STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
989
A feldolgozóipar egészét tekintve lényeges a javulás a készletgazdálkodás terén. Az összes értékesítéshez képest a készletek ará-
nya az 1973. évi 21,5 százalékkal szemben
1989—ben már csak 16,7 százalékot képviselt, ami elsősorban af; hatékonyabb készletellen- őrzési módszerek elterjedésének eredménye.
Ugyancsak tartós tendencia a hozzáadott értékhez viszonyított bérhányad fokozatos csökkenése, míg a beruházási hányad alaku- lására — kisebb ingadozásokkal —— emel- kedés jellemző.
A szerző hangsúlyozza, hogy a közölt meg- állapítások csak kis töredékét képviselik a lehetséges elemzéseknek. Az Egyesült Király- ság Központi Statisztikai Hivatala számos szerv részére végez költségtérítéses alapon további egyedi vizsgálatokat, s így a cenzusok során egyre több információhoz juthatunk.
(Ism.: Tűű Lászlóné)
RAZUMOV, A.—SZIDOROVA, ZS.—NOSZKOVA, sz.:
A LAKOSSÁG JÖVEDELME És FOGYASZTÁSA
(Tendeneii izmenenija dohodov i raszhodov naszelenija.)
— Ékonomiszt. 1992. 1. sz. 46—53. p.
A szerzők a szovjet gazdaságban bekövet- kezett változásokat elemzik a lakossági jöve- delmek szempontjából, ugyanis ezek szintje és összetétele viszonylag objektíven mutatja a gazdasági intézkedések megalapozottságát és a különbözö társadalmi-gazdasági progra- mok hatékonyságát.
A gazdasági fejlődés összevont mutatóit értékelve a tanulmány felhívja a figyelmet a növekedési ütem csökkenésére. 1991 első 9 hónapjában —— az előző év hasonló időszaká- hoz képest — a bruttó nemzeti termék 12, a nemzeti jövedelem 13, a mezőgazdasági ter- melés pedig 10 százalékkal csökkent. 1989-től a lakossági jövedelmek növekedése lényegesen meghaladta a fogyasztási kiadásoknak, vala- mint a fogyasztási cikkek termelésének emel- kedését. 1991 első három negyedévében a lakossági jövedelmek 3209 milliárd rubellel, vagyis 69 százalékkal nőttek, miközben a fogyasztási kiadások összes értéke 610 milli- árd rubel volt.
A fogyasztási kiadások növekedése azon- ban nem a kínálat bővülésének, hanem az árak és a tarifák emelkedésének következ- ménye. 1991 első félévében 4— az előző év hasonló időszakához képest — folyó áron 37, összehasonlító áron számítva pedig 12 száza- lékkal csökkent az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem ámforgalma.
A jövedelmek 1985 és 1990 között 5,8—
12,3, 1991 első 9 hónapjában pedig 22 száza- lékkal haladták meg a kiadások emelkedését.
Ennek következtében nőttek a lakosság takarékbetétekben és értékpapírokban elhe-
lyezett megtakarításai. A lakosság kielégítet- lem'il maradt kereslete 1989-ben 165 milliárd rubel értékű volt, és 1990 végére elérte a 220 milliárd rubelt.
Az 1991 áprilisában bevezetett kiskereske- delmiár-reform hatására az ipari és a mező- gazdasági termelés nem emelkedett számot- tevően, sőt az import jelentős mértékű csök- kenésével még rosszabbá vált a fogyasztói piac. A piaci viszonyokra való áttérés során a lakossági jövedelmek alakulását befolyá—
solta az állami, központi munkabéralap meg-
szüntetése., a vállalati önállóság növekedése,
valamint az új szövetkezeti és magánvállala- tok megjelenése a fogyasztási cikkek és szol- gáltatások piacán.
A vizsgált időszakban a lakosság nominál- és reáljövedelmének alakulására számottevő- en hatott az infláció. Az 1991. áprilisi ár- reform lényegében a kis- és nagykereskedelmi árak, valamint a felvásárlási árak emelkedé- séhez, továbbá a szolgáltatások díjtételei növekedéséhez vezetett.
