A K I S A L F Ö L D M I L L E N N I U M I M E L L É K L E T E
Г ! Ш î .
SZENT ISTVÁN ÜNNEPE
S Z E R K E S Z T I : V A R G A L A J O S www.kisalfold.hu 2001. A U G U S Z T U S 18.
Államalapítás: Kristó Gyula professzor kényszerekről és zseniális felismerésekről
A történelem nem úgy üzen
Tévedés azt hinni, hogy Szent István minden lépése tudatosan megfontolt volt,
ugyanakkor kétségtelen:
uralkodásával új korszak kezdődött
Magyarországon - "
mindezt Kristó Gyula, a kérdés talán
legavatottabb szakértője állítja. A Szegedi
Tudományegyetem professzora négy évtizedes kutatásaira alapozva úgy véli, hogy első királyunk
cselekedeteiben zseniális felismerések és történelmi kényszerek érhetők tetten.
Hancz Gábor interjúja.
— Más közép-európai országok Magyarországhoz hasonló utat jár- tak be az első' ezredforduló környé- kén: államot alapítottak, felvették a kereszténységet. Szent István egy- mással összefüggő, utólag teljesen logikusnak tűnő lépései zseniális felismerésnek vagy a történelmi
kényszernek voltak köszönhetők ?
— Mindkettőnek egyszerre. A X. század közepétől a „megátal- kodott" pogány magyar nagy- urak közül többen megkeresztel- kedtek, érezve annak égető szük- ségét. Ugyanígy cselekedtek a csehek és a lengyelek is. István igazi érdeme az, hogy ebből a kényszerhelyzetből jól jött ki, mert helyesen választotta meg az időpontot. Erre csak 999 és
1002 között nyílt lehetőség. III.
Ottó német-római császár és II.
Szilveszter pápa néhány éves együttműködési időszaka egy- szeri konstelláció volt: akik nem ekkor léptek, vagy nem olyan következetesen, mint István, rosszabbul jártak. A lengyelek- nek a független állam megte- remtése, a cseheknek sem ez, sem az önálló érsekség létrehozá- sa nem sikerült. István mindket-
KRISTÓ GYULA:
„Tévhit, hogy István apja politikáját folytatta: pontosan a fordítottját cselekedte."tőt megvalósította, ami óriási eredmény.
- Belátta akkoriban valaki, hogy mi a változások tétje?
- Teljesen biztos, hogy nem.
Tévedés azt állítani, hogy István minden döntése tudatos és böl- csen megfontolt volt. 1000-ben nem lehetett látni, hogy Bizánc később eltűnik, és a Nyugat lesz a győztes. Istvánnak nem volt vá- lasztása, csak a Nyugat felé nyitha-
tott. Egyrészt azért, mert ha Bizánc felé közeledik, már nem lehetett volna első, hiszen Gyula megelőz- te. Másrészt az Árpádok területe a Dunántúlon volt, s a németek tor- kában ez a lépés jelentene a garan- ciát a biztonságra. A kérdés nem úgy vetődön fel István számára, hogy a Nyugatot vagy a Keletet, hanem hogy melyik Nyugatot vá- lassza: a német-római császárt vagy a pápát? Végül azért tudta az or-
szág függetlenségét megőrizni, mert a pápától fogadta el a főhatal- mat jelképező koronát, de minden nagyhatalommal képes volt jó vi- szonyban maradni.
— Az irányvonal már Géza fe- jedelem uralkodása alatt megvál-
tozott: a magyar követek 973-ban részt vettek a quedlinburgi biro- dalmi gyűlésen, az országba térítő szerzetesek érkeztek. Miben hozott újat István politikája?
FOT6 SCHMIDT ANDREA
- A legújabb kutatások ezt a vé- lekedést cáfolják. Istvánnal min- den újrakezdődön. Géza közele- dése a Nyugathoz csupán uralko- dásának első néhány esztendejére volt jellemző, csak addig ten en- gedményeket, amíg meg nem szi- lárdította hatalmát. Legutóbb egy forráskiadvány összeállításánál jöt- tünk rá arra, hogy 975 és 996 kö- zön Géza semmit sem ten a ke- reszténység irányában. Nem vélet-
len, hogy amikor Querfurti Bruno szerzetes 1005 táján Magyaror- szágra érkezett, már az emléke sem élt annak, hogy Géza uralkodása alatt néhány évig keresztény térí- tők tevékenykedtek az orszagban.
