A III. Településdemográfiai Ülésszak Szombathelyen

(1)

— a rendszertervezés fejlett módszereinek beveze- tése.

— a számítástechnika módszereinek alkalmazása a statisztikában,

— az OGASZ belső integrációjához módszertani el- vek meghatározása.

A RENDSZER MUSZAKIESZKÖZ—HÁTTERE

A szovjet népgazdasági információ—rendszer (: műszaki eszközök háromféle szervezeti rend- szerén épül fel:

— a regionális számítóközpontok GSZVC5 szervezetén,

— az egyes szervek saját számitóközpontjain,

— az egységes automatizált hírközlési rendszeren. a JASZSZ6 és az összállami adatátviteli rendszer. az OGSZPD7 szervezetén.

hálózatán, (:

A regionális számitóközpontok hálózata a Központi Statisztikai Hivatal meglevő adatfel—

dolgozó hálózatán alapul. Ennek keretébe 1973-ban már 90 számítóközpont és 1800 adatfeldolgozó állomás tartozott. Jelenleg ennek a hálózatnak a feladata egyre inkább az általános adatfeldolgozás bérmunkajellegű szolgáltatásként való ellátása, a korábbi ki- zárólag statisztikai adatfeldolgozásokkal szemben.

A fejlesztési tervek a feldolgozásoknak há- rom szintjét különböztetik meg.

Járási (városi) szinten .,információs köz—

pontokat" hoznak létre. Ennek érdekében a közelmúltban a járási statisztikai felügyelő- ségeket és a járási adatfeldolgozó állomáso—

kat szervezetileg is összevonták. Jelenleg 1800 járásban (városban) van adatfeldolgozó állo—

más, i976—ig mindaBOOO járásban szervez—

nek feldolgozó állomást. Ezek az állomások ma még csak könyvelőgépekkel, illetve lyuk- kártyagépekkel vannak felszerelve. A jelen-

legi gépeket 1990-ig alkalmas méretű számi- tógépek (R—10, R—20, M—SOOO) fogják felvál- tani.

Megyei szinten 1976-ig mindenhol megala- kítják a számítóközpontot. Bázisegységként R—30 és R—40 típusokkal számolnak, de az iparosítottabb megyékben és autonóm köz—

társaságokban. ahol azt az igények szüksé- gessé teszik, R—50 típusú gépet is beállíta—

nak majd.

Köztársasági szinten már jelenleg is min- denütt van számítóközpont, melyek általában MlNSZK 22. MlNSZK 32 típusú vagy impor- tált számítógépekkel vannak felszerelve. Eze- ket a későbbiek során R—50 vagy annál nagyobb számítógépekkel kívánják felváltani.

A számítóközpontok a lépcsőzetes szerve—

zetnek megfelelően adatátviteli kapcsolatban lesznek egymással, és a kívánt jelentések és adatok ilyen lépcsőzetes aggregációval jut-

nak a moszkvai végfelhasználókhoz.

Országos szinten a rendszer egyfelől a Szovjetunió Állami Tervbizottsága Számító- központjához, másfelől a Központi Statisztikai Hivatal számitóközpontjaihoz kapcsolódik. A Központi Statisztikai Hivatal szervezetében két nagy számítóközpont lesz; az ún. .,fő szá- mítóközpont", amely a rendszeres statiszti—

kai feldolgozásokat és tervelemzéseket. illet—

ve teljesítésméréseket végzi majd. valamint egy új számitóközpont, amelynek feladata az össz-szövetségi statisztikai összeírások feldol- gozása lesz.

A számítógépes hálózatokon kívül az egyes főhatóságok és nagyvállalatok saját számító—

központtal is rendelkezhetnek. így saját szá- mítóközpontja van már 24 szövetségi és 34 köztársasági minisztériumnak és több mint ezer nagyvállalatnak.

A lll. TELEPULÉSDEMOGRÁFIAI ULÉSSZAK SZOMBATHELYEN KovAcs TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—

tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója - az MKT és a TIT megyei szerve- zeteivel karöltve —- 1975. május 27—28—án Szombathelyen rendezte meg 0 ill. Település- demográfiai ülésszakot.

