A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK JOGI JELLEGE A KÁRBIZTOSÍTÁSBAN*
Dr. Certicky Mário Doktorandusz Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola Civilisztikai Tudományok Intézete
Kereskedelmi Jogi intézeti Tanszék BEVEZETÉS
A XX. század derekán tevékenykedő hazai és külföldi biztosítási jogot kutató jogtudósok magas szintű munkásságának [1] köszönhetően a jogirodalomban és a joggyakorlatban egyaránt vitán felül állt, hogy a biztosítási jogviszony indirekt substratuma a biztosítani kívánt érdek. [2] A mai szakirodalom – a fenti tényt elfogadva – keveset foglalkozik a biztosítási érdek természetével, jogi jellegével, így e hiányt némiképpen pótolva jelen tanulmányban – kizárólag a kárbiztosítás körében – a biztosítási érdekkel összefüggő egyes kérdések ismertetésére vállalkozom.
A biztosítási érdekkel kapcsolatos – a gyakorlat által meglehetősen elhanyagolt – sensitív elméleti kérdés, hogy az csak valamely meghatározott személy vonatkozásában állhat (e?) fenn, vagy ilyen személytől függetlenül is értelmezhető.
E tekintetben beszélhetünk előbbi esetében szubjektív, míg utóbbi esetében objektív érdekről.
A szubjektív érdek jelenti a biztosítási érdek azon felfogását miszerint az csak a biztosított személyének vonatkozásában értelmezhető azon a síkon, amely őt valamely vagyontárgyhoz köti. Ezzel szemben az objektív érdek a biztosított személyétől absztrahált érdeket jelöl, amely abban nyilvánul meg, hogy már önmagában valamely értékkel bíró tárgy léte elegendő érdek ahhoz, hogy a biztosítási szerződés közvetett tárgya legyen.
A jelen fejtegetés célja, hogy a hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit figyelembe véve megvizsgálja a biztosítási érdek mibenlétét az objektív és szubjektív érdek tükrében.
1. A SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV ÉRDEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA
Az objektív érdek biztosíthatóságának elismerése azt jelentené, hogy a biztosított személyének ismerete sem a biztosítás megkötésekor, sem a jogviszony ideje alatt nem volna lényeges, a jogviszony tulajdonképpen eldologiasul, s nem a tulajdonosi
* A tanulmányban ismertetett kutató munka az EFOP-3.6.1-16-2016-00011 jelű „Fiatalodó és megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros - A Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
MultiScience - XXXII. microCAD International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, 5-6 September, 2018. ISBN 978-963-358-162-9
DOI: 10.26649/musci.2018.051
érdek biztosításáról beszélnénk, hanem minden (jövőbeni) tulajdonos érdeke és valamennyi olyan személy, kinek a dolgon bármilyen érdeke fennáll a biztosítási védelem alá tartozik. A biztosító szempontjából tulajdonképpen lényegtelen volna az, hogy kinek az érdeke sérült, csupán az vizsgálandó, hogy a dolgon fennálló objektív érdek szenvedett-e csorbát.
Ezzel szemben a szubjektív érdek alapú biztosítás megkívánja, hogy a biztosított személye a jogviszony minden szakaszában ismert legyen a biztosító számára, így a biztosított személyében bekövetkező változás a biztosítás megszűnését eredményezi, mivel az eredeti biztosított érdeke többé nem szenvedhet kárt. Ez alapján a biztosítási fedezet nem szállhat át más személyre (a dolog megszerzőjére), s nem tekinthetjük a dolgon fennálló összes érdeket a biztosítási fedezet alá tartozónak, s kizárólag azon személynek teljesíthet a biztosító, aki a szerződésben biztosítottként van megjelölve. [3]
2. A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK
A Ptk. a biztosítási érdek fogalmát a 6:440. §-ban határozza meg, miszerint:
"Biztosítási szerződést az köthet, aki valamely vagyoni vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében; életkor elérésére, születésre vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetén a biztosítási esemény bekövetkezésében érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg. (...)" [4]
A fogalomból két dolog kétségkívül levezethető. Egyik, hogy biztosítási szerződést csak az a személy köthet (vagy annak javára köthetik) akinek a személye ismert, s másik, hogy a szerződés megkötésekor az érdek ilyen személy vonatkozásában (lásd a fogalomban: "jogviszony") álljon fenn. Hangsúlyozandó, hogy a feltételt a biztosítási szerződés megkötésére jogosult személy tekintetében fogalmazza meg a törvény, s az ennek ellenére megkötött biztosítási szerződéshez (kárbiztosítás és csoportos összegbiztosítás esetén) fűzi a semmisség jogkövetkezményét.
