FÖLDES BÉLA MAGYAR

A c s á d y : A M A G Y A R J O B B Á G Y S Á G T Ö R T É N E T

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NEMZETGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI:

FÖLDES BÉLA

n i .

acsády

: A MAGYAR JOBBÁGYSÁG TÖRTÉNETE

1908.

G R IL L K Á R O L Y K Ö N Y V K IA D Ó V Á L L A L A T A B u d ap est, IV ., V eres P á ln é (Z ö ld fa )-u tc a 16.

MAGYAR JOBBÁGYSÁG TÖRTÉNETE

IRTA:

ACSÁDY IGNÁCZ

1908.

G R I L L K Á R O L Y K Ö N Y V K I A D Ó V Á L L A L A T A B u d a p e s t, IV ., V e re s P á ln é (Z ö ld f a ) - u tc a 16

A m ai m a g y a r álla m terü lete legnagyobb részében la k a t­

la n siv a ta g volt, m időn ezer évvel ezelőtt (896) Á rpád feje­

delem ázsiai ered etű lovas népe b irto k b a vette. L egáld ottab b t á ja it a v a r p u sz ta sá g n ak nevezték, az erd ély i és az északkeleti erdős heg y v id ék egészen k iv ü l á llt a polgárosodás k eretén s ez időbeli sorsát á th a th a ta tla n hom ály b o ritja . De az állam élet o tt is, hol a szomszéd ném etek a D u n án tú l, a m o rv ák a D unán innen, a bolgárok délen m á r kezdték le ra k n i a la p ja it, m ég a le g a lan tib b fokon m a ra d t és a hóditó m a g y a rsá g n a k ju to tt az emlékezetes, egész K özép-E urópa so rsá ra döntő jelentőségű fel­

ad at, hogy m ai h a z á já n a k ad d ig soha együvé nem tartozó részeit p o litik a i egészszé fo rrassza össze, a lk o tá sát vérével és verejtékével m egvédje, szüntelen, áldozatos m u n k á já v a l benépe­

sítse s a n y u g a ti polgárosodás v ilá g á b a bevezesse. G éniuszá­

na k legdicsőségesebb a lk o tá sai közé ta rto z ik ebbeli m u n k ája, m elylyel az egész m űvelt em beriségnek hasznos szolgálatot te tt s önálló á llam i léteiének elévülhetetlen jogczim et szerzett. H a z á ­ já n a k p olg áro sitása ép ú g y örökké rag y o g ó h ő stettei közé t a r ­ tozik, m in t azok a hábo rúk, azok a sz a k a d a tla n véres erőlkö­

dések, m elyeket m eg ö ltalm azásaért, h a tá r a i k ite rje szté séé rt és b izto sítá sá é rt viv o tt. A m in t ezekben külső ellenségei ellen védekezett, ú g y küzdötte a m u n k a teré n örökös, töm érdek em beréletet fogyasztó h a rc z a it a vad term észet szilajságáv al, m időn duzzadó erejének tetem es h á n y a d á t a r r a áldozta, hogy irts a az erdőt, zabolázza a v a d vizeket, fö lszáritsa a m ocsa­

r a k a t, in go vány o kat, láp okat, m elyek a dús t a l a jt ellepték.

É vszázadról-évszázadra soha sem h an k ad ó erélylyel, z a jta la n , de hősi k ita rtá s s a l fo ly ta tta e dicső fe la d a tá t, m elyet ellenséges dulások v a g y elem i csapások sokszor sz a k íto tta k félbe, úgy, hogy többször élűiről k e lle tt kezdenie a m u n k át. M egtette ezt is;

la n k a d a tla n buzgalom m al, lelkes önfeláldozással, friss te tt­

erővel lá to tt ú jr a m eg ú jr a fenkölt h iv atásáh oz s m in din kább u r a le tt a vad term észetnek. A végtelen ren g eteg ölében, az ősvadon távoli hegy-völgyeiben, m elyek azelőtt csak pusztitó fen ev adak cso rd áin ak szolgáltak ta n y á u l, egym ás u tá n kisebb- nagyobb községek, telepek, v á ra k , m onostorok, tem plom ok, kápolnák, u ta k , épületek em elkedtek s száz m eg százezer m unkáskéz kezdte m eg a föld holt kincseinek fö ltá rá sá t, a szűz ta la j m űvelés a lá vonását, a szán tást-v etést, a szőlő-épitést, a kertészetet, a m arh aten y észtést, a b án y ászato t, a term elő m u n k a m indenféle ág án ak üzését. M indez a n y a g i jó létet tere m ­ te tt, az állam o t n ag y szerű erő k ifejtésére képesítette, nem zet­

közi jelentőségre emelte, a tá rs a d a lm a t jó módhoz ju tta tta , m in d k ettő t m eg b ev itte a kor szellem i és m űvelődési életének v ilágába.

H ogy a m a g y a rsá g ezer év v á lto z a ta ib a n m e g ta rth a tta a hazát, m elyet Á rp ád fejedelem szerzett, azt nem csupán k ato n ai sikereinek, hanem ép oly m értékb en term elő m u n k á ­ já n a k köszönhette. A czélszerü h a d i és p o litik a i intézm ények m ellett m egfelelő nem zeti m u n kaszervezetet a lk o to tt m ag án ak , m ely eg y részt sokszorosan h a tv á n y o z ta védelm i képességét, m ásrészt a hó d íto tt föld békés b irto k b a vételét, fokozatos pol­

g á ro sítá sá t te tte lehetővé. A m in t e m unkaszervezet fejlődött vagy h a n y a tlo tt, a m in t a közviszonyok a la k u latá h o z képest tökéletesbült v a g y m egrom lott, akképen öreg bed ett v a g y h a n y a tlo tt az állam és a társa d alo m ereje is s azért a m unka- szervezet a la k u lá sá n a k és v á lto zásán ak ism erete nem zeti tö r­

ténelm ünk ezer éves fo ly am át fölöttébb tan u lságos v ilá g ítá sb a helyezi. A kettő, az állam s a m u nkaszervezet a legbensőbb k a p cso latb an á lla n a k egym ással s az eg y ik n ek v irá g z ása vagy rom lása a legközvetlenebbül v isszah at a m ásik ra. L e g ú ja b b a n egy n a g y m u n k áb a n irta n i m eg a m a g y a r birodalom ezer éves tö rté n e té t,1) m elyet most — de teljesen önállóan — azzal a k a ro k kiegészíteni, hogy m ú ltú n k okleveles em lékeinek a la p ­ já n m egrajzolom a m a g y a r nem zet egyik legfontosabb a lk a t­

elem ének, a m ezőgazdasággal és állatteny észtéssel foglalkozó,

x) A magyar birodalom története. Két kötetben. Kiadja az Athenaemn, Budapest 1903, és 1904,

nek jo g i és gazd aság i á lla p o ta it, a m in t az évszázadok fo ly am án ki- és á ta la k u lta k . E n épréteg ek m ú ltja szintén szingazdag, érdekfeszitő hősköltem ény, a fárad ság o s m u n k a és a sik e r­

ko ro názta önfeláldozás, g y a k ra n a szenvedések kom oran m eg­

ható epopeája, m ely áld o zatb an és eredm ényben nem m a ra d el nem zetünk h a rc z ia s réteg ein ek h a z a -fe n ta rtó tevékenysége m el­

lett, m ert ép oly közvetlen h a tá s t g y a k o ro lt a m a g y a rsá g fen- m a ra d á sá ra , m in t az uralk o d ó osztály m űködése.

Az ezer esztendő változatos fo ly a m á t átölelő an y ag o t, a jo b b ág y intézm ény tö rté n elm i fejlődésének m egfelelően, négy főcsoportba fo g la lta m össze. Az első összeesik az Á rp ád o k dicső u ralk o d á sán a k k o ráv a l s a honfoglalással kezdődve 1301-ig, az Á rp ád o k k ih a ltá ig terjed . M int az egész állam életben, akképen a nem zeti m unkaszervezet m eg a lak u lá sáb a n is ez a m agvetés, az első a la k u lás időszaka. Hosszú v án dorlások u tá n ülte m eg a m a g y a r nép m ai h a z á já t s h a b á r k alan do zásai közben kezdett a földm iveléssel is m egism erkedni, m ag a nem foglalkozott vele s nem volt az ag rá rv isz o n y o k n a k m egfelelő m unkaszervezete.

M int v a llá sá t s a m egtelepedés igényelte m ás közintézm ényét, a g y a m u n k aszerv ezetet is uj h a z á já b a n a lk o tta m eg azon benyom ások a la tt, m elyek közé itt ju to tt, azon m in tá k szerint, m elyeket részben itt ta lá lt, részben a n y u g a ti szomszéd állam o k ­ b an láto tt. Ez add ig ism eretlen m in ták h a tá s a a la tt kezdte az uj m a g y a r állam a s a já t fö ld b irto k jo g á t rendezni, a terü leté n élő m unkáselem jo g á lla p o tá t és g azd aság i teendőit, viszon yát az állam hoz, egyházhoz s azon föld tulajdo n osaih oz, kikn ek jószágán élt, tö rv én y esen szabályozni. N a g y és bonyolult m u nk a volt ez, m ely századokig e lta rto tt s m elynek eredm énye m in d ­ inkább az volt, hogy a m a g y a r nem zet g a z d asá g ila g is belépett a k eresztény E u ró p a közösségébe s gazd aság i intézm ényei las­

sa n k én t ug yan azon elvi alapokon épültek föl, m in t a n y u g a ti országokban.