Az ülést Barabás Miklós, a Központi Sta- tisztikai Hivatal iőosztályvezetője, a Szekció elnöke nyitotta meg. Udvözlő szavai után az ülésszak megrendezésének célját, illetve fel—

adatait jellemezve — többek között —- a kö- vetkezőket mondotta: ,,Az ülésszak megren-

5 Goszudarsztvennaja Szet' Vücsiszlitel'nüh Centrov rövidítése.

G Jedinaja Avtomatizirovannaja Szisztema Szvjazi rövidítése.

" Obscsegoszudarsztvennaja Dannüh röviditése.

Szisztema Peredacsi

dezésére olyan időpontban került sor, ami—

kor már az MSZMP Xl. kongresszusa megfo- galmazta a területfejlesztés koncepcionális kérdéseit, napirenden van az ötödik ötéves terv kimunkálása, és előtérbe került a hosszú

távú területfejlesztési tervek kialakítása is.

Az ülésszak előadásainak többsége arra a kérdésre keres választ. hogy a népesedés- politikai határozat végrehajtását hogyan se—

gíti, vagy éppen hátráltatja a településháló—

zat egyes jellegzetes csoportjai helyzetének és sajátosságainak alakulása. ebből adó- dóan a határozat megvalósításában milyen jelentőségű tényező lehet a településhálózat- fejlesztési és a hosszú távú területfejlesztési

koncepciók érvényre juttatása.

A népesség növekedését befolyásolja az a körülmény is, hogy a lakóhely mennyiben

(2)

teszi lehetővéa népességmozgás egészséges méretekre való csökkentését. E kérdésben a jövőben nagyobb szerepet kell kapniuk a fal—

vaknak. A településhálózat korszerűsítésének folyamatában a falvak sem konzerválhatják tartósan az elmaradott életkörülményeket. A példák sorozatát lehet arra is felemlíteni, hogy a falvak fejlesztésénél — az alapellátás biztositása mellett — olyan feltételek kiala- kítását is célul kell kitűzni, amelyek a kö- zép- és felsőfokú ellátást kellő közelségbe hozzák a megfelelő útviszonyok és utazási lehetőségek megteremtésével. Ezzel párhuza—

mosan természetesen feltétel a közép— és fel—

sőfokú központok megfelelő funkcióinak meg- léte is. A megfelelő arányok és az összhang a rendelkezésre álló javak ésszerű, átgondolt felhasználásával érhető el, vagyis olyan fej—

,lesztési politikával. amelyben a települések adott funkcióik megtartása mellett fejlődnek, korszerűsödnek, és csak indokolt esetben kapnak magasabb szerepkörhöz tartozó funk- ciókat is. Mérlegelés kérdése, hogy egyes tér- ségekben a városok fejlesztését hogyan rang- sorolják; a megyeszékhelyek, a többi váro—

sok sorrendjét elsősorban a funkcióik ellátá—

sához szükséges fejlesztések sorrendje hatá—

rozhatja meg. llyen fejlesztési politika melleti.

nem kell tartani a falvak elnéptelenedésétől.

megfelelő szinten tartható a falvakban meg- testesülő nemzeti vagyon felhasználása. és más célokra használhatók fel azok az eszkö—

zök, amelyeket egyébként ezek pótlására más településeinken kellene felhasználni.

E kérdések megoldására adott útmutatást (: Xl. pártkongresszus. A területi gazdaság—

politika súlyponti feladatai közé került a né- pesség életkörülményeiben meglevő területi különbségek csökkentése, az ezeket kiváltó okok fokozatos megszüntetése. E társadalom-

politikai célkitűzésekre, illetve ezek néhány jelentős tényezőjére kíván ez az ülésszak rá- világítani."

Ezután került sor az első munkaülésre.

amelynek vitaindító előadását ,,A népesedés—

politika néhány területi vonatkozása" címmel dr. Klínger András, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője tartotta. A népese- déspolitikai feladatok és célkitűzések össze- foglalása után hangsúlyozta, hogy bár azok megvalósítása alapvetően központi, állami feladat. jelentős munka hárul a tanácsokra is. Ezért szükségesnek látszik területi népese—

déspofitika kialakitása. amely elsősorban az egyes területeken az országos átlagokhoz vi—

szonyítva mutatkozó lemaradások felszámo- lásában játszhatna jelentős szerepet. A né—

hány fő kérdéscsoportban megmutatkozó te—

rületi különbségeket részletesen elemezve.

