A Szent Anna-templom 18. századi felszereléséből egy ötvöstárgy azonosítható minden kétséget kizáróan a fennmaradt emlékanyagban: az az úrmutató, amely Szilassy János műhelyében készült a század közepén, Lőcsén.
Az egykori liturgikus felszerelés története egybefonódik a debreceni piaristák és a rendház történetével. Ennek leltárai és számadáskönyvei alapján jól nyomon követhető a felszerelés folyamatos gyarapodása.
A legkorábbi fennmaradt leltárban (1727)1 a liturgikus ötvöstárgyak között említett egy aranyozott monstrancia, melyet az 1736-ban készült leltár2 újra em-lít, és amely az 1743-as vagyonálladékban is megjelenik.3
Tapolcsányi Gergely debreceni házfőnök a meglevő mellett egy új úrmutatót rendelt 1751-ben. A rendház historia domusában olvasható bejegyzés szerint a házfőnök több ezüst edényt áldozott fel arra a célra, hogy anyagukból egy új monstranciát készíttessen Splényi László tábornok özvegyének, Berényi Zsófiá-nak támogatásával.4 A bejegyzés részletezi, hogy az új úrmutató elkészítésével a lőcsei Szilassy Jánost bízták meg és kitér arra, hogy az iskolában teológiát tanító Orosz Zsigmond – aki szintén Sáros vármegyei családból származott,5 akárcsak Berényi Zsófia – gondja volt, hogy a monstrancia az elvárásoknak megfelelően készüljön el.
Az új úrmutató megrendelése arra vall, hogy a házfőnök, aki egyben debrece-ni plébános is volt,6 és helyettese, Orosz Zsigmond vicerektor emelni kívánták az
1 Inventarium Sacelli S. Annae Scholarum Piar[um] Debr[eceniens]i 1727: Piarista Rend Ma-gyar Tartománya Központi Levéltára (továbbiakban PMKL) II.11. 10. k.
2 Inventarium Ecclesia Debreczinensis Schola[rum] Piar[um] Anni 1736: PMKL II.11. 10. k.
3 Status Domus &Resignatio Facta Ao. 1743: PMKL II.11. 11. k.
4 PMKL II.11. 7. k.
5 Koltai András: Orosz Zsigmond (Sigismundus ab Angelo Custode) OSchP. In. Katolikusok Debrecenben 1715–2015. Szerk. Takács József. Debrecen 2015. 497–498. (továbbiakban Kol-tai, 2015.)
6 Katolikusok Debrecenben 1715–2015. Szerk. Takács József. Debrecen, 2015. 327.
NYÁRÁDI ANNA-MÁRIA
160
úrnapi körmenetek fényét. Az új monstrancia mellett egy körmeneti díszmennye-zetet is beszereztek.7 A szándék talán nem meglepő, figyelembe véve, hogy a protestáns Debrecenben a körmeneteknek nyilván demonstratív szerepe is volt.
Az úrnapi körmenet ünnepélyes keretek között zajló nyilvános hitvallás, egy-ben oltalomkérés a természeti csapások ellen. Legfontosabb és egyegy-ben leglátvá-nyosabb kelléke az oltáriszentség felmutatására és körmenetben való vitelére szolgáló szentségmutató. Ez utóbbinak tulajdonított bajelhárító szereppel kapcso-latos korabeli hiedelmekről Conradi Norbert debreceni vicerektor egy érdekes feljegyzést hagyott az utókorra.8
Meglepő lehet viszont, hogy az új monstranciát éppen Lőcsén készíttették a ke-gyesrendiek. Szilassy műhelyének ekkor még nem volt országos híre, Lőcsén és környékén volt inkább ismert. Két évtizeddel korábban, 1729-ben lett mesterré, 1747-ben a tűzvészben korábban elhunyt lőcsei céhmester utódává választották.9
A Szent Anna-templom berendezésén dolgozó mesterek egy része Kassáról érkezett, az építész és a kőfaragók Egerből,10 ahol ötvösök is tevékenykedtek és a vármegye hivatalos jelentése szerint „finom munkát végeznek”.11 Mindezek elle-nére a piaristák a jóval távolabb fekvő Lőcsén rendeltek úrmutatót. Felvetődik a kérdés, hogy miért éppen az itt tevékenykedő Szilassy Jánost kérték fel az új monstrancia elkészítésére.