Géza egyeden püspökséget sem hozott létre, mindössze a pannon- halmi monostor alapjait vetette meg, miközben Ajtony is képes volt arra, hogy apátságot építtessen a Maros mellett. Géza nem vere- tett pénzt, nem szervezte meg a közigazgatást. Tévhit, hogy István apja politikáját folytatta: pontosan a fordítottját cselekedte.
— Első királyunkat ma állam- alapítóként és szentként tisztel- jük, de —az ön egyik munkájából
idézve — egyszerre volt rettenetes és mélyen alázatos, kegyetlen és kegyes, egyszerre tartotta kezében a kardot és a keresztet. Hogyan élte meg az általa végrehajtott változásokat a kor embere?
— Kudarcként. A változá- sokkal csak egy maroknyi cso- port nyert: az egyház képvise- lői, a betelepülő német előke- lők, az Istvánhoz közel álló törzsi hatalmasságok, akik ko- rábban elképzelhetetlen mér- tékű hatalomhoz jutottak. A társadalom többsége, több mint 90 százaléka vesztes volt.
Elvesztette szabadságát, hitét, foglalkozását, közösségét, megfosztották tulajdonától.
Nem véletlen, hogy Istvánról egészen a XVI. századig nem szól egyetlen népmonda sem, miközben például ellenfelé- ről, Aba Sámuelről igen. Ist- vánt 1083-ban az egyház avat- ta szentté, nem a nép.
— Miért érte meg akkor a nagy átalakítás?
— A történelem nem így vet fel kérdéseket. István német modellt valósított meg az államszervezés- ben. Ha nem teszi, a németek be- jöttek volna, és színnémet rend- szert hoztak volna létre. István- ban tehát az önfenntartási ösztön is működött, amikor kompro- misszumot kötött velük. Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a Szent István-i államnak alapjai voltak: semmilyen alap nem léte- zett az európai értelemben vett államszervezet kialakításához, azt felülről kényszerítették rá a társa- dalomra.
(Folytatás a 12. oldalon.)
Sz ív dobban a szülőföldért
Az ellentétek varázsa marasztal. Száz-egynéhány éves faragott bútorok, rézesengők és gyertya nélküli gyertyatartók, világít a szárnyasoltár és a sarokból ideér a dal. „Repül a szán, búsul a lány, a szeretó'je megy esküvőre..." Böjtös Sándor énekli és mindjárt kíséri is magát Yamaha szintetizátoron. Piros kerek arc, élénk kék szemekkel, tódul belőle az életkedv, pedig az ötvenet is elhagyta. Sok mindenhez ért, sok mindent maga készített az itt látottakból, pedig a mérnöki diplomáján és a két nyelvvizsgáján kívül semmiféle szakmából nem iskolázott. Szép a hangja, ügyes a keze, szeretettel teli a szíve. S állítólag úgy veri az érmeket, mint azt Mátyás király korában tették...
Az anyai nagyapa házában la- kik a család, fehér tornácos, meg- élte már rég a száz évet, körbeépí- tették emeletes villákkal, kérték a telket jó áron Böjtös Sándortól de ő megvetette a lábát az ősi portán.
Galambok búgnak az udvaron, a házi kedvenc kutya a neki készült - lábra álló - létrán rohangál, amit a kőkerítésnek támasztottak, s a tetejéről lehet az utcára néze- getni. Az anyai nagyapa ebben a
házban volt asztalos, Feigl József- nek hívták. Az apai nagyapa, Böj- tös Jenő híres győri kovácsmester, ő készítette a győri múzeumban lévő vaskaput, a karmelita rend- háznál a vaskerítést. A szoba falán van egy fénykép 1905-ből, amin
Tolnay Imre kovácsműhelye és al- kalmazottai láthatók, köztük van a nagypapa mellényben, nyak- kendővel.
(Folytatás a 12. oldalon.)
ШКШШШЁВШВШ
12 Szent István Ünnepe K I S A L F Ö L D 2001. augusztus 18., szombat
gyűjtő mindjárt lekapar... Pedig nagyot vét az érték ellen.
— És melyik az az érem, amit maga vert?
