VARGHA KÁLMÁN ADY SODRÁBAN

(Móricz Zsigmond Ady-élménye)

„Életem egyik legsúlyosabb s legdúsabb élménye ő."

Móricz Zsigmond : Ady Endre.

Ady-Múzeum I. Bp. 1924.

Megismerkedésük és barátságuk történetét többször megírta Móricz évekkel Ady halála után. Különösen két Móricz-írás idézi fel a mély nyomokat hagyó találkozásokat, vissza­

varázsolva az egykori élmények minden melegét, fényét, hitét, hangulatát. Nemcsak Ady személye, de kettejük barátsága is már szinte mitológiává nőtt még Móricz életében. A két , írásban valóságos genezisét adja kapcsolatuk történetének és a benne kibontakozó, évtizedek múltán is elevenen ható és munkáló Ady-élménynek. Mindkét írás a Nyugatban jelent meg, az egyik 1923-ban Adyról,1 a másik 1933-ban Ady Endre napja2 címen. A két cikkben teljesen egyező motívumok vannak, de a nagy epikus tolla alól az ismétlések is az először kimondott szavak elevenségével futnak ki. A két vallomás indítéka is azonos : életrekelteni a halott Ady emlékét azok számára, akiknek már nem jelent életeleven emléket vagy élő erőforrást.

Márpedig — Móricz szerint — Ady hatásának, varázsának forrása az élő Ady Endre volt, személyes testi valóságában. „Az irodalmi életnek egyik legérdekesebb problémája — írja Móricz,3 hogyan terjed a gondolat, a költői hang, a költői hírnév. Adynál sajátságosan, szinte a testi hatás formájában történt. Aki nem ismerte őt, nem érti mit mondok : de aki sose látta, sose beszélt vele, nagyon sajnálhatja, mert egy páratlanul szuggesztív egyéniség ismeretségétől van megfosztva. Én legelőször Debrecenben találkoztam a hatásával, egy pilla­

natra láttam őt, s míg élek, nem feledem e l . . . "

Mindkét cikkben arról vall, hogy először a debreceni református kollégium sarkán álldogálva pillantotta meg Adyt. Az egyik változat szerint őszi este volt akkor, a másik cikk-, ben „szép őszi napfényen billegtek az ifjú kollégák",4 akik Ady mögött összesúgtak: költő, sőt: „Az új Petőfi". Móricz még csak pályát kereső, bizonytalan jövőjű fiatalember ekkor, aki sikertelenül próbálkozik a református teológiával. Ez a távolság magyarázza a fiatal Móricz döbbenetét is : „Fájó irigységgel néztem újra a helyre, ahol már nem volt ott. Megelőztek?...

gondoltam magamban."5

Ha a külső körülmények leírása, a jelenet „színpadi világítása" változott is az újabb elmondás során, az első Ady-élmény tartalmáról Móricz mindig egyformán nyilatkozott.

1 MÓRICZ ZSIGMOND : Adyról. Ny. 1923. II. k. — Ua. MÓRICZ ZSIGMOND : Válogatott irodalmi tanulmányok (Összeállította VARGHA KÁLMÁN, bevezette BÓKA LÁSZLÓ). Bp. 1952.

(A továbbiakban : MZSVit.)

3 MÓRICZ ZSIGMOND : Ady Endre napja. Ny. 1933. I. k.

3 Ny. 1923. Vo.

4 Ny. 1933. Uo.

5 Uo.

251

Első érzése, indulata, döbbenete Ady irányában ennyi volt: „valaki elembe szökött".6 Ekkor még nem ismerte Ady verseit, ahogy a költő körül sugdolózó debreceni fiatalok is aligha tudtak volna idézni egyetlen Ady-sort, vagy versszakot,7 de Móriczot megragadja az a tény, hogy a nála mindössze két évvel idősebb fiatalember már Debrecen szerte ismert poéta.