Kétségtelen tehát, hogy a biztosított személyének a szerződés megkötésekor ismertnek kell lennie, és szükséges, hogy a biztosított személy vonatkozásában álljon fenn az érdek, amelyet a biztosítási szerződés megkötésével kíván megóvni.
A Ptk. megfogalmazása szerint tehát a szubjektív érdek fennállása előfeltétele a biztosítási szerződés megkötésének, de nem tisztázott, hogy vajon objektivizálódhat-e a szubjektív érdek a biztosítási jogviszony folyamatában.
Ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy a biztosított személyében történő változás, illetve a biztosított vagyontárgyat érintő jogcselekmények mennyiben érintik a biztosítási szerződés fennállását?
A Ptk. által meghatározott fogalom értelmezéséből következik, hogy a biztosítási érdek a biztosított személyét érintő olyan – véleményem szerint főképpen gazdasági – helyzet, amely őt meghatározott jogviszony alapján (jogi érdek, legtipikusabb pl.
a tulajdonjog) összeköti valamely a szerződésben meghatározott olyan jövőbeli eseménnyel (biztosítási esemény), amelynek bekövetkezése folytán őt vagyoni hátrány éri. Az érdek tekintetében elmondható, hogy annak a jog által elismerhetőnek kell lennie, de nem feltétlenül jogi érdek [5], sőt általában az érdek vagyoni, gazdasági vonatkozásban fogható föl, az a biztosítottra nézve pénzben
kifejezhető [6], hiszen alapvető tétel, hogy "minden biztosítás vagyoni hátrány [7]
kiegyenlítésére irányul". [8] Ez alapján nem csupán a tulajdonos személyében lelhető föl a vagyontárgy megóvásához fűződő érdek, hanem egyúttal annak bérlője, lízingbevevője, vagy zálogjogosultja stb. is bírhat ilyen érdekkel. [9] Így tehát, ha a témánk szempontjából való megkülönböztetést vesszük alapul, a kapcsolat, illetve a vonatkozás önmagában véve feltételez egy alanyt, aki tekintetében értelmezhető a jogi, gazdasági kapcsolat.
Kétségtelen, hogy a biztosító oldalán is fellelhető a vagyontárgy megóvásához fűződő érdek, azonban ez az érdek a biztosítási szerződés létrejöttét követően keletkezik, hiszen mindaddig hiányzik a jogi kapocs (a biztosítási szerződés), amely az érdeket létrehozza. Ez az érdek csupán közvetetten fűződik a vagyontárgy megóvásához, amelyet a biztosítottat terhelő kötelezettségek megállapításával igyekszik védeni.