- Előbb a történet. Van ne- kem egy magyar származású ba- rátom Amerikában, Tóth Kál- mán. Egyszer, már régen, hon- vágy ellen elkezdett érmeket ké- szíteni, kitalálta, hogy az összes magyar fejedelem érmét újra ve- ri, persze, idővel olyanok is be- lekerültek a körbe, akikről nem is készült érem, mint az 1658-ban emlegetett Rhédely Ferenc. S mivel a kedvenc törté- nelmi helye, kora Erdély, annak készült a legtöbb érem. Úgy ve- ri, önti őket, mint azt Mátyás király korában tették, maga ké- szítette hozzá az eszközöket,
szerszámokat, verőtövet, megfe- lelő méretű kalapácsot. Tavaly két hétig kint voltam a bará- tomnál Amerikában, s együtt vertük II. Ulászló 1506-os első magyar tallérját. Először meg- véstük a negatív verőtövet, azt gyurmával kipróbáltuk, beedzettük, hogy bírja az ütése-
ket, aztán egymásra illesztettük a formákat,' s jöhetett a kala-
pács... Persze mindez közel sem ilyen egyszerű. A mesternek sok érmét hazahoztam, elvittem ki- állításra.
— Hány éves ez az Amerikában élő érmeverő mester?
— Már kilencven fele jár...
— Ön pedig ötvenhat, említette az imént, s nagy utazásokra vár.
Még mindig?
— Reményem, ha az EU-ban leszünk, nem lesz akadály az or- szághatár, s még több gyűjtővel találkozhatok.
— Szívesen cserélget?
— A gyűjtemény egy részének az a sorsa, persze ez nálam nem könnyű, mindenhez ragaszko- dom, amiről úgy érzem, hoz- zám tartozik.
Mégis kapok egy érmet Tóth Kálmán amerikás magyar haza-
mentett gyűjteményéből.
— Mivel érdemeltem ki?
— A barátom ezeket azért adta oda, hogy osszam el, adjak, aki- nek jónak tartom, mert ő ezzel üzen az óhazának, neki ez a ka- pocs. Minden egyes kalapácsüté- se egy szívverés a szülőföldért.
G. Szabó Mária
A történelem üzen
vesztette el. HelyeVlem, ha ezt az ál- talános és a középiskolai oktatásban hangsúlyozzák, mert az ifjúság szá- mára nevelőereje van. Ugyanakkor teljesen egyértelmű, hogy óriási té- vedés a múltra ráakasztani a mai idők politikai szlogenjeit és ambí- cióit. Istvánból nem lehet a keresz- tény nemzeti kurzus ősatyját mfgte- remteni, mint azt például a Horthy- korszakban megkísérelték, s nem le- het forradalmárt sem faragni belőle, mint a Rákosi-érában tették. Hogy ne áruljak zsákbamacskát: István- ban nem volt meg az a csodálatos képesség, hogy le tudta volna ké- pezni a XXI. század elejének politi- kai törekvéseit. Még egy dolgot hadd említsek: azt szokták monda- ni, hogy István nagy hazafi volt. Le- gyünk tisztában azzal, hogy a haza, mint érzelmi töltettel átitatott tu- dattartalom, Európában csak a XIII. században jelent meg. István nem lehetett hazafi, mert „haza" a XI. században nem létezett; ország — azaz körülhatárolt terület - volt. A történelem nem úgy üzen, ahogyan azt a vezércikkekben és az ünnepi szónoklatokban elképzelik. Szent István ha valamivel, akkor legfel- jebb személyes képességeivel üzen, de ezt én nem üzenetnek, hanem adottságnak tekintem.
(Folytatás a 11. oldalról.) Böjtös Sándor édesapja lel- kész volt Győrben, őt még én is ismertem, szépen festett és ver- seket, epigrammákat írt. Mind- erről abban a szobában beszél- getünk, ahova a három fiú kö- zül csak az léphet be, aki zenész- nek készül s hamarosan Német- országban folytatja a tanulmá- nyait, s mivel itt van a zongora, itt gyakorol.
Ez a szoba a szenvedély oltá- ra, a család áldozata a szenve- délynek. Böjtös Sándor gyűjt, nemcsak érmet ver, gyűjt min- dent, amiből megcsapja a rég- múlt idők szele, aminek a láttán elkalandoznak a gondolatok, s csodálatos időutazást él meg az ember. Műgyűjtő kör működik Győrben, az Ady Endre Műve- lődési Házban, sok generáció találkozik már rendszeresen, an- nak tagja húsz éve Böjtös Sán- dor is. A kör harmincéves jubi- leumára bronzérmet adtak ki
1988-ban.
