A XXXVI. alattinak eredetije a m. t. akadémia könyvtárában őrzött Czech c. 78. lapján.
A XXXVII. alattié Festetics gróf keszthelyi könyvtárában őrzött Festetics c. 116. —8. és 195.—7. lapján kétszer.
A latin hymnus szerzője ismeretlen. Szereztetése idejét, némelyek mint Dániel (Thes. Hymn. I. 191. 1.) a VI—IX. század közé tették; mások Clairvauxi Bernáténak tartották. Mivel azonban a monte cassinoi kolos-toniak egy XI. századbeli Breviai'iumában benfoglaltatik, leghelyesebb a XT.
vagy X. századból származottnak tekinteni. A legismertebb s kedveltebb hymnusok egyike.
De beata Virgine.
1. Ave maris stella, 4. Monstra te esse matrem, Dei mater alma, Sumat per Te preces, Atque semper virgo, Qui pro nobis natus Félix coeli porta. Túlit esse tuus.
2. Sumens illud Ave 5. Virgo singularis, Gabrielis ore, Inter omnes mitis, Funda nos in pace, Nos culpis solutos, Mutáns nomen Evae. Mites fac et caslos.
o. Solve vincla reis, 6- Vitám praesta puram, Profer lumen caecifi, Iter pára tutum, Mala nostra pelle, Ut videntes Jesum, Bona cuncta posce. Semper collaetemur.
7. Sit laus Deo patri, Summo Christo decus, Spiritui Sancto :
Tribus honor vnus. Ámen.
A Czech c. szövege majdnem prózának mondható s a még bennö foglalt többi darabot, Sz. Bernát hymnusától megválva — ennyire sem lehet strophákra szaggatni. Ez is inkább csak az összehasonlíthatás ked-veért áll itt.
A Fest. c. szövegén már meglátszik, hogy a fordító nem csak híven fordított, hanem a latin sorok hosszúságára is figyelmezett, a magáéit azok-hoz igyekezett mérni", a mi mintegy felerészben sikerült is neki.
I. sorára lásd a XXVII. 1. sorára mondottakat.
7. s. Cz. erősejts már újabb képzés mint Bécsi c. 31. 1. eroséhed meg a tanácsol én szivemben ; és XLII. 19. sorában: megeréséhed. Fest. c. állass;
még a régi állat (ma : állít) alaktól.
II. s. mi gonoszonlcat távoztasd. Münch. ('-. 23. 1. szabadoch műnket gonosztól.
12. s. Kevess. Lásd a XV. 644—5. sorára tett j.
15. s. Cz. általod. Azon időben még csaknem szokatlan, míg a Fest.
c. 14. sorabeli miád a várható rendes kifejezés a Hb. uimadsaguc miauja után.
18. s. Cz. egyetlen egy. 17. s. F. eggyességes. A kettőt mondhatni együtt találjuk a XXXII. 34. sorában : Aggyad eggyes eggyetlenség.
24. s. mindönlcort. mindenkort. V. ö. I. 25—27. sorára tett j.
XXXVIII.
Eredetije a Festetics c. 33—4. és 210—1. lapján kétszer. A latin, egy Ambrosiusnak tulajdonított hét strophából álló A solis ortu kezdetű hym-nusnak 4. 5. és 6. versszaka, a mint következik :
. . . (In Annunciatione B. virginisj
i.Fit porta Christi pervia, 2. Genus superni luminis, Referta plena gratia, Processit aula virginis, Transitque rex et permanet Sponsus, redemptor, couditor,
Clausa ul fűit per saecula. Suae gigas ecclesiae.
Immensa spes credentium, Per atra mortis pocula ' Resolvit nostra erimina.
Eddig a hymnus. A magyarban még következő két stropha, az 0 gloriosa domina kezdetű hymnussal közös, mivel azonban a Fest. c. mind-két helyén ennek is kiegészítő részét képezi, nem volt mellőzhető. Egy ilyen strophával megtoldva adta ki legújabban Ilerm. Hagen is (Carmina medii aevi etc. Bernae 1877. 47. l.)
