fejlõdésével párhuzamosan haladva a fogyatékossággal élõ emberek számára a korábban számukra nem elérhetõ tudás megszerzését is nagyobb mértékben teszi lehetõvé, az alapvetõ szolgáltatásokhoz (pl. banki szolgáltatások, online vásárlás, elektronikus számlavezetés, elektronikus adóbevallás stb.) való hozzáférést könnyíti meg. Azaz az alapvetõ emberi jogaik érvényesítése (amely korábban jelentõsen sérült) válik lehetõvé.
Az jól látható tehát, hogy a digitális technológiák, eszközök használata a fogya-tékossággal élõ emberek (így a diákok) esetében nem valamilyen kiváltságot jelent, amellyel elõnyökhöz juthatnak, hanem azt a távolságot, hozzáférésbeli külön-bözõséget csökkenti, amely a fogyatékosság tényébõl adódóan más, nem érintett területein is korlátozza a személyt, ideértve az önállóságot is.
A fogyatékosság értelmezése filozófiai messzeségbe is vezethetne bennünket, ami igen érdekes terület, de ezen keretek között praktikusabb a jogszabályi, gaz-dasági alkalmazáshoz kapcsolódó nem gyógypedagógiai szakmai ernyõfogalom, a sajátos nevelési igény fogyatékossági kategóriáinak egyszerû alapul vétele lehet.
A 2012. szeptember 1-jétõl hatályba lépõ 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köz-nevelésrõl a következõ kategóriákat nevezi meg (zárójelben – ahol eltérõ – a kate-góriák gyógypedagógiai elnevezése vagy több egybefoglalt kategória esetén a bon-tásuk):
• mozgásszervi fogyatékosság (mozgáskorlátozottság)
• érzékszervi fogyatékosság (látássérülés és hallássérülés)
• értelmi fogyatékosság (enyhe értelmi fogyatékosság, középsúlyos értelmi fogyatékosság, súlyos értelmi fogyatékosság)
• beszédfogyatékosság
• halmozott fogyatékosság (súlyos és halmozott fogyatékosság)
• autizmus spektrum zavar
• egyéb pszichés fejlõdési zavar (a törvény szerint: súlyos tanulási, figyelem-vagy magatartás-szabályozási zavar).
Fontos még a gyakorlati pedagógia szempontjából megemlíteni, hogy a gyógy-pedagógiai szakmai terminológia használja a tanulási akadályozottság (a nehezen tanuló – nem értelmi fogyatékos – és az enyhén értelmi fogyatékos tanulók együt-tesen) és az értelmi akadályozottság (a középsúlyosan, és a súlyosan értelmi fogya-tékos gyerekek együttesen) kifejezéseket is.
A különbözõ kategóriákba sorolt gyerekek, fiatalok, felnõttek esetében a társa-dalmi érvényesülés folyamatában megmutatkozó akadályok nagyon eltérõek, és az információs társadalom korábban említett sajátosságai révén (is) megjelenõ támo-gató lehetõségek is különböznek, értelemszerûen.
Ugyanez érvényes a tanulási folyamataikra, a tanulási sajátosságaikra, szükség-leteikre is, így a tanulásszervezés, tanulástámogatás során különbözõ szemponto-kat kell figyelembe vennünk az IKT eszközök, támogató technológiák esetében is.
A többségi iskolákban sajátos nevelési igényû diákot is tanító pedagógusok azon-ban nem maradnak magukra ezekkel a kérdésekkel, hiszen minden esetben a diák fogyatékosságával kapcsolatos sajátosságokhoz jól értõ gyógypedagógusok mód-szertani támogatást, útmutatást, szupervíziót nyújtanak számukra az együttnevelés-hez (törvényi kötelezettség is ez) a hétköznapokban is.
Oktatásinformatikai módszerek
A
GYÓGYPEDAGÓGIA ÉS A DIGITÁLIS TECHNOLÓGIÁKA gyógypedagógia gyakorlatában már igen hosszú ideje nem ismeretlen a külön-bözõ elektronikus, digitális, multimédiás eszközök használata. A technika fejlõdé-sével párhuzamosan – különösen a külföldi praxisban, de az utóbbi évtizedekben Magyarországon is – az említett kategóriákba tartozó eszközök széles köre volt jelen, van jelen ma is, alkalmazásuk különbözõ értelmezések szerint, és azokon belül többféle dimenzióban is csoportosítható lehetne.
