Környezetvédelmi adóreform Nyugat-Európában

Budapest, 2002. július Kiss Károly

Környezetvédelmi adóreform Nyugat-Európában

— és néhány hazai vonatkozás

11. szám

ISBN 963 503 290 0 ISSN 1587-6586

A Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezettudományi Intézetének tanulmányai

Sorozatszerkesztő:

Kerekes Sándor és

Kiss Károly

A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Magyarország az ezredfordulón c.

stratégiai kutatásainak keretében és a Környezetvédelmi Minisztérium

anyagi támogatásával készült

Felelős kiadó: Kerekes Sándor igazgató Olvasószerkesztő: Pósvai Adrienne Műszaki szerkesztő: Mészöly László

Fedélterv: Éles Andrea

Készült az Aula Kiadó Kft. nyomdájában

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Környezettudományi Intézet

Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék Cím: 1093 Budapest, Fővám tér 8.

Postacím: 1828 Budapest 5. Pf. 489.

Tel./fax: 217-95-88 Internet: http://korny10.bke.hu

Tartalom

Bevezetés ... 6

I. Megvalósult adóreformok és tervek ... 11

1. Dánia permanens adóreformjai...11

2. Németország: óvatos kísérlet a háztartásokkal ...14

3. Hollandia: a jövedelmi pozíciók nem változhatnak...22

4. Anglia: adóreform az iparban...24

5. Alkotmányos aggályok Franciaországban ...28

6. Reformok és tervek más országokban ...30

II. Kritikus pontok ... 33

1. Környezeti hatás ...33

2. Árrugalmasság...35

3. Jóléti hatások...37

4. Kettős osztalék ...42

5. Jövedelem-redisztribúció ...43

6. Ágazati hatások ...45

7. Versenyképesség ...48

8. Az érintettek ellenállása ...53

9. Bizottsági megítélés...56

10. Szűkebb együttműködés...58

III. Összegző megállapítások ... 61

IV. Hazai fejlemények és tanulságok ... 68

1. Zöld költségvetések ...68

2. Modellszámítások ...73

3. Tanulságok és teendők...75

Források és irodalomjegyzék ...87

A szerző...91

A sorozat ...92

Contents ... 93

Summary of lessons for Hungary ... 94

Bevezetés

A környezetgazdaságtan abból a megállapításból indul ki, hogy a hagyományos közgazda- ságtan ma már diszfunkcionálissá vált, sőt, kimondottan kártékony. A társadalmi tiszta terméket nagyrészt azon a termelési tényezőn (a munkaerőn) realizálja, mely megújuló erőforrás, szinte kiapadhatatlanul rendelkezésre áll (sőt, túl sok van belőle, lásd: munkanélkü- liség), ugyanakkor azokat a termelési tényezőket, melyekből egyre kevesebb van és melyeket egyre inkább tönkreteszünk (kimerülő természeti erőforrások és természeti közjavak) nem adóztatja meg, vagy más módon nem védi eléggé (esetenként még a szabad használatukat is lehetővé teszi).

Ezen a helyzeten igyekszik változtatni a környezetvédelmi adóztatás. Úgy másfél évtizede megjelent annak egy speciális változata, a környezetvédelmi adóreform. Ez az elképzelés a költségvetési bevételsemlegesség alapján áll, azaz környezetvédelmi adókat csak oly módon vet ki, hogy azzal egy időben és azonos mértékben csökkenti a hagyományos adókat. És mivel a hagyományos adók (és járulékok) leginkább az élőmunkát terhelik, a környezetvédelmi adóreform keretében a személyi jövedelemadó, de még inkább a tb-járulék csökkentése a cél.

A környezetvédelmi adóreformmal ily módon kettős hatást érhetünk el: javítjuk a környezet állapotát és — relatíve olcsóbbá téve az élőmunkát — ösztökéljük a foglalkoztatás bővítését.

Ezt nevezzük a szakmában jól ismert „kettős osztaléknak” (double dividend).

Magyarországon a Levegő Munkacsoport szakértői 1992-től kezdődően évente készítenek ún.

„zöld költségvetéseket”, melyek — a hivatalos költségvetés alternatívájaként — ezen elv jegyében születnek. Gyakorlati alkalmazásról azonban még nincs szó. Nyugat-Európában viszont már sok országban élnek ezzel a megoldással: van, ahol az adóátváltásnak csak egy- egy elszigetelt példáját találjuk meg, van, ahol viszont egész rendszerét. A skandináv országokban, Hollandiában, Németországban és Angliában már megvalósult (pontosabban elkezdődött) a környezetvédelmi adóreform.

Környezetvédők körében — mind Nyugat-Európában mind itthon — kezdetben igen nagy volt a lelkesedés a környezetvédelmi adóreform iránt. Ez a buzgalom mára jórészt lelohadt.

Nem azért, mintha az elképzelés nem lenne megalapozott; hanem mert a vele szemben tanúsított ellenállás miatt csak igen kis mértékekkel és korlátozottan alkalmazható, s így a várt eredmények is ennek megfelelően szerények. (Jellemző, hogy a tudományos elemzések egyik kérdése: egyáltalán van-e kimutatható mértékű pozitív hatás.)

Az ellenállás nem e sajátos adózási technikával, hanem a környezetvédelmi adók további kiterjesztésével szemben jelentkezik. Tekintve ugyanis, hogy azok döntő részben az energiahordozókat érintik, szinte minden gazdasági szektor és a háztartások is ellenzik. A környezetvédelmi adóreform elterjesztése tehát azon múlik, hogy milyen mértékben győzhető le a gazdaság és a háztartások ellenállása az energiát közvetlenül vagy közvetve megdrágító környezetvédelmi adóreformmal szemben, az érintettek milyen mentességben vagy kompenzációban részesíthetők, végül pedig azon, hogy milyen mértékben halad előre a reform nemzetközi összehangolása, ellenkező esetben ugyanis versenyképességi problémákat okoz az elől haladók vállalatai számára. A súlyosbodó környezeti problémák és a nem szűnő munkanélküliség miatt azonban az elképzelés nem veszít aktualitásából, sőt, az egyre csak nő.

A bruttó munkaerő-költségek marginális adórátája az OECD-országokban 1992-ben (a termelésben dolgozó átlagos fizetésű alkalmazott esetében)

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Japán USA Ausztrália UK Norvégia Spanyolország Kanada Svédország Olaszország Finnország Franciaország Németország Dánia Belgium Hollandia

marginális adóráta bérnövekmények

Forrás: OECD1996, Implementation Strategies, 69. old.

Megjegyzések:

(1) Marginális adóráta: a bruttó munkaerő-költségek egységnyi növekedéséből mekkora hányadot tesz ki a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék (ezt angolul tax-wedge-nek, „adóék”-nek nevezik).

(2) A tb-járulékon kívüli más, nem-bér-jellegű munkaerő-költség (mint amilyenek a magánszektor szociális ellátásához történő munkaadói hozzájárulások) nem szerepel benne.

(3) A személyi jövedelemadónak csak a „sztenderd” kedvezményeit veszi figyelembe a számítás.

Ez a tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutatja a környezetvédelmi adóreformok nyugat- európai alkalmazását és annak tapasztalatait. Az I. fejezet négy tipikus esetet ismertet: a dánt, a németet, a hollandot és az angolt, kitér a francia megvalósítás körüli vitákra, majd pedig — kevésbé részletezve — számba veszi a más országokban megvalósult környezetvédelmi adóreformokat és terveket is. A II. fejezet a kritikus pontokat elemzi, a tapasztalatokat szintetizálja. Míg az első fejezet a megvalósult eseteket ismerteti, a másodikban már helyet kapnak a modellszámítások is, sőt, mivel a működő esetek viszonylag elszigetelt, kisebb jelentőségű próbálkozások, az értékelésnél inkább az utóbbiakra kell hagyatkoznunk.

Havi átlagbér közterhei 2000-ben Magyarországon (Ft)

munkáltató költsége 120.775

egészségügyi hozzájárulás 3.900

+ tb-járulék 33% 28.050

munkaadói járulék 3% 2.550

szakképzési hozzájárulás 1,5% 1.275

bruttó munkabér 85.000

nyugdíjjárulék 8% 6.800

egészségbiztosítási járulék 3% 2.550

– munkavállalói járulék 1,5% 1.275

szja (21,1%) 17.932

nettó munkabér 56.443

nettó bér/bruttó bér 66,4%

nettó bér/bérköltség 46,7%

béradó/bérköltség 53,3%

(béradó: szja + tb)

Forrás: Az államháztartás … 2000, 63. old.

A III. fejezetben célirányosan, pontokba szedve összegzem a nyugat-európai tapasztalatokat.

Ezután térek rá a hazai vonatkozásokra (IV. fejezet). Ismertetem az e téren született eddigi eredményeinket és tapasztalatainkat (mindez még csak elméleti jellegű), és tanulságokat vonok le a nyugat-európai fejleményekből a hazai alkalmazásra vonatkozóan.

