SLAVKO MATKOVIC
Ragasztószalag
szövegek
Egész életem olyan, mint ezek a
„Szövegek": Nem több, mint egy keskeny szakfolyosóba szűkült vi- lág, s az arról szóló csonka infor- mációk — ragasztmányok sorozata.
Ezek a ragasztmányok az általam nap mint nap elfelejett telefonszá- mok, emberek, arcok, adatok, köny- vek s a mindennapok gyors pergé- sének összes limloma. Naptárak és határidők zűrzavara, összegyűrött cédulák, ilyesféle üzenetekkel: „Nem elfelejteni, h o g y . . . " , „Felkészülni a . . . r a ! " , „Felhívni telefonon . . . t ! " . Végül csak zilált, összefüggéstelen emlékek maradnak, a már látott- nak, a már átéltnek újabb rohamai
„meghatározatlan hasonlóságok" ér- zetét keltik. Minden mindenre ha- sonlít, s beleolvad a mindent elta- karó feledés ködébe. Ezért ez az ön- életrajzi feljegyzés is a tudat zagy- va játéka. A káosz „esztétizált"
megélése — minden benne van és semmi sincs benne.
19
