tiszatáj
1973. MÁJ. * 27. ÉVF.
i
•
tv.
Tamási Aron
ismeretlen drámája, Raffai Sarolta novellája;
Farkas Árpád, Takács Imre versei;
Bakos István Für Lajos és
tanul-
mánya
tiszatáj
IRODALMI ÉS K U L T U R Á L I S F O L Y Ó I R A T
A Magyar írók S z ö v e t s é g e Dél-magyarországi Csoportjának
lapja
Megjelenik h a v o n k é n t
Főszerkesztő: ILIA MIHÁLY Főszerkesztő-helyettes: A N N U S J Ó Z S E F
Kiadja a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kovács László Szerkesztőség: 6740 Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. Táviratcím: Tiszatáj Szeged, Sajtóház. Telefon: 12-330. Postafiók: 153. Terjeszti a Magyar Posta. Elő- fizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest, József nádor tér 1. sz.) köz- vetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 6 forint. Előfizetési díj: negyedévre 18, fél évre 36, egy évre 72 forint. Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Indexszám: 25 916.
73-1313 — Szegedi Nyomda
Tartalom
XXVII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM j l o
1973. M Á J U S K l J a
SIMON ISTVÁN: Tamási Áron ösvigasztalása elé 3 TAMÁSI ÁRON: ösvigasztalás (színmű, I. rész) 6 FARKAS ÁRPÁD versei: A szivárgásban, Hol az eső
összeér a havazással, Vadászat, Szerelem, kiscsikó,
Asszonyok ringnak 26 SERFŐZŐ SIMON versei: Hol vannak öregeim, Vissza-
emlékszem, Helyettünk 29 HORVÁTH ISTVÁN versei: Ők, a sugarasak, Ne fagyjon
vér az oltókésre, Egymásba kapaszkodva 30 TAKÁCS IMRE versei: A mohai tikverőn, Napló 32
ACZÉL GÉZA: öreg bokréta (vers) 33 KIRÁLY LÁSZLÓ versei: Anyanyelv, Dózsa imája 1514,
Halljátok-e, Janicsártemető 36 RAFFAI SAROLTA: Egyszeri kaland (elbeszélés) 40
HAZAI TÜKÖR
BAKOS ISTVÁN: Budapest vagy a „vidék"? (Fiatal dip-
lomások elhelyezkedése) 5S
T A N U L M Á N Y
FÜR LAJOS: Hazánk Kelet-Európa 6E
KRITIKA
MÁRKUS BÉLA": Illyés Gyula: Bál a pusztán — Bölcsek
a fán 70 fV
o>,
1
HÁRSFALVI PÉTER: Széljegyzetek Végh Antal szociog-
ráfiai kötetéhez 73 TÜSKÉS TIBOR: Perben az elmúlással (Fodor András:
Kettős rekviem) 76 ABLONCZY LÁSZLÓ: Taxner-Tóth Ernő: Tamási Áron 78
KÓSA LÁSZLÓ: Kászoni székely népművészet 81 MERÉNYI V A R G A LÁSZLÓ: Garai Gábor: Ablakban
a nap 83 VEKERDI LÁSZLÓ: Jacques Monod: Véletlen és szük-
ségszerűség 85 V A R G A LAJOS MÁRTON: Szerdahelyi István: Költé-
szetesztétika 88
MŰVÉSZET
ILIA MIHÁLY: László Gyula rajzai előtt 91 NIKOLÉNYI ISTVÁN: Molnár Gál Péter: Rendelkező-
próba 93 DÉR ENDRE: Koszta Rozália szegedi kiállításáról 95
\
Szóváltás (Fekete Sándor és Ódor László jegyzete) 96.
ILLUSZTRÁCIÓ
Szenti Ernő rajzai az 5., 35., 39., 52., 62., 69. és 90.
oldalon
Tamási Áron Osvigasztalása elé
A „habent sua fata libelli" szólásmondást nemcsak igaznak, hanem ez eset- ben, Tamási Áron darabját lapozgatva, nagyon találónak is érzem. Az író élet- művét, úgy látszik, nem tarthatja egyelőre lezártnak az utókor, hiszen még bármikor előkerülhet frissen csillogva egy-egy feledésbe merült novella vagy regény töredék; ugyancsak a közmondásszerű igazság bizonyításaképp, hogy" — úgymond — a belékeveredett aranyat a föld is kiveti. Á valódi érték nem pusztulhat és nem veszhet el. Még akkor is így van, ha maga az író mond le elveszettnek vélt műve valahai viszontlátásáról. Utolsó, töredékben maradt kis remekében, a Vadrózsa ágában Tamási a Szűzmáriás királyfi című regénye megírásának körülményeire emiékezve többek között ezt írja: „Magának a regénynek a szövege és a szöveg hangszerelése emlékeztetett engem, s ma is emlékeztet, egy ősvigasztalás című színdarabomra, melyet 1925-ben Ameriká- ban írtam, s amelynek a kézirata ott el is kallódott." Mi hozzátehetjük most már, hogy Amerikában talán igen, de egyik kézirati példánya szerencsére két esztendővel ezelőtt Erdélyben előkerült; a mű megírása után csaknem ötven esztendővel.
Ezt a színdarabot, vagy — ahogy az író jelezte eredetileg a műfaját — ezt a tragédiát olvashattam a napokban. Belefeledkező álmélkodással és mindvégig gyönyörűséggel. Hogy mi fogott meg annyira az Ősvigasztalás virágindaként, vadrózsa ágaként hajló sorai között, maradjon talán későbbre. Először is a mű sorsa izgat, míg baráti segítséggel, s Izsák Józsefnek, a marosvásárhelyi Igaz Szóban megjelent eligazító kis cikke nyomán próbálom összeállítani magam- ban a darab keletkezésének, illetve végleges hazajutásának történetét.
Tamási Áron, mint ismeretes, 1923-ban Észak-Amerikába hajózott, s ami- kor három év múlva hazatért Kolozsvárra, szűkebb környezete már „könyves íróként" fogadhatta. A szülőföldjétől olyannyira elütő amerikai valóság hatal- mas kontrasztként segített abban, hogy a nem kis nosztalgiával szülőföldje felé tekintő fiatal író egyénisége fölszabaduljon, s hazaküldött novellái még távol- létében, 1925 nyarán megjelenhessenek Lélekindulás című kötetében. Aprily Lajosnak a kolozsvári Ellenzék vasárnapi mellékletében írt szép kritikája jó- voltából — ahogy ezt ugyancsak a Vadrózsa ágából tudjuk — a könyvnek ..valamelyes jó híre" volt. Tamási neve tehát irodalmi körökben, a sajtóorgá- numok és a színházak környékén már jól csenghetett. Ez a föltételezés most u.;_tí fontos, mivel maga Tamási állítja — mintegy negyven esztendővel később hogy az Ösvigasztalást 1925-ben írta, s ahogy a kéziraton is olvasható — ka dte haza dr. Janovics Jenő, a kolozsvári magyar színház akkori igazgatója
"kai kiírt pályázatra Siculus jeligével.
A pályázat két ízben, az 1924—25-ös, illetve az 1925—26-os évadban került meghirdetésre. Az utóbbi eredményének közlése Kuncz Aladár tiszte volt. „El-
nteti.n marad a kérdés — írja Izsák József az imént említett cikkében —:
3
melyik évben vallott kudarcot Tamási Áron első színműve. Könnyebb a válasz- adás azt illetően, hogy tévedett-e a bíráló bizottság, amely nem ismerte fel a novellaíróként már befutott íróban a színpadi s z e r z ő t . . . A kor színpadi köve- telményei, drámaeszmény beidegződései, az első megfogalmazás nyersesége, az egész darab szabálytalansága folytán — Kuncz Aladárékat nem illetheti szem- rehányás." Izsák okfejtése az idézett második mondatban teljesen meggyőző;
ám ha tudjuk, hogy maga Tamási is tévedett a beküldés időpontját illetően, némileg módosul a darab fogadtatása és sorsa körüli helyzet. Jancsó Bélának (Welch, W, Va., okt. 12. 1924.) írt levelében — tehát 1924 (!) októberében — így érdeklődik beküldött darabja felől: „Eddig talán valami bizonyosat is tudsz a Janovics-féle pályázatról s különben is, ahogy hallom, szándékaim kiderül- tek, s így nincs mit titkolóznom. »Ösvigasztalás« című székely tragédiámat én is beadtam Erzsike útján, s csupán azért nem árultam el senkinek, mert sze- rettem volna megtartani azt az előnyömet, hogy nevemet ne tudják. Amint Erzsike írja, Kuncz Aladár ezirányban kérdést tett neki, s így már szinte bizo- nyosan tudja, hogy én is mire vetemedtem. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban fölösleges elmondani akármit is, majd megtudod s reménylem, hogy meg is látod a darabot. Amit tudsz róla, írd meg." Ebből a levélrészletből is kiderül, hogy a darabot 1924 nyarán írta, és az első pályázati évben vallott vele kudar- cot, jóllehet Tamási titokban reménykedett. Egy esztendő bizony a fiatal író érésében, kibontakozásában igen jelentős változásokat hozhat, s így érthető, hogy a maga véleménye is megváltozott annyira a darabról, hogy két esztendő múlva, a hazaérkezés és feltűnést keltő kötete után már nem is érdeklődött darabja sorsa felől.