Minden megközelítés bemutatása ezen keretek között természetesen nem lehet célunk, de szükségesnek látszik azt a felosztási rendszert (LONGMAN–JONES–CLARKE– WOOLLARD2009) ismertetni, amelyik a pedagógiai mellett más szempontokat is ala-pul vesz ugyan, azonban a tanulás, a tanulási folyamat, a tanítás szempontjából iskolai és iskolán kívüli területeken is fontos ismeretük:
• Segítõ/támogató technológiai eszközök(angolul AT – Assistive Technology) – azokat az (elektronikus, digitális) eszközöket, erõforrásokat vagy szolgáltatá-sokat jelenti, amelyek azokat a készségeket, képességeket, funkciókat segí-tik, „pótolják”, amelyek hiánya ezek nélkül gátolná a személyt a funkcionális mûködésben. Ilyenek például a mozgáskorlátozott vagy mozgáskoordiná-ciós zavarral küzdõ emberek számára változatos formákban fellelhetõ adap-tált, alternatív kapcsolók, egerek, melyek segítségével a személy képes meg-felelõen használni például számítógépet.
• Augmentatív infokommunikációs eszközök– azok az IKT eszközök, amelyek segítik a személyt abban, hogy meg tudjon tenni valamit, amit egyébként fogyatékossága miatt nem tudna. Ilyenek például a beszéd- és kommuniká-ciós eszközök. Az látható, hogy ez a két kategória átfedi egymást. A lénye-gük, hogy segítik, támogatják az egyén és a környezete közötti interakciót, kommunikációt. Leggyakrabban a mozgáskorlátozottság, illetve az érzék-szervi fogyatékosságok esetén szükségesek, és alapvetõek a fogyatékos sze-mélynek bizonyos funkcióinak „használatához”, így lehetõvé teszik számára a megfelelõ funkcionalitást.
• Fejlesztõ, habilitációs/rehabilitációs célú infokommunikációs eszközök – olyan IKT eszközök, erõforrások vagy szolgáltatások, amelyek fejlesztést, habilitációs, rehabilitációs támogatást biztosítanak az egyén számára speci-fikus kognitív vagy viselkedési szükségleteinek megfelelõen. Segítik az egyénre szabott tanulási folyamatok kialakítását, lehetõvé teszik egyéni tanu-lási programok megalkotását és megvalósítását az egyéni szükségleteknek megfelelõen. Minden tanuló számára lehetõvé teszik a saját szintjén és tem-pójában való elõrehaladást, saját személyes tanulási környezetük kialakításá-val biztonságot nyújtanak számukra. Ide tartozhatnak a tanulást segítõ szoft-verek, fejlesztõ programok.
• Diagnosztikus célú IKT eszközök– az eszközök, erõforrások és szolgáltatá-sok azon köre, amelyek információt adnak a pedagóguszolgáltatá-sok számára a sajátos nevelési igény azonosításával, diagnosztizálásával kapcsolatban, és esetleg fejlesztési formákat és megoldásokat, feladatokat ajánlanak. Ezek lehetnek
olyanok is, amelyek teljes profilt készítenek, de leginkább egy-egy terület felmérésére, értékelésére találhatunk ilyen eszközöket.
1. táblázat: Az IKT eszközök egyik gyógypedagógiai szempontú csoportosítása Kategória Tevékenység Jellemzõ eszköz Osztálytermi tanulás Segítõ/támogató funkcionális mûködés alternatív egér, pl. kezeit használni nem technológiai támogatása, fejpálca, tudó mozgáskorlátozott eszközök (AT) „képességpótlás” képernyõolvasó tanuló
számítógép-szoftver használata során;
vak tanulónak
pl. szövegszerkesztõben készített tananyag elolvasásához
Augmentatív kommunikáció AAK eszközök, pl. átlagos intellektusú, infokommunikációs támogatása, egyén pl: Bliss-nyelv, beszélni nem tudó eszközök és környezete PECS jelek, tanuló tanulása során;
interakciójának gesztusnyelv, autizmussal élõ, segítése, alternatív Boardmaker, illetve nem beszélõ diák kommunikációs az ezen jelrendszere- kommunikációjához formák biztosítása ket használó
(beszédprodukció kommunikátor
helyett) eszközök
Fejlesztõ, egyéni tanulási szoftverek, pl. értelmi fogyatékos habilitációs/ folyamat kialakítása, programok, tanuló
rehabilitációs célú egyéni tanulási pl. Beszédmester, olvasástanításának infokommunikációs szükségletek, Varázsbetû segítéséhez, artikuláció, eszközök sajátosságok programcsalád hangoztatás fejlesztése,
figyelembevétele, kialakítása során;
fejlesztés, egyéni finommotorika
habilitáció/ fejlesztéséhez;
rehabilitáció
Diagnosztikus célú pedagógiai ezek használata egyéni fejlesztési terv, IKT eszközök diagnosztikus Magyarországon egyéni tanulási út
folyamat, nem elterjedt alkalmazásához képességmérés,
diagnosztikus és/vagy fejlesztõ értékelés
(LONGMAN–JONES–CLARKE–WOOLLARD2009 nyomán)
A fenti eszközök, szolgáltatások használata rendkívül fontos az oktatás során a sajá-tos nevelési igényû gyerekek esetében, és mindig szükséges pedagógusként azt figyelembe vennünk, hogy az akadályozottság típusa, formája, mértéke milyen módon kívánja meg azok használatát. Hiszen a célunk az, hogy valóban segítsük a tanulást a sajátos nevelési igényû gyerekek esetében.
