Fröhlich példája extrém eset; a matematikában például — ahol az enyhe
„göttingenitisz" sohasem okozott akkora pusztítást, mint a fizikában az erős heidelbergi „induktivitisz" — egészen a X X . század elejéig látszik a könyvbe-szerzés területén is a tájékozódni képes értelem nyoma. Gauss, Cauchy, Bol-zano, Martin Ohm, Riemann, Lcjeune-Dirichlet, Weierstrass, Grassmann, von Btaudt, C. Jordán, Chasles, Dedekind, Ottó Hölder, Vcronese, Hermite, Kronecker művei sorra jelennek meg az inventárban, s olykor meglepő teljességben. Meg-találhatók a kor divatos és rangos kézikönyvszerzői (Ernesto Pascal, Aug.
Föppl, R. Fricke, J. Coolidge, J. A. Grunert, A. Macfarlane, Du Bois-Reymond,
„Appel-Goursat") is, és kiváló, ha nem is különösebben gazdag matematika-történeti válogatás (Morilz Cantor, II. G. Zeuthen, Max Simon, 11. Suter) egé-szíti ki a remek érzékkel és kellő teljességben begyűjtött recens anyagot, foly-tatva, illetve felelevenítve mintegy a könyvtáralapító Teleki József szempont-jait s szellemét. Ha nem tudnánk, a szerzőkből is könnyen kitalálható lenne, hogy ez elsősorban Kőnig Gyula érdeme. Az ő nyitott és markáns tudós-egyé-nisége áll egészen a kilenszázas évek elejéig a matematikai beszerzések megett.
Visszavonulása után, a tízes évektől kezdve ezt a területet is elárasztják a jel-legtelen és értéktelen nyomdatermékek, a tudományos fércművek,
ismeret-terjesztő erőlködések, „A csalhatatlan önszámító"-k, „Az önszámolás művé-szete"-szerű alkotások. Értékes anyag most már itt is legföljebb a cserében ha található. A csere őrzi annyira-amennyire a tudomány nagy, nemzetek feletti áramának éltető szellemét.
A cserekapcsolatok az Akadémiai Könyvtár történetének külön megírandó fontos fejezetét képezik. Lényegesek a természettudományos és matematikai anyag szempontjából is, bár ezen a területen az Akadémiánál „csereerősebb"
intézmények és társaságok (Nemzeti Múzeum Növény- és Állattárai, Földtani Társaság majd Intézet, Természettudományi Társulat, Mathematikai és Physi-kai Társaság, az ó-gyallai és herényi csillagdák, egy-egy nemzetközi hírnévre és jelentőségre szert tett egyetemi tanszék, a mezőgazdasági kísérletügyi háló-zat stb.) erősen „rontották" az Akadémia esélyeit. Azután meg a jól menő csere rengeteg levelezéssel, törődéssel, aprómunkával jár, s az Akadémiai Könyvtár kevés és így munkával állandóan túlterhelt tisztviselője közt bizony egy sem akadt, akinek pont a természettudományos-matematikai csere lett volna szívügye. Még tán az egész más érdeklődési és kutatási körű Hellebrant Árpád tett ezért is legtöbbet; az ő kiemelkedő szakértelmét s ügybuzgalmát azonban — életkörülményei szerencsétlen alakulása miatt - sohasem becsül-ték kellően, s vezető posztra a könyvtárban sose jutott.13 Egyébként is szívvel-lélekkel bibliográfus volt; valósággal sziszifuszi munkával igyekezett például hiánytalanul begyűjteni a század végén s a század elején szószerint gombamód szaporodó periodikus nyomdatermékek csupán elvben „köteles" példányait (micsoda anyag lehetne reklamáló levelezése a magyar vidék ellentétekkel gyötört polgárosodásának történetéhez !),14 annak azonban alig akad nyoma fogalmazványai közt, hogy a természettudományos cserét sürgette volna, v a g y új kapcsolatokat igyekezett volna teremteni. Heller Ágost, a századvégi — te-hát a „természettudományos" — korszak főkönyvtárnoka fizikus volt — akár-csak Eötvös és Szily — és hozzá tudománytörténész, mégpedig nemzetközileg elismert.15 De összehasonlíthatatlanul több időt és energiát fordított mondjuk az Elischer-féle Goethe-gyűjtemény fölállítására és ügyeinek adminisztrálására, mint természettudományos és matematikai cserére és beszerzésre együttvéve ! Szily Kálmánt pedig, amikor á t v e t t e a főkönyvtárnokságot, már egyáltalában nem érdekelte a természettudomány. Nem mondhatni, hogy nem törődött a könyvtárral, de többnyire csip-csup hivatali ügyek és intrikák kötötték le legen-dás munkaerejét.16 Ami ezen felül maradt, azt teljes egészében öregkora nagy szerelmére, a nyelvészetre — helyesebben a nyelvészkedésre — áldozta. Ilyen körülmények között a természettudományoknak inkább csak az jutott, ami jött magától. A kutatás X I X . századi jellege és társadalmi helyzete miatt
azon-ban ez sem volt egészen jelentéktelen.