Az elmúlt 5 évben szinte minden gazdasági ágban emelkedett a dolgozók munkabére, nőtt a gyermekekkel kapcsolatos állami támo- gatás, egyes kategóriákban emelkedtek a nyugdíjak, és megszüntették a gyermektelen- ségi adót.
A nyolcvanas évtizedben a lakossági jöve- delmek 90,6, a társadalmi fogyasztási alapból történő kifizetések pedig 795 százalékkal nőttek. A kolhozokban dolgozók családjaiban az egy főre jutó jövedelem növekedése a vizsgált időszakban felülmúlta a munkás- és
alkalmazotti családokét, mégis az utóbbi csoport megfelelő mutatója 1980-ban 28, 1989-ben pedig 25 százalékkal meghaladta az előbbi csoportét. 1991 első 9 hónapjában a kolhozokban dolgozók családjainak egy főre jutó jövedelme 35, a munkás- és alkalmazotti családokban pedig 25,9 százalékkal emelke- dett. A közöttük levő különbség mértéke 27,7 százalék.
A lakossági jövedelmek értékelésének alap- vető forrása a munkabérek alakulása, mely- nek növekedési üteme az egyes ágazatokban és vállalattípusokban jelentősen eltér egy——
mástól. Különösen alacsony a nem termelő szférában, így az egészségügyben, az oktatás—
ban és a kulturális intézményekben: 1990—ben az összgazdasági átlag 68,1, 69,6 és 58,1 szá- zaléka volt. Az ágazati színvonal különbségei mellett szembetűnő az új gazdálkodási for—
mákban működő vállalatoknál alkalmazottak fizetésének gyors növekedése.
Az összes munkabérnövekmény több mint 20 százaléka az árutermelő és a szolgáltató szövetkezetekre jutott, miközben az összes béralapon belüli arányuk 6 százalék. A szö- vetkezetek gyorsabban tudnak válaszolni a konjunktúraváltozásokra, és magasabb jöve- delmezőségük lehetővé teszi nagyobb bérek
990
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖkifizetését. 1990-ben a szövetkezeti dolgozók az állami szektorban foglalkoztatott munká- sok és alkalmazottak átlagbérének 1,9-szere- sét, 450 rubelt kerestek havonta. Különösen
jelentősek a különbségek (több mint két- szeresek) a kereskedelemben és az egészség—
ügyben.
Az 1991. áprilisi jelentős mértékű áremelé- sekhez kapcsolódó kompenzációs intézkedés- rendszer lényegesen kiegyenlítette a munká—
sok és alkalmazottak fizetési kategóriáinak különbségét. 1991 első félévében az átlagbér 1,3-szeresre nőtt, az alacsony keresetűeké 1,6, a magas keresetűeké pedig 1,2-szeresre emel- kedett az előző év hasonló időszakához ké- pest. 1980 és 1989 között az egy főre jutó átlagjövedelem 42,8 százalékkal nőtt, az ala- csony keresetűek esetében 33,8, a magasabb keresetűek esetében pedig 42,4 százalékkal.
Ennek következtében az alacsony jövedelmű családok aránya 9,l-ről 11,1 százalékra nőtt, az átlagos jövedelmű családok aránya 75,1- ről 7 3,0 százalékra csökkent, miközben a magas jövedelmű családok aránya változatlan maradt. A vizsgált időszakban nőtt a lakosság adó- és járulékfizetési kötelezettsége. Az adó- rendszer egyre inkább újraelosztóvá vált.
A magas jövedelműek adó- és járulékterhei jövedelmük egytizedével egyenlők, és az ala—
csony jövedelműek terheinek ötszörösét te- szik ki.
1980 és 1990 között a fogyasztói árak 16,8 százalékkal emelkedtek (1990 első 9 hónapjá- ban 11,3 százalékkal), az élelmiszereké 26,0, az egyéb cikkeké 9,4 százalékkal nőtt. Az élel- miszerek közül a felvágottak, a burgonya és a zöldség-gyümölcsök árai emelkedtek leg- inkább, az egyéb fogyasztási cikkek közül pedig a ruházati és a nyomdaipari termékek arai.
