Soponyai-tározó

A Soponyai-tározón az elmúlt 10 évben a nagy lilikek tetőző mennyiségei 4000-40 000 példány között alakultak, míg a nyári lúd esetében 1295-5145 pld közötti maximumok fordultak elő. A tundralúd egykor itt is többezres mennyiségben telelt, de ebben az évtizedben nem ment 200 pld.

fölé a számuk (28. táblázat).

28. táblázat: Telelő vadlúdfajok maximális mennyisége a Soponyai-tározón és a tatai Öreg-tavon 2008-2018 között (Forrás: Magyar Vízivad Monitoring adatbázisa, saját adatok)

Év Anser serrirostris Anser albifrons Anser anser

Soponya Öreg-tó Soponya Öreg-tó Soponya Öreg-tó

2008/2009 4 8 500 4 000 22 000 2 525 600

2009/2010 200 7 100 11 000 20 000 3 800 320

2010/2011 150 9 500 7 000 22 200 1 295 500

2011/2012 50 10 500 15 000 38 500 2 590 710

2012/2013 4 5 500 12 030 41 300 4 010 1 800

2013/2014 15 6 000 6 000 46 500 3 850 600

2014/2015 89 3 100 10 000 39 000 1 950 500

2015/2016 2 3 600 9 250 30 350 5 145 1 750

2016/2017 0 1 600 40 000 34 000 5 000 2 500

2017/2018 0 180 9 200 27 200 2 200 700

A Soponyai-tározó és a tatai Öreg-tó közötti vadlúd vonulási kapcsolat viszonylag erősnek tekinthető.

108 4.2.3.8.Rétszilasi-halastavak

A Rétszilasi-halastavakon az elmúlt évtized során 1.910-15.060 példány között tetőzött a nagy lilikek száma és 1.666-6.670 pld. között a nyári ludaké. Annak ellenére, hogy a tórendszer az Öreg-tótól mindössze 92 km-re helyezkedik el, az elmúlt 5 évben szinte egyáltalán nem mutatkozott itt tundralúd, de az azt megelőző években is csak minimális (max. 500 pld.) mennyiségben (29.

táblázat).

29. táblázat: Telelő vadlúdfajok maximális mennyisége a Rétszilasi-halastavakon és a tatai Öreg-tavon 2008-2018 között (Forrás: Magyar Vízivad Monitoring adatbázisa, saját adatok)

Év Anser serrirostris Anser albifrons Anser anser

Rétszilas Öreg-tó Rétszilas Öreg-tó Rétszilas Öreg-tó

2008/2009 28 8 500 12 080 22 000 4 760 600

2009/2010 80 7 100 8 130 20 000 3 420 320

2010/2011 500 9 500 9 100 22 200 2 152 500

2011/2012 50 10 500 11 000 38 500 5 760 710

2012/2013 20 5 500 15 060 41 300 6 670 1 800

2013/2014 0 6 000 7 450 46 500 4 270 600

2014/2015 6 3 100 1 910 39 000 1 666 500

2015/2016 0 3 600 11 000 30 350 2 805 1 750

2016/2017 0 1 600 6 500 34 000 2 940 2 500

2017/2018 0 180 6 000 27 200 1 800 700

A tatai Öreg-tóval fennálló vonulási kapcsolat az elmúlt évek dinamikája alapján nem tekinthető számottevőnek.

4.2.3.9.Kiskunsági szikes tavak

A Kiskunsági szikes tavak térségében esetenként jelentős lúdgyülekezések zajlanak. Az elmúlt 10 esztendőben 1.358-22.900 példány között alakult az itt telelő nagy lilikek maximális mennyisége.

Ugyanebben az időszakban a nyári ludak maximális mennyisége 9.090 példány volt, a vetési ludaké pedig 70 példány (30. táblázat).

30. táblázat: Telelő vadlúdfajok maximális mennyisége a Kiskunsági szikes tavakon és a tatai Öreg-tavon 2008-2018 között (Forrás: Magyar Vízivad Monitoring adatbázisa, saját adatok)

