egyesület nem létezett.
Hasonlókép kell az olasziakról vélekedni, kik IV.
Bélától még előbb különös .szabadalmat nyertek.
Többnyire láttak már, hogy azok az 1273 évben Kun Lászlótól is kaptak kiváltságlevelet, s abban a többi közt az mondatik, „quod in omnibus et per omnia illam et eandem ipsi et eorum successores libertatem et hone
statem conevetudinem habeant, quemadmodum et hactenus habuerunt, qua universi alii hospites nostri Saxones de Sce- pes juxta formam privilegiorum suorum quae tam ipsis Saxo- nibus, quam Colonis praenotatis priscis temporibus concessae fuerunt gratulantur.“
Tehát a szászok egyesületének 1271 évnél sokkal régiebbnek kellett lenni! én azonban úgy vélem, ez a levél, ha betű értelme szerint vétetik, magával üt
közik, mert László király azt mondja, az Olaszok az
zal a szabadsággal éltek és élnek, melynek valameny- nyi szepesi szászok örülnek, már pedig a napfénynél világosbb, hogy a szászok 1273 évben annak a szabad
ságnak örültek, melyet két évvel előbb, V. Istvántól nyertek, azt pedig régi időkben kapott privilégiumaik
ból számlázottnak nem mondhatni, következőleg ezt ismét csak azon korbéli logikátlanságnak és írásbeli vigyásztalanságnak kell tulajdonítani, s az iratnak idé
zett szavait ekkép kell értelmezni: a szászoknak V.
István király előtt is, sőt mihelyt itten letelepedtek, az eredeti rendszer és rendelet szerint is, mint más egyes községeknek bizonyos kedvezmények jártak, s az Olaszoknak e részben a szászoknál alacsonyabb sorsa nem volt, ennél fogva midőn V. István a közös bíróságot, és azzal szükségképen együttjáró egyesülést megengedte, az olaszok is a szászokkal egyen
joguak-5 '
66
nak tartattak, hanem az olaszoknak kiváltságaik, mi
vel ők szászok nem voltak hihetőleg a megye ispánja által kérdésbe vonattak, vagy akár kitől faggatást szen
vedtek, miért az olaszok a királyhoz folyamodtak, s ez azután általán nyilvánította, hogy az olaszok a szá
szokhoz hasonlók.
Mindezekből biztosan következtethetni, hogy a szepesi szászok elődei nem egyszerre települtek ha
zánkban, s az 1271 év előtt egyesülve nem voltak, továbbá hogy ezen év előtt a szász tartományi gróf még nem létezett, az mind azáltal megengedhető, hogy azoknak egy része, egy helyről s egy időben érkezett, s hogy köztük V. István kora előtt is már folytono
san szoros kapcsolat volt. és hasonló szokások diva
toztak, de a mondott idő előtt törvényesen és közha- tóságilag egyesülve nem voltak.
Kétség kívül a tatárdúlás után érkezett szászok voltak azok ie, kiknek IV. Béla király megengedte, hogy a somogyi (Szmizsáni Schmegeni) ebészektől azon feltétellel telkeket vehessenek, és ottan megtele
pülhessenek, hogy ők is a peczérek kötelességét tel
jesítsék „Béla“ s a t. (T. 4. v. 2. p. 211.)
A szláv peczérekkel össze vegyült szászok, az egyesült szász tartományiaknak szabadalmaira vágy
ván, III. Andrásnak mind addig könyörögni megnem szűntek, mig ez őket a többi peczér társaikkal együtt az ebészségtől felmentette, s határukat készpénz fize
tés terhe alatt birtokolni megengedte „Andreas“ e a t . (T. 6. v. 1. p. 215.)