A környezetvédelmi adóreform fogalmába beletartozik a környezeti szempontból kártékony vagy hasznos támogatások kérdése is. Tekintve azonban, hogy a bevételsemleges környezetvédelmi adóreform és a környezetileg releváns támogatások kérdése egymástól jól elhatárolható két témakör, ebben a tanulmányban a támogatásokkal nem foglalkozom (esetleg majd egy újabb dolgozatot szentelek a témának). Úgyszintén különválasztható nagy terület:

mire használják a környezetvédelmi adókat/illetékeket/díjakat? Az alapképzések, ösztönző alapok ügye ugyancsak megérdemel majd egy újabb tanulmányt.

A környezetvédelmi adózás, illetve adóreform jórészt az energiához kötődik (közvetlenül az energiatermeléshez és -felhasználáshoz, közvetve pedig a közlekedésben felhasznált energiához). Sokszor zavar tapasztalható az energia-adózás és a környezetvédelmi adók és adóreform vonatkozásában, az összefüggések néha még a bennfentesek számára is nehezen tekinthetők át. Ennek a témának tehát úgyszintén érdemes lesz majdan egy külön tanulmányt szentelni.

Az alábbi leltár felsorolja a környezetvédelmi adók kapcsán tanulmányozható legfontosabb kérdéseket, ily módon is érzékeltetve jelen tanulmány témáját:

− a környezetvédelmi adók, díjak és illetékek fajtái

− a bevételek felhasználása: ha adók ➙ központi költségvetés ha illetékek^x➙ alapok

ha díjak^x➙ a szolgáltatás finanszírozása

− a támogatások kérdése:

− környezetileg kártékony (megvonandó) támogatások és

− környezetileg hasznos (juttatandó) támogatások és kedvezmények

− környezetvédelmi adóreform (költségvetési bevételsemleges megoldás, az adóteher átterelése)^xx

− a közbeszerzések zöldítése.

Fogalmi tisztázás:

A témánk kapcsán használt fogalmak — viszonylagos újdonságuk miatt — még nem eléggé leülepedettek, kiforrottak. Szakmabeliek között is gyakran okoz félreértést az eltérő fogalomhasználat. Ezért az alábbiakban definíciószerűen leírom, hogy mit értek a tanulmányban használt alapfogalmak alatt.

Környezetvédelmi adó: Olyan adó, amelyet a környezet szennyezése miatt vetnek ki és a központi költségvetésbe folyik be. (Megjegyzem, hogy ennél vannak pontosabb és részletesebb „hivatalos” definíciók is, pl. az OECD anyagaiban. Ezek ismertetésével azonban nem akarom terhelni a már amúgy is hosszúra nyúlt bevezetőt.) Környezetgazdaságtanilag az lenne helyes, ha a szennyezés minden egysége után kellene adót fizetni, azzal arányosan. A hazai szabályozásban elterjedt egy olyan felfogás, hogy adót a határérték felett kell fizetni, míg alatta környezetterhelési, vagy környezethasználati díjat/adót. Ez nem logikus, mert az adónak nem helyes büntető jelleget tulajdonítani. A határérték túllépését büntetéssel és nem adóval kell szankcionálni. A környezetvédelmi adónak az a funkciója, hogy a szennyezés összes elhárítási költségét minimalizálja, s így egyfajta társadalmi optimumot valósítson meg.

Ahhoz, hogy ez az optimum létrejöhessen, a szennyezést nem célszerű más eszközzel korlátoznunk.

Környezetvédelmi díj, illeték: Az adótól az különbözteti meg, hogy nem a központi költségvetésbe, hanem valamilyen elkülönített alapba folyik be, és ezzel „viszontszol- gáltatással terhes”. Azaz: vagy környezetvédelmi célokra használják fel (mint pl. a korábbi KKA-ba vagy KAC-ba befolyó díjakat), vagy környezetvédelmi szolgáltatás fejében szedik be (pl. csatornadíj, szemétdíj).

Környezetvédelmi adóreform: Szinonímaként használom a zöld, vagy ökológiai adó- reformmal, alkalmanként az adóátváltással. Lényege a költségvetési bevételsemlegesség: a

x A fogalomhasználat itt összekeveredik: a díjak kapcsán vízdíjról, csatornadíjról szokás beszélni, de az alapképző illetékeket is díjaknak nevezzük (termékdíjak).

xx A fogalmak keverednek, és időnként bevételsemleges megoldásnak nevezik azt a változatot is, amikor az adót teljes egészében „reciklálják”, azaz visszaforgatják az iparba. Fontos ezért hangsúlyozni a költségvetési bevételsemlegességet; dolgozatomban ilyen értelemben használom ezt a fogalmat.

már meglévő, hagyományos adók és/vagy járulékok csökkentése fejében és azonos mértékben kivetett környezetvédelmi adóztatást jelent. Míg a környezetvédelmi adók többlet-terhet jelentenek a gazdaságnak és/vagy a társadalomnak, a környezetvédelmi adóreform keretében kivetett adók a társadalom és a gazdaság egészét tekintve nem növelik az adóterheket.

A környezetvédelmi adók és a környezetvédelmi adóreform egymással párhuzamosan, egyidejűleg is létezhetnek, sőt, többnyire léteznek is. Azokban az országokban, ahol a környezetvédelmi adóreformot alkalmazzák, rendre sokkal több olyan környezetvédelmi adó van, amely még korábban, nem a költségvetési bevételsemlegesség jegyében született.

Zöld költségvetési reform: Gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mint a környezetvédelmi adóreform, de ha a pontos szóhasználatra törekszünk, annál szűkebb, hiszen a költségvetésbe nem tartozhatnak bele az államháztartás szélesebb körének bevételei.

Zöld államháztartási reform; az államháztartás környezetvédelmi reformja: Szakmailag ez a legpontosabb meghatározás, hiszen a tb-járulékok — melyeknek olyan fontos szerep jut a tárgyalt témában — nem adók, a költségvetés pedig az államháztartásnál szűkebb kategória.¹ A támogatások (mind a pozitív, mind a negatív) kérdése ugyancsak igen fontos szelete a zöld államháztartási reformnak. Adó alatt ugyan — a szűk szakmai nyelvben — támogatásokat is érthetünk (negatív adók), ez az értelmezés azonban nem elterjedt és nem kézzelfogható, így a környezetvédelmi adóreform kifejezés e tanulmányban nem vonatkozik a támogatásokra.

A téma tehát, amiről e tanulmány szól: zöld államháztartási reform, illetve az államháztartás környezetvédelmi reformja, de az egyszerűség és a közérthetőség kedvéért a környezetvédelmi adóreform kifejezést használom, továbbá a támogatások és a közbeszerzés kérdését nem érintem.

1 Az EEB (European Environmental Bureau), melynek anyagai a tanulmány legjelentősebb forrásai, az ETR (Environmenmtal Tax Reform), vagy az EFR (Environmental Fiscal Reform) megnevezésket használja, kiterjedt, tehát minden összetevőt felölelő értelemben.

I. Megvalósult adóreformok és tervek

1. Dánia permanens adóreformjai²

A környezetvédelmi adók fajtáit és mennyiségét tekintve valószínűleg Dánia vezet. Az 1990- es években Dánia háromszor is megreformálta adórendszerét, a környezetvédelmi adóreform szellemében: csökkentette a munkaerő költségeit és növelte a környezetvédelmi adókat.

1993: a háztartások adóreformja

Az 1994-98. évi általános adóreform elsősorban a háztartásokra terjedt ki: az új zöld adók bevezetését (illetve a meglévők felemelését) a személyi jövedelemadó csökkentésével kombinálták:

− a munkajövedelem adóját a GDP értékének 2,2%-ában csökkentették, a marginális adóráta 10 százalékos mérséklésével

− ennek ellentételezésére kiterjesztették a tőkeadókat (a GDP 1%-át nyerve ezáltal) és új, elsősorban a háztartásokat érintő zöld adókat vezettek be (melyekkel a GDP maradék kiesett 1,2%-át pótolták).

A szóbanforgó zöld adók:

− üzemanyagadó (ugyanolyan mértékű mint annak idején Németországban volt)

− a szén és a villanyáram megadóztatása (a kőolajjal azonos szinten)

− az ivóvízre kivetett díj

− szennyvízdíj

− műanyag zacskók megadóztatása (díja)

− szemétdíj

− könnyű teherjárművek adója (díja).³

Habár a személyi jövedelemadó csökkentése bőven kárpótolta a zöld adókat, az alacsonyabb jövedelműek számára külön intézkedéseket vezettek be: a gyermekes családok esetében megnövelték a családi pótlékot, a szociális átutalásokban részesülők (nyugdíjasok, diákok, stb.) pedig kompenzálást kaptak. Az adóreform hat társadalmi csoport jövedelmére gyakorolt hatását mutatja az alábbi táblázat. Láthatjuk, hogy végül is egyetlen egy társadalmi kategória jövedelmi helyzete sem változott negatív irányban; az adóreformot irányító politikusok erre kínosan ügyeltek.