Más kérdés, ha így volt, igazat adhatunk-e utólagosan is a szerzőnek?
A teljes életmű ismeretében úgy érezhetjük s így érzem most én is, hogy a forrongó korszakában a saját lehetőségeit kereső író, amikor már egyre inkább a saját hangjára és világára talált, érthető okokból hagyta szívesen maga mö- gött a még bizonytalannak érzett kísérleteit. Közhelyszámba megy Tamási sa- játos realizmusáról beszélni, egyéni világát, világlátását emlegetni. Valóban, páratlan a magyar irodalomban az a huszárosán bátor fegyverténye, ahogy az Európán átsöprő modernista divatok idejében egy még partikulárisán zárt népcsoport életét, világát mondandója lényegévé merte tenni, és aztán e külö- nös népi lelkivilág határozhatta meg mindvégig az író gondolkodásmódját, e népi nyelvből fejleszthette ki egyedülálló nyelvét s e nyelv segítségével tiszta, tündéri realizmusát. Az ősi székely hit- és mondavilág emelkedett fel Tamási- val európai rangra a magyar irodalomban. Az Ösvigasztalás egyik első kísér- lete a fiatal írónak, hogy a kivételeset a legmagasabb rendű irodalom szférá- jába emelje, méghozzá úgy, hogy azért a sajátos szín- és hangulatvilágot is át- mentse a maga eredetiségében. Különösen élhetett benne ez a vágy a kezdő években, a tollforgatás csínját-bínját tanulgatva.
A pályakezdő író először még támasztékokat keres, hogy nagy lendületé- ben is megtarthassa egyensúlyát. A segítség pedig az lehet elsősorban, ami leggyorsabban a kezeügyébe kerülhet: az éppen kedvenc írója (a titkos példa- kép), vagy a korra leginkább jellemző akkori irányzat. Nos, első darabjában Tamási mind a két segítséget igénybe vette. Szabó Dezső Elsodort falujának stíluskülöncségei éppúgy kiharsannak még a sorokból, mint a húszas évek leg- elterjedtebb avantgard irányzatának, az expresszionizmusnak nyers effektusai.
A darab egységét még nem a sajátos stílus- és látásmód adja meg, hanem a már tudatosnak is mondható különleges szerkesztés; ahogy Tamási a tömb- szerű valóságelemeket beemeli a cselekménybe, s közéjük — közbülső kötő- anyágként — balladisztiküs hangulatú mesemotívumokat vagy sejtelmes ref- lexiókat kever. A holdfény játéka a kiömlő vér körül éppúgy külön színfoltot jelent a tragédiában, mint a havasok fölött sütő csillagok alatt a katolikus liturgia édesen székelyesített litániázása. Ma, persze, mást jelenthetnének Ta- mási egyes szóhasználatai, ha nem tudnánk a cselekményből, hogy az írónak 4
a századforduló adja mondanivalója keretét, és a darab a húszas évek első felében íródott. Különben is a Tamásira mindig oly jellemző demokratizmus, a darabból végig kisütő úrgyűlölet minden kétséget eloszlat afelől, hogy mit ért ő például ősgyökéren, s a természet viharainak is kitett székely parasztság történelmi szempontjából nézve milyen életérzés tartozéka tulajdonképpen a hun mondavilág továbbélése még századunkban is. A Csórj a-nemzetség tra- gikus pusztulásában ott sejlik a századforduló nyomorúságos paraszti létének minden nehézsége, sőt kilátástalansága.
Tapintatlanság volna részemről, ha a darab előtt annak tartalmát elmon- danám a kíváncsi olvasónak, aki majd örömmel tapasztalja, hogy Tamási Áron legelső drámakísérletében mennyi szépség, eredetiség van, és hogy igazában nincs új a nap alatt. Tamási ugyanis szinte ösztönösen megérezte a modern dráma majdani útját, ezzel mintegy megelőzte a saját korát — ahogy meg- jegyzi ugyancsak nagyon találóan Izsák József. S ami igazán szívet gyönyör- ködtető ma is: Tamásinak a székely észjárást oly páratlanul követő nyelve, a későbbi nagy írónak már itt fölsejlő szivárványos képzeletvilága, meghökkentő mélységeket és szépségeket föltáró asszociációi. Kiragadva idézni belőlük szinte lehetetlen, mivel kápráztatóan sorjáznak, s azért is felesleges volna, mert e sorok után nyomban következik a bizonyítás, magában a darabban. Nem is tartom fel az olvasót, akinek e néhány gondolattal csak a figyelmét akartam fölhívni egy nagyon régen írt Tamási-darabra, amely nekünk mégis vadonatúj, hiszen most olvashatjuk először, s most kerül be egyáltalán a klasszikus ma- gyar irodalom kincsesházába is.
SIMON ISTVÁN
T A M Á S I Á R O N
Ösvigasztalás
i.
Színmű négy jelenésben, mégelőző játékkal
CSÓRJA ÁDÁM, székely ősgyökér CSÓRJA AMBRUS, bátyja
KISPÁL JULA, árvaleány BOTÁR MÁRTON, mostohaapja GÁLFI BENCE, csendőrlegény KÖSSÉGI JEGYZŐ
FALUSI BÍRÖ HÁROM LEGÉNYKE TÖRVÉNYBÍRÁK ÜGYÉSZ
VÉDŐ CSENDŐRÖK
TROTTYOS SZOLGA VÉN SZÉKELY NÉP
KLARINÉTOS EGY H A N G
Történik a Székelyföldön a XIX. században.
Sőt bé is vezeti ide a XX. száz*adot.
SZEREPLÖK:
MEGELŐZŐ JÁTÉK
Szín: Botár Márton háza. tal". E képen száraz búzakoszorú. Ab- lak mellett, falra akasztva, kalendá-
rium lóg. Ablakok talpán muskátli.
Csak annyi berendezés, ami a székely jelleget teljesen kidomborítja: magas vetett ágy. Ennekelőtti falióra: arca tulipánokkal kifestve, láncát ónhenger húzza. Karcsú lábú füttő. Mellette két háromlábú, törpe, kerek szék. Két ka- rosszék, kézi faragással. Falon néhány jámbor kép. Közöttük a Botár Márton baka-káplári képe, mellén „díszbojt-
Idő: A XIX. század utolsó esztendeje.
Szép őszi este. A szél lágyan zengeti az ágakat.
Amint a függöny mozdul, harangoznak estére.
6
KISPÁL JULA (meggyújtja a lámpát.
Az ablaknál harangszó irányába for- dul, keresztet vet s felfogott kézzel imádkozik. Szája lágyan susog.) BOTÁR M Á R T O N (a füttő mellett ül
egy törpeszéken. Keresztet vet, de inkábbat csak az ujjaival mutatja a három irányt. Álla alatt ökölbe fog- ja a kezét. A „Hiszegy"-et mondja, időnkint buzgón nekifutamodik s ak- kor jó hangosan mond egy szót.) (A harangozást megszakasztják, aztán megint húzzák. Ablakon át látszik, hogy a széltől csendben lengnek az
ágak.)
KISPÁL J U L A (befejező keresztet vet.
Kannába vizet merít a kártyából, s viszi az ablak felé.)