Bár a század első felében Magyarországon már ismertek voltak festett zo-mánccal kivitelezett, figurális ábrázolásokkal díszített liturgikus ötvöstárgyak, – amelyek zömében bécsi műhelyekből származnak – ez a díszítéstechnika még vi-szonylag újnak és kevésbé elterjedtnek számított. Szilassy egyike volt azon ke-veseknek, akik előszeretettel alkalmazták ezt a technikát a liturgikus ötvöstár-gyak kivitelezése során. Példaként említhető a lőcsei plébániatemplom számára készített úrmutatója, vagy az 1745-ben készült nyársardói monstrancia.12
7 Augmentum Supellectilis Ecclesiae Sub Rectoratu Patris Gregorii a SLadislao: PMKL II. 11.
11. k.
8 Conradi Norbert magyarázata Zajkányi Lénárd leveléhez a rendházi krónikában. In. Katoliku-sok Debrecenben 1715–2015. Szerk. Takács József. Debrecen, 2015. 212.
9 Pap Károly: Szilassy János. = Archeológiai Értesítő, 1902. 4. sz. 284–286.
10 Baranyai Béláné: Újabb adatok a debreceni Szent Anna-templom berendezésének történetéhez.
= Ars Hungarica, 1980. 1. sz. 149–151.
11 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Bp., 1936. 99. (továb-biakban Kőszeghy, 1936.)
12 Kemény Lajos az úrmutató talpszegélyének belső oldalán olvasható feliratot téves évszámmal közölte (Kemény Lajos: Szilassy János, XVIII. századi ötvös. = Archeológiai Értesítő, 1906. 4.
sz. 19. továbbiakban Kemény, 1906.). Helena Bugošová CJ szívessége révén az adat pontosít-ható; a felirat: „IOHANNES SZILASSI FINXIT FECIT LEVTSOVIAE 1745”.
A Sáros vármegyei Nyársardó közvetlen közelében fekvő Kisszebenben a pi-aristák 1739-ben telepedtek meg, Szilassy műhelyének tevékenysége ismert lehe-tett számukra. Kétségtelen, hogy a magyar rendtartomány kapcsolatrendszere közrejátszott abban, hogy az új monstrancia elkészítésére vonatkozó megbízást Szilassy János nyerte el. A debreceni kegyesrendiek a meglévőnél díszesebb úr-mutatót kívántak készíttetni, a megrendelést látványos és újszerű kivitelben Szilassy János teljesíthette, így őhozzá fordultak.
A debreceni rendház számadáskönyvében olvasható bejegyzések alapján a kisszebeni piarista elöljárónak kulcsszerepe volt a megrendelés lebonyolításában:
neki küldték a munkadíj kifizetésére szánt összeget három részletben13 és vélhe-tően ő vette át az elkészült művet. Az utolsó kifizetésre 1752 augusztusában ke-rült sor. A méretes,14 aranyozott, zománcdíszes ötvösműért (1. kép) összesen 422,68 forintot fizettek.15
Egy későbbi, 1769-ben kelt kassai kötelezvényéből tudjuk, hogy Szilassy a megrendelőnek előzetesen bemutatott tervrajzok alapján dolgozott.16 Egyelőre nem feltárt adat, hogy a debreceni monstrancia esetében is készített tervrajzot, vagy pedig a nyársardói úrmutató (2. kép)17 ó- és újszövetségi szimbólumokban gazdag ikonográfiai programját és kompozícióját követve dolgozott (a két szent-ségmutató formai megoldásai és kivitele között kisebb eltérések is vannak, felté-telezhetően a megrendelő óhaja nyomán).
