Kutatásunkban megvizsgáltuk a felekezeti hovatartozás, a vallási önbesorolás, a templomba járási gyakoriság és az imádkozási szokások összefüggéseit a hallga-tói haladási utak klasztereivel.
Saját bevallás alapján a mintába bekerült fiatalok 33,3%-a református, 27,8% római katolikus, 10,2% egyik vallást sem jelölte meg.
Adatainkból látszik, hogy a vallásos fiatalok alapvetően a nagy történelmi egy-házak hívei, a kisebb egyegy-házakhoz tartozó hallgatók megközelítőleg 20%-ban vannak jelen a válaszadók között (8. ábra).
8. ábra. Felekezeti hovatartozás (%) Forrás: PERSIST 2019.
22,80%
korrigáló csúszó-passziváló normál úton haladó
33,3
25
A megkérdezettek vallási önbesorolása a következőképpen alakult: a legnépe-sebb csoportot (43,8%) a maguk módján vallásosak alkotják, őket követik 25,2%-ban az egyházak tanítása szerint vallásos hallgatók, majd 19%-25,2%-ban a nem vallá-sosak. Megfigyelhető, hogy majdnem fele arányban jelennek meg a maguk módján vallásosak (9. ábra), ami megfelel a magyar fiatalok vallási önbesorolási adatainak. Ennek tartalma sokféleképpen alakulhat, ugyanis egy autonóm vallá-sosságot építő, a tradicionális vallávallá-sosságot komfortosabbá tevő beállítódás jellemző a fiatal generáció többségére (Pusztai et al. 2019).
9. ábra. Vallási önbesorolás (%) Forrás: PERSIST 2019.
Megvizsgáltuk továbbá a vallási önbesorolás és a haladási utak mentén kialakított klaszterek összefüggéseit (p=0,001). A vallási önbesorolást tekintve a normál úton haladók a leginkább vallásosak, míg a csúszó-passziváló hallgatók bizonyul-tak a legkevésbé vallásosnak, számuk mindkét esetben felülreprezentált. Mivel a magas iskolázottságú szülői háttér válaszadóink körében inkább a vallástalanság-gal jár együtt, az eredmények hátterében a vallási közösségekhez való tartozás jótékony hatása is állhat (Pusztai 2013) (5. táblázat).
5. táblázat. A vallási önbesorolás a haladási utak mentén kialakított klaszterekben korrigáló
csúszó-passzi-váló normál úton haladó Vallásos az egyház tanítása
szerint 22,3 18,6 27,9
Vallásos a maga módján 46,6 41,9 42,9
Nem tudja, hogy vallásos-e
vagy sem 8,5 8,2 6,0
Nem vallásos 17,3 23,4 18,8
Határozottan nem vallásos 5,4 7,9 4,4
N 539 291 1305
Khi-négyzet próba, p≤0,05
Az aláhúzva szereplő értékeknél az adjusted reziduals értéke nagyobb, mint kettő.
Forrás: PERSIST 2019.
43,8 25,2
19 6,9 5,1
0 20 40 60 80 100
maga módján egyház tanítása szerint nem vagyok nem tudom megmondani határozottan nem
Megoszlás (%)
Vallási önbesorolás
A személyes, illetve a közösségi vallásgyakorlat is összefüggést mutatott a tanu-lói előrehaladás általunk mért jellemzőivel. A közösségi vallásgyakorlat szerint a normál úton haladók csoportjában felülreprezentáltak a gyakori templomba járók, a korrigáló hallgatók csoportjában felülreprezentáltak azok, akik ritkán járnak templomba, míg a csúszó-passziváló csoportban az egyáltalán nem templomba-járók mutattak felülreprezentáltságot (6. táblázat).
6. táblázat. A templomba járás gyakorisága a haladási utak mentén kialakított klaszte-rekben
korrigáló csúszó-passziváló normál úton haladó
rendszeres, gyakori 42,9% 31,4% 44,6%
ritka 34,0% 35,2% 29,6%
soha 23,1% 33,4% 25,8%
N 561 298 1295
Khi-négyzet próba, p≤0,05
Az aláhúzva szereplő értékeknél az adjusted reziduals abszolút értéke nagyobb, mint kettő.
Forrás: PERSIST 2019.
