TOMASOVITS ISTVÁN

A hadsereg 2. számú távírdai osztagának őrvezetőjeként halt meg, 1917. augusztus 18-án, az olasz fronton.

Az 1918. évi iktatókönyv bejegyzései szerint a budapesti katonai parancsnok-ság értesítette a városi hatóparancsnok-ságot „To-masovits István hősi halált halt katona”

hagyatékáról, a járásbíróság pedig ha-gyatéka ügyében intézkedett. Az 1919.

évi iktatókönyv tanúsítja, hogy a katonai hatóság ekkor intézkedett özvegye nyug-díjáról. A városi nyilvántartó 1920. szep-tember 20-án vette kézhez a felszámoló parancsnokság átiratát az özvegy értesí-tőlapjáról.

Bozóklehota községben, 1874. február 16-án született. Foglalkozása: földműves, napszámos. Lakóhelyei: 1899-ben Szent-endre, gróf Zay háza; bevonulásakor Dal-mát u. 341. Szülei: Tomasovits István föld-műves és Tomasovits Mária. Házastársa:

Balván Paula (Facskó, 1878. augusztus 19. vagy 1876. január 7.) Házasságkötése:

1899. június 25. Gyermekek: József (1904.

március 24.); Mária (1906. július 30.);

Anna (1911. június 29. vagy 22.)

Az özvegyet, a gyermekek nevelése tekintetében, keresetképtelennek nyil-vánították. Segélyezéséről azonban csak 1919 augusztusában döntöttek, 1917.

szeptember 1-ig visszamenő hatállyal. Az özvegy lakása 1922-ben: Szentendre, An-gyal u. 351.

Bev, 229.; Áeakv, 17/1899.; HÖ, 77.; Hg, Tomasovits István; Ikt, 947/1918, 2405/1918, 4148/1919; 4158/1919; Iratok, 4158/1919.

TÓTH ANDRÁS

A császári és királyi budapesti 32. gya-logezred 4. zászlóalja 13. századának

144

katonájaként szolgált. Az általános moz-gósítás során, 1914. július 27-én vonult be alakulatához. Először Szerbiába, onnan 1914. szeptember elején az orosz front-ra, Galíciába, majd 1914 novemberében Orosz-Lengyelországba került. Az 1915.

január 27-én kiadott veszteséglista sebe-süléséről tesz említést (a holttá nyilvání-tási közlemény szerint az „1915 február 1.

előtti utolsó ütközetben megsebesült”).

Utolsó levelét porosz területről, Wosovsz-ka községből, 1914. november 14-én küldte haza. Nagy István nevű bajtársa pedig 1915. február 1-én arról értesítette feleségét, hogy a legutolsó ütközetben Tóth Andrásnak nyoma veszett.

Ugyanakkor a halálozási anyakönyv arról tudósít, hogy 1917. december 31-én, az orosz fronton esett el. A jogi dátum azonban nem valós, azt a bíróság hatá-rozta meg, a rendelkezésére álló adatok alapján. A holttá nyilvánítási iratok nem maradtak fenn, csupán a közzétételi hir-detményt ismerjük. Az eljárást a feleség kezdeményezte, 1920-ban.

A helyi lap 1914. augusztus 30-án em-lítette őt:

„…a plébánosnak már a sabáci harc-térről írnak Hermann József, Klenner Re-zső, Bauer Ferenc, Baumgartner István, Báder, Tóth András, Vigh György, Szenti József, Zeglin Ferenc, Löw és Popelka.”

Neve szerepel a Machula-listán és a re-formátus emléktáblán.

Mindazonáltal joggal fér kétség ah-hoz, hogy a hivatalos iratok a valóságnak megfelelően rögzítették-e Tóth András sorsát. Egyik lánya visszaemlékezése szerint 1942-ben két, betegség miatt le-szerelt katona látogatta meg a Tóth ládot. Hírt hoztak a halottnak hitt csa-ládfőről. Elmondásuk szerint „Orosz-Len-gyelországban”, a feljegyzés írójának emlékezete szerint Donajevszki faluban találkoztak Tóth Andrással. Egyikük pi-lisborosjenői származású volt, ő közvet-lenül is beszélt vele. Tóth, amikor a

ma-gyar katonák megérkeztek a településre, hozzájuk ment, megbarátkoztak, tojást cseréltek kenyérre. Elmondta nekik, hogy

„az ütközet után úgy szedték ki a halot-tak közül, és soká nem is tudta, hol, mer-re van. Az az asszony ápolta soká, és lett három gyerek. Kérdezték, nem akar-e üzenni valamit haza. Azt mondta, ott már nagyok a gyerekei, itt még csak félig, [...]

szegényke csak legyintett és azt mondta:

»Most már semmit nem üzen, rég volt, el-múlt.«” A látogatók által megadott tábori számon a család próbálta vele felvenni a kapcsolatot, de mindhiába. A Vöröske-reszt útján sem jött válasz.

