A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak időfelhasználásának különbségei

(1)

A foglalkoztatott és a munkanélküli férfiak idôfelhasználásának különbségei *

Dr. Falussy Béla

kandidátus, a KSH szakmai főtanácsadója

E-mail: bela.falussy@ksh.hu

Négy észak-magyarországi megye (Nógrád, He- ves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg) munkaerő-piaci helyzete jelentősen elmarad az orszá- gos átlagtól. A 2008/2009. évi időmérleg-vizsgálat ennek okait és adatokkal alátámasztott következményeit kívánja feltárni a jelenleg is foglalkoztatottak és a volt foglalkoztatott, illetve az életvitelszerűen munkanélkü- li férfiak társadalmi-demográfiai összetételének és – a részben ezekkel összefüggő – időfelhasználás-szer- kezetének összehasonlításával, elemzésével.

TÁRGYSZÓ: Időfelhasználás.

Foglalkoztatottak.

Munkanélküliek.

* A tanulmány az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány OFA/8341/0028 számú támogatásával készült.

Kutatásvezető: dr. Falussy Béla.

(2)

A

Központi Statisztikai Hivatal (KSH) időmérleg-vizsgálatai¹ az életmód és időfelhasználás összefüggéseinek lehető legtágabb körében, számtalan részlet kibon- tására adtak lehetőséget. Ezek a felvételek a felnőtt hazai népességből merítették az általánosan reprezentatív mintákat. A KSH standard időmérleg-vizsgálatai – a több szempontból is lényegesen eltérő jellegű minta, az adatfelvételi eszközök, kutatási célok miatt – nem alkalmasak egy térben és társadalmi helyzetben erősen behatárolt réteg helyzetének célzott elemzésére.

A 2008/2009. évi – OFA által támogatott – kutatás célja volt: választ keresni, ad- ni arra, hogy az ország négy északi megyéjének leghátrányosabb helyzetű települése- in milyen jellegű és mértékű különbségek adódnak az eltérő munkaerő-piaci helyzet- ből a munkanélküli rétegek és foglalkoztatottak időfelhasználásában, életvitelében;

milyen fő tényezőkre vezethetők vissza e különbségek, és hogyan hatnak egyéni és családi életkörülményeikre. A vizsgálat középpontjában egy speciális időmérleg- felvétel állt, amely területi és társadalmi szempontból is erősen behatárolt munkanél- küli és foglalkoztatott réteg időfelhasználásának különbözőségeire, sajátosságaira koncentrált. A célfelvétel lehetőséget adott arra, hogy a munkaerőpiacon és azon kí- vül megjelenő munkatevékenységek időigényét és összetételét, a munkanélküli és a foglalkoztatott rétegek megélhetést szolgáló és életviteléhez kapcsolódó tevékenysé- geit, rekreációs szokásait vizsgáljuk.

Az alapvető kérdés az volt, hogy a főfoglalkozású munka idejének kiesésével lét- rejött idővákuum miként, milyen arányban oszlik el, rendeződik át a munkanélküliek eltérő helyzetű csoportjainak időfelhasználásában, mely munkatevékenységek súlya növekszik annak érdekében, hogy valamilyen módon biztosítani tudják – ha minimá- lis szinten is – maguk és családjuk megélhetését. A felvétel során a következő kérdé- sekre kerestünk választ:

– hogyan alakul át a férfiak időfelhasználásának szerkezete a rendszeres keresőmunka kiesésével, milyen tevékenységek, milyen időrá- fordítással lépnek a kiesett munkaidő helyébe;

– mit tesznek, milyen forrásokat, lehetőségeket használnak a meg- kérdezett munkanélküliek önmaguk és családjuk fenntartásának érde- kében;

1 1963 és 2000 között három alkalommal volt teljes évet lefedő és két alkalommal egy-egy tavaszi időmér- leg-felvétel. A 9 és 11 ezer fő közötti, negyedévre kijelölt személyi minta a három teljes éves felvétel idején négy-négy alkalommal adott előre meghatározott napokról ún. tegnapinterjút. (Az időmérleget a kijelölt napot követő 1. vagy 2. napon kell kérdezni.) Így a legrészletesebb 1999/2000. évi KSH felvétel 44 ezer időmérleg- elemzésére adott lehetőséget, amelynek értelmezéséhez negyedévenként eltérő tartalmú személyi és háztartási kérdőívek kapcsolódtak.

(3)

– milyen hatással van a munka nélkül eltöltött idő mértéke az idő- felhasználásra;

– milyen különbségek adódnak az időfelhasználás szerkezetében attól függően, hogy van-e a háztartásban foglalkoztatott vagy eltartott gyermek.

A kutatás Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hátrányos helyzetű kistérségeire terjedt ki. (Jelen tanulmány 3. részében rész- letesen kitérünk a kutatás mintájának sajátosságaira.) A mintában a 18–59 éves, aktív korú férfiak két csoportját különítettük el. E két fő aktivitási csoportot az elemzés során tovább finomítottuk. Bevezettük az „I. Életvitelszerűen munkanélküli réte- gek” fogalmát, amely két alcsoportot tartalmaz: „I/A. Munkanélküliek”, „I/B. Egyéb 18–59 éves, rendszeres keresőmunka nélkül”. (Az I/B. alcsoportba tartozók többsége korhatár alatti nyugdíjas – nagyrészt rokkantnyugdíjas –, segélyezett, többségük a 40–59 éves korosztályhoz tartozik.) A második főcsoporthoz „II. A rendszeres kere- sőmunkát végző foglalkoztatottak” tartoznak. (Lásd a tanulmány interneten megjele- nő Mellékletét a Statisztikai Szemle honlapján: www.ksh.hu/statszemle.)

Sor került a foglalkoztatottak és a jelenleg nem dolgozók – köztük a munkanélkü- liek – körében számos rétegjellemző vizsgálatára: megnéztük, hogy milyen különb- ségek vannak a jelenleg, illetve a csak korábban foglalkoztatottak

– ágazati besorolásában, – foglalkozási csoportjaiban, – foglalkozási viszonyában,

– abban, hogy a foglalkoztatottak hány éve dolgoznak, illetve, hogy a munkanélküliek hány éve nem dolgoznak,

– személyi és háztartási jellemzőiben: iskolai végzettségében, csa- ládi állapotában, családi állásában, a háztartás nagyságában, felszerelt- ségében, a mezőgazdasági tevékenységükben és a lakáskörülményeik- ben, valamint az életvitelt jellemző 27 kiemelt tevékenység előfordulá- sában az előző 12 hónapban.

1. A munkaerő-piaci státus, az életkörülmények és életvitel kapcsolatáról

A vizsgált célcsoportot a nappali tagozatos tanulmányokat nem folytató 18–59 éves férfiak jelentették, akik tehát koruknál fogva – néhány speciális foglalkozástól

(4)

eltekintve – még nem szerezhették meg a jogosultságot az öregségi nyugdíjra, így elvileg a korosztályba tartozók többségének még keresőmunkával kellene biztosí- tani saját és családja megélhetését. A férfiak 18–59 éves korosztálya 2008-ban az ország férfi népességének 62,1 százalékát, a négy észak-magyarországi megye mintájába bekerült 162 hátrányos helyzetűnek minősített településén pedig 61,6 százalékát jelentette. E korosztályon belül a fiatalabb 18–39 évesek és az idősebb 40–59 évesek megoszlása: országosan 55,5, illetve 44,5, a mintában 54,3 és 45,7 százalék volt.