Év Anser serrirostris Anser albifrons Anser anser

Kiskunság Öreg-tó Kiskunság Öreg-tó Kiskunság Öreg-tó

2008/2009 70 8 500 7 000 22 000 2 760 600

2009/2010 0 7 100 6 650 20 000 1 234 320

2010/2011 44 9 500 14 832 22 200 7 998 500

2011/2012 0 10 500 15 837 38 500 9 090 710

2012/2013 0 5 500 20 754 41 300 655 1 800

2013/2014 13 6 000 22 900 46 500 483 600

2014/2015 0 3 100 6 409 39 000 1 500 500

2015/2016 1 3 600 1 358 30 350 1 201 1 750

2016/2017 0 1 600 8 678 34 000 1 908 2 500

2017/2018 0 180 7 585 27 200 2 750 700

109

A tatai Öreg-tó a Kiskunsági szikes tavakkal látszólag csekély vonulásbeli kapcsolattal bír, de egy 2016. december 4-én még itt éjszakázó jeladós nagy lilik (“Heberend 4000”) másnap Tata térségébe repült. E példány aztán december 6-án Tata mellett vadászat következtében elpusztult.

Ugyancsak ezt a Kiskunság – Tata vonulási kapcsolatot támasztja alá egy másik műholdas jeladóval ellátott nagy lilik (“Lilly 17”), mely 2017. szilveszter éjjelén a tatai Öreg-tóról elriadva néhány órán belül éppen ide, Fülöpszállás határába menekült. Ez az eset azt jelzi, hogy a mintegy 100 km-es távolság a vonuló ludak számára még éjjel sem jelent különösebb akadályt.

4.2.3.10. Egyéb fontos gyülekezőhelyek

Tata mintegy 80 km-es környezetében a fenti területeken túlmenően említésre érdemes lúdgyülekezőhelyek ismertek a Nyirkai-Hanyban, Csákvári-réten, a Zámolyi-víztározón, a Pátkai-víztározón és az Ipoly-völgyben (Ipolyvece térségében), amelyek mindegyikén esetenként tízezres nagyságrendű lúdgyülekezésekre is sor kerül. Kisebb jelentősége van, de egyre stabilabb éjszakázóhelyként ismert a Duna-kanyar térségében a Pilismaróti-öböl, ahol szintén ezres nagyságrendben láthatók esetenként vadludak.

4.3. A vadlúdfajok helyzete az Öreg-tó vízimadár-közösségeiben

4.3.1. Az Öreg-tó vízimadár-közösségeinek jellemzése

Az 1984-2019 közötti időszakban az Öreg-tavon 106 vízimadárfaj fordult elő. Ebből mintegy 60 faj állománya jellemzően az október 1. – március 31. közötti vonulási időszakokban tetőzik. A megfigyelt vízimadár fajokat és maximális példányszámukat a 31. táblázat foglalja össze.

31. táblázat: A tatai Öreg-tavon megfigyelt vízimadárfajok egyszeri maximális mennyiségei az 1984-2019. évek során (Forrás: saját adatbázis)