Később egy másik visszaérkező, az iz-bégi Elsik család egyik tagja is hírt hozott Tóth Andrásról. Ő már nem tőle, hanem egy szintén ott rekedt, Pilisszentlászlóról származó hadifogolytól hallotta a törté-netet.

Az ilyen és hasonló sorsok nem példa nélküliek a háborúk történetében. Igaz-ságtartalmáról nem tudunk közvetlen bi-zonyítékkal szolgálni.

Tóth András Szentendrén született, 1883. november 2-án, református vallású volt. Foglalkozása: földműves. Lakóhe-lyei: 1908-ban Szentendre, Felsőhegy u.

180.; bevonulásakor Vasút u. 694. Szülei:

Tóth András és Elsik Julianna. Házastársa:

Harza Mária Magdolna (1890. július 21.) Házasságkötése: Szentendre, 1908. má-jus 17. Gyermekek: István (1913. szeptem-ber 10.); Margit (1911. április 9.); Teréz (1909. június 27.)

Bev, 220.; Áhakv, 4/1921 (1921. január 20.; SZKJB, 521/1920); Rszakv, 4/1883; Áe-akv, 13/1908; Veszt, 1915. január 27./115.; HÁ, 24–26.; SZEVI, 1914. augusztus 30. 3.; Rtábl.; A Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 1920.

július 21. 5.; Zsigmond Józsefné szül. Tóth Teréz feljegyzése (Szentendre, 2002. november 12.) TÓTH KÁROLY

A magyar királyi budapesti 1. honvéd gya-logezred 1. géppuskás osztag 1.

szaka-A bírósághoz Tóth Károly holttá

nyilvánítása ügyében benyújtott kérelem előlapja. Bírósági érkeztetés: Szentendre, 1925. január 30.

Forrás: MNL PML, VII. 6. SZKJB Pk. 217/1925

146

Tóth Ferenc kérelme bátyja, Tóth Károly bíróság általi holttá nyilvánítása iránt.

Szentendre, 1925. január 4.

Forrás: MNL PML, VII. 6. SZKJB Pk. 217/1925

Stama József tábori levelezőlapja özv. Tóth Károlyné (helyesen: özv. Tóth Ferencné) részére fia, Tóth Károly hősi haláláról. Olasz harctér, 1916. június 2.

Forrás: MNL PML, VII. 6. SZKJB Pk. 217/1925

148

Radnai Lajos géppuskás hadapród levele özv. Tóth Ferencné részére, fia, Tóth Károly haláláról.

Olasz harctér, 1916. június 9.

Forrás: MNL PML, VII. 6. SZKJB Pk. 217/1925

◄

150

Scheich Gyula tábori lelkész értesítője özv. Tóth Ferencné részére fia, Tóth Károly haláláról.

Olasz harctér. Postai feladás: 1916. június 5.

Forrás: MNL PML, VII. 6. SZKJB Pk. 217/1925

szának tizedeseként, 1916. május 20-án, lőtt seb következtében halt hősi halált, a Monte San Michele (Osztrák Tengermel-lék) körüli harcokban, az olasz harctéren.

A Vallone-völgy katonai temetőjének 175.

sírjába temették.

Szentendréről vonult be, 1914 augusz-tusában. Az 1916. évi mutatókönyvben szereplő bejegyzés: „Tóth Károly hősi ha-lált halt katona hagyatéka”.

Özvegy édesanyja Károly egyik bajtár-sától szerzett értesülést fia haláláról. Fel-adó: „Stama József 1. gy. e. Bombavető osztag”. Az írásban gyakorlatlan kézzel megfogalmazott levél általunk némiképp javított szövege:

„Kelt levelem 1916. VI. hó 2-án. Tisztelt Tóth néni, tudatom, hogy Tóth Károly ti-zedes, géppuskás meghalt 1916. május hó 26-án féltizenkettőkor az olasz harcz téren a szentmikéli fronton, fekszik a val-lonei völgyben, a sírjának a száma 175.