A Munkaerő-felmérés (MEF) adatainak felhasználásával készült általános mun- kaerő-piaci helyzetkép megállapításai közül azokat emeltük ki, amelyek jól jellem- zik a térség sajátosságait, és kapcsolatban állnak az időfelhasználással is (Lakatos [2009]):

– Az országot tekintve a vizsgált négy észak-magyarországi me- gyére a legkedvezőtlenebb munkaerő-piaci helyzet jellemező, és a munkaerő-piaci mutatók a települések mérete, illetve a magasabból az alacsonyabb szerepkörű felé haladva romlanak.

– A térségben átlagosan minden második munkavállalási korúnak tekinthető személy nem dolgozik. A jobb helyzetű közepes vagy ennél nagyobb városokat elhagyva a vizsgálatból – ahogy tettük az időmér- legminta kijelölésénél – a kép még sokkal kedvezőtlenebb.

– Az alacsony foglalkoztatási szint mellett a munkanélküliek ará- nya az országos átlag közel kétszerese. A munkavállalási korú inaktív férfiak az országosan jellemzőnél nagyobb arányban kerültek ki a ko- rábban dolgozók, de a munkájukat elvesztők köréből.

– Az 55–64 éves² korcsoportba tartozó férfiak között elhanyagolha- tó a soha nem dolgozottak aránya, s koruknál fogva és a relatíve libe- rális szabályoknak köszönhetően az inaktívvá válás oka döntően a nyugdíjazás.

– A saját betegséget, mint a munkából való kiválás okát az orszá- gos átlagnál valamivel nagyobb arányban, viszont a rokkantsági nyug- díjazást kevesebben jelölték meg a régióban.

– A nem tanuló, nem dolgozó munkavállalási korú férfiak között az átlagosnál kevesebben vannak azok, akik, ha szerény összegben is, de fix jövedelemmel rendelkeznek.

2 A MEF-elemzés a teljes munkaképes korú népesség egyezményesen használt 15–64 éves korosztályára vonatkozik, amely némileg eltér – alsó és felső korhatára tekintetében egyaránt tágabb – az időmérleg-felvétel 18–59 évesekre szűkített, elvileg teljes egészében munkaképes – nappali tagozaton már nem tanuló, nyugdíj- korhatár alatti – népességétől. Ez feltehetően csak kisebb mértékben befolyásolja az elemzésből idézett általá- nos megállapításokat.

(5)

A teljes munkaképes korú 15–64 éves népesség munkaerő-piaci helyzetének elemzése alapján a vizsgált térségre vonatkozóan megállapítható, hogy a négy észak- magyarországi megyében az országos átlagnál alacsonyabb a foglalkoztatottság szintje, amit tovább árnyal a különböző nagyságú települések foglalkoztatási lehető- ségeiben meglevő nagyfokú különbség.

Az állásukat vesztett, aktív korú, munkaképes férfiak jelentős része munkanélkü- livé válik (ami lehet átmeneti állapot), jobb esetben alacsony összegű korkedvezmé- nyes nyugdíjban vagy betegségük miatt rokkantsági nyugdíjban részesülnek. Akik ezektől a lehetőségektől is elesnek, segélyezetté válnak, vagy később akár ellátás nélkül is maradnak.

1. táblázat Az időmérlegmintában a munkanélküli és foglalkoztatott férfiak

településnagyság szerinti száma és megoszlása

I. Életvitelszerűen

munkanélküli I/A. Munkanélküliek I/B. Egyéb aktív korú, rendszeres keresőmunka

nélkül

II. Foglalkoztatott rendszeres kereső Település-

nagyság (fő)

fő százalék fő százalék fő százalék fő százalék

1–1499 172 36,8 115 42,9 57 28,6 74 27,6

1500–3499 161 34,5 83 31,0 78 39,2 84 31,3

3500–X 134 28,7 70 26,1 64 32,2 110 41,0

Együtt 467 100,0 268 100,0 199 100,0 268 100,0

Az életvitelszerűen munkanélküliek két alcsoportra oszthatók: a „keresőmunkát nem végző munkanélküliekre”, akik döntő többségét a munkaerő-piaci statisztika ál- tal definiált munkanélküliek alkotják, de ide sorolható két kisebb súlyú réteg is, a

„soha nem dolgoztak” és az „egyéb nem foglalkoztatottak” (például akik tartósan háztartásukat látják el, gyermeket vagy beteget gondoznak, illetve egyéb személyes okok miatt nem vállalnak/vállalhatnak munkát). Az életvitelszerűen munkanélküliek másik alcsoportja az „egyéb, rendszeres keresőmunka nélküli 18–59 évesek”. Ezek döntő többségét a „korkedvezményes és rokkantsági nyugdíjasok” adják, akikhez to- vábbi két kisebb réteg kapcsolódik: a „munkanélküliek marginális munkavégzéssel”, akik munkanélküli státusuk mellett valamilyen alkalmi vagy szezonális munkát vál- lalnak. Idesoroltuk továbbá a „foglalkoztatottak” statisztikai kategóriájában szereplő

„nem rendszeres keresők” kis csoportját is: az alkalmi, valamint a közhasznú munká- sokat (akik önkormányzatok által munkanélküliek számára biztosított átmeneti mun- kát végeznek), továbbá az önálló bérezésben nem részesülő, szükség szerint dolgozó segítő családtagokat.

(6)

A 2. táblázatból látható, hogy a két korosztályt karakterisztikusan eltérő belső ré- tegződés jellemzi. A 18–39 évesek 67 százalékát a szűkebb értelemben vett munka- nélküliek adják, de viszonylag magas közöttük azok aránya is, akik soha nem dolgoztak (15%). A 40 évesnél idősebb generáció többsége nyugdíjas vagy rokkant (együtt 57 százalék), 33 százaléka munkanélküli, és alig van köztük olyan (2%), aki soha nem dolgozott.

2. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása aktivitási csoportok és életkor szerint

18–39 éves 40–59 éves 18–59 éves együtt Munkanélküli rétegek és foglalkoztatottak

fő százalék fő százalék fő százalék

I. Életvitelszerűen munkanélküli rétegek együtt (1–6) 178 100,0 289 100,0 467 100,0 1. Munkanélküli 120 67,4 95 32,9 215 46,0 2. Soha nem dolgozott 27 15,2 5 1,7 32 6,9 3. Egyéb nem foglalkoztatott, nem dolgozik 11 6,2 10 3,5 21 4,5 1–3. Munkanélküliek, keresőmunka nélkül 158 88,8 110 38,1 268 57,4

4. Munkanélküli marginális munkavégzéssel 8 4,5 10 3,5 18 3,9 5. Nyugdíjas és rokkant együtt 5 2,8 164 56,7 169 36,2

5.1. Nyugdíjas 1 0,6 100 34,6 101 21,6

5.2. Rokkant 4 2,2 64 22,1 68 14,6

6. Nem rendszeres keresők (alkalmi

és közhasznú munkás) 7 3,9 5 1,7 12 2,6

4–6. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli rétegek 20 11,2 179 61,9 199 42,6 II. Foglalkoztatottak, rendszeres keresőmunkával 130 100,0 138 100,0 268 100,0

A munkanélkülivé válás legfőbb okai között említhető a munkahelyek megszűné- se, a volt foglalkoztatottak megromlott egészégi állapota, alacsony iskolai végzettsé- ge és a szakképzettség hiánya.

