VÖRÖSMARTY-VERSEK ISMERETLEN KÉZIRATAI A' Juhász, és bojtára A' völgyi lakos *

Toldy Csepelben A' találkozás

Dafnis, és Titirus Szigetvárról A' szánakodóhoz

A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára 1891. augusztus 23-án Kun Dániel antikvárius­

tól 4 + 5 lapból álló, kétrészes kéziratot vásárolt. A rányomott bélyegző tanúsága szerint a

„M. N. Múzeum Könyvtára Kéziratt. Növedéknapló 1891. év 25. sz." alatt gyarapodott az értékes anyaggal. Először Vegyes töredékek címen, Quart. Hung. 2547 jelzéssel, néhány lapnyi más irattal együtt tartották nyilván. Raktárrendezés során, 1951-ben megállapítást nyert, hogy Vörösmarthy 1820—23 között írt verseinek eredeti kéziratait tartalmazza. Ekkor külön raktári számot— Quart. Hung. 3051 —• önálló katalógus cédulát és rövidesen félvászon kötést kapott, ismertetésére, feldolgozására azonban nem került sor.

A jelenleg szerkesztés alatt álló Vörösmarty kritkai kiadás könyvtári munkái közben, de már a Kisebb költeményeket tartalmazó I—III. kötet megjelenése után találtunk rá, az ifjú­

kori dráma- és verskéziratok vízjeleinek összehasonlításakor. A figyelmet korábban azzal kerülhette el, hogy Gyulai Pál idejében még nem állt rendelkezésre, 1951-es könyvtári számba­

vételekor pedig a kézzel írott katalógusba és az Analekták közé nem vezették.be.

A kézirat mai elrendezése és bekötésénem felel meg sem a keletkezés, sem a másolás idő­

rendjének, két része ugyanis fel van cserélve. A negyedíves, 9 recto-verso lapból álló kézirat a következő versek teljes szövegének tisztázatát tartalmazza, végig Vörösmarty kézírásával:

/. rész (A tisztázat elkészítésének ideje 1822. november—1823. január) a kézirat 5.r—9.v lapján: A' juhász, és bojtára — Toldy Csepelben —. A kézirat az 5.r lap előtt két élesen elkülönülő részre oszlik. A hátra helyezett I. rész kézírásos alakja több javítást mutató, kissé rendetlenebb írás másolat az elveszett első fogalmazásról. Papírja és vízjele eltér az előrjs kötött második résztől: régebbi,, szürkésfehér, lágy, merített papír. Az erősebb tollvonások átütnek rajta. Vízjele azonos A' horvát zendülőkr(a. Zsigmond című dráma első kézirata; készült 1822. november—-1823. április) ún. egyszarvú (unicornis, lóalakú állat) vízjelével. Mérete:

195 x 250 mm.

II. rész (Elkészítésének ideje 1823. március—április) a kézirat l.r—4.v lapján: Dafnis, és Titirus — A' völgyi lakos — A' találkozás — Szigetvárról — A' szánakodóhoz —.

A második rész írásalakja tisztább, rendezettebb, nyugodt, igen gondos írás. A papír áz előbbinél újabbnak tűnő, időtállóbb, sárgásfehér, keményebb, merített papír. Vízjele az eltérő minőség ellenére az előbbiével azonos papírmalom munkájára vall: J. HELLER fel­

irattal és díszes címerpajzzsal. Ez a vízjel is azonos A' horvát zendülők egyik ritkábban meg­

jelenő vízjelével. Mérete ennek is 195 + 250 mm.

Az első rész versei

A' Juhász, és bojtára illetve a Toldy Csepelben című két versnek eddig csak nyomta­

tásban megjelent szövegét ismertük. Gyulai Pál (Vörösmarty Összes Munkái. Nyolczadik köt.

1885. 389—390.) erről a kéziratról írja: „Mindkét költeményt beküldötte Kisfaludy Károly Aurórájába, de Kisfaludy egyiket sem volt hajlandó kiadni, s gyöngéden, némi ürügy alatt visszautasította. Még ekkor a két költő ismeretségének csak küszöbén állott."

