17
•
A Szózatot 1836-ban írta Vörösmarty, 1837-ben jelent meg az Athe- naeum című folyóiratban. Vörösmartynak a Szózatot követő hazafias köl- teményei is erősen tükrözik a Szózat hatását. Valamennyi tettre buzdít, cselekvésre lelkesít. Azt mondhatjuk, hogy Vörösmarty hazafias költemé- nyein érezzük legerősebben Széchenyi hatását. Épp ezért ajánlatos Széchenyiről a népművelés körében elkövetkező emlékezéseink során a Szózatot elszavaltatni, s hozzá elmélyítő fejtegetést fűzni, mert hiszen az iskolázott embereknek sem mindenike ismeri pontosan a Szózatot egész terjedelmében.
A fentebb mondottakból könnyen érthető, miért lett a Szózat egyik nemzeti imádságunk. Azért, mert a jövőbe vetett hitet zengi, amely azóta is élteti ezt a nemzetet. És ezt a hitet Széchenyi ébresztette fel. Él ez a hit ma is bennünk. N e m ölte meg a nemzetet az 1848/49-i szabadságharc, le- pattogtak rólunk — majdnem teljesen — a trianoni bilincsek is. Jövőbe vetett hitünk adott erőt a szenvedések elviselésére. Ma ismét gondokkal terhelt napok nehezednek reánk. De Istenhitünk, rendületlen hazaszerete-
tünk, becsületes munkánk jogot ad remélnünk, hogy Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor
s ha Magyarországról ma már elmondhatjuk is, hogy van, törekedjünk, hogy méginkább legyen. Németh Sándor
A XIX. SZÁZAD GALILEIJE
„Az élet elesettjei mindig kiváltják rokonszenvünket. Ha azelőtt közömbösen mentünk is el mellettük, mihelyt tragikussá válik sorsuk, érdeklődéssel, testvéri szeretettel fordulunk feléjük" — írja Zimándi Pius, a tragikus sorsú magyar írók fiatal kutatója.
Ez a részvét, az emberi szenvedésnek közvetlen átélése késztette Düringet, a berlini egyetem magántanárát, hogy a tudomány egyik leg- nagyobb elesettjének: Mayer Róbertnek igazságot szolgáltasson. Mikor a sír szélén álló, testileg és lelkileg összetört ember jóakarójának és tudomá- nyos érdemei védőjének elmesélte élete szenvedéseit, Düring csak annyit tudott rá válaszolni: „ ö n valóban a XIX. század Galileije."
Sokszor felvetődik az ember előtt,
mi lehet az oka annak, hogy a fizika első nagy korszakában az alapokat lefektető Galileinek és a nagy fölfede- zéseket betetőző Mayer Róbertnek a szenvedés, a megnemértés, az üldözés kálváriáját kellett végigjárniok, amíg eszméik diadalra jutottak. Mintha a természet minden rajta aratott emberi győzelmet a szerencsétlen felfedező életében bosszulna meg. Galilei is, Mayer Róbert is nagy titkot lestek el a természettől, nagy volt érte az áldozat is.