(Harangozást abbahagyják.) BOTÁR MÁRTON (az imádkozást be-
szünteti. Rojtos dohányoszacskaját eléhúzza s marokra fogva, veri a ke- ze fejéhez.)
KISPÁL JULA (a muskátlikat öntözi, közben szagolgatja): Jaj, be édes az illatja, mint a nádméz.
BOTÁR MÁRTON (pipáját kiveszi, ké- szíti pontosan, közben észben tartja, mit Jula mondott): Ti, fejérnépekül, olyanok vattok, mint a lúd: minden burjánt felmagasztaltok. (Pipáját be- gyújtja, hüvelykujja körmével tete- jén a dohányt ütögeti mindegyre.) KISPÁL J U L A (egy muskátlicserepet a
kezébe vesz, nevelőapja felé fordul, s szagolgatja): Biza, de kend is bur- jánt pipál. Én termesztettem eldugott melegágyban, s mikor a fináncok jár- tak, úgy-é mennyit imádkoztam, hogy rea ne kapjanak?
BOTÁR MÁRTON (oda se néz, csak nagy fejét billegeti): Hát te ügyes leán vagy, szent igaz. Megérnél egy kalapfej aranyat. (A pipa fedelét nyitja, ki, keccenti vissza s megint.) KISPÁL JULA (fejét a muskátlibokor-
ra hajtja, szemét behunyja s elábrán- dozik): Jaj, milyen jó, mint a kicsi angyalkák lehellete. Mért is nem let- t e m kicsi méh, hogy szíphatnám örökké a virágok m é z i t . . . Vagy let- t e m vóna szép kicsike pillancs, hogy
— (leejti a cserepet, s az csörömpölve darabokra törik).
BOTÁR MÁRTON (a hirtelen zajra ke- ze megrebben, pipáját leejti, annak feje leválik s kettőbe hasad): No, kecskebéka leánkája, ezt megcsinálád.
K I S P Á L JULA (térdelve, ijedten szedi a cserepet, sepri össze a földet, de a virágokat különválasztja): Ó, lelkem- apám, é n úgyis jobban megijedtem.
(Szepegve): É d e s . . . k i c s i . . . virá- gom . . .
BOTÁR MÁRTON (utánozza Julát):
Édes ... kicsi ... vén pipám ...
(Csend. — Mind a ketten a földön ma- tarásznak.)
(Az ablak alatt árnyékok tünedeznek.
Susogás hallatszik.)
GÁLFI BENCE (magas, sovány alakja megvillan az ablak előtt. Három ci- gányát egy fa törzséhez állítja. Maga egészen az ablakhoz jön): Búcsúz- nak a madarak és s í r n a k . . .
K I S P Á L JULA (ijedten odanéz s nem mozdul.)
BOTÁR MÁRTON (nyugodtan odanéz s nem mozdul.)
GÁLFI BENCE: Búcsúzni jöttem m a - gam is. Ki érdemli s ki nem. — Bú- csúzni, hej, szívtelen Botár.
K I S P Á L JULA (kötényéből a felszedett cserepet s földet lassan visszaereszti a ház földjére.)
GÁLFI BENCE (az ablakon behajlik, kalapját leveszi, rázza, belőle a. virá- gok a szobába hullanak): S temetni jöttem enmagamat, Kispál Jula. — Ó, be szép vagy, Kispál Jula. Bár ne volnál olyan szép.
BOTÁR MÁRTON (lassan feláll, egy karosszékbe ül, hol a hátát megveti):
Ajtóm is van, legény.
GÁLFI BENCE: Bár ne volna, mert az csípte oda a szívemet.
KISPÁL JULA (feláll, szedi a Bence virágjait, szagolgatja és súgva kérdi):
Ki adta?
GÁLFI BENCE: Temetőből szakasztot- tam. — (Hangosabban): Hallja-é, Bo- tár Márton bátyám, virágjaim teme- tőben termettek.
BOTÁR MÁRTON (oda se néz): Hal- lom s nem bánom.
GÁLFI BENCE: S szívemet se szánja?
BOTÁR MÁRTON (legyint): N e m or- szágos a baj.
K I S P Á L JULA (vágyakozva nézi Ben- cét s fogával tépi a- virágokat.) GÁLFI BENCE: Hát jól van, azt a csil-
lagos é g i t . . . (Kalapját felteszi, menni akar, mégis visszahajlik. Szava meglágyul): S azért m é g egyszer megkérdem: mégsem ereszti hozzám Kispál Julát?
BOTÁR MARTON (nyomatékkal): A szú rágja a fát s ne a vasat.
GÁLFI BENCE (kalapját súrolja a fe- jéhez, s eltűnik az ablakból.) KISPÁL JULA (szepegni kezd.)
(Csend.)
GÁLFI BENCE (alakja látszik): No, ti három sirató cigány, öntsetek kese- rűséget a hegedűbe, s úgy temesse- tek . . . Mert Gálfi Bence m a éccaka beáll a csenderek közi.
BOTÁR MÁRTON: Ott kiverődik a szerelmed.
KISPÁL JULA (az ablak talpára könyö- köl, feje árnyéka künn a fára vető- dik.)
(Cigányok pengetik a húrt.)
GÁLFI BENCE: Búcsúztassatok . . . T e - messetek . . .
(A cigányok húzni kezdik a „Circum- dederunt" dallamát, minden fájdalom-
mal.) K I S P Á L J U L A (sír.)
GÁLFI BENCE: B e szép vagy, K i s p á l Jula. (Megöleli a fát, s rajta a Kis- pál Jula fejeárnyékát csókolni kezdi.) K I S P Á L J U L A (a muskátlira borulva
zokog.)
BOTÁR MÁRTON: (nagyokat nyel a széken. Küzd a meghatottság ellen.)
(A cigányok távolodva húzzák.) GÁLFI BENCE: Kispál Jula, mikor
támadunk f e l ?
BOTÁR MÁRTON (fejét szomorán bó- logatja.)
GÁLFI B E N C E (már messziről): H á - nyadnapon hajnalban?
K I S P Á L J U L A (zokog.)
BOTÁR MÁRTON (meghajolva, sápad- tan .néz az űrbe.)
(A szélben lágyan zengenek a fák.) (Függöny)
ELSŐ JELENÉS
Szín: A két Csórja legény erdei haj- léka, havasi erdő szélén. Az egész haj- lék egyetlen szobából áll. Ajtaja retesz- szel záródik s az erdőre nyílik. Beren- dezése kezdetleges és hiányos: szabad tűzhely, kürtője a fiúiba- felvezet. Az ajtó felé fordulva, balra, a szoba vé- gében, ászok, egyik faltól a másikig ke- resztülépítve, s két polcra osztva: a fel- sőben pityóka, murok, retek s tővös el- vegyesen; az alsóban hitvány ruhada- rabok, egy hosszú posztószokmán, kötél s miegyetmás. A szoba másik felében, a földbe ütve, egy fiatal fa, minek ágai-bogai le vannak nyesve, s ezen bügykökbe néhány edény aggatva: me- lyik fülénél fogva, melyik a száján húz- va belé. Az ablak, s az ászok között alacsony ágy van a fal mellett, olyan gyalulatlan deszkákból tákolva, mint az ászok. Az ágy mellett egy akkora vas- horog, mint a cigány-láncszem, a falba
erősítve. Két ülőcsutak. — Tűzhelyen égdegél a tűz. Az ajtón keresztül, erdő között, veres fedelű ház látszik: a Bo-
tár Márton háza.
Idő: A XX. század első esztendeje.
A Megelőző játék után tíz hónappal, szép nyári megnyugováskor.
(Függöny feljön.)
CSÓRJA A M B R U S (fekszik az ágyban, fejjel az ászok felé. Feje alatt egy búzakéve. Nagy haja fülit takarja.
Arca sápadt, sovány, csontja között szép kerek szeme ég. Rajta régi, sö- tét takaró, két karja ezen nyugszik.
Ösértelem az arcán. Mintha égy nép- vezér feküdne számkivetésben.) CSÓRJA Á D Á M (egy csutakon a bátyja
fejénél ül. Búsan néz maga elé. Néha bajuszát húzogatja.)
8
CSÓRJA A M B R U S (fejét forgatja, az- tán emeli; fel akar ülni, de ereje fogytán. Mégis akaratoskodik): Essze- romlottam, ügyesen, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M (a felülésben segít):
N e m kéne annyit nyüzgölődni. N e m teszen jót bizonyosan. (Fél karjával tartja a hátát, hogy vissza ne dől- jön.)