2. s. leltelek. V. Ö. XIII. 19. sorára tett jegyz.
4. s. ment e h. mint. — erökkol e h. örökül, mint a 20. sorban is • erukJcb'l erőkké.
16. sort v. ö. V. 291. sorára tett jegyz.
XXXIX. XL.
A XXXIX. alattinak eredetije a m. kir. tud. egyetem könyvtárában ürzött Cornides c 100. lapján.
A XL. alattié, a Festetics c. 266—7. lapján.
A latiü hymnus a paulinusok breviáriuma szerint így hangzik : 1. 0 gloriosa domina, 3. Tu regis alta janua
Exeeha super sidera, Et porta lucis fulgida, Qui te creavit provide, Vita dala per virginem, Lactasti sacro ubere. Gentes redemptae plaudite.
2. Quid Eva tristis abstulit, 4. Mária Mater gratiae, Tu reddis almo germine ; Mater misericordiae, Intrent ul astra flebiles, Tu nos ab hoste protege
Coeli fenestra facta es. ln hóra mortis suscipe.
5. Gtoria tibi Domine Qui natus es de virgine Gum patre et Sancto Spiritu In sempiterna saecula. Ámen.
A két magyar szöveg közül verselés tekintetében egyik sem múlja felül a másikat. Mindkettőt egy hajszál választja el a prózától, de mégis észrevehető, hogy éneklésre szánt fordítások. E szempontból az utóbbi nemcsak teljességénél, hanem két végső stropháján kivül még egy pár soránál fogva is gondosabb fordításnak látszik.
2. s. C. c. szövegében a régi magasztatott igealakot látjuk, a mit a F.
c. a versre való tekintetből elég ügyesen mellőzött.
4. s. C. emteüed. F. szoplatád. Ez utóbbi szó majdnem újításnak lát-szik a codex-irodalom általánosan használt emtet szavával szemközt, mely a königsb. töredékben még ymleti alakban fordul elé.
8. s. F. létetel. V. ö. a Kat. leg. 2537. sorában előjövő leteti SZÓVEI.
X L I . (lásd a XXX. alatt).
i
368 JEGYZETEK.
XLII.
Eredetjie a Festetics gróf keszthelyi könyvtárában őrzött keszthelyi-c. 454—5. lapján.
A latin hymnust közönségesen Nagy Károly császárnak, n'e>ha Vas tag Károlynak fS76 — 887) szokás tulajdonítani. Annyi bizonyos, hogy az egyház régi időtől fogva használja. A hatodik versszak nincs minden í'ógi szövegben.
ílyninus in die Pentecostes.
1. Veni creator spirüus, 5. Hostem repellas longius, Mentes tuorum vis'da, Pacemque dones protinus ; Imple supenia gratia Ductore sic te praevio
Qnae tu creasti peclora. Vitemus omne noxium, 2. Qui paracletus dicerls, 6. Da gaudiorum praemia,
Domum dei altissimi, Da gratiarum munera ; Fons vivus, ignis caritas Dissolve litis vincula, FA spiritalis unctio. Adstringe pacis foedera.
S. Tu septiformis munere, 7. Per te sciamus da patrem, Dextrae Dei tu digitus, Noscamus a/que filium, Tu rite promissum patrL', Te utriusqve spriritum Sermone ditans guttura. Credamun omni tempore.
4. Accende lumen sensibus, 8, 8it laus patri cum filio, Infunde ainorem cordibus. Sancto simul cum paraclito, Infirma nostri corpom's Nobisque miitat filius
Virtute firmans perpetim. Charisma sancti spirüus.
A magyar szöveg nagyon szabad ; a latin strophákkal összehason-lítva versnek alig mondható : mivel azonban kétségtelen, hogy vers gyanánt énekeltetett, nem maradhatott ki innen azon latin hymnusokkal, antipho-nákkal és sequentiákkal együtt, melyeknek latinja is próza, s a magyar fordító sem törekedett verssé alakításukon. Szabálytalan sorai a Nád.
codexből vett, III. és IV. szám alatt olvashatókra emlékeztetnek.
1. s. Jö; jü ; juj; jej; alakokat találunk itt s a követk. számok alatt.