Mayer Róbert 1814-ben született Heilbronnban. Atyja szívesen foglal- kozik fiával s a gyógyszertárban együtt végzik az érdekesnél-érdekesebb kísérleteket. A fiatal Róbert érdeklődése oly nagy, hogy iskolai munkáját is elhanyagolja miatta. Atyja hiába inti kötelességteljesítésre s igyekszik a gyógyszertári laboratóriumtól távoltartani. Róbert nem tud elszakadni a kísérletek gyönyörétől. Végül is, hogy komolyan iskolai munkához szok-
S
jék, atyja beadja a schönthali kisszemináriumba. Itt szívja magába azt a mély vallásos szellemet, amely későbbi élete folyamán egyedüli vigasza és elborult lelkének megőrzője volt. A papi hivatás oly magasztos és szent előtte, hogy nem érez magában erőt ily nehéz feladat vállalására. Érettségi után búcsút vesz ifjúsága legtisztább emlékeinek színhelyétől és beiratkozik a tübingai egyetem orvosi karára. Tanulmányait- komolyan végzi, de amel- lett résztvesz minden ifjúsági megmozdulásban, sőt rövidesen az egyik egyetemi alakulatnak vezére lesz. Teljes erővel veti bele magát a társa- dalmi élet zajába, s ami elválaszthatatlan ettől: a politikába. „Sziporkázó, eszmékben gazdag" felszólalásai, radikális, kemény beszédei annyira veszé- lyeseknek tűnnek fel az illetékes tényezők előtt, hogy a fiatal diákvezér összeütközésbe kerül a rendőrséggel. Lezárják. Sértett önérzetében éhség- sztrájkba kezd. A fogház orvosa ezt írja jelentésében: „Mayer Róbertet nem nevezhetném elmebetegnek, de olyan lelkiállapotban van, hogy köny- nyen az lehet belőle." A jövő bebizonyította, hogy a fogházorvos jó meg- figyelő és jó emberismerő volt. Mayer Münchenben, majd Bécsben foly- tatja tanulmányait s a büntetés letelte után visszatér régi sikereinek és kudarcának színhelyére: Tübingába. A visszatérő Mayer már nem a régi.
Távoltartja magát a zajos egyetemi élettől és csak tanulmányainak él.
Szorgalmasan d°lg°zik és elnyeri a doktori címet.
Nyitva áll előtte az élet. Szülei azt szeretnék, ha hazatérne és orvosi gyakorlatot folytatna. De München és Bécs emlékei még kísértenek, a világ megismerésének vágya ott ég lelkében. Szülei ismételten sürgetik, hogy térjen haza, ő azonban idegesen így ír: „Mielőtt otthon élve elrothadnék a tétlenségben, inkább a pokolba megyek." Még aznap jelentkezik egy hollandi társaságnál hajóorvosnak. Fel is veszik, de fél évig nincs reménye, hogy beosztást nyerjen, mert a társaság csak akkor indítja hajóját Jávába.
Párizsba megy, hogy ezt a rövid időt is hasznosan töltse el. Diáktanyán bérel szállást és szorgalmasan látogatja a párizsi klinikákat. Együtt lakik egy fiatal matematikussal: Baurral; meleg barátság fejlődik közöttük, ö lesz a későbbi nagy fölfedezés matematikai tanácsadója és formába öntője.
1840-ben Mayer Róbert elfoglalta állását és felszállt a Jáva nevű háromárbocos holland hajóra. Ütjük célja Jáva szigete. Az utazás három hónapig tartott. De ez sem volt elegendő, hogy a hajón valakivel is össze- barátkozzék, kivéve a hajó öreg kormányosát. Egész nap fülkéjében tartóz- kodott, olvasott, vagy a hajó korlátjának támaszkodva a végtelen tengert nézte. Ha pedig nagyon vágyódott már emberi társaság után, fülkéjébe hívta az öreg kormányost és órák hosszat hallgatta különös beszédeit a tengerről. Például hogy a viharos, felkorbácsolt tenger vize melegebb, mint a sima tengeré. Hihetetlenül hangzott, de mikor egy vihar alkalmával maga is tapasztalta ezt, nem tudott többé a különös és érdekes tünemény fölött napirendre térni. Mi lehet a magyarázata?
Azután egy másik észlelése is izgatta. Eret vágott a beteg matrózokon és úgy vélte, hogy a kieresztett vér feltűnően világos volt. Mi lehet ennek az oka?
A problémák mélyébe akart hatolni, nem elégedett meg a „talányok- kal. Egyik gondolat és megoldási lehetőség a másikat követte és a fiatal hajóorvos egyszer csak azon kapja magát, hogy a nap legnagyobb részét fizikai kérdések megoldásával tölti. „Gondolataimhoz, a titok megoldásá- hoz olyan szeretettel ragaszkodtam — írja egyik levelében —, hogy a
19 messzi világrésszel, még ha ki is nevetnek érte, alig törődtem valamit, hanem leginkább a hajó fedélzetén dolgozgattam s némelykor úgy éreztem, mintha valami igézet fogott volna el, mint addig, vagy azóta soha." A ter- mészet egyik legrejtettebb és legátfogóbb törvénye: az energia megmara- dása ott kezdett kibontakozni a jávai partok mellett egy csendes orvosi hajófülkében.
