TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
AZ ÖNÁLLÓ NÉPESSEGTUDOMÁNY KlALAKlTÁSA KORULI ERÓFESZlTÉSEK
DR. HORVÁTH RÓBERT
Az önálló népességtudomány elismerése minden kétséget kizáróan a XX.
század terméke, annak ellenére, hogy a demográfia mint tudományos ismeretterü—
let és vizsgálódási anyag közel 300 éves múltra tekint vissza. Ez a múlt — amely ezek szerint egyidős a statisztikai tudomány múltjával — bővelkedik ragyogó kezdemé—
nyezésekben. Ennek ellenére nem mondható el. hogy ezek a kezdeményezések si—
kerre vezettek. azaz hogy önálló demográfiai diszciplína kialakulását eredményezték.
A korai kezdeményezések közül a demográfiai tudomány és a statisztikai tudo—
mány története a legtöbbet az úttörők, elsősorban John Graunt és Johann Peter Süssmilch munkásságával foglalkozott. Graunt munkássága szinte állandó forrása minden komolyabb demográfiai tudományos munkának. Éppen napjainkban jelent meg ismét francia újrakiadása. terjedelmes bevezető tanulmánnyal Eric Vílauin tol—
lábóU Süssmilch munkásságával az elmúlt évtizedben az egész világ demográfiai tudománya foglalkozott, munkájának és halálának bicentenáriuma alkalmából:
műve első kiadásának legutóbbi újrakíadása pedig tavaly jelent meg szülőhazájá- ban, Németországban.2 A modern, XX. századi demográfiai tudomány kialakulásá- nak tantörténete eddig még tulajdonképpen nem került rendszeres kidolgozásra, de szinte minden demográfiai tankönyv foglalkozik annak néhány főbb aspektusával.
Egyes rokontudományok elmélettörténeti munkáiban, mint például ]. A. Schumpeter- nek a közgazdasági elemzés történetéről írott hatalmas összefoglaló munkájában.
történtek is bizonyos szintetizálási és összefoglalási kísérletek.3
Különös módon azonban éppen a XlX. század idevágó erőfeszítése és kezdemé—
nyezései azok elsősorban. amelyek eddig a demográfiai és a rokontudományok tan- történészeinek a figyelmét szinte teljesen elkerülték. Ha történt is ezeknek a telje—
sítményeknek egyikéről vagy másikáról említés — mint ahogyan az alábbiakban erre a megfelelő összefüggésben utalni kívánunk —, ezeknek a kísérleteknek még első megközelítési szintnek minősíthető tudományos elemzésére sem került sor a tudo- mányos irodalomban. Jelen felvetésünknek alapvető célkitűzése az. hogy erre a tu- dományos hézagra — ,.gap"—re — ráirányítsuk az érdekelt tudományos körök figyel—
1Vílauin, E.: Une éditíon critiaue francais de l'oeuvre de John Graunt (1620—1674). Présentation d'un ouvrage hors collection de I'INED. Population. 1978. év! 2. sz. 413—423. old.
? Süssmilch, ]. P.: Die göttliche Ordnung in den Verönderungen des menschlichen Geschlechts . . . Neu- ausgabe nach der ersten Ausgobe von 1741. Berlin. 1977.
3 Demography as :: body of knowledge. Megjelent: The study of population. Szerk.: Hauser, Ph. M. -- Duncan, 0. D. The University of Chicago Press. Chicago. 1959. 76—105. old.; The methods and materials of demography. Condensed edition by Stockwell, E. G. New York -— San Francisco -— London. Academia Press.
1976.; Schumpeter, [. A.: History of economlc analysis. Editor] from manuscript by Boody—Schumpeter. E. Third printing. New York. 1959.: Bevezetés a demográfiába. Szerk.: Szabady Egon. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó. Budapest. 1963. 610 old.
DR. HORVÁTH: A NEPESSEGTUDOMÁNY 295
mét. második szándékként pedig az. hogy elsősorban a XIX. század közepén, az
1840-es és az 1850-es években sűrűsödő ezen erőfeszítések első megközelítésű tu-dományos elemzésére is vállalkozzunk. ez utóbbira is inkább csak a nemzetközileg legkimagaslóbb teljesítményekre korlátozódva. Ilyen vázlatos keretben még kevésbé lehet szó természetesen arról. hogy a XIX. század második felének tantörténetére is kiterjeszkedjünk, annál is inkább nem, mert ez a korszak lényegesen kevesebb tö-
rekvést mutat fel az önálló demográfiai tudomány vonatkozásában, viszont annál többet a népességi statisztika, valamint a rokon társadalmi statisztika kialakítása terén, vagyis tudománytörténetileg jóval kevésbé egyértelmű tudományos fejlődésttükröz.
!.
A XlX. századi tudománytörténeti helyzetet meglehetősen nagy és vegyes ha-
tású örökség terhelte az önálló demográfiai tudomány kialakítása felé vezető úton.
Graunt 1662—es teljesítményét a demográfia önálló kutatási területének s azon belül
is csak az egyik fő területnek, a halálozásnak mint népességi tömegjelenségnek (:felismerése jellemezte, valamint annak nagyrészt a korai statisztikát Angliában kép- viselő politikai aritmetika segítségével való feldolgozása s ennek alapján bizonyos népességi törvényszerűségek megállapítása.4 Ez utóbbin keresztül Graunt eljutott bizonyos más fő népességtudományi területek halálozáshoz kapcsolódó kérdéseinek kutatásához is itt—ott, ahol ezt anyaga megengedte. Elmondható, hogy implicite. de az önálló demográfiai tudomány igénye már megfogalmazódott munkájában, ha
nem is kifejezetten.
