üdve t, . . . . Vitus Theodor.
Midőn Dévay Mátyás, kitűnő műveltségű és kegyeseégü fér
fiú, a téli utazás miatt megromlott egészsége tekintetéből, itt nálunk néhápy hónapig tartózkodott, gyakorta beszélgeténk együtt a val
lásról és közös tanulmányainkróL Nekem igen nagy gyönyörűsé
gemre valának ezen beszélgetések, minthogy igen kellemesek, s
tudomány és elme tekintetében sajátlagos jelentőséggel bírtak, Egyebek közt megemlékeztünk azon eléggé terhes fogságokról is, melyeket D évay, az evangyeliomi tudományért csaknem három évig szenvedett. Midőn tehát a bécsi Faberről tett említést, ki által a fogházban kikérdeztetett, nemcsak arra szólitám fel, hogy az egész eseményt terjedelmesen beszélje el, hanem miután az elbe
szélést meghallottam, arra is felkértem, hogy tegye azt Írásba, és ezt, a közöttünk lévő barátságnál fogva, tőle könnyen meg. is nye- rém. ^8 midőn e tikintetben kérésemet kitünőleg teljesíté, s akkor egyebet én sem kértem tőle, s ö pedig Wittenbergbe, közös tanítóink
hoz és atyáinkhoz ment, más valaki Sgyelmeztetett, hogy ö ma
gyarországi hitfeleinek megerősítése végett, némely iratait akarja kiadni, némely aljas megtámadóinak gonosz rágalma ellen. Örül
tem ez alkalomnak s újból felszólitám őt, hogy pótlékul adja ki azon kikérdeztetést is, melyet én nálam Írásban hagyott. Es noha némely okokat hozott fel, melyeknél fogva azt közzétenni nem sze
rette volna, név. hogy akkor nem felelhetett mindenre kellő szaba
tossággal a fogházban, és most nem áll jogában tetszése szerént pótolgatni: mindazonáltal erősebb baráti sürgetésemnek szívesen- engedett, és a püspöki süveges tudor ama vizsgáló kérdéseit, többi müveihez csatoltatta. Azon nézetben voltam ugyanis, hogy a Krisz
tus egyházának több tekintetben hasznára lehet az, hogyha ezeket minél többen olvassák; mert a lelkek neki bátorodnak, midőn el
lenségeink kitűnő tudatlansága és oktalansága nyilvánvalóvá lesz, minthogy csak abban erő ködnek, hogy az embereket a magok hiá
bavalóságainak elfogadására kényszerítsék, s elárulják igazságta
lan és gyűlöletes kegyetlenségüket, melylyel a Krisztus egyháza iránt viseltetnek. Ki ne bosszankodnék ugyanis, midőn egy minden bünnélküli s csupán az eretnekség gyanúja miatt elfogott embert rabláncokra vernek és fogságra vetnek, és azok kik az egyház taní
tóinak neveztetnek nem a hit cikkei, hanem némely haszontalan- ságok felöl kérdezik őt, hogy nem hiszen hét sakramentomot, hogy a szentek ereklyéit nem tartja tisztelendőknek, hogy canonica órá
kat nem olvas stb. Azonban még az csekélység lett volna, hogy a nagyobb fontosságú tárgyak felöl nem kérdezősködtek, de már az fő istentelenség, hogy ama haszontalanságok miatt, tűzzel vassal dühöngenek az egyház ellen. — Ezen vizsgálat folyamán pedig Faber leginkább ielindult azon, hogy Mátyás tagadta a
transs^b-stantiatiót. De vajjon a szentirásnak, az atyáknak, s a régi egyház
nak micsoda bizonyságát hozhatják elő hogy velünk a transubstan- tiatiót elhitessék? Pál megtartja a kenyér nevezetet a megáldás vagy megszentelés után is. Krisztus is azt mondja, hogy ö, nem iszik többé a szölötő gyümölcséből, s magok az atyák is megtart
ják a kenyér és bor nevezetet, a mint erre bizonyságokat lehet ta
lálni Epiphanius és Basilius g örög , és a latin theologusoknál is ; Faber mégis azt mondá, hogy ezen eretnekséget tűzzel kell kipusz- titani. De nagy hálával tartozunk Fabernek és társainak azért, hogy az ily magán ügyekben lerajzolják előttünk, hogy milyen lesz majd ama sokszor hánytatott egyetemes zsinat, és mit lehet attól várnunk.
Mert azt híjában is várjuk, hogy ott majd a hitcikkekről, a megiga- zulásról, a sakramentomokról, Krisztus áldozatáról és más szüksé
ges dolgokról nyomosán vitatkozzanak; mert ezen hitcikkek feletti vita bizonyosan összetöri ellenfeleink vastag tévelygését . . . . Úgy vélem tehát, hogy Mátyás vizsgáltatása, a következő zsinat képét mutálja nekünk, mely annál kegyetlenebbül fog dühöngeni, mennél nagyobb egyetértést és erőt fog találni. Most külön külön az ő saját zugaikban gyakorolják határtalan kegyetlenségöket, mint pl. Faber is, kit e tekintetben inkább hóhérnak mint tudornak vagy püspöknek nevezhetnénk. Ösmeretesek az egész német földön és más szomszéd tartományokban az ő vérengző szándékai és tet
tei a Krisztus egyháza ellen. De az igaz biró, a maga idejében, szá
mon kéri az igazak vérét az ő és társai kezéből, s vajha ez ne hoz
ná magával, az egész német föld elpusztulását . . . Mily nagy büntetést érdemel azon végső vakság, mely a házasság, a sak- ramentom mindkét alakja, s a régi egyház előtt ösmeretlen áj szertartások elmulasztása miatt, ártatlan embereket kegyetlenül megöl. Valóban a németföldnek aligha van oly hóhéra, ki annyi embert megölt volna, mint a mennyi Fabernek gonosz ítéletei által elkárhoztatva lön. Ezeket műveli Faber, a maga törvényszékében, mert igy nevezheijük, s a veszedelem még nagyobb a miatt, hogy az ilyenek, a fejedelmek tanácsába is kegyetlenséget és tudatlan
ságot visznek, melyekbe, nagy mértékben el vannak merülve. Most még az igaz ügyben is, egy józan ember sem él kegyetlen eszkö
zökkel ; ők pedig, oly indulattal vannak, hogy a nyilvánvaló gonosz
ságot kegyetlenséggel védelmezni, és az Isten igéjét a legnagyobb
dühösséggel megtámadni akarják. Ők lássák meg azért, hogy e do
lognak, mi kimenetele lesz végtére.
Jónak láttam pedig, hogy ezen vizsgálati toldalékot neked ajánljam derék férüú, Ferenc! minthogy Mátyás is, müveinek egyikét neked ajánlotta, fogadd tehát ezt is, mint néki hűséges párt
fogója védelmed alá. Légy jó egészségben! Junius 1-sö napján.
1537, Vitus Theodor.