La Crise Agricole

10. szám. -——962— 1931

termelés és a vevőképessúg megcsökkenése kÖVet—

keztében eladatlan árukészletek gyakorolnak a közgazdasági életre. A nemzetközi tőkemozgalom

áttekintése után a tőkekihitelezések kérdésével

foglalkozik. A tőkemozgalom 4 periódusra oszt—

ható fel. Az elsőt a pros eritás jellemzi 1927 és 1928 elején, a hosszú lejáratú hitelekre kedvező

felfogással. A második időszakban, mely 1929 őszéig tartott, a hitelező államok inkább belföldön

és rövid lejáratra helyezték el pénzüket. A harma- dik periódus rövid volt, csak 1930 elejéig tartott és összeesik a jóvátételi kérdések rendezésével. A

viszonyok általános romlása, amely társadalmi és

politikai térre is átterjedt, hozta magával 1931 folyamán a bizalmatlanság légkörét, amely teljes bizonytalanságot teremtett. A történelmi visszapil—

lantás során megállapítható, hogy a legutóbbi vál-

ság a világkereskedelem forgalmának oly nagy, _—

!5—40%-os, —

amelyre eddig példa nem volt. Ugyanígy az áresés is egyedülálló: Nagy—Brítanniában 28, Franz-ia—

országban és az Egyesült Államokban 24%.

Az utolsó fejezet a helyzetnek az 1931. év visszaesését hozta magával,

nyarán történt alakulásával foglalkozik, sorravéve

az összes tényezőket.

munkát ki kell

egyébként szintén igen alaposan szerkesztett, nép- szövetségi kiadványok sorából. Oly tüzetesen vilá—

A tárgyalt emelni a többi,

gít be a bonyolult kérdések útvesztőjébe és oly gazdag nemzetközi anyaggal felszerelve ismerteti a tényeket, hogy nélkülözhetetlen segédeszközt:

lesz mindazoknak, akik a legújabb kor gazdasági eseményeiben akarnak elmélyedni. S.—P. A. dr,

La Críse Agricole.

Kiadja a Nemzetek Szövetsége gazdasági bizottsága.

Genf, 1931. 331. l.

Publié par la Société des Aalions. Comité écmzomigue.

(,:enéve, 1931. 331 17.

Az 1927. év óta egyre nyomasztóbban érez—

hető mezőgazdasági válság ügyében tartott tár—

gyalások eredményeit foglalja össze. A testes kö—

tet hat részben foglalkozik a krízis különböző vo—

natkozásaival. Az első rész a válság általános jel-

legét foglalja össze, a okokat

keresi, a harmadik meglehetős részletesen kitér az egyes áruk piacaira, a negyedik a javítás lehető-

ségeinek nemzetközi

második rész az

módozatait tárgyalja, majd

az ötödik röviden összefoglalja az egyes szempon- tok végeredményét. Végül a mű második fele az

egyes országok mezögazdaságának speciális kér—

déseit tárgyalja.

A háború alatti és közvetlen utána való idök kedvező konjunkti'irája helyenkint már 1928 fo—

lyamán megromlott és 1930—ban egyenesen katasz—

trófálissá vált. A mezőgazdasági árak 1929—ben is

alacsonyak voltak az ipari árindexhez viszonyitva,

de még mindig a háború előtti színvonal felett

állottak. 1930 folyamán oly mélypontra jutottak

el, amilyen a legtöbb exportáló államban fél év—

század óta nem fordult elő. A termelők nemcsak

az árcsökkenéstöl szenvedtek, hanem az árak meg

nem állapodott voltától is, különösen nagy vesz—

teségek állottak be azáltal,, hogy közvetlenül az

aratást követő időben legalacsonyabb árakon is

kénytelenek voltak értékesíteni terményeiket. gál-

lam [Németország, Nagy—Britannia, Kanada, Egye—

sült Államok, Magyarország, Olaszország, Új—Zé-

land, Lengyelország és Svájc) bocsátott rendelke- zésre többé—kevésbbé összehasonlítható alapon szá- mitott árindexeket. Az árak csökkenése magával

vonta az ingatlan értékének esetenként 50%—os csökkenését. A termelési költségek viszont 60—-

lOO%-kal

bérek nem estek olyan arányban, mint a termények

árai. Egyéb l'iátrányok mellett a legtöbb országban

a közterhek túlzottan megnövekedtek a háború előtti viszonyokhoz képest. Ugyancsak a termelési költségek

emelkedtek. A mezőgazdasági munka-

növelésére hat közre a hitelviszonyok

megromlása. Az Egyesült Államokban a mezőgaz- dasági birtok jelzálogterhe 1920—ban 7'8 milliárd, 1928—ban pedig 95 milliárd dollár volt.

