MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA A MEZÓGAZDASÁGBAN
MOLNÁR ISTVÁN -— MÓRlTZ PÁLNÉ
A magyar mezőgazdaságban mintegy másfélezer állami és szövetkezeti vállalat tevékenykedik. A társadalmi szektor és a vállalati formák alapján változatos az ösz—
szetétel, az uralkodó gazdálkodó szervezet azonban az állami gazdaság és a me—
zőgazdasági termelőszövetkezet. E vállalatok tevékenységében sok az azonos vonás.
növénytermeléssel és állattenyésztéssel is túlnyomó többségük foglalkozik. (1980-ban mindössze 6 állami gazdaságban és ugyanannyi szövetkezetben nem volt növény—
termelés, állatot pedig csak 8 állami és 13 szövetkezeti gazdaság nem tartott.) A többé-kevésbé hasonló termelési struktúra kihat az erőforrások összetételére, az eredményre. Tényként kell megállapítani. hogy nagyon sok az azonos jellegű, egy-
másra sok mindenben hasonlitó mezőgazdasági vállalat.
Sok szempontból viszont nagyok a különbségek a mezőgazdasági vállalatok között. Széles határok között változik a vállalati méret, különböző fokú a termelés szakosodása, (: gazdálkodás minősége, eredménye. A jövedelmezőség szóródása évtizedek óta közismert. következményei gyakran társadalmi méretű feszültségekhez vezettek. A termelés és az erőforrások vállalatonkénti hasonlósága ellenére külön- böző hatékonyság okainak feltárása a statisztikai munka ismétlődő feladata.
A vállalati gazdálkodás minősége legegyszerűbben egy-egy kiválasztott ismérv (mutatószám) alapján egynemű vagy mértékét tekintve hasonló csoportok adatai—
nak elemzésével vizsgálható. A csoportalkotás azonban nem elég finom mérési mód- szer. A másfélezres sokaságból egy-egy csoport gyakran több száz vállalatot tartal- maz. A csoportképző ismérv gyakorisági görbéje főleg a modusz körzetében nagy—
mértékben tömörül. A tucatnyi vállalatra nézve azonos mutató a csoportok osztály- közeinek eldöntését elvben megkönnyíti. A határok megállapításakor azonban nem
mindíg fordul elő ilyen kényelmes helyzet. dönteni viszont szükséges.
A ,.kriktikus pontok" megállapítása, a gazdálkodás minőségét kifejező határok megvonása gyakran gazdaságpolitikai indítékú. Ez a csoportképző ismérvek konkrét meghatározásakor figyelmen kivül hagyhatja az eloszlás matematikai statisztikai kö- vetelményeit. Minden határ megvonása többé-kevésbé szubjektiv. A határ körzeté—
ben elhelyezkedő gazdaságokat — amennyiben munkájuk minőségében csak árnya—
latnyi a különbség -— a határon innen vagy túlra sorolás (: gazdasági döntéskor indokolatlanul előnyhöz juttathatja vagy kötelezettséggel terhelheti.
Minden szempontból kifogástalan csoportokat alkotni — véleményünk szerint
—— nem lehet. Abban azonban általános az egyetértés, hogy a csoportok meghatá—
rozásakor egyrészt mérsékelni kell a szubjektív megfontoláson alapuló határmeg- vonást, másrészt több ismérv (vagy több év) eredményeinek együttes figyelembevé- tele is javíthatja a csoportok állományának minőségét.
1118 MOLNÁR !STVÁN —-— MORITZ PÁLNÉ
A több tényező alapján történő mérés a gazdaságok között szervezett munka——
versenyek meghirdetésének és elbírálásának kapcsán már régen kibontakozott. El kellett dönteni, hogy a pályázók közül melyik az első, második stb. gazdaság. A fe—
lelős szervek a feltételeket sok és különféle típusú mutatószám alapján hirdették meg.
azután szubjektív válogatásra kényszerültek. mert a minden tekintetben legjobb nem volt egyértelmű. A vesztesek természetesen vitatták a kiírás feltételeit, amelye—
ken ennek nyomán évről évre módosítottak.
A több tényező kezelésének nehézségeit aránylag egyszerűen, de nagy tömegű számítással is meg lehet oldani. A kiválasztott mutatószámok alapján külön—külön vállalati rangsort készítenek a mutató növekvő vagy csökkenő rendjében. A helye—
zést jelző sorszámokat vállalatonként összegezve pontértéket (a sorszámok össze,—
gét) állapítanak meg. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Statisztikai
és Gozdaságelemző Központja (STAGEK) például már több év óta végez ilyen mi- nősítést. Más kérdés. hogy a minősítettek helyezésüket (az elsőket kivéve) gyakran
méltánytalannak tartják.
A több mutatószám alapján együttesen történő mérés matematikai eljárásai (faktoranalizis, regresszió—számítás, klaszteranalízis) is ismertek. Eredményük értel—
mezésének nehézségei, a számítás bonyolultsága (számítógépteljesítmény—ígénye) miatt mégsem váltak tömegessé. Nem utolsósorban az is hozzájárult ehhez. hogy a különböző paramétereket a szabályozó rendszer ,.nyelvére" nem sikerült lefordí- tani.
A statisztikai módszerek korszerűsítése kapcsán, mérlegelve az eddigi tapasz—
talatokat és számolva a várható eredmény bizonytalanságával is. a Központi Sta- tisztikai Hivatal több részlegének együttműködésével többtényezős regressziós mód- szerrel vállalati hatékonysági rangsor készült. A számítás elveit a Mezőgazdasági Statisztikai főosztály, a matematikai modellt a Statisztikai Rendszerfejlesztő és Koor-
dináló főosztály dolgozta ki. a számítást pedig a KSH Számítóközpont végezte. Az
adatok értékelése a Mezőgazdasági Statisztikai főosztályon történt.A számítások eredményeit részletes jelentés is összefoglalta.1 E kevés példány—
ban megjelent tanulmány főbb megállapításait kívánjuk jelen írásunkkal hozzáfér—
hetővé tenni.
A SZÁMíTÁS MÓDSZERE
Négyféle vállalati eredménymutató tömegét mint függő változók kapcsolatát határoztuk meg öt független változó tömegéhez mérten az 1979. évi adatokból. A számítást valamennyi állami gazdaságra és mezőgazdasági termelőszövetkezetre el- végeztük.