Süssmílch 1741—ben. de különösen műve második, i761—62—es kiadásában szinte a demográfiai tudomány minden fontosabb területét felölelte, és azokat a Graunt—
nál 100 évvel későbbi politikai aritmetika szinte valamennyi elemzési módszerével megvizsgálta, csupán a felfedett törvényszerűségek interpretálásánál tett egy lépést viszafelé a Graunt által képviselt ,,tiszta demográfiai elméleti koncepcióval" szem- ben. Erre vall. hogy a felvilágosult abszolutizmus félig kameralista, félig fiziokrata államcéljainak megfelelő demográfiai tudományos elméletét egy magasabb. máso- dik szinten a fiziko—teológiai koncepciónak rendelte alá. Nem jelentkezett sem Gra—
untnál. sem Süssmilchnél a tudomány fő területének és fő módszerének felismerése mellett tehát a megfelelő tudományos elmélet kialakítása a maga teljes tisztaságá- ban. és még sokkal kevésbé a tudomány önmagára ismerése, amelyet Schumpeter a lezáró kritériumnak tart egy önálló diszciplína kialakulása felé vezető úton. a tu- dománytörténet és a tudományszociológia szempontjából.5
Süssmilch örökségét az egyetemi világ felé a német leíró statisztika göttingai iskolája —- akármilyen felületesen is — lényegileg átmentette, de azt ennek az isko—
lának utolsó nagy alakja, August Ludwig Schlözer professzor már lényegileg nem tudta hasznosítani. Ezzel a kérdéssel nemrég megjelent dolgozatomban részletesen
foglalkoztam,6 és így erre most nem kívánok kitérni. Hasonlóan arra sem, hogy
Schlözernek elsősorban magyarországi statisztikus tanítványai voltak azok, akik megkísérelték ezeket a tradíciókat folytatni. elsősorban Németh László és Schwart- ner Márton a statisztikai.7 Fejes János és Berzeviczy Gergely pedig a népességtu—dományi területen is.
4 Vilauin, E. i. m. 417. és köv., valamint 421. és köv. old.
5 Schumpeter, ]. A. i. m. 107. old. ;
6 Dr. Horváth Róbert: Linné és Schlözer — ú] szempontok a leíró statisztikai irány értékeléséhez. Statisz—
tikai Szemle. 1978. évi 10. sz. 1012—1039. old.
7Horváth Róbert: Néhány gondolat a szociológia és a statisztika tudományának kezdeteiről. különös tekintettel a hazai vonatkozásokra. Szociológia. 1974. évi 1. sz. 49—63. old.
296 _ DR. HORVÁTH RÓBERT
Fejes teljesítménye nemzetközi síkon is figyelemre méltó az önálló demográfiai tudomány kialakítási kísérlete szempontjából, de sajnos nem, váltott ki semmiféle nemzetközi visszhangot, és így nem tudta a vizsgálódásom tárgyát jelentő XIX. szá—
zad közepi újabb nemzetközi kísérleteket befolyásolni. Ugyanez a helyzet Berzeviczy-
nek a gazdaságdemográfia kialakításáratett kísérlete terén. igy a továbbiakban
ezekre a magyar előzményekre e tanulmányban nem térek ki.A magyar tudományfejlődésnek eza nemzetközi kapcsolódási kísérlete, illetve az arra történő utalás e bevezetésben annyiban mégis nagy jelentőségű, hogy ráe mutat a göttingai iskola tanrendszerébenra'rra az egyetlen európai tudományos for—
rásra. amely az európai politikai aritmetika teljes tudományos szervezetlensége -—
mondhatni ,,dezoláltsága" —— mellett az egyetlen lehetséges tudományos kiindulási
alapot jelentette az önálló demográfiai tudomány gondolatának megőrzése és to-
vábbvitele szempontjából. Innen sarjadt ki ugyanis az első jelentős tudományos tel—jesítmény az önálló demográfiai tudomány gondolatának továbbvitelére a világhírű
Bernoulli—család késői és a németországi tudománnyal szoros kapcsolatot tartó sar—jának. Christoph Bernoullinak nevéhez fűződve.
Mielőtt vázolnánk és értékelnénk e kései Bernoulli munkásságát, csupán rövi-
den érintjük azt, hogy az egyéb európai-tudományos áramlatok miért nem bizonyul—tak produk'tív hatásának a demográfiai diszciplína önállósodása szempontjából. Az angol és egy bizonyos fokig az európai, sőt süssmilchi politikai aritmetikai örökséget képviselő Thomas Robert Malthus nagy port felvert népesedéselméleti jellegű tanul- mánya 1798—ból és annak további hat kiadása a XIX. század első két évtizedéből a népesedéselmélet kérdését tulajdonképpen a másik nagy társadalomtudomány, a politikai gazdaságtan felé irányította. Ennek következményeként John Stuart Mill 1848—ban megjelent standard közgazdaságtan-elméleti munkája8 azt egyenesen be—
kebelezte a közgazdaságtanba mint annak egyik fejezetét, és ezzel egészen a XIX.
század végéig irányt szabott a klasszikus. illetve neoklasszikus angol közgazdaság- tan, de az angol társadalomtudomány számára is.
Bonyolultabb volt a helyzet Adolphe Lambert Guetelet munkásságának hatását tekintve. Utóbbinak 1835—ben megjelent főműve egy szupertársadalom-tudomány ki—
alakítására törekedett .,társadalmi fizika" elnevezéssel, amely elsősorban a modern statisztikai módszerrel megragadható társadalmi tömegjelenségeket ölelte volna fel.
Ebbe kétségtelenül beletartozott volna a népességtudomány is. legalább is a fizi—
kai—antropológiai népességi tömegjelenségek vonatkozásában, de Ciuetelet vélemé- nye szerint ennek kidolgozása még gyermekcipőben járt műve megírása idején. és ezt a véleményét még az 1869-es második kiadás idején is változatlanul fenntartotta.
Ez a auetelet—i vélemény elég kevéssé ösztönzött újabb erőfeszítésekre népessége!—
méleti vonatkozásban. inkább a népességstatisztikának adott erősebb impulzust s
azon belül is főleg a biometriának, úgy ahogy ezt Francis Galton és Karl Pearson
később megvalósították.9 lgy Bernoulli fellépésének igen nagy tudományos hézagot kellett pótolnia, amelyet nagy műveltséggel kísérelt meg áthidalni.ll.
