STATISZII KA! lRODALMl FlGYELO
tartama lényegében nem változott. mégis to- vább növekedett a beruházási szféra terje- delme, mivel a folyamatban levő építkezé- sek teljes költségvetési összege nagyobb ütemben nőtt, mint a beruházások éves vo- lumene. Célként jelölik meg a beruházások koncentrációjának a növelését az épületek __és építmények darabszámának csökkentése és azok költségvetési összegének egyidejű mér—
séklése mellett. ,
E folyamatoknál az információt ,,A terme-
lő jellegú építkezések állományáról" c. sta- tisztikai beszámolóval kívánják biztosítani. Ez az adatszolgáltatás méri a folyamatban levő épületek és építmények mennyiségét és an—
nak változását az előző időszakhoz képest, kiemelve az újonnan kezdetteket, s vizsgálva azok költségvetési összegét. Azoknál a szer—
vezeteknél, amelyeknél a beszámoló adatai szerint a beruházási szféra bővülése tapasz—
talható, további elemzéseket végeznek, pél- dául tételes jegyzékkel mutatják ki a nor-
máktól való eltéréseket.
A koncentráció értékelése során össze le- het hasonlítani a folyó években megkezdett építkezések költségvetési összegét a folyó évben üzembe helyezettek költségvetési ösz—
szegével is. _
A létesítmények üzembe helyezésének meggyorsításakor döntő jelentőségű annak a beruházási hányadnak a növelése, amely a meglevő vállalatok rekonstrukciójára, fel- újítására irányul. Ezt az arányt a tizenket—
tedik ötéves tervben 50,5 százalékra kell emelni, az előző periódus 38.5 százalékáról.
A beruházások teljesítéséről szóló infor—
mációkban figyelmet kell fordítani a fenti beruházások volumenének és arányának változására. valamint a termelő állóalapok és kapacitások üzembe helyezésére. Ezeket az elemzéseket ki kell egészíteni a lakosság foglalkoztatottságára vonatkozó adatokkal s az új vállalatok építkezéseinél a munka- erő biztositásának lehetőségével.
A továbbiakban a szerző az ideiglenesen leállított beruházásokkal foglalkozik hang- súlyozva, hogy ott kell a koncentráció ezen
eszközét alkalmazni, ahol a műszaki színvo- nal nem felel meg a követelményeknek.
A koncentráció vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a költségvetési összeg növekedési üteme alacsonyabb legyen, mint az évi beruházási volumen növekedési üte—
me. Vizsgálni kell továbbá a teljes költség- vetési összegnek és az évi beruházási ráfor- dításnak az arányát. Az elemzés bővíthető a folyamatban levő beruházások normatív költségvetési összegének és a költségvetés tényleges nagyságának a vizsgálatával is.
Ha a normatív költségvetési összeg és a tényleges nagyság arányszáma egy vagy egynél nagyobb, akkor a beruházások kon- centrációja normaszinten van vagy a nor-
7.
371
mánál nagyobb, ha egynél kisebb, akkor nem érigel a normát, tehát intézkedéseket kell tenni._ '
A tizenkettedik ötéves tervnek egyik ton—
tos feladata az üzembe helyezett kapacitá—
sok egységére jutó építési költségek csök- kentése. A továbbiakban nagyobb gondot kívánnak fordítani az építkezések értékének és időtartamának az elemzésekor a beruhá—
zások újratermelési és technológiai össze—
tételére.
Az építkezési határidők csökkentésének döntő feltétele az építőipari munka haté- konyságának növelése, és mindenekelőtt a munkatermelékenység emelése. Éppen ezért egyre nő azokról a itantaílélkokról szóló infor- mációknak 'a jelentősége, amelyek a munka- időveszteségek csökkentésével függnek össze.
A szerző a továbbiakban hangsúlyozza az építési folyamatok iparosításának jelentő—
ségét. és a tudományos—technikai haladás vívmányai szélesebb körű alkalmazásának fontosságát. Szükségesnek tartja a statiszti—
kai megfigyelés kiszélesítését a szervezete- ket érintő hatékony gazdasági módszerekre.
Az építőipari munkák meggyorsításakor fontos az építkezési munkák terveinek ösz- szehangolása az építőipari szervezetek ka—
pacitásával.
Az építési határidők csökkentése mellett nagyobb gondot kell fordítani az állóala—
pok felújításának meggyorsítására is.
Az állóalapok nagysága nemcsak az üzembe helyezéssel növelhető, hanem az el—
avult állláallapork leírásával is. Ezek aránya 1985—ben 1,8 százalék volt. .és 1990-re a terv szerint eléri a 3.1 százalliékot.