mindenekelőtt bemutatta az egyes területek termékenységében tapasztalható jelentős el—

téréseket, melyek alapján az ország 20 köz- igazgatási—területi egysége három jellegze—

tes csoportra osztható. Ezt követően bemutatta e területi egységek különbségeit a szü- letésszabályozásban (a művi vetélések gya- korisága, illetve a modern fogamzásgátlók elterjedtsége alapján), a koraszülések és (:

csecsemőhalandóság gyakoriságának alaku—

lásában, majd mindezen tényezők együttes figyelembevétele alapján a demográfiai vi—

selkedés jellegzetes csoportjaiba sorolta a megyéket. Külön fejezetet szentelt előadásá- ban az egyes területek gyermekintézmények—

kel való ellátottsága, illetve lakáshelyzete vizsgálatának, tekintettel arra, hogy e téren különösen sok feladat hárul a helyi vezetés—

re, a tanácsi szervekre.

Sza/ánczi Imre, a KSH Győr—Sopron megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese ,,A nagy- városok belső tagozódásának vizsgálata és kapcsolata a városfejlesztéssel" cimű előadá- sában azokkal a jelentős változásokkal foglalkozott. amelyeket a népesség számának gyors növekedése okozott a városok struktú- rájában, mindenekelőtt a népesség és a la—

kásállomány városon belüli területi eloszlá—

sában, illetve koncentrációjában. A példá—

nak vett Győr várost 10 jellegzetes, egymás—

tól típusában és funkciójában elkülönülő vá—

rosrészre osztotta fel. és az ezek népességében 1960 és 1970 között bekövetkezett változáso- kat elemezte részletesen. Feltárta annak a jelenlegi városfejlődésben általánosan ta—

pasztalható tendenciának a részleteit, mely

abban nyilvánul meg, hogy a történelmi vá- rosmagok, régi belvárosok népességének ará- nya csökken (egyes városokban abszolút ér- telemben is csökken e városrészek népesség- száma), a lakásállomány és vele a népesség egyre nagyobb hányada tömörül egy (vagy néhány) jelentős, új lakótelep területén. Ez az átrendeződés egyben igen jelentős kü- lönbségeket eredményez az egyes városrészek népességének korösszetételében, de a lakó—

és munkahelyek határozottabb szétválása miatt az egyes városrészek funkcióiban is.

Mindezek olyan demográfiai változások.

amelyeket a városvezetésnek egyrészt az alapellátást szolgáló intézmények telepítésé—

nél. másrészt a város helyi közlekedésének fejlesztésénél messzemenően figyelembe kell vennie.

Egy nagyobb területi egység népesedési kérdéseit a gazdasági fejlettséggel és a te- rület településhálózatával összefüggésben elemezte a "Nyugat-Dunántúl népesedési és vándorlási jellemzői" című előadás. amelyet a KSH Vas megyei igazgatóságának munka—

társai, dr. Novák Zoltán osztályvezető és Tu—

ráni József igazgatóheiyettes készítettek. Fel- vázolva a terület népességének 1960 és 1973 közötti változását megállapították, hogy az itt található 10 város népessége ez idő alatt 30 százalékkal nőtt, a községeké pedig 13 százalékkal csökkent. Míg korábban a meg-

(3)

felelő számú munkahely hiánya miatt e me—

gyékre az elvándorlás volt jellemző, a het—

venes években már a megyéken belüli népes- ségmozgás dominált; az állandó jellegű ván—

dorlók kétharmada megyén belül változta—

tott lakóhelyet, éspedig úgy, hogy a hierar—

chia alacsonyabb fokán álló településekről költözött a magasabb szerepkörű. jobb infra- strukturális ellátást biztosító településekbe.

mindenekelőtt a városokba. A vándorlások okozta korstruktúra—változás következtében a népesség reprodukciójának súlypontja egyre határozottabban a városokba tevődik át.

1974-ben a születési arányszám 17—18 ezre- lékre emelkedett, de ezen belül a szerepkör nélküli kisközségekben 14 ezrelék maradt, mig a központi szerepkörű települések esetében átlagosan elérte a 19 ezreléket. E változások- kal Nyugat-Dunántúlon a településhálózat fejlesztésének tervezésénél hosszabb távon is számolni kell.

