Amikor Tomi tizenegy éves lett, az ördög eljött, hogy megkísértse.
Ördög: A parton álltam. Az Ér-parton. Néztem a vizet, a lassan mozgó, olajos hullámokat, amint szürkén verdesik a partot. Vékony kabát volt rajtam, alatta öltöny, nyakkendő, patáimon fényesre pucolt fekete lakkcipő. Hegyes kis szakállammal, nagy orrommal meg az aktatáskámmal tisztára úgy néztem ki, mint valami tudós.
Tomi: Bejött az a nagy hideg szombaton vagy vasárnap. Éjszaka mínusz húsz meg harminc fok, nappal is csak mínusz tíz. Kesztyűt és sálat is kell hordanom, pedig a sálat azt utalom.
Fellocsoltak vízzel az udvart. Lett egy óriási csúszdánk, vagy tizenöt' méter. Én nem mertem
kipróbálni, mert féltem, hogy elesek.
Ördög: Fel-alá sétáltam... nézelődtem.
Tomi: 1962-ben születtem. Négy egész hat voltam negyedikben. Csak testnevelésből, rajzból, énekből és technikából volt négyesem. Idén lehet, hogy rontani fogok, mindenki tudja, hogy ez az év a legnehezebb. Mindig példás volt a magatartásom. Kultúrfelelős vagyok az őrsben. Más funkcióm nincs. Anyám el szokott vinni a templomba, csak nem verjük nagydobra. Áldoztam és bérmálkoztam is.
Ördög: Hét fűzfát számoltam meg az én oldalamon. Hatot a túloldalon, a Kishíd mögötti részen.
Ahogy az ösvényen sétáltam, sorra alaposan szemügyre vettem minden fűzfát.
Tomi: Nincs testvérem.
Ördög: Az ösvény telis-tele volt állati tetemmel. Döglött tyúk, döglött kutya, döglött macska, még döglött disznó is volt ott.
Tomi: Apám maszek cipész. Anyám a háztartást vezeti.
Ördög: Elmentem egészen a kaptatóig, de azután visszamentem a Kishídig. Átmentem rajta és a túlparton felmentem egészen a lófejig. Volt ott egy lófej, ott lebegett a vízen két ág közé szorulva.
Tomi: Hétfőn, hogy bejött ez a nagy hideg, az osztályba lépve kilenc műanyag figurát pillantottam meg; a mosdókagyló fölött a falat borították. Frédi és Béni, Maci Laci, Ilma és Vilma, valamint az egész Mézga család, no és Hófehérke függtek a falon testvéri egyetértésben. Ott helyben eldöntöttem, hogy megszerzem mindet.
Ördög: A víz habzott a lófej körül, sárgás tajtékot fonva a nyak köré. Ha szél fehér fodrokat rakott a hullámokra, előfordult, hogy egy hullám-elérve a tajtékot-leszakított belőle egy jókora darabot, az áramlás azután a partig vitte, ahol elenyészett. Szerettem volna tudni: ez egy egész ló teteme a vízben vagy csak a feje.
Tomi: Egész nap nem akadt egy alkalmas pillanat tervem végrehajtásara. A szünetek eleve nem jók, mindig bent lóg valaki, ha meg nincs bent senki - bármikor rámnyithatnak.
Ördög: Visszamentem a túloldalra, a fűzfák alá. Rágyújtottam egy pipára. A pipázás szertartás.
Nem mindegy, milyen a pipa és milyen a dohány.
Tomi: Így ment ez másnap, meg a harmadik nap is, mígnem csütörtökön mar csak öt darab műanyag figura maradt a falon: a Flinston család, Maci Laci és Mézga Öcsi; a többit levették.
Ördög: A dohány a csucsor-félék közé tartozik, akárcsak a beléndek, a nadragulya, a paprika és a paradicsom. Finom magú, 12 000 szemből áll. A leszedett dohányleveleket kiszárítják. Levegővel vagy tűzzel (nyílt láng) szárítják. Újabban radiátorcsövek is használatosak.
Fermentálásnak nevezik azt az eljárást, amellyel megszüntetik a levél fehérjetartalmát.
Tomi: Másnapra a műanyag figurák száma, hál'istennek, változatlan maradt. Ami engem illet, én eddig sem tudtam kitalálni jobbat, mint azt: az utolsó óra után, míg a többiek a folyosón a cipőjüket váltják, észrevétlenül hátra maradjak tőlük... De Laci, aki arra lakik, amerre én, mindannyiszor megvárt. Arról szó sem lehetett, hogy őt is beavassam.
Ördög: Természetes módszer, hogy a dohányleveleket bakokon vagy padokon kötegelik. Az erjedési folyamat megindulásához 40-60 Celsius-fok kell. A dohányt újra rakjak, lehűtik és újra kötegelik, ezáltal lesz egyre tökéletesebb a fermentálás. Majd következik a keverés.
Tomi: Szombaton se volt másképp.
Ördög: A keverés teszi a dohányt izgalmassá: különféle fajtákat kevernek ilyenkor össze, és ezekhez fűszerdohányokat adnak. Én holland pipadohányt használok, natúr, szőke dohányt. Ami a pipámat illeti - az enyém a feketére pácolt és fényes politúrozású felületével szolid és előkelő. Illik hozzám.