Végül a szerző leszögezi, hogy az épít- kezések és az állóalapok felújításának meg—
gyorsítása függ a beruházások szervezésé- től. lte—rvezésétől', megvalósításától és az épí—
tőipari munka termelékenységétől. Az állami statisztikai szervezetek feladata, hogy az adatok elemzési színvonalának növelésével segítse a tartalékok feltárását. az építőipar fetadartarivnaik sikeres teljesí—tését.
(Ism.: Molnár Lajosné)
HAUGEN. S. E.:
A KlSKERESKEDElMl FOGLALKOZTATOTTSÁG BÖVITÉSE
(The employment expansion in retail trade.
1973—1985.) — Monthly Labor Review. 1986. augusz-
tus. 9—16; p. .
A foglalkoztatottság tekintetében a kiske—
reskedelem a leggyorsabban és a legna—
gyobb mértékben bővülő ágazata az Egye—
sült Államok gazdaságának. 1985 folyamán csaknem 17.4 millió ember dolgozott itt.
azaz a mezőgazdaságon kívül ebérbőlL-illetfg
372 STATiSZTlKAl lRODALMl FlGVELÓ
ve fizetésből élők egyhatoda. 1973-tól 1985- ig 5 millióval nőtt a létszám, és negyedét adta a teljes nem mezőgazdasági létszám- bővülésnek. Csak a (nem kereskedelmi jel- legű) szolgáltatások területén és a feldol—
gozóiparban volt ennél több dolgozó. és a vizsgált 12 esztendőben csupán a pénz- és o biztositóintézetek, valamint az ingatlan—
forgalmi szervezetek. illetve a bányászat nö- velték gyorsabban létszámukat. Elsősorban két szakágazat létszáma nőtt szembeszökő- en: a vendéglátóhelyeké és az élelmiszer-
üzleteké.
A cikk adatai a folyamatos foglalkozta- tottsági statisztikából (Current Employment Statistics — CES) és a folyamatos népesség—
összeírásból (Current Population Survey — CPS) származnak. Az előbbi 250 000 telep (üzleti egység) bérjegyzékéből merít havi reprezentativ felvétellel. Ezt országszerte úgy tekintik, mint a legrészletesebb statisztikai adatforrást a kiskereskedelmi foglalkoztatott- ságrál, mu-n'loaónákrál éis keresetekről. Minít- hogy azonbmn a bérjegyzékek nem terjednek ki a demográfiai és a foglalkozási ismér- vekre, ezenkívül nem nyújtanak adatokat az őnállókról és a segítő családtagokról, az utóbbiak tekintetében az 59000 háztartást átfogó lhavi reprezentativ népességösszsei—rást használják adatforrásként.
A kiskereskedelembe az amerikai ágazati osztályozás szerint nyolc szakmai
tartozik. Ezek:
!. az építőanyagok és kerti felszerelések árusitói;
2. az általános áruházak:
3. az élelmiszer-áruházak és -űzletek:
4. a gépjárműüzletek és benzintőltő állomások:
5. a ruházati cikkeket és kellékeket árusitó egy- ségek:
ó. a bútorilzletek és lakberendezési áruházak:
7. :: vendéglátóhelyek és italboltok:
6. az egyéb kiskereskedelmi árusítóhelyek.
A foglalkoztatottság növekedése 'az Egye- sült Államok kiskereskedelmi-Sinn 1973-wtól 1985—ig körülbelül 41 százalékot ért el, mig a többi nem mezőgazdasági (szak—) ágo—
latban mintegy 27 százalékot. Jellegzetes.
'hogy a tárgyalt ágazott egészét jóval kevés- bé érintették a 12 évet jellemző ciklikus visz- szaesése'k, mint a teljes nem mezőgazda- sági (magán) szférát, és az 1973 és 1985 közti két hosszabb recesszió idején is alig szűkült a kiskereskedelmi foglalkoztatott—
ság. A kiterjedt hanyatlássol járó kisebb áruforgalom nyilván kevesebb embert igé- nyel, mint a zavartalanul működő gazda- ság. ennek a jelei azonban csak akkor te- dezhetők fel, ha szakágazati mélységig ha- tolunk a szárma—nyagba—n. Figyelemre méltó az is. hogy a vizsgált 12 év alatt az egész kiskereskedelem követni tudta a fellendü- lési periódusokat: létszáma akkor nagyjáből ugyanúgy vagy jobban nőtt. mint a teljes
(nem agrár-) gazdasá-gé.
