BÉKÉS MEGYE 1918- 1919-BEN A fenti címmel

lom. S aztán az újjászerveződéssel induló ú j korszak — mindmegannyi létfontos- ságú fordulata népünk életének.

A kötet tartalmának kritikája igen nagy teret igényelne, hiszen a nyolc tanul- mányt egyenként kellene értékelni. Nem látszik ugyanis ildomosnak egymással vetni össze ezeket akkor, amikor induló alapjuk távolról sem azonos, hiszen maga a párt sem töltötte be mindig egyformán ugyanazt a szerepet a társadalom életében. Nyil- vánvaló, hogy például az 1929—1935 közötti periódus mind tartalmában, mind a fel- dolgozás lehetőségeiben különbözik a nyomban utána következőtől, s megírójuktól sem lehet ugyanazt számon kérni. A kötet valamennyi szerzőjére egysegesen jel- lemző azonban a források alapos ismerete, s az a készség, hogy álláspontját lelkiisme- retes kutatómunka után alakítsa ki, ne pedig előre gyártott formák kitöltésére gyűjtsön anyagot. Elsősorban ennek — a tények tiszteletének — köszönhető, hogy a könyv valóban bizonyíthatja, amit bizonyítani kíván. (Kossuth Könyvkiadó -1968.)

KULCSÁR PÉTER

B É K É S M E G Y E 1 9 1 8 - 1 9 1 9 - B E N

A fenti címmel Válogatott dokumentumok-at bocsátott közre Szabó Ferenc és Gfádorosi] Vass István. A 800 példányban megjelent, több mint 7 íves kötet a For- ráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból c. sorozat 2. darabja és a TIT Békés Megyei Történelmi Szakosztályának munkájaként készült. E hosszú körülírás is jelzi, hogy Békés, „a történetíró vármegye" ismét a szokott magas színvonalon, sok- oldalú szerkesztési és szervezési körültekintéssel hallat magáról.

A Bevezető világos szavú, mindenre kitérő tájékoztatásából kiderül, hogy ez a kiadvány tulajdonképpen csak „műholdja" A Tanácsköztársaság Békés megyében c. nagyszabású tanulmánykötetnek: „Ez a kötet teljes részletességgel tárgyalja majd az összes fontos témaköröket és eligazítást nyújt minden felmerülő kérdésben. Do- kumentumgyűjteményünk a tanulmánykötet sajátos jellegénél fogva kiegészíteni hivatott, tekintettel arra, hogy a tanulmánykötet eredeti forrásokra épül ugyan, de azok tényeit, adatait nem olyan szándékkal közli, hogy azok az eredeti források újabb tanulmányozását feleslegessé tegyék." A „kiegészítés" tökéletesnek mondható:

lehetőleg publikálatlan; gondosan jegyzetelt dokumentumokat kapunk, a szerkesztők a történelmileg változó Békés megye egykori és mai teljes területére tekintenek (tehát Csongrád, Hajdú-Bihar és Szolnok megye levéltárainak vonatkozó anyagát is feldolgozzák), a forrásokat mindig első kézből közlik.

Hetvenkilenc dokumentum fényében az 1915 és 1920 közötti forradalmi esemé- nyek legfontosabb mozzanatairól ad áttekintést a kötet a lehető legváltozatosabb mű- f a j i gazdagsággal.

Olvashatunk pl. verseket is. Az egyiket Somogyi Imre írta és mondta el az.

1919-es gyulai március 15-i munkásünnepen. Ez az „új Talpra magyar!" Baltha János mezőberényi nyomdájában, röpiratként jelent meg, de a gördülékeny rigmusok nem- csak Petőfit követik, a szerző láthatóan Ady költészetét is jól ismerte:

Márciusi szellő, márciusi álom ...

Üj Március járt itt szabadító szárnyon, Vörös lobogókat lengessen a szellő, Tündökölve jöjjön új ezeresztendő!

XJj Március jöjjön... tüzes és ragyogó, Jogot, igazságot, minden proletárnak, Legyen vége most már a rabszolgaságnak!

A másik alkalmi verset a Békés megyei Népszava 1919. március 30-i száma közölte Gulyás József tollából, Riadó! címmel. Érdekes, de törvényszerű is, hogy ebben ugyanúgy erős Petőfi- és Ady-reminiszcenciák bukkannak elő:

Most itt teremtő förgeteg zúg, Világépítő zűrzavar.

És e fölséges zivatarban Nem áll magában a magyar:

A nagy Mammon szolgái voltak, Csapzott, meggyötört páriák, Menyországos, szép álom volt csak

301

Az eljövendő új világ, Proletár-katonák!

Ébredjetek hát, talpra, talpra!

E versezetnek úgyszintén forradalmi küldetés jutott osztályrészül. A Békés megyei Népszava 1919. április 15-i száma szerint megzenésítették a fővárosban, és a vörös- katonák egyik dala lett.