Szót kell ejteni a kárbiztosítás részét képező felelősségbiztosításról is. Téves az a régi felfogás, amely szerint a felelősségbiztosítással összefüggésben nem értelmezhető a biztosítási érdek. A felelősségbiztosítás alapján a biztosító mentesíteni köteles a biztosítottat az őt terhelő kártérítési, vagy sérelemdíj fizetési kötelezettség alól. A kárt okozó magatartás, amelyért a biztosított felelősséggel tartozik, a biztosított vagyonát sújtja, e terhet veszi le a biztosító a biztosított válláról a mentesítési kötelezettség vállalásával. A biztosítási érdek ez esetben tehát nem más, mint a biztosított vagyonának megóvásához fűződő érdek. E helyütt azonban rögzíteni kell azt is, hogy ilyen érdekkel rendelkezik az is, kinek nincsen vagyona, elsősorban azért, mert a kártérítésre kötelezés független a kárt okozó vagyoni helyzetétől, s másodsorban azért, mert az ilyen személyt nem lehet megfosztani a jövőbeli vagyonának védelmétől. A felelősségbiztosítás „célja, hogy a biztosított vagyona ne kisebbedjék azáltal, hogy a biztosított harmadik személlyel szemben szavatossági (értsd: kártérítési, a szerző) kötelezettségnek eleget tenni tartozik.” [10] A felelősségbiztosítás léte tehát szorosan kötődik a biztosított személyéhez, s mint ilyen az szubjektív érdeken alapul. Erre tekintettel a felelősségbiztosítás oltalma alá helyezett biztosítási érdek megszűnése automatikusan a szerződés megszűnését kell, hogy eredményezze. [11]
3. A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK MEGSZŰNÉSE
A Ptk. alapvetően rögzíti, hogy a biztosítási érdek megszűnésével egyidejűleg a biztosítási szerződés is megszűnik, történjen az akár a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt, vagy az alatt (Ptk. 6:454.§ (1) és (2) bekezdés). A fenti értelemben minden olyan jogcselekmény, amely a biztosított személyét, a biztosított dolgot, összességében a biztosított személyét és a biztosított dolgot összekötő jogviszonyt érinti a biztosítási érdek megszűnését eredményezi. E kérdéskörök elemzése során alapvetően arra keresem a választ, hogy vajon a biztosítási érdek megszűnésének szükséges és feltétlen következménye-e a biztosítási szerződés megszűnése?
A biztosított személyt érintő egyik változás, melynél a biztosítási fedezet átszállását nem látom sem célszerűnek sem megvalósíthatónak, a biztosított halála. Nehézséget okoz ugyanis a biztosítási érdek elhelyezése az öröklési jog vásznán, s ezért inkább kerülendő ilyen jogi megfontolások bevezetése. A biztosított jogutód nélküli, vagy
éppen jogutóddal történő megszűnésének esetén történő fedezet átszállást már megvalósíthatónak tartom, de jelen tanulmányban nem kívánom ezt mélyebben elemezni. Éppen ezért a továbbiakban a biztosított dolog átruházása és megsemmisülése kérdésköröket helyezem a mikroszkóp tárgyasztalára.
3.1. A biztosított dolog elidegenítése
Különös hangsúlyt kap a szubjektív és objektív érdek vizsgálatának síkján a biztosított dolog elidegenítésének hatása a biztosítási szerződésre. Rögzítésre került, hogy a biztosítási érdek a biztosított dolog és a biztosított személy vonatkozásában értelmezhető, így tehát felmerül a kérdés, hogy a biztosított dolog elidegenítésével mi lesz a biztosítási oltalom jogi sorsa. Kétségtelen, hogy a biztosított dolog bármilyen jogcímen történő átruházásának szubjektív érdeket megszűntető hatása van, s vitán felüli, hogy ezzel egyetemben az új tulajdonos szubjektív érdeke jelenik meg. [21] Vajon a biztosítási érdek megszűnése szükségszerűen eredményezi a biztosítási szerződés megszűnését, vagy az átruházás következtében keletkező új biztosítási érdek feltétlen (vagy feltételes) védelmet érdemel, s érintetlenül kell hagyni a biztosítási szerződés létét? E kérdés eldöntésére kétféle módszer mutatkozik: i) egyik, hogy a kereskedelem biztonsága indokolja a kérdésről való törvényi szintű rendelkezést, ii) s másik, hogy a felek a biztosítási szerződésükben szabadon állapíthassák meg a szerződés jogi sorsát a biztosított dolog elidegenítésének esetére. Előbbi alkalmazása nem zárja ki szükségszerűen az utóbbit, kivéve, ha kifejezetten tiltó rendelkezést fogalmaz meg a biztosítási szerződés átszállása terén. A törvényi rendelkezés hiánya, vagy éppen annak (kifejezetten pozitív irányú) megfogalmazása [13] a szubjektív és objektív érdek körüli polémia síkján eligazítást nyújthat. A törvényi rendelkezés hiánya az utóbbi, objektív érdek előtérbe helyezését mutatja, mivel a biztosított érdek biztosított személyétől való függetlenítése önmagában védelmet érdemel, s így az a biztosítás természetéből automatikusan következik. Ez esetben ugyanis magától értetődő, hogy nemcsak az biztosított, aki a szerződés megkötésekor biztosított volt, hanem a biztosított dolog minden későbbi megszerzője részére is alapítottnak tekinthető a biztosítás. Nem lenne tehát szükség arra, hogy az átszállást jogszabályi rendelkezés mondja ki, hiszen az mindenki számára meg volna alapítva, s az erről való rendelkezés fölösleges lenne. [14] Ezzel szemben a törvény azon rendelkezése, amely a biztosított dolog átruházásnak esetére a jogviszony átszállását mondja ki, a szubjektív érdeket hangsúlyozza. Ennek hiányában ugyanis – a biztosítási jogviszony jellegéből kifolyólag – a biztosított személyében történő változás a biztosítási érdek és egyben a biztosítási szerződés megszűnését is eredményezné. Ez azonban nem jelenthet mást, minthogy a biztosítási érdek kizárólag a biztosított személyéhez tapad, s annak létezése e személytől függ.
