A gazdaság és a társadalom főbb kapcsolatai

(1)

390

ún. építményadó). Az előbbi adófajták által nem (vagy csak részben) érintett, állami la—

kásokban lakó réteget viszont az egyre gyak- rabban emlitett lakbéremelési és privatizálási tervek foglalkoztatják. Gyakorlatilag ezen há- rom költségteher valamelyikének mindenki ,,alanya", legfeljebb a különféle mentességek szerint nem mindenkit érint egyformán. Ám éppen ezen mentességi kategóriák, kedvezmé- nyek stb. meghatározásához nem biztosítottak elég részletes adatot helyi szinten, sőt néhol az átlag sem ismert, márpedig a területi átlagér—

ték mögött jelentős eltérések, szórások lehet- nek, melyek mind—mind állampolgárokat, va- lóságos emberi sorsokat érintenek.

Ugy gondolom, a helyi döntések előkészíté- sénél, a statisztikai adatok felhasználásánál ezeket a szempontokat messzemenően figye- lembe kell venni, és ez nem is lehetetlen, hiszen nem egy esetben a szükséges adatok rendelke- zésre állnak, csak a megfelelő szervező akarat szükséges. Nézzük meg az állami tulajdonú lakóépületek és lakások adatbázisának hely—

zetét.

Az állami tulajdonú lakóépületek és lakások adatállománya két adatbázisból állítható össze.

Vidéken az ún. ÉPMUSZ;rendszer mintegy öt éve, a fővárosban az OER adatállománya egy éve lehetővé teszi a részletes adatlekérde- zést. Az utóbbinál adatazonosító szinten lehe—

tőség van a népesség-nyilvántartással történő épületszintű kapcsolat megteremtésére is, csak a szervezési feltételeket kell biztosítani.

A magántulajdonú épületingatlanokról is lé- tezik nyilvántartás, legfeljebb ennek számító- gépes rendszere még nem teszi lehetővé az egyéb területi szintű adatbázisokkal való kap—

csolatot (például ingatlan-nyilvántartás). Mi hát a teendő, hiszen adat — úgy tűnik — van, legalábbis több van, mint amennyit felhasz- nálnak.

SZEMLE

Mindenekelőtt meg kellene oldani a külön—

böző adatrendszerek közötti együttműködés szervezeti formáját, gazdasági alapját, hogy ezek a rendszerek a felhasználók rendelke—

zésére állhassanak. Egyetértek azzal, hogy a rendszerek kapcsolatát — ahogyan Moravcsik Ágnes javasolja — a KSH megyei igazgatóságai

is megoldhatják, de úgy gondolom, nem egy esetben ez technikailag alacsonyabb szinten is elképzelhető. A lényeg az, hogy az adatok ren- delkezésre álljanak a tényleges felhasználói szint igényeinek megfelelően, és egyidejűleg szűnjék meg a párhuzamos adatgyűjtés. Jelen- leg nem ritka, hogy valamely országos vagy egyéb magas szintű információ megszerzéséhez egyedi adatgyűjtésre kerül sor (például épület- használatbavételi engedély), mely a feldolgozás során elveszti egyedi információtartalmát, és később (olykor indokolatlanul eltérő adattartalommal) csak ismételt adatfelvétellel re—

konstruálható.

Az önkormányzatok tulajdonában levő la—

kásállomány adatain kívül a többi adóalapot képező (magán- és vállalkozói) épületet és az önkormányzati gazdálkodás egyéb (például ke- reskedelmi stb.) építményeit is egységes nyil- vántartási rendszerbe kellene venni (esetleg az OÉR-ben levő rendszeres, fenntartási szintű adatok helyett, csökkentett adattartalommal).

Ez is elősegítené, hogy a területi felelős szer—

vek megalapozott döntéseket hozhassanak.

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az új

önkormányzatok működésének hatékonysága, a társadalom többségi támogatását magáénak valló gazdasági és politikai döntések hozatala csak alapos, megfelelő információkon nyugvó előkészítő munkával érhető el. Mindehhez fel kell tárnunk a rendelkezésre álló adatállomány—

ban rejlő lehetőségeket is.

Árvai Béla

MAGYAR SZAKIRODALOM

A GAZDASÁG És TÁRSADALOM FÖBB KAPCSOLATAI

Helyzetkép a rendszerváltás küszöbén. (Tanulmánykö—

tet.) MTA Társadalomtudományi Intézete. Budapest. 1990.

250 old.

,,E tanulmánykötet szerzői arra vállalkoz—

tak — irja bevezetőjében a kötet szerkesztője, Nyitrai Ferencné —, hogy valós, a lehetőségekhez mérten objektív képet adjanak a magyar gaz- daság és társadalom kölcsönhatásainak általuk legfontosabbnak ítélt elemeiről, tényezőiről s ezek helyzetéről a nyolcvanas évek végén, tehát a rendszerváltást megelőző időszakban."