CSÓRJA A M B R U S (fejét mérgesen megrázza): Hol van a régi Csórja Ambrus? Híres ereje hová lett? (El- gondolkozik.) Hej, amikor még válla- m o n hoztam elé az elejtett vad- kant . . . — Sárgul a levél: lelibbenti a s z é l . . .
CSÓRJA Á D Á M : Megcsúfol mindnyá- junkot az üdő, mint a szárazság a szentgyörgyi-békát.
CSÓRJA A M B R U S (mosolyogni pró- bál): Eszesen bolondkodol, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Hát idáig csak az e s z kínozta kendet is, engemet is, s pedig, akinek nincs, be vígon él —: mint egy emeletes báró.
CSÓRJA A M B R U S : Gyönyörű urak lehetnénk, csak az az igasságos ter- mészetünk n e m lesz vala.
CSÓRJA Á D Á M : De a megfogott, mint kutya a csontot.
CSÓRJA A M B R U S (jobbjával a homlo- kához kap s súrolja.)
CSÓRJA Á D Á M : Hol fáj olyan erősen?
CSÓRJA A M B R U S : Jelenleg a fejem zúg szerfelett, mint a forró katlan a bolond, mint a gyermek, mikor foga jő.
CSÓRJA Á D Á M (visszafekteti. Simo- gatja a beteg homlokát): Biza, tüzes jócskán.
CSÓRJA A M B R U S : A z agyamot, Ádám, valami az agyamot hasogatja . . . (Sze- meit szorítja össze.)
CSÓRJA Á D Á M : Muszáj tűrni. Ha meghalhatunk, megfizetnek enyhü- léssel. (A tűzhelyhez megy, s szítja a tüzet.)
CSÓRJA A M B R U S (kinyitja a szemét, s erősen néz felazon.) Te, Ádám, bontsd ki azt a deckát, vagy vágj li- kat oda, hadd lássam meg még egy- szer a csillagos eget.
CSÓRJA Á D Á M (a tűzhelynél egyenes- re áll s vizsgálja a tetőzetet): A bő- ven izzadó felhők bé is hullanának,
egyenesen a nyakunkba, hogy tovább árvák ne legyünk.
CSÓRJA AMBRUS: Láddeg, a csak- ugyan jó borogatás lenne testemre s lelkemre. (Nyugtalankodik.) Ó, be jó volna látni az eget, s szemmel előre kimérni a sas útját.
CSÓRJA Á D Á M : Tán jobb is lett volna a mezőbe feküdni ki.
CSÓRJA A M B R U S : Hogy a bogarak kezdjenek meg, úgy-é? Mert azok, hogy reám gondolt már a halál.
CSÓRJA Á D Á M (rriegy vissza leülni a csutakra): Hát a nap melege estig a vérit jól meghajtotta volna s az ál- dott föld ereje hátha gyógyulást hoza vala, mert az olyan, mint a balzsam.
CSÓRJA A M B R U S (lemondólag): Hadd el, Ádám, az én vérem kifutta a m a - ga útját, adósságot n e m hagyott. — S a föld ereje? (Keserűen mosolyog.) Az kétszínű, Ádám, mint a fejérnép:, bolondít s melenget a kebelin, s ec- cer azt veszed észre, hogy elszárad- tál a melengetéstől, szép csendesen, de bizonyosan.
CSÓRJA Á D Á M : A jussát tartja hoz- zánk . . .
CSÓRJA A M B R U S : Most már megérez- tem, hogy ereje megkerülte az enyi- met, s be igen érzem, Ádám, hogy húz magához, mint a liliomillat a l e á n k a g y e r m e k e t . . . (Nyugtalanko- dik.) Hogy húz magához, s hogy küzsdik é r t e m . . . S m é g ez a kicsi erőm is kéne neki, pedig sokat nem gyarapszik véle, de azért könyörü- letlen, mint egy uzsorás, akinek sok kijáró pénze v a n . . . Az ember a föld kijáró pénze, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Már hamis pénzeket, is f o r g a t . . .
CSÓRJA AMBRUS (öklét felemeli): De é n mégsem adom meg magamot a földnek! —: megmutatom a világnak.
(Lágyan): Pedig be szerettem, mint a bagoly a setétséget, hogy soha el nem hagytam . . .
CSÓRJA Á D Á M (feláll, az ajtóig megy, a fájának nekitámaszkodik, egy pont- ra mered, de csak a maga fájdalmát látja.)
CSÓRJA AMBRUS (fejét emfeli, nézi az öccsét, akkor visszaesik a feje, de megint felemeli s megint nézi.)
CSÓRJA Á D Á M (kifelé mondja): Az Úristen is kiválasztja: kit kell az ágyba nyomni.
CSÓRJA A M B R U S : Hogy áll az üdő, Á d á m ?
CSÓRJA Á D Á M (kettőt küjjebb lépik, nyugat felé vigyázkodik): Fatövire bútt már a nap. Csak a karimája lát- szik.
(A veres fedelű ház felől állatok ko- lompja hallatszik. Közben Botár Már- tonnak egy-egy kiáltása: „Brrride ne,
vaksi ne." „Ne ereszd, Jula.") CSÓRJA A M B R U S : Ki csárog, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M (jön visszafelé): Botá- rék vesződnek.
CSÓRJA AMBRUS: Bejó, hogy kiköl- töztek . . . Mert jólesik, hogy él még ember a világon . . .
CSÓRJA Á D Á M (egy fazekat leveszen, korsóból vizet bugyogtat belé, a pa- rázs közepén helyet seper s odateszi.
— Visszaül a csutakra.)
CSÓRJA AMBRUS: Mit nyüzsgél, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M : Vizet tevék oda.
CSÓRJA A M B R U S : Vajegy pityókát is takarj bé. Jula átalhozza a tejet s megeszed véle.
CSÓRJA Á D Á M : Jól laktam én már, mint a küsmődi ember tehene fótos lepedővel. — Azért teszek, s kend is megeszik egyet-kettőt, erővel is, hogy ne szakadjon tovább az ereje. (Az ászokhoz megy, négy-ötöt a szebbji- ből kiválaszt s a hamuba betakarja.) CSÓRJA A M B R U S (a kéve alatt mata-
rász, s kihúz egy régi könyvet. Né- hányat fordít, s kezdi olvasni): Hol vagy, Uram, ki sebesen megelőztél mindeneket s kinek árnyékában, mint egy madár, repül ez a világ s hull a tollazatja napvilágnál s éjje- lek idején?
Ki magadot az napnak és tsillagok- nak ragyogásival környülvetted, mint egy köntössel, és kiterjesztetted az egeket, mint egy szőnyeget?
CSÓRJA Á D Á M (visszaül a csutakra, s hallgatja.)
CSÓRJA A M B R U S (olvassa tovább): Ki a földet oly erősen megépítetted, hogy az örökkétig tarthasson a világ v é - gezetéig . . .
Ki repülsz a szelek szárnyán s fel- zúdulva szekeredzel a felhőkön . . . Ki a vizeket k ö n n y e n megnöveszted s elapasztod s etetsz műnket illatos l e v e g ő v e l . . .
Ki — (a betűk összefutnak előtte, szemét dörzsöli. — Kifakad): A z t a Jehováját, már homályba borult a látásom, Ádám, s a betűk figuráznak velem.
CSÓRJA Á D Á M : Mert a betű olyan, hogy az kikacagja az e m b e r t . . . (El- veszi a könyvet, forgatja.)
(Háza felől, zajos járással jődögél Botár Márton.)
CSÓRJA Á D Á M (a könyvben megálla- podik. Olvas): Már bútsút v e s z e n sze- meinktől a nap arany sugáriva! . . . CSÓRJA A M B R U S : És az éj m á r m i n -
d e n részről béront h o m á l y o s s á g i v a l . . . (Az utolsó szóra Botár Márton belépik.) BOTÁR M Á R T O N : Álgyon m e g az Is-
ten, legények.
CSÓRJA A M B R U S : Téged is, Márton.
CSÓRJA Á D Á M (a könyvet kebelébe teszi): Legalább kend jó hozzánk, akaros árvákhoz.
BOTÁR M Á R T O N : Hát v e v e - é erőt, A m b r u s ?