*

Az a nap, amikor Móriczot végre egy Ady-vers is megérinti és magával ragadja, ponto­

san, dátumszerűen rögzíthető. 1905. október elsején jelent meg a Budapesti Napló vasárnapi számának első oldalán, két Ady-vers, az Üzenet Parisnak és A Hortobágy poétája. (Az Üzenet Parisnak című vers az Uf Versek kötetben Léda Parisba készül címen jelent meg.) Móricz ekkor már pesti újságíró, Az Újság névtelen munkatársa, a lap ifjúsági rovatának segéd­

szerkesztője. „Ujabb évek teltek el s újra tovább, valahogy mitsem tudtam a névről — írja Adyról8 — még Budapestre nem ért el, az én konzervatív sötét társaságomba nem hatolt be a reggeli s u g á r . . . " Vasárnap délelőtti szerkesztőségi kaszinózás közben, a lap egyik munka­

társa, az „új lélekhangok embere",9 Szilágyi Géza, a Trisztia és a Holt vizeken költője Móricz elé teszi a Budapesti Napló aznapi számát és rámutat Ady verseire, „valami szeretetteljes, de mégis támadó megjegyzést"10 téve. Móriczot a két vers közül a második fogja meg, A Hor­

tobágy poétája. „Ez volt az első Ady-vers, amit olvastam életemben. Egész testem zsibongott s égett."11 Az első vers után újra kiújul a lemaradottság kínzó érzése : , , . . . valóban azt érez­

tem, hogy elveszett ember vagyok : valaki, aki onnan indult s akkor s úgy mint é n : már azóta folyton a lélek babonázás, a varázslás áradatával, ellenállhatatlanul halad".12 Ahogy Móricz a két megemlékezésben kibontja előttünk Ady-élménye egész fejlődésrajzát, abból az is magyarázatot kap, hogy miért éppen Adyval kapcsolatban alakult ki benne a rivalitás ér­

zése : Ady volt az, aki onnan indult s akkor s úgy, mint ő. Ami későbbi emberi-írói „szövet­

ségük" alapja és indítéka volt, társadalmi, faji, táji, felekezelfc, összetartozásuk, az Móricz élmeny-genézisében már mint kezdeti elem fontos szerepet kap. De az első vers élménye új fontos motívumot is ad ennek a különös, most még teljesen egyirányú, Móricztól Ady felé sugárzó vonzódásnak : „Rémület ütött belém — vallja Móricz13 s gondolkozva mentem e l : mintha én írtam volna."

Móricz életművének ismeretében és különösen írói pályája első két évtizedének termé­

sére gondolva, nem lehet meglepő, hogy éppen ez az Ady-vers gyújtotta fel annyira egész valóját. A Hortobágy poétájából az Ady-líra egyik főszólama szól, az a dallam, az a „kinyilat­

koztatás", amelyre Móricz a legfogékonyabb, amelyre nagy művekkel rezonál.

Az Uj Versekben A Hortobágy poétája nyitja A magyar Ugaron ciklust, Ady köteteinek egyik legzártabb tematikájú és hangulatú ciklusát. Ugyanez a kinyilatkoztatás bomlik majd tovább Ady következő kötetének, a Vér és arany A magyar Messiások ciklusában.

A magyar Ugaron vagy A magyar Messiások ciklusok társadalom- és történelemszem­

lélete, egész élménye, hangulata és programja teljesen rokon Móricz írói pályája első két év­

tizedének legjelentősebb, legjellemzőbb műveivel. A magyar Ugaron vagy A magyar Messiások számos versének egy-egy lényeget summázó sora vagy szimbóluma nemcsak mottója, de kulcsa is lehetne Móricz legjelentősebb műveinek 1919-ig. A Sárarany hőse, Túri Dani is a

6 Uo.

7 Vö. MÓEJCZ ZSIGMOND : Szabolcska Mihály. Ny. 1930. II. k.

8 Ny. 1923. Uo.

9U o .