1841 februárjában köt ki a holland partokon. Lemond hajóorvosi állá- sáról és siet haza, hogy munkához lásson. Atyja rendelőt nyit számára, de a jól induló orvosi praxis mellett is minden idegszálával a nagy eszmén csüng. Nehéz, lassú munka volt a gondolatok formábaöntése, de még haza- érkezésének évében elkészült Az erők mennyiségi és minőségi meghatáro- zásáról szóló tanulmányával. Munkaközben látta csak, mennyi homályos kérdést érintett, s mennyire hiányzik mennyiségtani felkészültsége. Párizsi matematikus barátjához fordult segítségért. Mielőtt a problémát feltárta volna előtte, kérve-kéri, hogy ne szóljon leveléről és gondolatairól senkinek.
Mintha előre érezte volna, hogy olyan kincset talált, amelynek megtartás sáért világra szóló tekintélyekkel kell harcba szállnia. S valóban ezzel a levéllel „elkezdődött kálváriás küzdelme, melyet eszméiért, elsőbbségéért folytatott és amelyre ráment az élete". Baur — miként oly sokan mások — nem látta át barátja óriási felfedezését. Válaszában mindenre kitér, csak arra nem, amit Mayer Róbert a legjobban várt tőle. Egyik levelet a másik után küldi felvilágosításért, de mivel kétségeire választ nem kap, megúnja a várakozást és eszméivel a heidelbergi és tübingeni fizikaprofesszorokhoz fordul. Egyik sem értette meg a vidéki orvos fellángolását és a műkédvelő meglátásaiban nem ismerték fel a század legnagyobb fölfedezését. Azok, akikhez Mayer őszinte nagyrabecsüléssel és tisztelettel fordult felvilágo- sításért, kergették később az őrültek házába. Most már nem habozik s el- határozza, hogy valamelyik folyóirat hasábjain a nyilvánosság elé viszi fölfedezését. Értekezését, elküldi Poggendorf „Évkönyv"-e számára. A nagy- hatalmú szerkesztő nem is válaszolt a szerzőnek, még akkor sem, mikor Mayer Róbert a kézirat visszaküldését sürgette. Az energia-megmaradás elvének első fogalmazását Poggendorf halála után ott találták meg a szer- kesztői íróasztalfiókban. Ostwald szerint ez volt Mayer Róbert életének egyetlen szerencsés véletlenje, mert egyrészt megmentette a szakkörök le- sújtó kritikájától, másrészt elgondolásainak ú j megfogalmazására késztette.
A szerkesztői berkekben és elintézési módokban teljesen járatlan orvost nagyon elkeserítette sikertelen kísérlete. Érzi, tudja, hogy helyes úton jár, csak nem tudja magát megértetni az emberekkel.
Ü j ra munkához látott. A második fogalmazás már részletesebb, pon- tosabb, tökéletesebb, mint az első volt. Itt találkozunk először a hő mecha^
nikai egyenértékével. Szerinte ez 365 méterkilogramm. Sajnos, nem írta le, hogyan jutott ennek a számnak a birtokába, — mert ezzel nagyon sok kellemetlenségtől és megalázástól kímélte volna meg magát. Munkáját Liebignek, a „Kémiai évkönyvek" szerkesztőjének küldötte el. Ebben a folyóiratban jelent meg a 28 éves Mayer Róbert néhány íves dolgozata;
a XIX. század legnagyobb felfedezése. 1842-t írtak ekkor.
A nagy felfedezések velejárója: az elsőség kérdésének körömszakadá- sig való védése itt sem marad el. Az angol Joule1 indítja meg a hajszát.
Mayer Róbert udvariasan figyelmezteti Joule-t, hogy támadása alaptalan.