A költségvetési bevételsemlegességet (az egész időszakra) az alábbi adatok jelzik: a 45 md DK szja csökkenést 12 md zöldadó-többlettel, 22 md tb-járulék többlettel, és az adóalap 11 milliárdos bővítésével kompenzálták.⁴

2 Helbo Hansen (in: Schlegelmilch, 1999), Larsen (2002) és Dyck-Madsen (2002) alapján.

3 Lásd erről részletesen: Dyck-Madsen, 2002.

4 Itt tehát az a furcsa eset áll fenn, hogy nem a tb-járulékot csökkentették, hanem a személyi jövedelemadó csökkentése miatti bevételkiesést a tb-járulék növelésével pótolták. (Larsen 2002, 2. old.)

A rendelkezésre álló jövedelem 1993 és 1998 közötti változása az adóreform következtében (dán koronában, 1993. évi árakon)

jövedelem- többlet

zöld adók helyi jöved.

Adó- emelés

egyenleg

Egyedül élő személy egy gyermekkel, bérlakásban, szoc. segély, 150 ezer DK jövedelemig,

6.497 -2.085 -1.724 2.688 Kétgyermekes család, saját otthonban,

szoc. segély, 300 ezer DK jövedelemig 13.342 -4.560 -3.278 5.504 Kétgyermekes család, saját lakásban,

szoc. segély, 450 ezer DK jövedelemig 25.477 -4.560 - 5.548 15.369 Egyedülálló, munkanélküli segélyen

élő, bérlakásban, szoc. segély 4.768 -1.675 - 1.501 1.592 Egyedülálló nyugdíjas, bérlakásban 2.853 -586 -946 1.321 Nyugdíjas házaspár, bérlakásban 3.043 -1.290 -1.108 645

Forrás: Larsen 2002, 2.old.

Megjegyzés: Az eredeti több, részletesebb adatot tartalmaz a jövedelmi és vagyoni helyzet leírására.

1995: az ipar és kereskedelem adóreformja

1996 és 2000 között fokozatosan újabb zöld adókat vezettek be az ipar és a kereskedelem energia-felhasználásának csökkentésére. A cél a dán nemzetközi klímamegőrzési vállalások teljesítése volt. Úgy ítélték meg, hogy a megtakarítási potenciált az iparban kell keresni, hiszen a VAT-ot fizető vállalatok visszakaphatták az energia-adót. „1993-tól kezdve tehát szerény CO2-adókat vetettek ki a vállalatokra, mely alól a leginkább energia-igényesek mentesülhettek, ha önkéntes szerződést kötöttek energiafogyasztásuk csökkentésére a dán energiahivatallal.”⁵ Más esetekben a mentesítést az energia-audit végrehajtásától tették függővé, vagy az energiahordozó felhasználási területétől.

A CO2-adó rátáját oly módon határozták meg, hogy minél magasabb volt az energia- intenzitás, annál alacsonyabb az adóráta, de ugyanakkor az egységnyi kibocsájtásra eső adóteher növekedett az energia-intenzitással. Ezzel elérték, hogy a magas energiaintenzitású termékek egységnyi kibocsájtásának átlagos adóterhe magasabb, mint az alacsonyabb energiaintenzitású termékeké.

A CO2-adót 1995-ben revideálták: a származási szektorokba történő visszaforgatásáról döntöttek. A visszaadott adó felhasználható a tb-járulék csökkentésére, nyugdíjkiegészítésre, vagy energiamegtakarító beruházások támogatására. Dániában is alapelvvé vált — Hollan- diához hasonlóan —, hogy az iparra kivetett környezetvédelmi adókat teljes mértékben helyben kell hagyni (vagy más szóval visszaforgatni, reciklálni). Dániában a visszaforgatás különböző formáinak ugyan a legnagyobb arányú része, de mégis csak egyike a tb-járulék mérséklése, s így csak ilyen mértékben, csak ebben a vonatkozásban beszélhetünk ökológiai adóreformról. 1996 és 2000 között az iparban kivetett zöld adók közel 60%-át kapták vissza a vállalatok a munkáltatói tb-járulék csökkentésére.

5 Larsen 2002, 3. old.

Az adóreciklálás a tb-járulék csökkentésén kívül a tőkebefektetést is ösztönzi. A foglal- koztatási hatásokra vonatkozó számítások így e kettőt együtt mutatják ki: a tőke és a munka relatíve olcsóbb lett, az energia drágább. A foglalkoztatást ez pozitívan befolyásolja, de a piciny mértékek miatt az eredmény is marginális jelentőségű.⁶

1998: újra a háztartások

Az 1998-2002-es időszak adóreformjai újból a háztartásokat érintették. Az energiaadók 15- 25%-kal emelkedtek (kihasználva a világpiaci olajáresést). A költségvetési bevételsemle- gességre utal, hogy a személyi jövedelemadók 10 md DK összegű csökkentését a zöld adók 6 milliárdos növekedése kompenzálta, továbbá az ingatlanadók 13 milliárdos emelkedése.

(Mivel egyes elemek egyszeri hatásúak, hosszú távon a bevételsemlegesség érvényesül.)⁷ Ez alkalommal is különösen nagy gonddal ügyeltek a redisztribúciós hatások kiegyen- súlyozására. Minden egyes kis- és középjövedelmű család rendelkezésre álló jövedelmét összességében pozitívan érintették az adóváltozások.

A dán környezetvédelmi adóreform két komponensének alakulása

3 4 5

1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

25 26 27

környezetvédelmi adók a GDP %-ában személyi jövedelemadók a GDP-ában

környezetvédelmi adók

személyi jövedelemadók

Forrás: Dyck-Madsen, 9. old.

6 Helbo Hansen (in: Schlegelmilch, 1999.)

7 Larsen 2002, 4. old.

2. Németország: óvatos kísérlet a háztartásokkal⁸ Célok és mértékek

A Bundestag 1999. március 24-én fogadta el a törvényt a „környezetvédelmi költségvetési reform” bevezetéséről. Első szakasza az év áprilisától lépett életbe, majd 2000 és 2001 elejétől a második és a harmadik szakasz. Folytatódott a folyamat 2002 elejétől és 2003 elején is további intézkedéseket valósítanak meg. Ez a szakaszolás a környezetvédelmi adóráták fokozatos emelésének felel meg.

„A költségvetési adóreform célja az energiafogyasztás és az abból származó szennyező anyagok csökkentése, valamint a környezetileg hasznos termékek és technológiák fejlesz- tésének elősegítése. Az adóbevételeket a nyugdíjbiztosítási hozzájárulások csökkentésére használják. A nem-bér jellegű munkaerő-költségek ebből eredő csökkenésétől azt várják, hogy növelni fogja a foglalkoztatást. Ezen túlmenően az adóbevételekből támogatják a megújuló energiaforrások fejlesztését is.” ⁹

Táblázatunk szemlélteti, hogy évi rendszerességgel csak az üzemanyagokra (évi 6 pfen- nig/liter) és a villanyáramra (változóan) vetnek ki ökoadót; a nehéz fűtőolajra csak egyszeri 0,5 pfennig/liter (2000-ben), a könnyű fűtőolajra pedig 4 pfennig/liter (a kezdő évben) az adó, úgyszintén a földgázra is (0,32 pfennig/kWh 1999-ben).

Hogy ez viszonylag mekkora terhet jelent, azt egyrészt az induló adómértékekhez, másrészt az energiatartalomhoz viszonyítva állapíthatjuk meg. A táblázat első számoszlopából láthatjuk, hogy az üzemanyagok adója literenként 98, illetve 62 pfennig volt 1998-ban — ehhez képest a könnyű fűtőolaj 8 és a földgáz 0,36 pfenniges adója eltörpült, a villanyáramon pedig nem is volt. (Az áfá-val a táblázat nem számol.) 2000. szeptember 11-én a benzin ára 206,3 pfennig volt, melyből 98 pfenniget tett ki a fogyasztási adó, 12-t az ökoadó és 96,3 pfenniget a termelői ár és a Mehrwertsteuer.¹⁰)

Az energiatartalom szempontjából (DM/GJ, utolsó oszlop) is igen nagyok az eltérések; az üzemanyagok 8-9 körüli, és a villanyáram 11 DM/GJ feletti adójával szemben a többié 1 DM/GJ alatti.

8 A német eset leírásához főképpen három forrást használtam: Bach et al. 2001a, Bach et al. 2001b és Meyer.

9 Bach et al., 2001a, 2. old.

10 Spiegel, 2000. szept. 11.

Az ökoadók ütemezése és mértéke Németországban

adók 1998 előtt (az öko-

adókat meg- előzően) *

1999. ápr.1. 2000. jan.1. 2001. jan.1. 2002. jan.1. 2003. jan.1.