Eljárásunk azon a feltételezésen alapul, hogy a hatékonyság ott jobb, ahol a vállalati érdekeltséget kifejező háromféle eredményt (yi, y2, yg), valamint a népgaz—
dasági szemléletű nettó termelést (y4) külön—külön és együtt is a független változók
(a ráfordítás és az erőforrások x-szel jelölt értékei) átlagosnál kisebb felhasználá—
sával állították elő, és ott rosszabb, ahol az eredmény egységére számítva az átla-
gosnál többet vettek igénybe.
A modellt úgy dolgoztuk ki, hogy mindkét változócsoport (függő és független mutatóinak köre) módosítható, újabbakkal kiegészíthető a gazdaságpolitikai igény- től függően. A rangsorolási eljárás újabb tényezőket magába foglaló egyenlet ese—
tén is az ismertetésre kerülő matematikai módszeren alapulhat.
/
i A mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásának vizsgálata többtényezős regressziós eljárással. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1982. 41 old.
A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA 1 1 19
Az eredménymutatók és a számításnál használt mértékegységük a következők voltak:
!yj — üzemi termelési érték (millió forint),
y2 -— halmozatlan termelési érték (millió forint), yg —— bruttó jövedelem (millió forint).
y4 — nettó termelési érték (millió forint).
A független változók, azaz a ráfordítások és az erőforrások jelzése. valamint mértékegysége:
xl — a közös földterület kataszteri tiszta jövedelme (ezer aranykorona), x2 — az eszközök (álló- és forgóeszközök együtt) értéke (millió forint), X3 — a nettó termelési költség (millió forint),
x,, —- a nettó anyag- és anyagjellegű költség (millió forint), X5 -— az összes munkaidő (ezer munkanap).
Sem a kiválasztott eredménymutatók, sem a magyarázó változók nem mind függetlenek egymástól. Az eredmény sokoldalú megjelenítését azért ítéltük fontos—
nak. bruttó (yj, yz) és nettó jellegű (y3. y4) mutatóval is kifejezendőnek, mert a gya- korlati vélekedések. a vállalatokkal szemben támasztott elvárások megoszlanak a tekintetben, hogy mivel helyesebb mérni. és melyik mutató teljesítésében kell érde-
keltté tenni a vállalatot.
Az erőforrásokkal alapvetően a föld (x1) és a tőke (Xg) lekötött mennyiségét, továbbá a munkaráfordítást (X5) véltük kifejezni. A ráfordítások értéki kiegészítését (Xg és XI.) az indokolta, hogy a munkaidőt mint ráfordítást nem ítéltük elegendőnek.
Az anyagköltség kiemelésével (és tulajdonképpen ismételt figyelembevételével) az eltérő termelési struktúrák miatt előálló különböző mértékű költséghalmozódásokat
kíséreltük meg beszámítani.
A modell tényezőinek mértékegységéül pedig azért váasztottuk abszolút meny- nyiségüket, mert bármiféle hányados képzése (amelynek alapja vagy a föld, vagy a munkaerő lehetett volna) már az alapadatokba hatékonysági különbségeket vitt volna bele. Döntésünk a számítást megelőző kísérleteken alapult.
1. Matematikai megfontolások
A vállalati hatékonyságot kifejező rangsor számításához matematikai modell készült. Ennek alapján minden termelőszövetkezet és állami gazdaság hatékonysága több tényező együttes vizsgálatával komplexen értelmezhető. és egymással összeha- sonlítható. A rangsor outputja úgy került kidolgozásra, hogy az a ,,hagyományos"
eljárások eredményeivel összevethető legyen. A kétféle számítási elv. bár alapjai—
ban egymástól eltér, abban megegyezik, hogy mindkettő ugyanazt a tartalmi ösz- szefüggést kutatja, csak más oldalról közelítve. A modell a hagyományoshoz képest bonyolultabb összefüggéseket tartalmaz, ezért a hibalehetőség nagyobb. de ez min- den matematikai modellnél fennáll. mivel azok a valóságot csak bizonyos hibával képesek tükrözni. A hiba elsősorban abban jelentkezhet, hogy a hatékonyságra ható különböző tényezők pozitív és negatív hatásai nem kerülnek megfelelő egyensúlyba.
A torzítás ellenőrzésére, illetve csökkentése érdekében a modellbe ellenőrzési lehe—
tőségeket építettünk be. Ezek részben a szakmai, részben az alkalmazott matema- tikai eljárások hibáit keresik. A szakmai ellenőrzéshez jó módszernek bizonyult több szakmai variáns kidolgozása, más—más hatékonysági tényezők beépítésével. A ma—
tematikai módszer helyes megválasztását egy algoritmus segítségével ellenőriztük.
amely adott valószínűségi szint mellett jelzi a hiba nagyságát.
1120 MOLNÁR lSTVAN - MÓRiTZ PÁLNE
A matematikai modell négy különböző, szorosan összefüggő részből áll:
— az első részben valamennyi vállalat adataival egy adott évben megvalósult ,,átlagos"
hatékonysági színvonal került meghatározásra; a kapott paraméterekkel mindenegyes válla- lat modellszerű eredményeit is kiszámítottuk, azaz a független változók alapján mintegy nor—
maszerűen állapítottuk meg;
a második részben a vállalatokat eredményük nagysága szerint rangsoroltuk; a rende—
zés átlagos teljesítményű vállalatból kiindulva növekvő, illetve csökkenő hatékonyság szerint történt;
a harmadik részben az ellenőrző számításokat végeztük el; gazdasági megfontolások alapján többféle rangsor is készült, mindegyiknél meghatároztuk az alkalmazott matematikai eljárás hibáját;
a negyedik részben az egyes variánsokat összehasonlítottuk, és a négy legjobb igény- bevételével súlyozott átlagot számítottunk, amelyből a végleges rangsor kialakult.
Az átlagos hatékonysági színvonal kidolgozásához alkalmazott matematikai módszer a többtényezős (step-wise) lépésenkénti regresszió-számítás, amely a vál- lalatok gazdálkodását befolyásoló ok—okozati összefüggéseket meglehetősen jól ki- fejezésre juttatta.
A vállalatok hatékonyságát reprezentáló eredménytényezők (változók) kiválasz- tásakor követelménynek tekintettük. hogy azok valószínűségi változók legyenek, és a vállalatok hatékonyságát más—más oldalról közelítsék meg. A magyarázó ténye- zők (változók) vagy másnéven regresszorok alapadatait illetően kívánatosnak tartot—
tuk. hogy azok egymással ne álljanak közeli függvényszerű kapcsolatban, bizonyos mértékű korreláció azonban fennállhat.