— Milyen korosztályt lehet lel- kesíteni a régi tárgyakért, mond- juk érmekét?
— Inkább az idősebbekre jel- lemző ez a szenvedély. Nemrég kiállítást rendeztünk mi, érem- gyűjtők, de csak négyen vol- tunk. Szomorúságom, hogy alighanem a családban sem lesz, aki továbbvigye a gyűjte- ményemet.
— No azért ne adja fel! Nehéz rátalálni ezekre a kincsekre!
— Most már igen. Legjobb időszak a kidobós korszak volt, amikor az emberek mindent ki- szórtak, ami á múltra emlékez- tette őket.
— Azért most is talál ritka-, ságot.
— Ha szeme van az ember- nek. Ezt a tengerészeti látcsőt fatokban néhány hete fedez- tem fel valakinek a pincéjében.
Azt mondta az illető, már húsz éve ott hever, maga se tudta, mi az. Becéloztam vele az ut- cánkban a legtávolabbi házat, tisztán láttam, pedig az több kilométerre áll.
— Forma vagy a használati ér- ték nyeri meg?
— Mindkettő. Vannak olyan ritkaságaim, mint az ezüstkop-
pantó, van gyertyakanóc végét lecsippentő, aztán ezt a súly- egységkészletet Erdélyből hoz- tam, illetve ezek nem is igazi súlyok, hanem latok. Ismeri azt a szólást, hogy mennyit nyom a latban? Nos, egy lat, a másik öt lat... De van csörgős zsebórám, emez itt a stílus, íróeszköz, a római stílusról kapta a nevét, viaszlapra írtak vele, a végén lé- vő gombbal pedig „radíroztak", azaz törölték az elhibázott be- tűt, szót.
— Hogyan bukkan ezekre, ho- gyan ismeri fel, mi micsoda?
— Sokfelé járok, böngészek, például a fővárosba a műgyűj- tők árverésére rendszeresen el- megyek. Aztán olvasok, olvasok sokat a régmúlt időkről. Amott azt a fából készült ecettölcsért még a nagyapám is használta.
— Azt mondja, az érmek közül néhány a római korból való. És ha hamisították?
— Az igazi gyűjtő azonnal megnézi nagyítóval s látja mindjárt rajta a cizellát. Ennél is rárakódott már a bronzra a patina, amit persze a kezdő
FOTÓ: SZÚK ÖDÖN
Böjtös Sándor gyűjt, nemcsak érmet ver, gyűjt mindent, amiből megcsapja a régmúlt idők szele, ami- nek a láttán elkalandoznak a gondolatok, s csodálatos időutazást él meg az ember.
(Folytatás all. oldalról.)
— A magyar állam megszületése című könyvében arról ír, hogy Magyarország Szent István korában nem csatlakozott Nyugat-Európához, hanem illeszkedett hozzá. Mi a kettő között a különbség?
— A csatlakozás többet jelent, mint az illeszkedés. A csatlakozással Nyugat- Európa részévé vált volna Magyarország
— ez a magyar fejlődésben soha nem va- lósult meg. István korában rendkívül erős modernizációs kísérlet zajlott le, amely magában foglalta a közigazgatás megszervezését, a vérségi alapú társada- lom területi alapúvá válását, a földműve- lés meghonosítását, a tételes vallásra való áttérést. Ennek ellenére Magyarországot óriási különbségek választották el Nyu- gat-Európától. István uralkodása az elit illeszkedési kísérlete, ami hozott ugyan eredményeket, de nem tartósakat. Ma sem tartanak bennünket Nyugat-Euró- pa integráns részének.
— Az ünnepi beszédek vissza-visszatérő eleme, hogy Szent István utat mutat a mai kor emberének. Első királyunk mennyiben lehet példa?
— A történelmi személyiségeknek vannak bizonyos tulajdonságaik, amelyek példamutatóak lehetnek. Ist- ván kiváló diplomata volt, ravasz po- litikus, nem hiányzott belőle a szemé- lyes bátorság sem, emellett jó hadve- zér volt, hiszen egyetlen csatáját sem