ökoadók összesen 2003-ban (pf és cent)

ökoadók összesen 2003-ban (DM/GJ és Euro/GJ) normál- és

szuperbenzin 98 pf/l 6 pf/l 6 pf/l 6 pf/l 3 cent/l 3 cent/l 30 pf/l

15 cent/l

9,27 4,7

dízel 62 pf/l 6 pf/l 6 pf/l 6 pf/l 3 cent/l 3 cent/l 30 pf/l

15 cent/l

8,38 4,19

könnyű fűtőolaj 8 pf/l 4 pf/l - - - - 4 pf/l

2 cent/l

1,12 0,56

nehéz fűtőolaj … - 0,5 pf/l - - - 0,5 pf/l

0,25 cent/l

0,12 0,06

földgáz 0,36 pf/kWh 0,32 pf/kWh - - - - 0,32 pf/kWh

0,16 cent/kWh

0,89 0,45

villanyáram - 2,- pf/kWh 0,5 pf/kWh 0,5 pf/kWh 0,26 cent/kWh 0,26 cent/kWh 4 pf/kWh

2 cent/kWh

11,11 5,6

ökoadó-bevétel - 8,5 Md DM 17,2 Md DM 22,4 Md DM 14,3 Md EUR 17,2 Md EUR

nyugdíjbiz- tosítási hoz- zájárulás (a bruttó bér %- ában)

20,3% 19,5% 19,3% 19,1% 19,-% 18,8%

Forrás: Bund, 6. old., Bach et al. 2001a 5. old. és Meyer

* Áfa nélkül.

Mentesítések:

− A fenti ráták elsősorban a háztartásokra, a közlekedésre és a szolgáltatásokra vonatkoznak.

− A feldolgozóiparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a villamosenergia-iparban és a bányászatban a villanyáram, a fűtőolaj és a földgáz esetében az ökoadók rátáját 80%-kal csökkentik (!), ha a fizetendő ökoadó teljes évi összege 500 euró fölött van.

− A fizetendő ökoadók teljes összege legfeljebb 20%-kal lehet több, mint a társadalom- biztosítási hozzájárulások csökkentése.

− A kombinált erőművek teljesen mentesítve vannak.

− Úgyszintén az energiahordozók nem energetikai célú felhasználása is teljes mentességnek örvend.

− Az ökoadót nem alkalmazták a szénre. (Ott ugyanis először az óriási támogatásokat kellene leépíteni.)

Különösen az a kitétel esik súlyosan a latba, hogy az ökoadók összege legfeljebb 20%-kal lehet magasabb a tb-járulék csökkentésénél. Mivel ez utóbbit a bérek volumene határozza meg, az ökoadó valójában nem a felhasznált energiától, hanem a bértömegtől függ. (Ezzel nem 80%-os, hanem valójában 95-99%-os a mentesítés.)

Az ökoadók felhasználása A tb-járulék csökkentése

A tb-járulékot munkáltatók és munkavállalók nagyjából fele-fele arányban fizetik. Mértéke 1998-ban 20,3% volt, 2003-ra 18,8%-ra szándékoznak csökkenteni. Az adóreform nélkül 2002-ben 20,6%-ra emelkedett volna. A bevezetés évében az adóreform 4,3 md eurót irányított át a társadalombiztosítási alapokba; ez az összeg évente fokozatosan nő, és 2003- ban már 16,9 md eurót fog kitenni.¹¹ Ez alacsonyabb bérköltséget eredményez a munkáltatóknak és több rendelkezésre álló jövedelmet a munkavállalóknak.

0 50 100 150 200 250 300 350 400 450

1998 1999 2000 2001 2002 2003

8,4 8,6 8,8 9 9,2 9,4 9,6 9,8 10 10,2 ökoadó, évi visszatérítés (DM)

munkavállalói részesedés a nyugdíjjárulékból (%)

DM %

Forrás: Bund, 29. old.

11 BUM 2002, 7. old.

Egy évi bruttó 5000 DM / 2556 euró jövedelemmel rendelkező német család esetében 2003-ra az ökoadó-visszatérítés következtében a 10%-os nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség 9,4%-ra csökken, és ez 230 euró felhasználható többlet-jövedelmet jelent. Az ökoadó miatti magasabb energiaárak viszont 198 euró többlet-költséget okoznak, így az egyenleg plusz 32 euró (lásd a táblázatot!).

Az adóreform egyenlege egy minta-háztartásban

energia-felhasználás ökoadó 2003-ban

100 m²-es olaj központi fűtésű, átlagos

hőszigetelésű lakás fűtése 2000 liter 41 Euro

3-személyes háztartás villanyáram-

igénye 3500 kWh 52 Euro

gépkocsi-üzemanyag: 10.000 km-re

(7 liter/100 km fogyasztásnál) 700 liter 105 Euro

az ökoadó összege 198 Euro

ökoadó-visszatérítés havi 5000 DM / 2556 Euro bruttó bevétellel rendelkező háztartásban

plusz 230 Euro

ökoadó-egyenleg plusz 32 Euro

Forrás: Bund, 30. old.

Megjegyzés: Ezt a példát elsősorban a fogalmi szemléltetés kedvéért illesztettem be ide. Később (a modellvizsgálatok végén) részletesen kitérek a jövedelmekre gyakorolt hatásra, mely e példának ellentmondani látszik.

Amikor 2000 nyarán magasra szöktek a világpiaci olajárak, Németországban tetőfokára hágott az ökoadó-ellenesség. Kamionsofőrök és autósok nem a 98 pfennig/liter fogyasztási adót és a Mehrwertsteuert kifogásolták, hanem a 12 pfenniges ökoadó miatt voltak felháborodva és tüntettek.¹² Az adóreform azonban átvészelte a nehéz időszakot, s az olajárak csökkenésével a téma lekerült a napirendről. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy elfogadottá vált, hiszen 2001 végén a CDU-CSU politikusai kijelentették, hogy ha megnyernék a 2002-ben esedékes választásokat, akkor sem bolygatnák meg az ökoadók immár 4 éve működő rendszerét.

A megújuló energiaforrások fejlesztése

1999-ben és 2000-ben évi 200 millió DM-et, 2001-ben pedig 300 millió DM-et fordítottak a befolyt ökoadókból a megújuló energiaforrások fejlesztésére. 2002-ben 200 millió euró (400 millió DM), 2003-ban pedig 250-300 millió euró (500-600 millió DM) lesz ez az összeg.

Jürgen Trittin német környezetvédelmi miniszter a következőképpen értékelte az ökológiai adóreform piaci hatásainak és az annak keretében megvalósuló műszaki támogatási prog- ramnak az eredményeit: „Az elmúlt 3 évben e piaci ösztönző program (mely 200 millió euró nagyságú az idén) és a fűtőolajnak az adóreform következtében magasabb ára együttesen 50%-kal növelte meg a napkollektorok keresletét. 2001 végére e kereslet több, mint 2 milliárd eurós beruházást indukált, kedvező hatást gyakorolva az iparra, a szakágazatokra és a kereskedelemre. Csupán 2001-ben 900.000 m² napkollektort állítottak újonnan üzembe. Ezzel összesen már 4,2 millió m²-re nőtt a Németországban üzemelő napkollektorok felülete. 2002-

12 Spiegel, 38/2000: Benzinpreise. Die Ökosteuer-Falle.

ben további egy millió négyzetméteres növekedéssel lehet számolni. Ez egyformán kedvez a klímavédelemnek, az érdekelt iparágaknak és a munkaerő-piacnak.”¹³

Környezeti hatások

Bár az adóreform bevezetése óta még csak igen kevés idő telt el, a pozitív környezeti hatások máris kimutathatók. Az olajipari szövetség adatai szerint „2001 első felében a motor- üzemanyagok fogyasztása 1999 első feléhez képest 12%-kal csökkent, 2000 első feléhez képest pedig 8%-kal (a dízel 2%-kal). A korábbi felfelé ívelő trend ellenére az üzemanyag- fogyasztás 2000-ben több, mint 1,3%-kal csökkent 1999-hez képest.”¹⁴ (Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy 2000-ben erőteljesen nőttek a világpiaci olajárak, emelkedett a dollár árfolyama, s a közvélemény már ezek hatására is energiamegtakarításba kezdett.) Ugyancsak 2000-ben nőtt a gázmeghajtású személyautók eladása, a vasúton utazók száma 2%-kal emelkedett, 1999 első felében pedig a megosztott kocsihasználatot szolgáltató vállalatokat igénybe vevő személyek száma 25%-kal nőtt.

Modellvizsgálatok

Mivel a gyakorlati tapasztalat még igen kevés, német kutatóintézetek és egyetemek modell- vizsgálatokat végeztek, hogy megállapítsák, melyek a bevezetett ökoadó-rendszer környezeti, gazdasági és társadalmi-redisztribúciós hatásai. A gazdasági hatások a makro-szintű és ágazati növekedésre, a foglalkoztatottságra és az energiapiacra vonatkoznak. Három elemző eszközt alkalmaztak:¹⁵

1. Az Osnabrücki Egyetem és a GWS mbH 58-szektoros gazdaság és környezet modellt alkalmazott ökonometrikusan becsült paraméterekkel (PANTA RHEI).