(7. old.) E tiszteletre méltó vállalkozásban a szerzők három kérdéskörre koncentráltak:

— ,,a gazdasági szerkezetváltás társadalmi feltételei és várható hatásai,

—— az emberi erőforrások állapota, a iövedelemfolyama—

tok jellemző sajátosságai,

—— az infrastruktúra és a társadalom állapotának kapcsolatai."

Az első kérdéskörrel foglalkozó tanulmány (szerzője: Nyitraí Ferencné) statisztikai adatok alapján tekinti át a gazdasági és társadalmi fo- lyamatok összefüggéseit. Ennek keretében a népesség korösszetételétől az életmód alakulá- sáig, a különböző tényezőknek a technikai fej—

lődéssel való kapcsolatát igyekszik bemutatni.

A tényszerű információk alapján készített összegzésében a szerző arra keresi a választ, hogy az 1977. évi párt— és kormányhatározatot követően miért nem indult meg a szerkezetvál—

tás. Az általa felsorolt okok meglehetősen szé- les skálát fognak át.

(2)

SZEMLE

Másokhoz hasonlóan, a szerző is fontosnak véli a vezetői érdekeltség hiányát, mindamellett inkább más tényezőkre helyezi a hangsúlyt.

így többek között arra, hogy a KGST-piac igénytelensége elkényelmesítette a hazai ipart, és ezért nem kényszerült a világpiaci tendenciák követésére. A szakembergárda, a képzési rendszer nem volt felkészítve a korszerű technika befogadására. Ezzel kapcsolatosan az is hát- rányt jelentett, hogy az iskolarendszer a ,,po—

rosz iskola" hagyományain épült újjá, amely—

nek alapvető hiányossága, hogy nem nevelt önállóságra. Elmaradt a menedzserképzés, helyette a politikai ismeretanyagot átadó, költsé—

ges vezetőképző tanfolyamok rendszere hono—

sodott meg. A világpiaci bekapcsolódáshoz szükséges nyelvismeretek oktatása ugyancsak messze elmaradt a követelményektől.

A szakképzetlen magyar munkaerő több- nyire csak ,,alacsony szintű bérmunkát" vég- zett, és a teljes foglalkoztatottság ideológiája tovább konzerválta a rossz foglalkoztatási struktúrát.

Meghatározó volt az a körülmény is, hogy a beruházási politika is egyértelműen egy nem hatékony nehézipari struktúrát igyekezett fenn—

tartani. Ebben nagy szerepe volt az erős hatalmi pozíciót megszerző nehézipari politikai—gazda—

sági lobbynak. Más volt a helyzet az agrár lobbyval, amely — bizonyos tévedései mellett is — alapvetően a mezőgazdaság talpraállítását szorgalmazta.

A külkereskedelmi támogatási rendszer — az export nem racionális támogatásával — végső soron szétzilálta a belső munkamegosztást.

Részben ezzel kapcsolatosak a torz árviszo—

nyok is, amelyeknek következtében a vállalatok többnyire a rubelelszámolású exportot tekintet- ték a ,,rezsihordozónak".

Végül pedig az is feszültségekhez vezetett, hogy a lakosság szükségleteinek a kielégítése mindig az utolsó helyre került.

A következő nagyobb témakörrel — az emberi erőforrások állapotával és a jövedelmi folyamatokkal — öt tanulmány is foglalkozik.

Szpirulísz Ildikó (Az emberi erőforrások ál—

lapota, minősége) írásában azt hangsúlyozza, hogy ,,. . . a rendszerváltás időszakában a leg- fontosabb a minőségi tényezők szerepe".

(74. old.) Ennek illusztrálására — statisztikai adatokra támaszkodva — részletesen áttekinti a népesedési, a képzési folyamatokat, a foglal- koztatási szerkezetet, a munkaerőpiaci folya- matok néhány jellemzőjét és ezek alapján a korábban említett tanulmányhoz hasonló vagy ennek következtetéseit kiegészítő megállapí—

tásokat tesz. Mindez jelzi, hogy a két írás sok tekintetben átfedi egymást.

Lengyel Zsuzsa (A lakossági jövedelmek új vonásai) tanulmányában arra hívja fel a figyel- met, hogy a nyolcvanas években a második gazdaság megjelenésével jelentősen kibővültek a lakosság jövedelemszerzési lehetőségei és

391

,,. .. hogy a lakossági jövedelmek szerkezeté- nek az átalakulása több vonatkozásban meg—

előzte a gazdasági és társadalmi szféra egyéb elemeinek mozgását". ( l l 1. old.) Mindez jelen- tős ellentmondásokhoz vezetett. Az írás a kü- lönböző jövedelemszerzési formákat és az azokban érintett népességcsoportok főbb jel—

lemzőit tekinti át.

