Tokaj központi szerepkörének elemzése során elhatároltuk az egyes funkciók, vala
m int a település vonzáskörzetét.
— Tokaj központi szerepköre az ötvenes évek elejével változott meg, amikor köz- igazgatási funkcióját elveszítette, és gyorsan süllyedt a hierarchikus rangsorban. A település 1960-ban már nem érte el a járási székhelyek átlagos színvonalát. A közigaz
gatási szerepkörhöz közvetlenül nem kapcsolódó funkciók (kiskereskedelem, szolgálta
tás, oktatás) jelentősége Tokajban alig csökkent. A település kiskereskedelmi szerepköre még ma is nagyobb, mint több járási székhelyé: Encs, Szerencs, Mezőcsát, Edelény.
— Tokaj közlekedésföldrajzi helyzete révén 4 községet (Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj) csaknem kizárólag magához köt. De a második övezetből (Tárcái, Bo drogke rész túr, Bodrogszegi, a szabolcsi községek: Rakamaz, Tímár, Szabolcs, Balsa, Gávavencsellő) is előnyös Tokajt felkeresni, bár ez esetben már a vonzás irányát Tokaj központi funkcióinak színvonala és mennyisége erősen befolyásolja.
A két övezet együttes lakosságszáma 22 500 fő. Nem kellő a forgalmi kapcsolat a Zempléni-hegységi (Erdőbénye, Baskó, Sima) és a bodrogközi falvakkal.
— A kiskereskedelmi szerepkör és forgalom meghaladja azt az értéket, amely Tokaj településhálózati szerepköréből, lakosságszámából, kereskedelmi hálózatának fejlett
ségéből következne.
A ruházati és iparcikkforgalom 1960-1975 között négyszeresére nő tt Tokajban, és nagyságrendje megegyezik Leninváros, valamint Szerencs iparcikkforgalmával. A ha
sonló jellegű településeknek (Abaújszántó, Szikszó, Putnok) az iparcikkforgalma pedig csak a fele Tokajénak. A kiskereskedelmi szerepkör Tokaj jellegmeghatározója! A nagy volumenű kiskereskedelmi forgalom ellenére a bolthálózat alapterülete 1960 óta nem nőtt, differenciáltsága sem megfelelő, speciális üzletekkel (foto-optika, óra-ékszer, bőrdíszmű, gyermekruha stb.) nem rendelkezik.
— Tokajból a kiingázás 1960—1970 között fokozódott, de azt a vonzáskörzetéből megnőtt beingázás megközelítőleg kiegyenlítette. Tokaj a természetes fogyást vándor
lási nyereséggel ellensúlyozó települések típusába tartozik; a település központi szerep
köre tehát a környező községek népességmozgásában is érezhető.
— Tokaj oktatási-kulturális szerepköre nagy m últú, gimnáziuma jelenleg is a leg
népesebb a megyében. Az egyes oktatási központokban a szakközépiskolai és tago
zatos osztályok választéka más és más, ezért a vonzáskörzetek között nagyfokú az átfedés. Tokaj középiskolás diákjainak 40-45%-a 13 környező községből kerül ki, a relatív vonzáskörzet a Taktaközre és néhány szabolcsi községre terjed ki.
— A z egészségügyi intézményhálózat az egész járásban hiányos, ezért Tokaj és kör
nyéke részben Szerencs, de mindenekelőtt Miskolc egészségügyi vonzáskörzetéhez tartozik.
Tokaj közlekedésföldrajzi helyzete (elérhetősége), továbbá a kiskereskedelem, a szolgáltatások, a kisipari tevékenység, mindezek munkaerővonzása, valamint a gim
názium tanulóvonzása alapján 4 övezetet határoltunk el a település vonzáskörzetében:
86
15. kép. Öreg-tokaji lakóház, őrzi a korábban általános háztípust, emeleten a lakórésszel, földszinten a szőlőfeldolgozás és bortárolás helyiségeivel
16. kép. A Tisza alluviumára épült falusias-kertes, családiház-beépítésű Kis-Tokaj. A kép bal alsó negyedében az 1960-as években épült lakótelep
A vonzáskörzet belső magját 4 település (Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj és Takta- báj) alkotja. A kapcsolatteremtés Tokajjal mindennapos. Az övezet lakosságszáma To
kajjal együtt 8500 fő.