10 Ny. 1933. Uo.

11 Nv. 1923. Uo.

12 Uő.

13 Ny. 1933. Uo.

magyar ugarral küzdő, fajtájából kinőtt magyar, A fáklya Matolcsy Miklósa is elbukó hős, egy kicsit magyar Messiás. A falusi és kisvárosi intelligencia sivár életét, fantáziátlanul kicsi­

nyes erotikus világát ábrázoló regényei, Az Isten háta mögött, az Árvalányok is a magasabbra törő akarat csúf halálát példázzák. „Itt nem lehet szépet álmodni, Itt nincsen könnyes nagy szerelem."14 Akaratlanul és kimondatlanul is Ady-sorokat visszhangzanak a korszak Móricz-regényei.

Persze nemcsak A Hortobágy poétája termékenyítette meg Móricz regényteremtő kép­

zeletét és nemcsak Ady versei nyitották fel a szemét. Már Ady verseinek ismerete előtt küsz-.

ködik a sárbavesző magyar tehetség problémájával, még nem ismerte A Hortobágy poétáját, de Csokonai-tanulmányát 1904-ben már ebbe az irányba élezi ki. Móricz Csokonaija is magá­

nyos hős, lelkes visszahangra vagy akár megértő emberi szívekre már nem is számító árva poéta, aki társtalanul bolyong az emberek között, aki fölébenőtt kora magyar társadalmának.

„A legnemesebb szívnek kóborgó Orbánleikévé kellett lennie — írja Csokonairól15; ércét, zománcát, zengését az értelmetlen, szívtelen, önző emberiség előtt való kilincselésben el­

pusztítania."

Éppen azért volt olyan nagy élmény Móricz számára A Hortobágy poétája, mert azt mondta ki benne elsőnek Ady, amit már ő is érzett, ezért vallja a versről: „mintha én írtam volna".

t * Móricz Ady-élménye még mindig csak két találkozás és egy vers fellobbanó hatása.

Még mindig nem nyúl Ady-kötet után. Az Uj versek megjelenésére sem figyel fel. A második

„igazi" Ady-kötet, a Vér és arany hozza meg végre a valódi találkozás élményét. Erre is más hívja fel a figyelmét: Osvát Ernő. Ekkor már a Nyugat munkatársának számít: „Már akkor nekem is kinyílt az ég, 1909 volt, megjelent első novellám, a Hét krajcár, s attól a perc­

től kezdve kész volt az író életem."16 Osvát kritikát kér tőle a Nyugat Ady-számába a Vér és aranyról, de Móricz még nem ismeri a kötetet: „A Franklin előtt mentem haza, még nyitva volt, bementem és, megvettem a Vér és aranyt, aztán gyalog hazáig. A Kálvin-téren belenyi­

tottam a könybe s ezt olvastam.:

Én meghalok, eressz el: Megcsókolom az állad,

Itt hagylak egy kigyúlt kereszttel, Melled és két szent puha vállad Mint Krisztus távozom. S rajtad ég a kereszt.

leejtettem a könyvet; oly formás tökéletesség volt s valami erotikus hőség csapott meg. A szemközti oldalon ez a strófa volt:

Oh esti szellő Libegtesd vígan Bizsergő testét a Csúfolt vezérnek, Léda pompás karjain.

Borzongott a bőröm. A hosszú üllei útnak a végén laktam. Félkönyvet végig olvastam hazáig s teljesen ittasan, mámorosan felgyulladva értem haza. Másnap reggelre megírtam a cikkemet, amely meg is jelent a Nyugat-ban, benne van ez a mámoros odaadás és öröm és szédület."1*

14 ADY ENDRE : Költözés átok-városból (Uj versek).

15 MÓEICZ ZSIGMOND: Csokonai Vitéz Mihály. Halálának századik évfordulóján Uránia 1905. 3. 1. Ua. MZSVit.

16 Ny. 1933. Uo.

17 Uo.

253

!