A népesség vándorlásának általános ösz—

szefüggéseível, az annak mértékében és irá—

nyaiban a területfejlesztés eredményeként bekövetkezett változásokkal foglalkozott dr.

Szauter Edit, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója ,.Új tendenciák a belső vándor—

lásban" című előadása. A vidéki ipar fej- lesztése, a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő számának csökkenése, a település- hálózat fejlesztésére vonatkozó koncepció végrehajtásának első eredményei hatására — állapította meg -— a harmadik, de méginkább a negyedik ötéves terv éveiben fokozatosan csökkent a vándorlások intenzitása, mérsék- lődtek a területi irányokban mutatkozó szél- sőségek, ezen belül is csökkent a munka—

válla'lással kapcsolatos lakóhely-változtatások aránya. nőtt a megyén belüli vándorlás. Fi—

gyelemre méltóan csökkent Hajdú-Bihar és Zala megye vándorlási vesztesége, a legnagyobb népességleadó terület azonban még mindig Szabolcs—Szatmár és Békés megye maradt. Budapest, valamint Pest és Csongrád megye népességnyeresége — csökkenő mér—

tékben ugyan -— még mindig számottevő, Fe—

jér és Komárom megye bevándorlási többlete azonban már elenyésző. Megfigyelhető, hogy az ellátó ágazatok, az irányitó—szervező és tudományos tevékenység népességvonzó ereje egyre növekvő. 1970 és 1974 között éppen a felsőfokú szerepkör ellátására kijelölt köz- pontok és a ,,tercier jellegű" városok né—

pessége növekedett a leggyorsabban, közsé- geink közül is a központi szerepkörűek, a bu- dapesti agglomerációhoz tartozók, a nagy- városok körül fekvők, valamint a speciális (például üdülőhelyi) funkcióval rendelkezők népessége növekszik, mig a többiek lakos- sága csökkenőben van.

A második munkaülés, amelynek elnöke dr. Bors Zoltán, a Vas megyei Tanács álta—

lános elnökhelyettese volt, a kis települések

népességi kérdéseivel és fejlesztésük lehető- ségeivel foglalkozott. A vitaindító előadást ,,Aprófalvak a magyar településhálózatban"

cimmel Kovács Tibor, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető—helyettese tartotta.

Bevezetésként megállapította, hogy a telepü—

léshálózatnak ez a problémája -— mindenek- előtt a nagyfokú differenciáció miatt — az érdeklődés központjába került, annál is in- kább. mert az életszínvonal emelésének, az életkörülmények javításának egyik alapvető problémája. Elméletileg követelmény lehetne.

hogy az ország minden lakója egyenlő vagy legalább hasonló eséllyel részesülhessen a lakossági ellátás mindazon szolgáltatásaiból (annak szintjéből). amelyeket az ország fej—

lettsége. a nemzeti jövedelem és az általá—

nos társadalmi—gazdasági fejlettség szintje lehetővé tesz. Gyakorlatilag azonban ez nem így van, és ez csak részben az anyagi eszkö—

zök elégtelenségének a következménye, leg- alább ilyen mértékben okozza ezt a telepü—

lésrendszer; az ugyanis, hogy a települések jelentős hányada —- méreteinél fogva -— nem képes működtetni még alapfokú, mindenna- pos ellátást nyújtó intézményeket sem. Ez a településkör — ahol több mint 800000 fő él

— az, ahol politikai—szociális elveink és szán—

dékaink (: legnagyobb ellentétben vannak az adott — és túlhaladott aiapokon kialakult — településhálózattal. A mintegy másfél ezer.

1000 lakosnál kisebb község népesedési hely—

zetét továbbra is az eivándorlás, az ennek alapján bekövetkező elöregedés (ennek kö—

vetkezményeként a születési arányszám stag—

nálása, a nyers halálozási arányszám emel- kedése), végeredményben a népességszám csökkenése jellemzi. Néhány közülük valóban szép természeti környezetben fekszik, de jö—

vőjükre nézve sem a városiak tömeges vi- dékre áramlása, sem a motorizáció növeke- dése, sem a fenntartásukra irányuló, helyen- ként túlzott erőfeszítés nem ad reális pers—

pektívát. Nagyon alapos, az eddiginél rész- letesebb és differenciáltabb vizsgálatokra van szükség, amely magában foglalja lehető—

ségeik egyedi feltárását, közlekedési kapcso—

lataik, alapellátásuk javítását, de a cent—

rumközségek fejlesztésével együtt egyes apró- falvak távlati megszüntetését is.

