óóó STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ
egymást követő tevékenységek (például az építőanyag—ipar és az építőipar) nem sorol—
hatók egy egységbe. A szolgáltatások külön csoportot képeznek. Csak azok sorolhatók a termelési ágazatba. amelyek attól el nem választhatók (például bérmunka), vagy ame- lyek munkaeszközeiknél és munkafolyamato—
iknál fogva nem különíthetők el az ipartól vagy építőipartól (például szerelés, javítás).
A besorolást a decimális számrendszerben öt számjegy mélységig mérték: ..ágazat", .,al- ágazat", ,.csoport", .,alcsoport" és .,osztály".
A szerző közli a 0—tól 7—ig terjedő első számmal jelölt népgazdasági ágazatok meg—
nevezését. A 8. ágazat a ..Nem termelő egy- ségek és magánháztartások". A 9. ,,Közüle- tek" elsősorban az államigazgatási, külügyi, katonai, rendőri, jogi és kulturális szervezete- ket tartalmazza. Ebbe a csoportba tartoznak a társadalombiztosítás mellett a más államok
(politikai és katonai) szervei is.
A NACE-val való egybevetés és a gazda- sági fejlődés megkövetelte a rendszernek az eddiginél mélyebb bontását. így a WZ 1979 az 1961. évihez képest 50 százalékkal több ,,alágazatot", 20 százalékkal több ,,csopor—
tot", 25 százalékkal több ,,alcsoportot" és ugyanennyivel több .,osztályt" tartalmaz. Vég—
eredményben a 9 ,,ágazat" 40 ,.alágazatra", azok összesen 209 ,,csoportra" oszlanak. Ezen belül 612 ,,alcsoport" van, amelyek összesen 1044 ,,osztályt" tartalmaznak.
A gazdálkodó egységeket az általuk elő- állított. illetve forgalmazott termékek alapján sorolták be úgy. hogy az jellemző legyen a tevékenységükre. Ezért a beszámolási egység teljes tevékenységét meg kellett vizsgálni.
A WZ 1979-hez két melléklet tartozik. Az egyik az egyes ágazatokhoz tartozó egysé—
gek felsorolását, a másik a betűrendben fel—
sorolt egységek ágazati besorolását tartal—
mazza. Ezeken kívül függelékeket is készitet—
tek, hogy megteremtsék az összefüggést a WZ 1979 és más feldolgozási rendszerek (pél- dául a munkaügyi feldolgozások) között.
Ezenkívül számítási kulcsrendszereket kellett kialakítani, hogy (] WZ 1979 különféle nem- zeti és nemzetközi statisztikákkal egybevet- hető legyen, illetve a WZ 1961 és a WZ 1970 eredményeiből idősort képezhessenek.
(Ism.: Nádas Magdolna)
STEWART, D. M.:
A KISVALLALATOK MELLETTl ÉRVEK
(The case for ,,smallness": entrepreneurshíp. con- glomerates and the good economic society.) — Wage Price Law and Economics Review. 1979. évi 2. sz.
67—82. p.
D. M. Stewart az Egyesült Államok szená.
tusának speciális bizottsága előtt vázolta a
Kisvállalatok Adminisztrációja (Small Busi- ness Administration — SBA) szervezet célkitű- zését. E szervezetet negyedszázada azzal a céllal hozták létre, hogy a háború hatásait.
egyes intézmények hatalmának túlzott növe—
kedését, a szövetségi kormány túlkapásait.
sőt egyes természeti katasztrófák hatását is csökkentse a kisvállalatok érdekében, vagyis mintegy ,,iökháritóként" működjék. 1976-ban köztörvénnyel is szabályozták működését, és fő jogtanácsosának elnöki kinevezését szená—
tusi jóváhagyástól tették függővé. Ez a szer- ző szerint azt jelenti. hogy a szövetségi kor—
mány a gazdasági kérdéseket hajlandó nem csak közgazdasági szemléletben megközelí- teni, és ezzel elismerte, hogy a közgazdasági szemlélet nem mindig esik egybe a kisválla- lati érdekekkel, így nem mindig szolgálja a közérdeket. Ez utóbbi azt kívánja, hogy a kisvállalati szektor számban erős, jövedel- mező és vonzó legyen, mert a magánérdekek túlkapásait csak ez a réteg képes megakadá—
lyozni egészséges és nem korrupt vállalkozói szellemével. A szerző felhozza azt is, hogy a rugalmasabban újító kisvállalatok a munka—
nélküliség ellen jobb támaszt nyújtanak.
