Simó Tibor: A tardi társadalom

(1)

202 ^SZBMLE

MAGYAR SZAKIRODALOM

SIMÓ TIBOR:

A TARDl TÁRSADALOM

MSZMP KB Társadalomtudományi intézete. Kos- suth Könyvkiadó. Budapest. 1983. 208 old.

Az egyes társadalmi folyamatokat igen részletesen és mélyrehatóan elemző esetta- nulmányok. közöttük a falumonográfiák érté—

kesen egészíthetik ki a magyar gazdaságról és társadalomról statisztikai adatok alapján nyert ismereteket. Különösen érdekes lehet az ilyen falumonográfia, ha ugyanarról a telepü- lésről évtizedekkel korábban. más gazdasági fejlettségi szinten és más társadalmi körül- mények között már készült hasonló munka, mert így a hosszú távú történeti változásokat alaposan elemezhetjük. Ezért választotta Simó Tibor munkájának tárgyául Tard köz- séget. amelyről Szabó Zoltán 1936-ban meg—

jelent. nagy feltűnést. sikert, de ugyanakkor heves ellenállást is kiváltott ,,Tardi helyzet"

című könyvét írta. itt érdemes megjegyezni még. hogy Simó Tibor láthatóan nem ismerte Mészáros István tanulmányát. amely hasonló igénnyel hasonlította össze Tard gazdálkodá- sát és társadalmát a felszabadulás előtt és 1960 körül.l Az 1960—as évek eleje. vagyis a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta végbement változások vizsgálata nem kevés—

bé lett volna érdekes, mint a mai és az 1930- as évekbeni viszonyok részletes összehason—

lítása.

A szerző művét egy 1978—1979-ben végzett kérdőíves vizsgálatra alapozza, amelynek so—

rán 1302 aktív és inaktív keresőt kérdeztek meg. Hiányosságnak látom, hogy nem mond- ja meg, miként választották ki a megkérde- zetteket. Ezért nem egészen világos. meny- nyire megbízhatóan következtethetünk a kö- zölt adatokból a tardi társadalom egészére.

Több nagy fontosságú kérdésben a szerző helyes következtetéseket von le a tardi vizs- gálódás nyomán. Ilyenek mindenekelőtt a háztáji és kisegítő gazdaságokkal. ahogy ő nevezi: .,kisgazdaságokkal" kapcsolatos meg- állapítások. Ezeket a gazdaságokat szerinte nem lehet a fejletlenség tünetének vagy a szocializmustól idegen kategóriának tekinte- ni. Létjogosultságukat többek között az ad- jo, hogy egyes termékek előállításában ered- ményesebbek a mezőgazdasági nagyüzemek, másokéban pedig ezek a kisgazdaságok.

Ehhez hasonlóan fontosnak tartja azt a társa- dalmi hatásukat, hogy a különböző munka- szervezetekben — vállalatokban, szövetkeze- tekben, intézményekben - megvalósítható karrier, előrejutás mellett egy második utat biztosítanak az anyagi helyzet javítására. a

1 Lásd: Statisztikai Szemle, 1963. évi 6. sz. 551—578.

aid.

hátrányok és különbségek mérséklésére. Na—

gyon jól érzékelteti egy-egy család és sze- mély életmódjának példájával, milyen nagy erőfeszítéseket követel a kötelező munkaidő teljesítése. és —— legtöbbször — az ingázás utáni gazdálkodás. Érdekes az a megállapí- tása, hogy még a földdel nem rendelkező háztartásoknak jelentős része is tart állatot és termel zöldséget.

Nagyon jól szemlélteti a tardi családok életét a ,,három és fél nemzedék" életmód—

stratégiáinak leírásában. Fontos az a követ—

keztetés, hogy az eredetileg főfoglalkozás—

ban elérendő karrierre orientált fiatal fel- nőtt nemzedék stratégiája is megváltozik, amikor családot alapít és lakást. családi há—

zat épít. A házépítések leírása, a kölcsönös

-— pénzfizetés nélküli -- munkaszolgáltatások bemutatása megerősíti más forrásokból származó feltételezéseinket. Különösen érde- kes az a következtetés. hogy a kisgazdálko—

dás és a saját erőből történő lakásépítés kö- vetkeztében a rokonsági kapcsolatok fontos- sága megnőtt.

