A terméshozam becslése Svédországban

A TERMÉSHOZAM BECSLÉSE SVÉDORSZÁG BAN*

K. MEDIN

A terméshozam becslésére szolgáló adatfelvételek a két hektáros, illetve az ezt meghaladó nagyságú gazdaságokat érintik. Ezekhez tartozik a szántó- terület kb. 99 százaléka.

A fő adatfelvétel külön-külön eredményt szolgáltat a 400 felvételi körzet mindegyikére. Az egyes körzeteken belül 30—30 gazdaságban folyik az adat—

felvétel, ahol minden olyan növényt megvizsgálnak, amelyre a felvétel kiterjed.

A terméshozam becslésére szolgáló fő adatfelvételt kiegészítik a betakarí- tási veszteség, a minőség stb. megállapítását célzó felvételek, amelyeket költsé- gességük miatt, korlátozottan, végeznek el. így ezek eredménye csak nagyobb

területre vonatkozó korrekciós tényezőt ad. 4

A gazdaságokat szisztematikusan választják ki a Gazdák Szövetségének

nyilvántartása alapján. *

A terméshozam-becslésekért, illetve az ezekkel kapcsolatos adatfelvételi munkákért a Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági főosztályának egy

részlege felelős. A fő adatfelvételt megelőző teendők a következők.

A tavaszi vetések befejeztével külső munkaerők (számlálóbiztosok) Segitsé—

gével felveszik a kapcsolatot a kijelölt gazdaságok tulajdonosaival. A számláló—

biztosok elvégzik a vetésösszeírást és ellenőrzik a területi adatokat. Azután térkép alapján a kiválasztott területről vázlatot készítenek, amelyen négyzet-- háló segítségével két mintavételi helyet jelölnek meg. A területek (mintavételi helyek) kijelölése után, a számlálóbiztosok kapcsolatot tartanak a gazdákkal, hogy a mintavételi helyeket lehetőleg közvetlenül az aratás előtt learathassák.

A FÚHOZAM BECSLÉSE

A fűhozam becslése négy mintavételen, illetve vizsgálaton alapszik. Ezek a következők:

a) a fő adatfelvétel, illetve mintavétel, b) a növekmény vizsgálata,

c) a betakarítási veszteség vizsgálata és d) a sarjú mennyiségének vizsgálata.

' Részlet a szerző: Crop Yield Estimation and Crop Insurance in Sweden (Review of the International Statistical Institute. 1965. évi 3. sz. 414—442. old.) c., a FAO (Food and Agriculture Organization 01 the United Nations) által 1966, október 31—november 12 között Budapesten ten—

dezett Szemináriumon megvitatott előadásából.

7 24 x. mum

a) A fő mintavétel. A kijelölt területeken a jelzőkarók körül 1 négyzet-

méter nagyságú területet jelölnek ki egy erre .a célra készített eszközzel (fém- tengelyre szerelt forgó karral) és ezekről a területekről 5—6 centiméteres tarló- magasságot biztosító sarlóval vágják le a füvet, amelyet egy ritkaszövésű zsákba tesznek. A megyei felügyelő a zsákokat összegyűjti és egy központi telepen megszervezi a mérlegelést. Minden mintát lemémek, majd minden második gazdaság mintájából újabb mintát vesznek, amelyet a Központi Statisztikai

Hivatal laboratóriumába küldenek nedvességtartalom—vizsgálat céljából.

A laboratóriumban a beküldött mintát három részre osztják, egy részt

tartalékolnxak, két részt pedig mérés után külön—külön kiszárítanak. Lehűlés

után az anyagot újra mérlegelik s a két mérés (szántás előtti és utáni) különb-

sége adja a nedvességtartalmati A két mintából ily módon nyert adatoknak

nem szabad 1 százaléknál nagyobb eltérést mutatniuk. Ha az eltérés nagyobb,

akkor a vizsgálatot megismétlik a harmadik, félretett mintával. Az így nyert

három adat közül legkevésbé eltérő kettőt átlagolják.

A vizsgálat során kapott adat arra szolgál, hogy segítségével a minta-—

vételi helyekről lekaszált füvet 16,5 százalék nedvességtártalomra számíthassák át. Minthogy a vizsgálat csak minden második gazdasá—gna ad ilyen korrekciós

tényezőt, a területi elhelyezkedést alapul vevő gazdaságfelsorolásban minden

második gazdaságra kiszámított tényező vonatkozik a közvetlenül utána állóra is.