Tomi: Hétfőn aztán azt hittem, megüt a guta, csak egyetlenegy műanyag figurám maradt, a Mézga Öcsi. Csak két dologban reménykedhettem, hogy ezt mar nem viszik el az orrom elől, és hogy nem látni rajtam, mennyire dühös vagyok.
Ördög: Egy magas, fiatal nő két vödörrel a kezében vízért jött a kúthoz. Zöldre festett nyomós kút volt, volt belőlük elég a faluban, derékmagasságban kellett nekifeszülni. A nő nekifeszült, de a víz csak vékony sugárban csorgott a vödörbe. Oda-siettem hozzá, és felajánlottam a segítségemet.
Nagyon kedves, mondta a nő, ahogy vittem utána a házba a vödröket. Tomi: Laci aznap nem jött
iskolába, beteg lett.
Sokáig szöszmötöltem a táskám csatjával. Úgy tettem, mint aki keres valamit a pad alatt. Mire kiértem a folyosóra, már senkit sem találtam.
Ördög: Nem fázol abban a vékony kabátban? - kérdezte a nő, alighogy bent letettem a vödröket. Itt jó meleg van, mondtam. Ideje volt, hogy a nő tegezésre váltson át. Míg én a fogasra akasztottam a kabátomat és zakómat, megkérdezte, hogy elfogadok-e egy pohár bort? Nagyon köszönöm, mondtam.
Körülnéztem a konyhában. A tűzhelyen főtt az ebéd, rend, tisztaság mindenütt. A konyhabútor régi, de karbantartott.
Egyedül vagy itthon? - A férjem dolgozik, csak este jön haza. A kisfiam iskolában van.
Bekukkantottam a hálószobába, az agy nem volt bevetve.
Tomi: Felmásztam a pad tetejére, levettem és gyorsan a táskámba tettem...
Ördög: Lófarokba összefogott szőke hajat piros pántlikával kötötte meg. Az arca kissé hosszúkás volt, de búzavirág szeme átható nézésű, orra és szája finom vonalú. Térdig érő tarka szoknyát viselt és egy agyonmosott blúzt, amely valaha halványzöld lehetett.
Tomi: Két hatalmas csomóba kötöttem meg a cipőfűzőmet.
Ördög: Egy könnyű hokedlit húzott a konyhaszekrény elé, hogy a legfelső polcról levegye nekünk a poharakat. Ahogy ott álltam mellette, tökéletesen aláláttam, azt is láttam, hogy rózsaszín bugyit hord.
Tomi: Csak egyetlen gondolatom volt, ne találkozzam senkivel, amikor kiléptem az udvarra.
Ördög: Nem zavarta, hogy nézem. Pajkosan rám mosolygott, így hálálta meg. És akkor megláttam szemében a fényt, pontosabban a tüzet. Egészen pontosan a hajlandóság tüzét. A magamfajta ezt egyből észreveszi. Azonnal tudtam, hogy mit kell tennem.
Tomi: Történelemóránk volt aznap az első. Matematika a második. Aztán irodalom, nyelvtan, ének meg egy testnevelés. Dugig volt a táskám.
Ördög: Egy gyors mozdulattal kirúgtam alóla a széket, őt pedig a karomba kaptam. Átfogta a nyakamat. Te bolond! - nevetett. Úgy rám ijesztettél! Olyan bolond vagy.
Tomi: A táskám fogantyúja vágta a kezemet.
Ördög: A szoknyádat ne vedd le, mondtam neki, csak azt hagyd magadon. Hátulról hatoltam belé.
Felsikoltott a gyönyörtől.
Tomi: Kint voltam az utcán.
Ördög: Nem tölthettem itt többet röpke másfél óránál, igazán nem. Térden csúszva jött elém. Nem hagyhatsz itt pont most, ezt nem gondolhatod komolyan! Hallod?
Hercig kis csomót kötöttem a nyakkendőmre. Csináld még, kérlek, hallod?
Vettem a kabátomat.
Nem engedhetlek el, nem mehetsz el, még maradnod kell! Arrébb penderítettem.
Te szemét, te rohadt strici, utolsó szemét vagy, ha itthagysz!
Nem bírtam vele. Végül bedugtam a ruhásszekrénybe, és rázártam az ajtót. Indulnom kellett. Ki látott még olyat, hogy az ördög elkéssen? A kaptatót, ameddig én bent voltam, valami hülye leöntötte vízzel. Majd a nyakam törtem ki rajta, ahogy lefele jöttem.
Tomi: Nehéz volt a táska, akár az ólom.
Ördög: A hídra érve láttam megjönni a gyereket. Cipelt egy táskát, de alig bírta, látszott, hogy dögnehéz neki.
Tomi: A táskám megadta magát: nemcsak a füle tört le, a varrás mentén is felfeslett végig az egész - a könyveim, a füzeteim, szóval ami benne volt, kiborult annak a férfinak a lábai elé.
Ördög: Várjál, kisfiú, segítek összeszedni a cuccodat. Itt laksz valahol a közelben?
Tomi: Ott lakunk fönn a pataknál, a legszélső házban.
Ördög: Akkor neked van egy szőke anyukád, ugye?
Tomi: Igen.
Újházy László