1 Ejtsd: dzsaul. ->
2»
Hasonló módon ír az „Augsburger Zeitung"-ban és szelíd, udvarias hangon magának tulajdonítja a fölfedezés elsőbbségét. Néhány nap múlva ugyanennek az újságnak hasábjain, a tübingai és heidelbergi professzorok megbízásából Seyffert magántanár tollából megjelenik a tudományos iro- dalom egyik legcsúnyább förmedvénye. A csalhatatlan tudós álarcában
— pedig írása a tudatlanság magasiskolája volt — óva inti a közönséget, hogy hitelt adjon egy fantaszta hazugságainak, mert a tudományos körök régen elítélték Mayer tételeit. Különben is, hogy lehet azt a vidéki orvost a világhírű Joule-lal egy napon említeni?
Mayer válaszának közlését az újság szerkesztője kereken megtagadta.
Néhány hónap múlva Joule ú j értekezésben rövid áttekintést nyújt a hő- egyenérték történeti fejlődéséről. Mayer nevét ugyan felemlíti, de elhall- gatja, hogy az egyenértéket ő határozta meg először s szóra sem méltatja az eszme kiépítésének és alkalmazásának óriási jelentőségét, amely kétség- telenül Mayer győzelmét jelentette volna. Később, mikor Tyndall bizonyí- tékai előtt meg kellett hajolnia, azt hozta fel mentségül, hogy ekkor még nem ismerte Mayer dolgozatát. Hát akkor hogyan támadhatta meg 1848- ban, sőt hibákat is fedezett fel benne?! Joule neve a fizika történetében ma már halhatatlan, de ne feledjük el, hogy egy tragikus sorsú életen tapo- sott keresztül, míg eljutott a halhatatlansághoz.
Mayer úgy érzi, hogy Seyffert bírálata, Joule lelkiismeretlen kímélet- lensége örökre elzárták előtte az érvényesülés útját. „Vészesen dereng fel benne; hogy mindenütt ellenségek veszik körül: üldözik." Rögeszméje egyre jobban elhatalmasodik rajta és 1850 nyarán egy nyugtalan, kínos éjtszaka háza második emeleti ablakából kiveti magát az utcára. Lábát töri, élet és halál között lebeg, de még nem itta ki szenvedésének kelyhét:
— élnie kell.
A megszállottság — ahogy lelkiállapotát nevezi — még a betegágyon sem hagyja nyugodni. Papirost, tintát kér és megírja a fizikatörténet Ieg- emelkedettebb hangú védőiratát. A híres Megjegyzésekben ismételten meg- világítja felfedezésének elméleti fontosságát és az elsőség kérdéséről a leg- fenköltebb és minden szenvedélyességtől mentes hangon nyilatkozik. De az embereknek nincs érzékük a nemes hang iránt, észre sem veszik a kis füzetecskét. Pedig „az energia-megmaradás elvét több helyütt kezdik már hirdetni, de senki sem tesz említést a heilbronni betegről, aki pedig 13 év- vel előzte meg őket és már második értekezésében átfogja mindazt, ami- nek ők csupán egy-egy részletét kezdik észrevenni".
Környezete egyre nagyobb aggodalommal látja, hogy az egykori tekin- télyes orvos lassan felhagy orvosi gyakorlatával, éjjel-nappal állítólagos nagy fölfedezésével foglalkozik s a nagy idegmunkában mindinkább össze- roppan. Az augsburgi újság támadása, a tübingai professzorok lekicsinylő nyilatkozatai a dilettáns vidéki orvosról, aki magának tulajdonítja a XIX.
század legnagyobb fölfedezését — annyira befolyásolták környezetét, hogy a fölfedezés a beteg embernek nem dicsősége, hanem rögeszméje volt már.