A kézirat azonosságát azzal a küldeménnyel, amit Gyulai említ, a 2.v lapon található, ugyancsak Vörösmartytól származó „Jegyzés" bizonyítja, amely a második rész első költe­

ményét követi. Ebben a költő a Dafnis, és Titirus átírásáról beszélve közvetlen választ ad Kisfaludy Görbőre küldött válaszlevelére. (Részletesen lásd a második rész verseinél.) Az első rész tartalma, tisztázat jellege, mindkét rész levél alakja, a két kézirat közös sorsa, kezelése igazolja számunkra, hogy éppen az a kézirat fekszik előttünk, amely Vörösmartytól Kisfaludy­

hoz, az Auróra szerkesztőjéhez, Görbőről elsőként érkezett. Vörösmarty levele a küldemény borítékát képezhette, ma már nincs meg. A levelet — amint ezt Sallay Imre, Igénytelen rövid vázlatok Vörösmarty Mihályról c. emlékiratából (Lukácsy—Balassa: Vörösmarty Mihály 1800—7555. Bp. 1955. 50.) a kellő, óvatossággal és átértékeléssel ki lehet olvasni — talán Sallay Imre útján küldte meg Kisfaludy Károlynak. „Vörösmarty . . . iratának a mondott Auróra lapjaiba leendő beiktatása ügyében Kisfaludy Karolnál való bemutatására engemet bízott meg. —Téli hónapok egyike volt az 1823. évnek. Kisfaludyhoz beléptemkor, ő épen olajfestési műben foglalkozván, Vörösmarty levélkéjét átadtam nekie; tartalékát elolvasván, hozzám közeiedék, kérdezve: Kicsoda ez a Vörösmarty? — elmondám, ki s mily állapotú és

korú legyen. Kisfaludy viszonzá: Én soha hírét sem hallottam." — (Sallay további emlékezéseit

£s az előzményeket is összecseréli, a Kis gyermek halálára c. versre érti történetét, de ez 1824 végén keletkezett.) Kisfaludy csak éppen A' Juhász, és bojtára, Toldy Csepelben kéziratának átvételénél kérdezhette, hogy ki ez a Vörösmarty, mivel 1823 őszén már személyesen is isme­

retséget kötött vele.

A' Juhász, és bojtára

A kézirat 5.r—6.v lapján olvasható. A vers először a Vörösmarty' Minden Munkái.

Pesten Í845—48. I. köt. 93—96. lapján jelent meg, ez volt minden további kiadás alapja.

(Lásd Vörösmarty Mihály Összes Művei. 1960. I. köt. 226—228. és 641—642.) Vörösmarty 1822. novembere és 1823 februárja között, görgbői joggyakorlata idején küldhette Kisfaludy Károlynak, aki válaszát 1823. márciusában Vörösmarty görbői címére juttatta el. Ez a vers második, kézirata (K2), keletkezésének helye valószínűleg Görbő. Elveszett eredetije (első kézirata, K2) is 1822 végéről származott. Toldy Ferenc Vörösmarty' Minden Munkái 1845—48-as kiadásához készített terv-vázlatában, jegyzékbe véve az Apróhb Versezetek kéziratos füzeteit, a második, később elveszett füzetről írja: „Második füzet 1822 utolsó felében —Vörösmarty Mihály törvénytanuló . . . 12. A' juhász és a bojtár". (Vörösmarty Mihály összes Művei 1962.

III. köt 595—598.) Az ott felsorolt 19 versből ez tehát a 12. Toldy a verseket Sallay Imrével másoltatta le a kiadás számára, amint ez a vázlathoz mellékelt levélből kitűnik.

Az ekloga harmadik kézirata a görögös nevekre átírt főváltozat, a Dafnis, és Titirus.

Az előbbiekben megállapított időrend alapján a második kézirat későbbi szöveg annál, amit Sallay az 1845—48-as kiadás céljára lemásolt. Eltérései tartalmi szempontból nem jelen­

tősek. Közülük a következő, több szótagra menő változatokat emeljük ki:

3. sor 1845. Bús ha kel a' szép nap, szomorú ha lenyugszik, epedve K2 Bús vagy nap' keltén, szomorú lenyugatkor: epedve 9. sor 1845. És te kesergsz. Hév könnyeidet hűs csermelyek iszszák,

K2 És te kesergsz. Hév könnyeidet hűs patakok iszszák, 45—46. sor 1845. Lányodat a' halmokon láttam lézegni: kíváncsin

Fordítá ligetünkre szemét 's szép bútalan arczát.