2. Az Oldenburgi Egyetem 9-szektoros, általános egyensúlyi modellel dolgozott, ún.

kalibrált paraméterekkel (LEAN).

3. A Potsdami Egyetem a jövedelemelosztási hatásokat vizsgálta a háztartási szektor mikro- szimulációs modelljével.

A szimulációt a tényleges, 2003-as határon túl kiterjesztették 2010-ig, hogy a hatások markánsabbak legyenek; a 2003 utáni évekre a 2003-ban érvényben lévő mértékeket alkalmazták.

CO2-csökkentés:

A kezdeti 0,5-0,8%-os csökkenés 2003-ra 2-2,5%-ossá nő, s attól kezdve az évi 2-3%-os sávon belül marad. Ez évi 20-25 millió tonnának felel meg.¹⁶ Bármennyire is jelentős ez a mennyiség, önmagában nem éri el sem Németország kyotói, sem egyéni kötelezettség- vállalását. A kiotói megállapodás keretében Németország a hat üvegházhatású gáz 21%-os csökkentését vállalta, míg egyéni vállalás az 1990-es szint 25%-os csökkentése 2005-re.¹⁷

13 Trittin 2002, 7. old.

14 BUM 2002, 8. old.

15 Lásd erről Bach et al. 2001a, 2001b és Meyer.

16 A számítás nem veszi figyelembe azt az esetleges következményt, hogy az adóreform hatására a szennyezők hatékonyabb technológiákat alkalmazhatnak, s így kibocsájtásuk tovább csökken.

17 Bach et al. 2001a, 7. old.

Forrás: Bach et al. 2001a.

Hatás a GDP-re:

A GDP-re gyakorolt +0,2 és –0,4% közötti hatás elhanyagolható. Ez mind a keresleti, mind a kínálati oldalon jelentkező változásokból tevődik össze. Keresleti oldalon az energia- megtakarítást szolgáló technológiák és anyagok felváltják a — többnyire importált — energiát, míg a kínálati oldalon a GDP növekedése nagyobb mértékben származik a munkaerőből, mint az energiából (a viszonyítási alaphoz képest). A munkaerő-input növekménye túlkompenzálja az energia-input csökkenését.

Foglalkoztatás:

A foglalkoztatás szintje 0,1-0,6% között emelkedik évente, és 2010-ig ez összességében 250 ezer pótlólagos munkahelyet jelent, ami nem csekély eredmény, és egyben bizonyíték arra, hogy létezik a „kettős osztalék” hatás.

Ez az eredmény nem annyira az egyes ágazatokon belüli technológiai változásoknak köszönhető, mint inkább annak, hogy az adóreform következtében megváltozik a más-más munkaerő/energia összetételű ágazatok egymáshoz viszonyított aránya.

Forrás: Bach et al. 2001a.

Energiaár:

A modellek egy olyan változattal is számolnak, amikor — az alapváltozattal szemben — a kőolaj ára nem 20, hanem 30 USD/hordó, vagy amikor a DM jelentősen leértékelődik a dollárhoz képest; azaz, jóval magasabb az importált energia ára. Ilyen esetekben az ökoadó aránya kisebb lesz az árban, ezért hatása is mérséklődik, legyen az akár pozitív, akár negatív.

A foglalkoztatás azonban kivétel! A tb-járulék csökkenése ugyanis nem függ az energiaártól (szemben az ökoadóról fent mondottakkal), viszont a munkaerő/energia input-arányt e változások megnövelik, s így a foglalkoztatottság emelkedik!

Ágazati hatások:

Az ágazati hatások kétféle módon keletkeznek: vagy az output csökkenése, vagy az energiát munkaerővel felváltó helyettesítés révén. Az ökoadók bevezetéséből leginkább az építőipar profitál (mert megnő a kereslet a szigetelő anyagok iránt és mert ez az ágazat munkaintenzív).

Ezzel szemben az energiaszektor a legnagyobb vesztes.

Keresleti oldalról tekintve a hazai piachoz kötődő ágazatok számára (pl. fogyasztási javak, szolgáltatások) előnyt jelent a háztartások magasabb rendelkezésre álló jövedelme (a tb- járulék csökkenése miatt), miközben az export-orientált ágazatok nem számolhatnak ezzel az előnnyel. Ha ezek az export-orientált ágazatok ráadásul energia- és anyag-igényesek is (mint pl. az alapanyaggyártó- és vegyipar), akkor — a magas energia/munkaerő input-arányuknak köszönhetően — további veszteségeket szenvednek el. Mindezekre tekintettel az adóreform elsősorban az építőiparnak, a fogyasztási cikkeket gyártóknak és a szolgáltatásoknak kedvez, miközben az energiaszektor, az alapanyaggyártók és a vegyipar hátrányos helyzetbe kerül.

Jövedelem-elosztó hatások:

A potsdami szimulációs modellel megvizsgálták, hogyan hat az ökoadó-reform az egyes foglalkoztatási csoportok jövedelmére (önmagukat foglalkoztatók, közalkalmazottak, gyermektelen kék- és fehérgalléros munkások, gyermekes kék- és fehérgalléros munkások,

nyugdíjasok, nyugdíjas közalkalmazottak, foglalkozás nélküliek és tanulók). A válasz egyértelmű, 2003-ban mindegyik csoport jövedelmét csökkenti, a 0 és 1,4 százalékos sávban.

Ez abból fakad, hogy miközben a bevezetett ökoadók kb. 60%-a a háztartásokra nehezedik, a nyugdíjjárulék-csökkentés fele-fele arányban oszlik meg munkáltatók és munkavállalók között.

A német kormány — ennek ellensúlyozására — 2003-ban egy olyan személyi-jövedelemadó reformot kíván bevezetni, mely csökkenti az adót és növeli a gyermeksegélyt. Az ökoadó- reform és a személyi jövedelemadó-reform együttes hatására viszont már nőnek a rendelkezésre álló jövedelmek, a 0 és 4% közötti sávban.

A német környezetvédelmi adóreform jövedelmi hatása 2003-ban az egyes háztartási csoportok szerint (a rendelkezésre álló jövedelem %-ában)

önmagukat foglalkoz-

tatók

közalkal- mazottak

gyermektelen kék- és fehér-

galléros munkások

gyermekes kék- és fehér-

galléros munkások

nyugdíjasok nyugdíjas közalkal- mazottak

foglalkozás nélküliek és tanulók

Forrás: Bach et al. 2001a.

A német zöldek az alábbi problémákat fogalmazták meg az adóreform kapcsán:¹⁸

− Más intézkedések (pl. a nyugdíjreform) beárnyékolták a zöld adóreformot.

− A német lakosság elöregedőben van, ezért a nyugdíjbiztosítás csökkentése nem kapott jelentősebb társadalmi támogatást.

− Az energiapiac liberalizációja jelentősen leszállította az energiaárakat, így az adóreform miatti áremelkedés szinte észrevétlen maradt (tehát nem fejtett ki kellő ösztönző hatást).

− Az ásványolajból és földgázból előállított villanyáramot kétszeresen is megadóztatják, miközben a nukleáris és szénalapú villanyáramot csak egyszer.

− Az Európai Bizottság súlyos kifogásokat támasztott az adó diszkriminatív (az ipart kevésbé érintő) jellege miatt, de 2002 áprilisában Németország felhatalmazást kapott, hogy 2012-ig folytathatja az ipari adómértékek csökkentésének gyakorlatát.¹⁹

18 ETR national overview 2002.

19 Uott.

3. Hollandia: a jövedelmi pozíciók nem változhatnak²⁰

Hollandia esetében érdemes nyomon követni a folyamatot, hogyan lett a kezdeti környezet- védelmi üzemanyagdíjból üzemanyagadó, majd „reciklált” energiaadó.

1988-ban az addigi szétforgácsolt, különféle környezetvédelmi díjak helyett az üzemanyagokra kivetett egységes környezetvédelmi díjat vezettek be. A 150 millió euró összegű bevételt külön kezelték, az nem folyt be a költségvetésbe. Felhasználásáról viták folytak. 1990-91-ben a díj mértékét megnövelték, s így a bevétel már 400 millió eurót tett ki.

A folyamatos viták oda vezettek, hogy 1992-ben a díjat általános adóvá változtatták, megszűnt a külön alapba gyűjtése, s így az már a költségvetés részévé vált, a környezetvédelmi kiadásokat pedig a központi költségvetésből fedezték. Az üzemanyagadót fele-fele részben vetették ki a CO2-kibocsájtás és az energia-tartalom alapján. Az 1992-es bevétel 600 millió eurót tett ki. Kivetették az adót a földgáz után is, a 10 millió m³ feletti fogyasztóknál azonban a rátának csak a felét alkalmazták.