A X I X . században ugyanis a természettudósok s matematikusok java, kö-zéjük számítva a nem különösebben híres vagy kiemelkedő szerény kutató-munkásokat is, még rendületlenül hitt a tudomány világjobbító hivatásában, bízott a tudomány nagy, nemzetek feletti respublikájában. Az oktalan Habs-burg-terror is hazánkra irányította a figyelmet, úgyhogy az Akadémia újra-indulásával számos természettudományos társaság jelentkezett cserére, köz-tük olyan nevezetesek, mint a washingtoni Smithsonian Institution1 7 1850-ben és a pétervári Orosz Birodalmi Földrajzi Társaság18 1857-ben. A csere azután a matematikai-természettudományos szakokban is állandóan növekedett,1 9 ki-vált a századfordulón, miután a Berichte kiadásával az Akadémia — megint elsősorban Kőnig Gyula sürgetése s munkája nyomán — végre reális
csereér-tékű nemzetközi folyóiratot teremtett; úgyhogy például 1908-ra újból számo-sat lemondhattak20 az addig megrendelésre hozatott21 fontos folyóiratokból.
Ezeknek a nagy nemzetközi folyóiratoknak a többségét azután máig cserébe kapja a Könyvtár. De kapott már akkor cserébe periodikákon kívül értékes sorozatokat és forráskiadásokat is; így került könyvtárunkba Galilei művei-nek monumentális Favaro-féle Nemzeti Kiadása22 és a holland akadémiai Huygens-kiadás.23
Az első világháború alatt a csere természettudományos-matematikai téren is erősen visszaesett, s csak a húszas években kezdett újra emelkedni. Ekkor jelentkezett cserepartnerként a Szovjet-Külföldi Kulturális Kapcsolatok Tár-sasága, s a két világháborúi közti periódusban a Szovjetunió — amint már Sz.
Garai Judit és Újhelyi Gabriella elemző tanulmánya és Szentgyörgyi Mária reform-monográfiája kellően föltárta a könyvtár egyik legjelentősebb csere-partnerévé növekedett. Matematikai-természettudományi szempontból pedig
— az inventárok egyértelmű tanúsága szerint — számszerűen és érték tekin-tetében egyaránt a legjelentősebbé.
„Nagyvonalú sokoldalúság . . . új kutatási á g a z a t o k "
Az Akadémia felszabadulás utáni újjászervezése a könyvtárban is merőben új követelményeket és lehetőségeket teremtett. Létre kellett hozni a rohamo-san bővülő kutatóintézeti hálózat és a tömeges tudósképzés igényeit kielégítő könyvtári bázist, mégpedig a fejlődés világtrendjeinek megfelelően az eddig erősen elhanyagolt természettudományos és matematikai területen is.