Heilbronnban mindenki csak a szegény bolond orvosról beszélt. Nem tud- tak arról, hogy Mayer eszméi mindinkább tért hódítanak a tudományos világban — egyelőre mint Joule és Helmholtz felfedezései —•; minden ere- jükkel azon vo.tak, hogy Mayert hóbortjától eltérítsék és visszavezessék a rendes emberek sorába. A családi jelenetek, a megnemértés, az örökös
21 gyámkodás súlyos teherként nehezedtek Mayer amúgyis túlfeszített ideg- rendszerére. Menekül eboől a világból, mert előbb-utóbb őrültségbe kerge- tik. Nyugalomra vágyik, pihenni szeretne, mert halálosan fáradt. Semmi rosszra nem gondolt, mikor a göppingeni vízzel gyógyító intézetben néhány hetes kúrára jelentkezett. Ezzel megkezdődött a kálváriás élet második stációja. Később, ha visszagondolt ezekre az időkre, kezébe temette arcát és keserű könnyeket hullajtott.
Felesége és apósa, amikor megtudták, hová ment, utána utaztak és az orvosoknak előtárták rögeszméjét, nagyzási hóbortját, hogy fölfedezőnek tartja magát. Winnenthalba — ahová további gyógykezelésre utazott — már olyan információk mentek Zeller doktorhoz, hogy amint megérkezett, egyszerűen lezáratta és nagyzási hóbortja ellen kezelésbe vette. Zeller pszichiátriája az orvosi tudomány örök szégyenfoltja. Válogatott testi és lelki kínzásoknak vetette alá az amúgyis összetört embert; így akarta a téboly szellemét kiűzni belőle. Zeller kezelési módját elképzelhetjük, ha gyógyító műszereire gondolunk. Gépével 125-ször lehetett a beteget maga körül megforgatni és váratlanul vízbe ejteni. Zeller a beteg Mayert le- kötöztette és úgy akarta kiverni belőle rögeszméjét. Mikor Mayer kikelt a durvaság ellen, hogy jobb belátásra térjen, még keményebb és szigorúbb kínzásoknak vetette alá. „A gépek izmait egészen a csontokig zúzták össze.
E sebektől és a hátgerinc erőszakos összepréselésének következményeiből csak évek múlva gyógyulhatott ki" — írja Düring Mayer Róbert c. köny- vében. Három év telt el, mióta elhagyta otthonát. Egy halálrakínzott ember, testi és lelki roncs szabadult ki Zeller karmai közül 1854-ben.
Visszatért Heilbronnba, mert ott akart meghalni, ahol gondolatait elő- ször vetette papírra. Csöndes őrültnek tekintették és úgy is bántak vele.
Maga írja egyik levelében: „mindenki továbbra is bolondnak tart". Tudo- mányos munkálkodásra képtelen. A szemináriumból magával hozott val- lásossága átsegíti ezen a válságos időn is. Az egykori „felvilágosodott"
kritika még ezt a gyönyörű vonását is az őrültség számlájára írta. Mély tompultságban, egykedvűen veszi tudomásul, hogy az „Augsburger All- gemeine Zeitung" hírt ad az őrültek házában bekövetkezett haláláról.
Az sem érdekli, hogy Liebig egy tudományos előadásában szintén azt mondta, hogy az energia-megmaradás elvének felfedezője az őrültek házá- ban halt meg. Már-már úgy látszott, hogy Mayer szellemi alkotóképességét nem nyeri vissza többet. Ekkor azonban váratlan dolog történt és ez fel- rázta a heilbronni beteget. A Royal Institution2 fizikusa, a híres Tyndall, egy nemzetközi tudományos összejövetelen előadást tartott a hő mecha- nikai egyenértékéről és határozottan Mayer Róbertnek adta az elsőség pálmáját. Óriási felháborodást keltett Joule követői körében, hogy egy angol professzor a német Mayer Róbertet ismeri el a nagyjelentőségű elv szerzőjének. Tyndallt egymásután érik a támadások, de a híres tudós nem hátrál meg. Ismételten Mayer Róbert mellé áll és érdemeit minden más fizikus fölé emeli.