A második övezet 8 községből (Rakamaz, Tímár, Szabolcs, Balsa, Bodrogkeresztúr, Tárcái, Prügy és Taktakenéz) áll; a kapcsolatteremtés 50—70%-a Tokaj felé irányul.
A z első és a második övezet (összlakossága 27—28 000 fő) egyértelműen Tokaj
— Tokaj foglalkozási szerkezetét a tercier szektorban dolgozók viszonylag magas aránya (1970:49,2%) jellemzi.
Tokaj ipara 1950—1960 között erősen visszaesett, s az 1960 után meginduló ipari fejlődés során sem tudott jelentősebb ipart megkötni.
— A község iparában foglalkoztatottak száma csak lassan emelkedik (1972-ben 374 fő, 1976-ban 400 fő), és a keresőknek alig 15%-át tudja a helybeli ipar lekötni, holott az iparban foglalkoztatottak a keresők negyedét teszik ki.
— A z ipar szétszórt, a 12 telephely közül csak kettőben dolgozik 100-nál több munkás.
— Ennek következménye, hogy az állóeszköz-ellátottság — a Pirokorit üzemet ki
véve — rendkívül alacsony színvonalú.
— A tokaji ipari üzemeknek nem alakult ki tartós, racionális kapcsolata a nagyválla
latokkal. Általánossá vált a kis szériában való termelés, a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás, ami ugyan létalapot ad a legfejlettebb gazdaságokban is, de a gyakori profilváltozás kifejezetten kedvezőtlenül hat a termelésfejlesztésre.
— Az ipar alacsony színvonalának következménye az 1800—2600 F t közötti gyenge átlagkereset, sőt a nők átlagbére 1977-ben a 2000 Ft-ot sem érte el.
— A fentiekből következik, hogy Észak-Magyarország gyorsan fejlődő ipari köz
pontjainak (Miskolc, Leninváros, Sátoraljaújhely) munkaerővonzása megerősödött és vonzásterületük már lefedi Tokaj-Szerencs térségét is. A négy város a térség ipari keresőinek 25-37%-át, az összes keresők 7—8%-át vonzza.
Tokajban a mezőgazdaság a két világháború között sem volt a település legfon
tosabb gazdasági erőforrása, s elsősorban jövedelemkiegészítő szerepe érvényesült.
— A felszabadulás után a mezőgazdasági terület hasznosítása üzemi szempontból dekoncentrálódott, és nem is tudott kialakulni helyi mezőgazdasági nagyüzem.
— A hegyközség helyébe lépő szakszövetkezet 1971-1975 között ugyan jelentősen növelte bruttó termelési értékét, de az üzem jelenlegi mérete, a termelés szerkezete és színvonala nem bírja el a nagyobb arányú fejlesztést.
— A mezőgazdaság legfontosabb ágazata a szőlőtermelés, de a termőterületnek csak kb. 26%-ajó termőképességű, 34%-a pedig erősen pusztuló vagy már kipusztult szőlő.
A szántó közepesen, a rét—legelő gyengén hasznosított.
— A szőlőterületből 52,5 ha (az összes szőlő 1/6-a) 160 nem tokaji lakos tulajdo
nában van.
88
— A szőlőtermelés visszaesése egyrészt a kedvezőtlen közgazdasági feltételekből (alacsony felvásárlási ár, fogyasztási adó, növekvő ráfordítási költség, gyengülő értéke
sítési lehetőségek stb.), másrészt a rossz művelési adottságokból (elhanyagolt út
hálózat, kisgépek hiánya stb.) adódik.
Tokaj idegenforgalma a kedvező természetföldrajzi adottságokból és a szőlőtermelés híres történelmi tradíciójából táplálkozik.
— Észak-Magyarország társadalmi—gazdasági fejlődése az üdülési és a hétvégi pihe
nési funkció erősödésének területi—társadalmi hátterét jelenti.
— Tokaj közlekedésföldrajzi adottsága lehetőséget kínál az erősödő belföldi tu
rizmus átvezetésére és részleges lekötésére. Ebből adódik, hogy az idegenforgalom jellegét ma az átmenő-turizmus adja. De kialakulóban van a tartós (vállalati) és hétvégi
üdülés is.
— Az idegenforgalom jelenlegi nagyságához viszonyítva a település fogadóképessége (szálláshely, szolgáltatás, üzlethálózat, szórakozás stb.) rendkívül kicsi és alacsony szín
vonalú.