A nem foglalkoztatottak között igen magas a legfeljebb általános iskolai végzett- ségűek aránya (41 százalék, ebből 11 százalék nem végezte el az általános iskolát sem), középiskolai vagy felsőfokú oklevéllel alig 15 százalékuk rendelkezik (44 szá- zaléknak szakiskolai végzettsége, 13 százaléknak középiskolai érettségije, 2 száza- léknak felsőfokú szakképesítése van). A foglalkoztatottakat kisebb arányban jellemzi a legalacsonyabb iskolai végzettség (15%), közel negyed részük középiskolai, 10 százalékuk felsőfokú oklevéllel, többségük (52%) szakiskolai végzettséggel rendelkezik. Az iskolázottság színvonala nemcsak a munkaerő-piaci pozíciókra, a munkahely biztonságára, a váltás, a képezhetőség esélyeire hat, de döntő szerepe van az életvitelt meghatározó értékrend, szokások kialakításában, megőrzésében is.

(7)

3. táblázat A megkérdezettek megoszlása legmagasabb befejezett iskolai végzettsége szerint*

Jelenleg nem dolgozik,

nem foglalkoztatott Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott Iskolai végzettség

fő százalék fő százalék

Általános iskolánál nem magasabb végzettségűek összesen 182 41,2 43 14,6 Általános iskola 8 osztályánál kevesebb 47 10,6 3 1,0 Általános iskola 8–10 évfolyama 135 30,6 40 13,6 Szakiskolai szakképesítést igazoló bizonyítvány 195 44,2 153 52,0 Középiskolai végzettségűek összesen (általános

vagy szakképesítést is igazoló érettségi) 56 12,7 69 23,5

Középiskolai szakképesítést igazoló érettségi 36 8,2 37 12,6 Középiskolai végzettséget követő szakképesítést igazoló

bizonyítvány 8 1,8 12 4,1

Gimnáziumi érettségi 12 2,7 20 6,8

Felsőfokú oklevéllel rendelkezők összesen 8 1,8 29 9,9

Iskolai rendszerű felsőfokú szakképesítést igazoló

bizonyítvány 2 0,5 5 1,7

Főiskolai oklevél 5 1,1 15 5,1

Egyetemi oklevél 1 0,2 9 3,1

Együtt 441 100,0 294 100,0

* E csoportosításnál a „Jelenleg is dolgozik” kategóriában szerepelnek a marginális kereső munkát végzők is, akiket életvitelük időfelhasználásuk vizsgálatánál az „életvitelszerűen munkanélküliekhez” soroltuk (26 fő).

A napi időfelhasználás mellett a rétegspecifikus sajátosságok vizsgálatának esz- köze bizonyos előre megadott tevékenységek egy éven belüli előfordulási gyakorisá- ga is. Ennek segítségével lehet képet kapni, például a vizsgált réteg egészségi állapo- táról, ami szoros összefüggést mutat a munkaerő-piaci státussal.

Mint az adatok mutatják, a foglalkoztatottak egészségi állapota lényegesen jobb, mint a munkanélkülieké. Tömeges elbocsátás esetén a munkáltatók jobban ragasz- kodnak az egészséges vagy annak tűnő, munkavégzés tekintetében így megbízhatóbb foglalkoztatottakhoz, mint a betegeskedőkhöz. A dolgozó férfiak emiatt gyakran be- tegségre utaló panaszaikkal sem fordulnak orvoshoz. (Lásd a 4. táblázatot.)

A tartósan munkanélküliek munkavállalási kilátásai az évek múlásával fokozato- san romlanak, munkaképességük, szakmai ismeretük amortizálódik, elszegényedésük pedig együtt jár egészségi állapotuk, munkabírásuk fokozatos romlásával. Mindez je- lentős hatással van időfelhasználásuk szerkezetére, egyben életminőségük változási irányára is.

(8)

4. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a betegséghez kapcsolható tevékenységet

megjelölők száma és rétegen belüli aránya

nem foglalkoztatott Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott Betegséggel kapcsolatos

elfoglaltságok

Összes megkérdezett 441 100,0 294 100,0

Betegség miatt orvosnál volt 266 60,3 141 48,0

Kórházban feküdt 90 20,4 22 7,5

Betegség miatt otthon feküdt 227 51,5 89 30,3 Megjegyzés. Több válasz is lehetséges volt.

5. táblázat A 18–59 éves volt foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása az utolsó munkahelyük

megszűnése óta eltelt évek száma szerint

Utolsó munkahely megszűnése óta eltelt évek száma Esetszám Százalék

Egy év és kevesebb 110 28,7

2–5 év 109 28,5

6–10 év 53 13,8

11–20 év 101 26,4

21–28 év 10 2,6

Volt foglalkoztatottak együtt 383 100,0

Az új helyzetben egy új életvitel alakul ki: megszűnik a mindennapok ritmusát szabályozó munka és a rendszeres munkából származó, a megélhetés biztonságát je- lentő jövedelem. A munkajövedelmek részleges pótlásához, kiadásaik csökkentésé- hez keresik a lehetőségeket, megoldásokat.

A munkaerő-piaci státustól függetlenül a munkavégzés kiiktathatatlan a minden- napokból. A háztartásban adódó feladatok elvégzésével vagy a rokonok, ismerősök munkával történő segítésével kiadás takarítható meg, amelynek értéke annál nagyobb, minél több szakismeretet kíván meg az adott feladat.

A speciális szakképzettséget, készséget igénylő lakáskarbantartó, javító-szerelő munkákat – akár saját részre, akár más háztartásnak nyújtva segítséget – nagyobb arányban végeznek az összességében magasabb átlagos képzettségi szintű foglalkoztatottak, mint azok, akik kiestek a mindennapi keresőmunka világából. A saját gép- kocsit javítók, karbantartók arányában jelentkező nagy különbség azonban alapvető-

(9)

en abból adódik, hogy a munkanélkülieknek jóval kisebb hányada (35%) rendelkezik gépkocsival, mint a foglalkoztatottaknak (68%).

6. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a megadott munkatevékenységeket megjelölők száma és aránya

nem foglalkoztatott Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott Az év során végzett munkatevékenységek

Összes megkérdezett 441 100,0 294 100,0

Saját háztartás részére végzett munkatípusok, kiadás

megtakarítás Lakáskarbantartás, építkezés, festés 193 43,8 170 57,8

Javító-szerelő munka 267 60,5 219 74,5 Gépkocsi karbantartás/javítás 93 21,1 137 46,6 Más háztartás részére végzett munkatípusok (segítő

munkaként, vagy kölcsönösség részeként)

Lakáskarbantartás, építkezés, festés 67 15,2 62 21,1 Javító-szerelő munka 57 12,9 52 17,7 Gépkocsi karbantartás/javítás 28 6,3 23 7,8 Mezőgazdasági tevékenység 101 22,9 53 18,0 Jövedelemkiegészítés (természetben, pénzben)

Mezőgazdasági tevékenység (saját háztartásnak) 265 60,1 163 55,4 Gyűjtögetés (rőzse, gomba, erdei gyümölcs) 157 35,6 62 21,1 Mezőgazdasági tevékenység napszámban 54 12,2 15 5,1

Megjegyzés. Több válasz is lehetséges volt.

Mezőgazdasági és jövedelemkiegészítő munkákat viszont nagyobb hányadban végeznek a munkanélküliek. A jövedelemkiegészítő munkák közül egyedül a nap- szám eredményez közvetlenül pénzkeresetet. Ilyen munkát a térségben a nem foglalkoztatottak 12 százaléka végez. Körükben kimagaslóan nagy a saját háztartás részére történő mezőgazdasági tevékenységet végzőké is (60%), és az erdős vidék adta lehe- tőséggel élők, a gyűjtögetők (rőzse, gomba, erdei gyümölcs) aránya (36%). Ez utóbbi tevékenység a foglalkoztatottaknál jóval szerényebb arányban fordul elő.