2. s. hívid. így a XLIII. 2. sorában is, de a következő három 2. sorá-ban híóeid. Sz. Bern. hymnusásorá-ban : ösztövér tagid.
9. s. eleven kutfe az az élő kútfő. Az eleven, élő szóra lásd III. 25.
sorára tett jegyzést. Kútfő már 1193. évi oklevélben fordul elé, mint ha-tárhely Out.few-nék írva. Fö helyett fé mára münch. codexben is széltére
olvasható.
25. s. ercmeknek—öxömoknok.
ÍEGYZETEK. 369
27. s. Megfehed. A fejt ige parancsolója. Bécsi c. 45.1. Judit ö orczá-jánalc színében fejté meg ötét. 273. 1. állott és megmérte a földet, nézett és meg-fejtett nemzeteket és törettettenek világnak hegyi. Münch,. c. 21. Ne akarjátok alajtanotok hogy jöttem legyek törvént fejtenem avagy prófétákat, mert nem jöttem törvént fejtenem, de b etelles ejtenem. 68. 1. ki megtöröd istennek templomát és harmad napon [megrakod azt. 172. 1. felietek meg e templo-mot és harmad napokban felköltőm azt. 177. 1. nem csak a szombatot fejti vala meg. 184. 1. ha ember a környékezetet veszi szombaton, hogy ne-feseltessék meg Moisesnek törvénye. 185. 1. hozának egy nemberiet törvénye töretben fogattat és állaptaták az középbe és mondának őneki: mester e nemberi ma törvénytöretben fogattatott. Bécsi c. 134. 1. látok négy férfiakat járókat a tűz közepeit és sem egy töretetesség nincs ö bennek. 32. 1. nektek adassanak foszlatba (praeda). 43. 1. a foszlatot, melyet az elfutó assiriosok elhattanak vala elvsvék vélek. 68. 1. ő vágyókból foszlatot tenniek nem akará-nák. Góry c. 16. 1. te vagy az ki egymásba való jó szövetségöt és jó barátságot megfejtesz. 17. 1. még az angyalokat es te téd ördöggé és első szüléinket te mer ejted limbosnak mélségébe és mind emböri nemzetöt te vetél ki paradicsom-nak gyenerűségéböl ez velágparadicsom-nak veszedelmére és gyarlóságára ; te vagy az ki
még az istennek fiát es az magas akasztófára felfejejtéd. Jord. c. 894. 1. méltó vagy felséges úr, élvenni az kenyvet és megfejteni ö jegyzésit. 893. 1. megöl*
dozni az ö pecsétit. — Úgy tetszik, mintha Eóvai és Sándor István jó helyen tapogattak volna a Hb. feze szavának értelme után. A fejt, fesel, fejejt, feszül, foszol, szókban van meg az az elem, melyből a fesz eredetét vette.
Synonymjai lehetnek a codexbeli: romlat, romlás, puszlolat szók; s még ezeknél is inkább egyesülhetett benne azon activ és passiv vonatkozású jelentés., mely a : levn halalnec es puculnec feze es mend w nemenec mondat ily vegjres természetű követelésének eleget tehetett s oly szorosan kap-csolta össze annak részeit, ahogy azt ma képzelni sem igen merjük, s in-kább hiányos leirást vagyunk hajlandók gyanítani. — A mi képződésót s ennélfogva a fej vagy feh tőhöz való viszonyát illeti, hasonlóknak vélem az oszó, aszó (Völgy) és alj •, a bosszú és baj (XIII. században : boy) • híj, héj, hijú, héjú és hézag (lásd: Budenz. Szótár, 135. 1.) szókat. Az elsőre nézve nem találom kielégítőnek Mátyás FI. érteimezésót (osz-ó=in partes sece-dens, divergens, mintegy osz-l-ó; mi a völgy alapértelme. Nyelvt. Közi. IV.
192. 1.) A/eze-nek fizetés (bűn zsoldja) és fészek szókkal Erdélyi J. és Hun-falvy P. által törtónt értelmezése a kérdést még nem döntötte ^el, ezért helyén volna a tovább fejtés, csakhogy nem itt. A fészek szó megvan a
münch. c. 132.1. ravaszoknak likok vagyon és mennyi repösöknek fészkek.