CSÓRJA Á D Á M (készíti Botárnak a másik csutakot): Kicsit h a m a r ül.
CSÓRJA A M B R U S : Dehogy vettem, Márton. Még az is oszlik, a m i kicsi v o l t . . .
BOTÁR M Á R T O N (lábtól az ágyhoz húzza a csutakot, s leül.)
(Csend.)
BOTÁR MÁRTON: Már a zsák szádján vagyunk mind a ketten, Ambrus.
Csak alig suppanunk egy kicsit, s immár b e n n e i s . . . S akkor az ark- angyal béköti felettünk a zsákot, s n e m oldja ki, míg az örök s a vi- l á g . . .
CSÓRJA A M B R U S : A túlsó szádján majtég kiráz újra valahova . . . CSÓRJA Á D Á M : Mint a vénasszony a
tollat, s repülünk szeretenszéjjel.
BOTÁR MÁRTON: A z igasság odacsípi a n y a k u n k o t . . . (A pipáját elészer- keszti, megtölti, de oda se néz, mit csinál. — A tűzhelyhez megy, bak- 10
szenet veszen a markába, rázva viszi, leül s csak akkor teszi a pipába.) Töltsd meg te is, Ádám. (Odaadja a zacskót.)
CSÓRJA Á D Á M : Ügyis ver az Isten, s legalább evei a füsttel segítsünk neki.
(A pipatöltést végigcsinálja, de a sze- net a tűzhelynél teszi belé.) CSÓRJA A M B R U S (tompán jajdul, ar-
ca szenved): Már hajlong előttem a v i l á g . . . Búcsúzik, úgy-é Á d á m ? CSOR-JA Á D Á M : N e féljen, n e m tud
az annyi tisztességet.
BOTÁR MÁRTON: Csendesedj szépen, Ambrus, meglátod, hogy megmaraszt- lak é n a hitemmel.
CSÓRJA A M B R U S (lázasan): Nézzetek oda, hogy nyújtja felém a karját a föld, fekete szemit reámszegezte, s kebelire szólít örök pusztulásra . . . Ó, mit ¡vétettem ellened, föld?
BOTÁR MÁRTON (a beteg lába felett simogatja a takarót): Maradj nyug- ton : szeretünk s meggyógyítunk, s nagy hitünkkel megmarasztunk .. . CSÓRJA A M B R U S (int): Kinek ideje
eljött, ereszteni kell a z t . . .
CSÓRJA Á D Á M (a beteg fejét simo- gatja.)
(Csend.)
(A veres fedelű ház felől a Kispál Jula hívó kiáltása hallatszik: „Kedves apám,
egy idéni bárány tikácsol erősen".) BOTÁR MÁRTON (menőfélben): Bizo-
nyosan kárrévallom azt is. (Az ajtó- ból): Osztán a leánkát átalszalasztom a tejjel, s itasd m e g erőszakkal is véle, Ádám.
CSÓRJA ÁDÁM: Legalább kend jó hozzánk: akaros árvákhoz.
BOTÁR MÁRTON (el.)
(A nyitott ajtón látni, hogy már félsö- tétbe borultak a fák. Nagyon messziről
ritkán kiáltás és ének hallatszik.) CSÓRJA Á D Á M (az ágy feletti szegről
leakaszt egy füstös fatokot, benne a lámpást meggyújtja és visszateszi.) CSÓRJA AMBRUS: Ádám, egyetlen
ecsém!
CSÓRJA Á D Á M (álltából odahajol.) CSÓRJA AMBRUS: Nincs reménség,
Ádám.
(Csend.)
CSÓRJA Á D Á M (feláll s a fejit lassan egészen lehajtja.)
CSÓRJA AMBRUS: Ülj le, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M (leül; pipa a kezében, s keresztülnéz rajta.)
CSÓRJA A M B R U S (lassan): Az én vi- rágomat leharapta a halál. Zérust mutatott s vigyorgott. . . Itthagylak, Ádám.
CSÓRJA Á D Á M : Talpig beborul a vi- l á g . . .
CSÓRJA AMBRUS: Bújj közelebb, Ádám . . .
CSÓRJA Á D Á M (a pipát leteszi, s oda- búvik.)
CSÓRJA AMBRUS (lassan, meg-meg- szakítva, rejtelmesen beszél): Az én időm megérett. Elmaradunk egymás- tól. Már bizonyos, mert a halál széj- jelszaggatta szemem előtt a kalen- dáriumot, akkor pedig zérust írt a fejem köré, s mondta: „Most a na- pokat elvettem előled, s lám éljél, ha t u d s z . . . " S mikor előlem eloszlott, megmozdult a föld, s két karja s szája lett neki. Száját reámtátotta, kezivel enmagából egy darabot ki- szakasztott s azt két tenyere között felettem morzsolni kezdte, mint a száraz kenyeret. .. S akkor mozogni kezdett rajtam minden porszem s en- ni kezdték testemet, mint a férgek . . . Hallod-e Ádám: a föld enni kezdte testemet!
CSÓRJA ÁDÁM: Mindent megeszik a föld. S mindent megterem . . .
CSÓRJA AMBRUS: Ilyen hirtelen már reámnehezedett, reám, ki hajnaltól setétig csak őt kúráltam világéletem- ben. Kedvemet, reményemet elvette, erőmet javarészben elvette s teste- met most rothasztással f e n y e g e t i . . . Ó, Ádám, be elvétettük, mikor e vi- lágra b o t l o t t u n k . . .
CSÓRJA ÁDÁM: Igende máshol nem találnánk a halálra.
CSÓRJA A M B R U S (felül, utolsó ereje kigyúl az arcán s a szavában): Vedd átal az akaratomat, Ádám.
CSÓRJA ÁDÁM: Bétöltöm, hallja az Isten.
CSÓRJA AMBRUS: Reádhagyom a tes- temet. Vagyon helyett hagyom reád.
S mellette a Csorja-nemzetség őskin- csét: az akaratomat, hogy véle fel- szépítsed a tested. Légy az én foly- tatásom: testemet vedd a te erődbe, szavamot is vedd a te erődbe. (Visz-
szahanyatlik.) Választottam a föld és a tűz k ö z ö t t . . .
CSÓRJA Á D Á M : Előttem maradandó a szó és erős marad. (Kezét a beteg ' feje alá teszi.)
CSÓRJA A M B R U S : Megküzsdöttem a földdel s l e g y ő z t e m . . . most is győ- zöm . . . legyőztem. Te csak cseleked- j é l . . . én már l e g y ő z t e m . . . ó, be jó győzni!
CSÓRJA Á D Á M : N e m lesz már ember, elmegy a győző . . . visszatér a mesz- szelátó értelem, s marad csak az er- dő, csak a madarak s virágok . . . CSÓRJA A M B R U S : Azok is meghal-
nak, elmúlik a föld i s . . . Csak a tűz, ó hallgasd meg, Ádám, az igazságot, mert csak a tűz él örökké. Minden összeomlik, s végezetül csak a tűz fog lebegni mindenek sírja felett, s közepiben az Isten . . .
CSÓRJA Á D Á M : Ö, be szép vagy érte- lem! N e térj vissza értelem!
CSÓRJA A M B R U S : Cselekedd meg, Ádám —: virágozd fel a testemet, virágok közi keverj c s e r e f a l e v e l e t . . . s hódolj v e l e m a t ű z n e k . . . (Csend.
— Két tenyere közé veszi az Ádám fejét.) Rakj nagy tüzet, Á d á m . . . s virágos testemet hammaszd el rajta
— a csontomat is egészen — ham- maszd el, Ádám . . . Mert elmúlnak mindenek, s csak a tűz táplálja ak- koron az Istent is. — Elégetsz-é, Ádám?
CSÓRJA Á D Á M (fél térdre ereszkedik az ágy mellett): Szava s az én tettem azonegy.
CSÓRJA A M B R U S : Testem h a m m a — legyen — holtodig :— társad. (Meg- hal.)
CSÓRJA Á D Á M (sápadtan nézi a ha- lott arcát): Eljött a halál. (Fejét az ágyra hajtja.)
(Szünet.)