Ezek azonban esak a szimptóinái a válságnak.

Okai közül első helyen és összefoglalólag azt lehet megemlíteni, hogy a termelés és fogyasztás egyen- súlya megbomlott. A legfontosabb mezőgazdasági

cikkek fogyasztása nines nagy változásoknak alá—

vetve. A gabonafélék és a kenyérmagvak, legna—

gyobb fogyasztóterületeiken bizonyos állandósá—

got értek el; ezzel szemben a bor fogyasztása csökken, teret adva a kávénak, teának stb. Egyes cikkekben, mint hús, vaj, cukor, nagyobbak az igények. Másutt viszont még lehetőségek nyílnak

a további fejlődés számín-a. igy: ha Németország

annyi tojást fogyasztana, mint más ipari államok, piaca 50%-kal növekedne, s ha a tejfogyasztás fej—

adagja elérné a svájci színvonalat, akkor a német

tejgazdaság önellátóképessége megszűnnek. Hogy

ezzel szemben a mezőgazdasági termékek és ter—

mények elhelyezl'ietősóge megromlott, annak oka abban keresendő, hogy a munkanélküli tömegek t'elvevőképessége a minimumra ment vissza.

Ugyanekkor a másik oldalon egyes cikkekben ha—

tározott túltermelés észlelhető. Mik ennek az okai?

Egyrészt, a teelinikz'ijának megjavnlása,

termelés nagymérvű

pedig a háborút követő gazdasági szervezetlenség. A hadviselő államok el—

másrészt

látására a tengerentúli államok termelésüket oly

nagy mértékben fokozták fel, hogj a konjunktúra elmultával ezt visszafejleszteni már nem lehetett.

Ehhez járul még az orosz termelés újólagos fel—

lépésének lehetősége.

A legtöbb állam már az 1926-es áresés után

vámvédelemmel igyekezett saját mezőgazdaságá—

nak szinvonalát fenntartani. Ez az évtized végéig

10. szám.

olyan fokot ért el, amilyenre még nem volt példa

a gazdaságtörténelemben. l'ljabbkori történelmünk

általában csak két hasonló válságperiódust is-

mer, az egyik 1820 es 1821 között lepett fel, a má- sik pedig 1875-ben kezdődött és a 20. század ele-

jén szűnt meg.

A gabonapiac helyzetet vizsgálva érdekes

megállapítás például az, hogy az Egyesült Államok kenyért'ogyasztásában bulllott eses reszben a he—

vándorlás visszaesésenek következménye, mint- hogy a szláv és latin fajok a'ánytalanul több ke—

nyeret esznek, mint az amerikaiak. A gabona, hús- félék, tejtermékek, ipari növények, gyarmatáruk piacain és áralakulz'isr'in a'tttekintve, a tanulmány áttér a válság nemzetközi tenyezőire. A két alap—

tétel: a norinz'tlisnz'tl kisebbre csökkent fogyasztás és a termelési és eladási költségek közti diszhar-

mónia. A javítási imidozatokat illetőleg a szak- értők azonban nem tudnak megegyezni, hogy vaj- jon a szabadkereskedelem vagy a vámvédelem elve helyesebb-e? Mert, ha például Svájc eltörölné a sertesvz'tlnokat, a sajtgyárak a inellókternu'my—

ként előállított savót és egyéb hulladékot, amit így hizlalásra használnak, a csatornába öntbetnek és ezáltal a sajttermeles drágulna meg, ami ter- mészetesen ViSSZillltlll'lll az egész gazdasági életre.

Marad tehát három út a valsag lekiizclesűre. l'

'v- mint: a fogyasztás fokozása, a termelés rsökken—

tése és a piacok megszervezése. Ezeket, az egyes allamok saját maguk hivatottak megvalósítani,

Viszont a legfontosabb teendő nemzetközi úton

volna megvalósítandr'), s ez a mezőgazdasági hitel—

kérdés rendezése.

A tanulmány ezek után 39 állam mezőgazda—

ságának kerdósóvel foglalkozik. A Magyarország—

ról szóló részt Somssich László gróf írta.

S.—P. A. (Ir.