Közel azonos képet mutat az imádkozás gyakorisága a haladási utak mentén ki-alakított klaszterekben. A vallásosság természetesen más társadalmi háttérválto-zóval is összefügg, méghozzá nem is minden térség esetén ugyanolyan irányban (Pusztai 2020). Többváltozós elemzés szükséges ahhoz, hogy megvizsgáljuk, hogy hogyan alakul a vallásosság hatása a tanulmányi továbbhaladásra, illetve a vallásosság mely mutatója mutat összefüggést ezzel. Korábbi kutatások szerint a vallásosság kétféle úton támogathatja az iskolai eredményességet, de mivel a kö-zösségi vallásgyakorlattal rendelkezők egy kisebb halmaz, mely általában rész-halmazát képezi a személyes vallásgyakorlattal bíróknak, ezért nem sok vizsgálat törekszik arra, hogy a személyes és a közösségi vallásosság iskolai pályafutásra gyakorolt hatását összehasonlítsa. A személyes vallásgyakorlat (imádkozás) a ta-nulási célok melletti kitartást, a munkafegyelmet segítheti a saját tevékenység önkontrollja révén a hallgatók jobban összpontosítsanak a tanulmányaikra és el-lenálljanak az ettől eltérő vonzerőknek (Saroglou 2011; Carol & Schulz 2018;
Pusztai 2020) (7. táblázat).
7. táblázat. Az imádkozás gyakorisága a haladási utak mentén kialakított klaszterekben korrigáló csúszó-passziváló normál úton
haladó
rendszeres, gyakori 46,5% 33,7% 46,3%
ritka 30,5% 29,5% 29,4%
soha 23,0% 36,8% 24,3%
N 538 288 1299
Khi-négyzet próba, p≤0,05
Az aláhúzva szereplő értékeknél az adjusted reziduals értéke nagyobb, mint kettő.
Forrás: PERSIST 2019.
27
A vallási önbesorolás, valamint a személyes és közösségi vallásgyakorlatot vizs-gáló kérdések eredményei után kíváncsiak voltunk a hallgatók családjának vallá-sosságára is, ugyanis a családnak igen nagy szerepe van a vallásosság átörökíté-sében (Pusztai et al. 2019). Az édesapa/nevelőapa, az édesanya/nevelőanya, va-lamint a testvér/testvérek templomba járásának gyakoriságát összevetettük a ha-ladási utak mentén kialakított klaszterekkel, az eredmények pedig mindhárom esetben szignifikánsnak mutatkoztak.
Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a normál úton haladó csoport esetében a hallgatók közösségi vallásgyakorlata közel azonos képet mutat mind-három csoportban (rendszeres, ritka, soha) a család vallásgyakorlatával, melyből arra következtethetünk, hogy a vallási transzmisszió sikeresnek bizonyult mind a vallástalanság, mind a vallásosság tekintetében ott, ahol a tanulmányok a szten-derd útvonalat követték. A másik két csoport eredményei is közel azonos képet mutatnak, viszont az édesapák/nevelőapák és az édesanyák/nevelőanyák esetében a rendszeres vallásgyakorlat magasabb arányban jelenik meg, mint a hallgatók vallásgyakorlata ezekben a csoportokban. Ezen eredmény tovább erő-síti korábbi állításunkat, mely szerint a vallásgyakorlat segítheti a tanulási célok melletti kitartást, így feltételezhető, hogy a vallásosság átadása egyik generáció-ról a másikra azokban az esetekben mutatkozott sikertelenebbnek, ahol a tanul-mányok melletti kitartás is megkérdőjeleződött. Elemzésünk során nem állítjuk, hogy közvetlen összefüggés van a sztenderd továbbhaladás és a vallásos háttér között, hiszen akár egy harmadik tényező rejtőzhet a statisztikai korreláció mö-gött, például az alacsonyabb státusú családokból származók vallásosabbak, s ugyanez a csoport, éppen az alacsonyabb státus miatt, ha diplomaszerzésre gon-dol, biztosabb, kevésbé szelektív képzésekbe iratkozik be, ahol nem olyan gyakoriak a sztenderd haladást hátráltató képzési elemek.
Azon feltételezésünkből kiindulva, hogy egy harmadik tényező rejtőzhet a statisztikai korreláció mögött, megvizsgáltuk az ország, valamint a képzési terület változók hatását is. Az ország változó bevonását követően eredményeink azt mu-tatták, hogy a romániai hallgatók esetében a személyes és közösségi vallásosság együttállása támogatja a normál úton haladók csoportjába tartozást, a többi országban ez az összefüggés nem szignifikáns. Ami a képzési területet illeti, az agrár, a művészeti, az orvosi, valamint a társadalomtudományi képzési területen találtunk szignifikáns összefüggést a vallási önbesorolás, valamint a haladási utak esetében, a hallgatók normál úton haladását főként a művészeti és a társadalom-tudományi képzésben a személyes és a közösségi vallásosság együttállása támo-gatja.