CSÓRJA Á D Á M (imádkozni kezd):
Életnek s halálnak Ura, ki nem let- tél, csak megjelentél egykoron a tűz felett, ki hallád a mi egyességünket s adván a halált, azáltal hozzánk pártolál: gyere bé az én hajlékomba, s erősségedben fereszd meg az én bús életemet, ujjoddal jegyezd el magadnak az én halottamat, áldd meg a falakat, az ágyat s feje alatt
a k é v é t . . . Igaz Isten, a t e jelképed a tűz, mi eredetben Veled egykorú s m i n e k ereje azonegy a T e l e l k e d - del . . . Gyere bé az é n hajlékomba, helyeseld akaratomat, s l é g y M a g a d a pap, amíg tűzbe temetjük öröksé- gemet a mi egyességünk s z e r i n t . . . Járd körül a házat s lehelj rá a n e - ki nyílott virágokra, s jelölj ki n e k e m
fákat, hogy összehordjam s gyújtsak lobogó piros koporsót azokból.
K I S P Á L J U L A (csendesen belépik. Ke- zében egy virágos köcsög, tejjel. Hal- kan az ágyig jön, az Ádám háta megett megáll, s nem tudja, hogy Ádám miért térdepel.)
CSÓRJA Á D Á M : Nagyisten, ki tűzből teremtettél minden égitestet s azok- nak vezérül rendeléd a napot, m i n - den tüzeknek királyát; ki tüzes agyagból gyúrtad a z emberi testet s tettél neki jelül örökké é g ő szívet:
Téged érdemesen csak a tűz dicsér- het. S hiszem, hogy T e f i a d n a k n e v e - zed s kebeledre öleled, ki a tűzön átal lépik színed e l é . . . Á l d a s s é k a T e neved s a Te n e v e d b e n a mi egyességünk.
K I S P Á L J U L A (félénken): Á d á m b á - csi?!
CSÓRJA Á D Á M (fájdalmas arcát csak Julára emeli s nézi őt.)
K I S P Á L J U L A (mutatja a köcsög te- jet): Most forraltam fel éppen. K e d - v e s a p á m azt mondta, hogy erővel i s itassam m e g A m b r u s bácsival.
CSÓRJA Á D Á M (feje visszaesik az ágyra.)
K I S P Á L J U L A (melléje térdepel): Jaj, Á d á m bácsi, mért keserg?
CSÓRJA Á D Á M : A tejet már nincs ki m e g i g y a . . .
K I S P Á L J U L A (hamar földre tpszi a köcsögöt, ia halott fejéhez megy, ta- pogatja, elsápad, rázva ébresztgeti):
A m b r u s bácsi, jaj, úgy-é kend n e m halt m e g ? — jaj, szóljon valamit, k i - csi Julának szóljon v a l a m i t . . . (Le- térdepel, feje az ágyra esik, sír. Néha egy-egy mondatot kimond, egészen, vagy kettétörve.) Édes Csórja A m b - rus bácsi, hogy szerettem k e n d e t . . . ! B e szépen beszélt örökké, akár este, akár r e g g e l . . . Hogy üsmerte az apró csillagokat is — m é g integetett is a z o k n a k . . . Be szépen beszélt a tűz- 12
ről, s milyen édesen erősítgette, hogy a tűz az ő f e l e s é g e . . .
CSÓRJA Á D Á M (feláll. A tejet a tűz- helyre teszi. Közben): Tejet sem iszik már. — A z idéni peléből sem eszik már. — Se n e m búsul immár.
K I S P Á L J U L A : Még a kicsi madarak- nak is apja v o l t . . .
CSÓRJA Á D Á M (megáll Jula mellett):
Sírjál, Kispál Jula, s í r j á l . . . ! He- lyettem is s í r j á l . . . Ha é n tudnék sírni, helyetted is sírnék, meghalt anyám helyett is s í r n é k . . . De én szárazon repedek meg, mint a szikla.
K I S P Á L J U L A : Nincsen ilyen ember több a világon. — Olyan lelke volt, mint a falás kenyér. — A kicsi mó- kuskáknak még meg is törte a m a - gyarét . . .
CSÓRJA Á D Á M : Jula, édes leánkám!
K I S P Á L J U L A : Ö Istenem, hogy meg- látogattál itt a havason . . .
CSÓRJA Á D Á M : Kicsi Jula, nézz fel szépen!
KISPÁL JULA (szemét odaemeli, várja a szót.)
CSÓRJA Á D Á M : Gyere lelkem, szedj virágot. (Megfogja a kézit.)
KISPÁL J U L A (feláll): Ó, Á d á m bá- csi, mindegyik virágot leszedem. (Ké- zenfogva mennek.)
CSÓRJA Á D Á M (az ajtóban megállít- ja): Keverj közije cserefalevelet szé- pen. (Kimennek.)
(Künt holdvilág. Bent a lámpa pislákol a halott felett.)
CSÓRJA Á D Á M (a nyitott ajtón ke- resztül homályosan látszik: itt-ott vizsgálja a helyet, egyszer fél térdre ereszkedik, ágakat elhajigál onnét, tenyerével a leveleket is sepri.) KISPÁL J U L A (a nyitott ajtón látszik,
amint virágokért hajlong. — Hozza az első öl virágot, cserefalevelekkel vegyesen: a halott feje köré rakja):
Édes Ambrus bácsi, de szomorú vi- rágszedést é r t e m . . . (El virágért.) CSÓRJA Á D Á M (a vállain nagy hasáb-
fákat viszen a megtisztított helyre, s ott koporsó alakban gondosan rakás- ba rakja.)
KISPÁL J U L A (a második öllel hozza, s körülrakja a halottra): Életiben is örökké mosolygott a v i r á g o k n a k . . . (Megy virágért.)
K I S P Á L JULA (hozza a harmadik öl- lel, s díszíti tovább a holtat.) CSÓRJA ÁDÁM (bejön, megáll az ágy-
nál, nézi ia virágozást): B e szépen lépik az örökéletbe: virágos tűzön á t a l . . .
K I S P Á L JULA (oda sem figyel, csak rendezi a virágokat.)
CSÓRJA Á D Á M : Jula, édes leánkám!
KISPÁL JULA (szomorú szemét Ádám- ra emeli, és várja a szót.)
CSÓRJA Á D Á M : Most fogd m e g szé- pen lábtól az ágyat. (Maga fejtől áll s megfogja.)
KISPÁL JULA: Mit akar, Á d á m bácsi?
CSÓRJA Á D Á M : Fogd meg ügyesen, s vigyük.
KISPÁL JULA: Hova vigyük, Ádám bácsi ?
CSÓRJA Á D Á M : Vigyük a tisztásra szépen.
KISPÁL JULA (megfogja az ágyat.) CSÓRJA Á D Á M (elöl kerül, s szép
óvatosan viszik.)
KISPÁL JULA (az ajtónál): Á d á m bá- csi, jaj, tegye le!
CSÓRJA ÁDÁM (leteszi): Mi baj van, édes kicsi leánkám?
K I S P Á L JULA (nézi a tenyerét): Vágja a kezem erősen.
CSÓRJA Á D Á M : Könnyű lesz már n e m s o k á r a . . .
KISPÁL JULA: Ádám bácsi, hova visszük, mondja meg igazán.
CSÓRJA ÁDÁM: Ide, lelkem, az erdő közi, ide.
KISPÁL JULA: Mért visszük az erdő közi?
CSÓRJA ÁDÁM: Hát eltemetjük szé- pen.
KISPÁL JULA: Ö Istenem, ne temes- sük még el, Á d á m bácsi. Én holnapra papot hívok s kántort is, hogy bú- csúztassák el szépen . . . Hisze A m b - rus bácsi megérdemli.
CSÓRJA Á D Á M : Ügyis csak mi szeret- tük, s mi elbúcsúzunk tőle most igen szépen.
KISPÁL JULA (hirtelen): Ó, nincs is megásva a sírja, Á d á m bácsi!
CSÓRJA Á D Á M : Én megvettem szépen a sírt. Piros kopossóba tesszük.
K I S P Á L J U L A : Ö, milyen furcsán be- szél, n e m is értem.
CSÓRJA Á D Á M : összeraktam az ágyát.
Gyere szépen, vigyük!
K I S P Á L J U L A : Ádám bácsi, az a ra- kás tova?
CSÓRJA Á D Á M : Az.
K I S P Á L J U L A : S ott mit csinálunk osztán?
