187 hogy valamelyik üldöző állam tiszti uniformisát

hordta. Küzdelemben megöltem. Ebben a válságos percemben eszembejutott Rawson őrnagy érdeklő­

dése irántam és a holttesttel egyenesen odamentem közeli táborába. A felderített gyilkosság és Szinza legyőzése után az őrnagy indokoltnak látta, hogy meghívjon az angol Titkos Szolgálathoz. A magán­

életben is atyai pártfogóm lett. Neki köszönhetem, hogy letettem a hiányzó érettségi vizsgát, elölről kezdhettem az életemet, orvosi diplomát szereztem a jobannisburgi egyetemen, az őrnagy befolyása révén lettem angol állampolgár és felvettek a gyarmati hadseregbe. A szerencsém, bűnügyek felderítésénei később sem hagyott cserben. A caffardból régesré- gen kigyógyultam, nagyon is meg tudtam érteni, hogy a mocsárban bolyongó szerencsétlen tanár ideg- rendszere összeroppanhat és őrjöngésbe törhet ki.

Nem haragudtam ezekre a vad, kegyetlen katonák­

ra sem, akik a caffard állapotában ellenszenvüknek is engedelmeskedtek, mikor rámtámadtak. Tadieff- Lermontovot is a légióból ismerem, ahol Colonelnek csúfolták. Neki azért kellett meghalni, mert féltek, hogy Lothar túlságosan beavatja őt a régi ügyekbe.

Ugyanis nem tudott semmiről. Véletlenül jött Lon­

donba, Hertzka fedezte fel és Sotker mint egykori bajtársát magához vette. Tudtam, hogy mind az öt szökevény itt él Londonban, de azt hittem, vala­

mennyien becsületesek. A bűnügy folyamán azért maradtam el annyi kihallgatásról és szemléről, mert nem akartam, hogy a volt légionisták felismerjenek.

— Az egész ügy végleges felderítését Lothar kisasszony adta a kezembe, mikor elmondta, hogy a meggyilkolt. Lermontov bőröndjében kutatott és

a szobában volt mindaddig, amíg a rendőrség jött.

A bőröndben lévő holmik között nem említette a rozsdás francia oldalfegyvert, amit az ál-Macken- zie talált. íg y jöttem rá, hogy ezt csak maga Muhat csempészhette oda. A megölt Lermontovra akarta kenni ezzel Thillmann és H offer halálát és így vég­

képp kibogozhatatlanná bonyolítani az ügyet. És éppen ezen a nüanszon vesztett rajta. Rablógyilkos ne dolgozzon részletplasztikával. Ha az oldalfegy­

ver nem volt ott mikor Herta átkutatta a bőröndöt, akkor csak Mackenzie tehette oda, mert időközben senki sem lépett be a szobába és ö nyitotta fel köz­

vetlenül a lány után a koffert. Ez a jelentéktelennek látszó körülmény oldotta meg a rejtélyt. Abban a pillanatban jöttem rá Tyckler különös halálának körülményeire. Ahogy ő fedezte fel a bajanettet, mert ő maga tette oda, ugyanúgy ö fedezte fel Tyck­

ler megölését, mert közvetlen előzőleg megölte. Most már ki tudtam számítani, hogy Sotker, Lys, Rouge és Hertzka kerülnek sorra, mint a vérbosszú áldozatai.

E gy pillanatig sem voltak biztonságban Mackenzie ügyességével és igazolványával szemben. Ha akkor lecsapok rá, úgy tisztázatlanul maradt volna sok kérdés, elsősorban Rastignac halála. Nem tehettem mást, minthogy a tanárt és a leányát nyomban le­

tartóztattam és bezárattam. Látszólag alapom is volt erre, természetesen magam tudtam a legjobban, hogy ártatlanok. Abban a pillanatban, mikor Mackenzie Rastignac megöletését Waldenegg báróné nyakába kezdte varrni, nyomban letartóztattam a Vörös L i­

liomot is, mert akkor már tudtam, hogy Mackenzie letartóztatásai többnyire a bonctani intézetbe juttat­

ják a látszólagos bűnöst. Remélem mind a hárman

megbocsátják nekem izgalmas fegyházi élményüket.