K2 Lányadat a' ligeten láttam lézegni. Kíváncsin fordítá halmunkra szemét, 's bútalan arczát

53—55. sor 1845.Ó ha beszéded igaz, 's nem lappang benne csalárdság. . . Juhász

Teljes igaz, hidd el, 's nem lappang benne csalárdság.

Bojtár

Illykép bojtárod, mint e' táj, víg leszen i s m é t . . . K2 Oh ha beszéded igaz, 's nem lappang benne csalódás.

Juhász t

Teljes igaz, hidd el, 's nem lappang benne csalódás.

Bojtár

Akként bojtárod, mint e' táj víg leszen ismét. . .

Vörösmarty tisztázás közben a 47. sort kifelejtette. A 48—49. sor leírása után e hibát észre vette és a 47. sorral folytatta a munkát, kihúzva a közbeeső sorokat. — Jellegzetességei még a második kéziratnak a sorkezdő kisbetűk. A költő 27 sort kezd kisbetűvel.

Toldy Csepelben

A kézirat eddig nem volt ismeretes. Eredetije az Apróbb Versezetek elveszett második füzetében volt, amelynek tartalmát Toldy Ferenc írta le az előbbiekben idézett kiadási tervé­

ben. Ott a l l . versként szerepel. A vers először Vörösmarty' Minden Munkái. 1845—48.1. köt.

88—92. lapján jelent meg. (Lásd Vörösmarty Mihály Összes Müvei. 1960. I. köt. 222—226. és 641.) Vörösmarty 1829-ben Toldy címen — eléggé más felfogásban — teljesen újra írta e versét. (Lm. II. köt. 49—53. és 350—356.)A kézirat (K2) jellegzetes főbb eltérései az 1845—48-as kiadástól bemutatják, hogy a véglegesnek tartott szöveghez képest a költő további javításo­

kat végzett a második kéziraton.

7—8. sor 1845. Toldy a' kit ösmer napkelettől Minden élő, V retteg nyugatig.

K2 Toldy, a' kit ösmer minden élő 's retteg, napkelettől nyugatig.

42. sor 1845. 'S a' leányra vetvén hős szemét

K2 'S a' leányra vetvén hév szemét ^

44. sor 1845. A' cseh bajnok ösmert nyomdokán.

K2 a' cseh hős' tekergő nyomdokán 53. sor 1845. így,találja őtet Toldy, és szól:

K2 így találja őtet Toldy, és mond:

60. sor 1845. Mint sem engem megdönt kardotok, Ka mintsem engem érhet kardotok.

115. sor 1845. Hallja néha a' csatajt kilátja K2 Hallja néha a' csatát, -kilátja

• 126. sor 1845. Szív-repesve jő már anyja is.

K2 fölvidulva jő már anyja is.

Eltérés mutatkozik a második kéziratban a hosszú sz írásában is: itt még mindenütt szsz írással találkozunk. Két helyen, a 16—17. és a 112—113. sor között a költő sorközt hagy, így három fő részre osztja a költeményt. A 207 sor közül itt 84 sor kisbetűvel kezdődik.

A kéziraton a költemény után egy újabb vers címe található áthúzva, de szövege hiányzik, üres hely maradt alatta a lap aljáig, és a következő, 9,v lap is üres. Az áthúzott cím: A' viliik' jelentése. A lemásolást a költő a cím leírásával abba is hagyta. A vers a Hűség diadalma (Negyedik ének 171—226. sor) lírai betétje lett volna, amely Viliidal címen meg­

jelent külön is Vörösmarty' Minden Munkái 1845—48. I. köt. 50—52. lapján. E kiadás és Toldy idézett jegyzéke szerint az 1822-ben írt darabok között szerepel, ugyanazon elveszett füzetben, amelyben a jelen kézirat előző két költeménye is föllelhető. (Lásd még Vörösmarty Mihály Összes Müvei 1960. I. köt. 196—198. — Börzsöny,' 1822. keltezéssel — és jegyzeteit uo. a 606—607. lapon. A Viliidal keletkezéséről és forrásairól lásd i. m. 1963. VI. köt. 246—254.