A felvételi körzetre vonatkozó számítások matematikai képlettel is kife—

jezhetők a következő fogalmak bevezetése után:

pi —- a mintavétel valószínűsége az i-edik gazdaságban, a,- — a fűfélékkel vetett terület az i—edik gazdaságban.

way" —- az elsőb illetve második mintavételi hely hozama az i—edik gazdaságban,

gram an,

0,- —— a korrekciós tényező, amellyel az i-edik gazdaság temnését 165 számlák _ nedvsségtartalmúra számítják át.

'x'i — a becsült hozam az í—edik gazdaságban, kilogramm/hektár 16,5 százalék nedvességtartalmn mellett,

% — azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyekben núntát vettek.

X' —— a körzetre becsült átlagos hozam mmm/hektár ms százalék nedves-

ségtartalom mellett.

Először kapjuk, hogy

55; : 10__'E___'_'_.ci

2

ahol a lO—es szorzó a gramm/négyzetmétemek, kilogramm/belem való átszá-

mítására szolgál.

Az ;; ismeretében most már kiszámítható a felvételi körzet átlagos hwama:

1 1 av!

;2. ítt

— !

X':

1 1

——2————a.-

1 Pi

n

TERMÉSBECSLÉS SVÉDORSZAGBAN

725

b) A növekmény vizsgálata. Elvileg a minta területéről közvetlenül az egész terület kaszálása előtt vágják le a füvet. Sokszor mégis eltelik néhány nap a két kaszálás között. Ha ez több 5 napnál, akkor a fő mintavételt meg kell ismé- telni. Bármilyen kis idő telt is el a két kaszálás között, ez az idő elegendő ahhoz, hogy eltérést okozzon a hozam nagyságában. Ezért a mintavétel eredményét korrigálni kell a növekmény felmérése során kapott eredmérmyel.

A vizsgálatot csak kevés gazdaságban végzik el, melyeket kétlépcsős eljá—

rással

választanak ki. A kiválasztott gazdaságokban már az első látogatás alkal- mával kijelölnek 16 mintavételi helyet, melyeket három nappal előbb kaszálnak le, mint ahogy a gazda a kaszálást tervezi. A gazda kaszálását követő 7—9—ik napon újabb 16 helyen végeznek mintavételt. Ezek a mintavételi helyek két méterre vannak az előbbiektől olyan irányban, melyet egy pörgettyű segitségével állapítanak meg.

A minták mérlegelése és nedvességtartalmának vizsgálata ugyanúgy törté- nik, mint a fő mintavétel esetében.

A vizsgálat csak országos átlagot ad. Az itt használt fogalmak a következők:

Y, ———- teljes hozam kilogrammban az első 16 helyen, 16,5 szazalek'' nedvesség—

tartalom mellett,

Y LI —— ugyanaz a második 16 helyen,

T -——- átlagos időkülönbség (napokban) a mintavételi helyek Mlása között.

A teljes hozamot a kiválasztott körzet, illetve gazdaság mintavételi való- színűsége alapján becsülik.

A T értékel; hasonló alapom számítják.

A napi növekmény arányát (A) a következő képlet segítségével kapjuk:

Yu " YI

T-Y,

A::

Az első (fő) mintavétel alkalmával megtudják, hogy a gazda hány nap múlva kaszálja a szénát.

Az a) pont alatt megismert fogalmakat felhasználva kapjuk

"Z.—' tlí'a,

— " i Pt

!:

l 1 _,

"Z" mia,

'n'-pi

ahol: A '

t,- — az időkülönbség a minta kaszálása és a tényleges kaszálás között.

t -— az átlagos időkülönbség a minta kaszálása és a tényleges kaszálás között az egész felvételi körzetre vonatkozólag.