Mindkét úrmutató talpboltozatán az alvó Jákobot megszemélyesítő fekvő fér-fialak18 látható. Bal kezével fatörzsön nyugvó fejét támasztja, jobbja az oldala melletti talapzatszerű tagot érinti. Ezen karjait imára táró angyal áll. Az angyal alakú szár a barokk monstranciák kedvelt díszítőeleme, több változata ismert, ezek egyike a kezét imára emelő, kitárt szárnyú angyal.
Szilassy liturgikus ötvösműveit a kordivat szellemében tervezte és kivitelezte.
A század közepéig a barokk formanyelvéhez igazodva dolgozott, a jellegzetesen rokokó elemeket – mint például az aszimmetrikusan formázott szárgombot – csak a későbbiek során, a század második felében kezdte alkalmazni az általa ké-szített liturgikus ötvöstárgyakon.
13 PMKL II.11. 35. k.
14 83 cm magas
15 A Baranyai Béláné által 1980-ban közölt adat (427,68 forint) a hivatkozott számadáskönyv be-jegyzései alapján pontosítható.
16 Kemény Lajos: Szilassy János. Művészet 1915. 6. sz. 333 o.
17 Pavol Bugoš nyársardói plébános szívességéből
18 Pataky Dénesné Józsefként azonosította. Pataky Dénesné: Szilassy János monstranciáj Debre-cenben. = Művészettörténeti Értesítő, 1958. 148.
NYÁRÁDI ANNA-MÁRIA
162
1. kép. A debreceni szentségmutató.
Szilassy János, 1751–1752. Szent Anna Főplébánia, Debrecen (Nagy Gábor felvétele, 2015.)
2. kép. A nyársardói szentségmutató.
Szilassy János, 1745. Római Katolikus Plébánia, Nyársardó
(Štefan Slaninka felvétele, 2015.)
Az angyal feje fölött díszes sugárkoszorúba foglalt ostyaház, benne ékkövek-kel díszített ostyaállvány. Az ovális ostyaházat zománcborítású levelek és ékkö-ves virágok koszorúja övezi. Körülötte Jákob fiait megjelenítő tizenegy feliratos zománckép látható; a mellképek mögött József első álmára utaló kévék látható-ak. Ez utóbbiak a monstranciát szemlélő számára egyértelműen felismerhetővé teszik, hogy a zománcképeken ószövetségi szereplők jelennek meg és nem a ti-zenkét apostol. Ez utóbbira is ismert példa Szilassy életművében: a lőcsei Szent
Jakab-plébániatemplom úrmutatója,19 amelynek sugárkoszorúját Szilassy a ti-zenkét apostolt ábrázoló zománcképpel díszítette a templom titulusának és a megrendelők óhajának megfelelően.
Mindkét monstrancia alsó és felső része az Ószövetségből merített, egy-egy álom-motívumot megelevenítő ábrázolásokkal díszített: az alsó részen az alvó fi-gura révén Jákob álmát, míg felső részén a kévékben József első álmának jelké-peit ismerhetjük fel.
A piarista rend alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek névrokonaként, Jó-zsef különösen kedvelt volt a kegyesrendiek körében, ószövetségi történetét isko-ladrámák is feldolgozták.20 Nem véletlenszerű tehát, hogy személyére és történe-tére utaló elemek szerepelnek a debreceni úrmutató kompozíciójában.
József mellképe nem jelenik meg testvéreit ábrázoló zománcképek között, sem pedig kévéje, a jelképegyüttesben ennek kiemelt szerepe és jelentősége van.
A sugárkoszorú felső részén a Szentlélek galambja látható, fölötte kissé balra az Atyaisten, amint jobbját áldó mozdulatra emeli.
A mű ikonográfiai programjában Jákob alakja a talpon és a sugárkoszorún megjelenő kévés mellképek az Ószövetségre utaló szimbólumok, míg az Atyais-tent ábrázoló zománckép, a Szentlélek galambja és az oltáriszentség – a benne megtestesülő Fiúval – a Szentháromságot jelenítik meg.