Az Á rp ád ok k ih a ltá v a l ez a fejlődés odáig ju to tt, hogy a társa d alo m b a n m á r m eg vo ltak m indazon tényezők, m elyek a m a g y a r m unk aszervezet teljes eleurópaisodásához m egkiván- ta tta k , csakhogy intézm ényekké m ég ki nem jegeczesedtek.

Ez csak a X IV . században tö rté n t, m ik o r az u ralkodó és m u n k ásréteg ek jo g ila g végkép külön v á lta k s am az a rendiség,

ez m eg a jo b b ág y ság neve a la tt egym ástól a tö rv é n y és a szokás érc z falá v al e lz á rt n éposztálvlyá fejlődött. A X IY . és X V . század foly am án a m a g y a r m unkásnép azon n a g y töm ege, m ely vidé­

ken élt s földesnri h atalo m a la tt állt, jo g a i és kötelességei te k in ­ tetében u g y an azo n elvek szerin t k o rm á n y o z ta to tt, m in t E u ró p a m ás m űv elt országaiban. Az a rétege, m ely egykor rabszolga volt, m ind in k ább összeolvadt azzal, m ely kezdettől fog va m eg­

őrizte egyéni szabadságát. Idővel azonban az uralkodó rendiség uj m eg u j terh e k k el r a k ta m eg a jó szág ain élő jobbágynépet, m iből éles osztályellentétek, több Ízben véres osztályharczok tám a d ta k , m elyeket a győztes u ra k végül 1514-ben, m iko r az elg yöng ült k irá ly i h atalo m jobbágyvédő p o litik á já t nem érv é­

n y e síth e tte többé, a jo b b ág y ság röghöz kötésére, lielotizálására h asználtak.

Az állam fen t á rtó m u nkásnép so rsán ak e m eg ro n tásá t nyom on követte a török vész, a m a g y a r birodalom k etté, csak­

h a m a r h áro m részre oszlása, m ely a m a g y a r m unkaszervezei történ etéb en ism ét u j és szom orú korszakot n y ito tt. A jobbágy- nép érezte m eg a leg fá jd a lm a sa b b an az állam i önállóság elvesztőt. Sorsa m in degy ik terü leten , m elyre h a z á ja szétszakadt, m áskép a la k u lt u g y a n , de m in d e n ü tt eg y fo rm án sira lm a ssá vált, m ert az örökös h áb o rú k b a n az állam nem tö rő d h etett az ő érdekei védelm ével. A földesúri h atalo m a nem zeti rom lás e retten e tes idejében, teljes k o rlá tla n sá g g a l nehezedett reá ja s az 1711-ig terjed ő ezen h a rm a d ik korszak v a la m in t a m a g y a r nem zet ezer esztendei életének, akképen m u nkásnépeinek is legszom orubb időszaka, m elyből szám ban, v ag y o n b an , erkölcsi és jogállás tek in tetéb en m egfogyatkozva, m eg ro n tv a k e rü lt ki.

E llenben a negyedik korszak a jobb idők h a jn a lh a s a d á s á ­ n a k és n ap k eltén ek ideje. E g y u j h on fo g lalást végzett ez időben a h azai m unkásnép, betelep ítette, v isszafo g lalta a m a g y a r föld­

nek a két százados h á b o rú k b a n elp u sztu lt m inden tá jé k á t.

E dicső m u n k á ja szükségképen m eghozta gyüm ölcsét erkölcsi és jog i tek in te tb e n is s m in th o g y a m unkásnép a d ta az adót és a k a to n á t, az állam nem nézhette többé közönyösen sorsát, hanem előbb b á to rta la n u l tapo g ató zv a, a z u tá n czéltudatos erélyly el beleszólt az u r és a jo b b ág y közti viszonyba s a m u n ­ k ást b izto sítan i ig yekezett földesurán ak kizsákm ányoló önkénye ellen. B eköszöntött a jobbágyvédelem kora, a korona b e a v a t­

kozása a szegény, elnyom ott m u n k ásréteg ek ja v á r a . A X V III.

században a földesúri osztály erős a k tív és passzív ellenállást f e jte tt ki e törekvések ellen s a hol a lk a lm a n y ílt, h á tr á lta tta , m eg h iú síto tta azokat. De a X IX . században a küzdő felek sze­

reidet cseréltek. A k irá ly i h a ta lo m le tt a h a la d á s ellensége, m ig a nem zeti m unkaszervezet gyökeres és m odern szellem ű re fo rm ­ já n a k legnem esebb előharczosai a m a g y a r rendiségből k e rü l­

tek ki. író k , költők, lánglelkii álla m fé rfia k h ird e tté k eg y re h a th a tó sa b b a n az egységes m a g y a r nem zet m eg a lak ításá n a k szükségét, m inek egyik előfeltétele a jo b b ág y intézm ény m eg ­ szüntetése volt. B á rm in t erőlködött a k irá ly i h a ta lo m e tö re k ­ vések m eg h iú sításán , a m a g y a rsá g dicső vezérei az 1847/8-iki országgyűlés tö rv én y eib en m eg v aló síto tták p o litik a i eszmé­

n y e ik e t s törv ényes utón, a k irá ly h o zzájáru lásáv al eltörölték a jo b b ág y ság o t s a vele kapcsolatos jo g i intézm ényeket. Ez ideig vezetem le az esem ényeket, m elyek elfo g u latla n m eg rajzo lásá­

hoz tö rté n elm ü n k m inden k ú tfe jé t, nem csak a n y o m ta tá sb a n m egjelenteket, h anem részben a le v é ltá ra k b a n levőket, m elyek­

ből sokat m ár régibb pénzügy- és g azd aság tö rtén elm i m űveim ­ ben felh aszn áltam , átta n u lm á n y o zta m . Ig az, hogy ez u tó b b iak ó riási anyag ából, m elynek értékesítése első so rb an a h elyi m onograpliusok h iv a tá sa , a rá n y la g csak keveset m eríth e tte m , m ert feldolgozásukhoz nem egy, hanem száz tö rté n e tiró ereje is csekély lenne. De m inden esetre belőlök is h a sz n á lh a tta m a n n y it, a m en n y ire m ú lh a ta tla n u l szükségem volt. M unkám szűkre szabott terjedelm énél fogva első so rban a r r a k e lle tt szorítkoznom , hogy a tö rv én y es fejlődés m enetét m e g v ilá g ít­

sam, m ásrészt a k ú tfő k a la p já n bem utassam , m inő g y a k o rla ti valósulást n y e rt a tö rv é n y az egyes korszak o kb an s m inő h a tá s t g y a k o ro lt az a n y a g i polgárosodás m enetére. E végből átv iz s­

g á lta m a hozzáférhető a n y a g m inden felh aszn álh ató r é s z é t 1) s az eredm ényeket e lfo g u latla n u l a m odern e u ró p a i szaktudo-

’) A közlevéltárainkban őrzött óriási anyagról áttekintést nyújt a Halász-Mandello szerkesztésében megjelent Közgazdasági Lexikon II. köteté­

ben a Jobbágyság Története czimíi czikkemhez (II. 232.) és az Urbér- czikkhez (III. 596. 7.) csatolt ismertetés. Ugyanott s a Gazdaságtörténet czimü czikkemnél (I. 733.) megtalálható a kérdésre vonatkozó bibliogra- phia is.

m ány segédeszközeinek és m ódszereinek m egfelelően igyekez­

tem földolgozni. A zt hiszem , hogy a nem zeti m unkaszervezet fokozatos fejlődésének, jobb ág y in tézm én y n y é való k ia la k u lá s á ­ n a k s az intézm ény id őnkénti v álto zásain ak rajzáb ó l ezer éves nem zeti életü n k fo ly a m án a k ism eretéhez sok és lényeges ta n ú ­ ság m erith ető , m elyeknek a socialp olitik u s is h aszn át veheti.

A g a z d a sá g i m u n k a sze rv e zet az Á rpádok

korában.

A mezőgazdasági munkaszervezet általános fejlődése.

A m ezőgazdaság az em ber legelső ősfoglalkozása, vala- m in t az ip aro sság n ak legrég ibb a la k ja s a polgárosodás csecsemő k o ráb a n a állattenyésztéssel kezdődött. M ikor a népesség szaporodásával az állatten y észtés m á r nem b ir ta a töm egeket kellően élelmezni, táp lá ln i, a kény tel enség a ta la j m eg m u n k álására, a föld term ő erejének k iak n á z á sá ra k én y ­ s z e r r é az em bert. Ezzel m eg ind u lt a tu lajd o n k ép p en i mező- g azdaság,1) m elynek fejlődése az idők fo lyam án a népek tá r s a ­ dalm i v iszon yait és közszervezetét m inden elem ében gyöke­

resen á t m eg á ta la k íto tta . Első sorban az ad d igi nom adizáló életm ódnak v e te tt véget s állan d ó an m eg telep itette, a m egm un­

k á lt földhöz kötötte a lakosságot. T any ák , falv a k , községek keletkeztek, m elyek h a tá r a it, egym ás irá n ti jo g a it és köteles­

ségeit közérvényesen szabályozni k ellett, m i szükségképen bizo­

nyos közhatalom keletkezésére vezetett s h a la s z th a ta tla n n á tette , hogy e h atalom kezelőinek h iv a tá s á t és ü g y k ö rét m eg­

h atározzák. M eg alak u lt az állam , m elynek k eretéb en a mező- gazd aság tá rsa d a lm i jelentősége m ég élesebben előtérbe lépett.