Christoph Bernoulli 1841-ben jelentette meg munkáját német nyelven, Ulm-
ban, noha maga a bázeli egyetem professzora volt már ez időben. Minthogy azon- ban korábban a hallei pedagógiai főiskola tanára volt. a német tudomány emlőinis nevelkedett, és a német nyelvterület számára szánta munkáját.
3 Mill, [. St.: Principles of'politlcal economy. London. 1848.
9Westergaard, H.: Contributions to the history of statistics. London. 1932. 226—227. oid., 268—271. old.
A NÉPESSEGTUDOMÁNV
297
A mű címe10 már jelzi a szerző nagy tudományos igényét és a demográfiai tudo—
mány — eddigi tudomásunk szerinti — első önmagára ismerését és önálló elnevezé—
sét — germanizált latin formában —, noha azzal maga a szerző sincs teljes mérték- ben megelégedve (Vlll. old.). Mint írja, egyszerűen nem talált ennél jobb elnevezést.
s ezért a mű alcímében megkísérelte azt közelebbről is meghatározni ..nép— és em- berismeret—statisztikai eredmények alapján" körülírással. Ez az alcím visszautal egy bizonyos fokig a göttingai leíró iskolára, amelyben az egyes országok állami neve- zetességeinek egymás utáni —— s tegyük hozzá lehetőleg statisztikai, azaz szám—
szerű — leírását ..etnográfiai módszernek" — nevezték. Hogy ugyanakkor Bernoulli a biztonság kedvéért a ..statisztikai eredmények" megjelölést is szerepeltette. ez már Guetelet hatására utal inkább. mint a göttingai iskoláéra, amit főleg a számos Guetelet-idézet bizonyít. Méginkább Ouetelet befolyását jelzi maga a mű előszava, mely egyben arra is rámutat, hogy az egész mű tulajdonképpen auetelet—i ihletésű.
mert a ,,modern statisztika atyjának" munkássága bírta rá Bernoullit, hogy saját ez irányú korábbi munkássága fonalát felvegye.
Az előszó tanúsága szerint Bernoulli már 1804-ben Hallében megjelentetett egy
úttörő műnek számító, a fizikai antropológia vázlatát bemutató művet.11 Ebben a
műben Bernoulli a ,,népességi statisztika segítségével" és azon alapuló ,,technikai és ökonómiai kutatások" segítségével kísérelte meg a ,.törvényszerűségek megállapí—tását a látszólag önkényes emberi cselekvésekben", már amennyiben fizikai jellegű életjelenségekről volt szó. A kutatási cél megfogalmazása egyezik Süssmilchével, a népességi kutatás területéé pedig a Ouetelet-féle ,,társadalmi fizikáéval" vagy ..ant- ropológiáéval". Nyilván ez utóbbi frappáns egyezés ösztönözte Bernoullit arra, hogy az 1804—ben megszakadt fonalat még egyszer felvegye. méghozzá - ahogy az 1841- es műből kitűnik — nemcsak nagy igénnyel, de alapos kutatásokra felépítve. Ez utóbbira nemcsak Guetelet művének. illetve műveinek gyakori idézése utal, hanem a kor legnevesebb népességstatisztikai szerzőié is. Emeljük ki ezek között a auete- let—i irányhoz csatlakozó, főleg francia nyelvű szerzőket — mivel ezek vannak túlnyo- mó többségben —, így elsősorban Balbi, Víllermé, Villeneuve, Chevalter, Dufeau, De
*Jonnés, Yvernois, Marc—Épine és Dupin nevét, és akkor nem csodálkozunk Bernoulli művének tökéletes népességsta'tisztikai megalapozottságán.
Ez a statisztikai megalapozottság azért döntő egy önálló demográfiai tudomány tudományos rendszerének a kifejtése szempontjából, mert a tudományos fejlődés is általában az induktív úton halad. és így az új tudomány önálló tárgyát és kutatási területét képező tényanyagot a népességi tömegjelenségekre nézve nyilvánvalóan a népességi statisztika szállítja túlnyomó mértékben. Bernoulli ezt úgy fejezi ki, hogy ez a statisztika adja meg a népességnek a ,,statusát", amely alatt a kölcsönös ösz—
szefüggéseke't érti a népességet kifejező ,.kvantitativ nagyságrendek" között. A ,,né- pességtudomány mint önálló tudomány vagy mint doktrína" ezeket a statisztikai ösz- szefüggéseket hasznosítja, elemzéseit annak eredményeire építi fel. Ez a népességi elmélet tulajdonképpen két részre bontható szerinte. amelyek közül az absztrahál—
ható, tértől, időtől függetlennek látszó elemzési eredmények adják az ,,általános populacionisztikát". míg ennek a populacionasztikának a ,,különös része" tulajdon- képpen az etnográfiai kicsengésű ,.Bevölkerungskunde"—val azonos, amely az egyes országok szerint tárgyalva adja elő a népességi jellegzetességek statisztikai feltá- rását, a göttingai iskola által kialakított sorrendben és módszerrel. Bernoulli hangsú- lyozza. hogy a ,,különös populacionisztikának" ez a része egyelőre csak Európára
1" Bernoulli, Chr.: Handbuch der Populationistik oder der Völker- und Menschenkunde nach stutlstischen Ergebnissen. Ulm. 1841.
"Bernoulli, Chr.: Versuch einer physischen Antropologie. Halle. 1804.
298 DR. HORVÁTH RÓBERT
dolgozható ki. a statisztikai fejlődésnek megfelelően. Véleménye ebben teljesen megegyezik Guetelet felfogásával.
Ouetelet döntő hatása kitűnik abból is, hogy Bernoulli 1841-ben megjelent mű- vének bevezetőjében azt hangsúlyozza, hogy ez a ,,különös populacionisztika" teljes egészében a tudományos népességstatisztikán alapul, és igy meghaladja már tu—
lajdonképpen a göttingai etnográfiai koncepciót. Mutatja ezt tárgyköre, amely 1. az álló népesség. 2. a születések, 3. a házasságkötések, 4. a halálozások, 5. a népes—
ségi fejlődés, valamint 6. a nagyvárosok népességi problémáira terjed ki. Ehhez a későbbiekben még hozzáveszi második speciális problémakörként 7. a népesség élettartamának, azaz a halandósági tábláknak a problematikáját is, amelyet .,popu-
lacionisztikai biometriának" nevez el. .