Faj Maximum 1984-2019 Faj Maximum 1984-2019

Cygnus olor 41 Ardea purpurea 1

Cygnus cygnus 4 Ciconia nigra 4

Anser serrirostris 36 400 Ciconia ciconia 37

Anser fabalis Plegadis falcinellus 1

Anser brachyrhynchus 102 Platalea leucorodia 1

Anser albifrons 46 500 Rallus aquaticus 3

Anser erythropus 4 Gallinula chloropus 10

Anser anser 2 500 Fulica atra 710

Anser indicus 1 Grus grus 220

Branta canadensis 1 Haematopus ostralegus 1

Branta leucopsis 14 Himantopus himantopus 6

Branta bernicla 5 Recurvirostra avosetta 3

Branta ruficollis 54 Charadrius dubius 90

Alopochen aegyptiaca 6 Charadrius hiaticula 1

Anser caerulescens 2 Pluvialis apricaria 6

Tadorna ferruginea 1 Vanellus vanellus 1 000

110

Faj Maximum 1984-2019 Faj Maximum 1984-2019

Tadorna tadorna 30 Calidris minuta 5

Mareca penelope 28 Calidris alpina 65

Mareca strepera 58 Limicola falcinellus 1

Anas crecca 820 Calidris pugnax 230

Anas platyrhynchos 14 000 Lymnocryptes minimus 1

Anas acuta 185 Gallinago gallinago 2

Spatula querquedula 43 Charadrius alexandrinus 1

Spatula clypeata 140 Scolopax rusticola 1

Netta rufina 22 Limosa lapponica 1

Aythya ferina 610 Limosa limosa 5

Aythya nyroca 4 Numenius phaeopus 1

Aythya fuligula 116 Numenius arquata 11

Aythya marila 8 Tringa erythropus 18

Melanitta nigra 1 Tringa totanus 140

Melanitta fusca 1 Tringa stagnatilis 1

Bucephala clangula 164 Tringa nebularia 7

Mergellus albellus 15 Tringa ochropus 5

Mergus serrator 7 Tringa glareola 48

Mergus merganser 54 Actitis hypoleucos 8

Oxyura jamaicensis 4 Stercorarius parasiticus 1

Aix galericulata 1 Stercorarius pomarinus 1

Gavia stellata 1 Ichthyaetus melanocephalus 1

Gavia arctica 2 Hydrocoloeus minutus 150

Tachybaptus ruficollis 19 Chroicocephalus ridibundus 9 000

Podiceps cristatus 80 Larus canus 4 200

Podiceps grisegena 1 Larus fuscus 9

Podiceps auritus 1 Larus argentatus 4

Podiceps nigricollis 116 Larus michahellis 3 260

Phalacrocorax carbo 650 Larus cachinnans 2 100

Microcarbo pygmaeus 337 Larus marinus 1

Botaurus stellaris 1 Rissa tridactyla 1

Ixobrychus minutus 6 Hydroprogne caspia 3

Nycticorax nycticorax 70 Sterna hirundo 48

Ardeola ralloides 1 Sternula albifrons 2

Egretta garzetta 6 Chlidonias hybrida 1

Egretta alba 440 Chlidonias niger 150

Ardea cinerea 200 Chlidonias leucopterus 1

Miként azt FARAGÓ (2015) vizsgálatai is kimutatták, a tatai Öreg-tó a vizsgált magyarországi vizes élőhelyek vízimadárközösségei alapján a téli aspektusban messze a legnagyobb egyedsűrűséggel (De = 4552,44 pld/km²) és tömegsűrűséggel (Dt = 12.814,28 kg/km²) jellemezhető területnek tekinthető. Ebben a tundralúdnak (Anser serrirostris) és tőkés récének (Anas platyrhynchos), mint domináns fajoknak illetve a nagy liliknek (Anser albifrons), mint szubdomináns fajnak meghatározó szerepük van.

4.3.2. A telelő vadludak helye az Öreg-tó vízimadár-közösségében

Az Öreg-tó legnagyobb példányszámban előforduló vízimadárfajai közül messze kimagaslik a nagy lilik (Anser albifrons) 46.500 példányos mennyisége és a tundralúd (Anser serrirostris)

111

36.400 példányos maximuma, de a nyári lúd (Anser anser) eddig észlelt 2.500 példányos maximális mennyisége is a 7. legjelentősebb a 105 madárfajból álló vízimadár közösségben.

Az egyes vadlúdfajoknak az Öreg-tó teljes évi madárforgalmában betöltött szerepének értékeléséhez a maximális mennyiségeken túlmenően figyelembe kell venni az előfordulásuk tartósságát, vagyis azt az időszakot is, amely során az adott faj jelen van a tavon. Tekintettel arra, hogy az Öreg-tavon a havi egy szinkron vízimadár számláláson túlmenően további számos alkalommal történik monitoring (2014-2018 között évi 48-81 napon), így a nagy megfigyelési gyakoriság módot nyújt a különböző vízimadárfajok állományváltozásainak pontos nyomonkövetésére és éves összlétszámuk meghatározására. Az éves összmennyiség számszerűsítésére jó lehetőséget nyújtanak az ún. “madár-napok”, vagyis az egyes fajok naponta észlelt mennyiségeinek és az eltelt napok számának szorzatából előállított éves mérőszámok.

Az Öreg-tavon eddig előfordult 12 vadlúdfaj éves összmennyisége az elmúlt 5 esztendőre kiterjesztve 6,6 millió lúd-napot tesz ki, ami a tó teljes vízimadárforgalmának (10,5 millió madár-nap) csaknem 63%-át jelenti. Ennek nagy részét a nagy lilik adja, amely az Öreg-tavon az elmúlt évtized során szuperdominánssá vált. Rajta kívül még a tundralúd és a nyári lúd részesedik 1%

feletti összmennyiséggel, míg a többi lúdfaj jelenléte alig kimutatható a tó teljes vízimadárforgalmában (32. táblázat).

32. táblázat: A vadlúdfajok részesedése a tatai Öreg-tó vízimadár forgalmából 2014-2018 között

Faj Lúd-napok száma a

Össes vízimadár-nap 10 554 277 100,00

Összegzésként elmondható, hogy a vadludak a tatai Öreg-tó éves vízimadár-forgalmának csaknem kétharmadát teszik ki.