Ő vo lt az a foglalkozás, m ely a föld m egm ivelését, v a la m in t a hasznos h áziállato k tenyésztését ű zte; az ő körébe tarto zo tt gyüm ölcstenyésztés, b orászat, kertészet, erdészet, v a g y is ő álli- to tta elő azon á lla ti és növényi term ékeket, m elyekből a lakos­

ság táp lálko zott s m elyek a többi foglalkozások, első so rban a

x) Ez eszméket bővebben kifejti von dér Goltz Tivadar báró: Geschichte dér deutschen Landwirtschaft I. Bevezetés. Igen sok érdekest mond ugyan­

erről Földes Béla, Társadalmi Gazdaságtan két kötetében.

ru h á z a ti ip a r szám ára szükségesek. A polgárosodás bizonyos fokán u g y a n is m inden iparosság, kézm űvesség m erő m ellék- foglalkozás volt, m elyet leginkább nők űztek s a városok k e le t­

kezéséig á lta lá b a n m inden ip a rt oly an em berek fo ly ta tta k , k i k ­ nek főkeresetül a földm ivelés szolgált s csak m ellékesen űztek v alam ely m esterséget. Csak később a városi élet és polgárosodás lendülete te tte lehetővé az olyan g azd aság i elemek a la k u lá sá t, m elyek létele nem a fö ldbirtokon nyugodott, hanem iparo s m u n k áv al tu d tá k a tisztességes m egélhetés eszközeit m egsze­

rezni. A ddig a m esterem ber is a legszorosabb k ap c so la tb a n m a ra d t a földm Íveléssel s m in th o g y az ip a r fejletlensége s a g y á rip a r teljes h ián y a m ellett a kereskedelm et szintén a föld­

m ivelés élelm ezte nyers an y a g g al, benne összpontosult a te r ­ melő m u n k a m inden tényezője. Ő á llíto tta elő a ja v a k a t, ő te re m te tte és g y a ra p íto tta az egyéni és a közvagyont, m ely ­ nek szaporodása volt a polgárosodás továb b i fejlődésének elő­

feltétele. E m érhetetlen jelentőségének m egfelelő vezető sze­

rep re em elkedett az állam ban is, m elyet lehetőleg s a já t ig én y ei­

nek, jól felfog o tt v ag y képzelt érdekeihez képest rendezett be s intézm ényekkel b iz to síto tta p o litik a i h a ta lm á t és tú lsú ly á t.

Ez tö rté n t m inden időben, az ókor összes álla m a ib an , a róm ai birod alom b an s fo ly tató d o tt a ró m ai polgárosodás b u k á sa u tán , m időn a népv ánd orlás századaiban uj népek á ra sz to ttá k el E u ró p a legeslegnagyobb részét s a hol m egtelepedtek, a rég i g azdaság i rend helyére u j és túlnyom óan a g rá r polgárosodást léptettek. H ódítók, k ato n ák voltak, m agokhoz ra g a d tá k a földet s azt te tté k a p o litik ai h atalo m és jog egyedüli kútfejév é. Meg- védelm ezését, külső és belső tám adáso k elleni o lta lm á t s ezzel az ú jo n n an a la p íto tt állam k o rm á n y z atá n a k irá n y ítá s á t a s a já t kizárólagos jo g u k k á tették , ellenben a föld tu lajd o n k ép en i m eg ­ művelését, a vele já ró á lla tte n y ész tést és az iparos és kereskedői tevékenységet, á lta lá b a n a term elő m u n k át m ás elem eknek engedték át, rab szo lg ák n ak v ag y önként vállalkozó szegény, de szabad em bereknek, k ik et jószágaikon m eg telep itettek s k ik a föld h a sz n á la ta fejében szorgalm uk term ékének egy részét a földesurnak engedték át. K ét különféle jo g állású elemből a la k u lt te h á t a középkor legnagyobb részében, á lta lá b a n a X III. század végéig a m ezőgazdasági s a hozzátartozó kézm űves népesség. Az egyik a rabszolga, a m ásik a szabad em ber. A r a b ­

szolga a középkor jo g felfo g ása szerint, m elynek en yh ítésén az egyház em berségesebb szelleme századokon á t csekély ered- m énynyel fárado zo tt, nem m ent em berszám ba s u r a épen úgy b á n h a to tt vele, m in t m a rh á já v a l, kénye-kedve sz erin t dolgoz­

ta th a tta , fen y itb ette , e la d h a tta , m egölhette, m in t b á rm i m ás Lázi á lla tjá t. E g y részét u d v a rá b a n cselédi sz o lg á latra rendelte vag y a gazdálkodásban, a házi ip a rb a n fo g la lk o zta tta , m ás részét m eg jószága v alam ely a lk alm as p o n tjá n te le p ite tte meg.

m ert rendesen volt földje elég, ellenben a g y é r lakosság m el­

lett szűkösen a k a d t m u n kás kéz, m ely m egm ivelje s a bolt tőké­

nek é rté k et adjon. A népesség a m aihoz képest m in d e n ü tt szer­

telenül csekély volt, m ivelésre alk alm as v a g y könnyen azzá tehető föld viszont végtelen m ennyiségben á llt rendelkezésre.

B irtoko sán ak életérdeke su g a llo tta teh á t, hogy m un káso kk al hasznosítsa jó szág ait, m elyek különben jövedelm et nem h a j ­ to ttak . E nn ek m egfelelően szét kezdte osztani s a já t rabszolgái közt a földet, m e g in d íto tta a b irto k p arczellázását, egy-egy rab szo lga-családnak o ly an külön te rü le te t h a s íto tt ki, m elyet az s a já t m u nkaerejév el m egm űvelhetett. M ásrészt ott, a hol volt bensziilött lakosság, v o ltak rég i telepek v a g y falv a k , ezek lakói a k a rd jo g a a la p já n rabszolgák lette k u g y a n , de uj földes- nrok rendesen m e g h a g y ta őket ősi telkükön, s m in t a m ag a te le p íte tte nép, akképen a rég i lakosok sz o lg á lta tá sa it is s a já t kénye-kedve szerin t á lla p íto tta meg. A rab szo lga nem csak e lv á la sz th a ta tla n u l hozzá volt lánczolva (glebae ad stric tu s) a szám ára k iu ta lt földterülethez, a telekhez, nem csak egyéni vag y tu la jd o n jo g a nem volt, hanem családi és gazdasági életé­

ben is k o rlá tla n u l a telek u rátó l, a földesurtól fü g g ö tt, ki a n n y i m u n k át, pénzbeli v a g y term én y szo lg álato t k ív á n h a to tt tőle, a m en n y it épen a k a rt. Ezek a földesúri szolgálatok h a tá r ta ­ lanok, k o rlá tla n o k v o ltak , a m in t á lta lá b a n földesur és r a b ­ szolga viszonyába az állam , a k irá ly i h a ta lo m nem igényelte a beleszólás jo gát.

De b árm e n n y i rab szo lg áv al rendelkezett a földesur, első sorban az egyházi v agy v ilá g i n a g y b irto k o s, a n n y i m u n k aereje sohasem volt, hogy g y a k ra n m értfö ld ek re terjed ő jó szág ain ak megművelésére elegendő le tt s ig v b irto k áb ó l m egfelelő hasznot h ú z h a to tt volna. A m erő n a tu ra lg a z d a sá g k o ráb a n az egyetlen jövedelmező üzlet, m ely szám ára kínálkozott, fekvőségének

szolgája, szabad m un k áso k at k ellett a p arczellák b a ü ltetnie, m ert életérdeke su g a llta , hogy m inden lehető módon szap o ritsa m u n k ae rejé t, m u n kás népeinek szám át, hisz ezzel nem csupán jövedelm ét, hanem tá rsa d a lm i tek in tély ét, közállását és jelen tő ­ ségét az álla m b a n is fokozta. Nem jó szág ain ak terjedelm éről, hanem a r a j t a élő lakosság szám ától fü g g ö tt socialis és p o litik a i szereplése, m ert a föld m aga holt tőke m a ra d t s csupán az élő em ber k a m a to z ta th a tta , jövedelm eztethette, teh ette az a n y a g i jólét, a h atalo m és befolyás örökké frissen bugyogó k ú tfejév é.

E bből term észetszerűen következett, hogy a föld esurnak r a b ­ szolgái m ellett, a m ennyiben e rre lehetőség és alkalom n y ilt, szabad m u n k áso k at is k ellett szereznie s m eg kellett p ró b áln ia m indent, hogy önkényt jövő telepeseket g y ű jtsö n jó szág aira.