A mezőgazdasági tevékenység és az abból származó – főként természetbeni – jöve- delem alapja a föld, de szükséges feltétel a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen sokrétű ismeret, tapasztalat, továbbá a gazdasági épületekkel felszerelt lakóház is. Kisebb- nagyobb művelt földterülettel – a megkérdezett gazdasági aktivitásától függetlenül – a négy megye háztartásainak 67–68 százaléka rendelkezik, állatot 31–32 százalékuk tart.

Zöldséget, gyümölcsöt vagy más terményt a munkanélküli rétegekbe tartozók 18, a foglalkoztatottak 22 százaléka termel otthoni szükségletre és azon túl eladásra is. Ez is többnyire a szűkös jövedelmek némi kiegészítését teszi lehetővé.

(10)

A térségben élő 18–59 éves munkanélküliek mindennapi életvitelének közvetlen jellemzője, hogy lakásuk milyen épületben van.

7. táblázat A megkérdezettek száma és megoszlása az általuk lakott épület típusa szerint

nem foglalkoztatott Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott A lakóépület típusa

Lakótelepi épület 38 8,6 29 9,9

Egyszintes iker- vagy családi ház 217 49,2 178 60,5 Többszintes iker- vagy családi ház 39 8,8 39 13,3 Hagyományos építésű parasztház 99 22,4 40 13,6

Tanya 6 1,4 0 0,0

Cigánytelep, CS-lakás* 42 9,5 8 2,7

Összesen 441 100,0 294 100,0

* A cigányság számára (az 1960-as, 1970-es években) épített félkomfortos vagy komfort nélküli, „csökken- tett” értékű lakóházak.

A minta sajátosságai miatt mindkét csoport legnagyobb arányban iker- vagy csa- ládi házakban él: a nem foglalkoztatottak 58, a foglalkoztatottak 74 százaléka. Ez az épülettípus állagának megóvása érdekében nagy odafigyelést igényel. A szinte fo- lyamatosan adódó kisebb-nagyobb javítási, szerelési, felújítási munkák többségét a vidéken élő férfiak maguk vagy szomszédi, baráti segítséggel végzik el. Ugyanakkor a családi házakhoz kisebb-nagyobb kert és udvar is tartozik, amelyet szintén rendben kell tartani, de jellemző a házi veteményes kert is. Ha vannak gyümölcsfák, azokat metszeni, permetezni kell. A kertek rendben tartásához hozzátartozik ősszel a lehulló levelek, télen a hó eltakarítása, ahol gyepes terület is van, ott tavasztól őszig rendsze- resen kell füvet nyírni. Mindezen munkák többsége a férfiak feladata a korábbi, mindkét nemre kiterjedő éves időmérleg-felvételek tanúsága szerint.

A felvételbe került munkanélküliek 24 százaléka gazdálkodásra leginkább alkal- mas, ám a szegénységet is konzerváló parasztházakban és tanyán él, közel 10 száza- lékuk cigánytelepen lakik. A városias környezetre jellemző lakótelepi épületek 9–10 százalékuknak adnak otthont.

A családi és parasztházak jelentős részében hagyományos fűtőanyaggal – fával, szénnel – fűtenek; ez jellemző a munkanélküli rétegek 47, a foglalkoztatottak 18 szá- zalékának otthonára. E fűtőanyagok biztosítása a fűtéshez, vízmelegítéshez, főzéshez további rendszeres és időigényes (jellemzően) férfimunkákat jelent.

(11)

A szabadon felhasználható idő eltöltésében szintén fellelhetők különbségek, de a közös lakóhelyi hagyományokból, kultúrából adódó hasonlóságok is. Az egyik leg- inkább szembetűnő jellegzetesség, hogy a foglalkoztatottak szabadidős tevékenysé- geinek köre kiterjedtebb a munkanélküliekénél. A foglalkoztatottak ugyan jóval kevesebb szabadidővel rendelkeznek, de azt változatosabban, többféle módon töltik el.

Nagyobb arányban kertészkednek, kirándulnak, járnak szórakozóhelyekre, étkeznek ven- déglátóhelyen, vendégségben és nagy előnyük van az étkezéssel egybekötött vendég- fogadás terén. A foglalkoztatottak közül többen vesznek részt kulturális eseményeken, sportrendezvényeken.

8. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónap során a megadott szabadidős tevékenységeket megjelölők száma és aránya

nem foglalkoztatott Jelenleg is dolgozik, foglalkoztatott Volt-e már jövedelmet biztosító munkája?

Összes megkérdezett 441 100,0 294 100,0

Kertészkedett kedvtelésként 262 59,4 219 74,5 Kirándult, horgászott 144 32,7 136 46,3

Szórakozóhelyen volt 111 25,2 115 39,1

Vendéglátóhelyen volt nem étkezési céllal 231 52,4 162 55,1

Vendéglátóhelyen étkezett a családdal/társaságban 67 15,2 96 32,7 Vendégségbe ment (ebédre, vacsorára) 233 52,8 218 74,1

Vendéget fogadott (ebédre, vacsorára) 254 57,6 217 73,8 Kulturális eseményen vett részt 98 22,2 113 38,4 Könyvtárban olvasott, kölcsönzött 30 6,8 24 8,2 Sportversenyen volt szurkolóként 151 34,2 117 39,8 Kutyát, macskát, más kedvenc állatot gondozott 280 63,5 172 58,5 Társas játékot játszott 177 40,1 141 48,0

Vallását gyakorolta 112 25,4 78 26,5

Részt vett valamely civil vagy politikai szervezet tevé-

kenységében 26 5,9 13 4,4

A munkanélküliek a kiemelt szabadidős tevékenységek közül legnagyobb arány- ban a kedvenc állatok – kutyák, macskák – gondozását említik (63%), míg a foglal- koztatottaknál a lista élén két egymással összefüggő, azonos arányban (74%) vége- zett szabadidő-töltési szokás, az étkezéssel egybekötött vendégfogadás és vendég- ségbe járás áll.

Mindkét réteg esetében a könyvtárlátogatás (7, illetve 8 százalék) és a civil vagy politikai szervezetek tevékenységében való részvétel (6, illetve 4 százalék) a legkisebb arányban említett tevékenység.

(12)

2. A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi időfelhasználása

Az eltérő anyagi és kulturális feltételrendszerben élő munkanélküliek és foglalkoztatottak napi időfelhasználásának vizsgálatához további differenciálásra van szükség.

Bármely nagyobb társadalmi csoporton belül lényeges – az életvitel minőségére döntő módon ható – eltérések adódnak korcsoportok és a háztartás összetétele alapján.

Az időmérleg-elemzést a két aktivitási főcsoporton belül kiterjesztettük olyan ré- tegekre, amelyekről feltételezhető, hogy háztartásuk eltérő összetétele miatt időfel- használásuk is sajátos karakterű. Ezek a megkülönböztető szempontok a következők voltak: a megkérdezett háztartásában van-e eltartott gyermek, illetve a munkanélkü- liek háztartásában van-e foglalkoztatott, a foglalkoztatott megkérdezetteknél pedig rajtuk kívül van-e másik kereső háztartástag is.

9. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak száma és megoszlása korcsoport és a háztartás összetétele szerint

18–39 éves 40–59 éves 18–59 éves együtt A munkanélküli és foglalkoztatott rétegek

a háztartás összetétele szerint fő százalék fő százalék fő százalék

I. Életvitelszerűen munkanélküli 178 100,0 289 100,0 467 100,0 Apa eltartott gyermekkel* 79 44,4 91 31,5 170 36,4 A háztartásban van eltartott gyermek 103 57,9 95 32,9 198 42,4 A háztartásban nincs eltartott gyermek 75 42,1 194 67,1 269 57,6 A háztartásban van aktív kereső 57 32,0 99 34,3 156 33,4 A háztartásban nincs aktív kereső 121 68,0 190 65,7 311 66,6 Életvitelszerűen munkanélküli apa eltartott

gyermekkel 79 100,0 91 100,0 170 100,0

A háztartásban van aktív kereső 14 17,7 37 40,7 51 30,0 A háztartásban nincs aktív kereső 65 82,3 54 59,3 119 70,0 II. A megkérdezett foglalkoztatott, rendszeres

keresőmunkával 130 100,0 138 100,0 268 100,0

Apa eltartott gyermekkel* 59 45,4 64 46,4 123 45,9 A háztartásban van eltartott gyermek 66 50,8 65 47,1 131 48,9 A háztartásban nincs eltartott gyermek 64 49,2 73 52,9 137 51,1 A háztartásban egynél több aktív kereső van 69 53,1 86 62,3 155 57,8 A háztartásban nincs másik aktív kereső 61 46,9 52 37,7 113 42,2

* Apának azt tekintjük, akinek a családi állapota nős vagy élettárs és a háztartásban van eltartott gyermek.

Nem mindenki apa is egyben, akinek a háztartásában eltartott gyermek él, ezek aránya mindig magasabb az apákénál.

(13)

A 40 évesnél fiatalabb munkanélküliek 58 százaléka él olyan háztartásban, amely- ben eltartott gyermek is van, ez az arány a foglalkoztatottak esetén 51 százalék körüli.

Ugyanakkor a fiatal munkanélküliek 68 százalékban élnek kereső nélküli háztartásban, míg a foglalkoztatott fiatalok háztartásainak 53 százalékában rajtuk kívül is dolgozik még valaki. Az idősebbeknél fordított a helyzet: a 40–59 éves munkanélkülieknek már csak egyharmada, a foglalkoztatottaknak még mindig közel a fele él gyermekes háztar- tásban. Mire utalhatnak ezek az adatok? Például arra, hogy a kevés dolgozó/kereső miatt alacsony jövedelmű fiatal munkanélküli férfiak háztartásaiban több a (szegénységbe születő) gyermek, mint a valamivel jobb anyagi körülmények között élő dolgozó fiatalok háztartásaiban. A 40 év feletti foglalkoztatottak esetén a fiatalokéhoz képest alig csökken a gyermekes háztartások aránya (a szülők nem túl fiatalon vállalnak gyermeket, akik viszont hosszabb ideig tanulnak és maradnak a szülői házban).

Az időmérlegek elemzéséhez a napi átlagos időfelhasználás adatait használtuk fel, amely a vizsgált tevékenységek között az összes válaszadó időráfordítását osztja fel a nap 1440 perces (24 órás) keretében. Az adatok oszlopon belül (sorok között nem) összegezhetők, csoportosíthatók. Vizsgálható a különböző tevékenységekre fordított időmennyiségek egymáshoz viszonyított vagy tevékenységcsoporton belüli aránya, a napi időfelhasználás szerkezete. Ennek az adatnak a nagysága függ az egyes tevé- kenységeket a vizsgált napokon végzők számától és a tevékenységre fordított összes időtől. Annál nagyobb e mutató értéke, minél többen, gyakrabban, nagyobb időráfor- dítással végeznek valamely tevékenységet.

A tevékenységre fordított összes idő (percben) Napi átlagos időfelhasználás=

Az összes napi időmérleg-megfigyelés száma

2.1. A vizsgált rétegek tevékenységszerkezetének különbségei

Az elemzés gerincét a napi tevékenységek funkcionálisan elkülönülő hat főcso- portjára fordított időmennyiségek összehasonlítása adja, a párba állítható társadalmi rétegek szerint. A tevékenységszerkezetek eltérésének mértékét, az összevetett réte- gek életvitelének távolságát az időmérleg-vizsgálatok értékelésekor gyakran használt

„T” szerkezeteltolódási-mutató érzékelteti (Ferge [1965]). A mutató értéke attól függ, hogy milyen nagyságrendű különbségek vannak az összehasonlított két réteg időfelhasználásának hat szerkezeti egysége között.

A T-mutató képlete:

( )

²

1

–

k i i

i

a b

T=

∑

₌ k , ahol a az egyik összehasonlított csoport;

b a másik összehasonlított csoport; i a tevékenység jele; k a számításhoz felhasznált összes tevékenységcsoport száma.

(14)

A szerkezeti különbségek méréséhez a következő tevékenység-főcsoportokat hasz- náltuk: Kereső-termelő munka, tanulás; Háztartás, család ellátása; Közlekedés, utazás, várakozás; Fiziológiai szükségletek; Tévénézés; Tévénézésen kívüli szabadidő.

10. táblázat Az összehasonlított társadalmi csoportok tevékenységszerkezetének eltérését jelző T-mutató értéke

a) Társadalmi csoport b) Társadalmi csoport A T- mutató

értéke

Az I. és II. aktivitási csoportok közötti különbségek

I. Életvitelszerűen munkanélküli II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak 128,3 I. Életvitelszerűen munkanélküli, 18–39 éves II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak, 18–39 éves 128,7 I. Életvitelszerűen munkanélküli , 40–59 éves II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak, 40–59 éves 125,7 I/A. Munkanélküliek II. Rendszeres keresők, foglalkoztatottak 133,4

Az I. és II. aktivitási csoportokon belül vizsgált rétegek közötti különbségek

I/A. Munkanélküliek I/B. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli rétegek 27,1 I. Életvitelszerűen munkanélküli, 18–39 éves I. Életvitelszerűen munkanélküli , 40–59 éves 20,1 II. Foglalkoztatott, 18–39 éves II. Foglalkoztatott, 40–59 éves 23,5

I. Munkanélküli rétegek háztartásában kereső foglalkozású:

Van Nincs 12,2

II. Foglalkoztatott háztartásában másik kereső:

Van Nincs 16,8

I. Munkanélküli rétegek háztartásában eltartott gyermek:

Van Nincs 34,9

II. Foglalkoztatott háztartásában eltartott gyermek:

Van Nincs 25,3

I. Munkanélküli rétegek lakóhelye

1500 fősnél kisebb település 3500 fősnél nagyobb település 24,5

A 10. táblázatból látható, hogy a T-mutatók értéke nagyságrendileg tér el egymás- tól, ha a két aktivitási főcsoport közötti vagy az egyes aktivitási főcsoportokon belüli alcsoportok időfelhasználásának szerkezetét vizsgáljuk.