28. s.firegy=frigy. Érdy c. 141. 1. az szövetségnek szekrénye.
XLIII. XLIV. XLV. XLVI.
A XLIII. eredetije a keszthelyi c. 456. lapján.
A XLIV. eredetije a Winkler c. 37. lapján.
A XLV. eredetije az érsekujvári c. 144. lapján.
RÉGI M. KÖLTŐK TÁRA I. 24
A XLVI. eredetije szintén az érsekujvári c. 158. lapján.
A XI. század előtti időből ismeretlen szerzőtől származó latin antiphonának szövege ez:
Antiphona de Spiritu Sancto.
Veni Sancte Spiritus, Reple tuorum corda fidelium, Et tui in eis ignem accende,
Qui per divcrsitatem linguarum cunctarum Oentes in unitate fidei congregasti,
Alleluia, Alleluia !
Máig minden keresztyén felekezet énekei közt feltalálható. Dániel (Thes. hymn. II. 316. 1.) azt véli, hogy ez a hat sor eredetileg két antiphona volt s csak a XI. században olvadt egygyé. Lehet, hogy ezen felfogás mel-lett tanúskodik a mi XLVI. számú szövegünk is, melyről megjegyzem, hogy Temesvári Pelbártnak az érsekujvári c. 149 —161. lapján olvasható pünkösti predikácziójából való. A latin beszédben (Pora, de Tempore; pars. sec.
hyem. quadr. serm. XXXV. Gr.) csak a két első sor van etc.-val idézve.
A gerjeszt szóra lásd : X. 69. sorára tett jegyz. Érdy c. 39. 1. légyen egyetemben igyenlö ajojtatosaágnak, lelki gerjedetes szeretetnek langazó gyúla-dásnalc szent leiektől származott tize mibennönk. 244.1. megehnitté az gonosz Icévánságnak langazó tízét. — A gyapont, gyopont=gya]t, gerjeszt (accendit) szóra való idézéseket teljes számmal összeszedte Mátyás M. Magy. Nyelvt.
II. 68. 1. — A gyejt=gyűjt. A régibb codexekben még: gyöjt.
XLVII.
Eredetije antiphonának használva a Festetics c. 52. 82. 93. 276.
lapján olvasható. Latinul a Christe, redemptor gentium kezdetű, Ambrosius-nak tulajdonított hymnus harmadik versszakát képezi s így hangzik :
Memento salutis auctor, Quod nostri quondam corporis Ex illibata virgine
Nascendo formám sumpseris.
Az első sor a Brev. Rom. szerint: Memento rerum conditor-n&k hang-zik s az egész stropha önálló hymnus kezdetét' is képezi, azonban Dániel Thes. hymn. I. 78. 1. ez a változat is megvan.
2. sorát v. ö. XIV. 1. sorára tett jegyz.
XLVTII.
Eredetije az órsekujvári o. 140. lapján. A codex 133—140. lapján lvasható tractatus megegyez Temesvári Pelb. De ascensione Domini Serm.
IIII. (Pom. de Sanctis. pars. hyem. Serm. LXXXIX). A latin beszéd illető helyén a LXXII. zsoltárt idézi a szerző, ezt teszi a magyar szöveg is, de utána még ezt mondja: Azért énekli anyaszentegyház ez mai napon ez dicsé-retet : Oh én szentséges uram stb.
2. s. jószágoknak királlyá—rex yirtutum.
XLIX.
Eredetije a Peer c. 194 — 199. lapján olvasható. NYEMLT. II. 79. 80.1.