A körülm ényekhez képest m eg tette ezt is s a szabad m unk ással bizonyos szerződési, bérleti viszonyba lépett, m ely sokféle v o lt;

szólhato tt rövid-hosszú h a tá rid ő re , egv-két évre, élethossziglan v ag y leh e tett örök bérletszerü, azaz nem zedékről nem zedékre érvén yben m a ra d h a to tt m indaddig, inig a két fél a szerződés feltételeit m e g ta rto tta . Ezek értelm ében a földesur a jószágon gazdálkodó m u nk ásn ak, a földm ives p a ra sz tn a k , ki bérlő, jo g ­ á llá sá ra nézve pedig a rab szolg áv al ellentétben szabad em ber volt s m e g ta rto tta egyéni jo g ait, a b é rle te t a szerződésileg m eg­

áll a p ito tt fo rm aság közt felm o n d h atta. E zt azonban a p a ra s z t is m egteh ette s kötelezettségei teljesitése u tá n táv o z h a to tt te l­

kéről; á lta lá b a n szabadon nősü lh etett, g y erm ek eit s a já t b e lá tása szerint nevelh ette olyan p á ly á ra , m elyre a lk a lm a sa k n ak ta lá lta , vagyonáról m eg végrendeletileg szabadon rendelkezh etett.

M indebben külöm bözött a telkéhez kötött, u ra k o rlá tla n h a ta l­

m ának a lá v e te tt rabszolgától, kivel ellentétben őt szabad jo g ­ állású (homo lib erae c o n d itio n is), szabad költözési! em bernek nevezték.

Ez a szabad költözés, m ely végig k iséri a középkori m u nkafejlő dést s a röghöz kötöttséggel szemben külön jo g re n d ­ szert képviselt, kiváló erkölcsi és polgárosító tényezővé fe jlő ­ dött, m ert önállóságot n y ú jto tt a földművesnek, fölm enté a lealázó kényszer alól, m időn m egengedte neki, hogy oda m enjen, a hol könnyebben boldogulhat, tehetségeit, m un k ak ed v ét belátása szerint érték esíth eti, hol te h á t kedvezőbb gazdasági

ébren ta r to tta a nem zeti összetartozandóság tu d a tá t. A r a b ­ szolgával szem ben az ő életének volt erkölcsi ta rta lm a , m ert am az csak á lla ti életet fo ly ta to tt, ez ellenben nem zete szellemi kincseinek osztályosa leh e tett, h a b á r jo g ila g nem ta rto z o tt az uralkodó, k iv áltság o s rétegekhez. C sakhogy a földesur érdeké­

ben fekvőnek ta lá lta , hogy szabad p a ra sz to t m in d in k áb b k o r­

lá tla n u ra lm a alá helyezze, a rabszolg a p a ra s z tta l lehetőleg egy szín v o n alra siilyessze, költözése szab ad ságát k o rlá to lja s igy m u n k ae rejé t á llan d ó an m a g á n a k biztosítsa. A szabad em ber viszont tu d a tá b a n v o lt szabad költözése végtelen jelen­

tőségének s m ind en t elkövetett, hogy jo g állá sá t a földesur ellen­

kező törekvéseivel szem ben m egoltalm azza. Soknak sik e rü lt is ez, á m b á r a korszellem sodra, a p o litik ai, a g azd aság i és köz- m űvelődési viszonyok fejlődésének irá n y a eg y re nehezebbé te tte helyzetűket, eg y re több és kom olyabb veszélylyel fen ye­

g ette szab adságuk at. E különböző ellentétes érdekek küzdel­

m eiből a la k u lt ki az idők fo ly am án a n y u g a ti nem zetek social- g azd aság i m unkaszervezete. A X. században, m időn az állam s vele a g azdaság i élet k izáró lag a földön, v a g y is a g rá riu s alapokon n yugodott, m ert m in d en k i lehetőleg a földből igyeke­

zett élete fe n ta rtá sá n a k eszközeit m egszerezni, a viszonyokból önkény t következett, hogy a m ennyiben v a la k in ek földjén ide­

genek is gazdálkodtak, azokat a föld u ra m indenképen s a já t önkényének p ró b á lta aláv etn i. E rre csak b á to r íth a tta az a tény, hogy földjén c sak u g y a n g a zd álk o d tak olyanok, a rabszolgák, kik k o rlá tla n h a ta lm a a la tt á llta k . M eg kö n n y ítette czélja eléré­

sét a n a tu ra lg a z d a sá g s az, hogy a társa d alo m m ég a lig k e rü lt ki nom adizálás állapotából. M ár töm éntelen telep, falú , község b o ríto tta u g y a n a n y u g a ti keresztény országokat, de I ta liá n kiviil váro s a m ag a sa já to s gazd asági szervezetével m ég nem volt sehol. E llenben katonáskodó birtokos-osztály folyton nagyobb jelentőségre verg ő d ö tt az állam életben s h a ta lm a nőttön n ő tt fölfelé az u ralk o d ó v al és lefelé a s a já t földjén gaz­

dálkodó m unkás-töm egekkel szemben. N em csak k a rd volt kezé­

ben, m elylyel a k a r a tá t érv én y esíten i tu d ta . E g y re több jogot c s ik a rt k i fejedelm étől a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a ren d ő ri teendők teré n s e jo g ok k al szabad és rabszo lga inun-

A csád y : A m ag y ar jo b b ág y ság története.

k ásái irá n y á b a n eg y fo rm án s a já t érdekeinek m egfelelően élt.

S z a p o ríto tta terh e ik e t, d o lgoztatta őket, fizettetett velők a régi szokásjogon és szerződéseken jó val túlm enő m értékb en s vég- czéljául azt tű zte ki, hogy a rab szo lg a és szabad földm ives közti jo g i különbségeket elenyésztesse s a k ét m u n k ásréteg et egyetlen népelem m é, jo b b ág y g y á fo rrassza össze. Néhol ez m ár a X. szá­

zadban sik e rü lt, néhol ez a fejlődés m á r m eg ind ult u g y a n , de még nem n y e rt teljes befejezést, á m b á r a feudális h a ta lm a k v agyis a katonáskodó fö ldesurak m in d en ü tt teljes erővel e czélra törekedtek, de csak a következő évszázadban érték el.

E k k o r a szabad és rabszolga m u nk ás m in d in kább egy testté, jo b b ág y ság g á fo rra d t össze s lehetőleg röghöz k ö tte te tt.

Ily e n volt a n y u g a ti k ath . országokban a g azdasági m unkaszervezet a b b an az időben, m ik o r a honfoglaló Á rp á d vezetése a la tt egy addig ism eretlen lovasnép, a m a g y a rsá g a Tisza-D una vidékein m egjelent s feg y v errel állandó b irto k á b a vette. M ielőtt azonban e v ilá g tö rté n e lm i esem ény következm é­

n y einek ra jz á b a s a m a g y a r m u nkaszervezet alkatele]neinek s kifejlődésének ism ertetésébe, v a la m in t a jo b b ág y ság m eg­

a la k u lásá n a k s az idők fo lyam án való v álto zásain ak előadásába fognék, egyrészt n éhány oly an műszó fogalm áról, m elylyel további fejtegetéseim ben m in d u n ta la n találk o zni fogunk, m ás­

részt a legfontosabb rég i m érték ek rő l és pénznem ekről ak aro m olvasóim at tájé k o zta tn i.

A jo b bág y (la tin o sitv a jobagio) szó m ár az Á rpád-ko rszak okleveleiben előfordul, csakhogy m ás értelem ben, m in t később.

Századokon á t nem a külön foglalkozású v a g y jo g állású m u n ­ k ást, nem az idegen földön gazdálkodó p a ra sz to t jelezték vele.

Á ltalá b an azt é rte tté k jo b bág y a la tt, a ki v a la k iv el szem ben bizonyos függő v ag y szolgálati viszonyban állt, a k á r volt egyé­

nileg szabad, a k á r szolgarendü em ber. E n n ek m egfelelően leh et­

tek s v o ltak jo b b ág y a i igen so kaknak, legelői a k irá ly n a k , a z u tá n az egyh ázi és v ilá g i földbirtokosoknak. Az eddigi k u ta ­ tások szerint okleveleinkben m a g y a ru l a jo b bág y szó először 1229-ben fo rd u l elő,1) de m á r ak k o r n agyon ism ert és á lta lá ­ nosan h aszn ált szó leh etett, m ert a servientes in equo pro p rio

(sa já t lovukon szolgálattevők) m a g y a rá z a tá u l az oklevél Írója

l) Zohmi Gyula, Magyar oklevél-szótár 431.

hozzá teszi „vulgo jo b b á g y i v a g y is a m in t általán o san , köz­

nyelven, m a g y a ru l nevezik jo b bág y. C sakhogy az iró a szót nem földm i vés p a ra s z t értelem ben haszn álja, h an em ellenke­

zőleg m ás foglalkozási! em bert é rt a la tta . II. E n d re k irá ly m eg épen egy u g y an azo n évi deák oklevelében azt m o n d ja : „összes jo b b ág y a in k tanácsából (consilio om nium jo bag ion um nostro- r u m ) . I t t te h á t a k irá ly egyenesen főtisztviselőire, k ik et m a g y a ru l később is jo b b á g y -u ra k n a k neveztek, czélzott.