Az idézett két levélnek teljes egybevetése után nem lehet kételkedni, hogy IV. Bélának ezen szavai
„nec ultra id per eos, vei per Comitem ipsorum pro tempore
67 constitutum in aliquo possint aggravari,“ azt jelentik, hogy az ebészeket se uj társaik, se a szepesi ispán az ebészséggel járó kötelességeiknél egyebekre ne szorít
hassák, ezek pedig „talem eisdem fecimus gratiam, ut per Comitem ipsorum, vel per centuriorem, more aliorum Saxonum nostrorum in Scepus existentium, et non aliter in omnibus cau
sis debeant judicari,“ ekképen értendők, „a szepesi ispán vagy az ebészek századosa a szászok törvényei sze
rint ítéljék őket, mert III. Andrástól a somogyi ebé
szek már mindnyájan azt kérték, hogy a szepesi ispán hatósága alól felszabaditassanak, azokat a dolgokat még is kivéve, melyekben az egyesült szászok is an
nak hatóságát elismerni tartoztak,“ nem mondja a ki
rály világosan, hogy a százados megszűnjék, s hogy a kiváltságot megnyerők bírót választhassanak, mert az szükségképen következett.
Többnyire a somogyiak az egyesülethez nem csatlakoztak, mert Károly király privilégiumában So
mogynak, vagy Szmizsának vagy Schmegernek hire- pora sincsen.
A Szászok összes birtokaikat das Land der Saxen nevezték és innen latinul provincia vagy terra Saxo
num; utóbb pedig a 24 főhelynek, a 24 bíróságnak meghatározása és az egész szerkezet felállítása után provincia 24 civitatum · Scepusiensium; de nem kell azt képzelni, hogy a szászok bizonyos terjedelmű föl
det egy szakadatlan térségen kizárólag birtokoltak, mert az ő földük részint vár és más királyi birtok által, melyen királyi félszolga népek ültek, részint ma
gánosoknak p. o. Adolf és Árnót maradékainak birto
kaik által, melyeket azok időjártával szaporítottak, nem csekély részben megszaggatva volt, mi ugyan számos
68
régi levelekben olvasható határ leírásokból megmu
tatható, de felesleges volna, mert vegye csak kezébe akárki Szepes földképét, és vesse egybe Károly ki
rálynak a szászok birtokait elősorozó kegyleveleivel, azután könnyen meg fog győződni a mondottok va
lóságáról.
A Szászok tartományi bírójukat Landgrafnak hív
ták, a mint Károly és Lajos királyoknak német pri
vilégiumaikból és maguknak a szászoknak községi ha
tározataikból bizonyos, (Vagn. T. 1. p. 241.) a gróf hajdan bírót jelentett, latinul provinciae Comes nevez
tetett, (hogyan hívták a szepesi magyarok? annak nyomára nem akadtam, hihetőleg szász grófnak ne
vezték). Egy két levélben a tartomány fő városától Lőcsétől Saxones de Leucha (T. 6. v. 1. p. 245.) és a gróf Comes de Leucha. (T. 6. v, 1. p. 222.) Mondatik ugyan Comes Helbrandus de Leucha, hanem más le
velekből kitetszik, hogy azon időben az szász gróf volt. (T. 6. v. 1. p. 328. és Hlilmann.)
A 14 századi levelekben gyakran neveztetik Co
mes terrestris is vagy terraneorum is. Néhol Comes terrae de Cyps vagy Judex teiTestris Saxon um, Ju dex Saxonum de Scepus, egyetlenegy létezik a 15 század közepéből, melyben Comes Saxonum parochia- lis mondatik; ez I. Ulászló királynak 1440 évben kelt levele, melyet már említettem (Vagn. T. 1. p. 222.), de ezen elnevezése a szász grófnak hibábul történt, minthogy a parochialis Comes czim számtalan ős irat kétségtelen tanúsága szerint, a megyék ispánjainak saját czime volt.
A tartományi gróf megválasztása idejének meg
határozását sehol se lehet találni; a választás módjá
ról pedig a szászok községi határozatai, melyek az
69