A kultúrtörténeti dokumentumoknál maradva megjegyezzük, hogy közli a kiad- vány azt az érdekes jegyzőkönyvet, amit az orosházi direktórium megbízottai vettek fel a nagymágocsi Károlyi-kastély műkincseinek és könyvtárának „zár alá vétele tárgyában". Az események egyik részt vevője, a jelenleg Miskolcon élő Szabó Pál folyóiratunk jelen számában felidézi a Nagymágocson történteket, így tehát a jegyző- könyvben a Szabó Sándor név Pál-ra javítandó.

Ha már a javításoknál tartunk, jegyezzük meg, hogy Nagymágocs nem szerepel a helynévmutatóban, s hogy egy névmutató is elkelt volna a hasznos bibliográfiai függelék és a kronológiával kombinált ügyes tartalomjegyzék mellé. A későbbiek során ajánlatos lenne azt is feltüntetni a köteteken, hogy a Forráskiadványok soro- zatnak eddig milyen darabjai jelentek meg, ti. ebből a másodikból sem derül ki, mi volt az első.

Az értékes dokumentumkötet egy iszonyatos, kerékbe tört magyarságú nyomo- zati jelentéssel zárul. Megtudjuk innen, hogy az orosházi munkásegyletnek 1920 őszén „1000 tagja van, akiknek nagyobb része a kommunizmusban részt vettek" és hogy Gyulán is nagy az elégedetlenség: „a kommunizmusra nagy hajlandósággal vannak". A kötetet szerkesztő Szabó Ferenc egykor — és nem is olyan régen — az orosházi gimnázium történelmi szakkörében kezdte gyűjteni és vizsgálni szülőföldje forradalmi emlékeit, ma — alig túl a harmincon — a Békés Megyei Levéltár igaz- gatója Gyulán. Mostani példás kiadványából is kitetszik: hű és tudós sáfára „a kommunizmusra nagy hajlandósággal lévő" békésiek gazdag forradalmi hagyomá- nyának. (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés Megyei Szervezete. Békés- csaba 1968.) JURANICS SÁNDOR

B I B L I O G R Á F I A A Z Ő S Z I R Ó Z S Á S F O R R A D A L O M É S A T A N Á C S K Ö Z T Á R S A S Á G S Z E G E D I E S E M É N Y E I R Ő L

Péter László szerkesztésében megjelent Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztár- saság Szegeden c. bibliográfia és repertórium. Az 506 tételt tartalmazó összeállítás még 1968-ban elhagyta a nyomdát, illetve a szolnoki xerox-sokszorosítót (a sze- gedi nem működik!), méltatását azonban szándékkal késleltettük eddig, hogy a Ta- nácsköztársaság félszázados jubileumán szólhassunk róla.

Nemrég nálunk illetékesebb helyen, a Magyar Könyvszemle hasábjain is meg- írták: a Somogyi-könyvtárban tudnak bibliográfiát csinálni. Valóban, ez a mostani gyűjtemény is minden igényt kielégít. A szerkesztési technika rutinja és tökélye szinte már automata gépezetté idegeníti a cikkjegyzéket. Százféle magyarázatmód:

kurta tartalmi ismertetés, mini névmutató-betét, kritikai visszhang-kitérő, rövidítés-- hálózat, előre- és hátrautalás-rendszer, élőfej a bibliográfiai részben, kezdő-záró őr- szavas eligazítás az összevont tárgy- és névmutatóban, okos kurziválások stb. köny- nyítik meg az érdeklődő munkáját. Az eszményi bibliográfia persze ilyen, mégis kajánkodik bennünk az áhítozás egy-két „hibára", hogy legalább ezek révén evilági, emberies arculatot nyerjen ez a kitűnő technikai segédeszköz. De „fájdalom": sem a gépírónő, sem a szerkesztő nem tekintettek ki munkájuk alatt önfeledten a könyvtár pompás panorámát keretező, Stefániára, Tisza-kanyarra nyíló ablakán; így „be kell érnünk" annyival, hogy Belocerkovszkij Antal olykor Belocerkovszky, hogy a 7-es tétel utal a 285-ösre, az viszont nem utal vissza (ha a bibliográfiát folyamatosan olvasnánk, ez nem lenne „baj"), s hogy a 110-es tétel annotációjából kimaradt valami („Hitet tesz a demokratikus [átalakulás?] mellett!").

Szuperfilosz szakbogarászó lelhetne még tán aprócska hibákat itt-ott; nekünk nem feltett célunk vadászni rájuk. A lényeget szeretnénk rögzíteni: okos és jó bib- liográfia Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság Szegeden. Azért is az, mert a munkásmozgalmi előzményekre éppúgy kitekint, mint az ellenforradalom korszakára. A bibliográfia persze nem lehet végcél. Mondottuk már valahol: anyagi erővé kell válnia. Kívánjuk hát, hogy minél előbb fogyasszák el tételeit a szinté- zisek, monografikus feldolgozások; a végre megindult Csongrád megyei Munkás- mozgalmi Füzetek mindenekelőtt. (Szeged 1968.) RADIVOJ IVÁN 302