lapját. Uo. a költemény szövege a 41—43. lapon szerepel.) A második rész versei

A Dafnis, és Titirus továbbá A' találkozás című versek az eredetihez képest jelentősen átírt kéziratai mostanig kiadatlanok voltak. E'kéziratok 1823. március—'áprilisában keletkez­

tek. A Dafnis, és Titirus átírása A' Juhász és bojtár —• A' találkozás pedig a Szerelmesek címen ismert költemény. A Dafnis, és Titirus végén Vörösmarty jegyzete olvasható:

„Jegyzés. Két helyen a' „Titirus" és „Bojtár" között azért hagyok választást, hogy, a' mellyi-ket jobbnak ítéli, tartsa meg. Hoszszabbá pedig a' versezetet épen nem tehetem: mert talán egészen másféle lenne, a' mit hozzá fognék adni. A' helyett ide írok még néhány darabokat."

E jegyzet válasz Kisfaludy Károlynak 1823. március 19-én Vörösmartyhoz írt levelére (Vörös­

marty Mihály Összes Müvei 1960. í. köt. 641—642. 1.), amelyben többek között ez áll:

„A munkál ^ránt, köszönetem mellett őszinte választ adok: Toldyt jövő évre hagyom, minthogy ezenre több illyetén -tárgyak küldettek be, 's azoknak felvételét ígértem. A' másik versezetet, szívesen felveszem; mindazonáltal egy kérdést bátorkodom tenni: Nem lehetne e' ezen különben szép 's lágyan írt Idyllbe Graecismust szőni? A' Juhász és Bojtár nevezet (pedig képtelen) sok olvasót elijeszt. Én magam tapasztalam, kivált a szépnemnél ezen elő­

ítéletet, és egy Almanach, melly gyönyörködtet 's nem tanít azt nem czáfolhatja meg.

Azért, ha ezen költeményt általában dialogizolni méltóztatna, görög nevet adván czíme-rül, több kedvelőt nyerhetne. Bár volna még benne több cselekedet (Handlung), melly az egésszet meghosszabbítaná !

A nyelv tiszta és szép és nem hízelkedem azon reménnyel, melly olvasásakor lepett meg, hogy tisztelt Hazafim ezen nehéz pályán dicsőséget szerzend.

Ha felljebbi kérésem figyelmet érdemel: méltóztassék ezen Idyllt levélben hozzám küldeni; szintúgy köszönettel venném, ha még több metrumos és köztárgyra czélzó ver­

seket vagy Epigrammákat is által szolgáltatna, én nem mulasztom el nevét, mint nyel­

vünk' újabb hősét, a' Hazának bemutatni."

Vörösmarty első levele Kisfaludy Károlyhoz a fentiek szerint is a Toldyt (Toldy Csepel­

ben) és A' Juhást és bojtárát tartalmazta. A jelen kézirat első része (5,r—9.v) jól mutatja, hogy a megírás után eredetileg négyrét volt hajtva, a szokott levél-nagyságra.

Vörösmarty — Gyulai Pál szerint (Vörösmarty Összes Munkái 1885. VIII. köt. 389—

390.) — Kisfaludy levelének hatása alatt a „Toldyt újra átdolgozta, de a Juhász és Bojtárt nem bántotta s igaza volt." Gyulai azonban téved. Vörösmarty eleget tett Kisfaludy kérésének.

A jelen kézirat második részének (l.r—4.v) első darabja, a Dafnis, és Titirus közel szószerinti átírása A' Juhász és bojtárának görög nevű szereplőkre. A második rész a kért „metrumos és köztárgyra czélzó" verseket is bemutatja. (A'völgyi lakos, Szigetvárról, A' szanakodohoz)

A' találkozás c. költemény görög nevekkel átírt változata a Szerelmesek c. költemény­

nek, amelyet Vörösmarty ugyancsak 1822-ben írt meg Börzsönyben.

A kézirat második része is eredetilég négyrét volt hajtva megírás után, levélben jutott el Kisfaludyhoz, 1823. március 19-ét követően. Figyelembe véve Kisfaludy iránt az átírás tényébe is bemutatott tiszteletét. Vörösmarty alighanem áprilisnál tovább nem késlekedett második levelének megírásával.

