Dangel, Jan: A lengyel lakáshelyzet a számok tükrében

(1)

390

Az alábbi tábla a szállított áru mennyi—

STATISZTIKA! lRODALMI FlGYEL'Ö'l

ben) alakulását *mutatja 1913—1956 kö—V

ségének (millió tonnában) és a teherfor— zött:

galomnak (milliárd árutonnakilométer-

Ebből

8 állítá. , . .

Év oguz—se; vasuti tengeri folyami gépkocsi csővezeték

szállítás millió tonna

1913 . 2183 157,6 15,1 35,1 10,0 (),4

1928 . 203,6 156,2 8,0 18,3 20,0 1,1

1940 . 5632 592,6 31,2 72,9 858,6 7,9

1950 . 834,0 834,3 33,7 91,5 18592 15,3

1956 . . . 841,7 371,0 57,7 146,8 4200,9 653

milliárd ámtonnakilométer

1913 126,() 76,4 20,3 28,9 (),1 (LS

1928 . 119,5 93,4 9,3 15,9 0,2 0,7

1940 . 487,4 415,0 23,8 35,9 S,!) 3,8

1950 . 713,1 602,3 39,7 45,9 20,1 4,9

1956 . 301,0 1079,1 82,4 70,2 48,5 20,5

A személyforgalom lebonyolítása terén a legnagyobb súlya szintén a vasúti szál-

lításnak van (1956—ban 80,6%), a második helyet pedig a gépkocsiszállítás foglalja el (14,9"/0).

A. Közlekedésügyi Minisztérium alá tar—

tozó vasútak üzemi hossza az 1913. évi 58 500 kilométerről 120 700 kilométerre növekedett. Nagymértékben növekedett ugyanezen időszak alatt a vasútak szállí—

tási kapacitása; emelkedett a vonatok

súlya és sebessége. A tehervonatok átla- gos elegy súlya az 1913. évi 573 tonnáról 1956—ban 1831 tonnára (3,2-szeresére), a tehervonatok átlagos utazási sebessége pedig az 1913. évi óránkénti 22 kilométer—

ről 37,6 kilométerre emelkedett. Az uta—

zási sebesség növekedését jelentős mér—

tékben nagyteljesítőképességű mozdonyok üzembeállításával érték el.

Megemlítendő még, hogy a szállítási

adatgyűjtemény igen gazdag anyagot tartalmaz a tengeri, folyami és a gépkocsi—

szállítás alakulásáról, valamint a posta—,

távíró—, távbeszélő—szolgálat és a rádió

fejlődéséről is. A gépkocsiszállítás keretén belül adatokat tartalmaz a kiadvány az autóbusz és a bérkocsi (taxi) forgalmáról,

a gépkocsi útak hosszáról, burkolattípus szerinti megoszlásáról stb. is.

(Ism. Gyulay Ferenc)

HÁZTARTÁS STATISZTIKA

Kiadások, megtakarítások és jövedelmek becslése háztartási költségvetésekben

Cole, Dorothy; —— lr'líinu. J. E. G,: Estimwaling ex- penditure, saving and income from houlsehold bull—

gets. —— Journal of the Royal Slaiísliml Society.

Series A. (General). 1966. No. 4_ 371938'6. p,

A háztartási költségvetések statisztikai

vizsgálatánál ismeretes az a jelenség,

hogy a bevallott kiadások meghaladják a bejelentett bevételeket. Ezt igazolta az 1938—1939. évi 1360 ,,középosztálybeli"

család. háztartási kiadásainak angliai

vizsgálata, majd az Egyesült Államok

Munkaügyi Statisztikai Hivatalának 1950—

ben végzett vizsgálata is.

Szerzők az angliai Cambridgeshire me—

gyében 1953. április—1954. május időszak alatt végzett vizsgálatok eredményeit dol—

gozták fel. A vizsgálat tárgya a megye helyi adólajstromaiból a társadalmi réteg—

ződést figyelembe vevő véletlen kiválasz—

tással kijelölt 3152 család volt, amelyek

kiadásaira vonatkozólag megközelítőleg

teljes adatok álltak rendelkezésre.

A vizsgálat a háztartási kiadások és be—

vételek mellett a megtakarítások megálla—

pítására is törekedett. Az eredmény az

előző mintavételi vizsgálatokat igazolta.