Ennek megfelelően a közel egyíves bevezetés után Bernoulli műve tulajdon- képpen az emlitett két fő részre oszlik, mintegy 420 oldalon tárgyalva az általános populacionisztikát. és mintegy 200 oldalon az egyes országokra vonatkozó speciális népességi ismereteket. Az általános vagy elméleti rész természetesen annyiban csa—
lódást kelt a modern demográfusban, hogy itt nem a demográfiai elemzés módsze- rei kerülnek elméleti kifejtésre, hanem az európai országok összehasonlító anyaga alapján a korábban említett hét fő demográfiai terület szerint olyan általános de- mográfiai mutatószámok kidolgozására törekszik a szerző, amelyek valamennyi or- szág adatainak figyelembevételével lehetőleg hosszabb, többnyire ötéves globális átlagok alapján adják meg a népesség struktúrájára és a népmozgalomra vonat—
kozó legfontosabb statisztikai viszonyszámokat mint átlagokat. Ez a megoldás nyil- vánvalóan megfelel Guetelet elképzelésének, amely szerint ilyen nagy számok mel- lett a törvényszerűség mint legalábbis relativ konstancia, azaz relativ állandóság megmutatkozik az emberi faj népességi jelenségeiben, és így ezeket a vázolt mód- szerrel megállapított adatokat ..általános demográfiai" eredményeknek lehet te-
kinteni.
Ezt az elképzelést s az annak alapjául szolgáló Ouetelet-féle XVlll. századi op—
timizmust Bernoullinál az mérsékli. illetve közelíti a realitásokhoz, hogy többnyire megadja lehetőleg a nemzetközi, országonkénti összehasonlító táblázatokat is. Más szóval Bernoulli az átlag körüli szóródás nagy jelentőségével tisztában van. és bi- zalma nem feltétlen ezekben az ún. ,,megkülönböztetés nélküli" vagy globális átla- gokban. Az 1830-es évek közepétől az 1840-ig terjedő ötéves időszakra például Ber- noulli adatai szerint Magyarország szaporodási rátája évi átlagban 2.4 százalékra tehető, és mint megjegyzi (326. old.), ezeket az elég bizonytalan adatokat főleg Rau, Dupin és Bíckes összeállításaiból merítette. A halandósági táblák kérdésénél Ber—
noulli —- akármilyen sommásan is — foglalkozik a régebbi halandósági táblák közül Deparcieux, Wargentín, Casper, Süssmilch, Duvillard, Price, Simpson és Muret, va- lamint honfitársa, Mallet halandósági tábláival. Az újabbak közül pedig elsősorban a Milne-féle Carlisle-táblával, továbbá Ouetelet és Finlaison tábláival (389. és köv.
old.). ami kitűnő tájékozottságra vall. A második részben, a speciális populacionisz- tikában a következő országok részletes népességstatisztikai átlagait, illetve viszony-
számait ismerteti: Franciaország, Belgium és Hollandia. az Osztrák Monarchia, Po- roszország és egyes német államok; Anglia, Oroszország, az olasz államok és Svájc (439. és köv. old.).
Maga Bernoulli sem volt megelégedve az önálló népességtudomány kialakí- tása terén végzett kísérletével. Erre vall, hogy igen rövid időközben két újabb mun- kát jelentetett meg. Ezek közül az első lényegileg az egyes országokra vonatkozó népességstatisztikai részhez közölt újabb adatokat. mintegy mégegyszer aláhúzva, hogy az állandóság ezekben :: jelenségekben csak igen viszonylagos. Ennek a mű—
A NEPESSÉGTUDOMANY 299
nek az előszava Bázelben kelt 1842-ben, de a kötet maga csak egy évvel később
jelent meg. Ulmban, ,,A népességstatisztika újabb eredményei. Kiegészítés a popu—lacionisztika kézikönyvéhez"12 címmel. Ez a kiegészítés nemcsak annyiban új, hogy
a hangsúlyt még erősebben a statisztikai megalapozásra teszi, de annyiban is. hogy az 1841-es alapműben felsorolt országokon kívül egyes újabb országok adataira is kiterjeszkedik, mint például az Egyesült Államokra és Dániára. Ezen túl- menően még egyes újabb problémákat is igyekszik felölelni, mint például a halon—dóság szezonális ingadozása vagy a zsidóság statisztikája a demográfiai jellegze- tességek szempontjából. Ezért érdekesebb ennél elméleti szempontból a második ki- egészítő mű, amely kifejezetten az általános populacionisztika problémáit veszi cél- ba. és amely már 1842-ben Bázelben került kiadásra a következő címmel: ,.Néhány
szó az antropológiai statisztikáról".13
E viszonylag kis terjedelmű — egyívesnél alig nagyobb — tanulmány még egyszer felveti az általános populacionisztika elméleti tartalmának kérdését. tulajdonképpen már a auetelet—i tanokkal polemizálva, kritikai alapon. Bernoulli alapvető megállapí- tása e tanulmányban az, hogy az .,antropológiai statisztika" végeredményben ma- gával (: ..populacionísztíkával" vagy a ,.biostatisztíkával" lenne annyiban azonos, hogy mint kvantitatív és mint megfigyelésen alapuló tudomány — mert a statisztikai tömegszerűségek módszerét alkalmazza —— a nagy számok törvényével feltárható ter- mészeti törvényszerűségek megállapítására törekszik. Ehhez azonban elméleti téren csak új módszerek kidolgozása segítségével lehet eljutni, vagyis Bernoulli eljut az önálló demográfiai diszciplína kulcskérdésének felismeréséhez. Módszertanilag e törvényszerűségek megállapításának fő nehézségét abban látja. hogy a megfigyelés a tömegjelenségek vonatkozásában csak állami, hivatalos statisztikai szervezet se- gítségével történhet megbízhatóan. de még emellett is fennáll az a további nehéz- ség, hogy a statisztikai módszerek meglehetősen fogyatékosak, és legfeljebb a tény- leges törvényszerűségek jobb—rosszabb elméleti megközelítését nyújthatják.