IV. B éla 1237-ben1) u g y a n ig y nevezi n á d o rá t s u d v a ra főm él­

tó ság ait s a szó ez értelem ben m ég ak k o r is divott, m ikor m á r külön, sa já to s ta r ta lm a t n y e rt s a jo b b ág y in tézm ény jo g i és g y a k o rla ti k ia la k u lá sá v a l a fö ldesúri h atalo m a la tt álló m unkásnép jelzésére h a sz n á lta to tt. M in d azáltal X V . századi m a g y a r n yelvem lékeinkhen előfordul a jo b b á g y u r nem jo b b á ­ győs földesur értelm ében, h an em az ország legelső m éltó ságai viselőinek jelzéséül. íg y h a szn á lja jó v al később W erbőczy Istv á n is, m időn jobagiones reg n i-n ek neve'7* a zászlósurakat.

A ré g i idők azonban nem következetesek a m űszavak h aszn á­

la tá b a n s leg alább a la tin jobagio m á r A lii. század óta d iv o tt m ai n a p ig élő jelentéseiben is. Egészben azonban az Á rp á d ­ k o rb an a földesur a m unkáselem et, m ely jó szág ain la k o tt

„népeinek*4 (populi nostri) nevezte s csak I. K á ro ly a la tt, a jo b b ág y ság intézm én y i k ia la k u lá s a u tá n kezdik á lta lá n o sa n a jobbágyszót földesúri nép (populi seu jobagiones) jelzésére használni, hogy vég ü l ez értelem ben állandó elfogadást n y e rje n . H ogy ez ilyen későn tö rté n t, an n a k term észetesen oka az, hogy a jo b b ág y ság csak ez időben n y e rt végleges intézm ényi k ife j­

lődést. A ddig in káb b alak u lófélben volt. Csak a X IV . század­

ban le tt a m ezőgazdasági m u n k a törv én y es intézm ényévé a jo b b ág y ság (jo b ag ion atu s, eolonicatus, sub ditela) s a k k o r

*) Pannonhalma Monographiája J: 204. E nagy vállalatot Erdélyi L.

szerkeszti. Eddig megjelent I. kt. A pannonhalmi főapátság története Erdélyi Lászlótól, II. kt. az elsőnek folytatása Sörös Pongrácztól, VII. k t.: A zala- vári apátság Füssy Tamástól, VIII. és IX. kt. A bakonybéli apátság Sörös Pongrácztól. A vállalat közös teljes czime: A pannonhalmi Szent Benedek rend története. Pövidség okáért Pannonhalma Mon. czimmel fogom idézni, mert gyakran kell reá utalnom, minthogy számos eddig ismeretlen gazdaság- történeti oklevelet közöl, a már ismert hiányos kiadásai s a különféle oklevél­

tárakban szétszórt iratokat meg összegyűjtve lehetőleg hibátlanul adja.

p *

nevezték jobbágynak a z t a m u n k á st, a ki id eg en fö ld e su r te lk é n ült s első sorban (m e rt m a rh a te n y é s z té s t, m este rsé g et, k e re s ­ kedést is űzhetett v a g y nap szám o s m u n k á v a l fo g la lk o z h a to tt) a földesur átengedte telek m e g m u n k á lá sá b ó l fedezte a m a g a és családja életszükségleteit. E n n e k m eg felelően a p a ra s z t nev e jobbágy (jobagio, colonus, tr i b u ta r iu s , v illic u s, a n é m e t U n te r- tiian mintájára snbditus) le tt. T e lk ét a fö ld e su rtó l k a p ta , k in e k ellenszolgáltatásul b é rt fizetett m ég p e d ig különböző czim en és módon. Először készpénzben s ez v o lt a fö ld bér, á lta lá b a n la tin u l census, census a g rá riu s te r r a g iu m (szlávul o s z ip ), m ely az idők folyamán sokféle czim en szed etett. D iv o tt ren d e s te le k b é r, census colonicalis, fü stp én z, censu s dom alis, k öltözési d ij, census emigrationalis s sok m ás. E z az ú r b é r i ta rto z á s k ész­

pénzben fizettetett. K ie g é sz íte tté k a p én z ad ó t a te rm é sz e tb e li szolgáhnányok (n u m e ra ), a já n d é k , k o n y h a b é r, k á n to ré lé s s m ás néven (c. aconalis, az akó b o rm é rté k volt, de a b o rtiz e d e t is értették alatta, c. c a p o n alis ty u k a d ó stb.) s a la ttu k azon t e r ­ heket értették, m elyekkel a jo b b á g y a fö ld e su r h á z ta rtá s á h o z

járult, Az úrbéres ta rto z á s o k h a rm a d ik c s o p o rtja a te rm é s z e t­

beli munka, a robot (a szláv ro b o tj dolgozni szóból, m a g y a r u l __enőnek-eneu — nevezték) v a g y sz e rjá rá s , azon in g y e n munka, melyet a jo b b á g y fö ld e s u ra re n d e le té re ig á v a l v a g y a nélkül az udvarban v a g y m a jo rs á g i földön, a g a z d á lk o d á sb a n , fuvarozással, hajózással v a g y m ásk ép en v égezni ta rto z o tt.

Ezek a sokféle ú rb é re s szo lg álato k kölcsönös eg yezség vagy a szokásjog, nem p e d ig k ö z tö rv é n y a la p já n á ll a p ít ta t ta k meg s korán Írásba f o g la lta tta k . L e lk iism e re te s fö ld e su ra k , főleg az akkor legokszeriibben g azd álk o d ó m o n osto rok h a m a r gondoskodtak jószágaik ponto s ö sszeírásáró l s h o g y tu d já k , minő biztos évi jövedelem re s z á m íth a tn a k , e g y sze rsm in d m in ­ den egyes község s ben n e m in d e n egy es jo b b á g y ú r b é r i t a r t o ­ zásairól. Az ily összeírások u r b á r iu m n a k (P a n te id in g , W eis- tlmm) neveztettek s m e g a d tá k a fö ld e sú ri tisz tn e k az i r á n y t, mit szabad az egyes jo b b á g y tó l k ö v e te ln ie és m it nem . Fö ldes- urnák és jobbágynak e g y a r á n t h a s z n á ra v á lt az ily u r b á r iu m , mert amazt jövedelm éről, ezt m eg k ö tele ze ttsé g e irő l t á j é ­ koztatta.

Hogy e sokféle k ö tele ze ttsé g n e k m eg felelh essen, a jo b b á g y

m e g m u n k á lá s czéljából, de nem tu la jd o n u l, h a n em haszonélve-

zetiil bizonyos fö ld te rü lete t k a p o tt a földesurtól. E föld m a g y a ­ ru l jo b b ág y telek v a g y jo b b ág y ü lés nevet visel, de la tin okleve­

leinkben igen sokféle néven jelentkezik. E nevek m ansio, inansus, lan eu s (a ném et Lehenből, m ely fö ld m érték et is jele n ­ te tt; ez a név m a g y a r Ián a la k b a n m ég X V II. századi ira to k b a n is e lő fo rd u l), domus, c u ria . M ind e sz av a k a t vegyesen és nem következetesen h aszn álták . E lein te a m ansio v a g y m ansus (ház­

hely) volt n á lu n k a le g g y a k o rib b s a ház a la tt is m ansiot értettek . N éhol azonban kiilöm bséget te tte k m ansio és dom us v a g y is házhely és ház közt, inig végre a X IV . sz á z a d b a n 1) a különféle m űkifejezések b eleo lv adtak a telek v a g y sessio fogalm ába. A m i a jo b b á g y te lk e t illeti, az h árom alkatelem ből, a tu lajd o n k é p e n i házhelyből, m elyet belső telekn ek neveztek s a külső telekből v a g y is a m ivelés alá v e te tt szántóföldből, rétből, szőlőből v a la m in t bizonyos jogokból állt. A belső telket a lk o tta egy 1342-iki a d a t s z e r in t1 2) a lakóház, m elléképület és u d v a r, m ely m ögött n ag y , néhol egy holdnyi k e rt te r ü lt el.

V oltak a lak osságnak olyan rétegei, m elyek csupán belső telk et k ap tak , v a g y m ég azt sem, h an em m ás h ázáb an la k ta k ; ezeket zsellérnek (inquilinus) és pedig házas v a g y h á z atla n , m ás h á tá n lakó zsellérnek nevezték s ném elyiknek volt v a la m i földje v a g y szőleje is.

