STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 184
JEHLE, J. M. – BRING, S.:
A VISSZESŐ BŰNÖZÉS MÉRÉSE
(Zur Messung der Rückfälligkeit von Straftätern.) – Wirtschaft und Statistik.1999. 6. sz. 498–504.p.
Németországban – akárcsak a világ más részein, így Magyarországon is – a felfüggesztett szabadság- vesztés a büntetőjogi eszköztár része. A többi bünte- tőjogi szankcióhoz hasonlóan ennek is biztosítania kellene a társadalom védelmét és a további bűncse- lekmények megakadályozását.
A visszaesés Németországban különösen azért kerül az érdeklődés középpontjába, mivel itt – akár- csak Magyarországon – a büntetőjogi szankciónak megelőzési funkciói is lennének. Az általános meg- előzés mellett, például az elkövetéstől való elretten- tés, ide tartozik a speciális megelőzés is, például az elkövetők reszocializálása. Ennek eredményességét mutatja a visszaesés alakulása, illetve a törvényes próbaidő újabb bűnelkövetéstől mentes kitöltése.
A visszaesés méréséhez elengedhetetlen a diffe- renciált és következtetések levonására alkalmas sta- tisztikai eszköztár. Az igazságügyi statisztika ren- delkezésre álló adatai, amelyek lényegében visszate- kintően állapítják meg az előző büntetések mértékét, ehhez nem elegendők.
A visszaesésre vonatkozó adatállomány korsze- rűsítése, valamint a speciális megelőzés intézkedése- inek értékelése céljából a németországi Szövetségi Statisztikai Hivatal (Statistisches Bundesamt) az ot- tani Igazságügyi Minisztérium megbízásából külön vizsgálatot folytat. A szerzők tanulmánya vázolja a vizsgálat koncepcióját, leírja jelenlegi állását, meg- világítja a tapasztalt első tendenciákat.
Az igazságügyi statisztika jelenlegi rendszeré- ben a visszaesés sarokszámai három forrásból szár- maznak: a bűnüldözési, a büntetés-végrehajtási és a pártfogó felügyeletre vonatkozó statisztikákból. Ez utóbbi azokra a személyekre is vonatkozik, akik a felfüggesztett büntetés során pártfogó felügyelet alá kerültek, de ezt – főként újbóli bűnelkövetés miatt – visszavonták. Az elsőként említettek adataiból a már elítéltek, illetve a szabadságvesztés-büntetésüket töl- tők visszaesési arányai mutathatók ki. A tényleges visszaesés azonban csak akkor számszerűsíthető, ha egy bizonyos időintervallumban a visszaesés és a törvényes próbaidő kitöltésének szempontjából min- den büntetőjogilag szankcionált személyt megfigyel- tek. A bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás statisz- tikája csak visszamenőleg figyeli meg a visszaesést.
Az előbbi szerint Németországban 1980 és 1997 kö- zött a visszaesők száma 40-ről 47 százalékra nőtt.
Az ügyészségi ügyviteli statisztikából emellett felté-
telezhető, hogy a jogalkalmazói gyakorlat is befo- lyásolja az elítéltek visszaesési arányát. A büntetés- végrehajtási statisztikában ezzel szemben a vissza- esők aránya szükségképpen magasabb (1997-ben 61 százalék), mivel itt a súlyosabb bűncselekményeket elkövetők szerepelnek. A két kiemelt statisztika közvetlen összevetése azonban módszertani okokból (szerkezeti eltéréseik miatt) nem lehetséges. A párt- fogó felügyelet statisztikája viszont azokról a szemé- lyekről tesz említést – részben előrevetítő jelleggel – , akikkel szemben egy meghatározott büntetőjogi szankciót (legalábbis a próbaidő alatt) nem érvénye- sítettek. Ez a statisztika azonban a büntetőjogilag szankcionált személyeknek csak azon korlátozott kö- rére vonatkozik, akik a szabadságvesztés büntetés felfüggesztése következtében pártfogó felügyelet alá kerültek. Végrehajtandó szabadságvesztéssel, pénz- büntetéssel vagy fiatalkorúakkal kapcsolatos intéz- kedésekkel sújtott személyek ebben a statisztikában nem szerepelnek. Sőt a pártfogó felügyelet alá került személy is csak akkor szerepel e statisztikában, ha főállású pártfogó alá rendelik.