mint a nagyvállalatok. amelyek a technoló—
giai fejlesztést többnyire a munkaerő leépíté—
sével segítik. Ezért kell a kisvállalati szektort a szövetségi kormánynak is támogatni, hogy azoknak elegendő tőkéjük maradjon a fej- lesztéshez. beleértve nemcsak a technológiát.
, hanem a szakképzés fejlesztését is. ami adó—
kedvezményekkel és kormányrendelésekkel ér—
hető el (: leghatásosabban. Az SBA képvi- selőjének emiatt részt kellene vennie a kor—
mány gazdasági programjának kidolgozásá- ban is. vagyis bele kellene folynia a gazda—
ságpolitika kialakításába. A második világ- háború a nagyvállalatok gyors kifejlesztésé—
nek kedvezett, és károsan érintette a kisvál—
lalatokat, ezért most kompenzáló jellegű gazdaságfejlesztésre van szükség ez utóbbiak javára.
A szerző másik megnyilatkozása a nagy- vállalati egyesülések ellen foglal állást, az ún. .,conglomerate mergers" ellen. A szerző a jogi szabályozást tartja e téren a köve- tendő útnak, noha tisztában van azzal, hogy nem lehet minden új fejlődést előre látni ésa károsnak vélt irányvonalakat eleve szabá- lyozni és tiltani. Mégis támogatja a Szövet—
ségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission—FTC) idevágó javaslatát azzal, hogy a fontos kérdésekben jó úton jár.
Ugyanakkor számos kiegészítő javaslatot és megjegyzést kíván ehhez fűzni, hogy a tilal- mak rendszere még jobban korlátozza a nagyvállalati egyesülések lehetőségeit.
Elsőnek az utóbbival kapcsolatos adó—.
tőke— és hiteljogszabályok felülvizsgálását tart- ja szükségesnek, azzal a formális tilalommal.
hogy bizonyos vállalatnagyságon felül az
STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ 667
egyesülés tilos legyen. A gazdasági koncent—
rációt szerinte csak így lehet csökkenteni.
noha nagyon nehéz azt adatokkal bizonyi- tani. hogy ez a koncentráció már megha—
ladta az amerikai gazdaságban a kívánatos mértéket. Ezért személyes tapasztalataira hi- vatkozik. amelyeket a kisvállalkozók százaival folytatott tárgyalásokból merített. Ez utóbbiak egyértelműen arról panaszkodtak, hogy a nagyvállalatok egyre keményebb feltételeket szabnak számukra. áraikat velük szemben ál- landóan emelik, és hogy nyíltan nem mernek szembeszállni a nagyvállalatokkal.
Ezért tartja jelentősnek, hogy a bizottság több kisvállalkozó meghallgatását rendelte el, mert a nagyvállalatok, amelyeknek mé- retei közelednek az ,,állam az államban" mé- retekhez, állandóan diszkriminálják a kisválla- latokat. 21 amerikai szövetségi állam évi összbevétele 2 milliárd dollár alatt van, 27-é 2,5 milliárd alatt. s ezért javasolják egyesek.
hogy a vállalati egyesüléseknek (tőkenagysá- gának) a határát ilyen nagyságrend körül kell megvonni. Annál is inkább, mert a szer- ző szerint a nagyvállalatok magatartása
egyre inkább közeledik az állami adminisztrá- ció bürokratizmusához.
Mindez nem jelentheti azonban a kis— és középvállalati egyesülések tiltását vagy előse- gítését, amennyiben az erősíti az amerikai gazdasági rendszert. Ha e kis- és középválla- latok nem életképesek és csődbe mennek, meg kell engedni (: nagyvállalati szektornak, hogy ezeket átvegye és magába olvassza. E csődtömeg felső határát 1—10 millió dollár kö- zött véli a szerző megvonhatónak.