A mintavételi hely hozama most már a gazda kaszálási idejének megfele-

lően átszámítva:

§" : fun . A)

726 K.' mm

c) A betakarítási veszteség vizsgálata. Az a) és b) pontok alatt isunertetett

eljárással kiszámított termés általában különbözik a gazda által betakarított

terméstől 1. a tarlómagasság és 2. különféle veszteségek miatt. '

E veszteségek nagyságáról ad felvilágosítást a betakarítási veszteség vizs—-

gálata. *

A gazdaságok kiválasztása úgy történik, mint a b) pont alatti vizsgálat ese- tében, a vizsgálat pedig az a) pont alatt ismertetett módon folyik, annyi különb—

séggel, hogy itt a mintavételi helyek száma 2—10 között van.

A betakarítási veszteség vizsgálatával kapcsolatos területről származó tény- leges termést, a széna hazaszállítása idején a sZámlálóbiztos pontos mérlegeléssel

állapitja meg, ugyanakkor a területet is pontosan felméri.

Ily módon öt nagy tájra kapnak eredményt, amelyeket a tájon belül min—

den körzetne vonatkoztatnak. Vegyük a következőket:

Za —— a teljes hozam, amelyet a mintavételi hely veszteséggel korrigált adatai alapján állapítanak meg,

Z,, — a teljes hozam, amelyet a tényleges hozzam mérése alapján állapítottak meg.

A korrekciós tényező

tehát mindegyik felvételi körzetre megkapjuk, hogy §," : ÉN]?

Mivel a B korrekciós tényező a tényleges hozam és a minta alapján meg- állapított hozam közti különbségen alapszik, mindazokat a szisztematikus hibá—

kat, melyeket a fő mintavételnél elkövettek, korrigálja.

d) A sarjú mennyiségének vizsgálata. Svédország földrajzi fekvése általában

egy fő kaszálást tesz csak lehetővé. A területek jó részén azonban még sarjút

is kaszálnak. Ezt vagy silóként, vagy legeltetéssel hasznosítják. Ha silózzák a sarjút, akkor a vizsgálat a fő núntavételhez hasonlóan egyszerű módon történik.

Ha azonban legeltetik, akkor már jóval komplikáltabb eljárás szükséges. Ilyen-—

kor 10 négyzetméternyi területet szöges dróttal körülkerítenek és azt a legel- tetési időszak hosszától függően egyszer vagy többször lekaszálják.

Ez a. vizsgálat tizenegy tájra terjed ki, amelyeken belül a. figyelembe vett területre sarjú—átlagot kapnak, amelyet U—sal jelölnek.

Az a) pontban bevezetett fogalmak mellett még meg kell ismerni a követ—

kezőket is:

9,- -- a sax-jük hasznosító i—edik gazdaság területe.

k —- a felvételi körzet sarjúhasmnsítás szempontjából figyelembe vehető átlagos területe.

Ezek után kiszámítható, hogy

TERMÉSBECSLÉS SVÉDORSZÁGBAN 727

Végül a felvételi körzet sarjútermése :: k 5

e) A vizsgálatok összegezése. Az adott felvételi körzetre kapott eredmény kilogramm/hektárban kifejezve, 16,5 százalék nedvességtartalom mellett a kö—

vetkező:

)? : íűu-í-AyBa—k-Ú

Az X', a t és a k tényezőt felvételi körzetenként, az A, a B és az U ténye—-

zőt pedig nagyobb tájanként számítják ki.

3") A fűte'rmés összetételének és minőségének vizsgálata. A betakarítási vesz- teség vizsgálatával egyidőben mintákat küldenek az elemző központba, ahol növényösszetétel szerinti vizsgálatot végeznek. Ugyanakkor a ténylegesen be- takarított termésből mintát küldenek a kémiai laboratóriumba, ahol a széna fehérjetartalmát és rosttartabnát állapítják meg.

A KENYÉRGABONA TERMÉSHOZAMÁNAK BECSLÉSE

a) A fő mintavétel. A mintavétel hasonlóképpen történik, mint a fűhozam becslésénél. A learatott gabonát kévébe kötve, zsákba varrva küldik be a cséplő—

állomásokra. A számítások is a szénánál megismert módon történnek. A különb—

ség csak annyi, hogy itt minden minta nedvességtartalmát megvizsgálják.

b) A betakarítási veszteség vizsgálata. A mintavételnél is bekövetkezik

veszteség, de az elenyésző a tényleges aratás, szárítás, cséplés és szállítás vesz- teségeihez képest. A veszteségvizsgálat tehát tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy a két veszteség között milyen mértékű az eltérés.