Az általános üzemanyagadó mértéke:

- földgáz, 10 millió m³ alatti fogyasztóknál 1 euró cent/ m³ - földgáz, 10 millió m³ feletti fogyasztóknál 0,5 euró cent/ m³

- fűtőolaj 1,2 euró cent/liter

- szén 1 euró cent/kg

1993-95-ben tovább zöldült az adórendszer, az ökoadókat kiterjesztették a talajvíz-kinyerésre és a szemétre. A környezetvédelmi adóbevételek elérték az 1.000 millió eurót.

A „szabályozó energiaadó”:²¹

Az 1996 és 2001 közötti időszakban bevezetett „szabályozó energiaadót” (regulatory energy tax) a korábbiakhoz hasonlóan fele-fele arányban vetették ki a CO2-kibocsájtás és az energia- tartalom alapján. Célja az volt, hogy egy olyan eszközzel gazdagítsa a környezetvédelmi eszköztárat, mely a háztartásokat, kisvállalkozásokat, intézményeket célozza meg; azokat a gazdasági szereplőket, melyek kiesnek mind a megállapodások, mind a szennyezési jogok kereskedelmének köréből. A bevételeket az alacsony jövedelmű csoportok jövedelem- adójának csökkentésére, a munkáltatói tb-járulék mérséklésére és energiahatékonysági programok finanszírozására használják fel. Környezetvédők által gyakran hangoztatott tanulság: a környezeti okok nem elegendőek a reform „eladásához”.

Fontosabb jellegzetességei:

- kiterjesztették a villanyáramra is - mértéke erőteljesen degresszív

- a felhasznált energia egy bizonyos része adómentes (földgáznál az első 800 m³, villanyáramnál az első 800 kWh)

- az üvegházi kertészet adókulcsa zéró

- csak háztartásokra és kisvállalkozásokra szabad kivetni (hogy ne rontsa az üzleti szféra versenyképességét)

20 Cuelenaere és Vries előadásai, valamint Zom 1999 és Greening the tax system 2001 alapján.

21 Regulatory energy tax.

- és ami témánk szempontjából a legfontosabb: az adóbevétellel azonos mértékben csökkentették a közvetlen jövedelemadókat. (Valójában tehát ekkortól beszélhetünk ökológiai adóreformról.)

Az adóbevételek összege 2001-ben 2700 millió euró volt. Az energiaadók a GDP 1%-át, a költségvetés 4%-át tették ki; a GDP ezek miatti csökkenése elhanyagolható mértékű. 2002- ben a környezetvédelmi adókat kiterjesztették a peszticidekre, a felszíni bányászatra és a tűzijátékokra (petárdákra) is.

Adómértékek 2002-ben:

földgáz (m³): 0-5000 12,40 euró cent

5000-170.000 5,79 euró cent

170.000- 1 millió 1,07 euró cent

1 millió felett 0 euró cent

villanyáram (kWh): 0-10.000 6,01 euró cent

10.000-50.000 2,- euró cent

50.000- 10 millió 0,61 euró cent

10 millió felett 0 euró cent

Mindebből jól érzékelhető: ezek a környezeti adók elsősorban a háztartásokat, a közlekedést és a kisvállalati szektort, valamint az intézményeket érintik. A nagyipar jórészt mentesül az energia-adók fizetése alól.

Hollandiában egyetértés van abban, hogy a környezetvédelmi adóreformnak csak azt a változatát szabad megvalósítani, amikor a beszedett adókat visszaosztják az adott ágazaton belül. Alapelv: a reform nem érintheti az érdekeltek jövedelem-pozícióit! Hatását csakis a megváltozott tényezőárak révén fejtheti ki. Az üzleti szférában a társasági adó, a háztartásokban a személyi jövedelemadó, vagy a tb-járulék csökkentésére használhatók fel.

Nemzeti vagy ágazatközi szintű újraelosztásukra nem látnak esélyt. Ezért eleve lemondtak arról, hogy az adóreform foglalkoztatás-bővítő hatásával is számoljanak.

Ez a szemlélet két szempontból is praktikusnak tűnik: (1) a bevezetéssel szembeni ellenállást jelentősen csökkenti, (2) elkerüli azt a problémát, hogy a Bizottság a környezetvédelmi díjakból képzett alapok kifizetéseit támogatásnak (s így az egységes piacot zavaró tényezőnek) tekintse. Az intraszektorális újraelosztás ugyanis nem minősül támogatásnak. Ez figyelemre méltó szempont a hazai elképzelésekre nézve is.

Más vonatkozásban a holland környezetvédelmi adópolitkát a nagyfokú pragmatizmus jellemzi: nem tűznek ki célokat, hanem sorozatban próbálnak ki különféle megoldásokat, és ha a gyakorlat azokat visszaigazolja, megtartják, ha nem, elvetik.

A zöld adók nagysága és aránya 1985-2002 között Hollandiában (md euró)

1985 1990 1995 1998 1999 2000 2001 2002 kőolaj és termékei fogyasztási

adója 1,8 2,5 4,3 4,9 5,2 5,2 5,6 5,8

gépjármű-adók 2,1 2,9 3,9 4,2 4,8 5,1 5,3 5,4

környezetvédelmi adók 0 0 0,9 1,7 2,2 2,8 3,8 3,9

összes zöld adó 3,9 5,4 9,1 10,8 12,3 13,1 14,7 15,1 összes adóbevétel 44,6 61,9 69,7 81,5 87,8 94,3 103,4 109,6 GDP (piaci árakon) 193,1 234,5 333,7 354,2 373,9 400,6 433,9 454,5 zöld adók az összes %-ában 8,7 8,6 13,- 13,3 14,- 13,9 14,1 13,7 zöld adók a GDP %-ában 2,- 2,3 2,7 3,1 3,3 3,3 3,4 3,3

Forrás: Greening the tax system, 7. old.

A hollandiai modellvizsgálatok és az empirikus adatok összhangban vannak egymással, az eredmények megbízhatóak. A hollandok a kismértékű, fokozatos változtatások hívei. Az ökológiai adóreform szerény mértékben alkalmazott elemeit adórendszerük általános modernizációja részének tekintik. A holland gazdaság fő gondja jelenleg az infláció, a munkanélküliség alacsony, ezért az adóreform megindoklásában a „kettős osztalék” érvet nem használják.

4. Anglia: adóreform az iparban²²

A német és a holland modellel szemben az angol egy újabb, sajátos változatot képvisel:

Anglia az ipar megadóztatásával vezette be az ökológiai adóreformot, mentesítve az alól a háztartásokat. Az angol rendszer valójában a környezetvédelmi adóreform, az önkéntes megállapodások és a szennyezési jogok kereskedelmének kombinációja. Az is sajátossága, hogy nem alkalmazta az adóráták fokozatos emelésének technikáját.

Célok:

1997-ben az angol kormány egy sor környezetvédelmi cél mellett kötelezte el magát:

- a gazdasági növekedésnek stabilnak és ökológiailag fenntarthatónak kell lennie, - az adórendszert meg kell reformálni annak érdekében, hogy csökkenjenek a

környezeti károk,

- az adóterhet át kell helyezni a környezetileg hasznos tényezőkről a károsakra.

A környezetvédelmi adóktól az alábbi hatásokat várták:

- a környezetszennyezés internalizálása révén az árak tükrözni fogják a környezeti költségeket,

- megélénkül az innováció,

- a reform dinamizálja a gazdaságot és tisztább környezetet eredményez, - nő az adórendszer hatékonysága és csökken az adók torzító hatása.

22 A. Field előadása, Jenkins 2002 és az EFR Campaign Workshop 2002 alapján.

Az adóreform során fontos szempontnak tartották, hogy - ne keletkezzenek nem kívánatos mellékhatások, - az alkalmazkodási költségek minimálisak legyenek, - a jövedelem-disztribúciós hatás elfogadható legyen,

- az ipar nemzetközi versenyképessége ne kerüljön veszélybe.

A megadóztatott termékek:

Jelenleg az alábbi környezetvédelmi adók (díjak)vannak érvényben Angliában:

szemétlerakási díj (landfill tax), klímaváltozási díj (climate change levy – CCL), kő-, kavics- és homokbányászati díj (aggregates levy). Vita folyik a peszticidekre kivetendő adókról. (Az üzemanyagokra és a gépkocsikra kivetett fogyasztási adót — mint más országokban is — helyesebb a környezetvédelmi adóktól elkülönítve kezelnünk.) Ezek közül a 2001-ben bevezetett klímaváltozási díj (CCL) az, amelynek alkalmazása környezetvédelmi adóreform formájában történik.

A klímaváltozási díjat az alábbi energiahordozókra vetik ki: szén, földgáz, villanyáram, könnyű kőolaj-termékek (LPG – light petrol gases), amennyiben azokat a végső felhasználók használják, a háztartások nem érintettek. Mentes alóla a kőolaj és a megújuló energiaforrások.