A belső telek n a g y sá g á n a k m eg á lla p ítá sa nem köztörvény u tjá n v a g y á lla m i h a tó ság közbejöttével tö rté n t, hanem a helyi viszonyok szerint a la k u lt. Még inkább ig y fejlő d ö tt a m ivelés c z élja ira szolgáló külső telek, m ely nem volt rendes m érték, nem je le n te tt m eg h a táro z o tt terü lete t, han em n a g y sá g a a helyi viszonyok, a ta la j m inősége s m ás k örü lm én y ek szerint vidé- k e n k in t n agy on v álto zo tt s a gazd aság i élet kezdetleges állap o ­ táb an , m ikor föld végtelen bőségben á llt rendelkezésre s az üzem is egészen k ü lte rje sen folyt, k étségk ív ül n agyobb lehetett, m in t a népesség elszaporodásának s a g azd aság i élet föllen dü ­ lésének korában . De bizonyos, hogy m in d ig volt an n y i, a m ennyiből egy család v a g y h á z ta rtá s rendes viszonyok közt m egélhetett s a m en n y it ez a család s a já t erejével m eg m u n k ál­

1) Nagy Gyula, Sztáray-oklevéltár I. 301. mansiones vulgo telük dié­

tás (1358.), ugyanott 535.: curias, seu mansiones jobagionales integras vulgo tlielek vocatas (1394.)

2) Nagy Imre, 3ala vármegye oklev. I. 402.

h a to tt. E m u n k át azonban s a já t m a rh á ja nélkül nem végezhette s a jo b b ág y szó fo g alm áb an benn v a n az is, hogy a telek m ive­

lője bizonyos szánni lov at v ag y ökröt — a földm ivelésben a k k o r főleg ez utóbbi h a sz n á lta to tt — m ondhat a m agáénak. A jo b b á­

g y o kn ak m ivelésre á ta d o tt te rü le t (te rra sessionalis v a g y m eta ta ) első so rb an a telephez v a g y faluhoz legközelebb eső földből k e rü lt ki. Először is ezt fo g ták eke alá, nem csak idő­

nyerés czéljából, hogy a gazdának hosszú u ta t ne k elljen tennie, lianem azért, hogy könnyebben m eg lehessen óvni a töm éntelen vad p u sz títá sa ellen, m ely erdőt, m ezőt ellepett. A faluhoz leg ­ közelebbi területből az egyes gazd ának m egfelelő, néha keskeny földszalag ju to tt, m elyhez a gazdálkodás k iterjedésével m ég egy tov áb b i d a ra b já ru lt, ugv, hogy a külső telek rendesen nem összefüggő egészet alk oto tt, hanem a h a tá r különböző részeiben fekvő kisebb-nagyobb d irib -d arab b ó l állt, sőt a k ü l­

telkek et nem is állan d ó an egy és ugy an azo n gazda m ivelte, m ert a községek a legtöbbször földközösségben1) éltek s éven- k in t nyilvetéssel, sorshúzás u tjá n osztották ki az egyes gazdák közt a m ivelés a la tti külső telkeket. M ásrészt az idők foly am án m eg indu lt az egységes jo b bág yi elek felosztása. Az Á rpádok korából sok a d a tu n k van u g y an , hogy a íitestvérek osztatlanul fo ly ta ttá k a gazdálkodást s az a ty a nős fiával egy kenyéren élt, úgy, hogy egy háznépben rendesen több c salád tag fo g la lta to tt, m in t á tla g egy családban. De az ifja b b testv érek a b b an az idő­

ben könnyen k a p ta k telk et a tö retlen földön v ag y az erdőben eszközölt irtá so k b a n (o rto v á u y o k ), m inek fo ly tá n m ég r itk á b ­ ban fo rd u lh a to tt elő az egységes jo b b ág y telek feld arab o lása, egy család több ta g ja közti felosztása. Ez N ém etországban is csak a X III. században öltött n a g y a rá n y o k a t, m ig nálu n k a kis- és n a g y k a p u v a l h iv ata lo sa n csak a X V . században ta lá l­

kozunk. A változások m ellett, m elyek a telek terjedelm ében á llta k elő, a telek jogi fogalm a az idők foly am án szintén neve­

zetes bővülést n y e rt. A telek a la tt a jo b b ág y intézm ény teljes kifejlődése k o ráb a n m ár nem csak belsőséget és külsőséget é rte tte k ; a fö ld terü let m ellett belefo g lalták azon jogok összes- *)

*) A földközöaséggel, mely fontos intézmény Szent István idejétől 1848-ig kimutatható földművelésünkben, behatóan foglalkozik Tagányi Károly. A föld­

közösség története Magyarországban

ségét is, m elyek a telkes g azd át az egész h a tá r r a nézve m eg­

illették. Ez a h a tá r jo g ila g egy egészet a lk o to tt s h a b á r a szántó és a ré t a jo b bágy ok közt a k á r n y ilazás u tjá n , a k á r állandóan szét v olt osztva, m a ra d t a n n a k egy része, a legelő és az erdő közös h a sz n á la tra , sőt v o lta k közös haszonvételek, m in t a későbbi időkben m észárszék, m alom jog, k o rcsm á ltatá s, 3— 6 h a v i italm érő jog, m elyek a telek fo g alm áb a illeszkedtek s m elyekben a zsellérek k izá rásá v a l csupán a jobb ágyok része­

sedtek. V iszont v o ltak a jo b b á g y sá g ra nézve terh e s k iv á lt­

ságok is, m ert a szántóföldet illetőleg k ényszergazdálkodás á llt fenn s a község h a tá ro z ta m eg kötelezőleg, m ikor és m elyik föld h aszn áltassák őszi v a g y tav a sz i vetésre, u g a rra , m iko r kezdődjék a mezei m u n k a ,1) v ag y a szüret. A h a tá r n a k azt a részét, m elyet a fö ldesur nem d a ra b o lt fel telk ekre, m a jo r­

sági b irto k n a k (allo d ium ), p ra e d iu m n a k m eg azt a h a tá r t nevezték, m elynek terü lete egészen m a jo rsá g i föld m a ra d t, á m b á r a hozzátartozó községben la k ta k paraszto k , de csak belső telkekkel vo ltak ellátv a.

M ár a g azd aság i berendezkedés első idejében a telken kívül szabatosabb földm értékek is kezdenek jelen tk ezn i az o k irato k b an . A leg rég ib b n á lu n k divó föld m érték az e k e alja (a r a tr u m ) , m ely azonban n y u g a tró l ju to tt hozzánk s n á lu n k nem le tt egységes, országszerte u g y an azo n terjedelm ű m érték, hanem a ta la j m inőségéhez képest változóan a la k u lt. Egészben olyan k iterjed ésű földet kell a la tta érten i, m elyet egy n ap a la tt egy négyökrös ekével föl leh e tett szán tan i. A X II. század m ásodik felében, m iko r a föld m á r értékessé v á lt, az e k e a ljá t m in dink áb b egy kisebb té rm é rté k v á lto tta fel, a hold. E rd é ly i László szám ításai szerin t egy e k e alja hol 48, hol 100, 120, sőt 150 k irá ly i holdat, egy k irá ly i hold m eg 864 k irá ly i ölet v ag y m ai m értékb en 1:896 m é te rt te tt.

B ajosabb a rég i m a g y a r pénzláb m eg á lla p itá sa , m elyre nézve külömböző sz ám ítá sain k v an n ak . K o v áts F e r e n c 1 2) sze­

rin t a m a g y a r h o n fo g lalás k o ráb a n a n y u g a ti szomszéd o rszá­

gokban a N ag y K á ro ly császár m eg á lla p íto tta fo n t (libra) szolgált 367 m ai g ram m sú ly b a n az ezüst pénz verésének a la p ­

1) Kolozsvári óvári. Magyar jogtörténeti emlékek I. 1. 274.

2) Közgazdasági Lexikon III. Pénztörténet.

já u l s 1 font tisz ta ezüstből 240 d é n á rt v e rte k úgy, liogy egy d é n á rn a k v a la m i 1 V 2 g ram m sú ly a volt. N agyobb fizetéseknél azonban a pénzt nem d a ra b sz á m ra ad ták -v ették , hanem m ér­

legen m érték s eleinte 240 d é n á rt sz ám íto tta k 1 font tisz ta ezüstnek, a d én áro k at m eg rövid v ag y hosszú so lidusra osz­

ta ttá k ; a rövid solidus 12, a hosszú 30 dénárból á llt s az e g y ik ­ ből 20, a m ásikból 8 solidus te tt egy font ezüstöt. C sakhogy v e rt pénz a rá n y la g igen kevés volt fo rg alo m b an ; n a g y b a n d ivo tt te h á t a v eretlen ezüstben, az é rc zru d ak b an v ag y d a r a ­ bokban való fizetés s egy-egy fo n tn y i sú ly ú ezü std arab szintén 240 d é n á rt ért. A font m ellett c sa k h a m a r d iv a tb a jö tt a m árk a , m a g y a ru l g ira v a g y is a fo n tn a k k éth arm ad része, te h á t 160 dén ár s Szent Istv á n óta n á lu n k is g ira szerint folyt a szá­

m ítás, m ikor 1 d én ár abszolút értéke m ai k o ro n a v a lu tá b a n v a la m i 33 fillér leh etett. V olt különböző g ira , a szerin t a h án y kisebb egységre, p e n sára (pénz = 40 dr) oszlott v a g y is volt (5 pensás (240 dénáros) és 12 pensás (480 dénáros) g ira , m ely m eg 4 fe rtó ra , 8 fé lfe rtó ra v a g y u n c iá ra , 16 la tr a és 48 p ise tre osztatott. M ár a X I. században m egkezdődött n á lu n k a pénz­

ro n tás s ennek m egfelelően csökkent a d én ár értéke. Az Á rpádok k o rán ak n a g y részében k izáró lag ezüst vo lt n á lu n k a v a lu ta s csak bizánczi, IV . László óta firenzei a ra n y o k k erin g tek , m ig 1. K á ro ly k irá ly m eg nem kezdte a h íre s m a g y a r körm öczi a ra n y verését, m ely azu tán századokon á t előkelő szerepet j á t ­ szott az e u ró p a i pénzforgalom ban. A zóta a b an k ó k orszakig állan d ó an kettős, a ra n y és ezüst m a ra d t a m a g y a r állam h iv a ­ talos v a lu tá ja . K o váts szám ításai szerin t a X I—X I I I. század­

ban egy font tisz ta ezüst, a g ira k é th a rm a d része m ai érték ben 120 kor. 82 fillért, egy g ira tisz ta ezüst 84 kor. 55 fillért tett.