A magyar jogfejlődés során eltérően közelítették meg a kérdést. A külföldi törvények hatására már a Kereskedelmi törvény (485.§) is úgy rendelkezett, hogy biztosított dolog tulajdonjogának átszállása a biztosítási szerződés új tulajdonosra történő átszállását eredményezi. E rendelkezéssel szemben Túry – abszolút helyességgel – aggályokat fogalmazott meg, s örvendetesnek tartotta az 1927. évi X. törvény (a biztosítási novella) azon rendelkezését [15], amely a biztosítási érdek
megóvása fölötti rendelkezést a felekre bízza azzal, hogy felmondási jogot biztosított számukra, amennyiben nem kívánják tovább fenntartani a biztosítási oltalmat.
Ezzel szemben az 1959.évi IV. törvény (régi Ptk.) érintetlenül hagyta a kérdést és semmilyen rendelkezést nem állapított meg a biztosított dolog átruházásának esetére. A biztosítási érdek megszűnésének következménye az 545.§ (2) bekezdés szerint a biztosítási szerződés megszűnése. Ez a fentiek szerint az objektív érdek előtérbe helyezését mutatja.
Ptk. 6:454. § (3) bekezdés: „A biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye, és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll, és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog átszállásáról való tudomásszerzést követő harminc napon belül írásban, harmincnapos határidővel felmondhatja.”
A Ptk. rendelkezése alapvetően a forgalmi – gazdasági élet gördülékenységét elősegítve állapítja meg a biztosított vagyontárgy átszállása esetén az érdekmúlás jogkövetkezményének alkalmazására vonatkozó negatív rendelkezést. Ennek feltételeként azonban előírja, hogy a vagyontárgy már előzőleg is a tulajdonjogot szerző személy birtokában legyen, a fölött bármilyen jogcímen jogot gyakoroljon.
Ezzel a rendelkezéssel a Ptk. elismeri azt, hogy a biztosított dolog fölött egyszerre több érdek is fennállhat és a nem tulajdonosi érdek védelmét elég fontosnak tartja ahhoz, hogy ilyen rendelkezést állapítson meg. Kétségtelen, hogy pl. a lízingbe vevőnek, bérlőnek is gazdasági érdeke áll fenn a lízingelt, bérbevett dolgon (értve ez alatt a dolog állag/értékének megóvásához fűződő érdeket), amely már akkor is fennállt, amikor nem tulajdonosként birtokolja az adott dolgot.
Mivel a Ptk. e rendelkezéstől való eltérést (még fogyasztóval kötött biztosítási szerződés esetén sem!) nem sújtja a semmisség jogkövetkezményével, ezért – a Ptk.
alapvető diszpozitivitására tekintettel is – a felek e rendelkezéstől egyező akarattal eltérhetnek. [16] Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a biztosítási szerződésben olyan rendelkezést kössenek ki a felek, hogy a biztosítási érdek megszűnése esetén a jogkövetkezményeket alkalmazni kell, így a biztosítási szerződés megszűnik.