CSÓRJA Á D Á M : Hát a testet szépen reatesszük s elégetjük.
K I S P Á L JULA (hirtelen sírni kezd):
Jaj, jaj, semmi sem marad m e g b e - lőle . . . Istenem, tűzre tenni az e m - bert!
CSÓRJA Á D Á M (végtelen fájdalommal nézi Julát. — Ismét megfogja az ágyat): Fogd meg, kicsi Jula, szépen, gyere, ő kívánta, hogy így t e m e s s ü k el.
K I S P Á L J U L A (megfogja. — Indulnak.
— Hangja szaggatott): Örökké m o n d - ta, hogy a tűz az ö felesége — most már csakugyan megtartja a lakadal- m á t . . .
(Függöny)
MÁSODIK JELENÉS
Szín: Mint az Első jelenésben.
Idő: Az Első jelenés ideje folyik.
(Függöny feljön.)
CSÓRJA Á D Á M (a hamvasztás helyén egészen a földre hajolva mozog: te- nyerével sepri a hamut, s marokkal rakja egy rakásba. — A Botár Már- ton háza felől kicsi szünetekkel ba- goly hummog. — Lehajtott fejjel jön, lába alatt meg-megroppan az ág.
Bent a fogas fát megkerüli, rajta az edényeket nézegeti, aztán egy agyag- ból égetett, gömbölyű hasú fazakat leakaszt, kívül-belül megvizsgálja.
Veszi a lámpást, s indul kifelé. Künn fazakat, lámpát leteszen, egészen a földre búvik, s meri a hamut a fa- zékba. — A bagoly hummog. — Las- sú lépésekkel jön, a lámpást vissza- akasztja, ölében a fazékkal körüljárja a szobát, mintha keresné a helyet, ahova letegye. Aztán leül a csutakra, a fazakat két lábára teszi, kezeivel átöleli, s néz maga elé, s n e m moz- dul a szeme sem. — Aztán kebeléből előveszi a könyvet, forgatja s lassan olvasni kezdi):
ö r ö k k é élő Isten, ki értelmünket elűzöd Magadtól, a levésednek mégis jeleit adod, hogy vergődésünk köze- pin azokba fogódzunk, valamint a mezei pók fogódzik a napnak lengő sugarába: Kyrie eleison!
Ki az Ige szerént mindenütt vagy:
szellőzteted a fákat, öleled a virágok szárát, buzgón fested az epret, ját-
szódva csüngeted vizek cseppjeit a légben, s utunkba m é g s e m esel, m i n t vaknak a szivárvány: Kyrie eleison!
Ki hat nap alatt ki is gondoltad s m e g is teremtetted ezt a szernyű szép
világot, átaljárattad k e l l e m e s l e v e - gővel, megeresztetted a vizeket, a d - tál fényt s béosztottad seregekbe az oktalan állatokat: Kyrie eleison!
Ki hetednap hajnalán vizsgálád, é s látád, hogy elgondolásodat fedi a te- remtett világ, s örvendeztél, hogy békességet zúgának a vizek, f e l h ő k megindulának ajándékikkal, s hogy engedelmesen mindent terme a f ö l d : Kyrie eleison!
S ki ezen nagy örömödben gon- dolái egyet, s kezdéd is már t e r e m - teni az embert, jól kigyúrván testét agyagból, s véghetetlen jóságoddal lehelvén beléje lelket kérése n é l k ü l is: Kyrie eleison!
Ki m é g s e m gyötrőd hosszú élettel az embert, h a n e m idejében ráeresz- ted a halált: a titkaidból kifaragott katonát, ki mindnyájunkkal egyfor- m á n köt örök békét, s trónusod lá- baihoz gondosan összehord: Kyrie eleison!
Ki akkor kegyesen elnézed, hogy m é g életünkben nevet adtunk Neked, s aki kilétedet aval fogod magyaráz- ni, hogy rámutatsz a Kezdet és a Végre, melyek fejünk felett kibékül- nek s Teelőtted összehajolnak: K y r i e eleison!
14
T e vagy az örök Egyforma s a mindenkori Úr, mert Reád n e m jön soha szűk idő, mivel a semmiből is megélsz, most és mindörökké. Ámen.
(A könyvet visszateszi a kebelébe, s az inget reágombolja.) Mint a tiszta búza a rostán: úgy hullott átal a t ű z ö n . . .
(Csend.)
(Fákat fúni kezd a szél. — Ég szélén a csillagokat felhő lepi be.) BOTÁR MÁRTON (belépik. Még az aj-
tónál elkezdi): Ez az idétlen leánka csak bőg s mutogat errefelé. (Észre- veszi, hogy az ágy eltűnt.) CSÓRJA Á D Á M (csak nézi Botárt szo-
morún.)
BOTÁR MÁRTON: Á d á m . . . hova l e v e a mi emberünk?!
CSÓRJA Á D Á M (maga elé ejti): Kibé- kélt mindennel.
BOTÁR MÁRTON: N e jesztegess, Á d á m . . . Ilyen hirtelen!?
CSÓRJA Á D Á M (hajtogatja a fejét):
Ilyen hirtelen.
BOTÁR MÁRTON: Hamar lejárt az óra . .. (Vigyázkodik.) S hol fekszik?
CSÓRJA Á D Á M (mutatja a fazakat):
Ez az ő kopossója.
BOTÁR MÁRTON (egyűgyűen bámul.) CSÓRJA Á D Á M : Elhammasztottam . . . BOTÁR MÁRTON: Mit b e s z é l s z . . . ?
Hogy beszélsz, Ádám?!
CSÓRJA Á D Á M : Megegyeztünk. — Itt a tisztáson hullott átal a tűzön. — Csak a hammát sepertem össze. — Ez a vagyonom. — Gazdag vagyok.
BOTÁR MÁRTON (a fazakat elveszi, a lámpához tartja, nézi, egy marékkal kivesz s hullatja vissza): Csórja Ambrus; fájdalmunkat megnövelted
— eltávoztál — átváltoztál — hull a hammad — puha a hammad — mint- ha jó szíved még dobogna benne . . . CSOR.JA Á D Á M : Dobog benne . . . BOTÁR MÁRTON: A mi életünk test-
vér volt: én tartottam hittel, te tar- tottad e r ő v e l . . . Csillagok ragyogása közben örökké odabúttál a tűzhöz, s akkor arcád örvendezett, mint az imádkozó baráté. Ilyenkor hányszor elemlegetted, hogy verekedésből sze- rettük m e g egyikamást. N e m felejtet- ted soha, hogy még tízesztendősök se voltunk, mikor a fejemet egy lapos
kővel béhasítottad. A m í g véle gyen- gélkedtem, falu gyümölcsit nekem a-, kebeledben mind összehordtad vóna, s szép szemekkel kérleltél, pedig tud- tam, hogy csak a kezed futott el. S attólfogvást milyen igaz barátosok lettünk! Eccer m é g annyira is báto- rodtál értem, hogy a tanítónknak is odakiáltottad: „Botár Marcit ne verje meg, mert baj lesz." ö r ö k k é együtt madarásztunk, erdőket s mezőket is együtt jártunk bé, s mikor a lovakot.
kihálásra vittük, a Hódos hátáról mi- lyen szépen kifúttad, vackorfalevéllel ó be szépen kifúttad, hogy: „Erdély- ország nem nagy ország, de becsüs.""
S mikor osztán téged diáknak s en- gemet inasnak béadtak a városba, mennyit sóvárogtunk a szabadság után, zúgó erdők s nagy kövér ka- szálók után mennyit keseregtünk! Te- egyetlen jóemberem, hogy elenyé- szett minden vígság, s hogy elmúla szép szavad s értelmed! Csak az em- lékezés lebeg immár, mint az erdő tömött csendje az éccakában, csak a szüvemet járja átal a nagy fájdalom s kedvemet a búnak s z e l e . . . Vén szemem már nyugtán vagyon, nyo- modban terül az út nekem is, mert esztendeimet lejártattam, mint m a - lom lejárja a búzát. Ég a tűz e világ s az örökélet határkövinél, elválasz- tott minket s most f e l é m lebben a lángja s felette ereszkedik az én el- enyésző időm is, és már elindult a- szél, ami hammainkat össze fogja keverni, hogy azok is barátkozzanak, míglen ég s föld meg fognak hasadni s lángba borulván a világ, megtarta- tik az í t é l e t . . . — Nyugosson meg a Nagvísten!