A vizsgálatnál közreműködő 3152 ház—

tartást négy jövedelmi csoportba osztot—

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

391 ták. Egy éven át minden hét végén, va- lamint hosszabb időközökben minden

egyes háztartásban a kiadási tételek

középértékét a kikérdezők állapították

meg. A jövedelmek nyilvántartását 1555,

a megtakarítások nyilvántartását 1597 háztartásban végezték el. A tanulmány egyik táblája közli a háztartások összes évi kiadásainak egy háztartásra kiszámí—

tott átlagait 23 közszükségleti cikk, illetve szolgáltatás szerint részletezve. A becs-

lési hibaszázalékok a heti összesítés ese-

tében 1—25 százalékig, a hosszabb idősza—

kok összesítéseinél 2—10 százalékig ter—

jedtek. Megállapítást nyert, hogy a kia—

dási tételek mintavételi hibái a hosszabb időtartamú becsléseknél kisebbek, mint a

heti kiadások figyelembevételénél.

A háztartások évi megtakarításainak egy háztartásra jutó átlagát 10 tételből

álló tábla mutatja, a hibaszázalék feltün—

tetésével. A vizsgált háztartások évi jö—

vedelmének egy családra eső átlagát fel—

tüntető tábla 6 rendszeres és 4 alkalmi jövedelmi forrás adatai alapján készült.

A rendkívül nagy eltérést szerzők több—

féle okra vezetik vissza. Az egyik hiba—

forrás a véletlen mintavétel hiányossága.

Figyelembe kell venni a nem statisztikai

jellegű tévedéseket is. Ilyenek a felelet—

adásokban rejlő tévedések, a feledékeny- ség stb. Pszihológiai momentumok is

közrejátszanak, így különösen a jövede—

lem bevallása tekintetében (például túl—

óra keresetek, osztalék bevételek stb.).

Egyes fogyasztásokról (például szesz—

fogyasztás) is nehéz hű képet szerezni.

Sok esetben az adatszolgáltatók nem ér—

tik a fogalmakat. Mindezek ismeretes

momentumok, de számszerűleg nem fejez—

hetők ki.

A becsült kiadások, megtakarítások és jövedelmek mérlege a következő képet adja:

B ült Megnevezés Fontsterling hibaífjgmlék

1. Kiadás ... 647,4 4:

2. Jövedelemadó és

biztosítás ... 60,2 ? 3. Megtakarítás ... 9,5 60 4. l-l—2—l—3 ... 717,1 % 5. Jövedelem ... ül?—J 2

6. 4—5 ... 1 1044) _

Szerzők végül IS más adatfelvételek eredményeivel való összehasonlítás esz—

közéhez fordulnak. Igy a Cambridgeshire megyei 1953—1954. évi vizsgálat adatait megfelelően átalakítva összehasonlították az angol Központi Statisztikai Hivatal 1953. évi háztartási jövedelemvizsgálatá—

nak adataival és az 1953—1954. évi oxfordi takarékossági vizsgálat adataival.

(Ism.: Krisztics Sándor)

LAKÁSUGYI STATISZTIKA

A lengyel lakáshelyzet a számok tükrében

Dangel, Ján: Sytua—cja— miesrzkaniowa w Polsce W swwtle liczb. —— Przeglad Slatuslyczny. 1957. No.

flmi. 257—281. p.

A két világháború közötti időszakban a lengyelországi lakáshelyzet kedvezőtlenül fejlődött. Az egy lakószobára számított átlagos laksűrűség 1931-ben országos vi—

szonylatban 2,7, a városokban 2,0, a köz—

ségekben pedig 3,1 volt. A 20000 lélek—

számnál nagyobb helységekben a lakások (37 százaléka 1—2 szobából állt, az egy—

szobás lakások arányszáma pedig a leg—

több városban elérte a 60 százalékot.

A második világháború után közvetle—

nül a laksűrűség országos arányszáma 2,0 volt. A hatéves terv kezdetén ez az arány—

szám 1,8—re csökkent (az arányszám a városokban 1,6, a községekben 2,0 volt). A

városokban az egyszobás lakások lak- sűrűsége ugyanekkor 2,7, a kétszobásoké 1,7, a négyszobásoké pedig 1,2 volt.

A városok lakásstruktúrája (a lakások számának a szobák szerinti megoszlása) 1950—ben a következő volt:

Lakás Százalék

szobás szobás szobás szabás szobás

on*—wm—

Egyes városokban a helyzet ennél sok—

kal kedvezőtlenebb volt. így például

Lodzban az egyszobás lakások arány—

száma még 1950—ben is 48,5 százalékot tett ki.

A községek lakás—állománya a szobák száma szerint nagyjából hasonló megosz—

lást mutat. -