A nyugat-dunántúli tájegység vándormoz- galmát sajátos szempontból vizsgálta Magyar Dezsőnek, a KSH Zala megyei Igazgatósága igazgatójának és Németh Lajosnak, az Igaz—

gatóság osztályvezetőjének közös előadása.

,.Az alsófokú körzeteken belüli és a körzetek közötti népességmozgás meghatározói és hatása a területi tervezésben" cimmel. A la- kóhely-változtatások irányát és okait elemezve arra kerestek választ. hogy az mennyiben irányul a szerepkör nélküli településekből saját alsófokú központi községük felé? Meg—

állapították, hogy ez az irány a népesség-

(4)

vonzás szempontjából még a legutóbbi évek- ben sem érvényesült. a vizsgált 25 alsófokú központnak nem volt számottevő vándorlási nyeresége. Az adott aprófalvas településszer- kezetben még jelenleg is nagyon intenzív a nagyobb központok vonzása, az alsófokú központok még mindig túl nagy számúak és túl kis méretűek ahhoz, hogy koncentrált fej- lesztésük megvalósítható. ezzel népesség—

vonzó képességük érezhetően növelhető le- gyen. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy e területen további eredményeket csak az ellátóbázisok erősebb koncentrációjával le—

het elérni.

Az életkörülmények javításának lehetősé- geit elemezte egy északi megye települései- nek példáján ,,Kölcsönhatások az aprófalvas körzetek és a gazdaságilag elmaradott terü- letek között Borsod megyében" című előadá—

sában Lukács Jánosné, a KSH Borsod—Abaúj- Zemplén megyei Igazgatóságának csoport- vezetője. Elmondotta, hogy a megye telepü- léseinek fele hat, elmaradottnak ítélhető kőr- zetben fekszik, ahol kevés a munkalehetőség, kedvezőtlenek a mezőgazdasági termelés ter- mészeti feltételei is, fejletlen a közlekedési hálózat és a települések infrastruktúrája. ma- gas az elvándorlás és gyors ütemű a népes- ség elöregedése. E hat körzet közül négy lé- nyegében aprófalvas jellegű. Az aprófalu hátrányain és vele az elmaradottságon a te—

lepüléshálózat—fejlesztési tervek bizonyos fokig segíteni kívánnak, de megnehezíti ezt az alacsony népességszám, amely a beruhá- zásokat gazdaságtalanná teszi. Hatékonyabb megoldásokat csak nagyobb népességszám tesz lehetővé.

Az alföldi településszerkezetnek a tanya- kérdés mellett élő problémáját mutatta be ,.Aprófalvak a települések közigazgatási ha—

tárán belül Bács-Kiskun megyében" című elő- adásában dr. Sántha Józsefné, a KSH Bács- Kiskun megyei Igazgatóságának osztályve—

zető-helyettese. Vizsgálatai során megálla- pította, hogy amennyiben a közigazgatási fogalomtól elvonatkoztatunk (eszerint egyet- len 500 főnél kisebb népességű község van a megyében), településföldrajzí értelemben 57 olyan csoportos települést találhatunk a megyében. amelyek nem szórványtanyák. ha—

nem 100—500 fő közötti népességet tömörítő csoportos települések, lényegében aprófal- vak. Ezek egyik része a Duna mellékén, a bajai és a kalocsai járásban tömörül. több évszázados múltra visszatekintő települések, településrészek mai maradványai, demográ- fiai viselkedésük a ,,klasszikus" aprófalvaké—

hoz hasonló; népességszámuk évtizedeken át stagnáló volt, az utóbbi másfél évtizedben pedig csökken. A Kecskemét város környé—

kén, illetve a kecskeméti járásban található csoportos települések azonban új képződmé—

nyek, és ellentétes tendenciát képviselnek.

Mezőgazdasági nagyüzemek közművesített lakótelepeiként keletkeztek. népességük szá—

ma éppen a legutóbbi években növekszik gyorsan. egyesek közülük új. modem falvak kialakulásának magját képezhetik.