A változók kiválasztásakor elsősorban szakmai elgondolások és tapasztalatok
kerültek előtérbe, keresve a változók közötti kapcsolatnak nem egyedi, ritka. hanem átlagban érvényesülő jellemzőit. A korrelációs együtthatót fel lehetett használni a kiválasztott változók függőségi viszonyainak a jellemzésére. Ezzel a multikollineari- tást is vizsgálni lehetett, vagyis, hogy a magyarázó változók egymástól nem füg—getlenek. hanem páronként korreláltak-e, közülük legalább egy közelítőleg előál—
lítható—e a többi változó lineáris függvényeként. Olyan esetekben, amikor multikol- línearitást találtunk az egyes változók között, úgy küszöböltük ki, hogy a magyarázó változót az eredetileg kiválasztott, rögzített regresszorok számánál kevesebbel, de alkalmassal kellett leírni. Ehhez az eljáráshoz a választott matematikai módszer al—
kamasnak bizonyult. Segítségével az ellenőrzést aránylag kevés költséggel, illetve kevés számítási idővel sikerült elvégezni.
A modellbe azután csak azok az összefüggések kerültek, amelyek nemcsak szakmailag voltak jól értelmezhetők, hanem a matematikai elvárásoknak is megfe—
leltek. Előre rögzített valószínűségi szint mellett vizsgáltuk a regresszorok együttha—
tóit, figyelve. hogy azok becslései szignifikánsan ne különbözzenek zérustól. Ha a vál- tozók a követelményeket kielégítették, akkor az ugyanannyi változót tartalmazó egyenletek közül a legkisebb maradék szórásnégyzetű került felhasználásra.
Felmerült az a számítási lehetőség is, hogy a kiválasztott magyarázó változók—
ból valamennyi szignifikáns variáns bekerüljön a modellbe, és közülük a legjobb.
vagyis az optimális megoldás legyen a meghatározó. Ez azonban túlságosan idő- igényes számítás lett volna. Gazdasági megfontolásból elegndőnek találtunk egy olyan megoldást, amely ugyan nem számítja ki valamennyi változó kombinációját,
de azért az optimumhoz közeli eredményt ad.
Mivel a lépcsőzetes többváltozós regresszió-számítás technikailag többféle elv szerint valósítható meg, az alkalmazandó stratégiát előre kellett meghatározni. Az egyik lehetőség az volt, hogy a magyarázó változók halmaza lépésenként kerüljön
bővítésre. (: másik lépésenként csökkentve, kiindulva az összes változóból.
A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA
1 121 Az első esetben elsőként azt a magyarázó változót kell kiválasztani, amelynek maradék szórásnégyzete (: legkisebb, illen/e az illeszkedési együttható a maximális.
Ennél a stratégiánál lehetséges olyan megoldás is. ahol az induló magyarázó vál- tozó ökonómiai szempontok szerint kerül kiválasztásra. A számítás minden egyes lépcsőjén rendre a többi és még szignifikáns javulást eredményező független vál—
tozó kerül az egyenletbe, közben elhagyva azt. amelynek kimaradása lényegtelen, nem szignifikáns rosszabbodást eredményez. Az egyik lépés után úgy lehet rátérni a következőre, hogy maximálisan növelő változónak tekintve az illeszkedési együtt- ható értékét meg kell vizsgálni, hogy szignifikánsan csökken—e a maradék szórás?
Ha a maradék szórásnégyzetben a maximális csökkenés nem jelent már szignifi- káns javulást. akkor az eljárást befejezettnek lehet tekinteni, a fennmaradó válto- zókat a regressziós egyenletbe már nem érdemes bevonni.
A másik stratégia az ellenkező irányt követi. Először be kell vonni a regressziós összefüggésbe az összes bevonható. lineárisan független magyarázó változót. s ez—
után lépésenként mindig azt a változót elhagyni, amelyiknek kimaradása a legki- sebb mértékben csökkenti az illeszkedési együtthatót, s egyúttal a változószám csök- kenése miatt nem növeli szignifikánsan a maradék szórásnégyzetet. Az eljárás ak- kor ér véget, ha már a reziduális szórás minimális növekedése is szignifikáns.
Az általunk követett eljárás stratégiája az utóbbi, a magyarázó változók hal- mazának lépésenkénti csökkentése volt. A regressziós összefüggésbe először az ösz- szes bevonható. lineárisan független magyarázó változó került. s ezután lépésen- ként mindig az a változó került elhagyásra. amelyiknek kimaradása a legkisebb mér- tékben csökkentette az illeszkedési együtthatót, és egyúttal nem növelte szignifi- kánsan a maradék szórásnégyzetet. Az eljárás akkor fejeződött be, amikor a rezi—
duális szórás, minimális növekedése is szignifikáns volt. A változók elhagyására vo—
natkozó szignifikancia szint 95 százalék volt.
2, A regressziós közelítésére alkalmas függvénytípus kiválasztása
A sztochasztikus kapcsolatot az úgynevezett funkcionális többváltozós függvény—
kapcsolat. a regressziós függvény közelíti. A megfelelő függvénytípus megválasztása függ az alapadatoktól. Ezért alaposan meg kellett vizsgálni, hogy a változók kö- zötti összefüggéseket melyik függvénytípus becsülheti a legjobban, az adott esetben ez a függvénykapcsolat bizonyos törvényszerűségek, következtetések levonására
mennyire megbízható?