A természettudományok hihetetlenül gyors haladását s a beszerzés elmúlt század alatti elhanyagoltságát tekintve ez bizony óriási feladat volt. A föl-adat megoldására „szerzeményezési osztályt" állítottak fel, s megszervezésé-vel és vezetésémegszervezésé-vel megbízták Komjáthy Aladárt (1894 1963). Az ő munkája következtében a könyvtár állománya rövidesen teljesen átalakult. „Mi jelle-mezte Komjáthy Aladár könyvtárépítő munkáját? Egyrészt írta Kenéz Ernő Komjáthyról szóló (szakszerűség tekintetében is mintaszerű) nekrológ-jában — a nagyvonalú sokoldalúság: szükség volt erre abban az időben, ami-kor a háborús évek izoláltsága után végre mód nyílt arra, hogy a magyar tudósok felmérhessék a tudomány helyzetét a nagyvilágban. Másrészt biztos érzék a kutatás azon területeinek felismerésére, melyeken valami új van kelet-kezőben, amelyeken egy-egy zseniális kezdeményezés nyomán teljesen új kutatási ágazatok fejlődtek ki. E kutatási területek szakirodalmának erőteljes beszerzésével alkalmassá tette a több évtizeden át alig fejlesztett könyvállo-mányt arra, hogy nemcsak a jelen, hanem többször a később meginduló ma-gyar kutatásoknak is első könyvtári bázisa legyen. A tudományok belső fej-lődési tendenciáinak mély ismerete tette őt képessé arra, hogy közvetve az akadémiai kutatóintézeti hálózat távlati könyvtári szükségleteiről is gondos-kodjék olyan területeken is, ahol a kutatóintézet még csak tervezési stádium-ban volt: elég itt csak a kibernetika, az izotópkutatások, a lélektan, a szocioló-gia stb. terén végzett állományfejlesztési tevékenységére gondolni."24
Ezeken az alapokon fejlődve a könyvtár a hatvanas évek elejére közepére természettudományos-matematikai szempontból is korszerű, a leglénye-gesebb műveket mind tartalmazó állománnyá változott. Komjáthynak még arra is volt gondja, hogy a mulasztásokból visszamenőleg pótolja, ami
leg-inkább szemet szúrt. A h a t v a n a s években azután — m á r csak a k u t a t ó i n t é z e t i hálózat s a j á t könyvtári bázisának időközbeni kiépülése m i a t t is — m e g i n t ú j föladatok s gondok jelentkeztek. A g o m b a m ó d keletkező ú j k u t a t á s i ágak és tudományok mellett hihetetlen m é r t é k ű könyvinfláció is nehezítette — de persze egyre erősebben követelte is — a gyors és biztos tájékozódást. A könyv-árak gyorsuló emelkedése, a hivatali közöny és a Parkinson-effektus pedig (AKV, országos profilirozási törekvések, krónikus r a k t á r - és m u n k a h e l y h i á n y stb.) sikeresen akadályozta a beszerzést. A tudósok s z á m á n a k exponenciális emelkedése, a kialakult intézetek és kutatócsoportok többé-kevésbé kifeje-zett „lerögzülése" néhány jól definiált k u t a t á s i téma mellé, s az ezeken kívül-eső fejlődés figyelmen kívül hagyása, ú j trendek időleges és globális e l u t a s í t á s a (pl. lemeztektonika, modern antropológia, filozófiai hermeneutika, a m a t e m a -tikai nyelvészet kivételével az egész mai n y e l v t u d o m á n y , az ún. „strukturaliz-mus" stb.) mind olyan gondot képviselt, amire a k ö n y v t á r n a k is figyelnie kellett, h a nem a k a r t a megismételni a Fröhlich Izidor korában e l k ö v e t e t t hibákat, s el a k a r t a kerülni a szűklátókörűség súlyos következményeit.
A beszerzés a megnőtt követelményekre nagyvonalú sokaoldalúsággal és teljes nyitottsággal válaszolt, s a honi k ö n y v t á r i helyzet és igények figyelembe-vételével hűen követte a t u d o m á n y nagy fejlődésvonalait. Ezeket a h u m a n ó r i á k területén kialakított elveket igyekezett azután alkalmazni messzire el-kerülve mindenféle divatos „ k é t k u l t ú r á s " műveltségmodellt — a ma már szerves annál nagyobb b a j , hogy komisz raktározási viszonyok miatt mégsem használható része a Telekigyűjtemény. Az Akadémiai K ö n y v -t á r ma ú j r a a Teleki Józseféhez hasonló funkcionális egész; minden -t e k i n -t e -t b e n
5. Über die Einriehtung einer gelehrten Gesellschaft in Ungarn. Unmassgehliclie Meinung des Gr. Ladislaus Teleki, l'esth 1810. Trattrier. 107. 1.