Az ó- és újszövetségi jelképeket összekötő kapocs pedig éppen József ábrázo-lásának látszólagos hiánya, látszólagos mivel József kévéje – az eucharisztia egyik előképeként – az ostyaházban elhelyezett oltáriszentség révén jelenik meg a kompozícióban, ezáltal előkép és jelkép együttese kerül a középpontba.
Összehasonlítva a két úrmutatót, észrevehető, hogy bár a készítés-technikai megoldások alapjában véve ugyanazok (trébelt talp, öntött és cizellált szár, fűré-szeléssel kialakított sugárnyalábok, festett zománc díszítmények, zárt foglalatú üveg- és ékkövek stb) kivitelük némileg eltérő: a debreceni részleteiben dísze-sebb, megfelelve nyilván a megrendelők azon elvárásának, hogy az új monstran-cia színpompás és látványos kivitelezésű legyen. Sugárkoszorúja gazdagabb, az ostyaházat övező levélkoszorú pedig dúsabb. A talpmező díszítményei is külön-bözőek.
A felső részt díszítő miniatűr mellképeket a körvonalak mentén körbevágott rézlemezek zománcozásával kivitelezte az ötvös, az ábrázolt ószövetségi szerep-lők vonásai és öltözetük részletei azonban eltérőek, a debreceni mellképeinek al-só részén feliratok jelzik az ábrázolt szereplők nevét (a nyársardóin ezek hiá-nyoznak). A nyársardói monstranciáról 1904-ben, Divald Kornél által készített
19 Kőszeghy Elemér 1742-re keltezte (Kőszeghy, 1936. 206.)
20 Koltai András hívta fel erre figyelmem.
NYÁRÁDI ANNA-MÁRIA
164
felvételen21 (3. kép) megfigyelhető, hogy a mellképek egykor más sorrendben voltak a sugárkoszorúra rögzítve, mint jelenleg.22
3. kép. A nyársardói szentségmutató archív felvétele
(Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, Fényképtár, Divald Kornél felvétele, 1904.)
A debreceni csúcsát díszítő kereszt és az Atyaisten alakja a korábban említett lőcsei monstrancia formai megoldásait ismétli, míg a talp és a sugárkoszorú kompozíciója, apróbb eltérésekkel, a nyársardói úrmutatóét.
21 A „szentek fuvarosa”. Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900–
1919. Szerk. Bardoly István és Cs. Plank Ibolya. Bp., 1999. 274.
22 Jelenleg tíz zománc mellkép látható a sugárkoszorún, a fényképfelvétel alapján egykor tizen-egy volt.
Érdekes módon az ószövetségi szövegtől eltérően Jákob nem kövön nyugtatja fejét, hanem fatörzsön. Ez a részelem, vélhetően sérülés folytán, hosszú ideig a debreceni monstrancia hiányzó eleme volt, pótlására az úrmutató restaurálásakor került sor.23
A restaurálás során derült fény arra, hogy aranyozott ezüst és zománcozott réz elemek mellett vas is szerepel szerkezetében, a kovácsoltvas szártengely tartó-elemként a sugárkoszorú rögzítését hivatott biztosítani.24
Kemény János 1906-ban megjelent közleménye révén vált ismertté a nyárs-ardói kompozícióját követő varannói úrmutató,25 amely vélhetően a debrecenit követően készült.
A debreceni rendház vagyongyarapodási jegyzéke,26 amely a liturgikus fel-szerelés esetében is tételesen részletezi az új szerzeményeket, arról tanuskodik, hogy Tapolcsányi Gergely debreceni működése alatt a templom felszerelése mennyiségileg és minőségileg egyaránt gazdagodott.
23 2013-ban Juhász Gábor restaurálta az Iparművészeti Múzeum restaurátor műhelyében.
24 Juhász Gábor közlése
25 Kemény, 1906. 19.
26 PMKL II.11. 11. k.