Először. a változók alapadatai között lineáris kapcsolatot feltételezve, lineáris regressziós függvényt próbáltunk ki. A függvény paramétereit a legkisebb négyze—
tek módszerével számítottuk. A kapott egyenletrendszer, az úgynevezett normál egyenletek az ismeretlen paraméterre nézve lineáris egyenletrendszert alkotnak, megoldásuk matematikai problémát nem okozott. A továbbiakban annak eldönté—
sére, hogy más típusú függvénykapcsolat nem ad-e hatékonyabb becslést. több nem lineáris típusú függvényt is kipróbáltunk. A számítások egyszerűsítése érdekében olyan függvénytípusokat volt célszerű választani. amelyek lineárissá transzformál- hatók. Ennek az az előnye, hogy az ilyen modellben szereplő paraméterek ugyan—
csak a legkisebb négyzetek módszerével becsülhetők. Ehhez alkalmas függvénytí- pusok voltak a hatványfüggvény, az exponenciális függvény, és ezen belül alkal- maztunk p-ed fokú parabolával való közelítést is. Ezeknél a függvénytípusoknál is kiszámítottuk az illeszkedési együtthatókat és a relatív reziduális szórásokat, így ösz—
szevethetővé vált. hogy melyik esetben kapható a leghatékonyabb becslés. Az adott esetben a lineáris regressziós függvénynél mutatkozott a legkisebb relatív reziduális
3 Statisztikai Szemle
1122 MOLNÁR iSTVAN —- MÓRlTZ PÁLNÉ
szórás, az illeszkedésnél pedig csak jelentéktelen különbség mutatkozott az utóbbi javára. Ez indokolta, hogy a modellben a számításokat lineáris tipusú regressziós
függvény segítségével végeztük. Az így specifikált y,- regressziós függvény:
yiszm—i—BHx1—j—13i2x2—j—jő'í3x3—l—f3i4x4-l—Bísxs—l—ui — (i:1.2...4) (i————-1,2...5)
A 13"— paraméterei a legkisebb négyzetek módszerével becsülve. nemcsak a haté—
konysági rangsor készítéséhez, hanem szakmai elemzésekhez is felhasználhatók vol- tak. Számszerűen lehetett értékelni a vállalatok hatékonyságát befolyásoló magya—- rázó változók egységnyi változásának az eredményváltozóra gyakorolt hatását. Pél-
dául az összes munkaidő egy százalékos növekedése a halmozatlan termelési érté-
ket a modell szerint 0.1 százalékban növelte stb. E paraméterek segitségével szak- mai hipotéziseket lehetett felállítani és elemezni. hogy egy-egy magyarázó változómódositása milyen növekedést. illetve csökkenést okozhat egy-egy kiemelt vállalat—
nál, illetve az összes gazdaságnál átlagosan. Például. ha az eszközérték egy százo—
lékosan növekedne, akkor az üzemi termelési érték hogyan alakulna stb.
Az elemzés megbízhatóságának értékeléséhez jó segitséget adott a determi- nációs együttható értéke. Ez a szám azt mutatta, hogy a kiválasztott magyarázó vá- tozók együttesen hány százalékban magyarázzák az eredményváltozót. A számítá—
soknál a determinációs együttható értéke 90 százalék körül mozgott. Ez megnyug- tató volt a tekintetben, hogy a kiválasztott magyarázó változók jól becsülik a haté—
konyságot. Például a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a bruttó jövedelmet
öt magyarázó változó (összes közös terület, eszközök. nettó termelési költség. nettó anyag- és anyagjellegű költség. összes ledolgozott munkaidő) együtt 94 százalék-ban magyarázza stb.
A rangsorok kialakításában az alábbi variánsok vettek részt (a függő és a füg—
getlen változókat lásd a fejezet bevezető részében):
1. a költségadatak kétféle csoportosításban:
a földterület nagysága és a munkaidő. konstansként értelemzve;
a vállalatok nagysága;
a vállalatok négy termelési típus2 szerint csoportosítva:
a vállalatok fajlagos mutatói egy főre eső értékekkel számolva;
a vállalatok fajlagos mutatói vállalati termelési típus szerint csoportosítva:
a vállalatok egy munkanapra eső eredménye.
NPP'FS—U'N
3. A rangsorolás végső megoldása
A hét variáns magyarázó változóihoz négy—négy eredményváltozó rendelhető.
vagyis mindegyik további négy-négy változatot tartalmaz.
A rangsorok a vállalatok egyedi adatai és a becsült egyenletek felhasználásá—
va az alábbi hányados alapján készültek:
A
yik—yik Yrk
ahol:k — a vállalatok száma.
yik - az í-edik változó k-adik válla'latbeli megfigyelt értéke,
A
y,.k — az i-edik változó k—adik vállalatbeli becsült értéke.
" Bővebben lásd: Molnár István: A szakosodás és ágozottársitás a mezőgazdasági vállalatokban. Sto- tísztikoi Szemle. 1980. évi 12. sz. 1184—1201. old.
A HATEKONYSÁG VIZSGÁLATA 1 123
E hányadosok mindegyik variánshoz vállalatonként négy—négy értéket adnak.
Először variánsonként a négy különböző értékhez négy különböző rangsor került ki—
számításra.
Szakmai döntés alapján kell kiválasztani azt a variánst, amelyik legjobban tük-
rözi a vállalatok hatékonyságát. A kiválasztott variáns négyféle rangsora az alábbi
összefüggés alapján összevonva megadta a végső rangsort:A HATÉKONYSÁG MÉRÉSE
A számítás eredményeként nyert vállalati rangsorok az 1979. évi adatok felhasz- nálásával készültek. A rangsor önmagában — mint vállalati sorrend —- nehezen érté- kelhető. A gazdaságvezetés megfelelő szintjén (minisztériumban, megyei szerveknél.
területi szövetségeknél) dolgozók gyakorlati ismereteik alapján véleményt tudnak mondani arról, hogy vajon az elsők és a legrosszabbak tapasztalataikkal egybees- nek-e? Az ilyen vélekedés természetesen mindig szubjektív, és csak a legjobb és a legrosszabb esetekre szorítkozhat.
Lehetőség kínálkozott másfajta minősítések (termelési verseny, MÉM, STAGEK rendezése) rangsoraival történő egyeztetésre. Több ilyen összehasonlítást is elvé—
geztünk. Eredményük általában megnyugtató volt, a módszer használhatóságát vagy esetleges előnyét más eljárásokhoz képest azonban ilyen úton nem lehetett bizonyí—
tani. Ezért, a rangsor alapján tíz csoportba (úgynevezett decilisekbe) osztottuk el a szövetkezeteket, mégpedig úgy, hogy minden csoportba (decilisbe) az összes szövet- kezeti bruttó jövedelem egy tizedét előállító termelő egységek jutottak. Hasonló mó—
don. tulajdonképpen automatikus osztályozást alkalmazva már többször végeztünk elemzéseket. A decilisek használata számos előnnyel jár. ezek közül a legfontosabb.
hogy nincs szükség előre meghatározott osztályközökre. Ilyen értelemben a határ—
vonalak megállapítása nem szubjektív. Mivel a szövetkezeti érdekeltség általánosan elismert mutatószáma — a bruttó jövedelem -— valamennyi csoportban azonos (egy- tized rész). pusztán a termelőerők egyéb elemeinek a megoszlása is hatékonysági
különbséget fejez ki. Nem fordulhat elő továbbá az ilyen módon alkotott csoportok- nál olyan aránytalanság, hogy túlságosan sok vagy kevés gazdaság szorul egy-egy
csoportba, és ez kérdésessé teszi az értékelést.A regressziós rangsor alapján alkotott csoportok adatainak elemzése néhány egyértelmű megállapításra nyújtott lehetőséget:
1. a csoportok átlagos értékei alapján igen határozott hatékonysági különbségek ész- lelhetők:
2. a szélső értékek (a legrosszabb és a legjobb, tehát az első és a tizedik decills) kö- zött nagyobb a különbség, mint más tényező alapján történő csoportosítások esetében;
3. a vállalati (szövetkezeti) méret növekedésével javul a hatékonyság is;
4. az eltérő hatékonyság nagyrészt a termelés szerkezetével függ össze.