A heilbronni beteghez is eljutottak az angol viták hírei. Tyndall gyö- nyörű cikke megnyitotta előtte az örökké elzártnak hitt érvénvesülés és világhír kapuját. Az eltompult, misztikus vallási mélységekbe temetkezett ember újra magához tér. 1867-ben sajtó alá rendezi összes iratait. Most
* Ejtsd: rójel insztitúsn.
már itthon is kezdik értékelni. Tudományos előadásokra kérik fel, de mindez nem jelenti még azt, hogy hazai körökben el is ismerik az energia- megmaradás elve felfedezőjéül.
1872-ben történt, hogy a berlini egyetem magántanára, a már többször említett Düring A mechanika általános elveinek kritikai története c. köny- vében nagy lelkesedéssel tesz hitet Mayer Róbert mellett és hevesen kikel mindazok ellen, akik kis részletmunkáik miatt maguknak követelik a föl- fedezés dicsőségét. A könyv megjelenése után rögtön kitűnik, hogy mily gyenge alapon áll Mayer Róbert tudományos tekintélye. Az egyetem nagy professzora, Helmholtz is találva érezte magát Düring célzásaitól s a bátor fiatal magántanárnak búcsút kellett vennie az egyetemtől.
De az igazságot nem lehetett soká véka alá rejteni. 1876-ban Düring újra nyilvánosság elé lép és olyan meggyőzően száll síkra a XIX. század Galileije mellett, hogy mindenkinek el kell ismernie Mayer Róbertben a század legnagyobb fölfedezőjét.
Életének hátralevő rövid két évében elhalmozták elismeréssel, hogy azokkal — amint maga mondta — szobáját kitapétázhatta volna. Mind- ezeknél azonban sokkal többre becsülte a nagy Tyndall levelét, mert elő- ször szállt síkra érette és ismerte fel a szenvedő emberben a tudomány hősét. Tyndall így ír: „Munkássága bámulatra készt. A tudomány történe- tében nem ismerek még egy olyan esetet, mint az ö n é . Kedves Barátom, ö n megengedheti magának, hogy közönnyel tekintsen le azokra az embe- rekre, akik olyan kíméletlenül félreértették. Régen maroknyi elfelejtett por lesznek ők akkor, mikor az ö n neve élni fog és a legnagyobb tiszteletben fogják részesíteni." Dallos László
FALUSI MADONNA Életkép 3 felvonásban i l l a : S Z I K L A Y F E R E N C
SZEMÉLYEK:
NÖTÁS G A Z D A G IMRE: Fiatalabb falusi gazda. Jómódú, tanult, nyugodt, komoly ember.
KÖBLÖS KIS PÁL: Idősebb gazda. Gőgös, megátalkodott, olyan „aranyparaszt" típus.
TÓT GERGELY: Ácsmester. Tudálékos, zömök emberke, félparaszt-iélmesterernber.
Balkarja kacska. A II. felvonásban a bal hóna alatt szekercét hordoz.
KOVÁCS KIS GÁSPÁR: Kovácsmester. Körülbelül ugyanaz a típus, mint az előbbi, csak hatalmas, tagbaszakadt ember. Az I. felvonásban — mint általában mind—
ünneplőben, a II. felvonásban munkaruhában. Bőrkötény, piszkos ing.
JULIKA: Gazdag Imre huga. Finomka, csendes, szerény megjelenés, természetes b á j lakik benne. A parasztruha olyan rajta, mintha „kosztűm" lenne.
CSENDES KÁLMÁN: Festőművész, de ez megjelenésén nem látszik. Minden fel- tűnés nélkül elegáns. Magas, szikár ember. A II. felvonásban színes festék- fo'tokkal bemocskolt fehér munkaköpeny van a ruhája fölött.
GÁBORKA: Karonülő gyermek.
ZSUZSI N E N N E : öreg parasztasszony. Szapora beszédű.
MÁRI N E N N E : Falusi bába. Csúf öregasszonv, piszkos szájú.
KAPÁS G A Z D A G JÓZSI: Fiatal „inas", szegényes, de tiszta ruhájú. Imre unoka- öccse.