A harmadik munkaülés elnöke Kovács Ti- bor, a Szekció titkára volt. Az itt elhangzó előadások — különböző megközelítésből -- azt vizsgálták, hogy a települések népesedési jellemzőinek feltárására vonatkozó kutatási eredményeket miként lehet és kell a területi tervezésben, a településfejlesztési tervezés- ben, a helyi tanácsi döntéshozatalban fel—

használni. A vitaindító referátumot ,,A tele- pülésdemográfiai jelenségek hatásai és kon- zekvenciái a területfejlesztési tervezésben"

címmel dr. Kőszegfalvi György kandidátus, a Városépítési Tudományos és Tervező lntézet irodavezetője készítette. Hangsúlyozta. hogy az ötödik ötéves terv időszakában hazánkban a társadalmi—gazdasági tevékenység minden területén és ezzel összefüggésben a terület- fejlesztés vonatkozásában is bonyolult. a ko- rábbi időszaktól minőségileg eltérő feladato—

kat kell megoldani. Ezzel összhangban a né- pességet a gazdasági növekedés feltételei szempontjából kedvezőbb adottságú térsé—

gekbe, településekbe kell irányítani az urba- nizációs folyamat térben és időben össze- hangolt koncentrálásával. a települési viszo- nyok korszerűbbé és racionálisabbá tételével.

A számítások szerint a belső vándorlások fő iránya továbbra is a központi körzet, a dél- nyugat—északkelet irányú ipari—energia ten- gely és a Duna mente lesz, amelyek vándor- lási nyeresége továbbra is az északkeleti or- szágrészből és az Alföld egyes térségeiből

származik. Települési értelemben a népesség- gyarapodás üteme továbbra is a felsőfokú központokban lesz a legdinamikusabb; a mintegy 320 000 főt kitevő városi népesség—

növekménynek feltehetően közel 15 százalékát Budapest. több mint 20 százalékát az öt me—

gyei város, és további 30 százalékot meg- haladó hányadát a többi megyeszékhely ve- szi fel. Számolni kell azzal. hogy a szerepkör nélküli települések népessége az előző öt év—

hez hasonlóan további mintegy 150000 fővel csökken, legnagyobb mértékben az aprófal—

vas, tanyás, infrastrukturálisan ellátatlan te—

rületeken.

Dr. Erdélyi Ernő, a KSH Baranya megyei Igazgatóságának igazgatáhelyettese ,.A tele- pülésdemográfia szerepe és jelentősége a tanácsi tervezésben" cimű előadásában a megyére végzett igen részletes demográfiai elemzés és előrejelzés példáján mutatta be azokat a statisztikai információkat, amelyek nélkülözhetetlenek az előrelátó tanácsi ter—

vezés számára a konkrét fejlesztési intézke- dések kidolgozásánál.

Az előadásokhoz kapcsolódó két korrefe- rátumban Böcskei Ferenc, a Vas megyei Ta—

(5)

nács Tervosztályának vezetője és Kiss Tamás, a Zala megyei Tanács megyei főépítésze a gyakorlati tanácsi tervezők szempontjából megfogalmazva foglalták össze mindazokat (: népesedési jellemzőket, jelenségeket, illetve az ezek leírását adó statisztikai informá—

ciók iránti igényeket, amelyeket a megyei ter-

vezés munkájában figyelembe kell venni.

Ezeknek statisztikusok és tervezők által vég- zett együttes értékelése az együttműködés rendkívül hasznos és gyümölcsöző megnyilvá- nulása lehet.

Az ülésszak Barabás Mik/ós zárszavával ért véget

MAGYAR NYELVÚ SZAKIRODALOM

C. WEST CHURCHMAN : RENDSZER—SZEMLÉLET

Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1974. 230 old.

A könyv igen szórakoztató stílusban igyek—

szik meghatározni azt, hogy mi a ,,rendszer—

szemlélet", amiről igen sok ostobaságot írtak már össze, mert ha egy elképzelés népsze- rűvé válik, sokan akarnak abból hasznot húz- ni. Többféle rendszerszemlélet létezik. Ez a könyv négy különböző felfogást vizsgál meg, s ezeket vita keretében állítja szembe egy- mással. A hatékonyság hívei, a tudományos módszerek alkalmazói. a humanisták és a tervellenesek más-más módon igyekeznek a rendszert ,,megközelíteni". Újabban a rend—

szerszemléletű gondolkodás főként a tudo- mányt alkalmazó változatra épül, mivel ez alkotott néhány új alapeszmét és módszert.