112 4.3.3. Interspecifikus vonatkozások

A vadludakkal egyidejűleg az Öreg-tavon tartózkodó egyéb vízimadarak közül a récefélék (Anas sp.) és sirályfajok (Larus sp.) fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A többtízezres vadlúdcsapatok mellett a különböző récefajok mintegy 2-5 ezres csapatai és a 3-6 ezres sirálycsapatok viszonylatában számos interspecifikus kapcsolat alakul ki.

Kemény teleken a jégmentes lihogók fenntartásáról a tavon éjszakázó lúdcsapatok

„gondoskodnak”, de napközben főleg a kárókatona-, réce- és sirálycsapatokra hárul ez a szerep. A tavon tartózkodó vízimadarak jelentős mértékben hagyatkoznak az általában igen éber lúdfajokra, a közelgő ragadozók vagy ember esetén sokszor a ludak jelzésére húzódnak biztonságos távolságra az egyéb vízimadárfajok. Érdekes jelenség viszont, hogy a nagy lúdcsapatok reggeli kihúzása előtt néhány perccel gyakran emelkednek a magasba a dankasirályok (Larus ridibundus) és sárgalábú sirályok (Larus michahellis), mintegy kirepülésre késztetve a ludakat.

A tavon nagy mennyiségben előforduló vadludak sekély víztérben elhullajtott excrementuma nemegyszer szolgál táplálékul különböző récefajok számára, a jégen vagy iszapfelületen szétszórt ürülékcsomókat pedig többszázas dolmányos varjú (Corvus cornix) és vetési varjú (Corvus frugilegus) csapatok hasznosítják.

4.4. A telelő vadlúdtömegek hatása az Öreg-tó tápanyagforgalmi helyzetére

4.4.1. Az Által-ér vízminőségének és az Öreg-tó anyagforgalmának áttekintése

A tatai Öreg-tó évtizedek óta hipertróf állapotú tó, amelynek elsődleges oka a tápláló Által-ér nagyfokú szennyezettsége. Az Által-eret a vízgyűjtőjén elhelyezkedő városok (Oroszlány, Tatabánya és Tata) és egyéb települések felől jelentős szennyező hatások terhelik, amelyek révén az Által-ér vízminősége évtizedeken keresztül az erősen szennyezett kategóriába volt sorolható az Öreg-tó fölötti szakaszon.

Az Öreg-tó összes foszfor (ÖP) terhelése 1990-ben az Által-ér tó fölötti szelvényében mért vízminőségi paraméterek alapján átlagosan 200 kg/nap (73 t/év) volt. E jelentős foszfortömegnek az akkori becslések szerint mintegy 55%-a az elfolyó vízzel távozik, míg 45% (azaz 90-100 kg/nap, vagyis 40 tonna/év) a tó iszapjában halmozódik fel. A tó leeresztő zsilipjénél 1990-ben 1 mg/l feletti ÖP-értéket mértek. A foszfát-foszfor (PO4-P) koncentrációjának éves átlaga 0,9 mg/l (szélső értékei: 0,35-1,46 mg/l). Az ásványi nitrogén koncentrációja a befolyó víz 5,35 mg/l értékéről 2,86 mg/l-re csökken az elfolyó vízben. Az algásodás mértékét kifejező a-klorofill évi átlaga mintegy 200 mg/m³ volt. Az Által-ér átlagos vízhozama 1,2 m³/s mértékű volt (SZILÁGYI

1992).

A Tatabányai Szennyvíztisztító Telep 2011-2013 között esett át jelentős korszerűsítésen és ennek eredményeként a napi 16 ezer m³ tisztított szennyvízzel évente 25,5 tonnával kevesebb nitrát jutott az Öreg-tóba. Az Oroszlányi Szennyvíztisztító Telep 2013-2014-ben vált az ország egyik legmodernebb, legjobb hatásfokkal üzemelő (membrán rendszerű) tisztítóművévé.

113

Az Által-ér Öreg-tó feletti és alatti szelvényében regisztrát vízminőségi helyzetére vonatkozóan a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztály Laboratóriumi Osztálya Környezetvédelmi Méőállomásának adatbázisa nyújt pontos információkat az 1984-2006. közötti időszakból (33. táblázat).