Az elm ondottakból sokban elütő eredm ényekre ju t P a u le r G yula,1) kinek szám ításai szerin t:

1 font tisz ta ezüst = 2 m á rk a v a g y g ira

— 1

/ £ ^{99 99 99 - 1 >9 99 99}

1 g ira 1 fertó „ 1 font

1 pensa (pénz)

= 4 fertó v a g y 8 félfertó

= 12 nehezék (pondus)

= 240 d énár *)

*) A magyar nemzet története az Árpádok korában I.

1 nehezék = 5 dénár

1 dén ár = 18 fillér m ai koronaértékben.

E szerint m ai érték b en :

1 font tisz ta ezüst v a g y is 2 g ira = 86 korona 40 fillér 1 g ira v a g y is félfon t . . . . . . = 43 >> 20 >>

1 fertó ... . . . . = 10 80 1 félfertó ... . . . . — 5 40 JJ 1 pensa (30 dr) ... . . . . = 5 40 1 d én ár ... . . . . = --- 18 >>

M elyik a két szám itás közül a helyes, azt k id e ríte n i a m ég csecsemő k o rá t élő m a g y a r m etro lo g ia tu d o m á n y á n ak h iv a ­ tá sa .1) A későbbi időkre B elházy J á n o s 1 2) eszközölt ily á tsz á m í­

táso k at, m elyek szerin t k o ro n aérték b en a d é n á r 1463— 1516.

közt m ár csak 11*55 m ai fillért é rt s az é rté k a pénzrom lás következtében folyton csökkenve 1547— 53. közt m á r 8*26 fillér, sőt a X V II. században ezüst ta rta lm á n a k apadásához képest csupán 2 m ai fillér ab solut é rté k et képviselt. B elházy J á n o s egy m ásik szám ítása s z e r i n t 3) a m a g y a r fo rin t (100 dr) ezüst- ta r ta lm a szerint m ai ko ro n aérték b en é r t:

1527— 1546. közt 5 korona 12-878 fillért 1547— 1576. >> 5 10-654 1576— 1581. 4 >> 43-58

1582— 1609. 4 33-62

M időn a X V II. században a k in c stá r a legn agy ob b a rá ­ nyokban űzte a pénzrom lást, a dén ár e z ü stta rta lm a eg y re csök­

kent s igy a 100 d énárból álló m a g y a r fo rin t (fo rin to st e g y á l­

ta lá b a n nem v ertek , a fo rin t a 100 d é n á r a la p já n csupán csak szám ítási pénz volt) ezüst érték b en egész felére devalválódott.

M indezekben azonban a ré g i pén zlábnak csupán absolut értéke v a n feltü n tetv e, v a g y is az, hogy egy-egy dénárb an m en nyi volt az ezüst s m e n n y it é rt ez az ezüst m ai k o ro n aé rté k ­ ben. A pénz v ásárló képessége, re la tív értéke v a g y is az, hogy u g y a n a n n y i ezüsttel, m in t m a m enn y it, többet v a g y kevesebbet

1) Pauler számításai ellen állást foglal Kropf Lajos. Magyar Gazda­

ságtört. Szemle VI. kt.

2) Közölvék Az 1896-iki ezredéves kiállítás eredménye czimü munka VIII. kötetében 478—84.

3) Közzétettem Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században czimü munkámban.

lehetett-e vásáro ln i, nincs m eg v ilág ítv a. Ped ig ez a re la tiv é r­

ték szertelenül nagyobb volt a m ain á l s elvül elfo g a d h atju k , hogy m ennél távo lab b esik tőlü n k v alam ely korszak, annál erősebb vo lt a pénz v ásárló képessége, annál többet leh etett ugyanazon összegen venni, például 1 dénáron, m int m a. Egész­

ben nem n ag yo n té rü n k el a valóságtól, lia általán os alap u l el­

fog adjuk, hogy a X I— X III. században 20— 25-ször, a X IV —XV.

században 15 szőr, a X V I. században 12— 10-szer, a X V II. szá­

zadban 8— 5-ször nagyobb volt a pénz vásárló képessége, re la tiv értéke a m ainál, á m b ár erre nézve m ég igen kevés részletes k u ta tá s tö rté n t s s a já t v izsg á lata im az utóbb em lített két szá­

zadról1) is szűk körben m ozognak, m ert csupán n éh ány te r ­ m ényre (búza, rozs, á rp a , zab, liszt és korpa) terjed n e k ki.

M indazáltal legalább hozzávetőleges tájék o zást n y ú jta n a k és igv lehetővé teszik, hogy az olvasó a fejtegetéseim ben elő for­

duló rég i pénznem ek m ai értékéről m egközelítő fogalm at nyerjen.

) Közzétettem Közgazdasági áll. a XVI. és XVII. században 31.

A magyar munkaszervezet a honfoglalás korában.

A m ai M agyarország* te rü le te a K risz tu s születését m eg­

előző századokban m á r n a g y és sokoldalú polgárosodás szin- lielye volt s a k k o ri lakói, a k elták a g azd aság i élet m inden ágát, a földm ivelést, barom tenyésztést, ip a r t és kereskedést sike­

resen űzték. G azdagságuk irá n y ito tta reá jó k a v ilá g u ra lo m ra törekvő R óm a figyelm ét, m ely m eg h ó dította a m ai m a g y a r föld n y u g a ti, déli és keleti részeit s g y a k o rla tila g k ip ró b á lt jeles m unkaszervezetét i tt is m eghonosítva, n a g y b a n fölvirá- g o z ta tta az ősterm elés m inden á g á t, bán y ászato t, földm űvelést, k ertészetet s m á r az időben v ilág szerte e lte rje d t a m ai m a g y a r föld csodás term ékenységének, term észeti kincsekben való k i­

m er ithetetlenségén ek bire.

A ró m ai u ra lm a t azonban a negyedik század vége felé teljesen elsöpörte a n ép v ánd o rlás v ih a ra , m elynek eg y ik fő ú t ja épen m ai h azánk volt s a r a j t a v é g ig v á g tató g e rm á n és h u n ­ s z itty a népek rom ba d ö n tötték R óm a n ag y szerű k u ltu ra lk o tá - sait. G epidák, hunok, longobardok, a v a ro k időnként hosszabb pihenőt ta r to tta k u g y a n e földön, de m in d n y á ja n csupán k a to ­ nák v o ltak s nem tu d tá k a polgárosodás eszközeivel állandó b irto k u k k á tenni. M ikor N ag y K á ro ly fra n k k irá ly és ró m ai császár a IX . század első éveiben az av a ro k ország án ak véget v etett, az eg y k o ri P a n n ó n iá t, a m ai D u nán és D rá v á n tu li ré ­ szeket közvetve v a g y közvetlenül a fra n k birodalom hoz csa­

to lta, ellenben a többi föld egészen kivü l m a ra d t a nyugati polgárosodás világ án. A D u n án túl egyes ném et v á ra k és tele­

pek a la k u lta k s a b ajorok, kik a szomszéd osztrák és k a ra n tá n ő rg ró fság ok ban m in d in k áb b leg y ű rték a szláv benszülötteket.

b eh ato ltak főleg* a m ai Sopron- és V asv árm egyékbe, hol erő­

d ítm én yek védelm e a la tt m űvelni kezdték a földet, m elynek m in t hódítók n ra iv á lettek s o tt a s a já t g azd asági rendszeréket és m unkaszervezőtöket h o n o síto tták meg. De ez is csak a h a tá ­ rok közelében tö rté n t. M ásu tt szláv törzsfőnökök éltek ném et főuralom a la tt, m ig a M orvaországhoz közelebb eső északkeleti h eg y v id ék et a m orvák szerezték m eg s a fajro k o n szláv ben- szülötteket h a ta lm u k alá h a jto ttá k . Az északkeleti földön szin­

tén élt szláv lakosság ap ró tö rzsek re oszolva s törzsfők vezetése a la tt, az a v a ro k m a ra d v á n y a i ped ig a D una-T isza közén h ú ­ zódtak meg. E llenben a Tem esközben s a szomszédos földön az ak k o r fü g g etlen d u n a i B olgárországból bev ándorolt bolgárok ten g e tté k törzsfőik k o rm á n y z ata a la tt szegényes életöket. E r ­ dély s az északkeleti országrész e korbeli álla p o ta iró l a d a t e g y ­ á lta lá b a n nem m ara d t. I t t is élt, főleg a vizek m entén ném i szláv népesség, de a polgárosodás le g a la n tib b fokán. Á lta lá b a n a szláv polgárosodás, m ég o tt is, hol a rá n y la g leg ink ább f e j­

lődött : a szomszéd M orvaországban, nag y o n kezdetleges m a ­ ra d t. A szlávoknak az őskorból szárm azó n y o m o ru lt faekéje, m elyet k é t tinó v a g y ökör húzott, a lig tö rte föl a földkéreg leg ­ felső ré te g é t; érczben, v a sb an m ég n a g y h iá n y t szenvedtek, ap ró telepekben la k ta k s külsejök, ru h á z a tu k m egfelelt köz­