A könyv célkitűzése az, hogy ezeket az új- szerű jellemvonásokat megvitassa. sok—sok érdekes és meggyőző példával illusztrálva a másik három felfogás fogyatékosságait, valamint a rendszerszemlélet helyes alkalmazá- sának előnyeit.

A ,,rendszer" szót sokféle módon definiál- ták már, de mindenki megegyezik abban, hogy a rendszer célkitűzések elérésére koor- dinált elemek halmaza. Az állat például szin- tén rendszer, mégpedig csodálatosan kialakí- tott valami, számos különböző alkotóelemmel, amelyek különféle módon járulnak hozzá ön—

fenntartásához, szaporodásához, életműködé- séhez. Ennél azonban részletesebben kell fel- sorolni, hogy mi a rendszer. 5 lényegében öt olyan problémát körvonalazhatunk, amelyek—

nek mindig előttünk kell állniuk, ha a rendszer értelméről gondolkodunk:

1, az egész rendszer célja és részletesebben az egész rendszer működésének az értékmérője:

?. a rendszer környezete: a meg nem változtatható korlátok;

3. a rendszer erőforrásai;

4. a rendszer alkotóelemei, tevékenységük, céljaik és értékmérőik;

5. a rendszer vezetése.

A felsorolt öt problémakör elemzése azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látjuk. Rögtön az elejen rá kell döbbennünk arra, hogy bizonyos za- varok vannak a ,,cél" szó értelmezésénél. A tudós a rendszer célját úgy vizsgálja, hogy

8 Statisztikai Szemle

meghatározza, vajon a rendszer értelmesen áldozza-e fel a lehetséges célokat az adott cél elérése érdekében. Ha valaki azt mondja, hogy életének valódi célja a köz szolgálata, s alkalmanként mégis igen szívesen tölti ide- jét magánszolgálatban jövedelmének növe- lése érdekében, akkor azt kell mondanunk, hogy a cél nem az igazi, mivel időnként kész—

ségesen feláldozza az általa megállapított célt más cél érdekében.

A tanuló az iskolában gyakran úgy véli, az a célja, hogy a lehető legjobb osztályza—

tot érje el. Ez esetben a teljesítmény érték—

mérőie teljesen világos, s a tanároknak is tudniuk kell, hogy a tanulók még a tananyag igazi megértésének feláldozása árán is a le—

hető legjobb osztályzatot kívánják elérni.

Jobb osztályzatot akarnak. mert úgy gon- dolják. hogy a jobb osztályzat: út az ösztön- díjhoz és más lehetőségekhez a jövőben.

Kinyílatkoztatott céljuk a tanulás. de teljesít—

ményük valódi értékmérője az osztályzat.

Ami a környezetet illeti, az nemcsak kívül esik a rendszer ellenőrzésén, hanem részben meg is határozza a rendszer működését. A környezet nem a belélegzett levegő vagy az a társadalmi csoport, amelyhez tartozunk, vagy a ház, amelyben élünk, bármennyire is az a látszat. hogy ezek rajtunk kivüli dolgok.

Mindig azt kell kérdeznünk: ,,tehetek vala- mit a megváltoztatására?" és .,befolyásolja az én célkitűzéseimet?", Ha az első kérdésre a válasz ..nem". de a másodikra az, hogy .,igen", akkor ,,ez" a környezet. A rendszer környezetének a meghatározása igen nehéz feladat. a problémát módszeresen és folya- matosan kell vizsgálni. A rendszer gyakran azért nem működik megfelelően, mert vezetői úgy hiszik, hogy bizonyos vonatkozások a rendszeren kivül vannak. s nem esnek ellen- őrzésük alá.

A rendszer erőforrásai a rendszeren belül helyezkednek el. Ezek azok az eszközök, ame—

lyeket a rendszer működéséhez felhasznál.

Ha az erőforrások mérésére gondolunk, ti—

pikusan pénzben, munkaórában és berende- zésekben kifejezve tesszük ezt. Ezek olyan al- kotóelemek, amelyeket — ellentétben a kör- nyezettel — a rendszer képes megváltoztatni és saját hasznára felhasználni. A kihaszná- latlan berendezés például fel nem használt