33. táblázat: Az Által-ér néhány vízminőségi jellemzőjének átlagértékei az Öreg-tó fölötti és alatti szakaszon 1984-2013. (Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal)

A tatai Öreg-tó vízminőségi helyzetéről a Magyar Vízivad Monitoring vízminőségi adatbázisa (FARAGÓ 2017) nyújt átfogó információkat az 1999-2016. évekre vonatkozóan. Az itt közölt részletes adatsorok közül most csupán az összes foszfor (ÖP), összes nitrogén (ÖN) és a-klorofill értékek kerülnek összefoglalásra, hiszen a vízimadár tömegek elsősorban ezekkel a komponensekkel mutattak szignifikáns összefüggést (34. táblázat).

34.táblázat: A tatai Öreg-tó vizének összes foszfor (ÖP)-, össznitrogén (ÖN)- és klorofill-a tartalma 1999-2016. évek tavaszi és őszi időszakaiban (Forrás: FARAGÓ, 2017)

Év Összes

114

4.4.2. A vadludak excrementum produkciójának szerepe az Öreg-tó anyagforgalmában

4.4.2.1.A vadludak eutrofizációs szerepének becslése excrementum analízis segítségével

A módszer lényege, hogy a nagy gyakoriságú monitoring révén ismert az Öreg-tavon gyülekező vadlúdfajok pontos egyedszáma, havi illetve éves összmennyisége (az ún. lúd-napok száma) és ismert, hogy egyedenként (lúd-naponként) mennyi excrementum terheli a vízteret a ludak tavon tartózkodásának ideje alatt. A vízminőségi monitoring révén szintén ismert a tóba érkező és onnan elfolyó víztömeg foszfor-, nitrogén- és a-klorofill tartalma. Mindezekből meghatározható a tóba kerülő lúdtrágya mennyisége és a tavi anyagforgalomban elfoglalt aránya.

MOOIJ (1992) szerint az éjszakázóhelyeken talált ürülékcsomókban átlagosan 9,43 ürülék volt elkülöníthetõ. MUSICZ & SZABÓ (2000) korábbi Öreg-tavi vizsgálatai szerint egy-egy ürülékcsomóban átlagosan 8,6 ürülék volt azonosítható. A 2016. és 2017. évi helyszíni mintavételezés során az átlagos ürülékmennyiség 7,0 db-nak adódott. Mivel egy-egy éjszaka során 4-5 alvási periódusra, és ezzel kisebb helyváltoztatásra kerül sor, így egy lúdegyed éjszakánként hozzávetőleg 35 db ürüléket is hagyhat az alvóhelyen. A több-kevesebb rendszerességgel a nappali órákban is megfigyelhető tavon tartózkodás révén további 3 ürítést hozzáadva egy lúdnaphoz kb.

38 ürülék társítható. A két évtizeddel korábbi vizsgálatok során (MUSICZ & Szabó, 2000) 40 ürülék/nap mennyiség került alapulvételre. A lúdürülék átlagos nedves tömege az 1996-ban gyűjtött 86 ürülékminta alapján 4,66 g/db, a 2016-ban és 2017-ben gyűjtött 66 minta alapján 5,4 g/db. E két sorozat átlagából számítva 5,0 g/db. A 2019. évi laboratóriumi vizsgálatok alapján ezek szárazanyagtartalma 18,5 tömeg%, vagyis egyetlen lúdürülék száraz tömege 0,925 g, az erre vonatkoztatott P-tartalom 0,445 %, N-tartalom 3,5%.

Az Által-ér révén az Öreg-tóba jutó összes foszfor (ÖP) terhelés 1990-ben 82,1 tonna (225 kg/nap) mértékű volt, míg 2011-2013 között 5,75 tonna (15,6 kg/nap). Éves szinten tehát 23 év alatt jelentősen (több, mint 90%-kal) csökkent az Öreg-tó külső foszforterhelése. Ugyanezen időszak során a jelentősen megnövekedett állományú vadludak révén évente átlagosan 39,5 tonna szárazanyagtartalmú ürülék kerül a tóba, amelyből adódó átlagos foszforterhelés mintegy 176 kg/év, míg a nitrogénterhelés pedig 1,386 kg/év (50-51-52. ábra).