Móricz vallomását, hogy egyetlen éjszaka olvasta végig a Vér és aranyt és reggelre már a bírálat is megszületett, a cikk szövege is igazolja. Lelkes és lelkendező, a friss mámor élményét rögzítő írás, amely azonban Ady világát nem fogadja teljesen magába, semmit sem utasít belőle vissza, de a Ver és arany gazdag szimfóniájának csak egy-egy hangjára rezonál még.

A Nyugat Ady-számában18 Móricz mint újonc sorakozik Ady költészetének méltatói, értői, magyarázói és hívei közé. Ignotus mentegetődzéssel kezdi cikkét,19 hogy ahhoz a képhez, amit a Vér és arany megjelenése után Ady Endréről megfestett, nem igen tud újabbat hozzátenni.

Schöpflin szerint20 is annyi irka-firka, annyi szóbeli és írásos disputa után újra nyilatkozni Ady Endréről és újat mondani most alig lehet, s ma már azon is túl vagyunk, hogy valami különös bátorság jele legyen, ha az ember elárulja, hogy Ady költészetét.szereti, s a mai iro­

dalmi termelés legérdekesebb jelenségének tartja. Karinthy21 meg már az Ady költészete körül támadt kultusz zavaró mozzanatairól panaszkodik. Laczkó Géza22 Ady költői nyelvét elemzi olyan aprólékos gonddal és tudományos apparátussal, ami hazai viszonyok között csak holt klasszikusok esetében szokásos. Babits sem itt és ekkor nyilatkozik első alkalommal Adyról:

„talán először próbáltam elfogulatlanul, polémiátlanul elemezni azt a poézist — írja cikke23

utolsó mondatában —, melyről még igen sokan és igen soká fognak beszélni és írni". Móricz az egyetlen megkésett és rögtönző Ady-kommentátor ebben az együttesben. így kezdi: „Ne­

kem Ady Endre egy összmaroknyi versben é l : a Vér és arany könyvében. Sose láttam ő t ; sem életrajzi igazságokat, sem apró pletykákat nem tudok róla ; . . . "24 Ez a szabadkozó be­

vezetés csak előkészület a következő bekezdés vallomására : „De ismerem Ady Endrét, mint magamat, úgy is szeretem, mint m a g a m a t . . . "25 A tartalmas Ady-számból Móricz írása a leg­

inkább szubjektív, vallomásszerű: ő maga is megállapítja: „Lírára tévedek, ahogy róla szólani akarok." Ady-verssorokat fűz össze, mintha maga is a címben aposztrofált mámor­

fejedelemhez illő tartást és modort próbálgatná, de az Ady-stílus legjellegzetesebb jegyeitől és modorosságaitól mindvégig tartózkodik. Mégis hangváltás történik itt, a korábbi értekező jellegű Móricz-tanulmányok után megszületik az első impresszionisztikus irodalmi önvallo­

más. A cikk jellegéből, műfajából is következik, hogy az író gondolatmenetéről, a bírálat mondanivalójáról, a fogalmi meghatározások módján nem igen lehet számot adni. Nincs is a cikknek olyan értelemben következetes gondolatmenete, mint egy értekezésnek, inkább ér­

zelmi-hangulati cikázások vezették itt Móricz tollát.

Két gondolati-érzelmi főmotívum mégis kibontakozik ebből a lírai, mámoros tűzijáték­

ból : Ady költészetének a szilágysági hétszjlvafás nemesség világából való eredeztetése és a boros kupa mellett búsuló magyar Adyban nagyranövő jelképe. Egyik sem számíthatott fel­

fedezésnek már 1909-ben. A Nyugat ugyanezen Ady-számában jelent meg Kéri Pál érdekes tanulmánya Ady társadalmi gyökereiről.26 Ő szintén foglalkozik Ady szilágysági protestáns kisnemesi származásával és ennek a költő magatartásában megnyilatkozó következményeivel.

