRODALMl FIGYELÓ 217
és nem közvetlen. Nem mutatkozott lényeges eltérés akkor sem, amikor a szerző a Közös Piac és az EFTA-országok exportját, illetve a két országcsoport egymás közötti külke- reskedelmi forgalmának ez időszaki alaku- lását vizsgálta.
Szerző a továbbiakban azt elemzi, hogy az OECD importjában legnagyobb mérték- ben növekedő öt, illetve tíz árucsoportnak megfelelő export miképpen fejlődött orszá- gok szerint 1962 óta. Az országok előbb em- lített mutatói alapján sorrendet állított ösz- sze és ezt összevetette az ipari export nö—
vekedési aránya alapján képzett sorrenddel.
Ebből kitűnt, hogy az import strukturálisan fontos elemeinek növekedése és az ipari
export általános növekedése igen gyenge kapcsolatban állnak egymással. Meghatáro- zott, kezdő pozíciójában kedvező export—
struktúrával rendelkező országok esetében azonban ez az összefüggés erősebbnek mu—
tatkozott. Az elemzésből kitűnt, hogy a bel- ga export flexibilisnek, a holland és a svéd export pedig rugalmatlanabbnak tekinthető.
Összefoglalva megállapítja, hogy az 1962—
1972. évi külkereskedelmi adatok szerint a nyugat-európai országok importja és szekto—
rálisan bontott exportja között — egy—egy ország viszonylatában —— nem fedezhető fel egyértelmű és szoros kapcsolat.
(lsm. : Dányi Dezső)
MEZÖGAZDASÁGl STATISZTIKA
EJDEL'MAN, M.:
A NÉPGAZDASÁGl AGRÁR—IPARI KOMPLEXUMOK
MEGHATÁROZÁSÁNAK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI (Metodologicseszkie problemü opredelenija na- rodno—hozjajsztvennogo agrarno-oromüslennogo kom- pleksza.) —— Voproszü Ekanomikir 1975. 4. sz. 49—
61. p.
A szovjet szakirodalom napjainkban gyak—
ran foglalkozik az agrár—iparikomplexumok- kal. A figyelem—nek több oka van, nevezete- swen az agrár—ipari komplexumok kialakítása és fejlesztése szoros kapcsolatban van a te- rületi fejlesztéssel. amelynek a Szovjetunió- ban sajátos vonásai vannak. A területfej—
lesztéssel kapcsolatos problémakör a mező—
gazdasági. illetve községi népesség társa' dalmi—gazdasági helyzetének a többi társa—
dalmi réteghez való közelítése. Ezenfelül az agrár—ipari komplexumok fejlesztése jelen- tősen hozzájárul a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növeléséhez, ami központi kérdés.
Szerző megállapítja, hogy (: mezőgazda- ság a népgazdaság egyik fontos területe.
amelynek fejlődési színvonal—ától nagymér- tékben függ a szocialista termelés alapvető céljainak megvalósítása: a társadalom tag- jai fogyasztási szükségletének mind teljesebb kielégítése.
A Szovjetunióban a személyi fogyasztás—
nak mintegy háromnegyedét a mezőgazda- ságban előállított vagy mezőgazdasági alap—
anyagból készít—ett termékek alkotják. 1973- ban a mezőgazdaságban dolgozók aránya az egész népgazdaság—on belül 25 százalé- kot tett ki, ami az anyagi termelésben dol—
gozók egyharmadát jelenti. A mezőgazdaság termelési célú állóalapjai 1974 elején. a je- lenlegi árakon számítva, 137 millió rubelt tettek ki (a föld értéke (nélkül), ez a nép- gazdaság állóalapjainak 20 százaléka.
A mezőgazdaság tiszta termelési értéke tényleges árakon számítva elérte az anyagi termelésben részt vevő ágazatok termelési értékének 20 százalékát. A forgalmi adó és a tiszta jövedelem egyéb elemeinek figye- lembevételével ez az arány meghaladja a 30 százalékot.
A mezőgazdaság korszerű fejlesztésének sajátossága a sokoldalú iparosítás és a ter- melési folyamatok komplex gépesítése, foko- zatos átmenet az ipari alapokra. Csak a kilencedik ötéves terv első három évébe—n 949000 traktort, 273000 gabonakombájnt, 479 000 teherautót és sok más technikai esz—
közt adtak a mezőgazdaságnak.
Az ipar által feldolgozott mezőgazdasági termékek aránya állandóan növekszik. A mezőgazdasági termékeknek 1959-ben 39.ó százalékát, 1966-ban 439 százalékát és 1972—
ben pedig már 52,4 százalékát dolgozta fel az ipar.
Az állami beruházások 20 százalékát a mezőgazdaságban használják fel, ezenkívül jelentősek a beruházások a mezőgazdaság—
hoz kapcsolódó iparágakban, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártásban. a könnyű— és élelmiszeriparban, valamint az egyéb ága- zatokban is.
Az agrár—ipari komplexumok tekintetében a szakemberek többféle koncepciót alakitot—
tak ki. Egyesek az agrár—ipari komplexumok kialakulását és fejlődését csak népgazda- sági aspektusból vizsgálják. Véleményük sze- rint a népgazdasági agrár—ipari komplexum olyan sajátos gazdasági jelenség, amely a mezőgazdaságban az ipari termelési mód- szerek felhasználásával jött létre. erősítve a mezőgazdaság kapcsolatait az iparral és más ágazatokkal. Mások az agrár—ipari komplexumok kialakításának folyamatát al—
sóbb szinten, az agrár—ipari vállalatok és egyesülések szintjén vizsgálják. Az agrár-