Ezért fejezetünk további részeiben a fogyatékossági típusok, illetve az akadályo-zottság kategóriái szerint igyekszünk bemutatni a legfontosabb szempontokat, Oktatásinformatikai módszerek
útmutatást adni a feltétlenül szükséges változtatásokhoz; ez azonban nem jelenti azt, hogy ennél többet nem tehetünk, csupán terjedelmi korlátaink az alapvetõ tudnivalókat, javaslatokat teszik lehetõvé ezen keretek között.
Ugyanakkor azt is fontos még figyelembe vennünk, hogy – különösen az együtt-nevelés során, de a szegregált oktatásban is – nem kizárólag annak kell érvénye-sülnie, hogy adunk egy „varázseszközt” a sajátos nevelési igényû diákunknak, és õ eztán ugyanúgy tud tanulni, mint a többi diák, hanem szükséges az õ módszer-tani szempontú támogatása is.
Látni kell azt is, hogy a tanítási órán a többi diák által is használt web 2.0-s inter-netes alkalmazások, rendszerek és formák a sajátos nevelési igényû diákjaink számára is használhatók. Hiszen nem téveszthetjük szem elõl azt sem, hogy sajátos nevelési igényû diákjaink ugyanúgy a digitális generáció tagjai, mint társaik, a meg-változott tanulói szerep és tanulás az õ esetükben is megjelenik, a Prensky-i sajátos-ságok (PRENSKY2001) rájuk is jellemzõek lehetnek; ha a funkcionális mûködésben fogyatékosságuk miatti nehézségeiket segítünk kompenzálni, adaptív (módszertani és technikai) megoldásokat használunk, a környezetet számukra is megfelelõvé alakítjuk, a fogyatékosságukból eredõ sajátosságaikat a tanulási folyamatban figye-lembe vesszük, akkor tapasztalhatjuk, hogy képességeiknek megfelelõ módon tudnak majd teljesíteni az iskolában, digitális bennszülöttként „viselkednek”.
Az együttnevelés során a sajátos nevelési igényû diákok és a csoport többi tanu-lója közötti együttmûködés, egymás segítésének kialakítása is célunk, ezt az oktatás-informatikai módszerek alkalmazása során is támogatni tudjuk.
A következõkben az egyes fogyatékossági csoportok sérülésspecifikus szem-pontjait szem elõtt tartva a leggyakrabban alkalmazott IKT eszközök, a hozzájuk kapcsolódó alapvetõ módszertani jellemzõk bemutatásával igyekszünk támpontot adni az integráló osztályokban tanuló fogyatékos gyermekek oktatásához.
Itt jegyezzük meg, hogy ezek általános elveket, alaphelyzeteket vesznek alapul, az egyéni, az adott tanuló esetében szükséges individuális támogatás módszertani kérdéseiben a gyermek integrált oktatását segítõ helyi gyógypedagógus, vagy az iskolához legközelebb esõ egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény (EGYMI) adott fogyatékossági csoportra vonatkozó szakirányú végzettségû (pl. látás-sérült gyerek esetén látáslátás-sérültek pedagógiája szakos, halláslátás-sérült gyerek esetén hallássérültek pedagógiája szakos stb.) gyógypedagógusai tudnak személyre sza-bott, részletes iránymutatást adni. Az iskolához legközelebb esõ EGYMI kiválasztá-sához a http://www.egymi.hu/egymi/ honlapon talál lehetõséget.