1. Határozott hatékonysági különbségek
A hagyományos hatékonysági mutatószámok értékei az első decilistől felfelé
haladva szinte megszakítás nélkül növekednek. lgy nő a területi termelékenység, az élő munka termelékenysége, a jövedelem és az eszközkihasználás is.3.
1124 MOLNÁR iSTVAN .- Momrz PÁLNE
1. tábla
A termelékenység és az eszközhate'konyság a regressziós rangsor függvényében
Teá'll'íles' 15333er TSE'RÉL'ÉS' 3 MÉSZ", Teá'í'tíles' Eredmény
A bruttó jövedelem " i .
dec'hse hektáronként dolgozónként egy forint
álióeszközre
ezer forint (fillér)
'l. . 14 2,9 ill-7 ! 31 61 1
2. . 18 45 182 § 45 71 3
3. . 21 5.5 201 § 52 77 6
4. . 23 6,1 223 53 77 6
5. . 26 7,0 233 § 61 79 8
6. . 31 8,8 233 § 67 85 10
7. . 36 9.7 252 § 68 83 10
8. . 43 ll,6 293 § 83 99 12
9. . 94 270 274 § 79 132 15
10. . . . . . . . . . . 146 38,3 330 § 87 177 21
Összesen , . . . 27 7.0 222 § 58 86 7
A területhez mért hatékonysági különbségek nagyobb fokúok, mint a foglalkoz—
tatottakhoz mértek és egyetlen esetben sem szakad meg vagy stagnál a sor növe- kedése. A létszámhoz mért teljesítmények mérsékeltebb növekedést ábrázolnak, és egy esetben — a 8. és a 9. decilis között —- a növekedés meg is szakad.
A rangsor elején és végén elhelyezkedő csoportok nagyobb fokú különbségről tanúskodnak, mint a középen — a 3. és a 8. decilisben — levők. Különösen nagy a mutatószámok között az ugrás az 1. és a 2., valamint a 9. és 10. decilis átlagában nézve. A gazdálkodás gyakorlati elemzése szempontjából ez azért jelentős. mert a regressziós eljárás viszonylag tisztán különíti el a leggyengébb (1. és 2. decilis) és a legjobb (9. és 10. decilis) szövetkezeteket. A szövetkezetek nagy részéreta 3.-tól a 8. decilisig), melyek az előállított bruttó jövedelem 60 százalékát adják, jellemző, hogy a gazdálkodási eredmények a szektor átlagához közelállók. Ez a hat csoport a szövetkezetek 54 százalékát tömöríti, és közöttük nem jelentős a hatékonysági mu—
tatók szóródása. Ebben a zónában egy—egy decilisen belül pedig azt lehet mondani teljesen homogének a minőséget kifejező mutatószámok.
2. A szélső csoportok helyzete
Az előzőkben vázolt szóródás lehetőséget kínál más osztályozási eljárások ered——
menyével történő egybevetésre. Az 1979. évben a szövetkezeteket háromféle ismérv alapján is csoportosítottuk: a létszámmal mért vállalati méret decilisei alapján: a mezőgazdasági termelés területi intenzitásának, az úgynevezett termelési szinvonal- nak a decilisei szerint; az egy főre számított bruttó jövedelem figyelembevételével.
Utóbbi csoportosítás előre megadott osztályközökkel a jövedelemadózás kategóriáit követte.
A 2. táblában a háromféle változat és a regressziós válla'ati rangsorból képzett
csoportosítások szélső (leggyengébb és legjobb) csoportjainak néhány mutatószámát
vetjük egybe. Az összehasonlítást az 1. és a 10. decilis közötti különbség alapjánvégeztük el. Ezt a különbséget, amely a szóródás terjedelmét (range) fejezi ki. az—
után valamennyi szövetkezet átlagához mértük. Az 1. és 2. számmal jelzett Változatok esetében az egybevetést megkönnyítette, hogy azok automatikus osztályozással ugyanolyan elvek szerint készültek. mint a regressziós rangsor. A dolgozónkénti brut-
A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA
1125
tó jövedelem változatával a leggyengébb csoportot három kategória összevonásával nyertük. Ezek az évenként 40 000 forintnál kevesebb bruttó jövedelmet elérő szövet- kezetek, amelyek a területnek és a gazdaságok számának 22—22, a bruttó jövede—
lemnek 8 százalékát képviselik. A legjobb csoport a terület 8.6, a gazdaságszám 7,7 és a bruttó jövedelem 17,9 százalékát foglalta magába.
2. tábla
A szélső csoportok közötti különbség négyféle rangsor alapján
A létszám— A Afzőegy A
m ! ét , , ,
válllanllah ! termelési szgmltott regressziós
' ' ' l színvonal rutto ran sor
Mutatoszam nagysog 1 jövedelem 9
alapján képzett csoportok szóródásónak terjedelme az átlag százalékában
Termelési érték* . . . . . , . . 32 l 59 70 127
Bruttójövedelem* . . . . . . _ 58 l 7 120 97
Eredmény*. . . . . . . . . . 131 l 169 336 241
Termelési érték" . . . 529 1 296 119 493
Bruttó jövedelem" . . . . . . . 625 ' 321 170 500
Eredmény" . . . . . . , . . 836 ! 481 391 8109
Állóeszköz-arányos
termelés. . . 121 l 52 48 135
eredmény . . . . , . . . . 243 ! 157 329 3114
l
* Egy dolgozóra számítva.