A szövetségi kormány hatalmának és a nagyvállalatok hatalmának második világ- háború utáni növekedése párhuzamos volt, s az utolsó 10 évet különösen a kisvállalati szektor hanyatlása és ugyanakkor az infláció növekedése jellemezte, amit a szerző nem tart véletlen összefüggésnek. Ez utóbbi szek- tor vállalkozói szabadságának egyenlőségét helyre kell állitani ahhoz. hogy a gazdasági élet újra egészségesebben fejlődhessen, mert ez egyben a politikai szabadságnak is ga-
ranciája.
(Ism.: Horváth Róbert)
TÁRSADALOMSTATlSZTlKA
STATlSZTlKAl PORTRÉ A NÖKRÖL
(A statistical portrait of women in the United Sla- tes: 1978.) US. Dept. of Commerce. Bureau of the Census. Current Population Reports. Special Studies.
Ser. P—23. Washington. 1980. 169 p.
A jelentés az amerikai nők helyzetének az 1970-es években bekövetkezett változásaival kapcsolatos statisztikai trendeket foglalja össze hivatalos statisztikai adatok alapján:
különféle adatfelvételek, népszámlálások, népmozgalmi statisztikák és adminisztratív adatfelvételek eredményeit használja fel. Bár az adatforrások nagy részét korábban már nyilvánosságra hozták. a jelentésben másod—
lagos elemzésnek vetették alá azokat. hogy az amerikai nők demográfiai. társadalmi és gazdasági helyzete változásainak sémáját felrajzolhassák. A kötet a nőkről 1900—tól kez- dődő statisztikai adatokat tartalmazó. 1976.
évi hasonló című kiadvány folytatásának te- kinthető.
Az Egyesült Államokban 1978—ban 5.5 mil—
lióval több nő élt, mint férfi, vagyis a népes—
ség 513 százalékát tették ki; a női népesség növekedése 1 százalékkal nagyobb volt 1970 óta, mint a férfi népességé. A nők átlagos életkora 31 év. 2.5 évvel magasabb a férfiak átlagánál. A legnépesebb kohorsz a 15—24 év közöttieké a második világháborút követő ,.baby—boom" következményeképpen. A 15 évesnél fiatalabb női népesség aránya ál- landó csökkenést mutat. Bár a szülőképes korú nők aránya 1970-től 1978—ig 40.8 száza-
lékról 44.7 százalékra emelkedett. az 1980—es évek közepére az arány további növekedé- sével kell számolni. A vándorlás terén nem mutatkozik a nemek szerinti különösebb dif—
ferenciálódás. A születéskori várható átlagos élettartamnak a férfiak és a nők közötti el- térése nem mutat változást az 1970-es évek- ben. annál inkább a 65. életévnél számított várható átlagos élettartam: az előrejelzések a nők javára fennálló különbség egyre nő- vekvő tendenciáját mutatják.
A halálozási arányszámok terén a vezető 15 halálok közül 14 esetben a nőké volt ala- csonyabb, a cukorbaj az egyetlen kivétel. A vezető halálokok közül egyedül a rák és az erőszakos halálnemek százaléka növekedett a nők esetében. Az öngyilkosok 35 százaléka nő. A súlyos megbetegedések előfordulásá- nak aránya a nőknél magasabb, az életkor növekedésével párhuzamosan az eltérés csök- kenő tendenciát mutat. A krónikus betegsé- gek következtében több mint kétszer annyi (1 százalék 0.4 százalékkal szemben) férfi volt képtelen keresőtevékenységet folytatni 45 éves kor alatt; a 65 éven felüliek esetében ezek a számok 30, illetve 9 százalék. A 17—44 év közötti nők többet fordulnak orvoshoz, mint az idősebb nők vagy a velük egykorú férfiak (17—24 év között 87 százalékkal töb—
ben).
A nők családi állapotát vizsgálva szembe—
kedése. Ismeretes. hogy a válások száma az