Szegény Karcsi mindig emlegette, hogy ha hazamegyek szabadságra, menjek el a szüleihez is. Tisztelettel maradok, Stama Jósef”

Az ezred tábori lelkésze, Scheich Gyula levelezőlapon, 1916. június 5-én küldött értesítést:

„Igaz részvéttel értesítem, hogy Tóth Károly tizedes, született 1893-ban, 1916.

május 20-án hősi halált halt. Katonai te-metőben temettem el, külön sírban. – Is-ten segítse megvigasztalni fájdalmukat – mely annyi családnak szomorú, de hazafi-as sorsa. Isten velük, szeretettel, Scheich Gyula tábori lelkész, olasz harctér”

Hamarosan megérkezett Károly köz-vetlen parancsnokának a levele is. A tá-bori lapot 1916. június 9-én írták meg, 11-én adták fel a 14. számú tábori postára, és mindössze három nap múlva, 14-én, már a szentendrei postahivatal érkez-tető bélyegzője is rákerült. A lap feladó-ja a magyar királyi budapesti 1. honvéd gyalogezred 1. géppuskás osztagának parancsnoka volt, címzettje: „Özv. Tóth

Ferenczné úrnő, Szentendre (Pest m.), Ferencz József part 142. szám”. Szövege:

„Igen Tisztelt Asszonyom! Kedves Ká-roly fiának folyó hó 5-én írt lapja megér-kezett a harctérre, de nagy szomorúsá-gunkra, erre Ő már nem válaszolhat, mert hazája védelmében, 1916. május hó 20-án hősi halált halt.

Egy mozgalmasabb délután, mikor az olaszok erősen ágyúztak, mindenki igyekezett föld alatti fedezékekbe bújni, társai őt is hívták a biztos helyre, de Ő azt mondta, nem bújik el. Ott kell lennie a kedves géppuskája mellett, hogy táma-dás esetén rögtön lőni tudjon. Ekkor csa-pott be egy gyalázatos gránát, melynek egy szilánkja fejen találta, és pillanat alatt kioltotta életét legkedvesebb, legbát-rabb, a legnagyobb veszélyek közt is mo-solygó arcú katonánknak. Szerető bajtár-sait és parancsnokait egyaránt lesújtotta a szomorú eset, és fájó szívvel helyezték el a Vallone-völgyben, a bajtársi szeretet-tel gondozott, feldíszített külön sírban.

Vigasztalja Önt Asszonyom súlyos bána-tában a tudat, hogy sok-sok ezren a Ma-gyar Hazában viselik és viseljük hasonló súlyos csapás terhét, és lehetetlen, hogy a hazáért hozott e nagy áldozat, köteles-ségteljesítés és hősiesség meg ne terem-je a maga gyümölcseit.

Legkedvesebb bajtársunk emlékét kegyelettel őrizzük meg szívünkben, és abban találjuk örömünket és vigasztalá-sunkat, hogy e kegyeletnek minél szebb külső megnyilvánulása legyen látható a drága testét takaró sírhalmon.

Fogadja Asszonyom még egyszer leg-melegebb részvétünk kifejezését! Baj-társai nevében: Radnai Alajos géppuskás hadapród, I. géppuskás osztag I. szakasz parancsnoka”

Gönyű községben született, 1893. má-jus 28-án, római katolikus vallású volt, nőtlen. Foglalkozása: molnársegéd. Egy-kori vagyonát, egy beltelket a rajta lévő házzal és némi szántóföldet az 1925-ös

152

inflációs évben 24 millió koronára értékel-te a városi adóhivatal, azzal a megjegy-zéssel, hogy „a ház kétszobás, árvízterü-leten fekszik, melynél fogva magasabbra vehető nem volt” az értéke. Szülei: Tóth Ferenc és Semtei ~ Semsei Anna.

Áhakv, 56/1925. június 15.; Gönyüi r. k.

akv, 180/1893; HL, 293/852/58/16; SZKJB, Pk.

217/1925; Mut, 1916.

TÓTH LAJOS

Neve szerepel a Machula-listán és a refor-mátus emléktáblán.

Valószínűleg azonosítható azzal a Tóth Lajossal, aki a bevonultak jegyzékén is szerepel. Szentendrén született, 1894.

április 9-én, a református vallást követte.

Lakóhelyei: 1894-ben Szentendre 251.;

bevonulásakor Forrás u. 252. Szülei: Tóth József ácsmester és Baranyai Katalin.

Bev, 301.; Refszakv, 5/1894; Mach; Rtábl.

TÓTH SÁNDOR

A magyar királyi 30. honvéd gyalogezred 2. századában szolgált. Haláláról a HL-ira-tok sem közölnek részleteket. Csupán annyit tudhatunk meg, hogy Szentend-rén született 1887-ben és a római katoli-kus vallást követte. Születési bejegyzését nem sikerült fellelnünk.