** Egy hektárra számítva.
A 2. táblából megállapítható, hogy a felhasznált nyolc mutatószám közül kettő- nek a regressziós hatékonysági rangsor függvényében a legnagyobb az átlaghoz mért szóródása, és másik hat mutatószám esetén a második legnagyobb ..helyezést"
éri el. A második helyezés azonban csak lényegtelen mértékben marad el az első-
től.
Az egybevetésre használt változatok közül a dolgozónkénti bruttó jövedelem szóródásának terjedelme sem haladja meg jelentősen a regressziós eljárásét, mint ezt a rendező elvből következően várni lehetne. A vállalati méret hatékonysági kü- lönbségei pedig csak a területi termelékenység mutatóinál kiemelkedően nagyok, a regressziós rangsor hatékonysági különbségei ezektől azonban ugyancsak alig
maradnak el.
3. A vállalati méret és a hatékonyság
A regressziós rangsor egyértelműen a nagyobb szövetkezetek előnyét mutatja.
Mivel minden —— felhasználásával képzett -— decilisben a bruttó jövedelem egytizede található, a gazdaságszámok megoszlása jelzi, hogy a kis méretű szövetkezetek nagyrészt az 1., a nagyobbak a 10. decilisben találhatók. Az azonos tömegű ered—
ményt (szövetkezeti bruttó jövedelmet) pedig az erőforrások fokozatosan mérsék- lődő hányadával képesek előállítani.
A 3. tábla adataiból a hatékonyság javulása talán úgy érzékelhető a legjob- ban, ha megismételjük, hogy ugyanannyi bruttó jövedelmet (egytized részt) a 10.
decilisben a gazdaságok 1.8 százaléka a földterület 1.9, a létszám 6.8 és az eszköz—
érték 4,9 százalékával állít elő. Ugyanezt az 1. decilisben a szövetkezetek 26 szá—
1126 MOLNÁR ISTVÁN _- momz Frame _ _ * '
zaléka a földterület negyedrészét műve1ve az eszközérték és a létszám 17.ÚifletVe 18 ,
százalékával képes elérni.3. tábla
A bruttó jövedelem. a gazdasógszám és az erőforrások megoszlása a regressziós rangsor függvényében
A
A A ..A Az szövet-
A bruttgecizéiiüígelem jöfergtetlí m létszám f:?íIidlét 622?er— hazaig:
az; összes százalékában
1. . 10.0 18.4 24.1 169 269
2. . 10.0 13,0 15.7 12,9 159
3. . 100 'll'lmD 128 111 .2 129
4. . 10.0 10.0 11,ó 1i1r.1 10.1
5. . 10.0 9.4 100 105 9.9
6. . 10,0 8.6 8,0 9,2 7,9
7. . 10,0 8,4 7,2 9,3 6.6
8. . 10,0 7.2 6.1 8.3 6.4
9. . 9.8 7.2 2.6 5.7 2.5
10. _. . . . . . . . . 102 ' 6.8 49 49 1.8
Összesen . . . . . .
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
A vállalati méretet az általában használt mérőszámok alapján vizsgálva. külön- böző fokú a koncentrálódás. A területtel mérve nem tapasztalható érdemleges kü- lönbség, valamennyi decilisben az országos átlaghoz közelálló területűek a szö- vetkezetek. Az eszközérték átlagos nagysága már a területnél nagyobb mértékű kon—
centrációt mutat a jobb hatékonyságú csoportokban (9., 10. decilis). A foglalkozta- tottak számával kifejezett vállalatnagyság koncentrációs foka főként a 9. és a 10.
decilisben jelentős. Ugyanígy az össztermeléssel meghatározott vállalati méret is itt a legnagyobb. A felsorolt méretjellemzők is ebben a sorrendben befolyásolják fok- ról fokra javuló mértékben a gazdálkodás eredményeit, amit a 4. tábla adatai mu-
tatnak be.
4. tábla
A vállalati méret a regressziós rangsor függvényében
A Az A A A
földterület esz-közök létszám termelés nyereség A bruttó iii-vedelem
decrhse szövetkezetenkéntl átlaga
híkíár (függ? fő millió forint
1. . 35 77 328 48 1.2
2. 3.7 96 377 68 3.3
3. 3.8 103 394 79 5.9
4. . 4.3 130 452 101 SÓ
5. . 3.8 127 43318 101 9.9
6. . 3.8 159 501 119 13.4
7. . 4.1 168 589 149 162
8. . 3.6 154 523 159 19,1
9. 3.8 2172 13114 3549 411)
10. . . . . . . . . . %O 327 1757 580 699
Összesen . . . 3.8
119 460 102 9,1
A HATEKONYSÁG VIZSGÁLATA 1 127
Az eredmény (nyereség) koncentrálódása a termelőerőkét lényegesen felülmúl- ja. Az országos átlagot például a 10. decilis szövetkezeteinek nyeresége 7.6-szer ha—
ladja meg. Az eszközök esetében ez a mutató 2.7, a létszámnál 3.8 a termelésnél
pedig 5.6—szeres.4. A termelési szerkezet és a hatékonyság
Az 1. decilis gazdaságaiban a mezőgazdasági tevékenység aránya a legmaga—
sabb, közel 88 százalék. A nagyobb sorszámú csoportokban azután ez az arány lassú ütemben fokozatonként 2—3 százalékponttal mérséklődik. és a 8. decilisben éri el az országos átlagot (70%). A 9. és a 10. decilisben viszont 36, illetve 28 százalékra esik vissza. Könnyen adódik a következtetés: a hatékonysági előny jórészt a mező—
gazdaságon kívül érhető el. Valójában nem ilyen egyszerű a termelési szerkezet ha—
tása. Az utolsó két decilisbe csak 58 szövetkezet tartozik, és ezeknél valóban ez a fő ok. A többi 1300 szövetkezetben azonban emellett a mezőgazdasági termelés
színvonalán is sok múlik, hiszen az első nyolc decilis mindegyikében az országos át-lagot meghaladó arányú a mezőgazdaság szerepe.
A művelési ágak közül a szántó arányának emelkedése figyelhető meg a ma- gasabb számú (jobb hatékonyságú) csoportokban. Ez az emelkedés azonban a 8.
decilisnél megáll, sőt a leggyengébb csoportnál is kisebb arányúvá válik. Hasonló—
an viselkedik a szántó minőségét kifejező aranykorona-érték is. (Az adatokat az 5.
tábla tartamazza.) ismerve, hogy a 9. és a 10. decilisben a mezőgazdaság szerepe nem meghatározó, a földterület minőségének ez az alakulása természetes. A föld- terület mostohasága pedig az idetartozó 58 szövetkezetet más irányú tevékenységé-
nek kiterjesztésére ösztönözte.