Figyelmet érdemelnek gondolatai arról, miként tartja meg Tard lakosait, miért nem költöznek el tömegesen, noha a helyi élet—

körülmények némely vonatkozásban igen hát—

rányosak. (Különösen megdöbbentő, hogy vezetékes ivóvíz egyáltalán nincs a faluban, a fúrt és az ásott kutak vize pedig annyira szennyezett, hogy a csecsemők számára nem csak fogyasztásra, hanem még fürdetésre sem alkalmas, úgyhogy sokan a fürdővizet is más településekről hozzák.) A megtartó erők között említi a falu ,.tekintélyes embe-

reinek" helyben maradását. a summás ha-

gyományokat, amelyek a munkába eljárást és a mindenkori visszatérést az otthonba ter—

mészetessé tették, valamint a sok új és vi—

szonylag korszerű lakóház építését, amelyek a faluhoz kötik a lakókat. Helyesen mutat rá azonban arra is, hogy a községek népesség—

megtartó erejének fokozásához az önkor- mányzatnak és a helyileg elosztható erőfor—

rásoknak növelése szükséges.

Néhány — nem annyira a társadalmi gya—

korlat számára fontos, hanem inkább elmé- leti jelentőségű —— kérdésben azonban pon—

tatlannak, illetve hiányosnak látom a szerző megállapításait. Ilyen mindenekelőtt a társa—

dalmi szerkezet, közelebbről a községi társa—

dalmi szerkezet tudományos leírásának prob- lémája. Szociológusok és társadalomstatisz—

tikusok egyaránt érzik. hogy a struktúrokuta- tásban az utolsó tíz évben használt kategó- riák ma már nem alkalmasak teljes mérték- ben az időközben megváltozott társadalmi valóság vizsgálatára. Egyetértés van abban a kérdésben is, hogy ezeket az alapvető tár-

(2)

SZEMLE 203

sadalmi kategóriákat a következőkben fino—

mítani kell.

Simó Tibor könyvét azzal a várakozással veszi kézbe az olvasó, hogy az esettanul- mány nyújtotta finomabb elemzési lehetősé- gek felhasználásával hozzá fog járulni egy új struktúramodell kialakításához. Az olvasó vá- rakozásait fokozza a szerzőnek az a kijelen- tése, hogy .,... azt a feudálisan hierarchi—

kus társadalomképet, amelyet ma is többen használnak a szociológiában - a csúcson az értelmiség. alatta a szellemi dolgozók, közé- pen a munkások s a piramis alján a mező- gazdasági szövetkezetek tagjai foglalnak helyet —, használhatatlannak találtuk mind a társadalmi struktúra, mind a társadalmi rétegződés leírásában." (36. old.) Ezután leszögezi, hogy .,... a társadalomstatisztika fogalmait, kategóriáit sem alkalmazhattuk.

Ott ugyanis a társadalmi csoportok rendező elvének a tulajdonviszonyokat tartják, de va- lójában a tulajdontormákra redukálják." (37.

old.) Ennek alátámasztására Kepecs József és Klinger András egyik tanulmányára hivat- kozik.2 Elkerülte azonban a szerző figyelmét, hogy a munkásosztály, a szövetkezeti pa- rasztság, a nem fizikai (szellemi) foglalko- zásúak és a kisárutermelő kategóriákon kí—

vül és belül ebben a tanulmányban is igen sok finomabb rétegkategóriát használnak, ugyanúgy mint a Központi Statisztikai Hiva—

tal számos más társadalomstatisztikai tárgyú kiadványában és elemzésében.

