Manapság, amikor régi magyar irodalmunk fő alakjairól egyre kevesebb új adattal tudunk szolgálni, inkább a régi adatok helytelen olvasatának és közlésé
nek, értelmezésének korrigálásai, illetve az egykori kommentárok helyes irányba tett átértelmezései foglalkoztatják kutatóinkat, meg kell becsülnünk az életrajz alaposabb ismeretéhez segítséget nyújtó legkisebb adalékot is.
Az alább közlendő Thurzó Miklós-levél1 tartalma nem különösképpen érdekes irodalmi szempontból, a mindennapi ügyintézés rutin teendőiről szól. Ám az, hogy a címzett Rimay János, rögtön érdemlegessé teszi az egyszerű hivatali munkát. Ugyanis Rimay életének egyik legkevésbé ismert évéből datálódik a levél, s csak a legutóbbi időben, Csonka Ferenc Bocatius-napló fordításából szereztünk arról tudomást, hogy a „nemes, képzett és szerény Rimay János", Báthory István országbíró korábbi titkára, ez idő tájt Bocskai belső bizalmi embere, komornyikja volt.2 Ezen esztendőből csak 1606. dec. 31-i levelét ismerjük Rimaynak, s e levélben éppen fejedelme haláláról számol be Illésházy Istvánnak.3 Az ezt megelőző utolsó ismert Rimay-dokumentum is egy évvel korábbról datálódik!4
Azt ugyancsak Bocatiustól tudjuk, hogy Rimay az 1605-ös évben mint „átla
gon felüli műveltséggel rendelkező nemesember", másokkal együtt azt a megtisz
telő feladatot kapta, hogy a német birodalom fejedelmeit tájékoztassa Bocskai tetteiről és terveiről - felkelésének igazi okairól és követeléseiről, illetve a béke feltételeiről.
A levélíró-versenyt végül Illésházy István nyerte meg.
A levél írója Thurzó Miklós - Thurzó Szaniszló szepesi főispán fia - 1605 nyarán állt át a császári oldalról Bocskai táborába.5 Misszüise épp arról nyújt érzékletes tudósítást, hogy a Kassán országos dolgokban forgolódó Rimay János
nak hétköznapi titkári munkája milyen teendőket rótt a nyakába - pár héttel Bocskai halála előtt.
1 Jelzete: OL R 313. 7.cs. 08498. Csak az aláírás és az előtte álló formula autográf.
2 BOCATIUS János, Öí év börtönben [1606-1610]. Fordította, a jegyzeteket összeállította és az utószót írta CSONKA Ferenc. A függelék iratait MOLLAY Károly fordította. Bp., 1985.11., 19.
3 Rimay János Összes Művei. Összeállította ECKHARDT Sándor. Bp., 1955. 248-250.
4 Uo. 248.
5 Thurzó Miklós Györggyel együtt Mátyás főherceg nevében ment tárgyalni Kassára 1605 júniusá
nak elején, s ez idő tájt állhatott Bocskai pártjára. Június 17-én kelt levelében Bocskai jelzi, hogy már saját kezű írásából is megbizonyosodott erről. E Bocskai-levelet Rimay jegyezte le vagy írta. ECKHARDT, i. m. 238., 242.
Generose ac Egregie domine, Amice observandissime
Salute praemissa Servitiorum meorwm paratisszmam commendaí/onem.
Illyeshazy Uram, Osztrolúczky Menyhárt es Benyczky Ferencz Uramék, Ins-tantiara, yrtt énnekem egy leueleth, hogy nekyek Baymoczy Districtusnak Dez-mayabwl 813 szapw Bwzaérth teöleök Banyák szwkséghére pro flór. 934. den. 95.
adatattoth, ysmegh megh téricheöm es contentalljam. Myvel hogy penyghlen, ez Esztendeöben az sok gonosz esseök myatth, yghen szegyn az Gabona es eö Feölsséghe kett részére nem sokkal teöb 600. kepénél Jeön, valamy [...] valahogy, feleöl megh yrtt Osztrolúczky Menyhárt es Benyczky Ferencz Üramékoth róla megh elegyítem, tchyak kegd efficiallya azth eö Feölsségénél, (megh tekynttwyn szegyn Emberymnek nagy sok nyomorwssagath) kwlgyeön eö Feölsséghe tellyes Expeditoriath ez Baymoczy Districtusnak Dezmayarwl, ne legyen ennek vthanna senkywel ueszeödéssem f[ele]öle, kyth en kegdnek megh ygyeökezem szolgalny.
In reliquo Generosam ac Egregiam Dominationem Vesíram, diuiíí'sszme et feliczssz'me valere desidero.