S
ÉRÜLÉSSPECIFIKUS SZEMPONTOK A TÁMOGATÓ TECHNOLÓGIÁK SZEREPÉHEZ INTEGRÁLÓ/
INKLUZÍV TANULÁSI KÖRNYEZETBENL
ÁTÁSSÉRÜLT TANULÓKA tanulók ezen csoportjában IKT eszközök használatával a tanulási folyamat, a tanu-lásszervezés terén tudjuk biztosítani a következõket (az ezekhez alkalmazható eszközökrõl az alábbi bekezdésekben bõvebben szólunk):
• a bekapcsolódást a tanulási tevékenységekbe pl. a szövegszerkesztõ haszná-lata révén
• szöveg hanggá vagy hang szöveggé alakítását
• az egyéni sajátosságok figyelembevételével a megfelelõ tanulási tartalmat (pl. betûméret, kontraszt, betûtípus használatával)
• a vizuális tartalmak auditív információvá alakítását
• a nagyobb önállóságot diákunknak a tanulásban
• a tevékeny részvétel lehetõségét
• a motiváló tanulási környezetet.
Kik is a látássérült tanulók? Ezen a csoporton belül beszélhetünk azokról a gyere-kekrõl, akik a látásukat valamilyen mértékben birtokolják, azaz nem vakok, hanem gyengénlátók.
Elõször ejtsünk néhány szót azokról az eszközökrõl, melyeket maguk a diákok használnak mindennapi tevékenységeikben, így a tanulási folyamat során is.
A gyengénlátó gyerekekazokhoz a tevékenységeikhez, amelyek a tanulással is kapcsolatosak például, különbözõ infokommunikációs, a fentebbi felosztásban fõként az elsõ két kategóriába sorolható eszközöket, szoftvereket használhatnak.
(Érdemes tudni, hogy nem minden gyengénlátó gyerek használ segédeszközt, vagy nem mindegyikük ugyanolyat használ.) A gyengénlátás mértéke és jellemzõi nagyon különbözõek lehetnek, vagyis nagyon különbözõ módon láthatnak a gyengénlátó gyerekek. A legpontosabb segítséget ezzel kapcsolatban mindig õk maguk adhat-ják, ezért bátran kérdezzük meg õket errõl (például már olvasni tudó gyerekek meg tudják mondani, melyik a nekik megfelelõ betûméret – ez leggyakrabban legalább 14-es méretet jelent, de vannak, akik 20-as betûméret feletti szöveget lát-nak jobban).
Gyakori a képernyõnagyító szoftverhasználata, amely azért szükséges, mert lehe-tõvé teszi, hogy a gyerek például a számítógép kijelzõjének egy részét kinagyítsa vagy élesebbé tegye a kontrasztot, és ezzel olvashatóvá tegye vele a szöveget (vagy jobban láthatóvá a képet, ábrát). Beállításai személyre szabhatók, Windows operá-ciós rendszerrel kompatibilis, vagyis jól használható a legtöbb számítógépen, lap-topon, azonban az optimális mûködéshez szükséges a jó minõségû, legalább 17 colos monitor.
Minden operációs rendszer, így a Windows is rendelkezik saját belsõ nagyító-funkcióval is, amely a Start menüben a kisegítõ lehetõségek között érhetõ el, és néhány beállítás (betûméret, kontraszt, szín, alak-háttér, fényerõsség) korláto-Oktatásinformatikai módszerek
Tartalom
zott mértékû testreszabását lehetõvé teszi. Azonban a nagyfokú gyengén-látás, illetve az aliglátó tanulók esetében már nem elégséges megoldás. Ilyenkor már külön képernyõnagyító szoftverre van szükség, mint például a Magic for Windows (részletesebben olvashatunk róla az „Informatika a látássérültekért”
Alapítvány honlapján1). A szoftver és az operációs rendszer biztosította nagyítás közötti különbséget jól mutatja a táb-lázat az Alapítvány honlapján2.
Ha nem képernyõn kell tájékozód-nia a tanulónak, akkor abban az esetben használatos a hordozható videonagyító, amelyet a megtekinteni szándékozott papír, könyv stb. fölé helyezve lehet nagyobb képet nyerni (1. ábra).Ezzel az eszközzel különbözõ beállítások közül választhatunk olyat, ami a tanuló szükségleteinek leginkább megfelel.