álla p o ta ik alacsony színvonalának. Egészben az egy k o r oly d úsan term ő ta la j ism ét a vad term észet u ra ln ia alá k e rü lt. A h eg y v id ék et siirü erdőség b o ríto tta ; ez m esszire b e n y ú lt a sik- ság ra, m elyet töm éntelen tó, láp, sár, ingovány, vad víz lep e tt el. A term elő m u n k a m in d e n ü tt a legszűkebb kö rre szo rítk o­

zott, m e rt a lakosság a ném et, m o rv a és b o lg ár u ralo m a la tti részekben e g y a rá n t elenyészően csekély volt. E hhez já r u lt, hogy a IX . század m ásodik felében ném etek és m orvák közt véres tu sá k tá m a d ta k , m elyek ú ja b b csap ást m értek, főleg az eg y ­ kori P a n n ó n ia, a m ai D u n án tú l c sírá zn i kezdő polgárosodására.

V á ra i és telepei elp u sztu ltak , lak osság a leöletett, ra b s z ijra fűzve e lh a jta to tt v a g y u tta la n erdőkbe, já r a tla n hegyekbe h ú ­ zódott vissza.

Ily e n á lla p o tb a n ta lá lta ezt az eg y k or tejjel-m ézzel folyó K á n a á n t a m a g y a r nép, m időn dicső vezére, a h o n alap ító Á rp á d 896. és 906. közt elfo glalta, állandó b irto k á b a vette. A m a g y a r­

ság valószínűleg a középázsiai tö rö k ta tá r n a g y népcsaládból

sa rja d z o tt s gazdasági okokból, a m egélhetés kényszerűségétől h a jtv a , h a g y ta o tt az őshazát. 840. k ö rü l tű n ik föl az északi orosz p usztaság o n s lép he az eu ró p ai népek történetébe.

A D n jep er és Don vidékén, a Fekete és A zovi te n g e r közti föl­

dön, m elyet vezéréről Elődről (Lebed) L eb ed ián ak nevezett, ig y e ­ kezett m ag á n a k állandó h azát terem ten i, m e rt nem volt tu la j- donképeni vándor, nom ád nép, hanem csak a m egélhetés k é n y ­

s z e r e n a jto tta a táv o lb a s m ih e ly t olyan földre a k a d t, m ely bol­

d o gu lására a lk a lm a sn a k látszo tt, szivesen v á la sz to tta volna állandó lakóhelyévé. De L ebediát, noha vo lt vize, legelője, e r ­ deje bőven s délibb részeiben a búza, á rp a , szőlő és sok jó g y ü ­ mölcs is m eg term ett, a gondviselés nem a m a g y a ro k n a k szánta.

V alam i félévszázadig éltek ott s a k a z áro k k al és bizancziakka!

érintkezve, az eu ró p ai polgárosodás h a tá s a alá kezdtek k erülni.

O nnan a viszonyok e lle n á llh a ta tla n sodra 885. k ö rü l m á r Á rp ád fejedelem a la tt délibb vidékre, az A lsó-D njeper, B úg, N eszter, P r u t és Szeret közti ro p p a n t és n a g y ré sz t la k a tla n földre, a m ai B ukovina, M oldva, B eszaráb ia te rü le té re v itte őket. E zt az nj h a z át a sok folyóról E telköznek v a g y is Vizköznek nevez­

ték. F ö ld je term ék eny , vizben, legelőben, fáb an , v ad ban , h a lb a n bővelkedő volt s m egfelelt a nép szükségleteinek, m ely hosszas v á n d o rlá saib a n k a to n a és m arh aten y észtő néppé fejlődött. K a ­ to n a és pászto rem b er volt m indenki, k a to n a azért, m ert fe g y ­ v e rre l kellett m ag á n a k a sok ellenség közt u ta t tö rnie, a m eg­

szállott te rü le te t feg y v e rre l k ellett n a p ró l-n a p ra sz ak a d a tla n liarczban o ltalm aznia, p á sz to rrá m eg azért, m e rt vándornépek m inden v a g y o n a (azért nevezte a m a g y a r m ég századok m ú l­

tán is a v a g y o n t m a rh á n a k ) n y á ja ib a n , m éneseiben, g u ly áib an , v a g y is m a rh a á llo m á n y á b a n van. Nem a földm ivelésből, hanem a m arhaten yésztésb ől m e rite tte táp lálk o zásán ak főelem eit. A m a rh a húsa, teje n y ú jto tta legfőbb élelm ét, bőre a ru h á z a t ío czikkeit s a m a rh á t nem csak könnyen e lsz á llíth a tta , hanem in g ó in ak főszállitó eszközévé is a v a tta . M aga a m a g y a r férfi élete n a g y részét lóháton tö ltö tte, lován csatázo tt, lóháton m ent v adászni s lo v áv a l a n n y ir a összenőtt, hogy azt m ondták róla, hogy lóháton él. Födeles k ocsiaiba, m elyen a nőket, g y erm ek e­

ket és betegeket sz állíto tta , ökör és tehén volt fo gva s végtelen g u ly ái és csordái k isé rté k v án d o r u tja in . A lovon, tehenen, ök­

rön, bikáin , b iv aly o n kivül v o ltak tevéi, m elyekről m ég a X II.

században is em lités történik.

Volt-e a m a g y a rn a k v án d o rlásai közben nagyobb m en n y i­

ségű ju h a , sertése és barom fia, az b izo n y ta la n De a vándorné­

peknél te tt ú ja b b m egfigyelések nyom án valószinü, hogy csak u j h a z á já b a n való m egtelepedése u tá n kezdtek ez á lla tfa jo k n a ­ gyobb szerepet játsz an i gazdálkodásában, m ert a hosszabb v á n ­ d o rlásra e fajo k teljesen alk alm atlan o k . A ju h erdőn, m ocsarán nehezen vergődik á t, a sertés az erdőben szintén nem követi g a z d ájá t s különben sem volt r á szükség, m e rt az ak k o ri re n ­ geteget e lá rasz to tta a sok vaddisznó. íg y te h á t valószinü, hogy a m a g y a r nép fővag yon a a honfoglalás előtt csakis lo v ainak és sz a rv a sm a rh á in a k töm egeiben állt.

E m arh aállo m án y gondozása a katonáskodás m ellett a pásztorkodást te tte a m a g y a rn a k főfoglalkozásává s m inthogy a nag y barom csordák élelmezése kom oly és nehéz fela d at volt, m a rh á ja szükségleteit is szám ba k ellett vennie am a föld m eg­

v álasztásában, m elyen m egtelepedett. M ásrészt a m a rh a á llo ­ m ányhoz képest kellett a hóditott föld szétosztásának, az egyes törzsek, nem zetségek, családok m egtelepedésének is történnie, m i a népben k ifejlesztette a gazd aság i érdekek irá n ti érzéket s a jog és a tu la jd o n sajátosan kifinom ult fo galm ait, íg y a m a­

g y a r nép m ár akkor, m időn E telközben lak o tt, a polgárosodás bizonyos, részben fölöttébb fejlődött fo k ára ju to tt s term észet- a d ta dús tehetségeit az a 60— 70 év, m elyet m űveltebb népekkel való érintkezésben töltött, igen n ag y m értékben kifejlesztette.

T a n u lt a rendes állam életet fo ly tató k azároktól s a kor legpol- g áro su ltab b állam ától, a n ag yszerű közintézm ényekkel dicsekvő Bizáncztól, sőt a kisebb, szláv népektől is, m elyekkel v á n d o r­

lásain érintkezésbe ju to tt. Nem csak hadakozott, hanem békés érintk ezést fo ly ta to tt, kereskedett velők s e kereskedelem egyik fő tá rg y a a rabszolga volt, m ert a m a g y a r m á r nem ölte le a védtelen h adi foglyot, hanem g azdasági m u n k á ra h a szn á lta v ag y kereskedés u tjá n érték esitette. P o lgárosodásának fe jle tt­

sége nem csak kitűnő, a m ag a nem ében p á ra tla n hadszerveze­

tében tükröződött vissza, m elyen egész állam i és tá rsa d a lm i léte nyugodott, hanem m egny ilatk ozo tt a g azdasági m u nkáb an is, m elyben a nő, de különösen a rabszolga v itte a főszerepet.

Jo g ila g a m a g y a r nép alk atelem eit nem kü lö n ítették el eg y ­