Ennél nagyobb _hiányosságnak látom, hogy Simó Tibor a tardi társadalom leírásában csak nagyon kevés és általában már eddig is tudott megállapítással járul hozzá a tár- sadalmi szerkezet és rétegződés tudományos megismeréséhez. Ezeket abban lehet össze- foglalni, hogy ,.... a hetvenes évek társa- dalmi változásait az osztálykülönbségek le- épülése és a rétegkülönbségek felerősödése jellemezte" (36. old.), továbbá hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban hasonló fizikai mun—

kát végzőket (példaként a villanyszerelőket említi) nem indokolt más-más osztályba és

rétegbe sorolni. (37. old.)

A kereseti viszonyok bemutatását azzal foglalja össze, hogy ,,. .. minden társadalmi csoportnak megvan a maga alsó, közép— és felső csoportja". Majd hozzáteszi: ,,A társa- dalomtudományi publikációk erről nem vagy csak ritkán szólnak." (68. old.) Ebből arra kell következtetnünk, hogy a szerző figyelmét sajnos elkerülték a Központi Statisztikai Hi- vatal háztartásijövedelem—vizsgálatainak eredményeit közlő és elemző munkái, ame—

3 A társadalom osztály- és rétegtagozóclásának alakulása a hetvenes években. Megjelent: Társadal—

mi struktúránk fejlődése. ll. köt. MSZMP KB Társa- dalamtudományi Intézete. Budapest. 1979. 235—295.

old. (SokszJ

lyek igen részletes osztály— és rétegbontás—

ban közlik a különböző jövedelemkategóri—

ákba tartozók arányát, tehát egyértelműen kimutatják az osztályok és rétegek jövedelmi színvonala közötti átfedéseket.

Elméletileg azonban leginkább az a tétel vitatható, hogy ,. .. az egyén helyzetét (a ve—

zető státuszok kivételével) sokkal inkább tük- rözi a második gazdaságban elfoglalt helye, mint az, hogy ő betanított munkás, műveze- tő vagy pedagógus." (37. old.) Először is pontatlan a tétel, mivel a szerző nem defini—

álja, mit ért második gazdaságon. Nyilván- valóan oda sorolja a háztáji és kisegítő gaz—

dálkodást, a saját erőből történő lakásépí- tést, de nem foglal állást abban, hogy ide

tartozik—e a hálapénz, a borravaló stb.? Ha

csak e tételeket és a hozzájuk hasonlókat soroljuk a második gazdasághoz, akkor két- lem, hogy a második gazdaságban való rész—

vétel esetében önálló, sőt a munkamegosz—

tásban elfoglalt helynél fontosabb differen- ciáló tényezőről lenne szó. Minden erre vo- natkozó statisztikai és szociológiai elemzés

—- ide értve a szerző tardi vizsgálatát is — azt mutatta ki, hogy a háztáji és kisegítő gaz—

dálkodás, valamint a házilagos építkezés el- sősorban a községi rétegekben, azok közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűeknél gyakori és intenzív, ezzel az egyéb vonatko- zásokban fennálló hátrányaikat ellensúlyoz- zák, csökkentik. A tapasztalatok szerint a fa- lusi családok attól függően növelik vagy csökkentik kisgazdálkodásuk mértékét (ide- értve természetesen a lakásépítést is), hogy a családi ciklus melyik fázisában vannak, és melyek akut szükségleteik. Ezért aligha lehet azt állítani, hogy a községi lakos társadalmi

helyzete megváltozik, amikor —— miután fiatal felnőtt korában eljáró munkás volt, és keve- set foglalkozott gazdálkodással — házas- ságkötése után intenzív gazdálkodásba kezd (állatokat nevel stb.), megnövekedett szük—

ségleteinek kielégítésére, vagy amikor idő—

sebb korában, mikor gyermekeit már elindí- totta az életbe, esetleg felhagy az állattartás jövedelmező, de nagyobb erőfeszítést igény-

lő formáival.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy Simó Ti- bor téved, amikor azt állítja: ,,Az országos életszínvonal-statisztikák rendszerint a mun- nál csak a keresetet, míg a termelőszövetke- letben dolgozóknál a keresetet a háztájiban szerzett jövedelemmel növelve számolják el."