Annak érdekében, hogy a büntetőjogi szankciók szerint megalapozott és releváns állításokat fogal- mazhassunk meg a visszaesésről, olyan adatbázissal kell rendelkeznünk, amelyben minden büntetőjogi- lag szankcionált személyről információk vannak ar- ról, hogy ezek egy meghatározott időtartam alatt voltak-e újra büntetve. Ilyen adatbázis a Szövetségi Központi Nyilvántartó, amely többek között tartal- mazza az ítéleteket és az ezekkel kapcsolatos későb- bi döntéseket, például a pártfogó felügyelet meg- szüntetését újbóli bűnelkövetés, vagy a felügyeleti idő eredményes eltöltése következtében. A személy- hez kötődő adatok törlési idején belül, amely általá- ban ötévenként következik be, lehetőség van a visz- szaesés egyénekhez kötődő ábrázolására, különösen életkori csoportok szerint. Így az 1990-es statisztika a visszaesési arányok erős differenciálódását mutatta nemek és életkor szerint, amennyiben a nők és az idősebbek átlag alatti visszaesést mutatnak. Kimu- tathatóvá vált, hogy a büntetés mértéke és a vissza- esési arány nem lineárisan függ össze: a leggyakrab- ban azok a személyek váltak visszaesővé, akik az 1984-es bázisévben egy-kétéves szabadságvesztést szenvedtek el. Átlagon aluli volt a visszaesési arány az egy évig tartó és az öt év fölötti szabadságvesz- tésre ítélteknél. Viszont a Központi Nyilvántartó alapján készült visszaesési adatok sem abszolút ér- vényűek, mivel a nem szabadságelvonással járó bün- tetésekre (pénzbüntetés) nem terjednek ki.
E hiányosságok kiküszöbölése érdekében a né- met Igazságügyi Minisztérium a Szövetségi Statisz- tikai Hivatalt külön adatkiértékeléssel bízta meg,
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 185
amely széles szakértői bázisra (kriminológusok, büntetőjogászok és jogpolitikusok, az adatbázis ko- rábbi feldolgozóinak képviselői) támaszkodik.
Ebbe az új, módosított statisztikába minden olyan személyes adat bekerülnek, amelyet érintően az adott időszakban valamely döntést bejegyeztek, tehát bekerül az adatkiértékelésbe például a pénz- büntetés és a fiatalkorúakkal kapcsolatos intézkedé- sek is. Ha az ötéves vizsgálati időintervallumban az adott személyről büntetőjogi döntést vezettek be e visszaesési statisztika koncepciója alapján, ez a sze- mély visszaesőnek minősül. A büntetőjogi jogkövet- kezmények kiértékelése mellett a bűncselekmény típusa és a személyes adatok (nem, kor, állampolgár- ság) feldolgozására is sor kerül. 1997 áprilisában 730 ezer személy adatát adták át a Konstanzi Egye- temnek, hogy az adatokat az SPSS programcsomag- gal feldolgozhatóvá tegye és az ezzel járó számos aprólékos kiegészítő munkákat, elvégezze.
Noha a vizsgálat egy adott időszakra nézve tel- jes körűnek indult, eddigi eredményessége számos ok következtében nem felelt meg a várakozásnak.
Elsősorban azért, mert a mentesítési (törlési) előírá- soknak utólag is eleget kell tenni. Ennek következ- tében a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek – különösen a rövid időtartam esetében – a bűnüldözé- si statisztikához képest alulreprezentáltak, amit a nyilvántartásból való törlések miatt utólag nem lehet korrigálni. Ugyancsak alulreprezentáltak az egykori keletnémet területekhez tartozók, ami külön területi elemzést igényel.