Van egy ismeretlen szerzőtől származott In crucis pendens arbore kezdetű, és De pasaione vagy pedig Septem Jesu morientis verba czímet viselő nem nagyon régi hymnus, melyhez azonban a mi csonka magyar szövegünk kevéssé hasonlít. (Lásd : Dániel, Thes. hymn. II. 348. l. Simrock, Lauda Sión. 2. Aufl. 106. L). A 4. sorban Beda doktorra (672—735) törté-nik hivatkozás, a kinek »liber hymnorum«-a elveszett, s csupán egy ily darabja a hymnus virginitatis czímű maradt fen egyháztörtóneti művében IV. 30. fej. Lehet, hogy a neki tulajdonított hymnusok közt van olyan, a melyikkel a mienk kapcsolatba hozható ; de a reá való hivatkozás és az előadás módja inkább azt hagyja sejtenünk, hogy meglehetős szabad átdol-gozás áll előttünk, s ez is csak töredék.
Nyelvbeli sajátságai már voltak érintve. Sorai eredetileg 7 és 6 szó-tagúak lehettek, melyek itt kettesével vannak egybefoglalva ; elég jól hangzanak s rímben végződnek.
L.
Eredetije a Peer c. 236—240. lapján olvasható NYEMLT. II. 86. 87. 1.
Megfelelő latin hymnust nem ismerek. Stropha-szerkezete eltér a többiektől. A két első és két utolsó sor minden versszakban ugyanaz, csak a befejező két sor képez kivételt. A négy első sor után, mely páronkint rímelő hét szótagból van szerkesztve, az első strophában nem, de a máso-dikban és negyedikben egy 9 szótagból álló páratlan sor következik. Erre szintén rímelő két nyolczas. Ezek helyett a harmadik versszakban — bizo-nyosan egy sor kihagyása miatt egy kilenczes és nyolczas sor van. A hete-dik és nyolczahete-dik ismét rímel s úgy látszik, hogy eredetileg 13 szótagból állott,mint a »Házasok éneké«-nek sorai (Sokszor kértem | ón az istent 11 nagy szívem sze- j rént), csakhogy egy párt kivéve, a többi vagy hosszabbra nyúlt, vagy rövidebbre telt. Végül a refrain ismét nyolczas pár. A sor-metszetre nem igen ügyelt a szerző vagy fordító.
Tartalma világosan mutatja, hogy az immaculata conceptió vala-mely buzgó hívétől származik ; s mivel nálunk ezen dogmának a XV. szá-zad folytán a ferencziek voltak legfáradhatatlanabb védői és vitatói : igen valószínű, hogy Vásárhelyi András egyik kor- és szerzetestársa volt szerzője.
24*
•
372 JEGYZETEK.
5. és 36. s. mylcorth. 15. s, mykovon.
7. s. ypöltetél. 16. s. ippölel—ej)ü\teté\, épüléL
14. s. Mí=hivél. Bécsi c. 41.1. istennek Mn azaz híve. 171. 1. és a sokaság hűn nekik. Münch. c. 214. 1. ne ákarih hütötlen lenned de hű (higyj).
Debr. c. 33. 1. Miért látál engömet Tamás, az én elébhi ábrázatomba, hül az én istenségömben.
25. s. ha nekünk adád=mi<lőn stb.
29. s. /t?/rzefene&=hirdetének.
40. s. mend az szentéknél felette e h.-nek felette. Fordított példa van I. 23. és XX. 2. sorában.
LL
Eredetije a Peer c. 326—330. lapján. NYEMLT. II. 97. 98. 1.
Latinul ugyanott.
1. hnperatrix gloriosa 2. Peccatorum medicina Plena laudant titulis, Salus es hominíbus.
Potens et imperiosa Eosa vera sine spina Canticis angelicis ; Castitatis lilium.
Jure commendaris Eespice quos posco Mater et regina, Mater dei veri, Prole nunc grauaris Me peccasse nosco,
Tuo nos consigna Miserere mei
Virgo mater deo digna Consolatrix sanctae spei.
3. 0 dilecta praeclecta Fer solamen miseris Claritatemque perfectam Confer quam desidero ; Revoca errantem Ad viavi veritatis — Ad te exlamantem, Gemma castitatis
Templum sanctae trinitatist
Némi hasonlat van ezen szöveg és azon szintén így kezdődő fiymnug közt, melyet Dániel közöl (Thes. hymn. II. 235. 1.)