(85. old.) Csak példaképpen említem, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 1977. évi csalá- dijövedelem-felvételének adatközlése szerint az összes személyes jövedelemnek a követ- kező része származik a háztáji (egyéni) gaz—

daságból az egyes kiemelt társadalmi kate—

góriákban (a háztartásfő foglalkozási viszo- nya és beosztása alapján képzett csoportok-

(3)

SZEMLE

204

ban): alkalmazásban álló felsőszintű szak—

emberek 2,7. szakmunkások 7.4, betanított munkások 11,5. segédmunkások, kisegítő fizi—

kaíak 12,3 százalék.3

Igen érdekesek azok a fejtegetések. ahol a régi struktúrának, a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtti földtulajdonnak ha- tását vizsgálja a mai tardí társadalomra.

Megállapítja, hogy .,... a régi földtulajdon nem jelöli ki az egyén helyét a társadalmi struktúrában" (106. old.), bár bizonyos kü—

lönbségeket talál a család hajdani helyzete szerint. ,,A nagyobb földdel bíró szülők gyer—

mekei valamelyest hátrányosabb helyzet- ben vannak, mint a kevesebb földdel bíró vagy föld nélküli szülőké." (101. old.) Ez a mai tardi társadalmat illetően igaz lehet.

Nem lehet azonban levonni azt a következ- tetést a korábbi tardí társadalom leszárma- zottaira vonatkozóan, hogy a mobilitás és a szülők földjeinek nagysága között szoros ne- gatív korreláció van (102. old.), és hogy ... a nagyobb földdel rendelkező szülők gyermekei kevésbé rendelkeznek magasabb képzettséggel. kevesebb közöttük a szakmun- kás, a szellemi és értelmiségi foglalkozású."

(105. old.) A Tardról elköltözött leszármazot- takat ugyanis nem vizsgálta meg. A Közpon- ti Statisztikai Hivatal társadalmi mobilitási adatfelvételei, amelyek az összes —— helyben lakó és elvándorolt — gyermekekre kiterjed—

tek arra engednek következtetni, hogy egy—

részt igaz az, hogy a birtokos parasztság le—

származottai közül valamivel nagyobb rész maradt községi lakos és mezőgazdasági fog—

lalkozású. mint a földnélküli mezőgazdasági munkások leszármazottai közül, de az elván- doroltak és a mezőgazdaságból kilépők kö- zött a parasztgazdák gyermekeinek mobili- tása kedvezőbb voltl többen lettek szellemi foglalkozásúak és szakképzett munkások, mint a mezőgazdasági munkások gyermekei

közül.4 _

Félreértésen alapul a szerzőnek az a kije—

lentése is, hogy ,,Mobilitásvizsgálatokat tar—

talmazó tanulmányok rendszerint azt bizony- gatják, hogy nálunk az egyének .felfelé' vagy -— ami ugyanazt jelenti —- ,főirányban' mobilok. s mobilitás .lefelé' nincs. illetve el- hanyagolhatóan kis mértékben fordul élő."

(195. old.) Ezzel szemben tardi vizsgálatai alapján azt a következtetést vonja le. hogy jelentős intragenerációs deklasszálódás kö—

vetkezett be. és — ha jól értem — itt azokra az önálló gazdákra gondol. akik az iparban segédmunkások vagy a termelőszövetkezetek- ben .gyalogmunkások' lettek.

3 Lásd: A családi jövedelmek színvonala és szóró- dósa 1977-ben. Központi Statisztikai Hivatal. Buda- pest. 1980. 127. old.

* Lásd például Harcsa István: Vándorlás és nem- zedékek közötti mobilitás. Statisztikai Szemle. 1981.

évi 2. sz. 135—161. old.