50. ábra: A

vadlúdtömegek révén a tatai Öreg-tóba kerülő excrementum éves szárazanyag mennyisége 1984-2019 között

115 51. ábra: A vadlúdtömegek révén a

tatai Öreg-tóba kerülő excrementum éves foszfortartalma 1984-2019 között

52. ábra: A vadlúdtömegek révén a tatai Öreg-tóba kerülő excrementum éves nitrogéntartalma 1984-2019 között

Az eddigi maximális vadlúdmennyiséget alapul véve (2013/2014) a ludak révén a tóba kerülő foszforterhelés (346 kg/év) a tóba más módon (Által-éren keresztül) bejutó teljes foszforterhelésnek (5.752 kg/év) mintegy 6,02%-a. A nitrogén esetében a ludak eddigi maximális terhelését (2,719 kg/év) alapul véve a ludak a teljes nitrogén-forgalomból (134.470 kg/év) mintegy 2,02%-kal részesülnek.

4.4.2.2.A vadludak eutrofizációs szerepének meghatározása a fajlagos terhelés módszerével

BOROS et al. (2008) vizsgálatai szerint az egyes vadlúdfajok az alábbi fajlagos terheléssel vehetők figyelembe az adott vizes élőhely szén (C)-, nitrogén (N)- és foszfor (P)-forgalmában (36.

táblázat).

36. táblázat: A különböző vadlúdfajok fajlagos szén (C)-, nitrogén (N)- és foszfor (P)-terhelése vizes élőhelyeken

Faj Szén (C)

g/nap/egyed

Nitrogén (N) g/nap/egyed

Foszfor (P) g/nap/egyed

Tundralúd (Anser serrirostris) 9,7638 0,4872 0,1134

Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus) 9,7638 0,4872 0,1134

Nagy lilik (Anser albifrons) 8,6016 0,6954 0,0786

Kis lilik (Anser erythropus) 8,6016 0,6954 0,0786

Nyári lúd (Anser anser) 9,7638 0,4872 0,1134

Apácalúd (Branta leucopsis) 8,6016 0,6954 0,0786

Örvös lúd (Branta bernicla) 8,6016 0,6954 0,0786

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) 8,6016 0,6954 0,0786

Indiai lúd (Anser indicus) 8,6016 0,6954 0,0786

Sarki lúd (Anser caerulescens) 8,6016 0,6954 0,0786

Kanadai lúd (Branta canadensis) 9,7638 0,4872 0,1134

Nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) 8,6016 0,6954 0,0786

116

A fenti fajlagos terhelésindexeket és az Öreg-tavon megfigyelt vadlúdfajok és egyéb vízimadárfajok átlagos mennyiségeit alapul véve kiszámolható az általuk okozott szén (C)-, nitrogén (N)- és foszfor (P)-terhelés (37-38-39. táblázatok).

37. táblázat: A vadlúdfajok és egyéb vízimadarak okozta szén (C)-forgalom nagysága a tatai Öreg-tavon a Összes vízimadár C-bevitel 14 399,354 17 430,090 20 992,030 16 043,273 16 091,178

38. táblázat: A vadlúdfajok és egyéb vízimadarak okozta nitrogén (N)-forgalom nagysága a tatai Öreg-tavon a 2014-2018. években [kg]

39. táblázat: A vadlúdfajok és egyéb vízimadarak okozta foszfor (P)-forgalom nagysága a tatai Öreg-tavon a 2014-2018. években [kg]

117

Faj 2014 2015 2016 2017 2018

Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) 0,096 0,007 0,007 0,026 0,036 Indiai lúd (Anser indicus) 0,000 0,000 0,004 0,000 0,004 Sarki lúd (Anser caerulescens) 0,000 0,000 0,005 0,000 0,000 Kanadai lúd (Branta canadensis) 0,000 0,000 0,000 0,000 0,000 Nílusi lúd (Alopochen aegyptiaca) 0,000 0,000 0,002 0,000 0,002 Összes lúd P-bevitel 92,523 103,655 144,128 98,222 99,573 Egyéb vízimadárfajok P-bevitel 345,943 402,507 342,051 375,357 348,371 Összes vízimadár P-bevitel 438,466 506,162 486,179 473,579 447,944

A 2014-2018. évi vadlúdmennyiséget alapul véve a ludak révén a tóba kerülő foszforterhelés (92-144 kg/év) a tóba az Által-éren keresztül bejutó teljes foszforterhelésnek (5.752 kg/év) mintegy 1,6-2,5%-a. A ludak révén a tóba kerülő 772-1.198 kg/év nitrogén a tó teljes nitrogén-forgalmának (134.470 kg/év) mintegy 0,57-0,89%-át teszi ki.