Ennek elõnye a mobilitása, a kisméretû változatok zsebben vagy táskában jól elférnek.
Az asztali olvasótévé olyan eszköz, amely a laboratóriumi nagyítóhoz hason-latos, vagyis a tárgylemezre helyezett kisebb tárgyak kinagyított képét mutat-ja meg az eszközhöz épített monitor. Jól alkalmazható a tanítás során például ké-pek, kártyák megtekintésére is(2. ábra).
A gyengénlátó diákjaink tanítása során érdemes néhány szempontot szem elõtt tartani akkor is, ha nem csak a fenti, a gyerekek által használt eszkö-zökre gondolunk.
2. ábra: Asztali olvasótévé (Forrás: http://webaruhaz.alkosoft.hu/
images/Onyx1.jpg)
1. ábra: Hordozható képernyõnagyító (Forrás: http://www.novakoptika.hu/ujdon-sagok/Ruby/kezben_szilvi.jpg)
1 http://www.infoalap.hu/magic/
2 http://goo.gl/FjpLN
SZEMPONTOK AZIKT ESZKÖZÖK TANÓRAI HASZNÁLATÁHOZ A PEDAGÓGUS SZÁMÁRA
A tanítási órán a pedagógusok nagy része szívesen használ projektort, a prezentá-ciók színesebbé, követhetõbbé teszik a tananyagot a diákok számára.
• A gyengénlátó tanulóink esetében a prezentációkészítés, a képek, a videók bemutatása során fontos figyelnünk arra, hogy az adott gyerek látásához is illeszkedjen, például a méret, a kontraszt, a fényerõ tekintetében.
• Tegyük lehetõvé azt is, hogy megfelelõen közelrõl vehesse szemügyre gyen-génlátó diákunk a látnivalókat, még akkor is, ha ez adott esetben néhány centiméteres távolságot jelent is csupán.
• A prezentáció bemutatása elõtt mindig készítsük el annak megfelelõ betû-típussal és betûmérettel kinyomtatott jegyzetét, és adjuk oda a tanulónak, hogy az elõadás során jól tudja követni.
Ma már az interaktív táblais egyre több iskolában megtalálható, és használata sok-féle tananyag készítését, használatát teszi lehetõvé. A számos opció, beállítás, mód és lehetõség arra is teret adhat, hogy a gyengénlátó diák igényeit itt is figyelembe vegyük.
• Ha interaktív feladatokat készítünk a táblán, és a diákoknak „kattintással” kell a táblánál a helyes választ megadni, akkor ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl kicsi a válasz felülete.
• Ez a szempont a számítógépen megoldandó feladatok esetében is kiemelt szereppel bír, hiszen a gyengénlátó gyereknek lényegesen könnyebb lesz a helyzete, ha nem egy pöttyre, hanem például egy feliratos gombra kell kat-tintania.
A nem látó (azaz vak) gyerekekesetében az infokommunikációs eszközök, ame-lyeket a tanulás során is alkalmaznak, eltérnek a gyengénlátó tanulók által használ-taktól, hiszen a vizuális információk percepciója náluk teljesen hiányzik.
A számítógép használata például kétféle eszközzel is lehetséges.
Az egyik megoldás a képernyõ-olvasó szoftverek (például JAWS for Windows) alkalmazása, melynek lényege, hogy a képernyõn megjelení-tett információkat teszi hozzáférhetõvé a nem látó diákok számára. A szöveges információt beszédszintetizátor prog-ram (például Profivox) mondja ki. Amit a billentyûzeten, szkenneren keresztül beviszünk a számítógépbe, azt kimond-ja, felolvassa. Hangsúlyoz, és többnyire a beszédsebesség, a hangmagasság is állítható. Idegen nyelven is használható.
Az eszköz megfelelõ alkalmazható-ságához a digitálisan elérhetõ (pl. Word-ben szerkesztett) tananyagok esetéWord-ben
néhány szempontot szem elõtt kell tar-tanunk:
• Például azt a tulajdonságát, hogy vízszintesen halad a képernyõn megjelenõ információk között, így táblázatok esetében oszlop-ba rendezett információkat is soronként olvas el.
• Ezért érdemes az ilyen tananya-got átalakítani úgy, hogy az osz-lopok helyett sorokat alkotunk az információkból.
• A képi információkat (képeket, rajzokat) a képernyõolvasók csak akkor tudják hasznosítani, ha azok metaadatként szöveges leírást is kapnak.