A szerző e megállapításával kapcsolatban azt kell leszögezni. hogy - legalábbis a Köz- ponti Statisztikai Hivatal társadalmi mobi—

litási vizsgálataiban — a ,,főirányú" és a ,,főiránnyal ellentétes irányú" mobilitás fo- galmát éppen azért vezettük be, hogy elke- rüljük az értékítéletet kifejező "fölfelé" és ,,lefelé" mobilitás kifejezésének használatát, amelyek a nemzetközi szakirodalomban álta—- lánosak. Egyértelműen ,,fölfelé" lépésnek ugyanis csak azt tekintettük, ha valaki más rétegből az értelmiségbe került, vagy szak- képzetlen fizikai foglalkozásúból szakmunkás lett. A főirány azt kívánta kidomborítani, hogy volt a gazdasági—társadalmi változá- soknak egy alapvető iránya: a mezőgazda- ságból a többi ágba, a fizikai foglalkozások- ból a szellemiek felé, a kisebb iskolai vég—

zettséget és szakképzettséget igénylők közül a magasabb képzettséget igénylők közé lé—

pett, és hogy az egyéni mobilitási lépések nagy többsége ezeket a szerkezeti változáso—

kat követte. ezek a szerkezeti változások hív- ták létre az egyéni mobilitás igen jelentős részét. Adatok hiányában nem kívántunk ál—

lást foglalni abban a kérdésben, hogy (:

munkássá vagy termelőszövetkezeti paraszt—

tá vált önálló gazda vagy a mezőgazdasági munkás helyzete ,.objektív" ismérvek alapján javult-e, és hogy ezt a változást ,,szubjektí—

van" javulásnak vagy romlásnak tekintette-e.

Ez nyilvánvalóan erősen változott nemcsak a mobilitást megelőző társadalmi helyzet (mun—

kás, törpebirtokos vagy középbirtokos) sze—

rint, hanem karszakonként is.

Éppen az eltérő és változó megítélés miatt fenntartással kezelném Simó Tibor következte- tését a jelentős deklasszálódásról. Mészáros istván említett tanulmánya szerint 1930—ban Tard lakosságának 12 százaléka a mezőgaz—

dasági cselédek. 25 százaléka az időszaki mezőgazdasági munkások, 36 százaléka a 0—5 holdas törpebirtokosok közé tartozott. (A földreform után is 4 százalék mezőgazdasági munkás, 42 százalék 0—5 holdas gazda és másik 41 százalék 5—10 holdas gazda volt.) E szegény rétegek — a ,,három millió koldus"

utódai —— számára az új helyzethez való al- kalmazkodás után az iparba való átlépés és a termelőszövetkezeti paraszttá válás rövid távon is objektiv javulást hozott. Hosszú tá- von a parasztság minden rétegének —- tehát a középparasztságnak és leszármazottainak

— életkörülményei is javultak. Ennek ellenére indokoltnak érzem a tudományos óvatosság követelményei alapján a ,,fölfelé" vagy ,,le- felé" minősítés használatának kerülését.

Semmiképpen sem látom azonban megala- pozottnak a sommás ,,deklasszálódás" kije- lentést.

Még számos további kisebb statisztikai;

pontatlanság és hiányosság fedezhető fel a könyvben. Például a községekből a városok——

(4)

SZEMLE

205

ba vándorlás mértékének alakulását azzal bizonyítja, hogy 1970-ben a lakosság 54.8, 1980—ban pedig 46.3 százaléka lakott falun.

Elmulasztja azonban hozzátenni. hogy a csökkenésnek körülbelül a fele annak az egyszerű következménye, hogy időközben több község városi rangot kapott.

így az igen jó témaválasztás és a sok fontos és igaz következtetés megfogalmazása ellenére sem lehet egyértelműen sikeresnek mondani Simó Tibor vállalkozását az ,,új tar- cli helyzet" felmérésére. Ennek okát jelentős részben abban látom, hogy a társadalom- statisztikai adatközléseket és elemzéseket

sajnos nem használja, helyenként pedig vé- leményem szerint félreérti.

Levonhatjuk azt az általános tanulságot.

hogy előnyös lenne, ha a társadalomtudomá- nyi esettanulmányok szerzői, a ,.mélyfúráso—

kat" végző tudományos kutatók és (: statisz- tikusok jobban ismernék egymás munkássá—

gát. intenzívebb lenne közöttük a szakmai kapcsolat. Az ebben a bírálatban foglalt elis—

merő és kritikai észrevételekkel magam is a kölcsönös jobb megismerést szeretném szol—

gálni.

Dr. Andorka Rudolf