A gazdaságokat itt is, mint a szénafélék esetében kétlépcsős eljárással Vá—

lasztják ki, s normál esetekben azokat a területeket vizsgálják, amelyekre a fő

mintavétel kiterjed. Előfordulhat azonban, hogy kiterjed mindazon területekre, amelyeken a vizsgált növényt termelik, vagy csak egy kisebb részterületrle.

A módszer a kenyéngabona betakarítási veszteségének vizsgálata esetéb:

1.16 mintavétel a fő minta—vétel technikájával, 2. a vetésterület felmérése és

3. a gazda által betakarított tényleges terméshozam pontos meghatarozasa.

Az egésznek a technikája ugyanaz, mint a széna betakarítási veszteségének vizsgálatáé.

Az itt vázolt eljárás elvileg kielégítő, csak költséges. Ezért a gazdaságok viszonylag kis számára terjedhet ki Gyakorlatban azonban számos nehézség merülhet fel; például nehéz a felmért területre vonatkoztatni a termést, ha arató—

géppel aratnak s később csépelnek Úgyszintén nehézséget okoz az is, hogy a gabona egy részét esetleg már a földről elszállítja a felvásárló. a

Az utóbbi két—három év folyamán új módszer bevezetésének lehetdségeit vizsgálták. Az új módszer lényege az, hogy egy meghatározott nagyságú (035 m?) ker-et segítségével a gazda aratása után több helyen jelölnek ki mintaveteli

területet, amelyről begyűjtik az elhullott kalászokat, magvakat, de még a szár—

részeket is. Ez a módszer lényegesen olcsóbb, mint a régi s ennélfogva sokkal kiterjedtebb használatra alkalmas.

A régi módszerrel megállapított betakarítási veszteségek (országos átlagok) 1963—ban: őszi búza. 7, 3, tavaszi búza 3, 8 és rozs 12, 8 százalék. 1

728 L Kt mm c) Adatgyűjtés az elszállított kenyérgabona minőségével kapcsolatban. Az

,,Országos Mezőgazdasági Értékesítési Bizottság,—nak az árkalkulációra vonat-

kozó előírásai folytán, a leszállított kenyérgabona teljes súlya, minősége és ned-—

vességtartahna egyaránt megtalálhatóamegyei gabonavásárlók ieljegyzéseiben.

Ezeket az adatokat a megyei felügyelők az aratás évét követő januárban gyűjtik

be. Az adatoknak a december 31—ig leszállított gabonára kell vonatkozniok,

emiatt azonban az esetek egy részében a válasz nem kielégítő.

d ) Az összes kenyérgabona minőségének vizsgálata. Az előbbiekben vázolt módszer csak az eladott gabona minőségéről adott felvilágosítást, a forgalomba nem került mennyiségre nem. Ezért speciális vizsgálatot kell végezni az összes kenyérgabona minőségének megállapítása érdekében, akár eladják azt, akár nem. Ez úgy történik, hogy azokban a gazdaságokban, ahol a betakarítási vesz- teségeket vizsgálják, a tényleges hozam megállapítása alkalmával laboratóriumi

elemzés céljaira is vesznek mintát a gabonából. '

A TAKARMANYGABONA HOZAMANAK BECSLÉSE

Teljesen hasonló a kenyérgabona hozamának becsléséhez, de külön núnőség—

vizsgálatot nem végeznek. Az 1963. évi betakarítási veszteségek országos átlaga:

árpa 8,2, zab 8,8 és keverékgaboma 6,3 százalék.

AZ ÉTKEZÉSI BURGONYA HOZAMÁNAK BECSLÉSE

a) A _fő mintavétel. A hozambecslés különbséget tesz az étkezési és ipari burgonya között, ezért külön jegyzéken felsorolják a mintegy 15 féle ipari burgonyát.

Mint a többi növény esetében, itt is röviddel a tényleges betakarítás előtt

kell a mintavételi helyről felszedni a burgonyát. Itt azonban nem köralakú területet jelölnek ki, hanem az első látogatás alkalmával kitűzött ponthoz leg- közelebb eső burgonyasorból mérnek ki, mindkét irányban két—két métert. Az így kijelölt négyméteres szakaszon kiforgatják az összes gumót, melyekből kü- lönválogatják a rothadt és zöld, valamint a különösen nagy, illetve kis gumókat.