A két módszer alapján az elmúlt 5 esztendőre számított foszforterhelés a laboratóriumi vizsgálatok alapján 141-346 kg/év között változott, míg a fajlagos terhelésszámítás módszerével 92-144 kg/év mértékűnek adódott. Az összes nitrogén tekintetében szintén a laborvizsgálat módszere adta a nagyobb értékeket: 1110-2719 kg/év, míg a fajlagos terhelésszámítás módszere alapján 772-1198 kg/év közötti értékek között változott.

4.4.2.3.A vadlúdtömegek okozta tápanyagbevitel halgazdálkodási vonatkozásai

Az Öreg-tó kiváló halászati adottságaihoz minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá évszázadokon keresztül az itt gyülekező lúdtömegek, noha ezt alátámasztó tápanyagforgalmi vizsgálatokat első ízben MUSICZ &SZABÓ (2000) végzett, ezekkel összefüggésben a GREENSCAPE

(1998) adott javaslatokat a halgazdálkodás jövőjéhez. A 2016-2017. évi saját vizsgálataim alapján a vadludak révén a tóba kerülő lúdtrágya szárazanyagtartalma évente mintegy 40 tonna nagyságrendű. Ez a szervesanyag-tartalom jelentős mértékben járul hozzá a tó zooplankton tömegének kialakulásához, ezáltal pedig a halhúsgyarapodás természetes hozamához. A jövő halgazdálkodásának ezt mindenképpen figyelembe kell vennie a tó vízminőségét (ezáltal turisztikai, fürdőzési célú hasznosítását) is szem előtt tartó gazdálkodás kialakítása érdekében.

118

4.5. A vadlúdtömegek okozta mezőgazdasági konfliktusok vizsgálata

4.5.1. Táplálkozóterületek Tata térségében

A Tata térségében telelő vadudak legjellemzőbb táplálkozóterületei Tata, Naszály, Mocsa, Kocs, Szákszend, Dad, Kömlőd és Környe külterületein találhatók (53. ábra).

53. ábra: A legjelentősebb vadlúd táplálkozóhelyek elhelyezkedése Tata térségében

A táplálkozóhelyek vonatkozásában elmondható, hogy azok jellemzően Tata 20 km-es környezetében találhatóak. Nagyobb részben a kisalföldi települések határában, de kisebb részben a Gerecse hegyvonulatai között húzódó (Tardos, Tarján, Bajna környéki) szántókon is, illetve Szlovákia Muzsla és Szőgyén környéki határaiban is.

Míg az 1980-as és 1990-es években viszonylag rendszeresen lehetett megfigyelni Tata tágabb (akár 30-35 km-es) térségében is táplálkozó lúdcsapatokat (pl. Bábolna, Ács térségében is), addig a 2000-es évekre az éjszakázóhely és táplálkozóterület közti távolság jól érzékelhetően lecsökkent.

Az alternatív éjszakázóhelyek (Ferencmajori-tavak, Asszony-tó és Boldogasszonyi-tó) kialakulásában feltehetően fontos szerepet játszott azon tény, hogy ezeknek az éjszakázóhelyeknek a közvetlen közelében (gyakorlatilag néhányszáz méterre) is megfelelő táplálkozóterületeket találnak a ludak, ezzel is csökkentve a táplálkozóterületekre történő kihúzásból fakadó rizikófaktorokat (főleg a vadászatból eredő veszélyforrásokat).

4.5.2. A vadlúdfajok mezőgazdasági kultúrákban okozott kártételének általános értékelése

A vadludak által a különböző növénykultúrákban okozott károkról meglehetősen tág keretek között oszlanak meg a vélemények. Viszonylag kevés egzakt vizsgálat történt e témában, de a gazdálkodói körben annál gyakrabban fogalmazódnak meg markáns vélemények az okozott károk nagyságát illetően. Az évezredekkel ezelőtt sokkal erdősültebb Kárpát-medence szerepe minden bizonnyal azzal a folyamattal kezdett felértékelődni a vadlúdvonulás szempontjából, amelynek révén a mezőgazdálkodás is egyre intenzívebbé vált. Ez a sok évszázados folyamat különösen a XX. században elterjedt iparszerű mezőgazdasági rendszerekkel gyorsult fel még erőteljesebben.

A nagyüzemi gazdálkodásból fakadó hatalmas táplálékbázis egyre nagyobb lúdtömegek

119

koncentrációjával járt együtt, és ez óhatatlanul visszahatott a mezőgazdálkodás eredményességére.

