Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel a nyakamon pihen;
mert leskel a halál s talán ilyenkor ér el s elaltat hirtelen.
Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet s nem lebben lélekzeted velem.
E félénk nagy madár, ki most az álomé lett majd fészkéből kikel?
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred s négy lábbal nyúlik el?
160
ö r ö k k é tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer, egy reggel megszakad?
Az útam építő védangyal nékem ezzel könnyíti sorsomat.
Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma s nem riad fel, pedig kakas rikolt.
Most más világban él e fej, hol más a törvény és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén, távol s mégis velem.
Ó! csak hallhatnám én szuszogni minden éjen, míg szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis műhelyében, egész halálomig.
11 Radnóti : Orpheus nyomában
161
U T Ó S Z Ó
11
*Mikor Orpheus megpendítette lantját s énekelve útnak indult, madarak szálltak fölötte, a vizekben halak úsztak felé, bokrok guggoltak köré, fák bal
lagtak, sziklák cammogtak utána, a vadállatok elő
bújtak odúikból s a hegyek és a völgyek nimfái könnyezni kezdtek.
A költők többé-kevésbbé Orpheusok ma is s a madarak, halak, bokrok, fák, sziklák s vadállatok ma is követik őket, a nimfák szívét ma is meghatja énekük. De ezek az Orpheusok nem egy nyelven énekelnek, s az elbűvölt menetben most ott vonul gyakran a többi költő is, a mindenféle nyelvet értő állatokkal, fákkal, sziklákkal s nimfákkal versenyt fülelve, érteni akarják az énekes nyelvét, mely más, mint az övék. S nemcsak érteni akarják, a hallott dallamra énekelni szeretnék a csábító szö
veget is a maguk nyelvén. És előfordul, hogy a fa elfárad, gyökeret ereszt újra, a szikla elúnja a cammogást, ledől egy testvéri hegy tövében, a nim
165
fák táncba fognak, de a költő fáradhatatlanul hogy magyarul szólaljon meg egyszer. Elképzelhe
tetlen és reménytelen egészen addig, — míg meg nem szólal.
Ezeknek az idegen nyelven írt rokonverseknek némelyikét hónapokig s nem egyszer évekig mondo
gattam magamban, egy-egy soruk elkísért, próbál
gattam magyarra hangolni otthon, az íróasztalom fölött és vendégségben, idegen szobákban, ország- útakon, marhavagónban, horkoló baj társak fölött, könyvtárban, hangversenyen, ébren és álomban.
Életem súlyos éveiben vigasztaltak, gyötörtek és védtek, védtek sokszor magam ellen is ezek a görög,
lannak látszó probléma izgatott, s legtöbbjében persze minden együtt, a vers maga. Titokzatos véletlenek és nem véletlenek befolyásolják a válasz
tást, ami gyakran nem is választás, hiszen nem egy
szer a vers választ ki minket. E kis könyv darabjai közül néhány még alkalmi fordítás is ráadásul, írótársak buzdítására készült, egy-egy antoló
giába vagy előadásra. Az alkalom nagy ihlető, s a társak is tudják, hogy kit mire buzdítanak.
Halász Gáborra, Cs. Szabó Lászlóra és Trencsényi- Waldapfel Imrére gondolok elsősorban s nekik mondok itt köszönetét.
De ha lapozgatom a könyvet és emlékezni próbá
lok, úgy vélem, hogy a legtöbb vers valami nehéz
séget rejtegett, valami problematikus, eddig meg
oldatlan volt a legtöbbjében, még a már másoktól lefordítottakban is. Ebből a szempontból nézve k í s é r l e t csaknem mindegyik. A nehézség, a probléma vonzott mindig.
Van-e izgatóbb feladat költő számára, mint el
mondani három disztichonban írt költeményt magyarul, disztichonban és úgy, hogy magyarul is különbözzenek egymástól, ahogy az eredetiben is gyökeresen mások, azonos f o r m á b a n . Egy Tibullus, egy Goethe s egy Hölderlin versre gondolok.