5. tábla
A művelési ágak és a föld minősége a regressziós rangsor függvényében
, A . gái- ') .. A száphtó
A bruttdoeéoxigexlem szanta mölcsös szolo gyep arany-
korona- területe a termőterület százalékában értéke
1. . ó4,9 1.5 0.6 226 18,3
2. 69,0 1.2 0.8 19,6 20.3
3. 70.8 1.2 0,8 'l7,9 2'1,7
4. 7.3,6 0.8 0.7 17,7 2330
5. 73.7 1.2 0.9 'ló,5 22,0
64 74,1 1,5 1.2 16,0 234,'l
7. 72..4 1,4 1,6 16.4 221
8. 73.0 1,1 'l,6 17.0 21,7
9. 685 1.4 1.4 18.5 18.8
10. . . . . . . . . . 62,'l 1.9 2.1 229 189
Összesen , . . . 70,0 1,3 O,9 18,9 21,0
A magas területi hozamú művelési ágak. a szőlő és a gyümölcsös hatékony- ságjavitó szerepe nem tűnik jelentősnek. (Nem szabad megfeledkezni azonban ar- ról, hogy csoportátlagokról van szó. és ezek kismértékű növekedése mégis a szőlő és a gyümölcsös ilyen szerepére enged következtetni.) A gyepterületek növekvő ará—
nya azonban a hatékonyság ellen ható tényező.
A szövetkezetek növénytermeléséből megközelítően ugyanannyi volt az árbevétel (1979—ben), mint az állattenyésztésből. A fele—fele megoszlás az alacsonyabb sor-
1128
MOLNÁR lSTVÁN -— MÓRlTZ PÁLNÉszámú decilisekben (a ó-ig bezárólag) (: növénytermelés javára billen, a 7. decilis—
től felfelé fokozatosan nő az állattenyésZtés szerepe, és a 10. csoportban a növény- termelés kétszeresét éri el. Az állattenyésztés javuló hatékonysági tendenciája két forrásból táplálkozik. Az egyik az, hogy az alacsonyabb jövedelmezőségű ágazatok (szarvasmarha, juh) az alacsony sorszámú (1—5.) csoportok sajátja, a baromfi a 7. csoporttól felfelé válik jelentőssé. Az átlagosnál intenzívebb sertéstartás pedig a
középső hatékonyságú zónára (4—6. decilisek) jellemző.
5. tábla Az állattenyésztés szerkezete a regressziós rangsor függvényében
[ ,.
A A A A Ebbol
! rvas- : . . nem
A bruttó jövedelem sugarha seftes ) JUh bamm" tyúkféle*
decilise
ágazat árbevétele az összes állattenyésztési árbevétel százalékában
; l
1. . 58.0 * 14.,3 § mya * 12.5 ] 2.8
2. . 5511 § 192 4 8.8 l 16.9 § 32
3. . 54.0 : 209 § 8.0 15.5 § 312
4. . 47.13 2*4,5 § 6.7 20,0 § 3,9
5. . 48.53 26.8 ! 5.8 17,8 1.8
6. . 42.15 aaz § 5.7 2050 ! 6.8
7. . 33.9 § 24-,6 § 6,3 34.0 § 9,2
8. . 352 § 22.8 § 4.7 36.7 § 6.8
9. . 33.7 [ 17,9 : 2,9 32,8 10.6
10. ,. . . . 13,9 16,1 1 9.4 599 5.1
Osszesen . 453 21,9 § 7.8 23,9 4,9
l
" Liba, kacsa, pulyka és egyéb baromfi.
A másik forrás az állatállomány jobb kihasználása (szaporulat), a magasabb
átlagos hozam. Ezek adatait a 7. tábla tartalmazza. Az állattenyésztés szerkezetével együttesen ezek eredményezik a kedvezőbb jövedelmezőséget.7. tábla
Az állattenyésztés hozamai (: regressziós rangsor függvényében
Tej Hús %m 5327 Hús T ..
A bruttó
, . . tyukon-?lm'
lovedelem tehenenken kocankent ként
decilise ezer
100 (darab)
liter kilogramm darab darab kilogramm
1. 2.8 543 97 16.13 143 204
2. 3,1 569 99 17,6 15.1 196
3. 3.2 580 101 18.1 15,o 218
4. 3.4 577 102 18.8 14,8 243
5. 3.3 522 101 19,1 149 247
6. 3.6 507 102 2011 17.8 210
7. 3.5 550 105 206 16,5 249
8. 37 5314 103 19.8 15.9 2318
9. 3.8 588 102 2135 20,7 239
10. . . 3.8 483 102 227 18.6 236
Összesen . . 3,3 542 101 19,1 15,8 234
l
* Száz tehénre számítva.
A HATÉKONYSÁG VIZSGÁLATA
1 129
Az állattenyésztés hozamszintjének javulása —- mint a 7. táblából is látható — nem következetes. A jobb hatékonyságú csoportokban valamivel több a tejhozam.
de nem jobb a marhahústermelés és a borjúszaporulat. A sertéstenyésztésben sem a legmagasabb decilisek eredménye a legjobb. a tojáshozam pedig eléggé kiegyen- litett. Csupán az l.. a 2. és a 3. decilisbe tartozó szövetkezetekben —- igaz—(ezek szó- ma 740 —— írható a tenyésztői munka rovására a hatékonysági hátrány.
A növénytermelésben hasonló tendencia érvényesül. Az eltérés elsősorban az, hogy az átagosnál alacsonyabb hozamszintek (lásd a 8. táblát.) inkább csak az 1.
és a 2. decilis 566 szövetkezetére jellemzők.
8. tábla
A növénytermelés hozamai a regressziós rangsor függvényében
, l A A A A Az A
A brutto É búza kukorica cukorrépa burgonya alma szőlő
Jovedelem ) decilise
; átlagtermése hektáronként (tonna)
'I. 2.7 4,4 28 17,4 ll.4 4n5
2. 3,1 5.3 30 166 142 5.3
3. 3.5 6.0 34 'ló,7 15,5 ; 4,8
4. 3,4 61 36 lő,6 li8,0 5.6
5. 35 6.0 36 20,0 l6,0 5.6
6. 1 3.7 Ó,6 38 16,7 l3,4 ő,?