Véleményem szerint a szerződő felek a szerződésben arra az esetre kiköthetik a biztosítási fedezet átszállását, ha a biztosított vagyontárgy előzőleg nem volt az új tulajdonos birtokában. Ez úgy gondolom a biztosító saját kockázata, amelyet pl. (az egyébként is fennálló) közlési kötelezettséghez fűzött jogkövetkezmény alkalmazásával kiküszöbölhet, illetve e mellett természetesen a felmondási jogának kikötésével később mérlegelheti a biztosítási fedezet fenntartását, elvégezheti a kockázatfelmérést.
Megoldásnak gondolom a Ptk. szerződés-átruházásra vonatkozó szabályainak alkalmazását. Nem látom jogi akadályát annak, hogy a biztosító (szerződésben maradó) a volt tulajdonos biztosított (szerződésből kilépő) és az új tulajdonos (szerződésbe belépő) megállapodása folytán a biztosítási fedezet a szerződésbe belépő személyre szálljon át. A szerződés–átruházó nyilatkozat megtételére a biztosító akár előzetesen is jogosult (6:209. § (1) bekezdés), amelyet a biztosítási szerződésben megtehet, azzal, hogy fenntartja magának a jogot annak visszavonására (6:209.§ (2) bekezdés). A szerződés–átruházás a szerződésbe belépő féllel szemben akkor válik hatályossá, amikor arról értesítésre kerül. Amennyiben a biztosított dolog átruházásával egy időben – pl. az átruházó szerződésben való megjelöléssel – az értesítésre sor kerül, a biztosítási fedezet átszállása a biztosítási érdek keletkezésével egy időben megtörténne.
Egy vitára alkalmas kérdés azonban felmerül: a szerződésátruházás esetén mi az amit a felek valójában átruháznak? A biztosítási érdek átruházásáról van-e szó, vagy egy új érdek megjelenéséről, belépéséről, vagy az érdekek kicserélődéséről beszélhetünk? Véleményem szerint egy új érdek jelenik meg, amely a biztosítási fedezethez kapcsolódik, s ténylegesen ez utóbbi, illetve ehhez kötődő jogok és kötelezettségek átruházásáról beszélünk.
A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a biztosított dolog elidegenítése esetére a biztosítók a szerződés megszűnésének jogkövetkezményét kívánják alkalmazni.
3.2. A biztosított dolog megsemmisülése
A tulajdonjog tárgyát képező dolog megsemmisülésével megszűnik az a jogviszony (ti. a tulajdonjog), amely a jogosultat összekötötte a dologgal. Így egy dolog elpusztulása esetén a dolog tulajdonosa megszűnik tulajdonosnak lenni, hiszen nincs olyan dolog melyen fennállhatna ilyen joga. Amennyiben a megsemmisülés következményének viselője a dolog tulajdonosa abba bele kell nyugodnia, ellenkező esetben azonban igényhelyzet alakul ki. A biztosítási érdek vonatkozásában a jogviszony megszűnése az érdek megszűnését jelenti, amelynek egyben a biztosítási szerződés megszűnését kell eredményeznie. Csakhogy a kárbiztosítás lényege, hogy a biztosító átvállalja a casus nocet domino kockázatát is. A biztosított dolog megsemmisülése a biztosítás vonatkozásában kétféle eredménnyel járhat: i) amennyiben a biztosított dolog megsemmisülése olyan esemény következménye, melynek kockázatát nem vállalta a biztosító, úgy a biztosítási érdek és egyben a biztosítási szerződés megszűnik; ii) ha biztosítási esemény folytán semmisül meg a biztosított dolog, úgy a praestare szolgáltatás átlép a dare szakaszba, de semmiképpen nem eredményezi a szerződés megszűnését, az legfeljebb a biztosító teljesítése után történhet. A kárbiztosítási szerződés alapján a biztosítónak a biztosítási összeget kell megfizetnie, amely a túlbiztosítás tilalma miatt nem lehet több, mint a biztosított vagyontárgy értéke. A biztosítási érdek a vagyontárgy értékének megóvásában áll, s ha a vagyontárgy elpusztulása az érdek
megszűnésével járna, amely egyben a szerződés megszűnését eredményezné, a kárbiztosítás elveszítené lényegét.