Ady lírájának-prózájának is egyik legsajátosabb, sokszor hangoztatott jegye ez a motívum.

Móricz szemléletében viszont szubjektív hangsúlyt kap, Adyval való mélyebb összetartozásá-nakjjrokonságának jelképe már ez az életrajzi és irodalomszociológiai adat. Szinte már a szövet­

ségesül kínálkozó fegyvertárs gesztusával írja : „fajtám ő nekem mindenképpen ; a pocsolyás Ér hét szilvafás termőföldjétől, az Idő-kovászai közt való vándorlásáig, bélyegesen,

csillago-18 Ny. 1909. VI. 1.

19 IGNOTUS : Könyveinek összhangja. Ny. 1909. I.

20 SCHÖPE-LIN ALADÁR : Levél Osvát Ernőnek. Ny. 1909. I,

2 1 KARINTHY FRIGYES : Ady Endréről. Ny. 1909. I.

22 LACZKÓ GÉZA : Ady költői nyelve. Ny. 1909. I.

2 3 BABITS MIHÁLY : Ady (Analízis). Ny. 1909. I.

24 MÓRICZ ZSIGMOND : Én mámor-fejedelem. Nyr. 1909. I. Ua. MZSVit.

25 Uo<

26 KÉRI PÁL : Ady Endre szociális gyökerei. Ny. 1909. I.

san."27 Ekkor még a falusi hétszilvafás nemesi élet költészetbe fakadását ünnepli Adyban :

„És egyszerre csak a hét szilvafák alatt folyó emberélet megistenült költőjére t a l á l t . . . "2 8

1908, 1909 — ezek az esztendők Móricz pályáján a nagy lélekváltás évei. Már ekkor kijárta „egyetemét" — ahogy később nevezfe a szatmármegyei népköltési gyűjtőutakat,29

megírta már a Hét krajcár kötet elbeszéléseit. De még sok*-sok emlék köthette korábbi ábránd­

világához és életszemléletéhez, ahhoz az idealizmushoz, amit gyermekkorában anyja ültetett el képzeletében, és amelynek szép igazolása lehetett számára anyai nagybátyja, Pallagi Gyula, a kisnemesi kálvinista papcsaládból Gyulai Pál és Eötvös Loránd környezetébe emelkedett, több nyelven olvasó, európai műveltségű konzervatív magyar úr.30 Adytól is ifjúkori ideáljai­

nak valamiféle újabb igazolását, megújítását, új érvényét várhatta még 1909-ben, aki harmó­

niát teremt majd benne anyai örökség és megújulás, hagyomány és újat merő bátorság között.

„Ne kicsinyeljétek azt az udvarházat, azt a boros kupás asztalt, azokat a sírvavigadó szittyá­

kat — írja Móricz.31 — Sok erő, sok tehetség, sok nagy érték rejtezik ott s csak a sarka csillog

"ki a nemes ércnek a barna, földes, kvarcos tuskókból. És sok nemes aranyat, ezüstöt, ólom—

réz—vas fiat termett már ez az udvarház bányája és fog teremni a haza s az emberiség szá­

mára. Most kiváltotta magából a hangot, ide vezette közénk a hangulatát: Adyt." Valami összekötő szellemnek látja ekkor még Adyt, akiben magukra találhatnának „a hét szilvafa árnyékából kinőtt kultúrmagyarok".32 De ázt is tisztán látja, hogy éppen ez a vidéki, kis­

nemesi eredetű intelligencia nem fogja meghallani Ady szavát, a költő nagy magányosságából itt is megérez már valamit: „Csak ott érthetnék meg őt — írja Adyról33 — ahonnan kinőtt, ahová már többet nem fér be. és ott legjobbanoiem érthetik meg."