Datae ex Baymocz 8. 7bris A[...] 1606:
Generosae ac Egre^zae Dominationz's Uesírae, Seruitor et Amicus
Nicolaus Thurzo Címzés: Generoso ac Egregio dominó Joanni Rymay, Serenissimi Principis Hungáriáé Transyluaniaeque ac Siculorwm Comitis et Intimo Secretario et Cubi-culario. etc. Domino Amico Obseruandzssz'/no
Cassouiae
EGYED EMESE
BARCSAY ÁBRAHÁM KÉT ID. CSEREY FARKASRA VONATKOZÓ VERSE Révai Miklós kiadványa1 illetve az 1933-as, Szira Béla-féle gyűjtemény óta2
lassan, de gyarapodik a szertelen testőrpoéta lírai hagyatéka. Ehhez kívánunk hozzájárulni két - tudomásunk szerint eddig még meg nem jelent - költemény közzétételével.
A korábban keletkezett szöveget a kolozsvári Egyetemi Könyvtár kéziratai között találtuk (ide az Erdélyi Múzeum Egyesület anyagával került).3 A kézírás nem Barcsayé, hanem azé az Esterházy Nepomuk Jánosé, aki az előző lapon levő verset szignálta is.4
Barcsay szerzősége azonban szinte minden kétséget kizáróan megállapítható.
A cím valójában a másolat eredetére utal, ez a konvencionális címadás Barcsaynak Orczy Lőrinccel vagy Bessenyei Györggyel való verses korrespondenciájából ismert. Jellemző a versszerkezet is: megszólító kérdés, helyzetfelmérés, árkádikus hasonlat, reflexív mozzanat, személyes, hirtelen zárlat.
De ezeknél is egyértelműbben vall Barcsay szerzőségére a tényleges barátság, amelyre a szöveg utal. Cserey Mária Terézia udvari tanácsosa volt 1761-től, az erdélyi kancellária referendáriusa; bőven akadhatott alkalma találkozni a művelt széplélek hírében álló erdélyi testőrrel. A hagyomány szerint több levelet is váltottak egymással. Barcsaynak egy azóta elveszett verses köszöntőjére megha
tott levélben válaszolt, amelyhez saját, A halálról elmélkedő versét csatolta;
ajándékképpen, de elbírálás végett is.5 „Fegyverek zörgése között is gondolsz hazád nyelvével" - írja ebben a levélben Cserey, aki maga is több műfajjal kísérletezett.6 A tekintélyes erdélyi főnemes csaknem negyedszázaddal volt idősebb vitéz barátjánál, Barcsaynál.
Barcsay Cserey Farkasnak kedves Báttyának Hát el hagyád Bétsett? el hagyád Hazádot?
Tsendesebb révekre haitád. vitorládot.
El menél jó Bátyám Kraszna partyaira S mint Juhász meg szálai Zilai Dombjaira, így távozót régen Roma falaitol
Egy érdemes polgár tanáts társaitol, Ki jutván Hazája esmért völgyeire Sürü könyvhullatás tsordult szemeire.
Édes Érzékenység! Egek ayándéka
1 Két nagyságos elmének költeményes szüleményei. Pozsony, 1789.
2 Barcsay Ábrahám költeményei. Szerk. VAJTHÖ László, jegyzetek SZIRA Béla. Bpv Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.
3 MS. 774., Cserey Farkas Jegyzőkönyv 17-18.
4 Esterházi János N. később cenzor lett, a Gubernium 12 consiliáriusának egyike, sőt Hunyad megyei főispán. A vers, amelyet aláír: Losontzi Grqff Banffi. Dienes haláláról írt versek.
" Lásd Erdélyi Múzeum IV/170 (1815). Itt jegyezzük meg, hogy Barcsay iránt megenyhült Kazinczy, miután nyilvánvalóvá vált, hogy sem a filozófus Sipos Pál, sem Döbrentei nem vállalja, éppen ifj.
Cserey Farkastól várta el a vershagyaték kiadását. (Sajnos, tőle is hiába.)
6 Teológiai és jogtörténeti munkák mellett antik filológiával is foglalkozott, magyar történeti tárgyú versei a hagyomány szerint kéziratban maradtak. Lásd Szinnyei 11/287.
Melynek Nagy Lelkekben vagyon tsak hailéka Tudom hogy e töltvén el nemes szivedet Zokogva szemlélted megint Erdélyedet.
Tudom - de már minek uijitom sebedet Jobb nékem itt sirnom érretted, s hazámért Ily meszsze távozzot Barátom, s Bátyámért Jobb nékem szenvedni Mars iszszonyuságát Mint viselni talám Rokonim rabságát.
A vers mellett nem szerepel évszám, de gyanítható, hogy abban az évben keletkezett, amikor Cserey búcsút mondott bécsi hivatalának és hazaköltözött Erdélybe, azaz 1777-ben, amikor érdemei elismeréséül a császárné a krasznai, tasnádi és zilahi uradalmat ajándékozta neki. Ebben az időben Barcsay már csak alkalomszerűen jelent meg a birodalom fővárosában: a Lipót toszkánai nagyher
ceg nevét viselő dragonyos ezred kapitányaként az első századdal Nagyszombat
ban állomásozott.