A nagyság szerinti osztályozáshoz a munkát végző személyt speciális rostával látják el. A csoportosítás után mérlegelés következik.

A számítás teljesen hasonlóan történik, mint más termények esetében, csak a mérlegelésről szóló jelentésnek tartalmaznia kell a sor— és tőtávolságot is.

b) A betakarítási veszteség vizsgálata. Csak negyedennyi gazdaságban Vég—

zik el, mint ahányban a fő mintavételt végezték. Miután a gazda betakarította a burgonyát, a mintavételi területet ismét meglátogatják és három 2 négyzet- méteres területet jelölnek ki véletlen kiválasztással. Ezeket a területeket átvizs—

gálják s a napvilágra került gumókat ugyanolyan módszerrel mérik le, mint a fő mintavétel eseté—ben. így 11 nagyobb tájra kapnak betakarítási veszteségre

vonatkozó adatokat. A számítás ugyanúgy történik mint a széna veszteség—

számításánál. Jelölések:

? —- lábon álló terrnxésátlag (biológiai hozam) a númtavételi területen, minden _ egyes felvételi körzetre, kilogramm/hektár. _

S' —- nagyobb tájra számított betakarítási veszteség kilogramm/hektár.

Adott felvételi körzet termése tehát ? : F—É'. Az 1963. évi betakarítási

veszteség országos átlaga 9,1 százalék volt a? '—re vonatkoztatva. *

TERMESBECSLES SVÉDORSZÁGBAN _ 7 29

c) Az étkezési burgonya minőségének vizsgálata. A fő mintavétellel egyidő- ben végzett minőségvizsgálat nem mond sokat, mert a raktározás alatt bekö- vetkezett változásokat nem mutatja. Ezért az utóbbi években, mintegy 100 gaz- daságból 20 kilogrammos mintákat gyűjtöttek be -— betakarítás idején —— és azokat néhány hónapi tárolás után vizsgálták meg. Annak érdekében, hogy az egyes évek eredményei teljesen összehasonlithatok Legyenek, azonos tárolási körülményeket kell teremteni. Ezért javasolták, hogy a burgonya statisztikai

minőségvizsgálatának céljaira speciális burgonyatárolót kell létrehozni.

Az ipari burgonya hozamának becslése ugyanúgy történik, mint az étkezési burgonya hozamának becslése, csak a nagyság szerinti osztályozás és a minőség- vizsgálat marad el.

A VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK PONTOSSÁGÁT BIZTOSITÓ RENDSZER

A terméshozam—becslések eredménye komplikált és földrajzilag széles körű termelési folyamatok átlagolásán keresztül születik meg. Ez rányomja bélyegét az eredmények pontosságát biztositó rendszerre is. Ahogy a próbavizsgálatok fokozatosan kifejlődtek és rendszeresen szolgáltattak statisztikai adatokat, a szer—

vezet egyre határozottabb formát öltött. Jelenleg mind a központi, mind pedig a helyi vezetés, állandó testület kezében van.

Sokat fáradoztak azon is, hogy írott utasításokat készítsenek, amelyek közül a legfontosabbak a következők:

a külső mumkaerők (számlálóbiztosok) kézikönyve, utasítások a megyei felügyelőknek,

különleges utasítások a cséplőáillomások és a nedvességvizsgáló laboratóriumok

A számlálóbiztosok munkájukat rendszerint önállóan végzik, ezért nagyon fontos a rátermettségük. Általában a megyei felügyelő szerződteti őket a Köz- ponti Statisztikai Hivatal utasításai alapján. A számlálóbiztosok között általában többféle foglalkozású személy van (kisbirtokos, tanító, alacsonyabb rangú gazda- tiszt stb.). Bérük általában a körzetek bérszínvonalának megfelelő. A munka szezonális jellege miatt a számlálóbiztosok évről évre eléggé Változnak, de ez nem is baj, mert könnyebb egy új munkaerőt betanítani, mint a régit átképezni.