Értelemszerűen legnagyobb mértékű a különbség a szűkebb, statisztikai értelem- ben is munkanélkülinek minősülő (I/A.) réteg és a rendszeres keresettel rendelkező foglalkoztatottak (II.) életvitele, időbeosztása között (T=133). Ezt követően a legmagasabb a T-mutató értéke (129), ha a 40 évesnél fiatalabb (18–39 éves) életvitelsze-

(15)

rűen munkanélküli (I/18–39) és a velük azonos korosztályhoz tartozó rendszeres ke- resők (II/18–39) időfelhasználás-szerkezetét hasonlítjuk össze. Nem sokkal alacsonyabb ennél a két aktivitási főcsoport egészének (I.–II., T=128) és a 40–59 éves kor- osztályainak (126) összevetéséből származó T-érték. A két aktivitási főcsoport életvi- telének kirívóan nagy különbségét a mindennapok időfelhasználását meghatározó, rendszeres munkával lekötött idő jelenléte vagy hiánya okozza. Ezt tekinthetjük az életvitel egész jellegét elsődlegesen alakító tényezőnek.

A legaktívabb korosztályhoz tartozó férfinépesség két aktivitási főcsoportjának életét befolyásoló minden más tényező (az életkor, a háztartás összetétele, a lakóhely települése) másodlagos szerepet játszik az időfelhasználás alakulásában, de egymás- tól eltérő mértékben differenciálják akár a munkanélküliek, akár a foglalkoztatottak időfelhasználását.

A 10. táblázatban az I. és II. aktivitási főcsoportokon belül vizsgált rétegek idő- felhasználás szerkezeti egységei közötti különbségek mértékére utaló T-mutató érté- keit (amely 12 és 35 között változik) rétegenként is eltérő mértékben differenciálják a figyelembe vett tényezők, az életvitelt befolyásoló különböző körülmények.

Az aktivitási főcsoportokon belül a legnagyobb szerkezeti eltérés (T=35) aszerint figyelhető meg, hogy a munkanélküli megkérdezettek háztartásában van vagy nincs eltartott gyermek. E tényező hatása jóval kisebb a foglalkoztatott férfiak esetén (T=25).

A következő magasabb eltérési mutató az „I. Életvitelszerűen munkanélküli” fő- csoportot alkotó két réteg (I/A. és I/B.) között van (T=27). Szintén viszonylag magas azon munkanélküliek időfelhasználása közötti különbség, akik eltérő nagyságú (1500 főnél kisebb és 3500 főnél nagyobb) településeken élnek (T=25). A két eltérő korosz- tályhoz tartozás hatása a foglalkoztatottaknál erősebb (T=24) a munkanélküliekhez (T=20) képest.

A várakozásoktól eltérő módon legkisebb hatása van a munkanélküliek tevékeny- ségszerkezetére az a fontosnak gondolt körülmény, hogy háztartásukban van vagy nincs dolgozó, kereső személy (T=12). A foglalkoztatott férfiak életvitelére ennél nagyobb hatással van, hogy háztartásukban van-e még rajtuk kívül is foglalkoztatott (T=17).

2.2. A tevékenységcsoportok, azokon belül

az egyes tevékenységek közötti különbségek vizsgálata

A foglalkoztatottak és a munkanélküliek időfelhasználásának vizsgálatakor fő- ként arra keressük a választ, hogy a keresőmunka elvesztésével kiesett munkaidő milyen mértékben, mely tevékenységcsoportok között osztódik fel, hogy a szintetikus mutatók eltérő nagyságát milyen tevékenységátrendeződések idézték elő.

(16)

A tevékenységszerkezetek között a legnagyobb, szélsőséges értékű különbség (T=133) a munkanélküliek szűkebb csoportja (I/A.) és a rendszeres kereső foglalkoztatottak között van, amit a kereső-termelő munkára fordított idő maximális mértékű (280 perces) eltérése magyaráz. A foglalkoztatott férfiak négyszer annyi ideig dolgoznak (átlagos napon³ több mint hat órát), mint a magukat munkanélkülinek vallók (másfél órát).

11. táblázat A 18–59 éves munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos

időfelhasználása tevékenység-főcsoport szerint

I/A. Munkanélküliek II. Foglalkoztatottak Tevékenység-főcsoport

perc százalék perc százalék Időráfordítás

különbsége (I/A.–II.)

perc

Kereső-termelő munka, tanulás* 93 6,5 372 25,9 –279 Háztartás, család ellátása 199 13,8 102 7,1 97 Közlekedés, utazás, várakozás 47 3,3 85 5,9 –38

Fiziológiai szükségletek 729 50,7 651 45,2 78

Tévénézés 237 16,5 135 9,4 102

Tévénézésen kívüli szabadidő 134 9,3 94 6,5 40

Összesen 1 439 100,0 1439 100,0 0

T-mutató 133,4

* Az I/A Munkanélkülieknél a kereső-termelő munka ideje 90 perc és 3 perc a tanulás. A foglalkoztatot- taknál átlagos napon nem mutatható ki a tanulásra fordított idő.

A foglalkoztatottak munkára fordított 280 percnyi és a közlekedés 40 percnyi többletidejéből a munkanélküliek időfelhasználásában legtöbb a tévénézésre (102 perc) és a háztartás, család ellátására (97 perc), majd a fiziológiai szükségletekre (kü- lönösen alvásra, passzív pihenésre, körülbelül 80 perc), végül a tévénézésen kívüli szabadidős tevékenységekre fordított időbe (40 perc) tevődik át. A napi tevékeny- ségkörük százalékos megoszlása alapján elmondható, hogy a munka és közlekedés a foglalkoztatottak napi idejének 32 százalékát, míg a munkanélküliek idejének csupán 10 százalékát köti le.

Fontos kérdés az is, hogy a két összehasonlított csoport kereső-termelő munkája milyen elemekből adódik össze. A „kereső-termelő munka” tevékenységcsoport

3 Az átlagos nap azt jelenti, hogy a tevékenységekre fordított idő valamennyi nap között azonos arányban oszlik meg. Ezért a főfoglalkozású munkára fordított idő átlagos napon lényegesen alacsonyabb, mintha a le- dolgozott munkanapokra szűkítve számolnánk.

(17)

meghatározó eleme a főfoglalkozású munka. További elemei a jövedelem- kiegészítés (amely történhet pénzért és lehet saját háztartás számára végzett mező- gazdasági munka), és a többnyire más háztartásnak nyújtott segítő munka, ami mö- gött esetleg valamilyen anyagi vagy természetbeni ellentételezés is állhat. A munka- nélküliek miután egyáltalán nem végeznek főfoglalkozású munkát, másfél órányi ke- reső-termelő tevékenységük több mint kétharmad (átlagos napon egy órát meghala- dó) része valamely „jövedelemkiegészítő” munka, ami nagyrészt saját háztartásuk számára végzett mezőgazdasági munka (ezen belül is az állattartáshoz képest kevesebb hasznot hozó növénytermesztés dominál). Ez a tevékenység alapvetően a ház- tartás élelmiszer-szükségleteinek egy részét fedezi, tehát úgy termel jövedelmet, hogy kiadásokat takarít meg.

12. táblázat A munkanélküli és a foglalkoztatott férfiak átlagos napi időfelhasználása a keresőtevékenységek szerint*

(perc)

Tevékenységcsoportok, tevékenységek I/A. Munkanélküliek II. Foglalkoztatottak Időráfordítás különbsége (I/A.–II)

1. Kereső–termelő munka (tanulás nélkül) 90 372 –282

1.1.Főfoglalkozású munka 0 313 –313

1.2. Jövedelemkiegészítés 65 44 21

1.3. Segítő és önkéntes munka 26 16 10

1.2. Jövedelemkiegészítés 65 44 21

1.2.1. Pénzért végzett munka 12 19 –7

1.2.2. Mezőgazdasági munka saját

háztartásnak 53 24 29

1.2.2/A Állattenyésztés 14 12 2

1.2.2/B Növénytermesztés

és egyéb munka 39 13 26

* Az egyperces eltérések a kerekítésből adódnak.