A hiánygazdálkodás miatt az áremelések következtében a jobb minőségű termékek javára módosult a vásárlások összetétele, ugyanis az olcsóbb áruk egyszerűen eltűntek a piacról. Az élelmiszerek és egyéb áruk árai 5—10 százalékponttal emelkedtek. A Szovjet- unió statisztikai hivatala 1990 decemberében végzett vizsgálata szerint a feketepiaci árak a televízió esetében 2,5, a varrógép esetében 2,8, a vasaló esetében 5,6, a személygépkocsi esetében 3—5, míg a gyógyszerek esetében 19-szeresük az állami áraknak.
A kiskereskedelmi árak az 1991. áprilisi ár- reform következtében 1,9-szeresükre emel- kedtek. A húskészítmények árai több mint 3, a tej- és tejtermékek árai 2, a kenyér és pék—
áruk árai 3—4, az egyéb cikkek árai pedig 24— 3-szorosra nőttek.
A lakossági kiadásokban —— különösen az alacsony jövedelműek esetében -— nőtt az élelmiszerekre forditott hányad. A fogyasztási cikkek árai 1991 első negyedévében 58, máso- dik negyedévében 95, a szolgáltatások árai
pedig 395, illetve 57,6 százalékkal emelked- tek. 1991 harmadik negyedévétől kezdve pedig az infláció hetente 2—3 százalékkal nő.
Az 1981. és az 1989. évi háztartási-költség- vetési felvétel eredményeit összehasonlítva a szerzők megállapítják, hogy csökkent a lakos- ság kalóriafogyasztása, miközben 0,7 kilo—
grammal nőtt az egy főre jutó évi hús- fogyasztás és 7,6 kilogrammal nőtt a tej— és tejtermékfogyasztás.
A tanulmány rámutat arra, hogy az 1991.
áprilisi kiskereskedelmiár-reform átalakította a lakosság minden rétege fogyasztási struk- túráját, főként az élelmiszerekre fordított kiadások számottevő növelésével. A reform torzította a keresletet, ugyanis a háztartások bizonyos árucikkekből lehetőség szerint igye—
keznek a szűkösebb napokra készleteket gyűj- teni.
A szerzők számos kedvezőtlen tendenciára hívják fel a figyelmet. A nomináljövedelmek növekedése ellenére romlottak az életszin—
vonal minőségi mutatói, valamint torzult a lakosság kiadási struktúrája és a lakosság ke- resletének összetétele.
(Ism.: Polónyi Katalin)
SVÁJC IDEGENFORGALMA
(Switzerland.) — International Tourism Reports. 1991. 1.
sz. 5—17. p.
A Svájc idegenforgalmát statisztikai adatok alapján bemutató jelentés részletesen ismer- teti az elmúlt években elért eredményeket, a felmerült nehézségeket, azok okait, vala- mint a jövőbeni kilátásokat.
A svájci tnristaiparnak az 1980-as évtized—
ben a nemzetközi politikai és gazdasági élet bizonytalanságai ellenére jelentős eredménye- ket sikerült elérnie. Míg a világ más országai- ban levő népszerű turistahelyek a forgalom stagnálásával vagy visszaesésével küzdenek, addig Svájc politikai és társadalmi szilárdsága változatlanul nagy vonzerővel bír. További előnye, hogy például a hagyományos Föld—
közi-tenger melléki nyaralóhelyek közismert környezeti ártalmaival ellentétben, ebben az országban a környezetvédelem elsőrangú és jól megoldott.
Az idegenforgalomból származó bevételek az 1980—as évtizedben folyamatosan nőttek.
Az idegenforgalmi ágazat Svájc bruttó nem- zeti termékéhez (Gross National Product ——
GNP) való hozzájárulása az 1980-as évek második felében 6 százalék körüli, míg koráb- ban 7 százalék körüli volt. Az idegenforga- lom —— e csökkenő arány ellenére az ország exportbevételeinek körülbelül 14 százalékát adja — a harmadik fő exportágazat a gép- és a vegyipar után, messze megelőzve az óra- gyártást és a textilipart.
