I. A vállalat és vállalkozás története
I. 1. A kezdetek és a vasútépítkezések
5. A vállalat utóélete
beruházás a marosvásárhelyi városháza volt, mely mintegy 700 ezer korona költséggel készült el 1907-ben.139 ………..
A következı nagyobb ingatlaneladásból származó bevétel már az I. világháború kitörését követıen keletkezett, ekkorra bizonyára érezhetıen lecsökkent a megbízások száma, s bizonyára nem jött rosszkor a tranzakció. 1914-ben, amikor a fıváros már évek óta napirenden tartotta a református fıgimnázium új épületegyüttesének megépítését a Lónyay utca – Kinizsi utca sarkán, döntöttek arról, hogy a Kinizsi utcát, mely addig csupán az Üllıi utat kötötte össze a Lónyay utcával, a Közraktár utcáig meghosszabbítják. A Gregersen-tulajdonban lévı telek kettévágásáért és az ott található épületek elbontásáért, valamint az így keletkezett új teleknek a fıváros számára történı kisajátításáért a cég 22 ezer korona kárpótlást kapott.140
Az idırendben következı újabb ingatlan-bevételek ismét az angyalföldi részlegek elidegenítésébıl keletkeztek. A felszámolás alatt álló cég 1922-ben lemondott a Kárpát utca mentén fekvı ingatlanairól a fıváros javára, amely azonban ingyenes használatra visszaadta a vállalatnak azzal a feltétellel, hogy 15 éven belül felszámolja a faárugyárat és minden kiegészítı épületét. A meglehetısen bonyolult szerzıdés lehetıvé tette a cégnek, hogy 15 évig bérbe adja az angyalföldi faárugyárat, így biztosítva bevételt a maga számára.141
Kétségtelenül nagy bevételt ígért a Nagyvásártelep építése és bıvítése kapcsán a cégtıl a fıváros által megvásárolt Csont utcai, még 1884-ben vásárolt fatelep adásvétele.142 A telep egy részét már 1916-ban megvásárolta egy olyan cég, mely pontosan azért alakult, hogy kihasználhassa a faárugyár adottságait. A Fornérgyár és Keményfatermelı Rt. a Gregersen-fatelep gyártósorokkal és gépekkel felszerelt részét vásárolta meg, a nyersfa árukészlet tárolására szolgáló telekrészt Gregersenék
139Pál Judit: Városok, városkép a Székelyföldön a 18. század vége és a 20. század eleje között. In:
Limes. 2004. 1. sz. 31-47.---
140Budapest Törvényhatósági Bizottsága Jegyzıkönyvei, 1914. 491. (27. sz. melléklet, 246.)
141Budapest Törvényhatósági Bizottsága Jegyzıkönyvei, 1923. 431. (28. sz. melléklet, 247.)
142 Budapest Törvényhatósági Bizottsága Jegyzıkönyvei, 1940. 238. (29. sz. melléklet, 248.)
megtartották, s hogy jól tették, mintegy 10 évvel késıbb bebizonyosodott.143 1932-tıl Budapest zöldség-gyümölcs elosztó központja a csepeli Dunaág és Soroksár között, a mai Rákóczi hídtól délre található Nagyvásártelep volt. Amikor elkészült, az ország legnagyobb fedett létesítményének számított. Építése azért vált szükségessé, mert a szintén IX. kerületi Központi Vásárcsarnok a XX. század elejére túlterheltté vált.
Megoldást csak az jelentett, ha felépítenek egy nagyobb vásártelepet, mely kiszolgálja a fejlıdı nagyváros igényeit. A Nagyvásártelepet 1932. november 18-án nyitották meg. Központi része, a nagycsarnok 247 méter hosszú és 42 méter széles volt. A csarnok belmagassága 17 méter, a pince belmagassága pedig 4 méter volt. A terveket Münnich Aladár készítette. A 10 ezer négyzetmétert is meghaladó épületben közel négyszáz kereskedı dolgozott. 1940-ben a fıváros megvásárolta a Gregersen-cégtıl az 1883-ban létesített Csont utcai fatelep másik, nagyobbik felét, hogy a Nagyvásártelepet továbbfejlessze és kiegészítse. A vételár 368 ezer pengı volt, ez pedig még az 1940-es viszonylatban is igen nagy összegnek számított.144 Csak az összehasonlítás végett: a korszak legnagyobb építési projektuma, a Horthy Miklós (1933–1937) híd 105 millió pengıbe került.145 --- A család a vállalat felszámolásának ideje alatt nem csupán a meglévı ingatlanok eladásából tartotta fenn magát. Közös céget alapítottak, az ifjabb Gregersen Hugó által a Kinizsi utca 14. szám alatt tervezett garázs mőködtetésére. A Kinizsy Garázs Rt. 1928-ban alakult, igazgatóságának tagjai a második generációs Gregersen fiúk, Nils, Endre, Béla, valamint a lányok közül Anna volt. Rajtuk kívül még az ügyeket felügyelte Koderle Ödön, Gregersen Hermine fia, és Nils idısebb lánya, Astrid.