Csak egy súlyos tévedést követtem el. Rögeszmesze- rűen kitartottam magamban amellett, hogy Muhat nem föbünös, hanem jelentéktelen cinkos, akinek a nyomán el fogok jutni az igazi főnökhöz. Ha nem teszi oda a rohamkést, talán még mindég ebben a feltevésben hiszek. Életem legfurcsább pillanata volt, mikor az első zsaroló levelet megpillantottam, megláttam. A saját írásom. Igen kétségtelen: az éu kezem írása. Mintha önmagámmal találkoznék egy kihalt uccán, olyan érzésem volt, hogy az én nevem­

ben fenyegetik Lothart; ez nyomban egykori tár­

sainkra terelte a gyanúmat, de hogy az én kezem írásával fenyegetik, kísérteties volt. Mindaddig, míg Tyckler halála megmagyarázta a rejtélyt. Azt hiszem uraim, nincs több tisztázatlan pont. És Lot- har tanár uram, maga éljen ezentúl nyugodtan, ahogy én a helyzetet ismerem, a platinaügyet senki sem fogja piszkálni, Horn pedig, ezt higyje el, ma is nagyrabecsüli magát és esze ágában sincs felelős­

ségre vonni azért, mert súlyos idegrohamában rátá­

madt. — Kinyújtotta kezét a tanár felé és Lotkar megszorította. Két könnycsepp gördült le a sokat szenvedett öregember arcán. — Tartozom még kö­

zölni, hogy Muhat személyéről Seribe rántotta le a végleges leplet, ö jött rá, hogy a gazember arab és a felügyelő érdeme volt a terpentines mutatvány is.

Tizenkét óra van uraim és reggel nyolckor ki kell hallgatnom egy Marlow nevű orgazdát. Jó éjszakát..

. . . Nem halmozták el dicséretekkel. Amit Con- norról gondoltak, az rá volt írva az arcukra. A hall­

ban az államtitkár melegen megszorította a kezét és nyomatékkai mondta:

lyo

— Gratulálok, „tanácsos*4 úr.

— Látja Seribe, — mondta Connor, mikor csendben haladtak az uccán, — következetes feltevé­

sek vezetnek a legsúlyosabb rendőri hibákra. J ó de­

tektív sohase üljön fel saját magának, ha elfogad­

ható ideája van. Két héttel előbb foghattam volna el Muhatot, ha nem vagyok következetes. Sajnálom.

Akkor szegény Rastignacnak sem kellett volna mé­

reg által meghalnia. Hanem felakasztják.

— Mondja sir, — kérdezte a jó Seribe zavartan.

— Miért ajándékozta nekem Muhat leleplezésének a dicsőségét í Hiszen nekem fogalmam sem volt er­

ről, míg nem szólt.

— Elszámoltam Seribe. Nyulacska helyett tar­

toztam magának valamivel. Egy elveszett tolvaj he­

lyett többszörös rablógyilkossal fizettem magának.

Azt hiszem legalább is kvittek vagyunk.

IV.

Lothar tanár sorsa végre a beteljesedett békébe lavírozott élete ötvenedik esztendeje után. Békésen szivarozhatott verandáján kedvenc klasszikusai fe­

lett és átadhatta magát minden gondolatával esszéi­

nek, tudományos dolgozatainak. Senki sem zavarta.

Herta általában Connorral sétált a kertben, tavasz felé járt és enyhe napok tették barátságossá Lon­

dont. Csak a vacsoránál találkoztak hárman, ilyen­

kor Herta csodálatos történeteket hallott az apjától és az egykori diáklégionáriustól. Azt az ősz, széles mezőt hajában, Connor a Szinzával való küzdelme után, hajnalban pillantotta meg először Rawson

őr-nagy asztali tükrében. Szívesen látták volna a "Vö­

rös Liliomot is, Herta és Connor együtt keresték fel, Lys Rouge villája üresen állt, az úrnő szabadulása után két nappal elutazott. Gibraltárból írt egy la­

pot Connornak. „Köszönöm mindazt, amit értem tett. Legyen nagyon boldog. Lys.‘‘

Újsághír:

„A z elmúlt napokban Lothar Herta házasságot kötött Connor rendörtanácsossal. Rawson őrnagy és Hastings államtitkár voltak a tanuk.“

VÉGE.

A I V Ó V Á

41. W EIN ERTAVILTO N : Párduckarmok.

42. AR D EN : A paradisoi csapda.

43. CHARTERIS: Halálos hajsza.

44. ROBERTS: A borzalom földje.