A fentiek alapján elfogadható magyarázat a jelen kézirat mindkét részének keletkezé­

sére, hogy azok két különböző időben Kisfaludy Károlyhoz írt Vörösmarty-levelek mellék­

letei voltak. A szokás szerint borítékul szolgáló levelek elvesztek, a kéziratok pedig Kisfaludy vagy az Auróra szerkesztőségének hagyatékával illetve fennmaradt irataival, vagy más kiszá­

míthatatlan úton kerültek az antikvárius birtokába.

A két átírt költemény Kisfaludy óhajának teljesítése ellenére sem jelent meg az Aurórában. . ' .

A Dafnis, és Titirus, továbbá A' találkozás külön-külön főváltozatnak tekinthető, amelyet Vörösmarty a kézirat tanúsága szerint kiadásra sz_ánt. Kisfaludy azonban éppen nem e két átírt verset adta ki az 1824-es Aurórában, hanem a kiegészítésül leírt, az ún. almanach-lírának jobban megfelelő verseket, A' völgyi lakost és A' szánakodóhoz címűt. A görög nevekkel átírtkét vers úgy látszik e formában sem nyerte meg Kisfaludy tetszését. Tanácsai közül Vörös­

marty nem mindent teljesített. A szereplők nevének átírásán kívül mást nem tett, elmaradt a kért „több cselekmény" és a költemény meghosszabbítása. Vörösmarty válaszul írt „Jegyzés"-e elárulja az ifjú költő öntudatának magas fokát: nem vállalja a hosszabbítás munkáját „mert egészen másféle lenne", vagyis művét kerek egésznek, sikerültnek érzi, amelyen mint alkotója, erőszakot nem tehet. A legmesszebb ment el akkor, amikor Theokritosz eklogáira emlékeztető művét görög szereplőkre írta át. A két átírt vers közlése ekkor elmaradt. Rövidesen azonban maga Kisfaludy Károly is a népies költészethez fordult, s az 1829-es Aurórában már 25 népdalt közölt Szalay Benjámin álnéven. így került sor az eredeti szövegek közlésére Vörösmarty' Minden Munkái 1845—48. I. kötetében, az eredeti formában, amely a Szerelmesek esetében a ma is meglevő kéziratra, A' Juhász, és bojtára esetében pedig az első (elveszett) kéziratra támaszkodhatott.

Tóth Dezső (Vörösmarty Mihály. Bp 1957. 55—56.) a Kisfaludy levelében (1823.

március 19.) foglalt, fent idézett kérésről ezt írja: „Lényegében tehát azoknak az elemeknek, annak a modornak visszaállítását követeli, amelyek az eklogákat kezdettől írogató Vörösmarty-nál az ideig már lekoptak. A felszólítás nyomán a naiv magyarítás eredetiesség imitálása, el is vész. A pásztorlányokban már Amaryllis és Daphne felelget; egy más idillnek Myrtill és Daphne a címe. Nem csoda, hogy Vörösmarthy a további költeményeket kérő Kisfaludy számára korábbi versei közül is azokat választja ki, amelyek legközelebb esnek a divatos hanghoz. A' szánakodó­

hoz továbbá A' völgyi lakos meg is jelennek a következő évi, 1824-es Aurórában s valóban nem . rínak ki különösen a német szentimentális líra sablonjait követő verstermésből.

Az Etelka-versek legtöbbjére ez a szentimentális hang jellemző, s nagyrészt az ezzel járó jellegtelenség az, ami miatt az irodalmi köztudat elejtette az Etelka-lírát a szerelem mél­

tóbb, epikus megörökítési formáival szemben."

Horváth Károly szerint „A pásztorköltemény, az ekloga egyrészt kapcsolódik az egyházi iskolákban dívó újlatin költészetben meggyökeresedett hagyományhoz — tehát alkalmi köl­

temény .',. Másfelől az ekloga gessneri és az ősi theokritoszi hagyomány szerint a szerelmi költészet formája lesz, a fiatal Vörösmartynál is az első börzsönyi évek' alatt. A Hebe első évfolyamai, a Szép-Litteratúrai Ajándék több ilyen eklogát közölnek. (Pl. Hebe 1823. Szent Miklóssy Aloyz: Myrtill, Chloe.) 1822 végén a fiatal Vörösmarty beküldi A' juhász és bojtár c.

versét az Auróra szerkesztőjének... Vörösmarty 1823 elején valóban egész sorát írja meg a görög nevekkel ellátott pásztorkölteménynek." (Horváth Károly: A klasszikából a romantikába.