Szeben Eva (A jövedelemfolyamatok és a la—

kossági fogyasztás kapcsolata) tanulmányában a lakosság ,,túlfogyasztása", valamint az ezzel kapcsolatos bérszabályozási elvek kérdéskörét vizsgálja meg. Ennek keretében röviden azt is áttekinti, hogy a Szovjetunióban és általában a kelet-európai országokban miként alakult ki a lakossági fogyasztás visszaszorítására törekvő elmélet, illetve gyakorlat.

Számos érv alapján arra a következtetésre jut, hogy a fogyasztás évek óta tartó visszaszo—

ritásának a célszerűsége vitatható. Kétségtelen, hogy ennek egyik mozgatója az exportalap bő—

vítése, megkérdőjelezi azonban, hogy az ily módon felszabaduló árualapoknak jelentős ré—

sze exportra fordítható.

Ugyanezt a témát vizsgálja Forgács Katalin tanulmánya is (Túlfogyasztás vagy alulfo- gyasztás) azzal a különbséggel, hogy következ—

tetései alátámasztására több statisztikai adatot használ. Némiképp sarkított következtetésében így fogalmaz ,,. .. hogy a fogyasztási szint emelése a felemelkedés útja, a fogyasztás to- vábbi korlátozása pedig a perifériára szorulás zsákutcája." (161. old.) Kérdés azonban, hogy ez a leegyszerűsített állítás mennyiben és mi—

lyen megszorítások mellett igaz a rendszervál—

tás új körülményei között.

A lakossági jövedelmekkel foglalkozó ötödik tanulmány —— Ekes Ildikó írása (A személyi jövedelemadó-rendszer hatása a béren felüli munkajövedelemre 1988—ban) — arra vállalko- zik, hogy számba vegye a személyi jövedelem- adó hatását a jövedelemkiegészítő tevékenysé- gekre. Összegzésében arra a megállapításra jut, hogy a kisgazdaságokban és a mellékállá- sok keretében végzett tevékenységek esetében nem, máshol viszont előfordult a teljesítmény- visszatartás.

A kötet utolsó két írása az infrastruktúra kérdéseivel foglalkozik. Ezek közül is Stuber Ervinné (Önkormányzat, ellátás és az egészség- ügyi önkormányzatok) tanulmánya arra a kér- désre keresi a választ, hogy ,,. . . vajon az ön—

kormányzati rendszer bevezetése, annak egyes változatai milyen lehetőséget adnak a reform folytatására, milyen helyet kap majd az egész- ségügyi-szociális intézményrendszer és a szak—

irányítás az önkormányzati szisztémában".

(183. old.)

Végül is erre a feltett kérdésre nem kapunk választ, helyette a szerző részletesen bemutatja azt a szervezeti—intézményi modellt, amely a szóba jöhető feladatok ellátását hivatott szol- gálni.

(3)

392

Végül a kötet nyolcadik tanulmánya — amely—

nek szerzője ugyancsak Nyitrai Ferencné (Infrastruktúra és társadalom) — a ,,humán té- nyezők főbb elemeinek a helyzetét" (206. old.) tekinti át. Ennek keretében részletes statisztikai adatokkal dokumentálja az iskolázottság szint—

jét, a nyelvtanulást, az iskolázási folyamatokat, a telefonhálózat és az informatika helyzetét.

A tematika és a felhasznált információk köre itt is jelentősen átfedi az első két tanulmány—

ban leírtakat.

Tanulmánya zárókövetkeztetéseiben azt elemzi a szerző, hogy az infrastruktúra iránti fogadókészség és az e téren adódó lehetőségek miként hatnak a népesség egyes csoportjaira.

így többek között arra a megállapításra jut, hogy a harmincas éveiben járó, jól képzett ér—

telmiségi réteg lesz ,,a magyar fejlődés motor—

ja". (246. old.) A nyugdíjasok esetében kívána- tosnak tartja, hogy az átlagosnál kedvezőbb feltételek mellett kapcsolják be a nyugdíjasok lakását a telefonhálózatba. Megfelelő tanács—

SZEMLE

adó szolgálatot kell kialakítani annak érdeké- ben, hogy a nyugdíjasok megtakarításaikat biztonságosan elhelyezhessék, továbbá bizto—

sítani kellene a nyugdíjas nők bedolgozói keretek közötti foglalkoztatását. A középkorú aktív korosztály részére pedig — a szerkezetvál—

tással és a privatizációval összefüggő munka—

erőmozgás megfelelő kezelése érdekében — az át— és továbbképző intézmények egész rend- szerét kell kialakítani.

Végül a recenzens rövid megjegyzése. Az itt közreadott irások pár évvel ezelőtt igen nagy figyelemre számíthattak volna, mivel azon—

ban ezekről a kérdésekről az utóbbi időszak—

ban sokan megírták ugyanezt, ezért ezek az elemzések elvesztették frissességüket. Ráadásul a rendszerváltás kapcsán új értelmezési keretek nyíltak, és ez a körülmény már önmagában is kérdésessé teszi, hogy mennyiben igazak a tegnapi ,,igazságok".

Dr. Harcsa István