Tibullusnak a disztichon egyszerű közlési forma, természetes beszédmód (még természetesebb, mint az új magyar költőknek a szabadon kezelt jambus) ; hogy úgy mondjam: az „ejtési alapja“ erre a for
mára beállított, a gyorsításokat s a lassításokat a 167
költői mondanivaló szabja meg, a hangsúlyok, a gus, a Mondolat társszerzője még disztichon voltu
kat is kétségbevonja. U t á n o z z a , tehát a forma
S a Hölderliné megint más! Nem tudatos játék, írhatta volna, vagy tibullusi, tehát goethei.
S van-e izgatóbb feladat, mint megoldani egy központozás nélküli francia szürrealista verset, egy Apollinaire-költeményt úgy, hogy a magyar vers
ben is természetes, sőt szükségszerű legyen az írás
jelek hiánya? Hiszen Apollinaire verseiben a mon
datrészek, mondatok, sorok egybeolvadásának különleges költői értelme van, a képzettársítások szétválaszthatatlansága, az enjambementok rejt
vényszerű játéka szerves része a költemény miszti
kájának. Gyakran pedig a látomások egyidejűsé
gére, a hirtelen kapcsolások összefüggéseire villant fényt e hiány. Egy írótársam megkért egyszer
len munka volt. De műfordítói elégtétel is volt Orpheus varázsló is volt, Egyiptomban tanult varázslatot s elaltatta az aranygyapjat őrző sár
kányt is. És, — és szerencse kell hozzá.
Ez a kis könyv nem „európai költők antológiája,“
egy költő műfordításgyüjteménye csupán Európa költőiből, kedves költői vagy kedves versei közül néhány, — magyarul. Egy-két költő több verssel 170
szerepel a kötetben, persze nem véletlenül. Az Apollinaire-fordításokkal ifjú költőkorom nagy kalandját, a szürrealizmust éltem újra, s hálámat róttam le ifjúkorom egyik mesterének, Horatius, a Pléiade költői, Rilke s a többiek állandó olvasmá
nyaim. De van néhány költő, akiktől egyetlen ver
set sem talál az olvasó, pedig kedvesebbek esetleg azoknál is, akik helyet kaptak a könyvben. Még nem szólaltak meg bennem. Sok az adósság. . .
A fordítások kevés kivétellel az utóbbi három esztendő termései. A könyv végén „A költőkről“
címen igénytelen tájékoztatót talál az olvasó. Meg
lelheti benne a költőkre vonatkozó legszükségesebb adatokat. Ugyanez a tájékoztató a fordított költe
mények eredeti címeit is közli.
1943 júliusában.
171
A K Ö L T Ő K R Ő L
e g y e t, A p o l li n a i r e f é lk ö te tn y i r a jz o lt v e r s é b ő l. É r d e m e s
1 8 2 4 ) , i g a z i, s z e n v e d é ly e s r o m a n tik u s , a z e ls ő n é p s z e r ű
C O C T E A U , Jean, f r a n c ia k ö ltő ( * 1 8 9 2 ) , a z ú j f r a n c ia
H A D L A U B , Johannes ( H a d la u b m e s t e r ) , 1 3 0 0 k ö r ü l
v á n d o r d a r v a k v o lta k ta n ú i, e z e k k é n y s z e r íte tt é k v a l l o
K Ü R E N B E R G lo v a g ( D e r K ü r e n b e r g e r ) , a z e ls ő n é
M E S C H E N D O R F ER, A dolf, e r d é ly i s z á s z k ö ltő ( * 1 8 7 7 ) ,
tized d el h a lá la u tá n jele n te k m e g e lő s z ö r , k ö lté s z e te m é ly