7. ; 3.6 6.4 37 156 lő.4 6,6
8. 3.7 6.5 39 21.6 ló,!) 63
9. 3.5 556 x 46 199 0.9 5.7
10, . . . . . 3,3 5.4 48 169 lÓ,l 6.0
Összesen . . 3,3 5,8 35 17,5 13,9 5,6
A vetésszerkezet a regressziós rangsor függvényében szinte teljesen uniformi- zált. Mint láttuk, a művelési ágak összetétele is csak kismértékben különbözött. Az
értékbeli arányok azonban már más képet mutatnak.
9. tábla
A növénytermelési árbevétel szerkezete a regressziós rangsor függvényében
' Az, A
A _ Az _ A A egye)? A ; szőlő
A bruttó . gabona nö'vzí'kk l burgonya zöldség Sárdi?" gyümölcs § ébsoa
jövedelem ; l növény l
decilisei l
! árbevétele :: növénytermelési árbevétel
! százalékában
l a l l '
1. ; 57,2 222 5 3.0 5.5 l 3.1 9.0 4.2
2. § 5x4.o ; 2058 l 3.4 7.0 l 2.5 6,0 , 5,3
3. 58,5 205 5 2.1 6.2 2 26 54 a 3,8
4. 55.ó em ; 1,5 l 8,0 l 2.5 4,4 ; 5.0
5. 520 ; 233 4 2,5 7.6 3.0 5.2 l 5.6
6. 515 22,3 .! 2.5 s,9 ; 2.1 4.6 ; 7.0
7. 473 a ms ; 3,4 ! 9.5 ; 2,2 6,0 ! 1 1,3
a. 47,2 : 15,5 ; 2.5 12.14 i 2.3 4.8 * m,.7
9. 31 ,6 ; 9.6 6.9 ' 17,6 l 20 8 2,4 * 104
m., . . . . . . 37,7 § 11,2 ' 7.3 ; 9.0 ; 12.5 5,5 % ió,2
Osszesen . . 51,7 20,6 2,9 l 8,1 § 3.5 5,7 l 6,5
l i ;
l l
1130 MOLNÁR _ MÓRlTZNE: A HATBKONYSAG VlZS GÁLATA
Az értékben (árbevételben) mért arányokból a decilisek növekvő rendjében
már leolvashatók kisebb-nagyobb szerkezeti különbségek, amelyeket a 9. tábla mu—
tat be. lgy például a 8., a 9. és a 10. csoportban a gabonafélék árbevétele nem
éri el a növénytermelés árbevételének a felét, és ugyancsak kisebb az ipari növé-
nyek szerepe itt, mint a többi decilisben. Ezek helyébe a zöldség, részben a burgo—nya lép, és szembetűnően sok az úgynevezett egyéb növény. (Ez a virágot. a külön- leges magvakat, szaporítóanyagokat foglalja össze.) A gyümölcs árbevétele az 1.
decilistől felfelé haladva csökken. a szőlő— és bortermelésé nő.
A szövetkezeti termelés szerkezete és a termelés hatékonysága között - mint az előzőkben bemutattuk — sokrétű és összetett a viszony. A decilisek átlaga alapján vizsgált termelési szerkezet szövetkezetenként szóródik. A jó és a gyenge eredményt
elérők átlagos körülményei eléggé határozottan elkülönülnek. A több száz alacsony hatékonyságú szövetkezetben gyengébb a föld minősége, természetes termőképes-
sége, mint a többiekben. de átlagosan mégis a megkülönböztetett állami támogatás elnyerésének határa (17 aranykorona) fölött van. lgaz, nem sokkal. Mindez azonban nem indokolná az állattenyésztési színvonal elmaradását. A leggyengébb 350 t'er—melőszövetkezet helyzetének javításában ez a körülmény a legfontosabb tartalék.
A vállalati struktúra átalakítása a 9. és a 10. decilis 58 szövetkezetének példájára pedig több okból sem járható út. A mezőgazdasági termelés nagy részét a közepes
hatékonyságú szövetkezetek adták, bizonyára így lesz ez a jövőben is. E középső
mezőny minőségi mutatóinak alacsony szóródása. a nem jelentős gazdálkodási kü-lönbség pedig azért figyelemre méitó, mert a szabályozásnak a mezőgazdasági ter-
melés növelését e csoport lehetőségeihez az eddigieknél jobban igazodva kellene megvalósítania.PE3l-OME
Aeropbr usnararor Ol'lblT, nonyueHHbiü LleHrpanbr—rmm CTBTHCTMHSCKHM ynpameunem a xo—
ne cocraanenws nopmxa cenbcxoxosnüc'raeunmx npennpumuü Ha ocnoaanun Mx ammenma- HOCTM. Panmupoaxa onupaercn Ha ABHHbIe o nenrenbuocru cenbcnoxossü'rcraeHr—isix npona- BOACTBeHHle Roonepa'maoa " rocxoaoa : 1979 rogy. Cnymaman mm onpenener-ma siprpek—
ruauocm Matemamuecxan monenb ocnoamaercn Ha waroaoM perpeCCHBHOM paCuere c MHC- ruMu nepemeHHbrMu. Llenbio uccnenoaanm nanaercs yc'rauoanenue TOTO, saeucu'r nu .no- XOAHOCTb OTAeanblx xosnücrs neücrswrensno or pecypcoa, mm Ha Hee aoaneücrayior n npyrue CPaKTOpbl.
Oőpaaoaauus no acprpewrnauocm napappx npegnpunrui aaropbr conocraanmor c nap- RRKaMH npeAnpuamü, COCTaBneHHbIMH MHbIMH cnocoöamu.
Ann nonyueuua Manenu usraroanena abiuncnmenwan nporpamma, Koropan naseonaer npoussecm cocraaneHue nopnnxos ranme " unswm cnocoőamn " Ha ocuosamm gar—mux aa
npyrue rona.
SUMMARY
The study reporst on the experiences obtained in the Central Statistlcal Office in rank- ing agrícultural enterprises by efficiency. The ranking is based on the 1979 data of agri- cultural cooperatives and state farms. The mathematical model elaborated for determining efficiency is based on the multivariate regression analysis. The objective of the investigation is to determine whether the rentability of individual farms really depends on their resources or is affected by other factors, too.
The authors compare the ranking by efficiency with the ranking of enterprises prepared
in other ways.
In the course of model computation a computerized program was elaborated which
can be used for comparisons with other years; moreover, the ranking can be carried out
also with other samples.