Az egyes energiahordozókra kivetett adóráták: villanyáram 0,43 p/kWh, földgáz és szén 0,15 p/kWh, LPG 0,07 p/kWh.²³ (Ez nem arányos, hiszen pl. a szén emissziója fajlagosan lényegesen nagyobb a többinél, de a Munkáspárt politikai okok miatt nem hozhatott olyan döntést, mely a szénbányászatot hátrányos helyzetbe hozta volna.)

A CCL számítások szerint tipikusan 10-20%-kal növeli meg az üzleti vállalkozások energiaköltségét.

Adóalanyok: az energia-intenzív ágazatok

Az angol környezetvédelmi adóreform egyik fő jellegzetessége tehát, hogy a háztartásokat nem érinti. Fő viselői a magas energia-intenzitású ágazatok (acélipar, vegyipar, alumínium- kohászat, cementgyártás). Érdekes, hogy a CCL hatálya alá tartozó energia-intenzív ágazatok meghatározásakor az az elhatároló elv is érvényesül, hogy „az IPPC²⁴ hatálya alá tartozó tevékenységek”. (Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy azok az ágazatok, amelyekben a környezetvédelmi feladatokat az érintettek közötti egyeztetések és tárgyalások során alakítják ki.) Az adó input jellegű, és nem érinti a nem-tüzelőanyag célú, vagy a „kettős felhasználású”

energiahordozókat.

Megállapodások

A reform másik fő jellegzetessége: az energia-intenzív szektorok energia-felhasználási csökkentési feladatait tárgyalásos úton állapítják meg. Ezek számára két évente vagy energia- hatékonysági, vagy a szennyezés-kibocsájtást érintő csökkentési feladatokat írnak elő. Ez arra utal, hogy a hagyományos angol tárgyalásos-kompromisszumos társadalomirányítási

23 Field, Comments.

24 Integrated Pollution Prevention and Control – az EU egyik, viszonylag újkeletű környezetszabályozási direktívája.

„technika” újabb eszközzel bővült a környezetvédelmi szabályozás területén; az uniós karriert befutó BAT²⁵ mellett most a környezetvédelmi adóreformban is alkalmazzák.²⁶ Egy-egy energia-intenzív szektor vállalásának teljesítése érdekében felhasználhatja a forgalmazható szennyezési jogok mechanizmusát is (a szektoron belül). Ez azzal az előnnyel is jár, hogy a teljesítéseket elég az egyes szektorok szintjén ellenőrizni.

A megállapodások alapjául az összes rendelkezésre álló, energiahatékonyságot javító technológia alkalmazása szolgál. A feladatokat 2010-re kell elérni. Az első ellenőrzés 2004- ben lesz. Ahol egy teljes ágazat elérte a kitűzött célt, nem lesz ellenőrzés, hiszen lehetőség van az ágazaton belüli szennyezési jogok kereskedelmére.

2001 végéig mintegy 44 ágazat 5000 vállalatának 13000 üzemével kötött a környezetvédelmi hatóság megállapodást.²⁷

Mentességek az iparon belül:

- a nem energiaként felhasznált energiahordozók után nem kell fizetni a CCL-t (pl.:

vegyipari alapanyag)

- a villanyerőműveket az adó nem érinti

- a „kettős használat” (azaz alapanyag és egyben enerigahordozó) esetében is fennáll a mentesség (pl. acélgyártás)

- a jó minőség kombinált hőerőművek is mentesítést kapnak - a hőszolgáltatás energia-igényét nem adóztatják meg

- a villanyáramot sem érinti az adó, ha helyben (vállalaton belül) használják fel, vagy közvetlenül adják el a felhasználónak (nem az áramszolgáltató közbe- iktatásával)

- a magas energiaintenzitású ágazatok — miközben az adó fő teherviselői — ugyanakkor 80%-os mentességet is kapnak, ha elérték a megállapított feladatot;

mindamellett el kell ismerni, hogy a maradék 20%-nak is eléggé nagy az ösztönző hatása

- Észak-Írország öt évre a földgázra mentességet kap

- a kertészetek ugyancsak öt évig 50%-os mentességet kaptak

- az importált energia is adómentességet kap, hogy elkerüljék a potenciális viszályokat a külföldi országokkal.

A nagyméretű vízierőművekre viszont a mentesség nem vonatkozik.

Bevételek és visszaforgatás:

- A CCL-ből hozzávetőlegesen évente 1 md font bevétel származik. A 400 md font éves adóbevételnek ez a 0,25%-át teszi ki.

- A társadalombiztosítási járulék 0,3 százalékpontja fedezhető az adóból (tehát a munkáltató a bérek 10%-a helyett 9,7%-os tb-járulékot fizet).

25 Best Available Techniques.

26 Az érintetteket bevonó tárgyalásos-kompromisszumos angol társadalomirányítási technikával szemben a másik pólus a francia felülről jövő, etatista dirigizmus. A kettő közé helyezhető el a szakmai szervezetekre támaszkodó, de állami szabályozás központú német, és az állami szabályozást és a tárgyalásos technikát kombináló amerikai modell. (Mindez természetesen típusképző sarkítás.)

27 EFR Campaign Workshop Report 2002, 13. old.

A vállalati szektor támogatása:

- Évi 50 millió font adóbevételből alapot képeznek:

- ennek egyharmadát a megújuló energiaforrások fejlesztésére fordítják, - adócsökkentéssel támogatják az energiahatékonyság javítását célzó

beruházásokat

- kiemelten elősegítik az „alacsony széntartalmú technológiák” fejlesztését.

- Évi 100 millió fonttal támogatják az érintett szektorokban a befektetéseket:

- az időben elhúzódó tőkeleírási támogatás helyett az első évben elengedik a tőkebefektetés adóját,

- 2001-ben e kedvezmény a következő profilokat érintette: kombinált hőerő- művek, motorok és meghajtó berendezések, kazánok, hőszigetelés, a feldolgo- zóiparon belüli hőszigetelés, világítás, hűtőberendezések,

- 2002-ben és 2003-ban tovább bővítik a kedvezmény alá eső technológiákat.

Az adót (díjat) teljes mértékben felhasználják visszaforgatásra és a vállalati szektor támoga- tására, ezért az összességében nem jelent többlet terhet a vállalati szektornak. Fontos fejlemény, hogy az angol kormány az ökoadók felhasználását el tudta fogadtatni olyan intézkedéseknek az EU Bizottsága által, melyek nem zavarják az egységes piacot.

Környezeti hatás tekintetében a CCL-től és a hozzá kapcsolódó hatékonysági (támogatási, valamint adócsökkentési) programtól azt várják, hogy 2010-re a CO2-kibocsájtás 10%-kal fog csökkenni.

Változások 2002-ben

A 2002-t megelőző hét év során valamennyi környezetvédelmi adót (a szemétlerakási adót — landfill tax, a klímaváltozási díjat — CCL és az aggregates levy-t) oly módon vezették be, hogy csökkentették a munkaerő költségeit. Ez a kedvező folyamat a 2002-es költségvetéssel megszakadt. A legfontosabb politikai kérdés az egészségügy finanszírozása lett, és ezt a kormány jelentős részben a munkaerőt terhelő adó emelésével oldotta meg; 2003-2004-ben a munkaerőt terhelő adó sokkal nagyobb mértékben nő majd, mint az azt csökkentő zöld adóreform: ²⁸

a munkaerő adónövekménye 3,90 md font zöld adók csökkentése²⁹ 0,61 „ „ új zöld adók 0,08 „ „ .

A 2002-es költségvetés mind az üzemanyagok adóját (fuel duty), mind a CCL-t befagyasztotta. 2003-2004-ben ez 415, ill.20 millió font veszteséget jelent, a klímaváltozás szempontjából pedig 0,10 millió, illetve 0,5 millió tonna szén többlet-kibocsájtását 2010-ben.

Mivel az üzemanyagok adója Angliában igen magas, további emelése nem várható. Ehelyett a bio-üzemanyagoknak és a „zöld-autóknak” nyújtott adókedvezményekre lehet számítani.

Angliában a téma kapcsán egy sajátos kifejezést használnak: a fuel poverty-t. Ez azt jelenti, hogy az alacsony keresetű társadalmi rétegek jövedelmének túl nagy hányadába kerül a fűtés.

28 Jenkins 2002, 1. old.

29 Erre elsősorban az infláció elleni fellépésként van szükség.

(Ugyancsak a kiugróan magas üzemanyag-adó miatt.) Ezért alkalmazzák a CCL-t az iparra, és ezért nem várható, hogy a háztartásokban használt energiahordozók adóterheit növelnék.