CSOR-JA Á D Á M : Eleven a fájdalom s a bú.
BOTÁR MÁRTON: Csak a hamu nem lesz eleven.
CSÓRJA Á D Á M : Sem a kedvünk. Az enyém bizonyosan nem. (Arcát te- nyerébe hajtja.)
BOTÁR MÁRTON: Teccsent egyet az életünk szekere.
CSOR-JA Á D Á M : S így esteledett re- ánk.
BOTÁR MÁRTON: Mire virjad, a ke- rekek alól húzhatnak ki.
CSÓRJA Á D Á M : Ha lesz ki.
15"-
BOTÁR MÁRTON: Romjainkon az ifiak felnőnek.
CSÓRJA Á D Á M : Hogy a hírünk el ne vesszen.
BOTÁR MÁRTON: S hogy a hitünk el ne vesszen.
CSÓRJA Á D Á M : Ök lobogjanak s ti- tokban ne maradjanak.
BOTÁR MÁRTON: Mint a mi sok erőnk: el ne száradjanak.
CSÓRJA Á D Á M : Mert mi elhányód- tunk, s n e m volt ki szeressen.
BOTÁR MÁRTON: A z élet javait en- magunkkal fizettük ki.
CSÓRJA Á D Á M : Szomorú javait.
BOTÁR MÁRTON: Csak ő nem fizetett nekünk, pedig ő élt le minket s nem mi őt.
CSÓRJA Á D Á M : Igassággal, mondásá- ra, megtelt a levegő.
(Csend.)
BOTÁR MÁRTON: Szomorú emlékű hamu.
CSÓRJA Á D Á M : Meggazdagítottál.
BOTÁR MÁRTON: Aranyembernek aranypora.
CSÓRJA Á D Á M : Mint a hóharmat:
reámhulltál.
BOTÁR MÁRTON: Becsülendő örök- ség.
CSÓRJA Á D Á M : A kacagástól megvál- tottál.
BOTÁR MÁRTON: Csendes fájdalom apróra törve.
CSÓRJA Á D Á M : Mégis az é n legfőbb javam.
BOTÁR MÁRTON: Halálod után el- örökli tőled a szél.
CSÓRJA Á D Á M : Madarak fognak fe- redni benne.
BOTÁR MÁRTON: Égi madarak.
•CSÓRJA Á D Á M : S azalatt litániát ol- vas az angyal. (Eléveszi a könyvet.) BOTÁR MÁRTON: Az övét, mit lóhát-
ról is sokszor mondogatott.
CSÓRJA Á D Á M : Egy régi világból v a - ló angyal. (Feláll, a fazakat a csutak- ra teszi, a lámpa alatt leül a földre, hátát a falhoz megveti, forgat a könyvvben.)
BOTÁR MÁRTON (Ádám mellé leül.
— A csutak kettőjük előtt áll.) CSÓRJA Á D Á M (olvassa): A Minden-
ségnek általános Ura.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Régi és örök Isten.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Magosságnak lelke.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és á l d a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Rendtartó Isten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Erőnek Nagyistene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : F é n y n e k Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Ragyogó nap Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Búsuló holdnak Is- tene.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget é s áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Csillagokat őrző Is- ten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Felhőknek áldó s büntető ereje: Isten.
BOTÁR MÁRTON : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Vizeknek f é l e l m e t e s lelke.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Tűzzel tisztító igaz Isten.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és á l d a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Minden e l e m e k n e k Jelképe.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Életnek örökös cso- dája.
BOTÁR M Á R T O N : Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Férfiaknak k e d v e z ő Isten.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Régi nagy népek Istene.
BOTÁR MÁRTON: Emleget és áld a fiad.
16
C S Ó R J A Á D Á M : El n e m f e l e j t h e t ő ős- apánk.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s á l d a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Bátrak é s s z ó k i m o n - dók Istene.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Igaz utat m u t a t ó e l e - v e n Jel.
B O T Á R M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Időt m é r ő Isten.
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : Titkos é s tökéletes T ö r v é n y .
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
CSÓRJA Á D Á M : Ősigaz Isten.
BOTÁR M Á R T O N : E m l e g e t é s áld a fiad.
C S Ó R J A Á D Á M : K i i n g y e n szeretsz minket.
BOTÁR M Á R T O N : Áldunk.
C S Ó R J A Á D Á M : K i é l e t ü n k n e k ked- vet adsz.
BOTÁR M Á R T O N : Dicsérünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i n é p ü n k e t m e g t a r - tottad.
BOTÁR M Á R T O N : Szeretünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i barátkoztatsz ide- gen n e m z e t e k e t .
BOTÁR M Á R T O N : Becsülünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i elrendelted a ha- lált.
BOTÁR M Á R T O N : Félünk.
CSÓRJA Á D Á M : K i azután M a g a d h o z váltasz m i n k e t .
BOTÁR M Á R T O N : R e m é n y l ü n k . CSÓRJA Á D Á M : K i a l e g f ő b b Jó
vagy.
BOTÁR M Á R T O N : L é g y a m i s e g e - delmünkre.
CSÓRJA Á D Á M : É s a T e erőd h a r - matozzon b é minket, h o g y szégyent n e v a l l j v e l ü n k , h a n e m V e l e d együtt maradjunk m i n d e n népek előtt pél- dátlan m e g b e c s ü l é s b e n .
BOTÁR M Á R T O N : Hallgasd m e g ! Hallgasd m e g ! Á m e n .
CSÓRJA Á D Á M (kebelébe visszateszi a könyvet.)
BOTÁR M Á R T O N (egészen halkan fúni kezdi áz ismert halottaséneket):
Ments meg, Uram, m i n k e t az örök
haláltól. A m a rettenetes n a p o n m i n - d e n bajtól. M i d ő n az é g é s f ö l d m e g f o g n a k indulni s eljössz a világot lángokban í t é l n i . . .
C S Ó R J A Á D Á M (maga elé mered s énekli ő is.)
BOTÁR M Á R T O N : Reszket m i n d e n ta- gom, borzadok é s f é l e k : földi p á l y á t v é g z e t t szegény b ű n ö s lélek. F é l e k a naptól, m e l y - vizsgálni f o g s dúlni, m i d ő n a z é g é s föld m e g f o g n a k i n - dulni.
(Erősödik a szél. Távolról mélyen dö- rög.)
C S Ó R J A Á D Á M : 0 , be jólesett a lel- k e m n e k !
B O T Á R M Á R T O N : Tisztességnél e g y e - bet ú g y s e m adhatunk.
C S Ó R J A Á D Á M : É r d e m e akaratunkat f e l ü l m ú l j a .
B O T Á R M Á R T O N : A z egész v á r m e - gyét gyászba k é n e h ú z n i !
C S Ó R J A Á D Á M : Csak m i ketten s az é g borul.
B O T Á R M Á R T O N : Hét f a l u harangjait zúgatni kéne!
C S Ó R J A Á D Á M : Csak a m i k e s e r v ü n k s a h o m á l y zúg.
B O T Á R M Á R T O N : N a g y sereg sirató- asszonyt é r d e m e l n e !
C S Ó R J A Á D Á M : Mi f é r f i a k u l vérrel siratunk —: n a g y a p á m az ősidőkből így beszélte.
B O T Á R M Á R T O N : Vért a tűzre s bo- l o n d u l hiszünk felette.
(Távolról dörög.) C S Ó R J A Á D Á M : N é p ü n k gyökere m é g -
is szakadozik, s hogy újak v e r ő d j e - . nek, n e m jár reá az idő.
B O T Á R M Á R T O N : Bizon, n e m járt se reád, se r e á m —: nagy erőnk n y u g - talanul lobogott, mint az őscifraság.
K I S P Á L J U L A (szinte futva jön. Lenge ruhában, mezítláb. Még az ajtónál kezdi, félénken, kérve): K e d v e s n e - velőapám, nyugot f e l é zeng a z ég, s é n félek.
BOTÁR M Á R T O N (kezét kinyújtja):
G y e r e hozzám, é d e s leánkám.
K I S P Á L J U L A (odaáll. Az apja haját simogatja.)
B O T Á R M Á R T O N : N a p j a i m b a n m á r csak te hullatsz e g y - e g y kicsi f é n y t . . .