csoport
A fejlődés irányzatát elemezve. a nyolc kiskereskedelmi szakágazat három 'nagy Cso- portba osztható: 1. a .,lassan" növekvő: 2. a
"közepesen" fejlődő és 3. a ..gyorsan" bő- vülő szakág-azottak csoportjába. Az első ka—
tegóriába az általános áruházak. valamint a gépjárműüzletek és benzintöltő állomások tartoznak. Ezek mérsékelt létszámbővüiéstér- tek el a fellendülés időszakában. és erősen visszaesett a (létszámuk a recesszió — a töl—
tőál'iomá-soké különösen 'az 1973—1976-os olajválság — idején. A második csoportba tehetők az építőanyagok és a kerti felsze—
relések árusitói, a ruházaticikk- és —kellék- boltok. a bútorüzletek és a lakberendezési áruházak, végül az egyéb (külön nem em—
lített) kereskedelmi egységek. Ebben a nagy csoportban jobban nőtt a foglalkozhatott—
ság a vizsgált 12 év során, mint az előző—
ben. A legkevésbé felfutott két szakágazat itt az építőanyagok és a kerti felszerelések kiskereskedelmi hálózata volt. A harmadik .,együttes" szervezetei az élelmiszer-áruhá- zak. továbbá a vendéglátóhelyek és italbol- tok. Az élelmiszer—áruházak a lakossági fel- használásra, illetve továbbfedolgozásra szánt élelmiszereket árusítják, és ők képviselik —- foglalkoztatottsági szempontból - a kiske- reskedelem második leggyorsabban bővülő területét. A legnagyobb arányban végül is a vendéglátóhelyek zés ita'lboltok létszáma nőtt. itt 1973—tól 1985—ig 87 százalékkal bő—
vült a foglalkoztatofttság. A szóban forgó egységek szívták fel a 12 év alatt végbe- ment kiskereskedelmi létszámnövekedés fe- (lét.
197346! kezdve több tényező is segitette a kiskereskedelmi fog'lalkoztatottság bővülé- sét. Egyértelműen nagyobb lett a fogyasztói igény, nőtt a lakosság száma, és emelked- tek a jövedelmek. Valószínűleg még jelentő- sebb azonban számos demográfiai és bár- sadallmi—gazdalsági változás (amely meg- növelte a javak és a szolgáltatások iránti szükségletet). ide értve a dolgozó nők és így a kétkeresős családok számának növekedé—
sét. az egyre több egyedülá—l'lót és a szabad idő növekvő fontosságát. A gazdagodó ltár—
sadarlom tagjai —— idő hiányában - a kényel- met keresik. Aalckar kivá—nnak bevásárolni.
amikor ráérnek, és lehetőleg nem főznek.
sütnek otthon. .Kiszolgá'iázsukna szaxparították a megfelelő kiskereskedelmi egységeket. és növelték méretüket. Általában bővült a nyitva tartási idő is. Ehhez mind több, tőleg részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozó kellett.
A házon kivüli étkezés gyorsabb. mint ha otthon készítik el az ételt az emberek. de egyúttal drágább is. A vendéglátóhelyek igénybevétele mégis terjed. Emiatt — tiz év múltán -- a háztartások csökkenő élelmiszer—
togyavsztási arányán belül nőtt az éttermek-
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
ben és a gyorskiszolgáló boltokban stb. el—
költött összegek hányada.
Az elmondottak után esetleg nehezen ért- hető, miért tudták növelni létszámukat az élelmiszer-áruházak is. A magyarázat a ki- nálat, a választék sokoldalú bővitésében ke- resendő. Egyre több az olyan árufajta és szolgáltatás, amely korábban más ágazatok profiljába tartozott. Mind több üzlet árusít inyencséget, sailábatéléket, fogad el csek- ket a fizetéskor, hívja elő ,,pillanatok alatt"
a bevásárló filmjeit stb.
A kiskereskedelmi létszám 1973 és 1985 közti emelkedése még látványosabb lett vol- naaz Egyesült Államokban, ha egyidejűleg nem valósítanak meg lényeges munkameg—
talkaerirtó és igazgatást—vezetést gyorsító be- ruházásokat. 'lgy például a leltározás, a számla-kezelés és a könyvelés komputerizá- lása (nagy számú adminisztratív és kezelő- személyzetet pótol. Az eladók számát az ön- kiszolgá'lás elterjedése erőteljesen mérsékel- te. Mindezek hatására 1973 és 1985 között évi 1,0 százalékkal nőtt a kiskereskedelem termelékenysége, valamivel gyorsabban. mint az egész gazdasági életben, ahol ez az arány 0.8 százalék volt. Hart kiskereskedelmi szalk- ágazatban javult a termelékenység, és csu—
pót kettőben (vendéglátóhelyek és élelmi—
szer—áruházak) romlott. E két területen a na- gyobb forgalmat létszámnöveléssel érték el.