• Azt is érdemes még tudnunk, hogy a képernyõolvasóknál a ta-nulók billentyûzetet használnak a navigáláshoz, azon a betûk elhelyezkedését megtanulják.
A másik megoldás a Braille-írás (pontírás) használata a vizuális információk hasz-nosítására. Ehhez Braille-kijelzõre és Braille-billentyûzetre van szükség. A kijelzõ a Braille-írás 6 pontból álló karaktereivel jeleníti meg az információt, amit a diák ujjaival tapintva tud olvasni. Különbözõ variációk alkalmazása fordul elõ, például Braille-kijelzõ és/vagy -billentyûzet csatlakoztatása szokásos laptophoz (pl.
FocusBraille kijelzõ, 3. ábra), de lehetséges csak Braille eszközök használata (pl. PACMate, 4. ábra). A Braille-írással készített szövegek Braille-nyomtató segítsé-gével nyomtathatók is.
Fontos még szót ejteni a karakterfelismerõ programokról (pl. ABBYY FineReader vagy Nuance OmniPage), melyek a szkennelt szöveges információkat tudják a vak diákok számára is felhasználhatóvá alakítani azzal, hogy azokat felol-vashatóvá és szerkeszthetõ szöveggé alakítják.
H
ALLÁSSÉRÜLT TANULÓKA hallássérült tanulók esetében IKT eszközök használatával a tanulási folyamat, a tanulásszervezés terén tudjuk biztosítani többek között (az ezekhez alkalmazható eszközökrõl az alábbi bekezdésekben bõvebben szólunk):
• a kapcsolódást a tanulási tevékenységekben pl. a szövegszerkesztõ haszná-latával
• szöveg hanggá vagy hang szöveggé alakítását
4. ábra: PAC Mate™
(Forrás:
http://www.freedomscientific.com/
images/product/pacmate-braille-displays/
PACMateBD-users.jpg)
• az egyéni sajátosságok szerinti megfelelõ tanulási tartalmat (pl. auditív tartal-mak szöveges leírását, audiovizuális tananyagok feliratozását, esetleg jel-nyelven készült tartalmakat)
• a nagyobb önállóságot diákunknak a tanulásban
• a tevékeny részvétel lehetõségét
• a motiváló tanulási környezetet.
A nagyothalló gyerekek esetében alapvetõ – és errõl külön itt nem szólunk (de bõvebben errõl lehet olvasni itt: KÖNTÖSNÉ–NAGYNÉ–URBÁNNÉ2008) – a halló-készülék vagy megfelelõ implantátum (cochlea implant) viselése.
Bizonyos esetekben a siket tanulók számára is ad segítséget a fenti eszközök használata. Emellett mindkét csoportba tartozó diákok számára fontos lehet a jel-nyelv használata is (mindez attól függ, hogy korábbi edukációja során a diák a hangzó beszéd vagy a jelnyelv tanulásával szocializálódott).
A tanítási órák során fontos, hogy a hallássérült diák a vizuális szemléltetés (történjen az bármilyen eszközzel) mellett a hozzá kapcsolódó auditív informá-cióhoz is hozzájusson, így például egy prezentáció bemutatása, magyarázat során ezt nem szabad szem elõl tévesz-tenünk.
A diák és környezete kommuniká-ciójában – így a tanórán is – fontos digi-tális eszköz lehet az FM rendszerû adó-vevõ készülék,amely két egységbõl áll;
ezek közül a mikrofonnal szerelt adó a pedagógus nyakába akasztható készü-lék, a vevõ pedig a diák hallókészülé-kéhez vagy cochleáris implantátumá-nak beszédprocesszorához kapcsolódó rész (5. ábra). Ez az eszköz lehetõvé teszi, hogy a hallássérült kisdiákkal nem szükséges mindig szemben állni beszéd közben (a szájról olvasás miatt), hanem akármilyen módon is szervezhetjük a tanulási folyamatot. A készülék
ezek közül a mikrofonnal szerelt adó a pedagógus nyakába akasztható készü-lék, a vevõ pedig a diák hallókészülé-kéhez vagy cochleáris implantátumá-nak beszédprocesszorához kapcsolódó rész (5. ábra). Ez az eszköz lehetõvé teszi, hogy a hallássérült kisdiákkal nem szükséges mindig szemben állni beszéd közben (a szájról olvasás miatt), hanem akármilyen módon is szervezhetjük a tanulási folyamatot. A készülék