Láthatjuk tehát, hogy apjuk példáját követték, amikor új vállalkozásba fogtak: a legmegbízhatóbb személyek a családtagok lehetnek. A garázs üzemeltetése sikeresnek mondható, 1930-ban például 168 ezer pengı volt a tiszta nyereség.146
143 Kallós János (szerk.): Gazdasági, Pénzügyi és Tızsdei Kompasz Budapest, Pesti Tızsde Kiadó,1931, 307. ---
144 Budapest Székesfıváros Törvényhatósági Bizottsága közgyőlési jegyzıkönyve, 1940. június 5. 238.
145 Budapest Lexikon II, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993, 193.
146 Gazdasági, Pénzügyi és Tızsdei Kompasz. Budapest, 1931. 465.
A garázsépület egyébként a mai napig mőködik, bár jelenlegi tulajdonosa érvényes bontási engedéllyel rendelkezik.
A felszámolás alatt lévı vállalat helyzetét egy 1944-es és egy 1948-as adóbevallás segít feltérképezni az államosítás idıszakát megelızıen. 1944. február 24-én Gregersen Nils adóbevallásában nyilatkozott személyes vagyonáról és a cég helyzetérıl is. A Lónyay utca 29–31. szám alatt lévı ingatlanok utáni adója 6480 pengı, de megjegyzi, hogy a cég ennek a tízszeresét, tehát 64 800 pengıt fizet az ingatlanok után. A vállalat ezen kívül összesen 185 565 pengı ingatlanadót fizetett az összes fıvárosi tulajdonuk után.147 Gregersen Nils vagyona részét képezte ezen kívül 500 darab, a Kinizsy Garage Rt. által kibocsátott részvény, összesen 7500 pengı értékben, valamint a Komárom–Guta helyiérdekő vasút 52 ezer pengınyi részvénye.
A következı vagyoni becslés egyben az utolsó céggel kapcsolatos írásos összeállítás, 1948 januárjából maradt fenn. E szerint a Gregersen G. és Fiai Építıvállalat vagyona a következı tételekbıl áll össze: --- 1.a Lónyay utca 29. számú telekkel és épülettel rendelkezik 48 700 forint értékben 2. a Lónyay utca 31. számú telekkel 2000 forint értékben ---
3. a Kinizsi utcai garázzsal 78 400 forint értékben --- 4. a Tisza utca 13. szám alatti fateleppel 86 880 forint értékben --- 5. a Komárom–Guta HÉV vonal 7104 darab részvénye 46 ezer forintot ért
6. 250 forint készpénzük. --- Ez összesen 220 139 forint vagyont tett ki.148 Ahogy a vagyonbevallásból is kiderül, a cég 1921 óta keresetszerő üzleti tevékenységet nem folytatott, úgynevezett csendes felszámolás alatt volt. --- A további eseményeket néhány fennmaradt levél és a szintén hosszú életet megélt Gregersen Anna 1949-es adóbevallásából lehet rekonstruálni. Ez utóbbiban három budapesti és két szobi ingatlan társ- illetve önálló tulajdonosa, az ingatlanok összértéke 52 848 forint volt.149 1949. június 8-án kelt az a Vámosmikolán kiállított
147 MOL P szekció 1437 – 19. tétel: A Gregersen család hagyatéki iratai
Ezek az ingatlanok a következık: 1. Lónyay és Közraktár utca között fekvı 37083 hrsz. alatt bejegyzett 147 négyszögöl alapterülető, a 37084 hrsz. alatt bejegyzett 1379 négyszögöl alapterülető, a 37085 hrsz. alatt bejegyzett 377 négyszögöl alapterülető, valamint 2. a Pannónia-Dráva-Vág utcák között fekvı 25621, 25626, 25581 hrsz. alatt bejegyzett, összesen 10 869 négyszögöl alapterülető telkek.
148 MOL P szekció 1437 – 19. tétel: A Gregersen család hagyatéki iratai.
149 MOL P szekció 1437 – 19. tétel: A Gregersen család hagyatéki iratai.
végzés, mely szerint a szobi telket és épületeket a Gregersen Anna nevére kiállított jelzálogjog alapján az államkincstár részére bekebelezik. Gregersen Anna fellebbezését elutasították. Másfél évvel késıbb már az ingatlanok államosítására is sor került. A ferencvárosi és angyalföldi épületeket és fatelepeket elvették, a család több tagját pedig a többi nagypolgárnak és rendszerellenes elemnek nyilvánított budapestivel együtt kitelepítették.150
---
150 Berkó Antalné Gregersen Astrid, Berkó Carmen (Boráros tér 2.), valamint Verebély Jenıné (Erkel u. 6.) jutott a kitelepítés sorsára. Lásd: Szántó András: Az 1951-es budapesti kitelepítés. In: Gyıri Péter (szerk.): A város, a város társadalma, életforma-csoportok. Társadalomismereti szöveggyőjtemény Budapest, Wesley János Lelkészképzı Fıiskola, 1996. 137–158.