Az álló népesség struktúrájára vonatkozó elemzéseknél a megközelítés egyelőre jobb, mint a népmozgalmi jelenségeknél, a legrosszabb viszont talán a halandó—
ságitábla-számításoknál, különösen ha kis csoportokra vagy éppen egyedi valószí- nűségekre kívánják azt alkalmazni.
További, még lényegesebb problémát is lát Bernoulli azon a téren, hogy a ..ter- mészeti—fizikai népességi törvényszerűségek" megközelítése és kutatása is nélkü- lözhetetlenné teszi bizonyos társadalmi — ahogy ő kifejezi ,,morális vagy szellemi" — területeken mutatkozó törvényszerűségek kutatását. Itt a helyzet mind a statiszti- kai institúcíók, mind a statisztikai módszer vonatkozásában még kidolgozatlanabb.
és ezért egyesek vitatják azt, hogy helyes lenne-e a populacionisztikai vizsgálatokat erre a területre kiterjeszteni. Bernoulli álláspontja szerint azonban ez feltétlenül szükséges még akkor is, ha az e téren megállapítható .,konstanciák" relatívitása még annál is jóval nagyobb. mint amely a fizikális antropológia vonatkozásában
állapítható meg (17, old.)
Ez a negative helyes álláspont. amely egyben a Ouetelet által kialakított tan—
rendszer kritikája, bármennyire is találóan mutatott rá a konkurrens tanrendszer egyik legfőbb hiányosságára, ugyanakkor eltávolította Bernoullit a megoldásra váró, alkotó jellegű feladatok felismerésétől. Nevezetesen attól. hogy az elméleti de—
mográfiának éppen az általa felismert területeken — a strukturális demográfia. a népmozgalom és népességfejlődés kérdései terén — kell elsősorban módszertani
12 Bernoulli. Chr.: Neuere Ergebnisse der Bevölkerungsstatistik. Zugleich als Nachtrog zum Handbuch der Populotionistik. Ulm. 1843.
13 Bernoulli, Chr.: Einige Worte über antropologísche Statistik. Basel. 1842.
300 DR". HORVÁTH RÓBERT
téren alkotó munkát kifejteni, ha a Guetelet-féle koncepciónak megfelelően ,.tértől és időtől" valamennyire is független és absztrakt jellegű tudományos ismereteket kivánt kidolgozni. E rendszerben a gazdasági és a társadalmi rendszer interferen—
ciájának vizsgálata eggyel távolabbi síkon. a demográfiai alkalmazások nyomán ve—
tődött volna csak fel. Utóbbiak alapján kellett volna ahhoz a felismeréshez eljutni.
hogy az ilyen szempontból vizsgált demográfiai jelenségek már nem "tiszták" ab—
ban az értelemben, hogy nem tisztán természeti és fizikai tudományos megközeli—
téssel, hanem csupán társadalomtudományi megközelítéssel és társadalomtudo—
mányi szempontból elkötelezett tudományos elmélet alapján oldhatók meg helyesen.
Ez utóbbi felismerésnek a logikus konzekvenciája természetesen az is? hogy ez a társadalomtudományos elméleti alap visszahat magára a módszerre is. és sok vonatkozásban módosítja a társadalmi demográfia elmélete szempontjából.
A demográfiának ezt a két, egymással összefüggő elméletét. a ..tiszta demográf fiát" és a .,társadalmi demográfiát" a XIX. század közepe táján még senkinek sem
sikerült kellő világossággal felismernie. Ezen nem is csodálkozhatunk.
Hasonló volt egyébként a helyzet a .,tiszta". vagy ha úgy tetszik a ,,matema- tikai" közgazdaságtan vonatkozásában is, annak ellenére, hogy a közgazdaságta- domány fejlődése lényegesen nagyobb szabású volt a XlX. század első felében.
Ezen belül e század egyik legnagyobbnak tartható elméleti közgazdaságtani gon-
dolkodója, Antoine Augustin Cournot 1838-ban megjelent alapvető művében a gaz-
daság elméletének matematikai elveiről szóló vizsgálódásaiban már ezt az alapprob—lémát felvetettem Ugyanakkor élesen elválasztotta egymástól a .,tudományos rend- szer" és az .,elmélet" fogalmát. és rámutatott, hogy egy tudományos rendszer több- féle elméleti expozíciós módszerrel is kifejthető. Többek között e kérdéssel kapcso—
latban leszögezi ebben az emlitett művében, hogy a matematika — az általános hiedelemmel szemben -— nem csupán konkrét számítások elvégzésére használható.
A matematikai módszer megkönnyíti az elméleti kérdések kifejtését, a nagyságren—
dek közötti viszony megállapítását és a függvényszerű összefüggések feltárását.
anélkül. hogy ehhez numerikus számolásra lenne szükség, és éppen a valószínűség- számítás az. amely ezt a lehetőséget hatalmasan felfokozza. Cournot azt is megál—
lapítja (IV. és köv. old.), hogy David Ricardo — vagyis a XIX. század előtte működött legnagyobb elméleti közgazdásza —— noha irodalmi formában fejtette ki elméleti gon—
dolatmeneteit. ezek már lényegileg álcázott ,.elemi algebrai" kifejtéseknek feleltek meg, és lényegesen egzaktabbá és rövidebbé tették expozícióit.
Cournot 1863—ban. műve második kiadásának előszavában azonban nagy ke—
serűséggel volt kénytelen megállapítani. hogy John Stuart Mill, Friedrich List és Fréderic Bastiot műveinek megjelenése lényegesen nagyobb figyelmet keltett, mint saját matematikai közgazdaságtani kísérlete. lgy továbbra is időszerűnek tartotta a matematikai—algebrai kifejtés és a ..matematikai logika" alkalmazásának szorgal- mazását, amit meg is tett műve bővített és átdolgozott második kiadásában.