A magyar strophák nyolczas, hetes és hatos sorokból elég folyéko-nyán vannak megalkotva, úgy hogy régi verses maradványaink közt a könnyebb menetelűek egyike. Nyelve folyékony, — megjegyezni valót nem szolgáltat.
JEGYZETEK. 373
LII.
Eredetijét a Kállay családnak a m. n. múzeumban őrzött levéltárá-ban. 1876. végén fedezte fel Csontosi János. Ugyanő adta ki a Századok 1877. évi január havi füzetében (94. 1.). Majd Nagy Gyula a M. NYŐr.
ugyanazon évi márcziusi füzetében (110. L), hol Szarvas Q-. is tett egy pár megjegyzést az inh szóra. Ez a néhány magyar szó azon latin levél záradó-kát képezi, melyet Paksy Lajos és Enyinghy Török Imre együtt küldtek Kállay Jánosnak, a kinél akkor mint sógoránál tartózkodhatott Parlagi György leánya Krisztina, Török Imre jegyese s egy év múlva neje.
A 14 szóból álló üdvözlésről lehetne mondani, hogy talán nem is akart vers lenni ; de viszont kénytelenek vagyunk elismerni, hogy kereset-len s mégis kerekded egyszerű alakja, a szíves vonzalom erejének őszinte nyilvánúlása által oly rhythmikus kifejezést vett magára, melynek nemcsak jó hangzása és folyása van, hanem még ríme is találkozik. Mert bizonyos, hogy rímnek kell tekintenünk a Krisztinának és inkának szót már csak azért is, mivel az Írónak módjában lett volna ez utóbbinak joh vagy jonh alakját választani s mégis amazt használta, melyet ezenkívül csak egyszer találunk a Winkl. c. 213. lapján. Lásd : V. 91. sorára tett jegyzésünket.
A kenivel-xe lásd: X. 102. sorára tett jegyz. Münch. o. 34. 1. kb'nüeb leszen és könueb leszen.
Napot helyett ma is széltére napát mond a királyhágóntúli magyar-ság legnagyobb része.
Az eeth-ve nézve lásd : X. 32. sorára tett jegyzetünket; a hozyaya-xa, nézve pedig e kötetnek majdnem minden lapja szolgáltat példát.
LIII.
Eredetije a Peer c. 337—342. 1. Először kiadta Révai, Elegyes versei-hez csatolt »nóhány régíségek« között (Pozsony, 1787. 296—300.1.); majd Toldy, Handb. der ung. Poesie (1828) 13 — 14. lapján ; s az iskolai és kézi-könyveken kivül végre a codex egész tartalmával megjelent a NYEMLT.
II. 102. 103. lapján.
Toldy és utána mások is »kétségkivül a Jagyellók korából valónak«
tartják. Nekem úgy tetszik, mintha a benne rajzolt állapotok inkább I.
Mátyás korára vallanának. Az régi jó királyokra való gúnyos hivatkozást különösen a Mátyás korabeli félelmes szívű elégedetlenkedés szerette han-goztatni. A fejedelmökkel nyájasan beszélő,' magokat hízelkedésekkel kel-lető nagy urakon is inkább a Mátyás ellen minduntalan fondorkodó, de időről-időre szégyenkezve meghunyászkodó fó'rangúakat kell érteni, mint a Mátyás halála titán tekintélyre többé mit sem adó s hatalmasul saját kezére dolgozó oligarkhiát. A magát Sámsonnak alej tó pór ellen is csak addig fakadozhatott a megfékezett nemesi gőg, míg Mátyás halálával oda nem
lett, el nem költ a parasztot is védő igazság. A papok szerzetére s tisztes-ségére való utalásra szintén bőséges alkalom kínálkozott az egyházi rend erkölcsi életében Mátyás alatt felmerült jelenségek nyomán stb.
A cantilena nyelve a bizonyosan szenvedett újítások után is olyan betű alakokat tudott megőrizni, mint se az sz helyett, továbbá a cs-nek a bécsi és münch. codexből ismert alakját, melyeket Vásárhelyi Andrásnak a codexben közvetlenül ezen cantilena előtt álló énekében híjába keresünk.