6. Az ú g y n e v e z e t t képzetes gyökök természetéről. BAL 170/1840. A' Kerekes jutalom-feltétele ügyében. HAL 120/1848.
7. S Z E N T G Y Ö R G Y I M Á R I A : Célkitűzések és reformtörekvések a Magyar T u d o m á n y o s Akadémián 1831—1935. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia K ö n y v t á r á n a k Kiad-ványai. 69., 1973. 13 — 28. 1.
8. Petényi Salamon p á r a t l a n é r t é k ű állattani k é z i r a t á t — a m a g y a r Brehmet — az osztály vezetői (szántszándékkal? véletlenül?) „elvesztették"; ú t t ö r ő paleontológiái vizsgálatait p é l d á t l a n becsmérlő előszóval a d t á k ki; őt magát életében — hiába k é r t e
— minimális segélyben sem részesítették. De m é g ábrái rajzoltatási költségét se vállalták [RAL 80/1838]. Bezzeg az osztály h a t a l m a s rendes tagja, Frivaldszky Imre n e m -csak segélyt k a p o t t balkáni utazásaihoz [ R A L 122/1842] h a n e m az Akadémia f i z e t t e
— értékben Petényiével semmikópjjen sem összemérhető — dolgozatainak á b r á i t is [RAL 202/1846], Közlönyhöz. 36. kötethez. 1904. nov. 4. 146—162. 1.
16. Csak m u t a t v á n y k é n t a jellemző halmazból 1904 V I I . 29.-én radegundi nyaralásából -t á r a orosz ós szovje-t cserekapcsola-tainak vázla-tos -tör-téne-te. Magyar Könyvszemle.
83. köt. 4., 1967. 325—334. 1.
19. Pl. a Greenwich-i Royal Observatory a közleményeit (K. 804 : 21/1905); a J o h n s Hopkins P r e s s az American J o u r n a l of Mathematics-ot és az American Chemical Journal-t (K 804: 27/1905) a j á n l j a fel, ill. küldi, a Missouri Botanical Garden cserét ajánl (K 804: 52/1902), az Allegheny O b s e r v a t o r y saját közelményein kívül egész duplumlistát küld K 804 : 40/1902, és így t o v á b b .
20. K 805: 232/1907. Mathematische Ánnalen, J o u r n a l f ü r die Reine und Angewandte Mathematik, Astronomische Nachrichten, Zeitschrift f ü r Mathematik, und P h y s i k , Annales de Chimie et l'hysique, Comptes R e n d u s Hebdomidaires des Séances d e l'Académie des Sciences, J o u r n a l des Savants, Journal des Mathématiques P u r e s et Appliqués, J o u r n a l of t h e Chemical Soeiety, J o u r n a l of t h e Statistical Soeiety.
21. Már 1865-ben 26 fontos t e r m é s z e t t u d o m á n y o s és matematikai folyóiratot javasoltak megrendelésre (K 801: 2/1865). Közülük 7 a f e n t i lemondó jegyzékben is szerepel.
22. K 802: 95 243/1898. Az áldatlan raktározási helyzet és a könyvköltöztetés veszélyeire jó példa, h o g y ennek a r o p p a n t értékes f o r r á s k i a d v á n y n a k h á r o m kötete (17., 18. és 19.) rekatalogizáláskor nem került be az ú j katalógusba, a régiből viszont k i k e r ü l t az egész sorozat és a közben külső r a k t á r b a szállított sorozatból a három kötet vala-hogy külön kerülve lappangott a többi újrabeszállítása u t á n sokáig.
23. K 802: 428/1899.
2 4 . K E N É Z F I R N Ő : K o m j á t h v Aladár 1 8 9 4 — 1 9 6 3 . Magyar Könyvszemle. 8 0 . köt. 2.,
1 9 6 4 . 1 7 6 — 1 7 7 . 1.
25. R Ó Z S A G Y Ö R G Y : A társadalomtudományi k u t a t á s ós a tudományszervezés t á j é k o z -tatási problémái. Bp., 1965. Akad. Kiadó. 174. 1.