Ezzel kapcsolatban gondolatmenetünk szempontjából talán a legfontosabb azt hangoztatni, hogy Cournot már műve első kiadásában is helyes álláspontot foglalt el a statisztika közgazdaságtudományi felhasználására nézve.15 de már ez előtt, tisz—
tán az elméleti közgazdasági összefüggések tisztázása érdekében elsősorban a
1"Cournot, A. A.: Recherches sur les princlpes mathémotiaues de la théorie des richesses. Paris. 1838.
VI. és köv, old.
13 Me'nald. C.: Trois formes de resistance aux statistiaues: Say. Cournot. Walras. Megjelent: Pour une hisioire de la stotistiaue. Tome 1. Szerk.: Mallesse, !. INSEE, Paris. 1977. 417—430. old,
A NÉPESSÉGTUDOMANY ' 301
,,matematikai közgazdaságtan" kialakítása mellett érvelt, elméleti megfontolások alapján. Álláspontját bizonyos fokig a gazdaságstatisztikai gyakorlat viszonylagos fejletlensége is alátámasztotta. De Cournot-nak ez a nagyszabású kezdeményezése
nemcsak a közgazdászok, hanem a statisztikusok és a korai demográfiai elmélet kép-
viselőinek figyelmét is elkerülte.így érthető. hogy midőn Ouetelet egyik legtehetségesebb belga tanítványa, Pierre-Francois Verhulst 1844—ben bemutatta a belga Királyi Tudományos Akadémi—
án a népességnövekedés törvényére vonatkozó matematikai vizsgálódásait.16 ez a matematikai kifejtés Ouetelet és Bernoulli nyomán nem teljesen tiszta elméletre alapozva történik, hanem keveredik a társadalmi elméleti kifejtéssel. lgy minden el- méleti zsenialitása ellenére is vegyes rendszer kifejtéséhez vezetett, szigorú meg- állapításainak érvényét pedig különféle társadalomtudomónyi megfontolások — mint hipotézisek -— egyre relatívabbá teszik, az absztrakció egyre csekélyebbé válása következtében. Ez az 1845—ben nyomtatásban is közzétett tanulmány azonban még így is messze megelőzte korát. és csupán a XX. század első felében, az 1920—as évek elején nyúlt vissza a modern demográfiai elmélet ezekhez az alapokhoz Raymond
Pearl és Lowell ]. Reed munkásságán keresztül.17 _ ;
Verhulst művének itt akárcsak vázlatos elemzésére sincs módunk, ezért csupán néhány lényegi megjegyzésre szorítkozunk. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a matematikai és társadalomtudomónyi kifejtés keveredését már az a auetelet-i kiin- dulás elkerülhetetlenné teszi. hogy a ,.népesség általános elméletét" Verhulst an- nak .,állandó" és .,véletlen" okai szerint elkülönítve igyekszik vizsgálni. lgy az ál—
landó okok között nemcsak fizikai tényezők — mint amilyen a termékenység és az
egészségi állapot —, hanem a ..szokások" és az ..erkölcsök". e tiszta társadalmi té-
nyezők is szerepelnek.
Tisztán a konstans okokra korlátozva az elemzést, Verhulst a népesség mértani arányú növekedését tételezi fel Malthus adatai alapján. Minthogy az idő folyása számtani haladványt reprezentál, a népesség növekedési törvényét szerinte a száma- lás kezdetén adva levő P népességgel, egy k és ! egyelőre meghatározatlan állan- dóval. a következő alapképlet alapján lehet kifejezni Verhulst jelölését követve:
p : P10lt
amely egy logaritmikus görbét határoz meg. Ha feltételezzük, hogy a t egy thS—tel lesz egyenlő és a p egy 2p—vel. akkor a képlet Malthus tételének verifikációját adja, amelyből az ! állandó úgy határozható meg, mint a ,.népesség fejlődését előidéző potenciális energia", amelyet még a létfenntartási javak szűkösségétől való félelem nem korlátoz. Ezt az állandót Verhulst átalakítva a Napier-féle logaritmusos for- máról közönséges logaritmikus formára. l/M alakra hozza, ahol M az ehhez az át- alakításhoz szükséges szorzószámmal egyenlő.
Ennek a koefficiensnek a jelentőségét az adja meg, hogy ennek a növekedési energiának a csökkenése a népességnövekedés csökkenésének is fő független vál—
tozóját adja meg. Ha azt a népességet, amelynél ez a koefficiens csökkenni kezd.
,,normál népességnek" nevezzük el — Verhulstnál ez a definíció b jelöléssel szerepel
—. akkor egy további határozatlan koefficienssel -— n—nel. valamint az ! ezen keresz—
tül történő kifejezésével -— m : I—knb alakban — Verhulst képes volt meghatározni
"5 Verhulst, P. F.: Recherches mathe'matiaues sur la loi d'accroissement de la population. Nouveaux mémoires de i'Académie Royale de Belgiaue de Bruxelles. Tome XVIII. Bruxelles. 1845. (Lu á la séance du 30 novembre 1844.)
17 Pearl, R. —- Reed, L. J..- On the rate of growth of the population of the United States srnce 1790 and its mathemct'Jtical representation. Proceedings of the National Academy of Sciences. New York. 1920. VI. köt.
275—288. ol .
302 DR. HORVÁTH RÓBERT
a csökkenő népességi növekedés alapvető képletét a t idő képletén keresztül az alábbi integrált formában:
1 [b(m-nb)]
t : —— log M
'" p (m—np)
Ezt logisztikus görbe formájában lehet felrajzolni és inflexiós pontját is meg lehet p : (1/2) (m/n) alakban határozni. Ez a második alapvető képlet azon a hipo- tézisen alapszik. hogy a népesség növekedési energiájának csökkenése magával a népességi növekedéssel lineárisan arányos, de természetesen számos más hipoté- zis is elképzelhető, ahogy ezt Verhulst hangsúlyozza. Amennyiben például a népes—
ségi növekedés akadályai a túlnépesedés — (p—b) — négyzetével arányosan növe—
kednek, úgy a ,.maximális népesség" meghatározásához lehet eljutni. természetesen lényegesen bonyolultabb alakban.
