Vállalkozók

A “vállalkozó” a virilisjegyzékek korabeli következetlen termino­

lógiája miatt nem egyértelmű foglalkozási meghatározás. Az építési vállalkozókat például hol építészként, hol vállalkozóként nevezték meg, de a regálebérlőkre is alkalmazták e fogalmat, mint például az 1881-es és 1885-ös miskolci virilisjegyzék Sugár Dávid esetében, de soha nem nevezték vállalkozónak a gépgyártással foglalkozó szemé­

lyeket még akkor sem, ha üzemméretük mai fogalmaink szerint in­

kább indokolta volna a vállalkozó, mint a gyáros megnevezést.98 3.2.2.1. Építési vállalkozók

Az 1872. évi polgármesteri jelentés arról számol be, hogy 1867-től százakra menő új építkezések történtek a városban. Különösen fel­

lendült az építőipar az 1878-as árvíz után. Az építkezések számának növekedése részben összefüggött a városi lakosság számának roha­

mos emelkedésével, részben jó befektetésnek kínálkozott az építtetők számára. Azok a személyek, akik 1872 és 1917 között valamely építőiparral vagy építőanyagiparral kapcsolatos tevékenység folytán a legnagyobb adózók közé kerültek, társadalmi hovatartozás szerint többféle kategóriába sorolhatók:

97 A Kereskedelmi és Iparkamara közös ülési jegyzőkönyve. 1897. 3.p.

98 A terminológia pontosításával a vállalkozó kereskedők esetében fog­

lalkozik Bácskai Vera, A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reform­

kori Pesten. Bp., 1989. című könyvében

Vállalkozók A múlt században építész megnevezéssel felvett személyek kizárólag a kivitelezést szervező építési vállalkozók voltak, akik esetleg saját szükségletük kielégítésére téglagyárat haszonbéreltek, mint Lachs Gyula és Blau Gyula. A tervező mérnök már 2o. századi kategória és értelmiségi foglalkozás. Az 1884-es miskolci naptár, amely ebben az időben a lak- és címjegyzéket pótolta, három építési vállalkozót - Lachs Gyula, Kobek József, Blau Gyula - tüntetett fel. Mindhármuk nevével találkozunk a virilisek között is. Az 1878 után meginduló építési hullám - maguk is háztulajdonossá váló — vállalkozói ők, akik a város részéről megrendelt, viszonylag nagy jövedelmet biztosító útburkolási munkálatoknak és a sorra épülő hivatali épületek kivite­

lezési munkáinak a vállalkozói, de ők végezték a színház építését is ." Befektethető tőke nélkül nem működhettek sikeresen, amit az is mu-tat, hogy jelentős készleteket halmoztak fel, ők maguk előlegezték az építőanyagot100 és téglagyárat vagy más építőanyag­

előállító üzemet is működtettek. Mindezek jelentős kockázattal jártak. A nagyobb városi középítkezések befejezése után a század- forduló körül ezek a vállalkozók kiestek a legnagyobb adózók közül, de így is 10-18 évet töltöttek e csoportban. Egyedül Lachs Gyula került be pénzintézet, a Miskolci Hitelintézet vezetőségébe. Három pénzintézet részvényesei között találjuk, 40 db részvénnyel. Az építési vállalkozók közül egyedül ő volt tagja a Nemzeti Kaszinónak.

Az 1878-as nagy árvíz után meginduló, az egész városképet átformáló építkezések nem egyszerűen a hagyományos építési kis­

iparban érdekeltek vagyonának a megnövekedését eredményezték, hanem megteremtették az építési vállalkozó típusát. Alátámasztja ezt, hogy a fizikailag is építéssel foglalkozók közül senki sem került be a legtöbb adót fizetők közé. 1885-ben 10, 1912-ben 21 ács lakott a városban,101 de egyikük adója sem érte el azt az összeget, ami tulaj­

donosát bejuttathatta volna a viriHsek közé. A hat cserépfedőnek is kevés volt ehhez a jövedelme.

" BAZm. Lvtár IV-1902. 4480/880.

100 BAZ m. Lvtár VIII-701. 5.d. A Színház építkezési költségeinek kimutatása

101 Váncza Mihály i.m. (1885). - Miskolci képes naptár (1913)

59

A városi hatalmi elit

3.2.2.2. Építőanyag-gyártással és forgalmazással foglalkozók A legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki azok, akik kihasználva az építési konjunktúrát, tőkéjük egy részét építőanyag­

gyártásba és forgalmazásba fektették, mint például Csáthy Szabó István gyógyszerész. Furman János ügyvéd is nevezetesebb volt tég­

lagyáráról, mint eredeti foglalkozásáról, de megtalálható itt a cement- és betongyártással, valamint épületfa-kereskedéssel foglal­

kozó Engel Ignác is. A Furman-testvérek, akik közül Jánost 1885- ben vették fel a virilisek névjegyzékére, 1855-ben alapították tégla­

gyárukat.102 1870-ben azonban a Diósgyőr-Miskolci Egyesült Tégla­

gyárban nagy konkurrensük akadt, de az igazi vetélytársat a Gőz­

téglagyár megindulása jelentette 1892-ben. Egészen nyilvánvaló, hogy a Furman-testvérek magánvállalkozása nem versenyezhetett a 100 munkást foglalkoztató, évente 6 millió téglát termelő gyárral,103 amely 1893-ban, egy évvel indulása után már 10%-os osztalékot fizetett részvényeseinek.104 Az építőanyag-gyártással és forgalmazás­

sal foglalkozók valamennyien kiterjedt pénzintézeti kapcsolatokkal rendelkeztek {Furman János például 1882 és 1890 között vezérigaz­

gatója volt a Miskolci Takarékpénztárnak) és Engel Ignác kivételével tagjai voltak a Nemzeti Kaszinónak, valamint a városi képviselő- testületen kívül a megyei törvényhatósági bizottság virilis csoportjá­

nak is.

1900 után az építőiparral kapcsolatos kategóriák átcsoportosulását fi­

gyelhetjük meg, ami összefüggésben van a város rohamos fejlődé­

sével. A gazdasági élet területei egyre inkább különleges szakértel­

met és foglalkozási specializációt igényelnek. Míg a múlt század épí­

tőiparral kapcsolatos virilisei az építési vállalkozók és építőanyag- kereskedelemmel s -előállítással foglalkozók, addig a századforduló után kizárólag az építőanyag-kereskedelemmel foglalkozók és az

102 Szcndrei János i.m. (1911). 5.k. p. 750.

103 A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1893. évről. Miskolc, 1894.

n . 1 l ó .

104 A Miskolcon Göztéglagyár 1893. évi zárszámadása. Miskolc, 1894.

Gyáriparosok építészmérnökök képezik az építőiparral kapcsolatos virilisek körét.

A részvénytársasági forma erőteljes térhódítása következtében ki­

szorulnak a legnagyobb adózók sorából az építőanyag-előállítással foglalkozó magánvállalkozások.