A zárósor utalását csak sejtjük. Barcsay ekkor már tizenhat éve volt császár katonája, gyakorlatilag elárvulása óta. Családi örökségéért azonban még mindig pereskednie kellett a kiterjedt atyafisággal.7
A költemény gyarló helyesírása, következetlensége a hangjelölésben, a romlott szövegváltozat (gyanítjuk, hogy a tizennegyedik sor kifelejtődött a másolásnál, a pár nélkül maradt rímhívó utal erre) a másoló rovására írandó. (Vö. a gróf Széchényi Ferenchez írott levelek vagy a Radvánszky családhoz címzett versek elismerésre méltó írásmódjával.)8
A másik vers későbbi. Mindenesetre Cserey Farkas halálánál (1782. dec. 9.) hamarabb nem keletkezhetett. Ez sem autográf kézirat, csak tisztázat, pontosab
ban: része egy szignálatlan (valószínűleg az ifjabbik Cserey Farkas által írott) értekezésnek. A kézírás pedáns vonalvezetése hivatásos írnokra vall.
A kézirat a Döbrentei Gábornak címzett levelek között található, az MTA Kézirattárában.9
Maga a tanulmány meg is jelent a Döbrentei által szerkesztett Erdélyi Mú
zeumban, változatlan címmel: Nagy-ajtai Cserey Farkas Erdélyi udvari tanácsos és referendárius élete.™ A nyomtatott szöveg és a kézirat egybevetésekor azonban fel
tűnik, hogy a kézirat utolsó lapjára átcsúszott vers és az azt bevezető mondat -nem szerepel a megjelent tanulmányban, pedig a szerző láthatóan frappáns zárórésznek szánta.
A folyóiratbeli értekezés így ér véget: „Farkas fija Krasznai kertjében, egy emlék kő által kívánván édes Atyja dicső hamvai iránt áldozni tiszteletével, megkérte óbester Barcsayt, hogy néhai Rokonának és Barátjának ezen érdemlett emlékezetét ő becsülhetvén legjobban, készítsen az emlék kőre feljűl-írást. Teljesíté is ezt, megírván a kérőnek, hogy themául a' Laudon oszlopára írt rövid, de sokat mondó szókat vette. Nec Caesar, nec patria, sed Conjux posuit."
7 Különösen a csórai osztatlan birtokra jogot formáló Barcsay Péterrel. A huszonöt esztendős poéta az érvényben levő erdélyi törvények szerint megkaphatta volna örökségét, de a viszályok miatt erre csak 1791-ben (házasságkötésekor) kerülhetett sor.
K Országos Levéltár, Széchenyi család, ül. Radvánszky család gyűjt.
y M. írod Levelezés 4r 55. sz. Levelek Döbrentdhez. 45-50.
10 Erdélyi Múzeum IV/153-169. (1815).
Hadd egészítsük ezt most ki. A Döbrentei levelei között levő kézirat (Csereyről) így folytatódik (a latin idézet után kettőspont):
„ímhol az a' mit Barcsay írt, a' mi Csereyt a legérdemlettebb módon karakteri
zálja, 's azon fényben adja által emlékezetét a' maradéknak a' millyenben valóságosan ragyogott:
Fényes Országoknak hamviból származott Szabadság bálványa! melly sok jajt okozott Állj-meg 's ne kevélykedj feldölt thrónusokkal
Tekintsd ez oszlopot 's vallj ad meg másokkal Hogy Cserey Farkas, kinek emeltetett
patakok nélkül nálladnál többet tett11
Mert sok esztendőkig hív jó tanátsait Követvén Thrézia, 's fogadván szavait Erdélyt megmentette szolgaság lánczától 'S e' kis jutalmat is veszi most fijától Cserey Farkastól"
Vélhetnők, hogy Döbrentei szerkesztői szigora állította le a laudációt a latin aranymondásnál.
Ennél azonban valószínűbb, hogy nem volt sem ideje, sem kedve tisztázni, mit nem tudott kiolvasni a másoló a verskéziratban. Az amúgy igen olvasható és áttekinthető kéziratban a hatodik verssor eleje hiányzik, erre utal a kezdő kisbetű is. Ettől a szótagnyi, de mégis értelemzavaró hiánytól DÖbrenteinek elmehetett a kedve az egész kis epitáfiumtól. Ezért nem olvashatták Kazinczyék az Erdélyi Múzeumban.
11 A kéziratban a sor elejét üresen hagyták, mintegy fönntartva a lehetőségét egy utólagos szövegkiegészítésnek. Feltételezzük, hogy a vér szó szerepelt Barcsay versében. Szabadság és vérontás történelmi összefüggése máshol is foglalkoztatta a költőt.
ENYEDI SÁNDOR
KAZINCZY FERENC HÁROM ISMERETLEN LEVELE