Tóth Sándor neve szerepel a bevonul-tak jegyzékén, ahol lakhelyeként Szent-endrén a Duna sor 124. számú házat jelöl-ték meg.

Bev, 209.; HL, 312/43.

TÜRR LUDVIG / Türr Lajos, Thür Ludvig A császári és királyi budapesti 32. gya-logezred gyalogos katonájaként szolgált.

Összesen 3 év 4 hó 22 napot volt katona.

1917 júniusa és szeptembere között front-szolgálatot látott el. Egészségi állapotát 1918 júliusában felülvizsgálták. Kétoldali tüdőcsúcshurutban szenvedett, melyet a civil életben szerzett, de a katonai szolgá-lat, főként a fronton töltött hónapok alatt betegsége súlyosbodott. Fegyver nélküli

szolgálatra tartották csak alkalmasnak, azonban polgári keresőképesség-csökke-nést ekkor nem állapítottak meg nála.

Életének utolsó szakaszáról nincsenek információink, halálának idejéről, körül-ményeiről sem. Névjegyzékünkre azért tettük fel, mert súlyosbodó betegsége és a halála között eltelt rövid idő alapján feltételezhető, hogy tüdőbetegsége vitte el. Ez pedig összefüggésben van a front-szolgálatával. Neve szerepel az 1921-ben felülvizsgálandó, de már elhunyt hadirok-kantak listáján.

1899. augusztus 8-án született, ró-mai katolikus vallású volt. Foglalkozása:

fodrász. Magyarul és németül beszélt.

Illetőségi helye Budapest. Lakhelye 1918-ban: Budapest. Szülei: Thür Mihály és Rip-pel Borbála. Házastársa: Hajdsan Mária (1897. szeptember 4., ortodox vallású).

Házasságkötése: Szentendre, 1918. május 21. Miután hadigondozási iratai Szent-endrén voltak, ez azt bizonyítja, hogy há-zasságkötésük után itt éltek.

Áeakv, 21/1918; Hg, Türr Ludvig.

URBÁN PÁL

A császári és királyi budapesti 32. gyalog-ezred katonájaként, 1918 novemberében tűnt el az olasz harctéren.

Urbán Pál bevonulása után levélben fordult a város vezetőjéhez:

„Tekintetes Polgármester Úr! Alóbb-írott mély alázattal fordulok Tekintetessé-gedhez a harcztérről, hogy kegyeskedjék alanti jogos kérésem lehetőleg elintézni.

Ugyanis július hó 27-én, első mozgósítás alkalmával, mint reservában [lévő; vagyis tartalékos] az északi harcztérre bevonul-tam. Otthon hagyva, mint özvegy ember Anyósomnál egy fiú gyermekemet, mely-nek fönntartásáról én mint apa szabad-ság élvezésem alatt gondoskodtam.

Igaz, hogy ezen gyermekem mielőtt boldogult feleségemmel egybekeltem volna született, és nevemre, hogy átíras-sam, anyagi tehetségemben nem volt.

Ismerve Tekintetességed jószívűségét, alázattal kérem közbenjárását, hogy a gyermekemre eső segélyt Anyósom, Öz-vegy Mihálovics Györgyné megkapja.

Kérésem megismétlése mellett ma-radtam Tekintetességed alázatos szol-gája. 1914. december hó 28-án, özvgy.

Urban Pál, 68. gyalogezred, 1 Brücken arbeiter abteilung, feldpost 56.”

Nagykátán született, 1885. január 19-én, római katolikus vallású volt. Foglalko-zása: gyári munkás. Lakóhelyei: 1913-ban Szentendre, Kígyó u. 397.; bevonulásakor Szentendre, Bogdányi u. 166. Szülei: Ur-bán Sándor és Barad Anna. Házastársa:

Miatovits ~ Mijatovits Erzsébet (Szent-endre, 1888. augusztus 26.; ortodox val-lású; még a háborús mozgósítás előtt el-halálozott). Házasságkötése: Szentendre, 1913. március 17. Gyermek: Miatovits Pál (1911. március 13.) Az árvaszék, 1916-ban, egy rokonát nevezte ki gyámnak, majd a gyermeket az anyai nagyanya gondozá-sába adta. Lakhelye ekkor: Szentendre, Bogdányi u. 135.

Bev, 179.; Áeakv, 8/1913; HÁ, 27.; Iratok, 725/1914, 185/1915; Árv, 25/1918. 1916. április 15-i jelentés.

In document És nem vesz rajtuk (Pldal 144-154)