e g y i k n a g y k ö lt ő je ( 1 8 7 5 — 1 9 2 6 ) , P r á g á b a n sz ü letett,
n o n -t, X I V . L a j o s fe le sé g é t. E g y i k e a z o k n a k , a k ik a
a v e r se k b e n . A v e r s k e z d ő s o r a : Tandem venit A m or,
k ö r ü l h a lt m e g . S z á r m a z á s á r ó l s e m m it s e m tu d u n k , s z ü letési h e ly e ism e re tle n . V a l ó s z í n ű , h o g y v a la m ily e n d él- tir o li b á r ó i v a g y e g y h á z fe je d e lm i u d v a r n á l s z o lg á ló k is e b b r e n d ű lo v a g i c s a lá d e ls z e g é n y e d e tt s a r ja . F ia t a lo n a B a b e n b e r g e k b é c s i u d v a r á b a k e r ü l, I I . F r i g y e s t ő l h ű - b é r b ir to k o t k a p . A h a g y o m á n y s z e r in t a w ü r z b u r g i s z é k e s e g y h á z k e r e s z t fo ly o s ó já n tem ették el. N a g y s á g á t k o r a is e lism e r te , a k ö z é p fe ln é m e t n y e lv le g n a g y o b b a la k ít ó ja , n é p i k ö z v e tle n s é g ű , n a g y m ű v e lt s é g ű és m a g a s i g é n y ű k ö ltő . A k ö lt e m é n y : Owe war sint verswunden alliu míniu jár! H u s z o n h a to d ik s o r á b a n a „ h a r a g g a l ír t le v é l“
m e g je g y z é s I X . G e r g e ly p á p a k ik ö z ö s ít ő le v e lé r e v o n a t
k o z i k , 1 2 2 7 szep te m b e r é b e n ír ta I I . F r i g y e s n e k , a k e r e s z te s h a d já r a t h a lo g a t á s a m ia tt.
W O R D S W O R T H , William, a n g o l k ö ltő ( 1 7 7 0 — 1 8 5 0 ) , a z ú . n. „ ta v i k ö lt ő k “ le g id ő s e b b je , C o le r i d g e -z s a l e g y ü tt a r o m a n tik u s m o z g a lo m k e z d e m é n y e z ő je és ú ttö r ő je . A te r m é s z e t k ö ltő je , a tá jle ír á s m e ste re . A s z o n e tt : Upon
Westminster Bridge.
185
TARTALOMJEGYZÉK
M a r ó t : ö n m a g á r ó l ... 5 0
M e s c h e n d o r f er : E r d é ly i e l é g i a ... 1 1 3 A p o l l i n a i r e : É g ö v ... 1 15 A p o l li n a i r e : D é le n ... 1 2 6 A p o l li n a i r e : A z é ji s z é l ... 1 29 A p o lli n a i r e : K ö t é ltá n c o s o k ... 1 3 0 A p o l li n a i r e : A z u ta s ... 1 31 A p o l li n a i r e : A m e g se b z e tt g a la m b é s a s z ö k ő k ú t 1 35 A p o lli n a i r e : S a i n t -M e r r y m u z s i k u s a ... 1 36 A p o l li n a i r e : K ik e r ic s e k ... 1 4 2 A p o lli n a i r e : M a d á r d a lo l ... 1 4 4 T r a k l : G y e r e k k o r ... 1 4 6 T r a k l : M a g á n o s ő s z ... 1 4 8 L a r b a u d : M ú z s á m ... 1 5 0 L a r b a u d : Ó d a ... 1 5 2 M o n th e r la n t : K ö lt e m é n y ... 1 5 5 C o c te a u : H a n a p b a n é z e k én ... 1 59 C o c t e a u : A z á lo m e lk e r ü l ... 1 6 0
U t ó s z ó ... 1 65 A k ö lt ő k r ő l ... 1 7 3
189
A K É P E K
A K Ö L T Ő K
Anakreon 9, 10 Marót 50
Apollinaire 115, 126 Martialis 40 129, 130, 131, 135 Meschendörfer 113