A tanulmány másik motívuma, a mámor fejedelem, a „boros kupa mellett búsuló ma­

gyar" nem más, mint ugyanennek az Ady-szemléletnek képben való felvillantása, jelképes megfogalmazása. Ha a hétszilvafás emberek világa, ahol „az élet, az igazi emberélet", „nagy szobában, a nagy asztal körül, a boros kupák mellett" folyik, — költészetté istenül, ennek a világnak a költője is csak mámorfejedelem lehet. Móricz szerint soha még borverset nein írt magyar költő, Csokonai csak pedzette, „Petőfi sohasem sejtette meg a testi mámor lelki kéjét",34 Vörösmarty sem írt borverset, Arany sem, de Aranynak azok a leglíraibb sorai, ahol mámor hatja át költeményét. „Arany már tudott ott lenni a magyar szív korhelykedésénél

— írja.35 — Toldi Miklóst ott ölelte legkönnyesebb boldogsággal a keblire, ott a kocsma asz­

talán, ahova a nap is betekintett félszemmel egy törött ablakon." „A többiek vagy aprók vol­

tak — folytatja a továbbiakban Móricz36 — vagy szégyelltek verset írni részegen", de

„Adyra várt Az ős Kaján".

Ady világában persze nem lehet messzire jutni azzal a módszerrel, amely Az ős Kajánt a magyar borversekkel méri össze. A mámor sem az a varázsszó, amelyre a Vér és arany ha­

talmas birodalmának minden kapuja megnyílhatna.37 De a mámor Móricznál is többet jelent,

27 MÓRICZ ZSIGMOND : Én mámor-fejedelem. Ny. 1909. Uo.

28 Uo.

2 9 Vö. MÓRICZ ZSIGMOND : Népköltési gyűjtő. Ny. 1933. J . k. Ua. MÓRICZ ZSIGMOND :

Gyalogolni jó c. kötetben (Válogatta ILLÉS ENDRE).

3 0 Pallagi Gyuláról 1. MÓRICZ ZSIGMOND : Életem regénye. MÓRICZ VIRÁG : Apám regénye.

3 1 MÓRICZ ZSIGMOND : Én mámor-fejedelem. Ny. 1909. Uo.

32 Uo.

33 Uo.

34 Uo.

35 Uo.

36 Uo.

37 Móricz később is nagy jelentőséget tulajdonított Ady mámorhangulatainak, mint versteremtő erőnek. 1935. VIII. 30-án kelt levelében így ír debreceni ismerősének : , , . . . A betegség tudja, ez régi meggyőződésem, hallatlanul fokozza a lélek érzékenységét, a szellemi

intenzitást: új régiókba emel. A nagy költők legtöbb esetben betegségekkel megvert egyének 255

mint a szesz által előidézett bódulatot, ahogy Ady is azt vallja A magyar Pimodánban, hogy ,,az alkohol sokszor és sokaknál nem alkohol".38 Inkább egy felfokozott életérzést, rendkívüli érzékenységet, versteremtő fogékonyságot és, az élet zátonyain átlendítő titokzatos erőt jelent a kor irodalmi szóhasználatában, Baudelaire-nál is, Adynál is a mámor és a részegség.

„A titkok nyitja e z : légy mindig-mindig részeg — mondja Baudelaire egyik prózában írt költeményében. — S hogy az Idő szörnyű terhét föl se vedd . . . örök mámorban élj. Hogy mi részegít le: bor, vers, vagy hősködés? Mindegy-mindegy, de mámorban élj, csak mámorban é l j . . . Az Idő halálra gyötör, rabszolgája leszel: kábítsd el magadat inkább, mindig-mindig mámorban élj. Mindegy mitől: részegíthet bor, vers, vagy hősködés."39 A magyar Pimoddn-ban és Móricz Ady-kritikájának egyik bekezdésében a kor népszerű mámor-kultusza sajátos színezetet, „magyar vonatkozást" nyer. A mámorba menekülést, mint a legtipikusabb és szükségszerű magyar költősorsot elemzi Ady A magyar Pimodáriban, egy kissé frivol, de nagyon komolyan vett új magyar poétika körvonalait vázolgatva, amely a bormámor hatását lenne hivatva felkutatni a magyar literatúra történetében, sőt ilyen irányú vizsgálódását a magyar műit nagy tetteire is kiterjesztené. „Valahány felemelő eseménye van szép, hivatalos, magyar históriánknak, egy filozófiailag képzett borszakértőt szeretnék kihallgatni róluk, felőlük."40