IOK XIX. 1—4. sz. 250.)

Az alábbiakban teljes egészében adjuk az első átírt költemény szövegét.

Dafnis, és Titirus.

Dafnis

Titire, szólj, mi bajod, melly bánat nyomja sóhajtó Melledet? elmédet mi tűnődés hozta zavarba?

Bús vagy nap' keltén, szomorú lenyugtakor: epedve, 'S kedvtőltés nélkül tereled kis nyájadat erdős 5. Völgyeken, és hegyeken, 's tarkás vízparti mezőkön.

Ébred téli nyugalmából a' fű, fa körüled, És fiatal szépségében koszorúzva virággal

Jő tavaszunk, 's örömet vígan hint minden utadra, És te kesergsz. Hév könnyeidet hüs patakok iszszák., 10. Gyenge nyögéseidet lassú szél szárnya repíti,

'S bús környékedben panasziddal zugnak az öblök.

Szöszke szelid kis Titirusom, mondd bizva mi hervaszt.

Dafnis kérdezi, szólj: írt lel készsége sebedre Titirus

0 Pásztor lelkem szomorú, mint a' vadon éjjel, 15. Mellyre nehéz zivatar száll a' csillagtalan égből

És hidd el, lelkem szomorú fog lenni halálig. • A' búfödte napok hetek egymást váltva lefutnak, . Eljő vég napom is: megnyughatom akkor örökre.

Majd néz a' kis nyáj erdőn, vízparti mezőkön,

20. 'S a' szomorú bojtárt (v Titirust) többé nem fogja találni.

Már mélyen fekszik sírjában, 's hallgat az akkor, Ott, hol szívének keserű fájdalmai szűnnek

Dafnis

Kis botor, és te halált mersz említgetni, holott még Tízen túl hat nyár feselő éltedben alig múlt, 25. És nyájamnak most első nemzéseit őrzöd

Titirus

Elsőt, ah de talán gyötrött éltemben utolsót.. . O Pásztor, mikor én ezelőtt a' parton enyelgve A' lassan zuhanó viznek mélyébe lenéztem, Gyenge szelíd arczczal könnyű tündéres alakban 30. Egy csínos gyermek remegett föl élőmbe vidáman.,

'S ajka mosolygóbb lett, valahányszor rá mosolyodtam.

Most, ha könnyűs szemmel letekintek tiszta vizekbe, Egy halovány bús kép lebben szórt hajjal élőmbe, Melly szemeit lehunyó félben szemeimbe mereszti;

35. Érzem jól, ez lesz az enyészet képe. . .halálom.

Dafnis

Lásd nyomorult gyermek, mint vagy gyötrője magadnak.

Mig te vidám voltál, a' vizben víg vala képed,

most Veled elkomorul. De miért vagy m.ost te szomorgó?

,A' ki vidám voltál, mért vagy most búba merülve?

40.Valld meg okát hamar:-ok nélkül nincs semmi, nem is lesz Hallgatsz? Hasztalan; én tudom azt: nincs titkod előttem.

Titirus

0 Pásztor, ha tudod, 's jó vagy, fogsz szánni bizonynyal.

Dafnis

Szánni szerencsétlent, szomorút enyhíteni szoktunk.

Jer, ne busúlj, megtér, ki után búsongasz, öledbe.

45. Lányadat a' halmon láttam lézegni: kíváncsin Fordítá ligetünkre szemét, 's szép bútalan arczát.

. Jersze, tereld velem a' nyájat, megleljük azonnal.

lm a' szilfa felé szöknek bárányai: mozdulj, Hajtsd juhodat, hajtsd a' szilajabbat gyorsan előre.

Titirus

50. Annyi csalódásim félénkké tettek. Ezentúl

még ha csalódnom kell: a' nagy kín eltemet engem.