Ernst Döbtin: Theoríe des Dumpíngs.

Verlag von Gustav Fischer. .lena, 1931. 1281. —- p.

A dumping meghatározása magában is probf téma, minthogy az importáló és az exportáló állam szempontjából kiindulo különböző detiniciókhoz le- het jutni. Az egyes államok Vámpolitikai eszkö—

zökkel igyekeznek gyakorlati úton közelebb ke- rülni a kérdés lényegéhez. így igen különböző

rendszerek épültek ki a célból, hogy a külföldi

áruk ,,alákínálása" ellen a belföldi termelest meg—

védjék. Ennek folytán a legegyszerűbb definít'ió

,,kivitel a belföldi piaci árak színvonala alatt", mely azonban szinten nem minden szempontból

kielégítő. Döblin munkája az elméleti kérdések után a dumping okaira és megjelenési formái—a tér át. Kiinduló pont az, hogy a dnmpingnól a

vám és a monopolisztikus helyzet játssza a fősze- repet. Szerző szerint a dumping l')robl(,—in:'ija a klasszikus nemzetgazdaságtan kereteibe nem tud

— 963 —-— 1931

beilleszkedni. A mai gazdaságpolitika két ellenté- tes szempont között vergődik. Az egyik szerint

minden lehetséges módon ki kell használni a nagy- termetes előnyeit, masreszt a kínálatot az árnívó

magasantartása céljából lehetőleg korlátozni kell.

A megoldás a belső piactól független területeken való alacsony áron való értékesítésben rejlik. Hogy

a dnmpingaru vissza ne z'n'amolhasson az or- szágba, arra szolgálnak a 'ámok.

A munka az ár és mennyiseg kérdésével is foglalkozik. Behatóan tárgyalja a termelői költ—

seg es a monopóliumár problenu'tit. Számítást kö—

zöl ar 'a vonatkozólag, hogy az árváltozás folytán

hogy alakul a monopóliumát Ugyanezt grafikus

ábrázolások is szeinléltetik.

A dumping hatása a nepesseg megelhetesi'rre,

hog a kivivö ország fogyasztói hát'áriyos hely- zetbe kerülnek, másrészt azonban a támogatott termelesi ág munkásai tlÖl'lyÖkUl elveznek.

A gazdasa'gpolitika libe'ális művelői is jogos—

nak tartják a dumping elleni fokozott védekezést, mert az eppen az általuk hirdetett nemzetközi munkamegosztás kialakulását veszelyezteti.

Az egyéni szempontokat eláruló es erdekesen megírt könyvet számos nemzetközi összehasonlító táblázat egészíti ki. H.J'. A. dr.

Wilhelm dr.: Votk im Dienst. Wesen und Wírkung der altgemeinen Arbeitspfticht. Ein Deutscher Síeben-jahr—Plan.

Leipzig, 1981. 227 1. —— p.

Wilhelm, dr. munkája abból a tételből indul ki, hogy korunk gazdasági bajainak főoka a mun—

kanélkiiliseg. Ennek folytán a megoldást is ennek megszüntetésében, meg pedig a munkakenyszer behozatala által teremtett helyzetben keresi.

Könyve a nemet viszonyokról szól. de általános (rdeklődósre tarthat számot. ll'egigtekintve a há- borús veszteségeken es az ennek következtében be- állott gazdasági jelenségeken, megállapítja, hogy Németorszz'igban az átlagos jövedelmet terhelő adóteher, mely 1913—ban 18'6% volt, 1930—ban 45%.

A munkanélküliek száma viszont 1927 elejéről 1931 elejére megkétszerezt'idött. Igen érdekes ösz—

szeállítasban szemlélteti az ela—'lósodás mértékét és ütemét. Rt'tnutat ar'a, hogy a munkanólüliseg évente körülbelül 10 milliárd termelési értékcsök- kenést és hat milliárd ve,vőkópességbeni vissza—

esést jelent. Megfelelő melioráeiók útján kétmillió

hektár területen annyi kishirtokot lehetne terem—

teni, hogy az a munkanélküliség jelentős részét levezetne. A mezt'iyazdaság emelése annyival fon—

tosabb volna, mert mint kimutatja, a, külföldi elel—

iniszer- és nyerfanyagbehozatal a háború előtti viszonyokhoz képest megnövekedett.

A könyv azután a nemzeti munka megszerve- zésének alapvonalait tárgyalja. Rámutat arra, hogy

64