Az o es é hangok helytállása (tölök, köntösök, öltöztek, épejtnek stb,) szintén régibb időre mutat, mint a mikor már, eltez és ip$>ejt alakokkal találkozunk.
Szerző nevét a versfők tartották fen; róla fájdalom, egyebet nem tudunk. A hazai és külföldi iskolák látogatóinak eddig ismeretessé lett so-rában hasztalanul keressük az Apáti Ferencz nevet. Nevének a versfőkbe foglalt betűi azt hagyják sejteni, hogy a hatodik versszak elveszett s annak helyére az eredeti szerkezet kilenczedik strophája jutott (Ügyedet nev i-sellyed stb.). A mi a versnemet illeti, 12 szótagú három egész és egy fél, azaz hat szótagú sorból négyes rímmel úgy van alkotva, hogy a caesurá által derékon metszett sor hat-hat szótagja ismét hármával csoportosul, p. o. Eégijó | barátim | | nekem kik | valótok. Azt az elismerő méltánylást, a melyben nyelve, verselése és tartalma eddig részesült: teljes mértékben megérdemli.
1. s. Félelmes szwönek. V. ö. I. 103. V. 82—84. sorára tett jegyz.
továbbá NYŐr, V. 121. 316. 1. Münch. c. 111.1. ez ember vala igaz és félel-mes váró. Jord. c. 331. 1. valaki rettegő és félelfélel-mes, térjen meg (azaz vissza).
Thaly, Vit, én I. 105. 1. Szívében félelmes Astyages. Münch. c. 115. 1. eresz-tett engemet megvigasztanom töredelmes szüuő'ket. 167. 1. 0 hej tok és késő szüuö'uek. — Az aleytátok. 33. s. aleytá-ra, lásd : XV. 401. sorára tett jegyz 2. s. Béghy yo baráthym. Istváníi, Volter. 8. vsz. Régi jó baráti sokat hallgatónak.
3. és 6. sorra Nagy-Szomb. c. 9. 1. beszedőkkel és szavokkal szeretnek, de maga gyakorlatoson ö mívelködetö'kben, téteményökben hitetlenségöt mutatnak.
5. s. reméntelen. Vadr. 117.1. Nálad nélkül életöm Bementeién löszön.
7. sort v. ö. X. 61. sorára tett jegyz.
10. s. hyzelkedésekkel. Nád. c. 244. 1. a sidóknak hízelködésére.
12. s. elvesznek helyett elveseinek állhatott az eredetiben.
15. s. fodor haj. Érdy c. 221. 1. íme előtte terme egy szép fodor hajú gyermek. Tih. c. (imm. pr.) Se. Mária nem vallott igön fodor hajakat. Júlia szép leány, báliad. Azon ereszködék fodor fejér bárány. Bodor haj helyett ma is fodor haj-at mondanak túl a dunai vidékeken.
21 — 24. sorról azt vélem", hogy eredetileg a Sámsonnak alejtá kez-detű versszak előtt kellett állnia.
25. s. futamnak. 41. s. Pénztől elfutamtak. Bécsi c. 41. 1. midőn öfeje-delmek futamandnak. Érdy c. 195. 1. ha hadba halnának meg, befutamnám az sereg közzé. Pesti G. XVI. m. Miérthogy bolondok, tőle megfutamnak.
28. s. elhol— elhull. i
29. s. Lepkék helyett cseplcék-et olvas Volf G-y. a NYEMLT. II. 103.
lapján s valószínű, hogy igaza van, ahogy az előszóban kifejti nézetét. A csepke szó értelmét nem tudom felvilágosítani; ezért megmaradtam az eddig elfogadott: lepkék olvasás mellett, melynek az is gyengéje, hogy még Molnár Alb. és Párizpápai is csak : lövöldék-et és leppendék-et ismer.
lapján s valószínű, hogy igaza van, ahogy az előszóban kifejti nézetét. A csepke szó értelmét nem tudom felvilágosítani; ezért megmaradtam az eddig elfogadott: lepkék olvasás mellett, melynek az is gyengéje, hogy még Molnár Alb. és Párizpápai is csak : lövöldék-et és leppendék-et ismer.