Dafnis

Ám ha szavam megcsal, tied a* nyáj, vidd el Örökre.

Titirus

Oh ha beszéded igaz, ' nem lappang benne csalódás.

Dafnis

• Teljes igaz, hidd el, nem lappang benne csalódás.

. Titirus

55. Illykép' bojtárod (vagy: „Titirus is") mint e' táj, víg leszen ismét Ah, de ha csalsz, legutolsó lesz, lelkemek ez óra,

's a' kikelet', szele, melly gyengéden szórja leomló Fürteimet, ha megént eljő egy más kikeletben, A' mit fölkapjon, csak alig fog lelni poromból.

Jegyzés. Két helyen a' „Titirus" és „Bojtár" között azért hagyok választást, hogy, a' mellyiket jobbnak itéli, tartsa meg. Hoszszabbá pedig a' versezetet épen nem tehetem: mert talán egészen másféle lenne, a' mit hozzá fognék adni. A' helyett ide írok még néhány darabokat.

A Vörösmarty jegyzetét követő darabok: A' völgyi lakos, A' találkozás, Szigetvárról és A' szánakodóhoz.

A fó'változat szereplőinek neve előfordul egyéb VÖrösmarty-eklogákbari is. Lásd még a Myrtill és Daphne címűt, amelyről Cser László (Vörösmarty és Horatius ItK 50. 1940. 137. 1) megállapította, hogy gondolatmenete sokban megegyezik Horatius Lydiához írt ódájával.

Daphnis a monda szerint Hermes és egy nimfa gyermeke, akit anyja babérligetben hozott világra. Daphne a babér görög neve. Daphnis az első pásztordalok énekese a mondák szerint.

A görög pásztorköltészetet Theokritos dalai hagyományozták az utókorra, ezt eleveníti fel Longus pásztorregénye a Daphnis és Chloe. Titirus is ókori görög pásztornév, amely Horatius I.

eklogájában szerepel.

Vörösmarty — önéletrajzából tudjuk — a hatodik iskolában ismerkedett meg Rájnis ekloga-fordításaival. Valószínűleg Baróti Szabó Dávid ekloga-fordításait is ismerte. Lásd:

Lengedező széltőt.. . és Titirus Mopsus című diákkori verseinek jegyzeteit Vörösmarty Mihály Összes Müvei. 1960. I. köt. 437—438. és 421—422. lapján.

A' völgyi lakos

Eddig csak egyetlen kézirata és két kiadott főváltozata volt ismeretes. Első kézirata az OSzK-ban Oct. Hung. 639. sz. alatt a 7. v—8. r lapon olvasható, mint az Apróbb Versezetek 15. sz. darabja. A füzet beosztás alapján e vers keletkezési helye Börzsöny, 1821. A második, jelen kézirat, másolat az előbbiről. A másolat 1823. március 19. után, Görbőn készült. Meg­

jelent az Aurórában 1824-ben, majd a költő munkáinak 1833-as és 1845-ös kiadásában. A leg­

újabb kiadás — Vörösmarty Mihály Összes Müvei. 1960. I. köt., 171—172. és 576—581. — jegy­

zete szerint „A völgyi lakos cenzori kéziratpéldánya is megvolt az MTA-ban Podhradszky József gyűjteményéből (Vegyes 4r 13. 1. sz. alatt), de elveszett. A cenzori példányon a katalógus tanúsága szerint ez állt: 724—923 Auróra p. 11—4° Admittitur Budae 4 Sper 1823. per Frider Drescher mp."

Az utóbbi adat egyben lezárja a Görbőről Kisfaludyhoz küldött jelen kéziratok fontos időszakát: Drescher Frigyes cenzor nyomtatási engedélyének kelte 1823. október 4. Drescher csak a Vörösmartytól megküldött kéziratok újabb tisztázatát láthatta, így a jelen kéziratok

Az utóbbi adat egyben lezárja a Görbőről Kisfaludyhoz küldött jelen kéziratok fontos időszakát: Drescher Frigyes cenzor nyomtatási engedélyének kelte 1823. október 4. Drescher csak a Vörösmartytól megküldött kéziratok újabb tisztázatát láthatta, így a jelen kéziratok

In document P. MESTER ÉS MÜVE (Pldal 164-170)