A téma hazai és nemzetközi szakirodalma (SUMMERS, 1990, WETLANDS INTERNATIONAL, 1999, MOOIJ, 1996, WALTERNÉ, 2003, GYÜRE, 2006, ILLYÉS, 2016, PELLINGER, 2016) alapján kijelenthető, hogy a különböző metodikával elvégzett helyszíni vizsgálatok, hozammérések tanúsága szerint a vadludak csak olyan esetekben okozhatnak számottevőbb károkat az őszi vetésű gabonában (árpa, búza), ha nagy tömegben hosszú napokon, netán heteken keresztül ugyanazon területeket látogatják. Ez az érzékelhető kár az esős időszakokban tovább növekedhet, amikoris a ludak nemcsak tövig csipkedik a növényi hajtásokat, hanem esetleg gyökerestül kitépkedik azokat a fellazult talajból. Maga a taposási kár nem idéz elő érzékelhető károsodást.

Hangsúlyozni szükséges, hogy a növénykultúrák a lúdcsapatok levonulását követően a tavasz folyamán általában “utolérik magukat”, a csipkedés következtében jobban bokrosodó hajtások intenzívebb zöldtömeg-gyarapodást érnek el, amely mellett a lúdtrágya tápanyagnövelő hatása sem elhanyagolható szempont. Így összességében a nyári betakarításig rendszerint nem származik kimutatható terméshozam-csökkenés, gazdasági kár a vadludak táplálkozásából adódóan.

Természetesen helyenként előfordulhatnak érzékeny hozamveszteségek, de ezeket mind esetileg és konkrétan szükséges megvizsgálni, értékelni.

A növénygazdálkodási, vadgazdálkodási és természetvédelmi érdekek összehangolásának jó példája, gyakorlata lehet egy lúdvédelmi program keretében kialakítandó Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT) a vadludak legfontosabb táplálkozóterületei térségében.

4.5.3. Mintaterület a mezőgazdasági kultúrákban okozott károk vizsgálatára

A Ferencmajori-halastavak IV. tavával szomszédos 69,4 hektár kiterjedésű mezőgazdasági területen (Naszály 046/38, 048 és 050/2 hrsz) gyakran táplálkoznak többezres lúdcsapatok (54.

ábra).

A tábla (MEPAR blokkazonosító: NV0VR-D-13, EOV-koordinátái: 592824 – 262603) 45 hektáros nyugati felén sarjadó őszibúza vetésen 2017.02.16-20. között 4000-8500 példány lúd volt megfigyelhető.

A ludak a legintenzívebben ezeket a vízállásokat és a környező vetésterületeket használták, itt az ürülékek négyzetméterenkénti mennyisége jellemzően 8-12 db között alakult február 25-én, de helyenként elérte a 14-16 db-ot is. A tábla szárazabb középső részeit kisebb egyedsűrűséggel járták a ludak, itt az ürülékek sűrűsége 3-10 db/m² között alakult (átlagosan 7,2 db/m²). A ludak a tábla északi szélén húzódó mezővédő erdősávot kerülték, azt 90-100 méternél jobban nem közelítették meg. A terület 24,5 hektáros keleti fele őszi árpával volt bevetve, mely növénykultúra ebben az időszakban még jóval elmaradottabb fejlődési stádiumban volt, így ezt a ludak kerülték is.

120

E tömeget 96%-ban nagy lilik alkotta, a többi részét tundralúd illetve nyári lúd tette ki. A szántó déli szegélyén kisebb-nagyobb belvizes foltok alakultak ki, melyeket a ludak napközben ivásra használtak.

54. ábra: A vadludak által okozott mezőgazdasági károk vizsgálatára kijelölt mintaterület

E vizsgálati terület a 2017.06.11-én tett bejáráson (az aratás előtt 2 nappal) azt a képet mutatta, hogy a tavaszi belvízfoltok környezete jobbára kopár maradt, de a kultúra a télvégi intenzív taposás- és csipegetés nyomokat teljesen kiheverte. A kopárosok gyomnövényzetét főként kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum perforatum) és ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) alkotta, de jelentős mennyiségben nőtt a vadmurok (Daucus carota) a nagy

E vizsgálati terület a 2017.06.11-én tett bejáráson (az aratás előtt 2 nappal) azt a képet mutatta, hogy a tavaszi belvízfoltok környezete jobbára kopár maradt, de a kultúra a télvégi intenzív taposás- és csipegetés nyomokat teljesen kiheverte. A kopárosok gyomnövényzetét főként kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum perforatum) és ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) alkotta, de jelentős mennyiségben nőtt a vadmurok (Daucus carota) a nagy

In document SOPRONI EGYETEM (Pldal 107-0)