A mámorköltészet és a magyar költői hivatás Móricz szemléletében szintén összefonódott, sorsszerűén összekapcsolódó fogalmak. „S a maga szívébe, lelkébe, fejébe szed minden keserű­

séget, csüggedést, mámort — írja Adyról41 —, és ő egymaga megy tönkre attól a sok méregtől, ami egy nemzet lelkéből gyűlt belé?" A költő életművének távlatából tekintve vissza Móricz első Ady-kritikájára, aligha kétséges, hogy az első cikkben "e^zel a felismeréssel hatolt Móricz a legmélyebbre Ady költészetének megértésében, profetikus költőisége megérzésében. Későbbi Ady-cikkeiben is ezt a gondolatot bontja tovább.

Ady mámorköltő voltának hangsúlyozása Móricz kritikájában fontos ízléstörténeti mozzanatokra is felhívja az irodalomtörténész figyelmét. A korszak magyar lírája többségében mámortalan, köznapian józan, laposan racionalista-realista költészet volt. Ady szimbolizmusa, költészetének romantikus-kozmikus távlatai, merész erotikája, lírájának a szó legteljesebb értelmében vett érzéki hatása, valami sohasem-volt mámorköltészet érzését kelthette a leg­

fogékonyabb olvasó-kortársakban. „Fizikai részegség fog el s vele erkölcsi, lelki, szívbeli;

a mámorfejedelem itt zongoráz tépve, cibálva, a leikünkön és bolona, boros szívünknek vére, amely nem fogy el, csak a fajtánk kialudtán, kiömlik az ő ütemére"— írja Móricz.43

Adynak A magyar Pimodánban megfogalmazott önvallomásai szintén erősíthették a mámor inspiráló, költészetteremtő erejéről táplált elképzeléseket.43

s e nélkül nem is lettek volna képesek abba a magasságba emelkedni. Adyt, aki a legbetegebb ember volt, már azok közt, kiket valaha alkalmam volt ismerni, kizárólag a betegség fokozta a fehér izzásig . . . Ha nem volt testi fájdalma, pótolta alkohollal. A bor nála doppingolás volt.

A bor arra való volt, hogy kikapcsolja a jelen pillanat valóságából s egy igen magas hevülésbe vigye, amelyben a maga gondolatvilágát kozmikussá tegye. Ebben az állapotban csodálatos kapcsolatokra tudott szert tenni. Mindaz ami benne józanon csak alvó állapotban volt, a mámor pillanataiban kísérteties asszociációkban váltódott ki. Ha a verseit soká olvasom egy­

folytában, valóságos fizikai részegséget érzek. S ezt megéreztem már első könyvének olva­

sása közben, mikor őt magát személyesen nem is ismertem." (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Köszönettel tartozom F. CSANAK DÓRÁnak, aki Móricz Zsigmond levelezéséből összeállított gyűjteményét rendelkezésemre bocsátotta.)

sása közben, mikor őt magát személyesen nem is ismertem." (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Köszönettel tartozom F. CSANAK DÓRÁnak, aki Móricz Zsigmond levelezéséből összeállított gyűjteményét rendelkezésemre bocsátotta.)

In document Irodalomtörténeti Közlemények (Pldal 77-86)