Az adatokból azonban mégis kiolvasható né- hány lényeges összefüggés, amelyek a visszaesésre vonatozó információkat egyértelműen bővítik. A je- lenlegi trendek azt mutatják, hogy :
– nagyjából minden harmadik elítéltet, illetve fogva- tartásból szabadult személyt négy éven belül újabb bűncse- lekmény elkövetése miatt ismételten elítélnek;
– az ismételt elítélés túlnyomórészt nem szabadságel- vonással, hanem más jellegű büntetésekkel jár (pénzbünte- téssel);
– jelentős különbségek tapasztalhatók életkor, nem és állampolgárság szerint: a férfiak a nőkkel szemben lényege- sen nagyobb mértékben, a németek a külföldieknél kissé nagyobb mértékben lesznek visszaesők; minél fiatalabb az elkövető, annál magasabb a visszaesési arány;
– a felfüggesztett büntetés „sikerességét” vizsgálva az a tendencia mutatkozik, hogy minél súlyosabb volt a kezdeti szankció, annál valószínűbb, hogy egy súlyosabb ítélet fogja követni.
Más oldalról nézve azonban a törvényes próba- idő intézménye kedvező eredményt mutat:
– a szabadságvesztéssel járó büntetéssel sújtottaknál, szemben a ritkább szabadságelvonó szankcióknál,
– a feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre ítél- teknél, szemben a feltétel nélküliekkel,
– a pártfogó felügyelet nélkül felfüggesztett szabad- ságvesztés büntetéseknél, szemben azokkal, ahol van párt- fogó felügyelet.
A szabadságelvonás tartamát tekintve különbö- ző tendenciák mutatkoznak: közepes időtartamnál mutatkozik a legnagyobb visszaesési arány, míg a rövidebbnél valamivel, a hosszabb szabadságvesz- tésnél pedig egyértelműen alacsonyabb értékek ta- pasztalhatók. Kiválasztott bűncselekményeknél és bűncselekménycsoportoknál különböző visszaesési esélyek adódtak, ami erőteljesen változik a kiinduló szankció súlyosságától függően. Ha a vizsgált sze- mélyek előéletét a bűnügyi nyilvántartásba való be- jegyzések gyakoriságának és súlyosságának alapján mérjük, megmutatkozik, hogy minél erőteljesebb a megelőző büntetőjogi terheltség, annál valószínűbb.
hogy a kriminális „karrier” folytatódik. E tekintetben több típus képezhető, egyik a rezisztens bűnismétlő magas visszaesési valószínűséggel, a másik az az el- ső bűntényes, aki többnyire nem is követ el újabb bűncselekményt.
(Ism.: Papházi Tibor)
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE
A FRANCIA STATISZTIKAI ÉS GAZDASÁGKUTATÓ INTÉZET FOLYÓIRATA
1999. ÉVI 53. SZÁM Cahuc, P. – Zylberberg, A.: A WS-PS modell.
Lehmann, E.: A munkanélküli biztosítás és a munka- nélküliségi segély hatása a munkanélküliségi rátára.
Domingues Dos Santos, M.: Migráció és a munkanél- küliség dinamikája.
Crettez, B.: Cournot-verseny, tőkefelhalmozás és pa- namák.
Nagaraj, R. – Varoudakis, A. – Véganzonés, M. A.:
Infrastruktúra és hosszú távú növekedési teljesítmény.
Chatelain, J. B.: Az áremelések tovagyűrűző hatása és a pénzügyi struktúra.
Jonard, N.: Technológiai kiegészítések és aggregált fluktuációk egy Markov típusú ágazatban.
Flochel, L.: Hálózati belső kapcsolatok és hozzáférési díj: stratégiai elemzés.
Rajeev, M.: Piac nélküli elrendezés és a kereskedelmi posták: összehasonlító elemzés.
Curien, N. – Oubejja, K.: Többszolgáltatású hálózatok:
egyensúly és dinamika.