Mint fentebb kifejtésre került egy dolog vonatkozásában nem csak tulajdonosi érdek állhat fenn, s ezt a jogalkotó is kifejezésre juttatja. Jelen esetben kiemelésre érdemesnek tartom a jelzálogos hitelező védelmét kifejezésre juttató azon rendelkezést, mely szerint „a zálogtárgy értékcsökkenése vagy elpusztulása esetén járó biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, illetve az ezekre vonatkozó követelés a zálogtárgy helyébe lép vagy a zálogfedezet kiegészítésére szolgál.” (Ptk.
5:104. § (1) bekezdés) A zálogjog alapvető tétele, hogy a zálogtárgy elpusztulásával a zálogjog is megszűnik, azonban a zálogjogosult védelme érdekében ez esetben érvényesül a surrogatio elve. Ez alapján tehát amennyiben az elpusztult biztosított dolog zálogjoggal volt terhelt, a zálogjogosult igényt tarthat a helyébe lépő biztosítási összegre, illetve ex lege a vagyontárgyra vonatkozó zálogjog átalakul követelésen alapuló zálogjoggá. Végrehajtási szempontból ugyanis e kettő lényegesen különbözik. A biztosítási gyakorlatban az figyelhető meg, hogy a biztosítási szerződés megkötésekor a biztosított (szerződő félnek) nyilatkozik arról, hogy a biztosított vagyontárgyon fennáll-e zálogjog. Amennyiben igen, úgy a biztosító a zálogtárgy megsemmisülése esetén közvetlenül értesíti a zálogjogosultat az elpusztulás tényéről, s a biztosított részére kizárólag az ő hozzájárulásával teljesíthet. A biztosított felhatalmazást adhat arra is, hogy a biztosított dolog elpusztulásakor a teljesítés közvetlenül a zálogjogosult részére történjen.
Amennyiben szigorúan értelmezzük a „helyébe lép” kitételt, úgy egyértelműen a zálogtárgyról való előzetes rendelkezésről beszélünk, s mint ilyen véleményem szerint a lex commissoria tilalmába ütközik. Amennyiben a tág értelmezésnek engedünk teret, úgy előbbi esetben óvadékként kezelendő a biztosított zálogtárgy helyébe lépő biztosítási összeg, míg a követelés tekintetében az engedményezés jogintézményének alkalmazása jöhet szóba.
ZÁRÓ GONDOLATOK
Tévedés lenne azt állítani, hogy a biztosítási érdek jogi jellege – annak egyértelműsége folytán – oly kevés figyelmet érdemel, melyet az valójában kap. A szubjektív érdek általános elismerése mellett nem lehet egyértelműen elzárkózni a biztosított dologban megbúvó érdek figyelembevételétől. A biztosítási rendelkezéseket megállapító jogszabályok régóta a szubjektív érdek elismerésének útján haladnak. Az objektív érdek elismerése ugyanis jelentős bizonytalanságot okozna, e mellett a biztosító érdeke is megkívánja a kellő határozottságot ahhoz, hogy a szolgáltatását megfelelően nyújthassa. A gazdasági élet azonban mindig is megkívánta, hogy a jogalkotó olyan mederben terelje a jogi szabályozás folyamát, amely a jogbiztonság keretein belül teret enged az igényeinek. Ennek is köszönhetően a szubjektív érdek feltétel nélküli érvényesülése nem állapítható meg, hanem inkább annak objektív irányba való eltolódása figyelhető meg. Ilyen rendelkezésnek tekinthető a biztosított dolog elidegenítése esetére előírt rendelkezés, amely a biztosítási fedezet átszállását teszi lehetővé.
Lábjegyzetek
[1] A hazai szakirodalom tekintetében lásd: TÚRY Sándor Kornél: A biztosítási érdek szubjektív (alanyi) jellege, különös tekintettel a jelzálogos hitelező védelmére a biztosítással kapcsolatban. Budapest, Grill Kiadó, 1931.; TÚRY: A felelősségbiztosítás.