A képzés a következőképpen folyik. Tavasszal a megyei felügyelőknek háromnapos tanfolyamot tartanak, majd közvetlenül az aratás megkezdése előtt egy—két napos konferencián tájékoztatják őket a feladatokról. A számlálóbizto- soknak három egynapos értekezletet tartanak, amelyek közül az első a Központi Statisztikai Hivatal felügyelete mellett folyik le.

A megyei felügyelő kötelessége, hogy menet közben is ellenőrizze a szám- lálóbiztosokat, s ha szükséges, felvilágosítást adjon nekik.

A Központi Statisztikai Hivatal minden megyében három—négy számláló—

biztost (akiket véletlen kiválasztással határoznak meg) ellenőriz úgy, hogy igen részletesen megvizsgálja felj—egyzéseiket, vázlataikat, a kijelölt mintavételi helyek elhelyezését, méretét stb.

A Központi Statisztikai Hivatalnak beküldött anyagot gondosan felülvím—

gálják, hogy teljes—e, nem tantalmaz—e kettős adatot, lehetetlen értékmgyságot stb.

8 Statisztikai Szemle

730 ( mm: mmeeecsms emberien—3133

i'—

Tekintettel a mintavétel és a véletlen kiválasztás hibáira, a fő vizsgálat eredményeit kiegészítik eltérés—becslésekkel is. A standard hibát az eredmények?- ről szóló jelentésekben közlik. A jövőben valószínűleg a többi vizsgálatra is lesz

megfelelő adat. *

AZ EREDMÉNYEK KÖZLÉSE

Korábban az eljárások módszere és az eredmények rendszerint a Statistisk Tidsk'riftben, a Svéd Központi Statisztikai Hivatal folyóiratában jelentek meg

svéd nyelven, angol összefoglalással, majd 1963-tól kezdve a Statistika medde- landen (Statisztikai Jelentések) sorozatban szintén svéd nyelven (1964-től angol összeioglalássel). 1965-től kezdve bizonyos eredmények egy új kiadványban, a

Jordbruksstatistisk Arsbok c. mezőgazdasági statisztikai évkönyvben jelennek

meg.

PESIOME

Hacromuuü ouepx genne'rcn coupameunum napnan'rom noxnana, cnenannoro aeropom Ha coc'ronnmemcn B ananem're c 31 oxmöpn no 12 Hoaöpn 1966 rona B oprannaauuu (DAO c'ra'mcrmeckom cemuuape. B csoem rpvne aBTOp nanaraer MGTOII c-ra'mcrmecxux oöcnenona—

Huh, npumememux B UlBeuuu zum onenxn vpoman. Ouenxa vpoman TpaB B Ulneuuu ocuosu—

nam-ca Ha ennek manuoü BblÖOpKe M Tpex oöcneuosanmx, KOTOpble npnunmamr BO Baumanue npnpoc'r, norepu npn vöopxe " Konnuec'mo OTaBbl. Ananormnum oöpaaom npousnonmcn oueuka vpomaa xneönoro sepua, xom ;; nocnemme row npouseozm'rcn Tamxe axcnepnmen'm, HanpaBneHHble Ha Beenenne HOBOFO, Gonee nemeeoro me'rona. Baeneno ocoöoe oőcnenosanne, nenbro KOTOpOFO HBHSCTCH uccnenosanue Katiec'ma Benesennoro c nonei'i sepHa " Bcero aepna.

Aarop oc-ranasnnsaercs; Ha merone, npumennemom npu ouemce vpomas tlwpamnoro sepna, numeBoro " npommmnennoro Kapromenn, Ha Kompone mtmoc'm pesynbraros " nvőnuxanm nocnezmux.

SUMMARY

The paper is an abridged version of the lecture delivered at the FAO statistical Seminar, held between October 31 and November 12, 1966 in Budapest.

The paper reviews the method of data collections used to estimate the crop yields in Sweden. The estimation of. the grass yields in Sweden is based on one main sample survey and on three other surveys taking into account the increase, the harvesting losses as well as the guantity of the aftermath. A similar method is also used to estimate the cereals, though in the last years experiments have been made to introduce a new and cheeper technigue. Specific data collections have been orga- nized to examine the guality of the total volume of cereals and of that part which is tra'nsported. The paper reviews also the methods used to estimate the yields of fodder grain, cooking and industrial potatoes as well as the checking of the accuracv and the publication of the results.