Verhulst az általa kifejtett formulák segítségével arra is kísérletet tett, hogy Belgium és Franciaország népesedési törvényeit, előbbit az 1815—1845, utóbbit az
1817—1841. évek időszakára is meghatározza (22. és köv. old.). Eredményeinek frap-
pánsan csekély eltérései a hivatalos statisztikai adatoktól, valamint az a megállapí—tása, hogy a csökkenő növekedés mindkét népességnél már folyamatban van. egy- aránt figyelemreméltó eredmény a korai demográfiai elmélet teljesítőképessége
szempontjából. Ha ezt még azzal is kiegészítjük. hogy Verhulst az általa meghatá—
rozott népességi törvényt mindaddig határozatlannak tekinti, míg nem ismerjük be—
hatóbban a népességnövekedés akadályainak függvényét — akár pozitív. akár nega—
tív előjelűek legyenek is azok -—, úgy elismerésünk még csak növekszik. Azt is hangsú—
lyozza, hogy ezek hiányában egyedül csak a maximális népességre vonatkozóan és a túlnépesedés mértékével négyzetesen növekvő hipotézis esetén ad ez a törvény határozott értéket. Mindebből Platonra és Aristotelesre való hivatkozással végső kö- vetkeztetésként a népesedéspolitika fontosságát húzza alá, mint a gazdaságpoliti- kával szemben létező alternatíváét, s ezzel is már mintegy XX. századi gondolatkör- ben mozog.
IV.
A XIX. század 40—es éveinek ezt a nagy demográfiai elméleti nekilendülését
csak az 50-es évek közepén követték újabb erőfeszítések, amelyek közül az első egyenesen Bernoullira való hivatkozással vonja be a korabeli német közgazdasági elméletbe a népességre vonatkozó elméleti tanításokat. vagyis nemcsak Malthust követve. illetve ). S. Mill rendszerét.18 Wilhelm Roschernek, a német közgazdaságtan első történeti iskolája vezéralakjánok 1854-ben megjelent ,,A közgazdaságtan alap-jai" cimű művéről van itt szó,19 amely messze túlmegy a ,,népesedés elveinek" Mill
szerint adott elméleti összefoglalásán.
Ezt az mutatja. hogy Roscher megpróbálja három fejezetben összefoglalva rend—
szerezni a népességtudományi ismereteket, nevezetesen 1. a népesség elméletéről, 2. a népesség történetéről és 3. a né'pesedéspolitikáról beszél ebben az összefüg—
gésben. Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a történeti rész tulajdonképpen a primitív és a statisztikai korszakot különbözteti meg. úgy egyben a népességi sta—
tisztikai részt is inkorporálta ebbe a kifejtésbe. Jegyezzük még meg e művel kapcso—
latban. hogy a matematikai statisztikai koefficiensek kifejlesztésére Roscher nagy figyelemmel van. noha távolról sem közelíti meg Verhulst gondolatvilágát. amelyet
ll3Míll, !. St.: The principles of politloal economy. London. 1848.
m Roscher, W.: Grundlagen der National-Ukonomik. Leipzig. 1854.
A NÉPESSÉGTUDOMANY
303
feltehetően nem ismer. hiszen rá sehol nem hivatkozik. Roscher művét. annak német második kiadása alapján 1857—ben L. Wolowski franciára, ]. ]. Lalor pedig 1878-
ban angolra is lefordította.20 talán éppen e részek úttörő jellegére figyelemmel, de
talán annak hatalmas erudiciójára való figyelemmel is. Roscher műve egyébként1922-ig 22 kiadást ért meg.
Gondolatmenetünk és az általunk célba vett periódus szempontjából már csu- pán egyetlen műre kell vázlatunk teljessége érdekében a figyelmet felhívni. a sta—
tisztikai és a demográfiai tudomány történetében számtalanszor emlegetett, de ér—
demben eddig még soha nem elemzett nevezetes műre, amelynek a ,,demográfia"
elnevezést köszönhetjük. Achille Guillard szóban forgó műve 1855—ben jelent meg,
s a ,,A népességi statisztika elemei avagy összehasonlító demográfia" címet viselte.21
E műben a szerző meghatározása szerint ,, . . . ennek az új tudománynak az elvei ke- rülnek kifejtésre, valamint összehasonlításra a népesség állapotára és mozgására, valamint fejlődésére vonatkozó — nyilvánvalóan ,statisztikai' — dokumentumokkal".Guillard előszavában (V. és köv. old.) azt is leszögezi. hogy művének eredetileg a sokkal egyértelműbb "Összehasonlító demográfiai tanulmányok" (..Etudes de Dé—
mographie Comparée") címet adta, de a kiadó visszarettent attól. hogy olyan köny- vet adjon ki, amely teljesen ismeretlen, illetve e néven senki által nem ismert tudo-
mányról szól, és a kiadás érdekében kellett a címet megváltoztatni.
Ami e híres mű tartalmát gondolatmenetünk szempontjából leginkább jellemzi, abban jelölhető meg. hogy Verhulst munkájára ez a mű sem hivatkozik, ehelyett fő ínspirátorának Guetelet—t és Süssmilchet tekinti. Bernoullitól szilárdan átveszi a ket—
tős — népességstatisztika és népességi elméletre épülő —— rendszert. az elméleti részt pedig Malthus nyomdokain. de lényegileg Roscher szellemében fejti ki, nyilvánva- lóan Wolawski közvetítésével, ha itt-ott azon túl is megy. Ez utóbbi matematikai ap—
parátusra felépülő népességi törvénykutatást nevezi Guillard a ..szó szorosabb értel- mében vett" demográfiai elméletnek, Bernoullival teljes összhangban.