Budapest, Kilián, 1923.; a külföldi szakirodalom tekintetében lásd főleg a német jogtudósok munkásságát: EHRENBERG: Versiherungsrecht. Lipcse, 1893.;
EHRENBERG: Das Interesse im Versiherungsrecht. Lipcse, 1915.; BRUCK: Das Privatversicherungsrecht. 1930.
[2] A kezdetekben ugyanis nem az érdeket, hanem a biztosítani kívánt dolgot (vagy személyt) tartották a biztosítási szerződés tárgyának, amelyen a kár konkretizálódik. vö.
TÚRY (1931): i.m. 1. o., Ismeretesek azonban olyan nézetek is, amelyek a biztosítási eseményt, illetve magát a biztosítási összeget tekintették a biztosítás tárgyaként. vö. TÚRY (1923): i.m. 6. o.
[3] TÚRY (1931): i.m. 5-8. o.
[4] Témánk szempontjából (a kárbiztosítás) a fogalom első részében foglaltak irányadóak.
[5] GRÓH István: A biztosítási szerződés és a biztosítási kockázatviselés kezdete és vége. Budapest, Magyar Biztosítástudományi Társulás Kiadása, 1940. 112. o.
[6] Már a Kereskedelmi Törvényünk 464.§-a is úgy rendelkezett, hogy " Biztosítás tárgya minden lehet, mi a biztosítottra nézve pénzben kifejezhető értékkel bír." Ennek magyarázatához vö. FEHÉRVÁRY Jenő: Magyar Kereskedelmi jog rendszere.
Budapest, Grill Kiadó, 1944. 450 - 451. o.
[7] A vagyoni hátrány alatt jelen a kár és a sérelemdíj is értendő, hiszen mindkettő valamilyen pénzben kifejezhető értékkel bír, függetlenül attól, hogy a sérelemdíj mértéke szempontjából annak kockázatként való kezelése rendkívül bonyolult, mely a jogintézmény jellegéből adódik. Ez utóbbihoz lásd: CERTICKY Mário: A sérelemdíj megjelenése a felelősségbiztosítás területén. In: Publicationes Universitatis Miskolcinensis Series Juridica et Politica 35, 2017, pp. 221-235.
[8] TÚRY S. K.: A biztosítás jogfilozófiai vonatkozásai. Magyar Jogi Szemle, 1927/5.
szám, 177. o.
[9] NOVOTNI Zoltán: A biztosítási szerződések joga. Budapest, ELTE Jogi Továbbképző Intézet, 1993. 43. o.
[10] GELLÉR Samu: A szavatossági biztosítás. Kereskedelmi jog, 1909/15. szám, 317. o.
[11] A biztosítási érdek, amelyet a felelősségbiztosítási szerződés hivatott védeni alapvetően két módon szűnhet meg: a biztosított halálával, és azon hivatás megszűnésével, amely kiváltotta a biztosítási fedezet szükségességét.
[12] Egyértelmű ugyanis, hogy „A” „x-hez” fűzött szubjektív (gazdasági) érdeke az nem lehet azonos (legfeljebb ugyanolyan mértékű) „B” átruházás folytán keletkező „x-hez”
fűzött érdekével.
[13] E körben a pozitív irányú megfogalmazás alatt azt a rendelkezést értem, amely a biztosítási védelem új tulajdonosra való átszállását fogalmazza meg, ezáltal előtérbe helyezi az újonnan keletkező biztosítási érdeket, annak védelmét.
[14] TÚRY (1931): i.m. 50. o., TÚRY (1932): i.m. 309. o.
[15] Túry S. K.: A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella. Jogállam: jog- és államtudományi szemle, 1932/8-9. szám, 306-319. o.
[16] A Ptk. diszpozitivitásával összefüggésben lásd: VÉKÁS Lajos: A diszpozitív szabályozás elve és az elv kérdőjelei a gyakorlatban. In: Magyar jog, 2018/7-8. szám, 385-391. o.