A következő kérdés, hogy a kieső főfoglalkozású munkaidő révén létrejövő idő- vákuum a munkanélküliek időfelhasználásában mely tevékenységkörök idejét, és milyen mértékben tölti fel. Az idővákuumot növeli a főfoglalkozású munka kiesésével megrövidülő, közel felére csökkenő közlekedési idő.

Az elemzett időmérlegek adatai szerint az így felszabadult átlagosan 351 perc

„kényszerszabadidő” egy része (fél óra) a jövedelemkiegészítő és segítő munkák ide- jét gyarapítja, a foglalkoztatottakhoz képest mintegy kétszeresére növelve a háztartás

(18)

és család ellátására fordítható időt (másfél óra, a felszabadult idő 28 százaléka). En- nek a két munkára (és csekély mértékben tanulásra) fordított időnek az aránya az újra felosztható időn belül 37,3 százalék. A fennmaradó 62,7 százalék döntő hányada (40,5%) a szabadon felhasznált időt, 22,2 százaléka a fiziológiai szükségletek (alvás, passzív pihenés) idejét gyarapítja. A szabadon felhasznált többletidő nagyobbik há- nyada (29%) a tévézéssel töltött időben realizálódik, és csupán 11 százalékát fordít- ják egyéb, főként társaságban töltött tevékenységekre az érintettek.

13. táblázat A munkanélküli és a foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenységszerkezet szerint

I/A. Munkanélküliek II. Foglalkoztatottak Időráfordítás különbsége

(I/A.–II.) Tevékenység főcsoportok

perc százalék perc százalék perc százalék

Napi tevékenységek

Főfoglalkozású munka 0 0,0 313 21,7 –313 Közlekedés, utazás, várakozás 47 3,3 85 5,9 –38 Többi tevékenység 1393 96,8 1042 72,4 351

Összesen 1440 100,0 1440 100,0 0

Többi tevékenység

Tanulás 3 0,2 0 00 3 0,9

Jövedelemkiegészítés, segítő munka 91 6,3 60 4,2 31 8,8 Háztartás, család ellátása 199 13,8 102 7,1 97 27,6

Fiziológiai szükségletek 729 50,7 651 45,2 78 22,2

Tévénézés 237 16,5 135 9,4 102 29,1

Tévénézésen kívüli szabadidő 134 9,3 94 6,5 40 11,4

Együtt 1393 96,8 1042 72,4 351 100,0

A rendszeres keresőmunkát végző foglalkoztatottak összes kereső-termelő munka- idejéhez képest a keresőmunkát nem végző munkanélküliek (I/A.) munkára fordított idejének aránya 24 százalék, a két réteg háztartásaiban az egy főre jutó jövedelmet tekintve ez az arány az előbbinél valamivel magasabb, 32 százalék. Ennek ellenére a munkanélkülieknél ez az összeg rendkívül alacsony – 29 ezer forint/fő –, ami nem fe- dezheti a biztonságos megélhetéshez szükséges kiadásokat (rezsi, gyógyszerek, gyer- mekellátás stb.), a rendszeres keresők egy főre jutó jövedelme 96 ezer forint.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munkanélküliek (I/A.) 60 százaléka 40 év alatti (foglalkoztatottak között a két korcsoport közel azonos arányban oszlik meg). A fiatalabb munkanélküliek háztatásai a legnépesebbek (4,2 fő/háztartás), de a

(19)

teljes I/A. csoportban is 3,9 fő jut egy háztartásra, míg a kereső foglalkoztatottaknál ez az érték alacsonyabb: 3,4 fő/háztartás.

A háztartásellátó-tevékenységek kiugróan magas időráfordítását a munkanélküli- ek esetében a háztartási és karbantartási munkák közül is a házkörüli munkákra (fű- tés, favágás, udvar rendben tartása) fordított idő magyarázza.

14. táblázat A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időráfordítása,

amit a háztartás és a család ellátása érdekében végzett*

(perc)

Tevékenységcsoportok, tevékenységek I/A. Munkanélküliek II. Foglalkoztatottak Időráfordítás különbsége (I/A.–II.)

Háztartás, család ellátása együtt 199 102 97

Háztartási és karbantartási munkák 141 64 77

Házimunkák 31 24 7

Ház körüli munkák (udvar rendben tartása,

fűtés stb.) 91 22 69

Javító, karbantartó munkák, építkezés 19 18 1 Vásárlás, szolgáltatások igénybevéte-

le, ügyintézés 22 14 8

Gyermekek ellátása, nevelése 35 24 11

* Az egyperces eltérések a kerekítésből adódnak.

1. ábra. A munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos szabadon felhasznált idejének szerkezete (perc)

237

135 76

44 58

50

0 50 100 150 200 250 300 350 400

I/A. Munkanélküliek II. Foglalkoztatottak Tévénézés Társas szabadidő-töltés, szórakozás Fennmaradó szabadidő

A tévénézés a jelentősen több szabad idővel (371 perc) rendelkező munkanélküli- eknél összes idejük közel 65 százalékát (237 perc), a foglalkoztatottak kevesebb ide- jének (229 perc) is közel 60 százalékát (135 perc) tölti ki.

Perc

(20)

A foglalkoztatottakhoz képest a munkanélküliek egy és negyedórával többet al- szanak (533/460 perc) és közel fél órával töltenek többet passzív pihenéssel (60/36 perc). Ez a kimagaslóan sok alvás, passzivitás nem a munkából fakadó fáradtságot kompenzálja (mint a foglalkoztatottak erre fordított szűkös ideje), hanem az idővá- kuum kitöltését szolgálja, épp úgy mint a szellemi restségről tanúskodó négyórás tévénézés.

Végső következtetés az lehet, hogy a hirtelen felszabadult idő jelentős hányadát a munkanélküliek nem képesek aktív tevékenységekre fordítani (sem a munka, sem a szabad időn belül). Ez azért veszélyes, mert többségük fiatal, még tanulhatnának, képezhetnék magukat, de így a munka biztonságának, életmódot szabályozó szere- pének elvesztésével szellemi és fizikai teljesítőképességeik napról napra erodálód- nak.

Az életvitelszerűen munkanélküli rétegek közel 60 százaléka tartozik a keresőmun- ka nélküli I/A. csoporthoz, ez magyarázza a főcsoport átlagához (34 ezer forint/fő) ké- pest is alacsonyabb jövedelmüket. A két munkanélküli alcsoport időfelhasználásának szerkezete is különbözik, amelynek egyik oka az eltérő korösszetétel. A keresőmunka nélküli I/A. csoporthoz tartozók 59 százaléka 40 év alatti, a rendszeres keresőmunkát nem végző I/B. csoport 90 százaléka a 40–59 éves korosztályhoz tartozik, jelentős ré- szük nyugdíjkorhatár alatti nyugdíjas vagy rokkant, akik – bár alacsony színvonalú, de rendszeres – ellátásukat alkalmilag némi keresőmunkával is ki tudják egészíteni. Idő- felhasználásuk szerkezetének eltéréseit a 15. táblázat mutatja.

15. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelhasználása

tevékenység-főcsoportok szerint

I/A. Munkanélküliek I/B. Egyéb rendszeres kereső- munka nélküli rétegek Tevékenység-főcsoport

különbsége (I/A.–I/B.)

perc

Kereső-termelő munka, tanulás 93 6,5 122 8,5 –29

Háztartás, család ellátása 199 13,8 165 11,5 34 Közlekedés, utazás, várakozás 47 3,3 42 2,9 5

Fiziológiai szükségletek 729 50,7 772 53,6 –43

Tévénézés 237 16,5 216 15,0 21

Összesen 1439 100,0 1441 100,0 –2

T-mutató 27,1

(21)

Az adatok arra utalnak, hogy nagyrészt az idősebb korosztályhoz tartozó, egyéb rendszeres keresőmunka nélküli réteg (I/B.) összes munkaidején belül a fiatalabb (I/A.) munkanélküliekhez képest fél órával több a kereső-termelő munkára fordított idő (két óra), és hozzávetőleg ugyanennyivel kevesebb a háztartás ellátására hasz- nált idő (2,5 óra). A munka után fennmaradó idejükön is eltérő módon osztoznak: a fiatalokhoz képest háromnegyed órával több jut a fiziológiai szükségletekre (770 perc, 13 óra, a nap nagyobb hányada) és fél órával kevesebb a szabadidős tevé- kenységekre.

16. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelszanálása a keresőtevékenységek alapján

(perc)

Tevékenységcsoportok, tevékenységek I/A. Munka- nélküliek

I/B. Egyéb rendszeres keresőmunka nélküli

rétegek

Időráfordítás különbsége

(I/A.–I/B.)

1. Kereső–termelő munka (tanulás nélkül) 90 117 –27

1.1. Főfoglalkozású munka 0 27 –27

1.2. Jövedelemkiegészítés 65 73 –8

1.2.1. Pénzért végzett munka 12 25 –13

1.2.2. Mezőgazdasági munka saját

háztartás számára 53 48 5

1.2.2/A Állattenyésztés 14 27 –13

1.2.2/B Növénytermesztés és egyéb munka 39 20 19

1.3. Segítő és önkéntes munka 26 17 9

A fiatalabb I/A. munkanélküli réteghez képest az idősebb I/B. csoport a kereső- termelő munkák tevékenységei közül a pénzért végzett munkákat, a saját háztartás számára végzett mezőgazdasági munkák közül pedig a nagyobb értéket, több megta- karítást eredményező állattenyésztést részesíti előnyben.

Az életvitelszerűen munkanélküli rétegek egészében, valamint a foglalkoztatot- taknál az életkor is módosítja némileg az időfelhasználás szerkezetét, ezen belül a munkára fordított időt és az egy főre jutó jövedelmeket is. Mindkét rétegen belül az idősebbekhez képest a fiatalabb korosztályba tartozók több időt fordítanak kere- ső-termelő munkára, tévén kívüli aktív szabadidős tevékenységekre, így kevesebbet töltenek tévénézéssel és kevesebb idő jut a fiziológiai szükségletek kielégítésé- re is. Ez utóbbi tevékenységkör kortól függetlenül a munkanélküliek napjának több mint felét (51/53%) tölti ki, míg a foglalkoztatottaknál ez az arány 45 százalék kö- rüli.

(22)

2.3. A háztartások összetételének

és a településnagyság hatása az időfelhasználás szerkezetére

A munkanélküli férfiak időfelhasználásában az egyetlen figyelemre méltó kü- lönbség a tévénézésen kívüli aktív szabadidőben található: azokban a háztartásokban, ahol van aktív kereső ennek értéke fél órával haladja meg azokét, ahol nincs. Mind emellett a kereső-termelő, háztartásellátó tevékenységre fordított idő hosszában – az előzetes várakozásokhoz képest – nincs különbség.

17. táblázat A 18–59 éves életvitelszerűen munkanélküli és foglalkoztatott férfiak napi átlagos időfelhasználása aszerint,

hogy háztartásuknak van-e kereső foglalkozású tagja

a) Van kereső foglalkozású b) Nincs kereső foglalkozású Tevékenység-főcsoport

különbsége (a–b)

perc

Munkanélküliek Kereső-termelő munka, tanulás 103 7,2 106 7,4 –3

Háztartás, család ellátása 183 12,7 185 12,8 –2 Közlekedés, utazás, várakozás 38 2,6 49 3,4 –11

Tévénézés 222 15,4 231 16,0 –9

Összesen 1439 100,0 1440 100,0 –1

T-mutató 12,2

Foglalkoztatottak

Kereső-termelő munka, tanulás 367 25,5 380 26,4 –13

Háztartás, család ellátása 92 6,4 116 8,1 –24

Közlekedés, utazás, várakozás 87 6,0 83 5,8 4

Tévénézés 137 9,5 132 9,2 5

Összesen 1439 100,0 1440 100,0 –1

T-mutató 16,8

Azok a foglalkoztatott férfiak, akik háztartásában legalább még egy aktív kereső él (aki az esetek jelentős részében a feleség), közel fél órával (24 perc) fordítanak kevesebbet háztartás- és családellátó munkákra, és valamelyest kisebb a kereső-

(23)

termelő munkaidejük is. Fél órával több viszont a tévénézésen kívüli aktív szabad- idejük, mint azoknak, akik az egyedüli keresőnek minősülnek háztartásaikban.

A gyermekes háztartásban élő munkanélküli férfiak a gyermek nélküliekhez képest egy órával többet fordítanak a háztartás, család ellátására, negyed órával több kereső- termelő munkát végeznek, és kissé magasabb a közlekedési idejük is. Ami ezzel szem- ben kevesebb, az a fiziológiai szükségletek ideje (50 perc) és a szabadon felhasznált idő (38 perc). Ez utóbbin belül is főként a tévénézés ideje rövidül az egyéb szabadidő- höz képest.

A gyermekes háztartásban élő foglalkoztatott férfiak a gyermek nélküliekhez ké- pest 40 perccel fordítanak többet a háztartás, család ellátására, kereső-termelő mun- kaidejük nem különbözik, viszont közel fél órával többet tévéznek és a közlekedési idő náluk is magasabb negyedórával.

A kistelepülésen élő munkanélküliek a 3500 fősnél nagyobb lélekszámú települé- seken élőkhöz képest 40 perccel többet dolgoznak (főleg mezőgazdasági munkák), fél-fél órával kevesebb időt szánnak alvásra, pihenésre és tévénézésen kívüli szabad- idős tevékenységekre. Időfelhasználásuk más területeire alig hat, hogy milyen nagy- ságú településen élnek.

18. táblázat Az 1500 főnél kevesebb és a 3500 főnél több lakosú településeken élő 18–59 éves,

életvitelszerűen munkanélküli férfiak napi átlagos időfelhasználása tevékenység-főcsoportok szerint

a) 1500 főnél kisebb

település b) 3500 főnél nagyobb telepü- Tevékenység-főcsoport lés

különbsége (a–b)

perc

Kereső-termelő munka, tanulás 128 8,9 87 6,0 41

Háztartás, család ellátása 184 12,8 174 12,1 10 Közlekedés, utazás, várakozás 46 3,2 51 3,5 –5

Tévénézés 232 16,1 221 15,3 11

Tévénézésen kívüli szabadidő 121 8,4 149 10,3 –28

Összesen 1440 100,0 1441 100,0 –1

T-mutató 24,5

2.4. Az egyes tevékenységek napi ritmusa a munkanélküliek és foglalkoztatottak esetében

Az időmérlegből az is kirajzolódik, hogy egyes tevékenységek aránya miképp változik a nap 24 órája során. A következő ábrák öt kiemelt tevékenység (alvás, majd