E kérdés körül egyébként Guillard a kor statisztikusaival és közgazdászaival ki- terjedt polémiát is folytatott. A vitára a függelékben csatolt levelek vetnek közelebbi fényt, nevezetesen Villermé, Garnier, Block, Bertillon pére és Dupuynode itt közölt megnyilatkozásai, illetve a szerző azokkal kapcsolatos állásfoglalásai (319—368. old.).
E vitákban a kortársak és elődök megnyilvánulásait a résztvevők alapos kritikának vetették alá, vagy legalábbis túlnyomó részüknek — akár pozitív. akár negatív felfo- gású -— interpretációját adták. lgy e függelék jól tükrözi a XIX. század derekának eszmesúrlódásait, amelyek az önálló demográfiai tudomány kialakítása felé vezető
eredmények és hiányosságok nyomán keletkeztek.
V.
Mindenesetre Guillard műve jelzi, hogy a tudomány ,.önmagára ismerése" is most már visszavonhatatlanul megtörtént, és határozottabb kialakításához döntően a módszer, elsősorban a népességi statisztikai és a demográfiai elemzés matematikai statisztikai apparátusának a fejlődése szükséges ahhoz, hogy ez (: kifejlődésben levő diszciplína átlendüljön a XX. századi végső és győzelmes szakaszba, s hogy ez az új társadalomtudomóny vita nélkül elfoglalhassa helyét és szerepét az emberiség tudományos fejlődésében —- jelentőségében egyre emelkedve — a XX. század máso—
dik felének folyamán.
20 Roscher, W.: Príncipes d'économie poiitiaue. Traduit sur la 2e édition allemande (1856) par L. Wo- lcggskí. Paris. 1851, továbbá Roscher, W.: Principles of political economy. Tronslated by !. ]. Lalor. London.
'! B.
" Guillard. A.: Eléments de statistigue humaine ou démogrophle comparée. Paris. 1655.
304 DR. HORVÁTH: A NÉPESSEGTUDOMÁNY
Ez azonban már egy másik történet. méghozzá tulajdonképpen nem is egy. ha—
nem legalábbis két jól elhatárolható szakaszban. Ezek jobb átértéséhez és legalább—;
is első megközelítésben való felvázolósc'ihoz azonban a jelen tanulmányban vázolt hézag kitöltése mindenképpen elengedhetetlennek bizonyul a tudatos és nem csu—
pán intuición vagy történelmi esetlegességeken alapuló tudománytörténeti alap ki—
alakitása érdekében. ,_
PE3iOME
ABTop paccmarpuaaer ycmms, noropue Gunn HPOHSBeAel-lbl : XlX neue : unrepecax coanav—mn camocronrensnoü nemorpacpuuecnoü Hayxu.
l'iepsoe sacnymnsaiouee anumanns crpemnei—me cansano c HMeHEM Bepnyrmu, KOTO—
pw": : CBoeM cnpaaoui—mne nponaaen nonbimy cmopmynupoaars He 'rommo npeAmet n reopmo, Ho " camocronrenbuoe Hasaanne arra naponoaenenm. Ero gansneüwue rpyAsr nona—
SblBaIOT, uto on ocoauan anauenue a_ötuecraennux acnexTOB nemorpacpnuecxoü Hayim "
naoicraenusiü — őnonoruKo—oőtuecrsem—imü -— xapaxrep Hosoü Hayunoű nucuunnnnu. ' mepxynbcr nyTeM paapaőomu mareMarnxo-crarucmuecxoü reopnu uwcr'oü nemorpatpmr onepenun csoro anoxy, .: peapaőoram-ibie nm norapncpmuuecm—e aaKOI—lbl pesaurnn Hacene—
Hun npumennnucs " :; nepaoü nonoam-ie XX aeka. ,
Aanbneüwum EHÖHHTeanbIM nporpeccom nananacs nonurua Powepa, noropsrü e caoeM yueónuke pasAenun Haponoaenueckne yuer—ms Ha Tpu masni-ne uacm: naponta—aeg- uecnyio 'reopmo, Mcropmo napononaceneunn n Hapogoaeguecnyio nonnmny, coxpanua maremarmecxnű cnocoa Teoperuuecnoro uanomenuz.
l'lop. BanHHeM aroro rpyAa abiwno s cser nponssenenue l'ionnapa, remoü Koroporo nansnucs anemenm ampononornuecxoü crarucmnu n, coorsercraenuo, Komnapamauan nemorpacpns, xom !; o'rHomeHuu nocnenneü prA europa He npm—iec cymecheHl—toro nporpecca.
B aaxmouenne aarop yc'ranaannaaer, nro xorn BOSHHKHoseHMe caMocronrensi—ioü ne- morparpuuecxoü HBYKH npousomno a XX aexe, mm acecropom—rero HOHMMBHHR nocneny—
router-0 pasaurvm HeOÖXOAMMO ener-me paccmarpneaemux abime npem—mx crpemnenuü 3 atm? oönacm.
SUMMARY
The study reviews the development efforts of the independent demographic science in the l9th century.
The first remarkable effort is linked with the name of Ch. Bernoulli, who made an at- tempt in his handbook to expound not only the subject and theory of population science, but also to denominate it. His further works show that he realized the significance of the social aspects of demographic science and the dualistic — socio-biological — features of the
new disciplíne.
Verhulst was ahead of his age by elaborating the mathematico—statistical theory ofpure demography, and the logarithmic rules of the population changes described by him have
been used also in the first part of the 20th century.
Another considerable step forward was taken by W. Roscher's experiment, who in his text—book divided population science into three main fields: population theory, history of population, and population policy. He also persisted in using the method of mathematical expounding.
Guillard's work was published under the influence of the previous book, the subjects of which are the elements of human statistics and comparative demography respectively, though no considerable progress was achieved in the latter.
Finally. the author emphasizes that, although the independent demographic science has developed in the 20th centrury, the knowledge of the earlier efforts in this field. as dealt with in the study. is necessary to follow its further development.