5. Alkotmányos aggályok Franciaországban A TGAP

Franciaországban 1999-ben a különféle környezetvédelmi adókat egy egységes, Tax Générale sur les Activités Polluantes (TGAP) elnevezésű általános adóvá alakították át. Azt megelőzően az öt környezetvédelmi adó (melyek a speciális ipari hulladékokra, a légköri szennyezésre, az olajokra, a zajra és a háztartási szemétre terjedtek ki) az ADEME ( Agence De l’Environnement et de la Maitrise de l’Energie) nevű közhivatalhoz folyt be és a helyhatóságok környezetvédelmiprogramjait finanszírozták belőlük. (Mint ismeretes, emellett Franciaországnak fejlett, a regionális vízgazdálkodással összekötött vízszennyezési adórendszere van, és természetesen léteznek a motorüzemanyagokra kivetett szokásos adók is.)

A TGAP 2000. évi második változatában már további adók is szerepeltek (mosószerek, homok- és kavicsbányászat, peszticidek, egyes ipari létesítmények). Felemelték az adórátákat és előirányozták, hogy a bevételeket teljes mértékben a munkáltatók által fizetett tb-járulék csökkentésére fogják fordítani. A TGAP-ből 2000-ben 440 millió euró bevétel keletkezett. ³⁰ Új energia-adó kidolgozása

Ezzel párhuzamosan folyt a Programme National de Lutte contre le Changement Climatique keretében egy új energia-adó bevezetésének az előkészülete, mely 30%-ban járult volna hozzá a kiotói vállalás teljesítéséhez. Ez az adó az ipari energiafogyasztást (az évi 100 tonna olajekvivalens feletti energiafelhasználókat) érintette volna, és a 2001-re tervezett 23-30 euró/tonna szén közötti mértéke 2008-2010-re 76 euróra emelkedett volna. A háztartások, az államigazgatás, az energia- és hőtermelés, valamint a mezőgazdaság és a közlekedés nem tartozott volna az adó hatáskörébe. A bevételeket — a TGAP-hoz hasonlóan – a munkáltatói tb-járulék csökkentésére szándékoztak fordítani.

Versenyképességi aggályok

Az ipar energia-intenzitása (7,3 toe/millió euró HÉ) háromszorosa a mezőgazdaságénak (2,4 toe/millió euró HÉ) és kilencszerese a tercier szektorénak (0,8 to/millió euró HÉ). Az egyes alágazatokat összehasonlítva a különbségek sokkal nagyobbak. Pl.: acélgyártás 70, fémbányászat 37, cement 36,7, bőr- és cipőipar 3,8, hajó- és repülőgyártás 1,6, stb. Nagyok az eltérések az egyes ágazatok nemzetközi piaci nyitottságában (azaz védettségében) is. Ebből kifolyólag a magas energiaintenzitású és nyitott ágazatokat (pl. vaskohászat) az adóreform sokkal súlyosabban érint, mint az alacsony fajlagos energiaigényű zárt gyártási területeket (élelmiszerek, mezőgazdasági termékek).

A versenyképességi problémákat alágazatonként differenciált adókedvezményekkel és a tárgyalásos megállapodások módszerével próbálták kiküszöbölni.

30 Delache, 2002.

Energia-intenzitás (toe/millió euró HÉ) és nyitottság a francia gazdaságban ágazat toe/mó euró HÉ nyitottság*

ipar 7,32

vaskohászat 70,7 Ny

műtrágyagyártás 62,- Ny+

fémbányászat 37,- Ny

cementipar 36,7 Z

egyéb fémkohászat 36,2 Ny

műanyaggyártás 33,6 -Ny

papíripar 20,1 -Ny

acélmegmunkálás 19,- Z

üveggyártás 15,8 -Ny

villamosipari gépek 4,7 Ny

gumiipar 4,4 -Ny

textil- bőr –és ruhaipar 3,8 Ny

bőr- és cipőipar 3,8 Ny+

gépgyártás 1,9 NY

hajó- és repülőgyártás 1,6 Ny+

gyógyszergyártás 1,2 -Ny

mezőgazdaság 2,4 Z

tercier szektor 0,8

Forrás: Delache, 2002, 4. old.

* Z (zárt), -NY (kissé nyitott) NY (nyitott), NY+ (nagyon nyitott)

Delache szerint az elméletileg legjobb megoldás az lenne, ha az energia-adókat a kereslet árrugalmasságával korrigálnák. Gyakorlati megfontolásból azonban az adórátákat megőrizték, az adóalapokat pedig egy átalánnyal csökkentették oly módon, hogy az adó hozzáadott értéket csökkentő hatását max. 0,3%-ra korlátozzák. (Ezt a rendszert nem ágazatokra dolgozták ki, hanem az egyedi vállalatokra.)

A kidolgozott rendszer további eleme a tárgyalások és önkéntes megállapodások megkötése.

(Ebben az értelemben hasonlatos az angliaihoz.) Az 50 toe/150 ezer euró HÉ energiaintenzitást meghaladó iparágaknak tárgyalási és megállapodási kötelezettséget írtak elő. E feltételt megédesítendő a megállapodás keretében született minden toe energiafelhasználás csökkentéséért az adó háromszorosát fizetnék ki a vállalatnak. (A hatóság számára ez azért kifizetődő, mert a csökkentett adóalap kisebb mértékben csökkenti az adófizetési kötelezettséget.)

Az Alkotmányos Tanács a tervezetet elutasította azzal az indokkal, hogy a tervezett intéz- kedések eredményeképpen néhány kevésbé energiaigényes iparágat több fizetési kötelezettség terhelne, mint az energiaintenzív ágazatokat. Alkotmányellenesnek találta a bevételek

„specifikus allokálását” is. Továbbá vita alakult ki akörül, hogy a bevételeket nem inkább a 35 órás munkahét finanszírozására kellene-e fordítani.

A 2002-es költségvetés nem tartalmaz változást a zöld adókban, s a CO2-kibocsájtást a hatóság a nagy energiatermelő és -felhasználó cégekkel kötött önkéntes megállapodások

keretében kísérli meg csökkenteni. 2004 után a szennyezési jogok európai kereskedelmi rendszerébe kapcsolódva kívánja majd megoldani a kormány a problémát.³¹

6. Reformok és tervek más országokban

Svédország egyaránt jeleskedik az energia-adózásban és az ökológiai adóreform keretébe sorolható intézkedések megtételében. 1988-ban 19 md SEK értékben csökkentették a személyi jövedelemadót, és környezetvédelmi és energia-adókkal pótolták.³² (A nagyságrend érzékeltetésére: 1995-ben az összes adóbevétel 900 md SEK volt, a „tisztán”

környezetvédelmi adókból³³ 13 md folyt be, a széndioxid-adóból pedig 12 md. Ha az összes energiával és gépjárművel kapcsolatos adót is ide soroljuk, akkor az így felfogott környezetvédelmi adók összege 50 md SEK volt.)³⁴

Az 1991-ben kivetett energia/CO2 adót a szigorú fiskális semlegesség jegyében alkalmazták.

Az iparban alkalmazott rátát 25%-ra csökkentették, miután az EK-ban elmaradt az energia- adók harmonizálása, de a kedvezményt 1997-ben 50%-ra mérsékelték. Kivetettek SO2 és NO adót is, s ezzel párhuzamosan csökkentették a jövedelemadókat.

A folyamat folytatódik, történt adóátváltás 2001-ben is. A 2002-re elfogadott költségvetésben egy újabb lépéssel 2 md svéd korona nagyságban valósítottak meg adóátváltást az energia és a munkaerő között. Azt tervezik, hogy 10 év alatt 30 md koronát fog elérni az adóátváltás, melynek aránya jelenleg az adóbevételek 6%-a.³⁵

Svédországnak nem csak a gyakorlati eredményei, hanem a modellszámításai is figyelemre méltóak. Ezekről a következő fejezetben, a jóléti hatások és a kettős osztalék kapcsán lesz szó.

Svájcban³⁶ a kormány 1997-ben beszélt először a környezetvédelmi adóreform szükségességéről a riói csúcs céljainak elérése érdekében. A környezetvédelmi adók és illetékek széles köre érvényesül ebben az országban, de ezek közül mindeddig csak kettő tartozik a bevételsemleges megoldás körébe:

− A VOC-kra kivetett környezetvédelmi adóval teljes mértékben csökkentik a polgárok által fizetett egészségügyi társadalombiztosítási járulékot. Az adó mértéke 1999-ben 3,50 DM/kg volt, melyet azóta valószínűleg 6 DM/kg-ra emeltek.

− Azon könnyű fűtőolajakra, melyek kéntartalma 0,1% fölött van, 1999 óta 14 DM/tonna adót vetnek ki. A fogyasztók ezt átalányként kapják vissza, egészségügyi társadalombiztosítási járulékuk csökkentése formájában. A svájci Kereskedelmi Kamara mindkét intézkedést hevesen ellenezte.

A tervek között az alábbiak szerepelnek:

31 ETR national overview 2002.

32 Brännlund (in: Schlegelmilch 1999).

33 Ez alatt azok a környezetvédelmi adók értendők, melyek közvetlenül a költségvetésbe folynak be.

34 Brännlund, 84. old.

35 EFR Campaign Workshop 2002, 34. old.

36 Rechsteiner alapján (in: Schlegelmilch, 1999.)