A cikk ezután a kiskereskedelemben dol- gozók munkaügyi és demográfiai jellemzőit ismerteti. Lényegesnek mondja a részmun- kaidőben fog-lalkoztatottak nagy létszámará- nyát (1985—ben minden harmadik munkavál- laló részmunkaidős volt, ami éppen kétsze—
rese a nem mezőgazdasági ágazatokra jel- lem—ző árt—lognak). A részmunkaidős beosztás gyakran eléggé rugalmas, ezért jól megfelel az asszonyoknak és a tanuló fiataloknak. így az előbbiek elilárthatják háztaxrta'sukat, nevel- hetik gyermeküket, az utóbbiak pedig be- járhatnak a tanintézetekbe.
A jelen évtized közepén a bolti eladó és a szolgáltatási dolgozó volt a leggyakoribb foglalkozás az amerikai kiskereskedeleumben.
Az eladók létszámaránya 42, a szolgáltatóké 23 százalékot ént el. Az utóbbiak közül a ven—
déglátásban tevékenykedtek a. legtöbben.
Ami a kereseteket illeti: ez "történelmileg"
az átlag alatt helyezkedik el az Egyesült Ál- lamokban. és a szóban forgó elmaradás tá—
gull. A CES—ből származó adatok szerint az átlagos kiskereskedelmi kereset (heti 175 dollár) 1985-ben 58 százaléka volt a magán—
szelvtorhoz tartozó nem mezőgazdasági ága- zatok egységeiben átlagosan fínetetrbnek, és 1973—ban még 66 százalékot ért el. A két szélső érték abszolút összegben 273 (gép—
jármű-eladás és benzirntöltő állomások), illetve 112 dollár (vendéglátás, itallzboltok) volt. Mindezek az összegek természetesen
373
figyelmen kívül hagyják a jutalékot és a borravalót, amelynek a nagysága szakága- za—tonként és vállalatonként különbözhet egymástól. Sok kiskereskedelmi állásban nincs jutalék és borravaló, ezént a szerző — összehasanxlitásulo —- az órakeresetelk vizsgá- latát tartja célszerűnek. (Emellett szól a tényleges munkaidő eltérő hossza is.)
Befejezésül— némi magyarázatot kapunk a kiskereskedelemben elért keresetek viszony- lag alacsony szinvonal—á-ról. Az okok között a valóban gyengébben fizetett eladók és szolgáltatási dolgozóik nagy hányada a; lét- számbom, az aránytalanul: sok fiatal, kezdő és a részmunxkaldősök kiterjedt foglalkozta- tása áll első helyen. Mivel e három elem súlya, gyakorisága. növekvő, a kiskereskede- lem kereserti elmaradása az évek múlásával csak erősödhet.
(lsm.: Somogyi Miklós)
ROMER. C. D.:
A HÁBORÚ UTAN! GAZDASÁG STABlLlTÁSA (Is the stobilization of the postwar economy a figment of the data?) — The American Economic Review. 1966. 3. sz. 314—334. p.
Bár a tanulmány az Egyesült Államok gaz- daságsta—tisztikai adatain alapul és csak az Államokra nézve von le ezekből következte—
téseket, mondanivalója olyan általános ér—
vényű megállapításokat is tartalmaz, ame—
lyek az európai gazdaságra is vonatkoztat- hatók, és az európai gazdaságstaitisztikuso- kat — különösen azokat, akik hosszú távú gazdasági idősorok összeállításában és elemzésében érdekeltek — is közelről érintik.
Általánosan elterjedt vélemény, hogy a második világháború, de különösen az első világháború előtti gazdaság a- főbb nemzet—
gazdasági aggregátumok tekintetében na—
gyobb ingadozásokat tüntetett fel. mint a második világháború utáni; másképpen kife—
jezve: a kanjunktú—raciklusok hatása sokkal kevésbé érvényesült az 1974 utáni gazdaság—
ban, mint azt megelőzően. A vélemények ál—
talában a makrogazdasági teljesítmény olyan mutatószámain alapultak, mint az ipa- ri termelés, a munkanélküliség. a bruttó nem- zeti termék stb. A tanulmány ezzel (: hagyo- mányos véleménnyel száll szembe. Alapos vizsgálatnak veti alá a világháború előtti és utáni idősorok. illetve az ezek alapján készített indexek összehasonlithatósa'gát.
Megkíséreli ezek összehasonlíthatóvá tételét.
Vizsgálatai alapján arra a következtetésre jut. hogy a második világháború utáni ada- tokban tükröződő nagyobb startbilitás alap- jában nem támasztható alá elfogadható ér—
vekkel, és a háború előtti adatokban mu- tatkozó nagyobb konjunktúraingadozást. il-
